Népszava, 1919. november (47. évfolyam, 217–242. sz.)

1919-11-21 / 234. szám

s De leginkább mégis a kormány gyöngesége és a célravezető eszközöktől való taktikázó ihúzódozása. Csak Budapestnek nincs elegendő gabonája és ezért nincs Budapestnek ele­gendő kenyere. Bárhol és bármi legyen is a bajok forrása, a baj itt van és hovatovább törhetetlen nyo­morrá kifejlődve, lezülleszti a várost, amely­nek a kenyértelensége mellett tüzelője sincs Min (Ten ny­omoruság im¥ közepett csak egyetlen útját látjuk a szabadulásnak: a békét. Erre volna szükségünk, hogy a kintő bizonytalanságot bizonyosság, a tétovázást a határozottság váltsa föl. Az országnak illeté­kes helyről nyomatékosan és félreérthetetle­nül megmutatták már a békéhez vezető utat De éppen ez az út az, amit eltorlaszol a „ke­resztény*” jelszavakkal dolgozó pártönzés és a pártdiktatúra felé törő veszedelmes hajtha­tatlanság. A felbontakozás munkájában az ország érdekeit igazán szolgálni kívánó őszin­teséggel és áldozatkészséggel szemben intri­kák és furfangos fogások dolgoznak. Az or­szág lassan egészen elhanyatlik s akik most makacssággal és ravaszkodással zsonglőr­ködtek a politika Kín terén, nem akarják észrevenni, hogy mennél tovább húzzák, erő­szakolják a maguk kis dolgait, annál inkább funerátorai és nem urai lesznek az országnak. Jól nézzenek körül az országban azok, akik­nek a konoksága miatt most megint zátony fenyegeti­ a jó és a becsületes szándékokat. Nincs szén, nincs kenyér, nincs tüzelő. Olyan koldusok vagyunk, hogy már nem is érez­zük az idegen jótékonykodás alamizsnájának ké­nyelmetlenségét , és mégis csak az mentene meg miinket, hogy egyetlen párt urakna alá kerüljön az ország. Az utolsó óra érkezett el számunkra. Jól fontolja meg mindenki a cselekedeteit, mii­előtt ez az óra is elmúlnék. * * A megegyezés f51Sé£e j el és akadálya­. — »Sincs egység a „keresztény81 blaklsan. — A keresztény blok­klése. A csüütörtökön folytatott tárgyalások igazol­ják azt a pesszimizmust, amellyel Huszár Ká­roly vállalkozását néztük, óráról-órára fogy­nak azok a támaszpontok, amelyre az úgyne­vezett keresztény pártokkal való megegyezést ki lehetne építeni és alig hihető, hogy ezeket a pénteki nap folyamán bármiképen is pótolni lehetne. Magyarország minden fia elszorult iszívvel tekinthet , a szombati terminus felé, amelyet az antant teljhatalmú megbízottja a koncentrációs katénet megalkotása számára utűzött Ebben a pesszimizmusban megerősí­tenek bennünnket a „keresztény" blok ülésén történtek. A szociáldemokrata p­ákrt választmánya és vezetősége megbízásából Garami Ernő elvtárs szerdán és csütörtökön tárgyalt a dezignált miniszterelnökkel. Huszár állásfoglalása a szociáldemokrata párt követeléseivel szemben a következőkben foglalható egybe: Huszár teljesíthetőnek vélte pártunknak azt a követelését amely a választások tisztasá­gára, a választási agitáció, az egyesülési, gyü­lekezési , és sajtószabadságra, vonatkozik. Ugyanígy teljesíthetőnek találta azt a követe­lést is," amely a jogtalan üldözések megszünte­tését a propaganda minisztérium eltörlését és a munki­s betegsegélyző pénztárnak az 1907. évi XIX. törvénycikkben biztosított autonómiájá­nak visszaállítását követeli Nem fogadta el azt a követelésünket, amely a választások határidejének meghosszabbítá­sára vonatkozik. A kormány által kitűzzött választási határidő sem­ ele­gend­ő, arra, hogy a meggyőzés érveit érvényesítsék . Nem találta elfogadhatónak Huszár azt a követelésünket sem, amely a nemzetgyűlés tartamát és hatáskörét a béke elfogadására és egy választójogi törvény megalkotására kí­vánja korlátozni, amely választójogi törvény alapján megválasztott új nemzetgyűlés dön­tene az államforma és az alkotmány kérdé­sében. Pártunk követelései között szerepel a mun­kásügyi és népjóléti minisztérium eredeti ha­táskörének visszaállítása is. Erre nézve Hu­r­ez úr kijelentette, hogy az ő sz­emélye nem akadálya e követelés teljesítésének, a végleges választ pedig pártjának tartja fönn. A Nemzeti Demokrata Polgárpárt m­ai értekezletén B­árczy István elnök jelentést tett arról a tárgyalásról, amelyet ő és a párt­vezetőség másik két tagja: Ugron Gábor és Sándor Pál folytatott Huszár Károly dezig­nált­­miniszterelnökkel. A tárgyalások elején utalás történt arra, hogy a párt a maga részé­ről a koncentráció föltételeit arr az esetre állapította meg, ha a kormány vezetését Apponyi Albert gróf veszi át Az ő sze­mélyével szemben hajlandó volt a tárgyi kívánságokat a minimumra leszorítani és a személyi kívánságoktól teljesen eltekin­tett... A jelen helyzetben, amikor a kor­mányt támogató pártnak egyik vezetője és a Friedrich-kormány egyik exponált tagjának miniszterelnöki megbízatásáról van szó, a párt kénytelen volt egyfelől a tárgyi kikötésekhez szigorúbban ragaszkodni, másfelől a minimális személyi követeléseket is megjelölni. A tárgyi feltételek legnagyobb részét Huszár miniszter elfogadhatóknak találta; egy-kettőre itézve még határozott nyilatkozatot nem tehetett de ezeket is a tárgyalás alapjául elfogadhatóknak tar­totta. Az egyetlen dáiferüsneka öt nemzetgyűlés kér­désében állott A párt eredetileg asfé al ál­láspontot foglalta e­l, hogy a nemzetgyűlés hatáskörét kor­láti­ossti kell, elefe­lől a béke kérdésére, másfelől pedig a végleges válasz­tójogi­ törvény megalkotására. Az ezen vá­lasztójogi törvény alapján megválasztandó nemzetgyűlésnek volna fel­adata az ország új alkományát képező összes alaptörvények meg­alkotása. Miután Huszár miniiszter e­­ feltétel elfogadását teljesen kizártnak jelezte, a párt vezetői, minisé kiv­ánságaik minimumát, jelölték meg a választások határide­jének kitolását, főleg arra való te­kintettel, hogy a rövidre szabott határidő , illuzóriussá teszi mindazt amit Clerk a vá­lasztások tisztaságát illetően kijelentett és amit mi magunk is a koncentráció alapfelté­telének tekintünk. E föltételt a párt minden­­kivel szemben kívánja érvlényesíteni. Néze­tünk szerint ezen fog eldőlni a koncentráció kérdése. A kormányt támogató pártok állás­foglalását erre vonatkozóan a párt nem is­meri, de nézetem szerint e feltétel nem érinti a kormányt támogató pártok választási esé­lyeit. A párt a jelentést helyesléssel vette tudomá­sul. A nagyatádi Szabó István vezetése alatt álló Országos Kisgazda- és Földmivespárt a koncentrációs kabinetben való részvételét a következő tárgyi feltételekhez fűzi: 1. A választások tisztasága, a gyülekezés sza­badsága, a sajtótermékek szabad terjesztése kellősképen biztosí­ttassák. 2. A választás határideje ez évi december hó 21 helyett attól az időponttól számt­an.­Jó egy hónapra tűzessék ki, amikor a román és máa megszálló csapatok valóban visszavonulnak a­­ kitűzött demarkációs vonal mögé, minthogy­­ külön s m Tiszántúl a mai időpont m­eghagyása mellett nem vehet részt a nemzetgyűlés OSTC-üléséig a választásokban és így a megcsonkí­tott országnak is csak csonka parlamentje ala­t­kítana kormányt és döntene a legfontosabb­­ kérdésekben. Amennyiben az ántant valóban­­ súlyt helyez a magyar parlament mielőbbi ösz­ezeülésére, intézkedjék, hogy a megszálló csa­patok haladéktalanul vonuljanak vissza. 3. A nemzetgyűlés legföljebb egy év tarta­mára hivassék össze­s hatásköre a béke tárgya­lására, az új választójog megalkotására, az ál­lamforma­­m­egállapítására elrendelendő nép­szavazás foganatosítására, a költségvetés meg­állapítására és néhány halaszthatatlan törvény­módosításra szorítkozzék­­. Minthogy a dezignált miniszterelnök nem adott határozott választ pártunk ama kérdé­sére, hogy híve-e a Habsburg-taort visszahozá­sának, pártunk kívánja, hoggy nemcsak az ál­lamforma, de az államfő kérdésében is nép­szavazással döntsön a nemzet. Személyi téren az Országos Kisgazda- és Földmívespárt megelégszik a lehető legszeré­nyebb­­ képviselettel is, amennyiben a minisz­teri tárcák szükséges cstökk­elítésével kapcso­latban az összes, tehát a ma uralm­on­­lévő pártok is kellőképen mérséklik igén­yeiket Az ellen a leghatározottabban tiltakozik az Or­szág­os Kisgazda- és Földművespárt, hogy a részére juttatandó képviseletet a keresztény és nemzeti irányzat rovására írjá­k, minthogy a párt is keresztény és nemzeti alapon áll. Ezek a fel­­tételek alaposan rácáfolnak azokra a napokban elterjedt hírekre, amelyek úgy szóltak, hogy nagyatádi Szabó Fried­richethhez szegődött A kisgazdapárt tárgyi követelései ugyanis szinte teljesen megegyez­nek a szociáldemokrata párt követeléseivel. Megnehezíti a tárgyalásokat és kétségessé teszi ezeknek sikerét az is, hogy a „keresztény" blok sem egysége. Elsősorban személyi versengés és féltékeny­ség észlelhető a Friedrich köré sereglett tá­borban, de ezenkívül mind élesebben, kerül­nek­ egymásnál szembe a csakugyan konzer­vatív és keresztény világ­fogású politikusok, azokkal a „párthíveikkel­”, akiket a minden­áron való hatalmon megmaradás friedrichi példája vona. Ennek ez utóbbi csoportnak egyik leghangosabb szószólója Ercky Károly, hosszabb nyilatkozatban kardoskodik Friad­iloh dezignáló joga mellett. Fridrich István hazafiassítgifit és önzetlen­ségét bizonyítj­a — jelenti ki nagy gíárral Ercky —, hogy abban a pillanatban, amikor páratlanul na­gy és egységes pártra támasz­kodik, alkalmat és lehetőséget ad arr, hogy vele a koncentrációról tárgyaljanak olyan­ po­litikusok, akik egyáltalán nem támaszkodnak pártra. Ezzel szembem áll báró Perényi Zsigmond n­yilatkosaási, amelyet a „Budapesti Kir­lap" tudósítója előí­t­tott Miutám ebben kijelen­tette, hogy bár Apponyit szivesebben­ látta volna miniszterelnöknek,­­Huszárt is támo­g­atja. Azután igy folytatja: — De mi­ egy megjegyzést kell tennem s ez a Friedrich-féle jogforrásra vonatkozik. Ezt semmiesetre sem lehet elfogadni. Mert ha Friedrich Istvánnak jogában áll kormányt ki­nevezni, akkor jogában áll kormányt el is csapni. Ez oly alkotmányjogi abszurdum, amelyről komolyan beszélni sem lehet s ami — ha elfogadjuk — belátomtatlani zavaroknak tár kaput A keresztény nemzeti egyesülés pártjának elnöki tanácsa csütörtökön este 8 óraikor bizalmas ta­nácskozást tartott, amelyen résztvettek Hu­szár Károly dezignált miniszterelnök és i­s Haller István propagandaminiszter is. Hu­szár Károly ez alkalommal lenner tette a helyzetet és a csütörtöki tárgyalásainak ered­ményeit Haller indítványozta, hogy a dezig­nált miniszterelnök jelentését vegyék tudo­másul, fejezzék ki biz­almaikat irányában s őt teljes erővel támogassák kormán­yrnk­akítási akciójában. Az elnökség így is határozott. Az­ elnöki tanács ülése után Huszár informálta a párt tagjait Azzal kezdte, hogy politikus még nem igen állott oly nehéz helyzet előtt, mint ő, aki a kormányalakítást négy föltétel mel­lett vállalta. Az első föltétel az volt, hogy nemcsak a Friedrich részéről való dezig­málást biztosítsa magának­, hanem hogy Friedrich lemondván a kormányelnökségről, tárcát vállaljon az általa alakítandó koncen­trációs kabinetben. Második föltétele az volt, hogy minisztertársai támogassák. Harmadik kikötése volt az égiász „keresztény" lelok támo­gatása. Ezekkel a föltételekkel azt akarta do- NtPSZA¥A 1919 november 21.

Next