Népszava, 1920. október (48. évfolyam, 232–258. sz.)

1920-10-22 / 250. szám

XLVIII. évf. 244. szám Budapest, 1820 október 115. péntek. &i­a SO korona AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre SSO l kor. I negyed évre..... 140 kor. fél évre 280 kor. | egy hóra SO kor. Jugoszláviában egy szám ára 2 Jugoszláv korona. EGYES SZÁM ÁRA 2 KORONA A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) n­fember elsejéig ratifikálni kell a békeszerződést. * A minisstuF elnck felselőssítése. A kormánypárt csütörtök este értekezletet tartott, amelyen köztudomásúvá vált az a fon­tos tény, hogy az antant részéről fölszólítás érkezett a magyar kormányhoz, hogy a béke­szerződést november elsejéig a magyar tör­vényhozás ratifikálja. Az értekezletein sok szó esett Apponyi szemé­lyének előtérbe helyezéséről és a Landau-ügy­ről. Az értekezletről a következő hivatalos jelen­tést adták ki: A „Magyar Távirati Iroda" jelenti: Az egye­sült keresztény nemzeti kisgazda- és földműves­párt október 21-én este 7 órakor értekezletet tartott Meskó Zoltán elnöklete alatt, amelyen a honvédelmi miniszter bejelentette a Landau-ügyben tett intézkedéseit. A miniszterelnök bejelentette, hogy a kor­mány az antant-hatalmak legfelsőbb tanácsá­tól határozott felszólítást kapott, hogy Magyar­ország a békét november elsejéig ratifikálja. Végül Vasadi Balogh György indítványára foglalkozott az értekezlet a termésrendelettel. Beható vita után az lett­ a határozat, hogy a legközelebbi minisztertanács behatóan foglal­kozik a közélelmezés céljaira szükséges egész gabonamennyiség begyűjtésének módozataival és biztosításával. A vitában részt vettek Bottlik, Dömötör, Csukás, Pata­ksi, Szádeczky, Nagy János, Berki, Scholtz, Rakovszky, Balla és Lin­gauer képviselők. A mintásszervezetek, amellett, hogy fontos gazdasági hivatásuk van, nagyon messzemenő kulturális tevékeny­séget is fejtenek ki. A tagok szakmai tovább­képzése, általános műveltségük fejlesztése, a jó és szép iránti igények fokozása és a kielégí­tés eszközeinek előteremtése, mind olyan fel­adatok, amelyek jelentékenyen igénybe ve­szik a szervezetek anyagi forrásait, amelyek azonban — objektív nézőpontból bírálva — sokban hozzájárulnak a közjólét és az általá­nos műveltség emelkedéséhez. A szakszervezetek már évtizedekkel ezelőtt igyekeztek magánhelyiségekben elhelyezkedni. Nem kaszinózás, nem kényelmeskedés, még kevésbé a fényűzés hajszolása vezette a szak­szervezeteket, amidőn sok esetben erejükön fölül áldoztak ennek a célnak: a munkaidő és a családi élet közötti idő kellemes, hasznos eltöltésére akartak módot nyújtani tagjaik­nak. Kocsma, kávéház helyett tiszta, világos, kellemes olvasó- és szórakozó termeket rendez­tek be és tartottak fönn, amelyek minden szakszervezeti tagnak kedves, meghitt 'otthon' nyújtott — minden külön költségeskedés nél­kül. Meg kell állapítanunk, hogy az előző k­or­mányok, minden munkásellenes tendenciájuk mellett sem nyúltak ezekhez az otthonokhoz. Még a legreakciósabb kormányzat alatt sem kellett gondolni arra, hogy egyes szakszerve­zetek, ezrekre menő taglétszámukkal, terjedel­mes könyvtárukkal, évtizedek alatt lassanként beszerzett berendezésükkel — hatósági beavat­kozásra — hajléktalanokká válnak. Most ez is bekövetkezett! Egész sereg szakmai és pártszervezetet zak­latnak a hatóságok, néhánynak már el­­ is rekvirálták sok esztendőn át bérelt szerény hajlékát. Ismerjük azt a nagy nyomorúságot, amely a lakások terén uralkodik; tudjuk, hogy sokan vannak hajlék nélkül vagy összezsú­folva, mégis azt kell mondanunk, hogy a ren­dezést nem a munkásszervezetek kilakoltatásá­val kell kezdeni. Építkezzenek, toldák összébb a kényelmes hivatalokat, vegyék­ igénybe _ a fölöslegessé vált középületeket és fényűzés­számba menő nagylakásokat, nyaralókat és kastélyokat, de — a munkások nehezen, verej­tékkel, hangyaszorgalommal összehordozgatott ,szerény otthonait hagyják békében — vagy hagyják legeslegutoljára! Föltételezzük, hogy a kérdésben illetékes felső fórumok nem tudnak ezekről az esetek­ről, nem helyeslik ezt az eljárást és ha tudo­másukra jut, segítenek a bajon. Ezért a konkrét eseteket egyelőre nem hozzuk föl — úgy tudjuk, hogy az érdekelt szervezetek ez ügyben már eljártak a felsőbb hatóságoknál —, hanem ezúton is fölhívjuk a miniszterelnök és az igazságügyminiszter urak figyelmét erre a súlyos sérelemre és kérjük az azonnal való gyökeres orvoslást. Az ausztriai pártok végleges számarányára vonatkozóan az egyik keresztény újság, a számadatok közlése után, a következő kis meg­jegyzést teszi: „Amíg a múlt nemzetgyűlésen 70 szociáldemokrata képviselővel szemben 90 polgári képviselő állt, addig az új nemzet­gyűlésen 60 szociáldemokratával szemben 109 polgári képviselő foglal helyet A polgári pár­tok többsége tehát a szociáldemokratákkal szemben 43." Mi már sokszor megállapítottuk, hogy a magukat keresztény-szociálisoknak neve­zett pártok polgári párt­ok és a polgári érdekeket­­szolgálják a munkásokkal szemben. Válaszul­­mindig azt bizonyítgatták, hogy de igenis, ők munkáspárt A keresztény újság megállapítása utatt valóban nincs oka senkinek sem kétel­kedni abban, hogy a keresztény-szociális pár­tok , polgári pártok. Versengés a görög trónért A „Journal des Débats" értesülése szerint szerdán egy athéni szikratáviratot fogtak föl, amely Sándor ki­rály halálát jelenti. A hírt eddig még nem erő­sítették meg. A „Chicago Tribune" jelenti: Ha Sándor ki­rály vérmérgezése katasztrofális kimenetelű lenne, abban az esetben Artúr connaughti her­ceg lesz az utódja. London és Athén között tár­gyalások folynak a connaughti herceg királlyá választásáról. Az angol herceg mellett Sixtus Bourbon herceget is emlegetik utódként. Kon­stantin királynak és a trónörökösnek vissza­téréséhez a szövetségesek nem fognak hozzá­járulni, mert németbarát érzelmük közismert. A versaillesi szellem. * Mit sjereittena a cieseu-rei'Jiorok elpsisatl-Sása ? Az ánitant­ nagykövetek tanácsa — amint azt már megírtuk — elhatározta, hogy a Német­országban használatban levő összes gyors­járatú Diesel-motorokat meg kell semmisíteni és az ilyen motorok további gyártását be kell szüntetni. A határozat indoka az, hogy ezek a motorok hadianyagok. Ez a határozat Németország gazdasági körei­ben — úgy a munkások, mint a munkáltatólv között — nagy nyugtalanságot okozott. Nem­csak a motorgyárak, de a legkülönbözőbb fog­lalkozási ágak munkásai és munkáltatói for­dultak a kormányhoz, hogy tegyen meg min­dent, hogy a nagykövetek tanácsa álljon el ettől a kegyetlen kívánságától. A birodalmi gazdasági minisztériumban értekezletet tartottak az érdekelt gazdasági egyesületek és ezen megállapították, hogy a határozat végrehajtása nemcsak a Diesel­motorokat gyártó üzemek munkásait tenné munkanélkülivé, de a legnagyobb rázkódtatás­nak tenné ki a városok villamos- és vízműveit, a vasúti javító műhelyeket a hajógyárakat, a guum­i­-, porcellán- és textilgyárakat, sőt a mezőgazda­ságot is. A Diesel-motorok már a háború előtt használatban voltak ezekben az üzemekben, újabban azonban — szénszűke miatt — nagy mértékben elterjedtek. Mint­hogy a spaai megállapodások következtében a­ német fogyasztásnak még előbbinél is ke­vesebb szén jut az üzemek egész sorában csak az olajhajtású Diesel-motorok segítségével tud­ják a munkát folytatni és a munkásokat a munkanélküliségtől megóvni. Ha a Diesel-motorokat meg­semmisítet­ék, sok milliárdos kártérítési per is szakadna a kincs­tár nyakába, mert a használatban levő motorok nagy részét a kincstár adta el az üzemek­nek le­szerelt tengeralattjáró hajókról. Az ú­ja­bb hí­rek szerint a nagykövetek talán mégis figye­lembe veszik ezeket az alapos okokat és meg­kegyelmeznek azoknak a motoroknak, ame­lyek most nem a pusztításnak, hanem az újjá­építésnek állanak a szolgálatában. | JWWWWWWWWWJWWWWWU./W­­wmwWVWWWMMAAAIVM Apponyi akciója. Hosszú hallgatás után gróf Apponyi Albert ismét megszólalt. _ „Az Est" csütörtök esti számában a következő nyilatko­zatot tette: •­­ Nagyon tartózkodóan viseltem magára az utóbbi időkben azért hogy az új erők ve­zessék az ügyeket és akciójukat semmik­ép sem akartam zavarni. Közéletün­k olyan je­lenségei nyomulnak azonban előtérbe, ame­lyek lehetetlenné teszik, hogy mint lelki­ismeretes hazafi és nemzetgyűlési képviselő, eddigi passzivitásomban megmaradjak. Na­gyon természetes, hogy ha akcióba lépek, azt a legtökéletesebb objektivitással és a sze­mélyi szempontok kizárásával fogonk tenni. , Polgári részről nagy jelentőséget tulajdo­nítanak Apponyi ezen elhatározásának. Más kérdés azonban, hogy a polgárság és az annyi­szor kapacitált európai hikű­ magyar politiku­sok és hazafiak elég számmal és elég akarat­erővel állanak-e a­ vállalkozó Apponyi gróf mögé. XXXXXXXXXXX X XXXXXXXXXXX X X XXXXXXXXXXX X XXXXXXXXXX A „Magyar Távirati Iroda" munkatársa föl­kereste gróf Apponyi Albertet aki a helyzetre és azokra a lapközleményekre vonatkozóan, mintha ő pártot akarna alakítani, a követke­zőket mondotta: — Senkivel sem tanácskoztam, csak egysze­rűen azért tettem meg nyilatkozatomat, mivel kötelességemnek tartom, hogy ha bizonyos ba­jokat látok, először magukra a bajokra mutas­sak rá és azután azoknak orvoslására. Köteles­ségemnek tartom alkalomadtán megfelelő for­mák mellett ezekről nyilatkozni. Semmiféle pártbontásra vagy pártalakításra kísérletet nem tettem, egyszerűen a magam egyéni gon­dolkozását fejeztem ki. Úgy tartom, hogy nem­zetgyűlési képviselő vagyok és olyan politikai nyilatkozatokat, amelyek kritikai természetűek, a nemzetgyűlésen fogok tenni. e

Next