Népszava, 1920. szeptember (48. évfolyam, 207–231. sz.)
1920-09-17 / 220. szám
XLVIII. év£ 220. száma Budapest, 1820 szeptember 17. péntek. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre SSO kor. I negyed évre 140 kor. fel évre 280 kor. | egy hóra SO kor. EGYES SZÁM ÁRA 2 KORONA A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. StOPOsia SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) sipa Miből? Elméleti megállapításokat már sokat olvastunk és sokat hallottunk. Próbálkozzunk egyszer a konkrétumokkal. Az ország költségvetése 10 milliárd deficitet mutat. Ezt a deficitet födözni kell. A kérdés az, hogy miből! Vagyonadó, kölcsön mind csak időleges kisegítések. A kibontakozás lehetőségei között elsőrendű lehetőség: új jövedelemforrások nyitása. Ehhez természetesen nem elég az, hogy kigondoljunk új adókat, amelyekből papiroson nagyon kényelmesen ki lehet mindig hozni a kivont összeget, hanem olyan valódi jövedelemforrásokat kell megnyitni, amelyekből valóban be is folynak a szükséges összegek. A kiadásoknak a valóban nélkülözhetetlen összegre való csökkentését e mellett természetesen magától értetődőnek tartjuk. Az új jövedelemforrásoknál jóra gondolunk semmi, valóban új dologra. Csak olyan dolgokat tartunk szem előtt, amik a közgazdaság dolgaiban reálisan gondolkodó emberek előtt szinte magától értetődőek, de amiket, sajnos, mostani viszonyaink mellett nem lehet elég sűrűn hangoztatni. Az országnak pénzre és javakra van szüksége, hogy az egyes ember is megélhessen és a közszükségleteket is födözni lehessen. Miután nemcsak a mai Magyarország, de a világnak egyetlen állama sem tud olyan gazdálkodást folytatni, hogy minden szükségletét a saját területén termelt javakból födözhetné, ennélfogva a szükségletek födözésére kétféle lehetőség van: vagy árukivitelünknek kell fölülmúlni behozatalunkat, vagy a külföldön elhelyezett tőkék jövedelmének kell abehozatali többletet ellensúlyozni és a hiányt fedezni. Azt nagyon jól tudjuk, hogy Magyarországnak külföldi tőkejövedelme nincs, az is bizonyos, hogy mai termelési viszonyaink mellett a behozatalunk, illetve az a szükségletünk, amit behozatalból kell födezni, nagyobb, mint a kivitelünk. Kiviteli lehetőségeink eddig a mezőgazdasági termelésre voltak alapozva. A mostani terméseredményből tudjuk, hogy ez nagyon ingatag alap. Tehát ennél biztosabb alapot kell keresnünk. És ilyen van, csak utána kell nyúlni. A foglalkozási statisztika adatai szerint 115C-ben Magyarország népességének 62,4 százaléka foglalkozott mezőgazdasággal (az eltartottakkal együtt), 37,6 százalék pedig az ipar, közlekedés, kereskedelem és közszolgálatok körében talált foglalkozást. Ez az arány máig és a mostani Magyarország területén nem hisszük, hogy lényegesen megváltozott. Ha az orszá egész gazdasági szolgáltatóképességét a földművelésre alapozzuk, akkor abból annak kellene következnie, hogy az a 62,4 százalék annyi értéket termeljen, hogy annak eredményéből a 37,6 százalékot teljesen foglalkoztatni és eltartani bija. Ez — tudjuk — lehetetlenség. Bármennyire lehet is még fokozni a földmivelés termelési eredményeit, annyi bizonyos, hogy az az ország egész ipari termelését, közlekedési és kereskedelmi teljesítőképesséét még jó ideig nem fogja teljesen igénybe venni. Maradna tehát még két lehetőség: munkát vagy munkaerőt exportálni. Nem tudjuk, vannak-e olyanok, akik a második módszert tartják kívánatosnak. Mi csak arra akarunk itt rámutatni, hogy az eleven munkaerőnek az exportja az elképzelhető legpusztítóbb tőkepazarlás volna. Marad tehát: a munkának az exportálása. Hozhatnánk föl példákat, hogy nemzetek hogyan lettek naggyá csupán csak azáltal, hogy másoknak munkát végeztek. Lényegében a német birodalom szédületes föllendülése a háború előtt sem volt egyéb, mint a másoknak teljesített munka eredménye. Németország nem nyersanyagokat vitt ki, hanem kivitelének legfontosabb cikkei a földolgozó ipar termékei voltak, azonkívül pedig a hajózásból eredt külföldi jövedelmének leglényegesebb része. Ezt kell tennie Magyarországnak is. Soha nagyobb szüksége a munkára nem volt a világnak, mint most. A magyar gépgyárak tudnak szállítani mindennemű vasszerkezeteket, munkagépeket, szerszámokat, még finom műszereket is. A magyar malmok a világ legfinomabb lisztjét tudják előállítani, a magyar bútoripar a világ minden táján versenyképes. A magyar vasutakra a szomszédos új országok rá vannak szorulva, ha a közlekedést kerülők nélkül akarják lebonyolítani és a dunai hajózásnál is juthat munka a magyar vállalkozásnak. Ha ezeket a munkákat meg tudjuk szerezni, akkor az államnak is megnyílnak a jövedelemforrásai, a munkáskezek nem tétlenkednek, a munkacsaládok nem nyomorognak, boldogul az egyes és az összesség. Ez azonban csak úgy lehetséges. Iva a politikában is meglátják a valóságokat. Ez a szem, pont aztán olyan, hogy sokáig már nem lehet vele kukoricázni — se befelé, se kifelé. Igazi békét, hgazi megértést, a nemzetközi kapcsolatok minél gyorsabb fölvételét követeli az ország újjáépítésének az érdeke. Sürszős a dolog, mert ha szomszédaink mind elkíkiltek már bennünket, ha mind másfelé kötötték le magukat, akkor hiába állunk mi itt a legalkalmasabb berendezkedéseinkkel, mégis kikapcsolódtunk a világforgalomból és akkor a nagyobbaknak és a hatalmasabbaknak váljunk gyarmatává és rabszolgáivá? Naffikás. Éli Régi és uj problémák a Kormányzó pártban. * * Elfentétek a központi hitelszövetkezet kérdésében. — Költségvetés helyett Indemszitás. — H hol meg három havi Indemnitást kért. — Sürgőssé vált a földreform. — H nemzetgyűlés munkarendje. Az a csönd, amelyet az egységes kormányzó párt mutatott, minden jel szerint csak látszólagos volt. A pártfegyelem alatt a lelkek mélyében tovább viharzottak azok az ellentétek, amelyek a különböző, homlokegyenest ellenkező gazdasági elhelyezkedésű és politikai hitet valló pártokból alakult egységes kormányzó pártban minden fúzió ellenére tovább éltek. Jellemző, hogy abban a pillanatban, amint valami olyan ügy merül föl a törvényhozás előtt, mely lényegében túlterjed az üres jelszavakon, máris a legélesebb ellentétek jelentkeznek, máris a leghevesebb ellentmondások viharzanak ki az addig csöndes sokaságból és érvényre jutnak azok az ellentétek, amelyeket semmiféle pártközi megállapodás nem tud eltüntetni. A legvilágosabban tünt ez ki az egységes kormányzó párt csütörtök este tartott értekezletén, amelyen mindjárt a központi hitelszövetkezetről szóló törvényjavaslat körül merültek föl olyan ellentétek, amelyek arra kényszerítették a kormányzó pártot, hogy a javaslat tárgyalásét elodázza. A javaslat ugyanis lényegében azt akarja elérni, hogy ezentúl minden hitelszövetkezet az Országos Központi Hitelszövetkezethez tartozzék, visszamenően pediglen minden szövetkezet fölött az O. K. H.-nak felügyeleti joga legyen. A kormányzó párt többsége azonban azon állásponton volt, hogy az O. K. H.-nak az ezután keletkező szövetkezetek fölött is csupán felügyeleti joga legyen, amivel a községi pénztárak létesítésének lehetőségét akarják megóvni. Mint ahogy ebben a tárgyban a párt tagjai között nagy ellentéteik mutatkoztak, a vitáit, a pénteki folytatólagos értekezletre halasztották. Szóba került még a költségvetés ügye. A Népszava, XXXXXXXXX X X X X X közölte, hogy a költségvetést a kormány benyújtotta és adatokat sorolt föl belőle. Az értekezleten elhatározták, hogy a költségvetés helyett egyelőre 121 január 1-ig terjedő három hónapi indemnitásról szóló törvényjavaslatot terjeszt a kormány a nemzetgyűlés elé Ezt azzal indokolják, hogy a fölmerülő sok teendő késleltetné a költségvetés elfogadását, nehogy pedig az ország exlexbe kerüljön, indemisitánsai helyettesítik a költségvetést. Foglalkoztak a földreformmal kapcsolatban a földtelenek igényeinek sürgős Melégítésével. Nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter és Rubinek Gyula kereskedelemügyi miniszter hozzászólásai után abban áll-e..ak meg, hogy a jövő héten a földmivelésügyi miniszter és az igazságügyminiszter kétszakaszos törvényjavaslatot terjesztenek be a nemzetgyűlésen. A kérdést tehát nem rendeleti úton, hanem törvényben fogják szabályozni. A törvényjavaslat értelmében az arra igényjogosultak rövid idő alatt házhelyet és legalább egy holdnyi bérletet kapnak. A javaslat, hír szerint, már kedden a nemzetgyűlés elé kerül. Ennek a javaslatnak, valamint az indemnitási javaslatnak letárgyalása után és a legsürgősebb ügyek elintézése után a nemzetgyűlés 10—12 napos pihenőt tart, amely alatt azonban a parlamenti munka nem fog teljesen szünetelni, mert a bizottságok megvitatják a azonnal megkezdi a földreform tárgyalását. X X X X X X X X X X X X X Svájc javaslatot tesz a valutanehézségek leküzdésére. Amint a népszövetség titkársága közüg Svájc a brüsszeli pénzügyi konferenciának javaslatot tett a nemzetközi pénzügyi nehézségek nagyarányú megoldására. Eszerint svájci frankokra szóló nemzetközi kötvényeket kellene kiadni, ami által a valutanehézségeket mindenütt ki lehetne küszöbölni. A tervezet szerint továbbá Svájcban nemzetközi bankot kellene létesíteni, amely a világ valamennyi államának hadi adósságait rendezné. Szakvélemény a világ gazdasági helyzetének javításarai. Párisi laikratávirat jelenti: A gazdasági világkongresszusra a következő öt tudós véleményét kérték ki: Pigoa, cambridgei tanár; Pantaleoni, olasz tanár, a Giornele delli Oeconomisti igazgatója; továbbá Gide, francia tanár; Bruins, a rotterdami egyetem rektora és Cassel Gusztáv, stockholmi tanár. Az öt tudós egységes választ adott a föltett kérdésekre. Szerintük a viíá® gazdasági helyzetén főkép egy módon lehet segíteni: a munka reprodukció által, amely újból a munkát és reprodukciót segítené elő. Véleményük szerint a világgazdaságnak három stádiumon kellene átmennie. Elsősorban mindenütt és minden eszközzel meg kellene szüntetni a hitel- és papírpénzinflációt, a kormányoknak le kellene szállítaniuk az állami kiadásokat, a nélkülözhetetlen kiadásokat pedig főkép adókból kellene megszerezniük. Az adókat lehetőleg bankokba kellene gyűjteni, hogy ezáltal elérjék legalább azt az összeget, amely a piac tőkeszükségletének felel meg, hogy ennek következtében ne kelljen papírpénzt kiboc..Willi Végül a függő adósságokat mielőbb konszoliikálni kellene. A második stádiuma a valuták megszilárdítása volna. E célból a kormányoknak külföldi függő adósságaikat konszolidálniok kellene, valamint meg kellene szüntetni a bankjegyeknek külföldre viteléből származó eladósodásokat és azonkívül olyan gyorsan, amint csak lehetséges, helyre kell állítani az országok között a rendes kereskedelmi valutaarányt. Harmadsorban a pénzügyi szakértők nemzetközi hitelek megnyitását ajánlják éspedig elsősorban a jobb pénzügyi viszonyok között levő országok javára. Ezeket a kölcsönöket csakis olyan gazdasági és szociális célokra kellene fordítani, amelyek azok rögtöni hasznosítását tennék lehetővé. Így például a munkások számára szükséges élelmiszerek szállítása. Azonkívül a kölcsönadó országoknak biztosítékot kellene nyújtani arra, hogy teljes erejükből közreműködnének a kölcsönvevő ország gazdaságának fellendítésében. A szabad kereskedelemnek azokat az akadályait, amelyeket főként a gazdasági nacionalizmus sugall, mielőbb meg kell szüntetni, mert a tőkések csek akkor fognak kölcsönt adni, ha a béke igazán helyreáll és a rendes gazdasági forgalmat a nemzetek újból fölveszik. („M. T. I.") X X X X X X X X X X X X X X X * X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X