Népszava, 1920. január (48. évfolyam, 1–27. sz.)
1920-01-29 / 25. szám
frontra utazott. A „Neue Freie Prese" Varsóból jelenti: Minthogy a lengyel kormány a bolsevikiek békeajánlatára feleletet nem adott, az orosz szovjet kormány „Mindenkihez" intézett szikratáviratában bejelenti, hogy békeajánlatát viszszavonja és semmisnek tekinti. Londonból táviratozzák a „Bud. Tud."-nak. A „Nation" elítélt cikkében a legfelsőbb tanácsnak azt a szándékát, hogy Németországot és Ausztriát az Oroszországgal való kereskedelmi forgalom részleges fölvételétől eltiltja. A lap szerint ez az intézkedés gúnyt űz a nép jogokból és embertelen. Anglia számára az orosz piachoz való hozzáférhetés csak kellemes, az éhező Középeurópa számára azonban feltétlenül szükséges. . A „Petit Journal" newyorki jelentése szerint, 45 amerikai kereskedő cég képviselői követelték Lansing államtitkártól, hogy állítsa helyre Oroszországnál a kereskedelmi forgalmat. (,,M. T. I.") Az „Echo de Paris"-nak jelentik Tokióból január 17-től a következőket: Mladivosztoki Ilinek szerint, az amerikai kormány visszahívja azokat a csapatokat, amelyek Szibériában állomásoztak és a Philippini szigetekre irányítja őket. Ez a hír, amelyet eddig titokban tartottak, nagy elégedetlenséget kelt: a japánok félnek attól, hogy egyedül rántják bele őket a szibériai intervencióba. Az amerikaiaknak az a szándéka, hogy távol tartsák magukat, egy másik határozatból is kitűnik: a karbini vasúti bizottság amerikai kiküldöttei utasítást kaptak, hogy ne vegyenek többet részt a tárgyalásokon . Az „Echo de Paris" a következőket írja: Nem a népek szövetségének végrehajtó bizottsága fakó ülésén kell keresni a nap szenzációját, hanema legfelsőbb tonács- értekezletén. Olyan határozatot hoztak ott, amelynek semmi értelme és gyakorlati haszna nincs az esetben, ha nem vonja maga után a szovjet kormány elismerését. Elhatározták, hogy újból megkezdik Oroszországgal a kereskedelmi összeköttetést, amelyet a bolseviki forradalom óta felfüggesztettek. A radikális angolok, a nemzetközi bankárok és a manchesteri merkantilizmus összes beavatottjai(béke a földön mindazoknak, akik a mi pamutunkat vásárolják) egy év óta ajánlják ezt a megoldást. Az ő tételük a következő: A bolsevizmus a gazdasági zavarból született. Szüntessék meg ezt a zavart — mondják — és a bolsevizmus egyszerre át fog alakulni olyan kormányfornyivá, amely Európa nyugalmával összeegyeztethető. Ehhez az okoskodáshoz ma egy újabb érv járul. Európát éhinség fenyegeti és a dollár naprólnapra drágább lesz, nem tud meglenni ama gabona, len és különböző szükségleti cikkek nélkül, amelyekben a forradalmi Oroszország bővelkedik. A múlt tavasszal, hogy elfogadtassák velünk a hadműveleteket, azt hirdették nekünk, hogy ezeket a semlegesek fogják sikerre vinni, akik függetlenek a népbiztosoktól és akiknek gondjuk lesz arra, hogy a hadműveletek sikerével járó erkölcsi és anyagi javakat, biztosítsák. Hogyan akarnak a moszkvai emberek alattvalóival üzletet csinálni anélkül, hogy velük üzleti összeköttetésben lennének, amikor a rekvirálásnál mindenkor rátehetik a kezüket az importált árukra? És hogyan akarják megakadályozni azt, hogy az a hatalom ily módon meg ne erősödjék, amelyet eddig a blokád a legerélyesebben elnyomott, mint ahogy ezt Litvinovnak a küldetése bizonyítja! És hogy gondolják azt, hogy ezzel nem növelik a tekintélyüket, amikor éppen a legnagyobb hadiszerencséjük idején megengedik azt, amit már rég kívántak. És hogyan remélhető az, hogy Oroszország nekünk adhat terményeiből? A nagybirtok,amely valaha egyedül dolgozott kivitelre, megszűnt. Az új birtokosok éppen hogy csak saját, szükségletüket tudják födezni. És hogyan lehet majd a kiszolgáltatott árukat szállítani, amikor egész Kelet- és Középeurópa valutái annyira dezorganizáltak, hogy még a román termést sent tudják elszállítani? Ezek azok a meggondolások, amelyeket ajózan ész diktál. De mindezek nem állították meg Lloyd George-zsot. Ez az államférfin elsősorban is belpolitikával törődik. A radikálisok és a szabad kereskedelem hívei minden választás alkalmával megremegtetik. Nem lehet másképen ezt az eljárást magyarázni. Neki az a fő, hogy jelenthesse, hogy Oroszország „ruhát és cipőt kér, amit csupán Anglia tud szállítani*". Hogy a kép teljes legyen, említsük meg azokat a rendszabályokat, amelyek lehetővé teszik az Oroszországot környező kis nemzeteknek, Georgiának és Azerbejdzsánnak, hogy védelmi állásba helyezkedjenek a bolsevizmussal szemben. Churchill angol hadügyminiszternek és Long tengerészeti miniszternek Párisba való utazása ugyane célból történik. Így, amíg egyfelől Oroszországot átengedik a forradalmároknak, megkockáztatják, hogy segédkezet nyújtsanak a határokon Oroszország széthullásának. Után vagyunk, hogy magunkra haragítsuk az összes oroszokat. * A „Times" a következőket írja: A legfelsőbb tanács határozata azt jelenti, hogy a blokád megszüntetése és a szovjet kormány elismerése küszöbön van és ez magával hozza politikájának alapos változását és jelent egy fölhívást az összes oroszokhoz, hogy rendeljék alá magukat a szovjet kormánynak, amelynek közvetítője révén közlekedhetnek csupán, a szövetségesekkel. Lehet arról is beszélni, hogy a szövetségesek most hálálják meg Georgia és Azerbejdzsáni szolgálatait, elismerve őket köztársaságnak, amit Kolcsaknak és Deuskinnek makacsul megtagadtak, amikor ezek erősítésekkel tudtak volna szolgálni. Akik ezt a határozatot hozták, nem gondoltak arra, hogy az orosz nacionalisták ezt fölhívásnak fogják venni arra nézve, hogy ismét föléledhet az orosz reménység, Oroszország integritásának helyreállítására, még ha az szovjeturalom alatt is történik. NÉPSZAVA 1920 január 29 XXxxxxxxxx x Megválasztott Képviselője. A választások ismert eredményei alapján közöljük — pártállásuk szerint — a következő nemzetgyűlési tagok névsorát: Keresztény nemzeti egyesülés pártja: Budapest I„ Bailer István II, dr. Benáta Ágoston államtitkár, III., dr. Vitter László, IV., dr. Rassay Károly, V., Kontra Aladár, VI., Friedrich István, XI., Ambrus Gyula, XII., Homonnay Tivadar, XV., Kovács Emil, XVI., Lipták Pál, XVII., Weiss Konrád, XVII., Mahunka Imre, XIX., Avarffy Elek, XX, Haller József, XXI., Usetty Ferenc, XXII, Szabó József. A vidéken: Alsólendva: Turi Béla, Győr I.: Hegyeshalmy Lajos, Győr H.:Weigaud Antal, Hatvan: Somogyi István, Ipolyság: Ernát Sándor, Kaposvár: Ereky Károly, Kecskemét U.: Pekár Gyula, Kiskunfélegyháza: dr. Sallay János, Kőszeg: Lingauer Albin. Lövő: Haller István, Nagymarton: Scholtz Ödön, Salgótarján: , Mikovényi Jenő, Sárvár:Huszár Károly. Soroksár: Frühwirth Mátyás, Szeged I.: gróf Teleki Pál. Szeged II.: Pálfy Dániel. Szentgotthárd: Bleyer Jakab. Székesfehérvár: dr. Prohászka Ottokár. Szolnok: dr. Kemény Béla. Szombathely: Beniczky Ödön. Újpest: Oláh Dániel, Vasvár: dr. Vass József, Zalaszentgróf: ifj. dr. Darányi Ferenc, Zalaegerszeg: Szmrecsányi György, Csorna: dr. Grieger Miklós, Veszprém: Rakovszky István, Esztergom: Mátéffy Viktor, Ugod: Bartos János, Sopron: gróf Klebelsberg Kunó, Cegléd: Haller István, Kaposvár: Dömötör Mihály, Kismarton: Sábel János, Eger: dr. Nagy János, Gyöngyös: Bozsik Pál, Kispest: Taszler Béla, Pál: Szűcs Dezsső, Balassagyarmat: Drechsler János, Cinkota: Friedrich István, Zalabaksa: Pfandler Béla, Miskolc: II.: Róbert Emil, Szécsény: dr. Hencz Károly, Sajószentpéter: Hermaim Miksa, Nezsider: dr. Huber János, Rákospalota: Budaváry László, Keszthely: Reischl Richárd, Tapolca: Zákány Gyula. Országos kisgazda- és földmivespárt: Bácsalmás: Nagy Pál Sándor, Csongrád: dr. Lebandi Károly, Devecser: dr. Ruppert Rezső, Edelény: Lovászy János, Gönc: Pásztor József, Győrszentmárton: sokorópátfeai Szabó István, Heves: Mayer János, Jászapáti: K. Pethes László, Jánoshalma: Nagy Pál, Királyhelmec: Janka János, Kunszentmiklós: Szabó Balázs, Kiskőrös: Meskó Zoltán, Letenye: dr. Hegedűs György, Mezőcsát: Bottlik József, Mindszent: Reöck Iván, Nagyigmánd: Szijj Bálint, Nagykáta: dr. Lukovich Aladár, Ózd: Borbély -Maczky Elemér, Pacsa: Drozdy Győző, Paks: Bodor György, Pálháza: Pásztói József, Ráckeve: Szabó Gy. János, Somorja: Bárány Imre, Szikszó: Szalánczy József, Szalánc: Muszti István, Tokaj: Bernáth Béla, Újdombóvár: őrgróf Ballavieini György, Tolna: Renczes János, Tamási: Nagy János, Bicske: dr. Vasadi-Balogh György, Zirc: Ledenyei János, Zurány: Nitsch Mátyás, Kecskemét II.: Rubinek Gyula, Baranyaszentlőrinc: Patacsi Dénes, Nagyatád: nagyatádi Szabó István, Kunszentmárton: sokorópátkai Szabó István, Lengyeltóti: Gaál Gaszton, Putnok: Putaioki Móric, Torna: Gedeon Jenő, Szepsi: Szentimrei Ákos, Szekszárd: Örffy Imre, Igár: Jaross János, Gyönk: Haypál István, Bonyhád: Weber János, Szigetvár: Szabó József, Komárom: báró Korányi Frigyes, Szalánta: Niszti János, Feled: Fáy Gyula, Tiszalök: Szabó Sándor, Szeged III.: Kószó István, Jákóhalma: Czeitler Jenő, Őrszentpéter: Csukás Endre, Pécsvárad: Fischer Miklós, Kiskunhalas: Kolozsvári Kiss István, Kenese: Wágner Károly, Pomáz: Schissel János. Demokrata: Budapest XVII. kerületében Sándor Bál, IX, Vázsonyi Vilmos, X, Pető Sándor, XIII, Bárczy István. Pártonkívüli: Jászberény: gróf Apponyi Albert, Miskolc.: grÓf Andrássy Gyula. Keresztény-szociális gazdasági párt: Magyaróvár: Giesswein Sándor. A keresztény nemzeti párt megválasztott képviselőit foglalkozás szerint az egyik keresztény újság így osztályozza: 12 katolikus és protestáns lelkész és főpap, 11 volt képviselő, 4 ügyvéd, 3 egyetemi és középiskolai tanár, 1 tanító, 2 földbirtokos, 3 állami tisztviselő, 2 mérnök, 2 nagyiparos, 1 ipari munkás, 3 szerkesztő, párttitkár, „agitátor", 21 ismeretlen foglalkozású. Viszont az eddig megválasztott kisgazda- és földmivespárti képviselők között 15 falusi gazda van. Pótválasztás. A már közölt kerületeken kívül még a következő helyeken lesz pótválasztás: Kaposmérő: Berkenye István (kisgazda) és Tankovics János (kisgazda), Pacsa: Bosnyák Géza (keresztény nemzeti egyesülés) és Drozdy Győző (kisgazda), Pécsvárad: Schneider János (kisgazda) és Perlaky György (kisgazda), Csepregi ség@t Értek a választások. * BiaenySalan a töfefeség. — 22 SseriäteSfeEss» páSválastás lesz. Kedden véget értek a választások az ország meg nem szállott területén. A szerda délig beérkezett jelentések szerint a választások eredményeit a következőkben foglalhatjuk össze: Megválasztottak: 65 keresztény nemzeti pártit, 59 kisgazdapártit, 4 demokratát, 2 pártonkívülit és 1 keresztény-szociálist, összesen 131 képviselőt. Pótválasztás lesz 22 kerületben. Tizenkilenc kerületből még nem érkezett jelentés. A legutóbb kapott jelentések a kisgazdapárt előtérbe nyomulását mutatják, ami kétessé teheti a keresztény blok többségét. Rubinek Gyula, a „kisgazdák" vezetője a még eldöntésre váró választások kilátásairól azt mondta, hogy a helyzet szerdán délelőtt az, hogy 59 képviselője van a pártnak és a 22 pótválasztás alá kerülő mandátumból 9 biztosan a párté, amennyiben ezekben a kerületekben csak kisgazda jelölt áll szemben egymással, ez tehát 68 mandátum. A megmaradó 12 pótválasztás alá eső kerület közül legalább 10-re számíthatnak, mert a kisgazdaszavazók száma sok ezerrel múlja fölül a keresztény nemzeti egyesülés szavazatainak számát. Így tehát eddig 78 mandátumra számíthatnak a már ismert választási eredmények révén, de biztosra veszi, hogy a még hiányzó, körülbelül 10 kerületből szintén jut még egy-két mandátum a kisgazdapárt részére. Amint látható tehát, Rubinek tele van biztató reménységekkel. Ő azonban nemcsak azt reméli, hogy mandátumokkal húzza le a keresztény „testvérpártot", hanem a párt kizárólagos kormányzására is számít. Egy nyilatkozatában azt mondja, hogy a felszabaduló tiszántúli kerületekben „más párt kombinációba sem jöhet, így a 222 mandátumból a párt legalább 140 mandátumra tarthat számot. Ez már egy olyan többség, amely mellett a párt önállóan is vállalkozhatik kormányzásra anélkül, hogy a parlamentben bármely meglepetésnek legyen kitéve." XXXXXXXXX