Népszava, 1922. január (50. évfolyam, 1–25. sz.)
1922-01-15 / 12. szám
L. és fff. 12. Budapest, 1922 január 15. vasárnap stra 3 korona . AZ ELŐFIZETÉS ÁEA: egy évre 660 kor. I negyed évre 100 kor. fél évre 340 kor. | egy hóradO kor. Jugoszláviában efsy szám ára . Jugoszláv korona. EGYES SZÁM ÁEA 3 KORONA A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 5-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 8-31 és József 3-32) Csak ki a szistekkel. Kétségtelen, hogy Csonkamagyarország ma olyan helyzetben van, hogy a politikai ziláltság állapota mellett nem könnyen bír el gazdasági zavarokat is. Ezt a helyzetet fölismerni és belátni azonban nemcsak a munkásosztálynak kötelessége, hanem mindenkinek, tehát a munkáltatói érdekeltségnek is. Aki tehát — nagy bölcsen — arról beszél, hogy a munkásság tartsa szem előtt az ország helyzetét, annak jó lesz megtanulnia azt, hogy figyelmeztetését ne csak a munkásság felé irányítsa, hanem ama másik oldal felé is és elsősorban a másik oldal felé, mert amíg a munkásság két és fél évi némaságra kárhoztatás után a lelkében összegyülemlett keserűséggel áll itt, addig a másik oldalon a kapitalizmus képviselete semmiben sem panaszkodhat elnyomatásról és elnémításról, hiszen ők szabadon szervezkedtek, irtak, gyűléseztek, tehát nem korlátoztattak érdekeik szabad védelmében. Azzal a demagógiával és elkopott frázissal pedig, amely abból állott és akar állani még ma is, hogy a munkásság még a saját kára ellenére és helyzete rovására is tűrjön és szenvedjen a haza sorsa miatt, tessék leszámolni és erről leszokni, mert a munkásság a haza érdekében szívesen hajlandó meghozni a maga áldozatát, de nem lesz soha hajlandó összetéveszteni a haza érdekét a kapitalizmus érdekeivel és nem lesz hajlandó jogos és méltányos érdekeit alárendelni a kapitalista érdekeknek. Az a fölismerés, hogy nem lehet ott folytatni a magyar társadalom életét, ahol az 1914-ben megszakadt, nemcsak a politikai terrénumra áll fönn, hanem áll a gazdasági terrénumra is és ha megértés és belátás kívánatos az egyik oldalon, nem nélkülözhető ez a másikon sem. Most pedig térjünk át a tárgyra magára. A magyar nagyipari vállalatok három legnagyobbikában összekülönbözős támadt a munkás- és munkáltatói érdekeltség között. Az egyik üzemből kizártak körülbelül 2400 munkást, a másikból (mind a kettő egy vállalat) mintegy 1600-at, a harmadikból is vagy 1000 munkás,- összesen tehát 5000—6000 munkás van kenyér és kereset nélkül. A munkáltatói érdekeltségek minden törekvése arra irányul, hogy e küzdelmeknek politikai jelleget adjanak, így remélvén azt, hogy a laikus közvéleményt a munkásság ellen lehet hangolniok. Jellemzően jellegzetes a mai időkre és a helyzetre, hogy ebben a kérdésben milyen nagy és szent frigy alakul ki a szervezett munkásság politikai ellenfelei — a keresztény kurzus és a zsidó nagytőke között. Mert azt mindenki tudja, hogy a Ganzvállalatok mögött kik állanak és az sem titok, hogy kik vannak a keresztény sajtó mögött. És nagyon szépen festenek igy egy gyékényen a Kornfeld bárók és Haller István, Weiss Manfrédék és Szabó Józsefék — egyesült erővel a munkásság ellen vonulva föl. Azt már leszögeztük volt e helyen, hogy itt nem a munkásság, hanem a munkáltatók viszik politikai térre a kitört harcokat Meg is mondottuk az okát ennek abban, hogy a munkáltatói érdekeltség gáncsot akar vetni a kormány békülékeny politikájának. Ezt a föltevésünket mi sem cáfolta meg eddig és nem fogja megcáfolni ezután sem. Néhány nagy családi részvénytársaság védi a maga profitérdekeit — az ország ellen, a munkásokon keresztül. A szervezett munkásság politikai ellenfelei, a keresztény-szociálisok, odadobják magukat a nagykapitalizmus eszközeiül, csak hogy politikai ellenfeleik előtörését hátráltassák. Innen az a csoda, hogy épp a keresztény lapok fújják leghangosabban a zsidó nagytőke által intonált melódiát a szervezett munkásság politikai céljairól, a munkaszünetelések politikai jellegéről. Erre a nagy szerelemre egyébként még vissza fogunk egy másik alkalommal térni, ma csak ezt állapítjuk meg a dolgok érdeme miatt. Mindezen hazug és szemfényvesztő beállításokkal szemben meg kell állapítanunk, hogy a folyamatban levő mozgalmak közül egyik tisztán bérmozgalom, amely abból áll, hogy a Hofherr és Sehrantz-gyár esztergályos- és gépmunkásai béremelést kértek, amelynek teljesítését a gyárigazgatóság megtagadta. A Ganz-vagongyári és Ganz-villamossági gyárak munkásainak harca pedig elvi harc, amelyeket a két gyár igazgatósága provokált. Az egyik üzemben az a panasz merült föl, hogy szocialista munkások akadályoztak keresztény-szociális munkásokat a munkában, a másik ütemben pedig az, hogy négy munkás jogosan tagadta-e meg a túlórázást vagy nem? Mindennek semmi köze a politikához, semmi köze a szociáldemokrata párt taktikájához, politikai működéséhez. Ezek egyenként is önmagukban álló esetek, amelyek mindegyike önállóan és minden politikai tendenciától menten bírálandó e. A munkásság érdekképviseletének nagy megértésre és bölcs belátásra valló állásfoglalása az a javaslat, amelyet lapunk más helyén teljes egészében közlünk és amely alkalmas alap arra, hogy a fölmerült ellentétek a munka menetének minden további zavara nélkül elimináltassanak. A munkásság érdekképviselete nagyon helyesen és a közérdek köteles szem előtt tartásával mindenekelőtt arra törekszik, hogy a munkafolyamat megszakítása azonnal megszűnjön, a gazdasági élet tehát minden további károsodástól megóvassék. Ez az állásfoglalás minden józanul gondolkodni tudó ember előtt igazolja azt, hogy a munkásság e harcokban nem helyezkedik semmiféle hatalmi álláspontra és nem spekulál semmiféle politikai célok elérésére. Ennél őszintébb, önzetlenebb, igazabb álláspontot senki sem kívánhat a munkásság részérő. Meg fogjuk látni, hogy a másik oldal, a munkáltatói érdekeltség képes-e ennyi objektivitásra, ennyi önmegtagadásra. Ha igen, készségesen fogjuk beismerni, hogy magatartásukat rosszul ítéltük meg, amikor munkáskizárásaikat vonatkozásba hoztuk a nekik kellemetlen politikai szituációval, ha nem, akkor igazolják föltevésünket és akkor, ez a harc túl nő mai korlátain, akkor ez már nem a vas- és fémmunkások harca egy-két gyári vállalattal szemben, hanem a magyar ipari kapitalizmus küzdelme az egész magyar munkásság bér- és munkaviszonyai, életszínvonala ellen. Akkor e harcból fog kitűnni az, hogy a nagytőkének dekuba az a féltucat keresztény-szociális munkás, hogy egy csöppet sem fontos négy vagy tíz munkás túlórázása és néhány esztergályos és gépmunkás bérkereseti lehetősége, hanem az a fontos és csak az, hogy a „Herr im Hause" elve megóvassék, hogy a kormányzat és közvélemény a munkásság ellen legyen hangolva, a munkásság mozgási szabadsága korlátok közé legyen szorítva és hogy ebben a zavaros helyzetben vígan lubickolhassam a háború alatt megduzzadt étvágyú kapitalizmus lomha teste. • , • Hát csak ki a színekkel A munkásság nem árul zsákba macskát, nem rejti véka alá egyenes szándékait, semmi szüksége nincs erre, mert van bátorsága arra, hogy ha politikai harc segíthet csak a sorsán, ezt le nem tagadja, de van bátorsága arra is, hogy, ha harca nem politikai, hát odamondja ellenfeleinek: hazudtok, képmutatók vagytok, elkendőzitek profitéhségteket —a reánk szórt rágalmatokkal * * A részletek ismeretlenek.—A tervezet ezen a héten kerül nyilvánossáágra. Bethlen miniszterelnök pénteken este érkezett vissza Bécsből s miután szombaton délelőtt bizalmasával, Gömbös Gyulával tárgyalt délutánra a kisgazdapárti vezéreket kérette magához. Az agrárdemokraták részéről nagyatádi Szabó volt földmivelésügyi miniszter és Gaál nemzetgyűlési elnök jelentek meg nála, ott volt még Klebelsberg belügyminiszter is. A miniszterelnökségről jövet Gaál Gaszton a kisgazdapártban a következőket mondotta a miniszterelnökkel folytatott tárgyalásról: — A miniszterelnök és belügyminiszter urak megismertették velünk a választójogi javaslat tervezetét közléseiket ad referendum vettük. Pár napon belül a párt szélesebb körű bizottsága előtt fogja a miniszterelnök ismertetni a javaslatot, amely csak ezután kerül a párt elé A választójogi javaslat részleteiről nem nyilatkozhatunk. A fúzióról, egységes pártról nem volt szó a megbeszélésen Hasonlókép nyilatkozott nagyatádi Szabó, aki még hozzátette, hogy a javaslatot legközelebb a keresztény egyesüléssel is megismertetik. A választójogi javaslat tervezete a most következő héten nyilvánosságra kerül. A javaslatot a kormány még február 16-ika előtt kívánja letárgyaltatni, de ha ez nem sikerül, az agrárpárti vezér se tudja, hogy mi következik. A kormány éjjeli ülésektől se riad vissza, hogy javaslatát keresztülhajszolja. A kisgazdapárt véleményt csak akkor fog nyilvánítani az új választójogról, ha aas az egész párt előtt ismeretessé válik. Új Kereszténypárt alakult XL Friedrich-csoport megalakította a „keresztény nemzeti földmíves és politári párt"-ot és a legitimisták beléptek az utasírtba. A karlista puccs óta szütelem zajlás volt észlelhető a keresztény nemzeti egyesülésben, amely legitimista jellege ellenére abba a fonák helyzetbe került hogy támogatta a puccsot leverő Bethlen-kormányt A pártnak Andrássy Gyula és Rakovszky István után igazodó úgynevezett szélső legitimistái sehogyan se akartak belenyugodni ebbe a természetellenes helyzetbe, állandóan ellenzékieskedtek s hetekig tartó pártközi villongások után szombaton végre tisztázták a helyzetet: otthagyták a kormánytámogató keresztény egyesülést és beléptek a keresztény nemzeti párt néven szereplő Friedrich-csoportba, amely direkt erre a célra városi jellegű pártból vegyes, polgári és földmívespárttá vedlett át A csoport ugyanis, a kültagok élénk részvétele mellett szombat este értekezletet tartott amelyen a vezér, Friedrich István közölte, hogy Hornyánszky Zoltán képviselő indítványt nyújtott be, java-