Népszava, 1921. május (49. évfolyam, 94–116. sz.)

1921-05-05 / 97. szám

2 gyorsabb tempójú kialakulási Evolúció? Kü­lönös egy evolúció az, amelynek egy ponton meg kell állania, ha a polgári tudomány nem akarja letagadni a fejlődés lehetőségét önma­gán túl. Marx körül nemcsak a polgári tudomány harcol a munkásosztály ideológiája ellen. A munkásosztályon belül is — a ma követelte lé­pések tekintetében — nem egyszer fájdalmasan kiélezett ellentétek tekintenek kérdően feléje. A lehetőségeket a további fejlődésre a társadalmi viszonyok kialakulása adja meg. Marx nem hagy kétséget e fejlődés iránya felől, ám a mindenkori ma pillanatnyi elhatározásainak céljára, a fölismerés különböző mértéke sze­rint, a célszerűségi belátás adja meg a kulcsot. Korunk a kapitalizmus fejlődésének kétségte­lenül olyan szakasza, amelyben ez a rendszer nem tudja biztosítani az emberi együttélés za­vartalan lehetőségét Nem szolgálja ezt de aka­dályozza. Az emberiség — az osztályok a ma­guk módja szerint — keresik a kibontakozás útját Egy bizonyos: az ellentétek ki fognak egyenlítődni a világ egy magasabb egységében. De hogy ez a magasabb egység még mindig a kapitalizmus lesz-e fejlettebb formájában vagy már szocializmus, avagy rövidebb-hosszabb át­menet következik, ezt ma áttekinteni még nem lehet. A legextrém­ebb álláspontok, mint erő­hatalmi tényezők vetették Brennus kardját a serpenyőbe és húznák a világot a maguk irá­nyában. Ez azt jelenti, hogy a kiegyenlítődés folyamata, mint annyiszor már a történelem­ben, az emberiség legnagyobb erőpazarlásával fog i befejeződni. A munkásosztály a történelem e példátlan kérdéseivel szemben a reális lehe­tőségek útján jár. Feladatának nehézségei fö­lülmúlnak minden képzeletet. Ám Kautsky sza­vait idézzük: „Szerencsére a proletárság nem Hamlet és nem jajszóval fogadja ezt a felada­tot hanem rendkívüli nagyságából rendkívüli bizalmat és erőt merít." NÉPSZAVA Költségvetés - fehér terror - körmusikák, Ani­rássif elismeri, hogy voltak „atrocitások­, ” de ő mindig men­tette .. A szerdai nemzetgyűlés ülésének első felét a költségvetés tárgyalása töltötte ki. Miután fia­ Icovszky elnök délelőtt f­ill óraikor az ülést megnyitotta és az előadók különböző jelentése­ket terjesztettek be, folytatták a költségvetési javaslat tárgyalását Natty János (egri) kereszténypárti papkép­viselő volt az első szónok, aki a tekintélyekről elmélkedvén, megállapította, hogy úgy látja, mintha csorbult volna annak az egyetlen em­berinek­­is a tekintélye, akit a nemzet maga fölé emelt. (Szilányi Lajos közbeszólt: „A környe­zete az'oka!") Bűn, hogy a'pártvezérek még mindig nem teremtették meg az egységes pár­tot... (Berky Gyula: „Sok a miniszterjelölt!") A királykérdés kiélezése árt az országnak. Bűn minden Habsburg-puccs, de bűn min­den olyan törekvés is, amely ellenségeink tetszését keresi! A felekezeti kérdésre térvén át, megállapította, hogy különböző oldalról éket akarnak verni protestánsok és katolikusok közé. Harmadik veszedelme az országnak a liberalizmus. Az a liberalizmus nem kell, úgymond, amelynek bő köpenyében, minden destrukció megfér. A jog­rendet sokan a saját zájuk ize szerint akarják megteremteni és a élet csak­ azok lármáznak, akik ezzel „bomlást aka­rnak előidézni!". "(Nagy zaj tört ki ezekre a szavaikra. Szilágyi Lajos a padra ütve, harsogta a szónok felé: „Ez gya­nús­!" — Andaházy-Kasnya Béla pedig ezt kiáltotta Nagynak: „Menjen Orgoványra!") A jogrendet már a forradalmakat megelőzően követelni­ kellett volna Elfogadta a költség­vetést Ezután gróf Andrássy Gyula szólalt föl es­ti eszédében hosszasan foglakozott a trianoni békeszerződésnek az angol parlamentben foly­tatott vitájával. Az angol kormány és Anglia közvéleménye — mondotta Andrássy — ezút­tal tanújelét adta annak, hogy már nagyobb rokonszenvvel viseltetik Magyarország irá­nyában, mint akár egy évvel ezelőtt. Akkori­ban az angol külügyi államtitkár még azt mondotta,­ hogy Keleteurópa zavaros állapo­taiért Magyarországot terheli a felelősség és ugyanekkor igazságosnak mondotta a tria­noni békeszerződést Most pedig az angol kül­ügyi államtitkár azt állapította meg, hogy a­­kis­ántánt a hibás, amiért Keleteurópában oly borautató viszonyok v­annak. Nagy fordulatot jelent — folytatta Andrássy —­, hogy az an­tant egyik vezetőállama, Anglia, az itteni rossz gazda­s­ági viszonyok fölidézőjét a kis­ántántban látja, amely még mindig Magyar­ország ellen f­o­vácsol össsze szövetségeket és Magyarország ellen fegyverkezik. (Drózdy Győző: „Mit mondtak­ a magyarországi jog­rendről?") Az angol külügyminiszter a­ többi között kijelentette, hogy Magyarország föl­darabolását tulajdonképen nem is Pak­sban, nem is az antant-hatalmak, hanem Magyaror­szág nemzetiségei hajtották végre és ők fele­lő­sek ezért. Ezzel szemben megállapítja, hogy az antant már jóval a háború előtt Magyar­ország ellen izgatta a nemzetiségeket és ennek az agitációnak igen nagy része van abban, hogy Magyarországot ekként földarabolták. Magyarország békét akar szomszédaival, is­meri a háború rettenetes borzalmait és követ­kezményeit és itt mindenki tudja, hogy az egész világ reánk rohanna, ha m­i újra kardot ránta­nánk. Mindenki tisztában van azzal, hogy egy ilyen kaland esetén erős szövetség alakulna Magyarország ellen (Balla Aladár: „Már meg is alakult!") és még a maradék Magyarország is elveszne. Ezért minden kardcsörtetés, kalandokra való in­gatás csak veszedelmet jelentene. Ehelyett arra kell törekedni, hogy az elsza­kított országrészeken lakó magyarok jogait tiszteletben tartsák, ezt különben az angol par­lamentben maga Asquith is követelte. A szom­széd áll­am­okkal való gazdasági érintkezést fon­tosnak és sürgősnek tartja, de addig nem sza­bad a gazdasági kap­csolatok­at fölvenni a szom­széd államokkal sem, amíg azok az uralmuk alá került magyarok szabadságjogai ellen vétenek. Elismeri, hogy a midtban sokszor ügyetlen és provokáló politikát követtek Magyarországon a nemzetiségekkel szemben, de a kiirtás vesze­delme itt nem fenyegette őket. Ugyancsak az angol parlamentben Wedgewood, aki hosszabb ideig Magyarországon tartózko­dott erősen ostorozta a magyarországi fe­hér terrort és azt kívánta, hogy ez a terror szűnjön már meg. Andrássy elismeri, hogy voltak „atroci­tások", de a­ maga részéről mindig elítélte a fe­hér terrort és mozst, hogy a kereszténypárt élére került, szintén ellene van minden terrorisztikus eljárásnak. Azt kívánja, hogy azzal az állam­mal menjünk, amely a legtöbb kedvezményt biztosíthatja az ország számára. A költség­vetést elfogadja. A pénzügyi bizottság előadójának jelentése után elhatározta a­ nemzetgyűlés, hogy legkö­zelebbi ülését pénteken tartja. Majd tízperces szünet után az Interpelláción­ előterjesztése következett. Első interpelláló a kisgazda Pákozdy András volt aki „a házhelyek kiosztása körül történő eljáráso­k"-ról beszélt. Erről más helyen köz­lünk tudósítást automatikus távbeszélőállomásokat, valamint be akarják vezetni a drótnélküli távíróintéz­ményt Ez 1 milliárdot vesz majd igénybe. Út-és hídépítési célokra 56 millió koronát irányoz­tak elő. Ezek a munkálatok — mondotta a mi­niszterelnök — egy év alatt nem lesznek meg­valósíthatók és évekre­­szóló munkaprogramot jelentenek. Kéri válasza tudomásulvételét . A Ház a választ tudomásul veszi. Somogyi István, a földmivelésügyi minisz­terhez intézett interpellációjában a hatvani földbirtokparcellázást tette szóvá. A parcellá­zásnál Ghillány báró, Tuzson egyetemi tanár, továbbá hivatalnokok, csendőrök, hentesek kaptak földet, csak éppen az igényjogosultak nem. Kérdezte a minisztert, hajlandó-e ezen az igazságtalan földosztáson változtatni. Paczek Géza a hadirokkan­tak ügyében a nép­jóléti minisztert interpellálta és fölhívta, írassa össze községenként a rokkantakat, hogy azok pontosan megkapják a nekik járó illetékeket.­­ Letenyei Pál szintén a földmive­lésügyi miniszterhez intézett panaszt, amely­ben előadta, hogy a legtöbb nagybirtokos idegen vidékről szerződtet Földmunkást, csak azért, mert a helybeli föld­munkások a házhelyek meg­adását szorgalmazzák. A miniszter beavatkozását kérte a birtok­talanok érdekében. — Usetty Ferenc azért in­terpellálta a honvédelmi minisztert, mert­­ Budapesten lakó vitézségi érem tulajdonosok nem kapják meg a törvény értelmében nekik járó pótdíjakat.­­ Belitska honvédelmi mi­niszter kijelentette, hogy a pótdíjak folyósí­tása céljából már intézkedett. A nemzetgyűlés a válaszokat tuátvnírul vette és ezzel az ülés délután 3 óra után vé­get ért. A miniszterelnök a Kormány gazdasági terveiről. Ezután Czeglédy Endre terjesztette elő inter­pellációját Nagy nyugtalanságot okoz — mon­dotta —, hogy a kormány még mindig nem nyi­latkozott részletesen gazdasági programjáról. Közben a munkanélküliség egyre nő és az igazi termelőmunkának csak halvány nyomai látsza­nak. Az államnak lehetővé kellene tennie, hogy a munkaképes emberek az országban dolgoz­hassanak. Interpellációjában kéri a kormányt, nyilatkozzék gazdasági programjáról. Gróf Bethlen István miniszterelnök nyomban válaszolt az interpellációra. Azt mondotta, hogy a kormány gazdasági tervei már az 1921—22. évi költségvetésben kifejezésre jutnak. A kor­mány nem akar kereskedelem- és iparellenes politikát követni és a kereskedelem terén a sza­bad forgalom híve. A magyar ipart a kormány megfelelő védelemben akarja részesíteni és e célból megfelelő vámrendszert dolgoznak majd ki. Az iparfejlesztés régi rendszereit egyébként nem helyesli. A közép- és kisipar életképessé­gét a kormány a köz szempontjából fontosnak tartja, a bányászat termelési lehetőségeit pedig feltétlenül fokozni akarja. Az államvasutakat újra a légi színvonalra kí­vánja emelni. Ezért ki kell­ majd egészíteni a mozdony- és kocsiparkot amire a jövő évi költ­ség­vetésben 9tm.1 000.000 koronát, irányoztak elő. Több vasúti vonalon második vágányt építe­nek majd. A vasúti személyzet és mu­nkáss­ág fizetésrendezésére a költségvetésbe 13 milliót vettek föl. A vasúti javítóműhelyeket mo­dern fölszereléssel akarják ellátni, a budapesti rendl­ezőpályaudvar cél­jára pedig 171­­ milliót fordítanak. Az államvasutak beruházási cé­lokra 1 milliárd és 310 millió koronát kapnak. A kormány a vasutak villam­osítá­sána­k tervé­vel is foglalkozik és ebben az évben három ki­sebb vonalat átalakítanak. Az állami vasgyá­raknál nagy olvasztótelepet létesítenek, a­ szén­bányáknál szociális intézmények létesítésére 55 millió koronát sziárnyozzu­k elő és valamennyi állami gyárnál nagy beruházásokat tesznek. A postát távírót és telefonszolgálatot fejleszteni akarják és a fővárosban be akarjá­k hozni a. 1921 május 5. Lépjen közbe a kormány fi­á­lis' A Szakszemzeti Tanács kü­ldöttsége a keresk­edelmi miniszternél. A munkanélküliek száma napról-napra emel­kedik. A szakszervezetek eddig minden lehetőt elkövettek, hogy nyomorba jutott tagjaikat se­gélyezzék. Természetes, hogy ez a segélyezés nem elégíthette ki a munkanélkülieket mert hi­szen a mai viszonyok mellett az alapszabályok­ban megállapított segélyekből nem lehet meg­élni. A Szakszervezeti Tanács a maga részéről már több ízben fordult az illetékes körökhöz, kérve őket hogy a munkanélküliség enyhítését moz­dítsák elő. Szerdán ismét küldöttség járt He­gyeshal­my kereskedelemügyi miniszternél, amelyben a Szakszervezeti Tanács képviselőjén kívül az építőmunkások és fakm­unkások is kép­viselve voltak. Jászai elvtárs, a küldöttség ve­zetője, ismertette a nagy munkanélküliséget és fölhívta a miniszter figyelmét arra, hogy a szer­vezetek anyagi erejét már nagyon kimerítette a munkanélküliek segélyezése, egyébként pedig a puszta segélyezés nem alkalmas a munkanél­küliségből előállott bajok enyhítésére. Munka­alkalomra van szükség. Süttő elvtárs az építőmunkások bajait ismer­tette és Sárolt elvtárs a faiparban beállott gaz­dasági válságról beszélt. A miniszternek átnyújtott memorandumból ismertetjük­­a következőket: Az ipari munkásság a gazdasági válság és munka­nélküliség következtében már két esztendő óta a leg­nagyobb nyomorban él. Egyedül a szakszervezetek támogatták a munkásokat. A köröttünk levő orszá­gokban, még a gazdasági szempontból súlyosabb helyzetben levő Ausztriában is, gondoskodtak a munkanélküli munkások segítéséről, így legutóbb is törvényhozás írtján az ál-Hajni munik­anél­küli segély­t napi 90 koronára emelték föl. Németországban és a nyugati államok valamennyiében gondoskodnak a­ munkanélküliek segítéséről. A memorandumban kérik a minisztert, hogy SÜT nősen gondoskodjék állami, munkáról, ho­ol a munkanélküliek száma ezzel is csökkentessék. Kérik továbbá a minisztert, hogy a munkához nem jutható munkások, tisztviselők és egyéb alkalmazottak a munkanélküliség idejére az állampénztár terhére munkanélkülisegélyben­ részesít­tessenek. Továbbá, hogy a budapesti és vidéki bérház­tulajdonosok hatóságilag köteleztessenek arra, hogy az immár közveszélyes állapotban levő házaikat sür­gősen javíttassák, annál inkább, mert most már a lakók fizetik a házak fenntartási költségeit. Hegyeshalmy kereskedelemügyi miniszter válaszában megígérte, hogy a maga részéről mindent elkövet, hogy a munkanélküliség csökkentésére intézkedések történjenek. Az ügyet a minisztertanács elé terjeszti és reméli, hogy amennyiben állami beruházásokra megfelelő összegeket kap, a munkanélküliek egy részét lehet majd foglalkoztatni, közmunkákat minél gyorsabban és minél szélesebb területen­­meg kell indítani. Az állam nem l­ehet zsu­gori akkor, amidőn az ország és a munkásság legfontosabb érdekéről van szó. mir­e PO­­­y

Next