Népszava, 1921. május (49. évfolyam, 94–116. sz.)
1921-05-01 / 94. szám
3CLXX. évf. 94. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre BQ kor. 1 negyed évre 140 kor. 161 évre nap kor. | egy hóra 60 kor. Jugoszláviában egy szám ára 2 jugoszláv korona. EGYES SZÁM ÁRA 2 KORONA A MAGYARORSZÁG! SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) L JL Jiana 2 korona Budapest, 1921 május 1. vasárnap. MUNKÁSOK! Ma, vasárnap délelőtt 16 órakor legyünk valamennyien. Méltón és tömegesen Jimeyersimte Súlyos időre maró emlékével a szívünkben, de igaz törekvésünk biztos győzelmének oldalával a lejtünkben ünnepeljük meg ez évben május elsejét, a világ öntudatos munkásainak ünnepnapját. Ami mögöttünk van, az részben a történelemé, ami előttünk, az érlelésre vár. Idő, megértés és erőgyűjtés azok a fényforrások, amelyekből az érlelő melegségnek ki kell sugároznia, hogy a jövő gyümölcse megérhessen és ne hulljon le idő előtt, éretlen állapotban. Tiszta ésszel, a szocializmus erejéből a lelkünkben fakadó öntudatossággal kell szemébe néznünk a ma nehézségeinek, a jövő bizonytalanságának, a küzdelmeknek, áldozatoknak, amelyek még reánk várnak, kiépítésén annak az útnak, amely eszméink győzelméhez vezet Magyarország szocialista munkásságának sorsa és helyzete ma páratlanul áll az egész világon A szocializmust és a szocializmus eszméjét valló munkásosztályt sehol a világon nem értik úgy félre, mint náluunk, sehol nem kezelik úgy, mint itt, sehol nem félnek tőle annyira, mint ebben az országban. Pedig ez az ország éppen a háború utáni sorsában boldognak érezhetné magát abban a tudatban, hogy amikor az egész világ áll vele szemben ellenségképen, lakosainak egy olyan tömegét bírja, amelyen megtörik ez a gyűlölet, mert a világ szervezett munkássága nem követi a gyűlölködő kapitalista imperializmust és annak könyörtelen kapzsisága ellen védőleg emeli föl erős szavát a magyar munkásosztálymellett és a munkásosztályon keresztül az egész ország érdekében. Ma még nincsenek tisztult állapotaink, ma még nincsenek itt emberek, akik felelős állásban, az ország kormányzatában meg tudnák ezt látni, át tudnák ezt érezni. Félelem, osztályérdek-törekvések elhomályosítják a tisztább látókört és engedik, hogy jogosulatlan hosszú, felelőtlen önzés éppen a munkásosztályt sújtsa, gyöngítse, keserítse, tekintet nélkül a világ éles kritikájára és elhidegülésére. De a zavart helyzet már tisztulóban van. A kéz, amely avatatlanul forgatja a bosszúállás és megtorlás pallosát, lassan lehanyatlik, miután áldatlan csapkodása már az ország huszba vág és veszélyezteti azt a keveset is, amit még megmaradt Csonka-Magyarországnak. Hivalkodás és szerénytelenség nélkül mondhatjuk, hogy a magyarországi szocialista párt hívei, az öntudatos magyar munkásosztály férfias önérzettel állotta ki az ellene intézett ostromot eddig is, állni fogja ezután is. Gondoskodni fog aonban a legközelebb adendólkalommal, a már sokáig el nem odasiató választásokon, hogy ellenfeleivel szemben na üljön annyira teljesen fegyvertelenül, mint állott eddig ée áll meg ma is. A fák nem szodak az égig nőni, különösen nem oyan sivár olajban, mint amilyen Magyaróczát, mai k'yzete, mai közállapota. Az ország népa ma már itja, tudja azt, hogy ha minden gy megy, amint ment eddig, akkor ez az ország elveszett és az ezer éves magyarság egyetlen komoly, jó barátot sem talál a világ kulturnemzeteiben. Nem lehet elzárkózni a világtól, Európa közepén nem lehet egy szigetet alkotni, amelynek lakossága fittyet hány kultúrának, humanizmusnak, demokratikus fejlődésnek. Amilyen ostobaság volt egy ilyen helyzetnek elképzelése a kommunizmus fanatikusai által, ugyanaz áll a másik véglet fanatikusai elképzelésére. Ide levegő kell, napfény kell, melegség kell. Egy ilyen beteg ország csak ebben az atmoszférában remélhet gyógyulást, fölépülést. A szabadság levegője, a belső béke napfénye és a demokrácia melegsége teremthetik csak meg ezt a légkört és aki ez elől akarja elzárni Csonkamagyarországot, az sírásója ennek a nemzetnek, még ha csöppekben hullatja is magáról a hazafiság érzéseit, faji és felekezeti jelszavait. Vértelen igék, tartalom nélküli jelszavak mellett elpusztulhat itt minden. Tettekre van szükség, komoly cselekvésre, amelyekben össze tud fogni mindenki, aki itt él, akinek élete ennek az országnak a sorsához van kötve. Ezt érzi, ezt vallja ennek az országnak szervezett, öntudatos szocialista munkássága és meg vagyunk róla győződve, hogy ebben az érzésben velünk van ma már az ország lakosságának a többsége, velünk minden komoly embere a közéletnek és a dolgozó polgárságnak. Bennünket erről az útról el nem tántoríthat semmi és senki, az sem, amit eddig tettek velünk, az sem, amit ezután szándékoznak tenni. De ha az ország sorsáért felelős személyekben van politikai bölcsesség, előrelátás és akarat a jövőnek biztosítására, úgy ma — a világ munkásságának e komoly ünnepnapján — azt tanácsoljuk nekik, szakítsanak a magyar munkásosztállyal szemben eddig követett gyakorlatukkal, vegyék le a munkásosztály kezéről a politikai bilincseket, szüntessék meg az elégületlenséget tenyéésztő internálótáborokat, engedjék haza családjaik körébe, kenyérkereső munkájuk mellé a politikai vétkekért zár alatt tartottakat, többet, értékesebbet fognak ezzel tenni az ország hasznára, mint amennyit a legbölcsebb államférfiak a legjobb szándékkal eddig tettek. Ezt tanácsoljuk. Nem, kérjük. A kérésekből kifogytunk, a kivételes elbánásba belefásultunk, a rémektől már nem irtózunk és maholnap eljuttatnak bennünket odáig, hogy azt mondjuk: nekünk már minden — mindegy. A mi utunkat a történelmi fejlődés szabja meg. Tudjuk, hogy a szocializmust sem nálunk, sem máshol elpusztítani, kiirtani nem lehet. A polgári osztályok érdeke, hogy a súrlódási pontokat tompítsa, okossággal, a demokratikus fejlődés által megkívánt engedékenységgel. Ha megteszik, jó, ha nem, a szocializmus megbírja a keményebb súrlódásokat is. Magyarország szociáldemokrata munkássága meg van edzve minden eléje tornyosuló nehézségekkel szemben. Van érzéke, megértése az ország mai állapotával szemben, van erős akarata az építő munkához a jövőért. De mindenekfölött van erős gerince, hogy magát le ne töresse senki és senkik által, akármennyi áldozatot kívánna meg tőle az a küzdelem, amelynek győzelmét meghiúsítani nem adatott meg senkinek — sem Magyarországon, sem a világ egyetlen országában. Legyen ez a május elsejei munkásünnep a magyar proletárság öntudatosságának, erejének őszinte kifejezője. Ellenfeleinek pedig komoly memento arra, hogy nem kell és nem okos dolog a húrt a megpattanásig feszíteni. " . Sose hányattatás ésnagyon kevés eredményes tevékenység utáe a nemzetgyűlés talán abba a helyzetbe került végre, hogy érdemi munkálkodást fejthet ki A mc.t. véget évő szün«tales» után öt frö'fMytHs* tés tárgyalása kerül sorra, ami tág teret nyit a nemzetgyűlés tagjainak az aktuális és függő problémák felelevenítésére és a megoldások szorgalmazására. Maga a költségvetés is fotos az állam gazdasági életében: a költségvetés mindenkor tükre az ország gazdasági, politikai, kulturális és szociális viszonyainak. Ebből tudjuk meg, melyik társadalmi réteg milyen terhekkel és kötelezettségekkel indul nevei az új költségvetési évnek s ezzel szemben milyen mennyiségben és minőségben sugárzik reá a állam gondoskodása. Ebből a szempontból bírálván a dolgot, megállapithatjuk, hogy a dolgozó nép szociális kulturális és gazdasági érdekei sohasem voltak kellőképen megoltalmazva a magyar költségvetésben. Horribilis bevételi tételek közvetett adókból, antiszociális adónemek egész tömege, a másik részen szánalmasan csekély kiadások a nép kulturális és szociálpolitikai szükségleteire: ez volt a régi költségvetések képe — most pedig még romlott a helyzet, mert a közvetett adók szorongatása mellé egyenes adók masináját is fölszerelték a munkásaik és alkalmazottak megadóztatására, aminél kegyetlenebb iróniát el sem lehet képzelni. Munkásokat, bifizetéses alkalmazottakat, akik mindig legalább 50%-kal kevesebbet keresnek, mint amennyire családjuk emberi sorsának biztosítására szükségük volna, egyenes adóval megterhelni, annyi, mint a proletár gyermekek szájából kifricskázni a falatot. De rosszabbodott a helyzet a munkásság szempontjából azért is, mert ma a munkás nemcsakó gazdasági bajokkal küzd. Ez ugyan nem tartozik szorosan a költségvetés kérdéséhez, legföljebb annyiban, hogy a költségvetés kiadásai között jelentékenyen nagyobb összeg , van előirányozva a megszaporított börtönök és internálási táborok föntartására, mint példáula népegészségügyre — ha hát éppen a költség-vetés vitája nyújt be alkalmat arra, hogy azok a nemzetgyűlési képviselők, akiknek fölfogásával ez egyezik, ezeket a sérelmeket is szóvátegyék és követeljék az orvoslást. Teljesem fölösleges a munkásosztály Bajaimak és sérelmeinek újabb tételes fölsorolása, a közállapotokra vonatkozóan elég annyit megjegyezni, hogy a legszélsőbb jobboldali képviselők, akik azért váltak ki az anyavértből, mert az nem volt nekik elég radikálisan jobboldali. -