Népszava, 1920. április (48. évfolyam, 79–104. sz.)
1920-04-01 / 79. szám
Tizenöt esztendő, tizenöt harcos esztendő van a Népszava-napilap mögött. 1905 április 1-én végre napilapként jelentethette meg a magyarországi szervezkedett, proletariátus érdekeinek szószólóját, mozgalmának büszke zászlaját. Több évtizedes volt már akkor az a küzdelem, amelynek ez a nti újságunk volt az iránymutatója — és hosszú esztendők nehéz, aprólékos, kitartó munkája változtathatta csak át az addig hetenkint, majd hetenkint háromszor megjelent újságot napilappá. Mennyi áldozatkészség, mennyi önföláldozás, például a garasonként való gyűjtésnek mennyi megkapó jelenete jut eszünkbe, amikor visszagondolunk 1905 első hónapjaira és arra a diadalmas tavaszi napra, amikor — átvirrasztván az éjszakát — százan és százan vártuk, hogy a mi nyomdánkban, a mi rotációsunkból kapjuk meg a mi Népszavunkat, amely azontúl naponkint taníthat, naponkint verheti vissza az ellenség támadásait! A napilap legelső cikke büszke öntudatossággal állapíthatta meg, hogy ez a lap nem üzleti kalmárszellem gyümölcse, hanem elkeseredett, áldozatteljes küzdelemben, ádáz harcok tüzében hódított diadalmi jelvény, X X X X X X x xxxxx x x Milyen irtózatos nehézségeik közepett született meg és milyen vad, milyen irtózatos viharok tomboltak fölötte a másfél évtized alatt! Hogy fogott ellene össze mindenki, aki kis cirkulusait féltette a bátorságától, szókiaraondásától és igazságától! És itt van, megvan, megmaradt, vezet, vezetnie kell bennlünket továbbra is, az igazság, a szocializmus útján! E lapnak húsz esztendőn át volt szerkesztője, mindnyájunk mestere a szocialista újságírásban, irta és tizenöt esztendő múltán írnunk kell nekünk is: „Mert az eszme, amelyért harcolunk, az egész világé, az eszme, amelyért küzdünk, az emberiség történelméé. Olyan hatalmas a maga erejében, olyan, magasztos a maga céljaiban, hogy rajta mérve mindaz a tengersok áldozat, amit nehéz harcsainkban oltárán áldoztunk, kicsinnyé lesz és a sok gát, amelyet útjába állítottak, nevetséges játékezerré törpül mellette.. Tizenöt esztendő, tizenöt harcos esztendő — és túl volnánk már a nehezén! Nem, nem... xxxxx x xxxxxx x xxxxx X xxxxxx Csak körülnézünk és mindjárt arra kell gondolnunk, hogy magunkért, pártunkért, a magyar munkásokért, Magyarországért sok nehéz, viharos, harcos napja lesz a Népszavának! De hiszen küzdelem az elemünk. De hiszen minden szocialista a megalkuvástalan küzdés katonájává szegődött, amikor szocialistává lett! És ha vannak kényszerű szünetek, az erőgyűjtés, a tanulás, a tanítás, a harcra készülés szünetei ezek! Kormányok jöttek, kormányok mentek, kurzusok föltünedeztek, kurzusok leáldoztak, a különféle jelszavak százaival csalogatták-csábítgatták a munkásokat. És a munkások hívek maradtak a szociáldemokráciához és zárt sorokban, fegyelmezetten, öntudatosan mennek zászlajuk, a Népszava utáni. Most, XXXX X XXXXXX XXXXXX X XXX mutatta meg a magyar proletariátus, mennyire szocialista, mennyire öntudatos, egyúttal azt is, hogy mennyire komoly volt, mert eredményes volt az a munka, amit tizenöt esztendő olyan sok ezer napján hirdetett a mi lapunk! Tízezrek és tízezrek vannak előfizetőink és olvasóink táborában most, XX X XXXXXX XXXXXX X XXXXXX XXXXXX X Xa megcsomkított, ipartelepeitől megfosztott Magyarországon! És az agitálás, az előfizetőtoborzás munkája nem szünetel. Ó. ismerjük a magyar munkásságot és rábízhatjuk a szocializmus sorsát Magyarországon. XXX X XXXXXX XXXXXX X XXXXXX XXXXXX X XXXXXX XXXXXX X XXXXXX XXXXXX X xxx xx x x xxxxx x xx xxxx xxxxxx x xx xxxx xxxxxx X xxx xxx XXXXXX X X X X ! XLVIII. évfolyam. Budapest, 1820 április 1. csütörtök. 79. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: esre évre ........ ISO kor. I negyed évre...... kor. fél évre SO kor.' | egy hóra 18 kor. EGYES SZÁM ÁRA 60 FILLÉR A MAGYARORSZÁG! SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) Szfikiteni? A nemzetgyűlés munkaképtelensége kétségen fölül elszomorító és az ország mai állapotában veszedelem is. Ezt a körülményt most több oldalról arra használják föl, hogy az általános, titkos és egyenlő választójogot támadják, és a baj katforrásául jelöljék meg. Ez a fölületes állásfoglalás egyfelől teljesen jogosulatlan, másfelől még nagyobb veszedelmet rejtő, mint •A mostani nemzetgyűlés tengődése. A választások eredményétől mi sem vagyunk elragadtatva, de mi tudjuk és őszintén meg is mondjuk, hogy a hiba nem a választójogban van, hanem sok egyébben és mindenekelőtt az ország mai zilált közállapotában, amely lehetetlenné teszi, hogy az ország népe az új választójog gyakorlásába magát beiskolázhassa. Az általános, egyenlő és titkos választójog még minden államban meghozta egészséges gyümölcsét, a közélet megtisztulására, a nemzetek képviseletének az egyes társadalmi osztályok súlyának megfelelő kialakítására. Meglesz ez nálunk is, csak legyen még egyszer szóban, sajtóban, egyesülésben, gyülekezésben a lehetősége annak, hogy gondolatait mindenki szabadon kifejthesse, szavazatát mindenki öntudatosan leadhassa. Eddigmég mindez lehetetlen volt, a magyar nép először élt a titkos választójoggal, a régi osztályválasztójog számos csökevénye nyúlt meg belea választásokba, zavar, bizonytalanság uralkodott a lelkeken, kiforratlanság a helyzetein, nem szabad tehát nagyon kemény ítéletet mondani a választások eredménye fölött, de mindenekelőtt nem szabad arra gondolni, hogy visszafelé lépjünk a választójog terén! Örüljünk azon, hogy ez a nagy kérdés, amely az osztályharc kiszélesedéséhez és az osztályellentétek kiélesedéséhez eddig oly nagy mértékben járult, némileg nyugvópontra jutott és a harc színterét a napi élet porondjáról a parlament szónoki emelvényére tette át. Kétségtelenül rossz szolgálatot tesz az ország ügyének mindenki, aki azt akarja, hogy az általános, egyenlő és titkos választójog szűkíttessék, mert ezzel tüzesórát dob a házra, ahol pedig mindenkinek oltani kellene. A jogtalanság szégyenbélyegéből elég volt, a romjaiból újra épülő Magyarországnak ne kívánjuk, hogy lakosai között újra legyenek jogtalan páriák. A nemzetközi munkairoda adminisztratív tanácsának ülése. * * Páris, London, Genua, Senf« — Tanácskozás a mezőgazdaság S kérdések II. — Anksrtek a bolsevismusról, küldöttségek Oroszországba.— „Újjá kell szerveznünk az egész világegyetem erőit ." A békeszerződés ratifikálása óta most tartotta második ülésszakát a versaillesi szerződés útján életre keltett szerv, a nemzetközi munkahivatalnak adminisztratív tanácsa. Ezt a második ülésszakot Londonban tartották március 22-én, 23-án és 24-én, a lordok házának egy termében. A Párisban ez év januárjában tartott első ülésen Albert Thomas elvtársat választották meg a nemzetiközi munkahivatal állandó igazgatójául és ezen az ülésen elhatározták, hogy nemzetiközi értekezletet hívnak össze azzal a célzattal, hogy a Washingtonban az ipari munkára elfogadott, elveket a tengerrel összefüggő munkáikra is alkalmazzák. Ezt az értekezletet júniusban tartják Génuában. A békeszerződés értelmében az adminisztratív iroda — amint éppen a minaja fejtegette hát cikkünk — 24 tagból áll; ezek közül 12 a kormányokat képviseli, 6 a munkáltatókat és 6 a munkásokat. A munkásképviselők a következők: Jouhaux (Franciaországból), Stuart-Dunning (Angliából), Oudegeest (Hollandiából), Lindequist (Svédországból), Draper (Kanadából), Legien (Németországból). Németország ezen kívül kormányküldöttel is képviselve van a tanácsban. Ezzel szemben az Egyesült Államok nincsenek a tanácsban képviselve, mert nem ratifikálták a békeszerződést. (A helyük fönn van tartva úgy a tanácsban, mint a népszövetségben.) Azonban az eddigi támogatás, amelyet a háború alatt úgy az amerikai kormány, mint az American Federation of Labour (Munkásszövetség) tanúsított, kívánatossá teszi, hogy az Egyesült Államok elhatározzák magukat arra, hogy csatlakoznak ahhoz a szövetséghez, amely csak akkor tud teljes eredményeket elérni, ha valamennyi nagy ipari állam részt vesz benne. A londoni értekezletnek napirendjén szerepelt a nemzetközi munkahivatal igazgatójának jelentése a hivatal szervezéséről, a népszövetséggel való kapcsolatáról és az eddig végzett munkákról. További feladata volt az értekezletnek a legközelebbi általános nemzetközi konferencia kérdése, ezt 1921-ben készülnek megtartani. Ezt a konfeenciát valószínűen Genfbe fogják összehívni és feladata lesz a mezőgazdaság kérdéseit tanulmányozni és megállapihogy milyen mértékben lehetséges ezeket a kérdéseket ugyanolyan nemzetközi szempontokból kezelni, mint az ipari kérdéseket. A londoni ülésszak legérdekesebb tárgya annak az ankétnak a megszervezőse volt, amelyet az oroszországi munkaviszonyok megismerésére rendeznek. Ezt a kérdést a párisi értekezleten vetette föl a lengyel kiküldött. Szakad -e a munkásdelegátusok erősen támogatták javaslatát Szokal azt kívánta, hogy küldjenek Oroszországba egy ankétező bizottságot, amely a pártatlanság minden biztosítékával rendelkezik, hogy ott a helyszínen tanulmányozza a munkásosztály jelenlegi helyzetét és véleményt adjui arról, hogy van-e lehetőség arra, hogy a nemzetközi munkaföltételeket majd ott is alkalmazhatják? Valamivel később, miközben a nemzetközi munkásiroda e kívánság megvalósításával foglalkozott, a legfelsőbb tanács fölkérte a népszövetséget is, hogy az oroszországi viszonyokra vonatkozóan ugyancsak rendezzen ilyen ankétet, amelynek azonban erősebb politikai jellege legyen. A népszövetség tanácsa, amely jelenleg Párisban ül együtt, elhatározta, hogy a két ankétet párhuzamosan megtartják, de a két küldöttség között kapcsolatot teremtenek, két kiküldött lévén, akik közül az egyik munkáltató, a másik munkás lesz és akik mindkét bizottságnak a tagjai lesznek. Az adminisztratív tanács londoni értekezletén elhatározta a bizottság kiküldését és meghatározta szervezetét és programját. Thomas elvtárs egy újságíró előtt nyilatkozott, hogy a hivatal óriási erőfeszítést tesz és nagy munkát fejt ki, hogy az oroszországi ankét sikerét biztosítsa. A munkahivatal megszerzett valamennyi adatot és okmányt, amit Franciaországban, Angliában, Olaszországban, Svájcban és Németországban a bolsevizmusra nézve találni lehetett; ezekhez az okmányokhoz kritikai bibliográfiát (könyvészetet) csatoltak; fölhasználják azokat a tanulmányokat is, amelyeket a breslaui keleti intézet a keleti kérdésekre nézve végzett, továbbá bizonyos érdekes tanulmányokat, amelyeket Svédországban végeztek arra a társadalmi kataklizmára nézve, amely Oroszország képét annyira megváltoztatta. Az esetben, ha váratlan nehézségek megakadályoznák a küldöttségnek Oroszországba való elutazását, a nemzetközi munkahivatal így is értékes előmunkálatokat végzett, amikor összegyűjtötte és osztályozta azokat az adatokat, amelyekkel az új orosz rezsimet illetően rendelkeznek. Erre vonatkozóan Thomas elvtárs, a munkahivatal igazgatója a következő kijelentést tette: A világtörténelemnek nagyon nehéz óráit éljük. A bolsevizmus óriási problémájának tanulmányozása, közben éreztük, hogy a világ intellektuális erői meg vannak bolygatva és hogy az emberi tevékenységnek nagyon sok területét homályosan látjuk. Ezért na.