Népszava, 1921. május (49. évfolyam, 94–116. sz.)
1921-05-05 / 97. szám
2 gyorsabb tempójú kialakulási Evolúció? Különös egy evolúció az, amelynek egy ponton meg kell állania, ha a polgári tudomány nem akarja letagadni a fejlődés lehetőségét önmagán túl. Marx körül nemcsak a polgári tudomány harcol a munkásosztály ideológiája ellen. A munkásosztályon belül is — a ma követelte lépések tekintetében — nem egyszer fájdalmasan kiélezett ellentétek tekintenek kérdően feléje. A lehetőségeket a további fejlődésre a társadalmi viszonyok kialakulása adja meg. Marx nem hagy kétséget e fejlődés iránya felől, ám a mindenkori ma pillanatnyi elhatározásainak céljára, a fölismerés különböző mértéke szerint, a célszerűségi belátás adja meg a kulcsot. Korunk a kapitalizmus fejlődésének kétségtelenül olyan szakasza, amelyben ez a rendszer nem tudja biztosítani az emberi együttélés zavartalan lehetőségét Nem szolgálja ezt de akadályozza. Az emberiség — az osztályok a maguk módja szerint — keresik a kibontakozás útját Egy bizonyos: az ellentétek ki fognak egyenlítődni a világ egy magasabb egységében. De hogy ez a magasabb egység még mindig a kapitalizmus lesz-e fejlettebb formájában vagy már szocializmus, avagy rövidebb-hosszabb átmenet következik, ezt ma áttekinteni még nem lehet. A legextrémebb álláspontok, mint erőhatalmi tényezők vetették Brennus kardját a serpenyőbe és húznák a világot a maguk irányában. Ez azt jelenti, hogy a kiegyenlítődés folyamata, mint annyiszor már a történelemben, az emberiség legnagyobb erőpazarlásával fog i befejeződni. A munkásosztály a történelem e példátlan kérdéseivel szemben a reális lehetőségek útján jár. Feladatának nehézségei fölülmúlnak minden képzeletet. Ám Kautsky szavait idézzük: „Szerencsére a proletárság nem Hamlet és nem jajszóval fogadja ezt a feladatot hanem rendkívüli nagyságából rendkívüli bizalmat és erőt merít." NÉPSZAVA Költségvetés - fehér terror - körmusikák, Anirássif elismeri, hogy voltak „atrocitások, ” de ő mindig mentette .. A szerdai nemzetgyűlés ülésének első felét a költségvetés tárgyalása töltötte ki. Miután fia Icovszky elnök délelőtt fill óraikor az ülést megnyitotta és az előadók különböző jelentéseket terjesztettek be, folytatták a költségvetési javaslat tárgyalását Natty János (egri) kereszténypárti papképviselő volt az első szónok, aki a tekintélyekről elmélkedvén, megállapította, hogy úgy látja, mintha csorbult volna annak az egyetlen emberinekis a tekintélye, akit a nemzet maga fölé emelt. (Szilányi Lajos közbeszólt: „A környezete az'oka!") Bűn, hogy a'pártvezérek még mindig nem teremtették meg az egységes pártot... (Berky Gyula: „Sok a miniszterjelölt!") A királykérdés kiélezése árt az országnak. Bűn minden Habsburg-puccs, de bűn minden olyan törekvés is, amely ellenségeink tetszését keresi! A felekezeti kérdésre térvén át, megállapította, hogy különböző oldalról éket akarnak verni protestánsok és katolikusok közé. Harmadik veszedelme az országnak a liberalizmus. Az a liberalizmus nem kell, úgymond, amelynek bő köpenyében, minden destrukció megfér. A jogrendet sokan a saját zájuk ize szerint akarják megteremteni és a élet csak azok lármáznak, akik ezzel „bomlást akarnak előidézni!". "(Nagy zaj tört ki ezekre a szavaikra. Szilágyi Lajos a padra ütve, harsogta a szónok felé: „Ez gyanús!" — Andaházy-Kasnya Béla pedig ezt kiáltotta Nagynak: „Menjen Orgoványra!") A jogrendet már a forradalmakat megelőzően követelni kellett volna Elfogadta a költségvetést Ezután gróf Andrássy Gyula szólalt föl esti eszédében hosszasan foglakozott a trianoni békeszerződésnek az angol parlamentben folytatott vitájával. Az angol kormány és Anglia közvéleménye — mondotta Andrássy — ezúttal tanújelét adta annak, hogy már nagyobb rokonszenvvel viseltetik Magyarország irányában, mint akár egy évvel ezelőtt. Akkoriban az angol külügyi államtitkár még azt mondotta, hogy Keleteurópa zavaros állapotaiért Magyarországot terheli a felelősség és ugyanekkor igazságosnak mondotta a trianoni békeszerződést Most pedig az angol külügyi államtitkár azt állapította meg, hogy akisántánt a hibás, amiért Keleteurópában oly borautató viszonyok vannak. Nagy fordulatot jelent — folytatta Andrássy —, hogy az antant egyik vezetőállama, Anglia, az itteni rossz gazdasági viszonyok fölidézőjét a kisántántban látja, amely még mindig Magyarország ellen fovácsol össsze szövetségeket és Magyarország ellen fegyverkezik. (Drózdy Győző: „Mit mondtak a magyarországi jogrendről?") Az angol külügyminiszter a többi között kijelentette, hogy Magyarország földarabolását tulajdonképen nem is Paksban, nem is az antant-hatalmak, hanem Magyarország nemzetiségei hajtották végre és ők felelősek ezért. Ezzel szemben megállapítja, hogy az antant már jóval a háború előtt Magyarország ellen izgatta a nemzetiségeket és ennek az agitációnak igen nagy része van abban, hogy Magyarországot ekként földarabolták. Magyarország békét akar szomszédaival, ismeri a háború rettenetes borzalmait és következményeit és itt mindenki tudja, hogy az egész világ reánk rohanna, ha mi újra kardot rántanánk. Mindenki tisztában van azzal, hogy egy ilyen kaland esetén erős szövetség alakulna Magyarország ellen (Balla Aladár: „Már meg is alakult!") és még a maradék Magyarország is elveszne. Ezért minden kardcsörtetés, kalandokra való ingatás csak veszedelmet jelentene. Ehelyett arra kell törekedni, hogy az elszakított országrészeken lakó magyarok jogait tiszteletben tartsák, ezt különben az angol parlamentben maga Asquith is követelte. A szomszéd államokkal való gazdasági érintkezést fontosnak és sürgősnek tartja, de addig nem szabad a gazdasági kapcsolatokat fölvenni a szomszéd államokkal sem, amíg azok az uralmuk alá került magyarok szabadságjogai ellen vétenek. Elismeri, hogy a midtban sokszor ügyetlen és provokáló politikát követtek Magyarországon a nemzetiségekkel szemben, de a kiirtás veszedelme itt nem fenyegette őket. Ugyancsak az angol parlamentben Wedgewood, aki hosszabb ideig Magyarországon tartózkodott erősen ostorozta a magyarországi fehér terrort és azt kívánta, hogy ez a terror szűnjön már meg. Andrássy elismeri, hogy voltak „atrocitások", de a maga részéről mindig elítélte a fehér terrort és mozst, hogy a kereszténypárt élére került, szintén ellene van minden terrorisztikus eljárásnak. Azt kívánja, hogy azzal az állammal menjünk, amely a legtöbb kedvezményt biztosíthatja az ország számára. A költségvetést elfogadja. A pénzügyi bizottság előadójának jelentése után elhatározta a nemzetgyűlés, hogy legközelebbi ülését pénteken tartja. Majd tízperces szünet után az Interpelláción előterjesztése következett. Első interpelláló a kisgazda Pákozdy András volt aki „a házhelyek kiosztása körül történő eljárások"-ról beszélt. Erről más helyen közlünk tudósítást automatikus távbeszélőállomásokat, valamint be akarják vezetni a drótnélküli távíróintézményt Ez 1 milliárdot vesz majd igénybe. Út-és hídépítési célokra 56 millió koronát irányoztak elő. Ezek a munkálatok — mondotta a miniszterelnök — egy év alatt nem lesznek megvalósíthatók és évekreszóló munkaprogramot jelentenek. Kéri válasza tudomásulvételét . A Ház a választ tudomásul veszi. Somogyi István, a földmivelésügyi miniszterhez intézett interpellációjában a hatvani földbirtokparcellázást tette szóvá. A parcellázásnál Ghillány báró, Tuzson egyetemi tanár, továbbá hivatalnokok, csendőrök, hentesek kaptak földet, csak éppen az igényjogosultak nem. Kérdezte a minisztert, hajlandó-e ezen az igazságtalan földosztáson változtatni. Paczek Géza a hadirokkantak ügyében a népjóléti minisztert interpellálta és fölhívta, írassa össze községenként a rokkantakat, hogy azok pontosan megkapják a nekik járó illetékeket. Letenyei Pál szintén a földmivelésügyi miniszterhez intézett panaszt, amelyben előadta, hogy a legtöbb nagybirtokos idegen vidékről szerződtet Földmunkást, csak azért, mert a helybeli földmunkások a házhelyek megadását szorgalmazzák. A miniszter beavatkozását kérte a birtoktalanok érdekében. — Usetty Ferenc azért interpellálta a honvédelmi minisztert, mert Budapesten lakó vitézségi érem tulajdonosok nem kapják meg a törvény értelmében nekik járó pótdíjakat. Belitska honvédelmi miniszter kijelentette, hogy a pótdíjak folyósítása céljából már intézkedett. A nemzetgyűlés a válaszokat tuátvnírul vette és ezzel az ülés délután 3 óra után véget ért. A miniszterelnök a Kormány gazdasági terveiről. Ezután Czeglédy Endre terjesztette elő interpellációját Nagy nyugtalanságot okoz — mondotta —, hogy a kormány még mindig nem nyilatkozott részletesen gazdasági programjáról. Közben a munkanélküliség egyre nő és az igazi termelőmunkának csak halvány nyomai látszanak. Az államnak lehetővé kellene tennie, hogy a munkaképes emberek az országban dolgozhassanak. Interpellációjában kéri a kormányt, nyilatkozzék gazdasági programjáról. Gróf Bethlen István miniszterelnök nyomban válaszolt az interpellációra. Azt mondotta, hogy a kormány gazdasági tervei már az 1921—22. évi költségvetésben kifejezésre jutnak. A kormány nem akar kereskedelem- és iparellenes politikát követni és a kereskedelem terén a szabad forgalom híve. A magyar ipart a kormány megfelelő védelemben akarja részesíteni és e célból megfelelő vámrendszert dolgoznak majd ki. Az iparfejlesztés régi rendszereit egyébként nem helyesli. A közép- és kisipar életképességét a kormány a köz szempontjából fontosnak tartja, a bányászat termelési lehetőségeit pedig feltétlenül fokozni akarja. Az államvasutakat újra a légi színvonalra kívánja emelni. Ezért ki kell majd egészíteni a mozdony- és kocsiparkot amire a jövő évi költségvetésben 9tm.1 000.000 koronát, irányoztak elő. Több vasúti vonalon második vágányt építenek majd. A vasúti személyzet és munkásság fizetésrendezésére a költségvetésbe 13 milliót vettek föl. A vasúti javítóműhelyeket modern fölszereléssel akarják ellátni, a budapesti rendlezőpályaudvar céljára pedig 171 milliót fordítanak. Az államvasutak beruházási célokra 1 milliárd és 310 millió koronát kapnak. A kormány a vasutak villamosításának tervével is foglalkozik és ebben az évben három kisebb vonalat átalakítanak. Az állami vasgyáraknál nagy olvasztótelepet létesítenek, a szénbányáknál szociális intézmények létesítésére 55 millió koronát sziárnyozzuk elő és valamennyi állami gyárnál nagy beruházásokat tesznek. A postát távírót és telefonszolgálatot fejleszteni akarják és a fővárosban be akarják hozni a. 1921 május 5. Lépjen közbe a kormány fiális' A Szakszemzeti Tanács küldöttsége a kereskedelmi miniszternél. A munkanélküliek száma napról-napra emelkedik. A szakszervezetek eddig minden lehetőt elkövettek, hogy nyomorba jutott tagjaikat segélyezzék. Természetes, hogy ez a segélyezés nem elégíthette ki a munkanélkülieket mert hiszen a mai viszonyok mellett az alapszabályokban megállapított segélyekből nem lehet megélni. A Szakszervezeti Tanács a maga részéről már több ízben fordult az illetékes körökhöz, kérve őket hogy a munkanélküliség enyhítését mozdítsák elő. Szerdán ismét küldöttség járt Hegyeshalmy kereskedelemügyi miniszternél, amelyben a Szakszervezeti Tanács képviselőjén kívül az építőmunkások és fakmunkások is képviselve voltak. Jászai elvtárs, a küldöttség vezetője, ismertette a nagy munkanélküliséget és fölhívta a miniszter figyelmét arra, hogy a szervezetek anyagi erejét már nagyon kimerítette a munkanélküliek segélyezése, egyébként pedig a puszta segélyezés nem alkalmas a munkanélküliségből előállott bajok enyhítésére. Munkaalkalomra van szükség. Süttő elvtárs az építőmunkások bajait ismertette és Sárolt elvtárs a faiparban beállott gazdasági válságról beszélt. A miniszternek átnyújtott memorandumból ismertetjüka következőket: Az ipari munkásság a gazdasági válság és munkanélküliség következtében már két esztendő óta a legnagyobb nyomorban él. Egyedül a szakszervezetek támogatták a munkásokat. A köröttünk levő országokban, még a gazdasági szempontból súlyosabb helyzetben levő Ausztriában is, gondoskodtak a munkanélküli munkások segítéséről, így legutóbb is törvényhozás írtján az ál-Hajni munikanélküli segélyt napi 90 koronára emelték föl. Németországban és a nyugati államok valamennyiében gondoskodnak a munkanélküliek segítéséről. A memorandumban kérik a minisztert, hogy SÜT nősen gondoskodjék állami, munkáról, hool a munkanélküliek száma ezzel is csökkentessék. Kérik továbbá a minisztert, hogy a munkához nem jutható munkások, tisztviselők és egyéb alkalmazottak a munkanélküliség idejére az állampénztár terhére munkanélkülisegélyben részesíttessenek. Továbbá, hogy a budapesti és vidéki bérháztulajdonosok hatóságilag köteleztessenek arra, hogy az immár közveszélyes állapotban levő házaikat sürgősen javíttassák, annál inkább, mert most már a lakók fizetik a házak fenntartási költségeit. Hegyeshalmy kereskedelemügyi miniszter válaszában megígérte, hogy a maga részéről mindent elkövet, hogy a munkanélküliség csökkentésére intézkedések történjenek. Az ügyet a minisztertanács elé terjeszti és reméli, hogy amennyiben állami beruházásokra megfelelő összegeket kap, a munkanélküliek egy részét lehet majd foglalkoztatni, közmunkákat minél gyorsabban és minél szélesebb területenmeg kell indítani. Az állam nem lehet zsugori akkor, amidőn az ország és a munkásság legfontosabb érdekéről van szó. mire POy