Népszava, 1921. július (49. évfolyam, 142–168. sz.)
1921-07-24 / 162. szám
ML BJC. évf.162. sz. Budapest 1921 julus 24. vasárnap. Mra 2 korona AZ ELŐFIZETÉS ARA: egy évre 160 kor. negyed évre 140 kor. fél évre neo kor. egy hóra 60 kor. Jugoszláviában egy szám ára 2 jugoszláv korona. EGYES SZÁM ARA 2 KORONA A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) Háborús és békés államigazgatás. A háborús, állapot kivételes állapot lévén, szükségszerűen hozza magával a kivételes rendszabályokat. A legdemokratikusabb államok is hozzányúltak ehhez a módszerhez, abban a pillanatban, amelyben belesodródtak a háborúba. Eltekintve tehát attól, hogy a háború maga helyes-e avagy helytelen, a háborús kivételes intézkedéseket tudomásul kell venni. Más kérdés azután, hogy melyik állam milyen mértékben vette igénybe ezt akényszerű kisegítő eszközt. A demokratikus államok a legszűkebb térre korlátozták a megszorító intézkedéseket: a nyilvánosság korlátozása ilyen államokban például csak a katonai, harctéri, diplomáciai eseményekre és az ezekkel szigorúan összefüggő gazdasági kérdésekre terjedt ki. Ennek a mérséklésnek és előrelátásnak meg is volt az az előnye, hogy a katonai és polgári hatalom is, a termelő- és kereskedőosztály is meglehetősen korlátozva volt és nem volt alkalma arra, hogy a kivételes helyzettel visszaélhessen. Számokban ki nem fejezhető, mértékkel föl nem mérhető hasznot jelentett ez a szóbanforgó államokra, egyszerűen a belső politikai, gazdasági morális s pszichikai szilárdság és kitartás biztosítéka s fokozója volt. Elég, ha idevonatkozóan megemlítjük: Angliában 3—4-szeresre, Franciaországban 4—5-szörösre, Olaszországban 6—8-szorosra, Németországban 8—10-szeresre emelkedett csupán a háborús áprivó, mígAusztriában és nálunk elérte 80—100-szorosát. Hogy ez mit jelent a gyakorlatban, alig igényel bővebb magyarázatot. A kivételes rendszabályokkal való kormányzás, ha kivételes időkben szükséges is, mégis rossz eredményekkel jár. Példa van rá bőven, itt is, másutt is. Ha pedig TOSSZ hatásai vannak az ország politikai, gazdasági és erkölcsi életére, világos, hogy egyetlen pillanatig sem szabad tovább föntartani, mint ameddig föltétlenül szükséges! Ezért látjuk minden hadviselt államban a szapora igyekezetet arra, hogy mielőbb visszatérhessenek az államigazgatás normális módszereihez. Ez megint olyan okos előrelátás, mint volt a kivételes hatalom lebegő korlátozása. Mert a háborúnak vége van ,ugyan, legalább nagy általánosságban, de a nagy versengés csak most, kezdődik gazdasági téren. És egész biztosra vehetjük, hogy ezen a téren is azok az államok viszik majd el a pálmát, amelyek fürgén és fönnnakadás nélkül képesek gazdasági életüket a béke szükségleteihez és arányaihoz hozzáidomítani. Ehhez pedig szabad mozgás, az erők szabad mérkőzésének és érvényesülésének lehetősége kell. Olyan kormányzás kell tehát, amely egyrészt semmilyen gátat, nem emel a gazdasági energiák szükséges kibontakozása és kifejlődése elé, másrészt, azonban ügyel arra, hogy mindegyik társadalmi osztály, azonkívül, hogy súlya és érdeme szerint érvényesül, megmaradjon a normális keretekben. Ezeken kívül szükséges még természetesen az, hogy a hivatalos állam és a nép érdekei összhangba kerüljenek. Miképen lehetséges ez? Nagyon egyszerűen: okos és célszerű gazdasági politikával; helyes, észszerű szociál politikával; a ma világszerte elfogadott és gyakorolt közszabadságok biztosításával; a háborús államigazgatás gyors és gyökeres likvidálásával. flyukások, szocialisták! A Népszava a fi lapotok, minden sora nektek és értetek szól! Ebből a szempontból nagyon helyes volt például a sajtónovella tárgyalásának „elhalasztása". Őszig, amikor a sajtónovella tárgyalásra kerülhetne, meg kell érnie annak a fölfogásnak is, hogy arra nincs szükség, hogy a sajtónovella és hasonló célokat szolgálni akaró alkotások erőszakolása és jelenléte inkább árt, mint használ az országnak ésy. kibontakozást, a megújhodást nem sietteti, hanem hátráltatja. Mi lesz azonban addig? A sajtónovella legfőbb indoka az volt, hogy a cenzúra már nem tartható fönn, hogy sürgős szükség van a sajtószabadságra. Ez a százszorosan igaz és helytálló megállapítás csak nem dőlt meg? Ha hónapokkal ezelőtt, amikor a javaslat készült, már érezte a kormány a sajtószabadság hiányát — annál inkább éreznie kell ma, amikor a formális és pragmatikus békétől alig egy-két nap választ el bennünket, amikor tehát a kivételes rendszabályok törvényes alapja és létjogosultsága is megszűnik! Ha elillant ez az érzése a kormánynak vagy elfelejtkezett volna róla, bátorkodunk memóriáját ezennel fölfrissíteni és megsürgetni a cenzúra sírbatételét. Mert, sajnos, mit nem vagyunk abban a helyzetben, hogy elfelejtkezhetnénk a cenzúráról. Higgyék el nekünk, mi is szívesen elringatódznánk a feledés kellemes érzésében — de hát... igazán nem a mi hibánk, hogy ezt nem tehetjük meg. Sürgős intézkedést várunk. Sem magunkat, sem az államot nem féltjük a cenzúramentes állapottól. Az államnak különösen nincs mitől tartania: a Balogh—Tisza féle sajtótörvény éppen elég haladnak ad az államnak és annyi bilincset rak a sajtóra, hogy többet már a legtársadalmibb egyesület" sem kívánhat rá. A hadirokkantak memorandumot küldteka kormánynak, amelyben összefoglalták panaszaikat és kívánságaikat. Ez a memorandum, ezek a panaszok és kíánságok megfosztják az embert egy illúziójától, egy szándékosan magára erőszakolt kellemes hitétől. Tudtuk, hogy a háború alatt a bevonultak családjaival nagyon mostohán bánt az állam. Azt is tudtuk, hogy a közigazgatás még mostohábbá tette a legtöbb esetben az állam nagyon szűkkeblű, gondoskodását. Azt azonban szerettük volna hinni, hogy a mostani újabb kormányzatnak, amely a nemzeti és keresztény megújhodás jegyében folyik, nincsenek mulasztásai a hadirokkantakkal szemben. Hát kiről gondoskodik ez a kormányzat, kinek a dolgát viseli szívén, ha még a hadirokkantakét sem? A hadirokkantaknak, — a maguk egyetemességében — csak nem kell még külön bizonyítékot szolgáltatni a nemzethez való tartozandóságuknak, sem pedig annak, hogy az állam gondoskodására rászorultak? Azt sem lehet állítani, hogy valaki rosszakaratúan visszaél a hadirokkantak nyomorúságával, amikor összegyűjti és fölsorolja panaszaikat, mert valóban ,,megbízható" emberek azok, akik a hadirokkantakat megszólaltatják. És mégis panaszra kényszerülnek és olyat kénytelenek kérni, aminek olvasásánál hitetlenül rázzuk a fejünket és kérdezzük: há'y még ennyit sem tettek az érdekükben? Az az egyik kérésük, hogy a népjóléti miniszter gondoskodjék, hogy megszűnjenek a nyugdíjfolyósítások körül tapasztalható késedelmek. „Azután azt kívánják, hogy ingyenes orvosi ellátást és gyógyszert kapjanak és hogy törvényhozási úton szabályoztassék a rokkantak alkalmaztatási kötelessége. Vannak még más kívánságaik is. Ezek azonban különösen jelzik azt, hogy mit nem tettek meg a különböző kormányok a hadirokkantak érdekében. Ha ma még mindig azt kell kérniök, hogy a nyugdíjak folyósításánál szűnjön meg a késedelmeskedés, ha az orvosi kezelés és gyógyszerrel való ellátás sincs biztosítva számukra, ha a gazdasági életben elhelyezkedésük, lehetővé tételére kérnek intézkedéseket, akkor ugyan mi történt mindeddig az érdekükben? Úgy látjuk, hogy sokkal kevesebb pontban lehetne összefoglalni azt, ami történt, mint azt, ami nem történt. Nézzünk csak ezek után egy kissétávolabbra,; olyan országba, amelyben — a nálunk érvényes terminológia szerint — három év óta a fölforgatás, a destrukció van kormányon. Nézzük csak, hogy mit tettek Németországban a hadirokkantak érdekében? Mert bizony ott is vannak hadirokkantak. Ami a rokkantak alkalmaztatását illeti, azt Németországban már rég elintézték. Mégpedig úgy, hogy külön törvényes intézkedés van arra, hogy az összes alkalmazottak között hány százalék súlyos sérültet kell minden üzemben alkalmazni. Az ellenőrzést az üzemi tanácsok végzik. De még mielőtt a törvény rendelkezett volna, már gondoskodtak a német munkások a munkaerejükben megfogyatkozott társaikról és kölcsönös megállapodásokkal biztosították a régi munkahelyeiken való alkalmaztatásukat. Nálunk csak a nyomdászoknak sikerült ilyen megállapodást létrehozni a munkáltatókkal. Arról is gondoskodik a német törvény, hogy a rokkantak szakiskolákba kerüljenek és amennyiben régi foglalkozásukat nem folytathatják, nekik alkalmas munkákban szerezzenek gyakorlatot. S egész hálózata van Németországban a rokkantak érdekében működő intézményeknek, nem olyanoknak, amelyek szónokolnak, hanem olyanoknak, amelyek a rokkantak gondozásával — természetesen az ő közreműködésükkel —, gyakorlatilag foglalkoznak. A rokkantak segélyezését ebben az évben rendezte újonnan a német törvényhozás. A nyugdíj megállapításánál elsősorban a munkaképesség csökkenésének a nagysága irányadó, azután a rokkant polgári foglalkozása.. A törvény kedvezményeket ad azoknak, akik nagyobb értékű és nagyobb felelősséggel járó munkákra képesítik magukat, hogy ezzel erősítse a rokkantak önbizalmát és minél nagyobb mértékben állítsa be újra a rokkantak munkaerejét a termelés szolgálatába. Gondoskodik a törvény a rokkantak gyermekeiről, az elhaltak özvegyeiről és árváiról is. Ezenkívül pedig még a törvényes rokkantbiztosítástól is megkapják a járadékaikat. Arról azonban nem olvastunk és nem hallottunk, hogy ott is volna egy olyan