Népszava, 1922. július (50. évfolyam, 146–171. sz.)
1922-07-01 / 146. szám
f 1922 julius 4. % A harmadik pardont mondom. * — JKtín mzusze&p beszéd.- és ér'tentem' gyaStowlat foFKisSpdpesza. t- KI FÉL A VIRÁGTÓL? Mégis csak borzasztó, gúnyolódik a Népszavában egy Bécsbül Írogató szovjethős, hogy van egy ország, amely nem birja ki a gomblyukba tűzött vörös virágot, mert „a lelkiismerete ludbőrös lesz tőle". Ha jól emlékszünk, éppen holnap lesz három erzendője, hogy a ludovikások váratlanul fehér szegfüvel jelentek meg az infón. Ennek c.. ártatlan virágnak láttára olyan jerikói" rémület támadt a vörös gyilkosok leütött, hogy, pardon, gépfegyverrel vonultak föl a fehér szegfű ellen. Akkor tehát a fehér virág izgatás volt, most, ellenben a vörös nem az. Csak arcalvágás és figyelmeztető számunkra, hogy Magyarországon már odaizmosodott a jogrend, hogy a tömeggyilkosságokkal is nyíltan szabad szolidaritást vállalni. A lelkiismeretünk ludborüzik belé? Igaz. Hát csak piszkálják azt a lelkiismeretet, de, pardon, maglikra vessenek, ha az elaludt magyar lelkiismeret még egyszer fölébred. Az „Uj Nemzedékiből. No, édes fiacskám, •állj föl, nézz a szemembe bátran és mondd, hogy* hivnak? Csak tudod tán a nevedet. Az enyimet tudod, mert hiszen torkodszakartából kiabálod az udvaron: '— Hazaáruló a Bujdosói bácsi! Szovjethős a tapiitó ur! 'Ne tagadd, halottam. Láttam is, mert az irkádba belefirkáltad. Mutasd a kezedet, tintás. Te kis hunefut, hát ne tagadd! Mondd a neveidet és hajtsd meg magad szépen. Én is akarom tudni, hogy kivel beszélek. No, mért sütöd le a szemedet, mért hallgatsz, mint a csuka? No jó, ne pityeregj, majd máskor. Már a múlt órán is mondtam neked, hogy senki sem hazaáruló azért, mert Bécsben lakik és senki sem szovjet hős azért, mert csak a forradalmi törvényszék elé ültették le, de nem akasztották föl vagy nem szaladt Szegedre azzal, hogy én is miniszter szeretnék lenni, ha már népbiztos nem lehettem. Ezt már tudhatnád, mert nem egyszer mondtam, de te nem ügyeltél ide, tehát ötöst kapsz. Azt is tudhatnád, hogy három évvel ezelőtt azokat az ifjakat nem azért fülelték le, mert váratlanul fehér szegfűvel jelentek meg az utcán. Csacsikám, hát ilyesmit ne mondj. Azok az ifjak puskát, mégpedig nem meggymaggal töltött puskát tűztek a gomblyukukba. De nemcsak tűztek, hanem tüzeltek is azzal a puskával. A fehér szegfűk, a vörös enegfűk durrogattak egymásra. Utcán rekedtek haltak bele ebbe a feleselgetésbe. Ennek fele sem volt tréfa és csak a bolond mondhat olyat, hogy az embereknek azért kellett meghalni, mert a ludovikások fehér szegfűvel jelentek meg az utcán. Ugyan mi lenne most, ha egy csomó éretlen gyerek vörös szegfűvel meg puskával fogadná a mai uralom katonáit? Fölkoncolnák őket, ugye? No és csupán azért koncolnák föl őket, mert vörös szegfű van a kalapjuk mellett? A puska nem számít, az ellenállás, a tüzelés, az emberek lelövése kismiska? Látod, fiacskám, milyen szamár vagy. Egy paddal hátrább ültetlek. De ne babrálj az orroddal, hanem figyelj tovább. Az is gyáva volt, aki annak idején a fehér szegfűtől, a fehér nyakkendőtől megijedt. Az is gyáva, aki most a piros szegfűtől megriad és segítséget Idáll, Szamár volt, aki a töltetlen nyakkendőkben, az el nem sülhető zsebkendőkben veszedelmet látott és üldözte. Ma is az, aki most ugyanezt teszi. Állj föl szépen, tekints szét és mondd, mit látsz magad körül? Tömeggyilkosságokat, ugye, édes fiam? Nagyon csúnya minden gyilkosság, még ha nem tömeggyilkosság is, hanem csak egyszeres, mint például a Cservenkáé, vagy kétszeres, mint a Somogyié és Bacsóé, vagy többszörös, mint az orgoványiaké, a siófokiaké és a többi. Még a törvényes gyilkosságok sem szépek, de hát mi még nem vagyunk ott, ahol sokezer évvel az egyiptomiak voltak, hogy törvényt hozzunk a halálbüntetés eltörléséről, mi még arra a kedélyes álláspontra helyezkedünk, hogy kezdjék először a gyilkos urak. Hát jól van, akaszthassuk egymást. De nézd, te már ,tapsoltál azoknak a nyakkatekeréseknek, amik a diktatúra gyilkosainak szóltak. Az általuk elkövetett gyilkosságokkal nem azonosítottad magadat, ugye? Én sem. Tapsolhattam-e én vagy más azoknak a nyakkitekeréseknek, amelyek a diktatúra elbukása utáni időben elkövetett egyszeres és többszörös gyilkosságok tetteseinek szóltak? Nem. És miért nem? Mért csak'az'áldozatok hulláit látjuk és mért nem a gyilkos urakét is? Mért nem jajgatsz e következetlenségen? Ugye, én mondhatnám, hogy te " azonosítod magadat a tömeggyilkosokkal és nem 'én, te még a tetejében újabb gyilkosságokkal fenyegetődtül is. Kisfiam, ez nem illik. Az igazság azt diktálja, hogy aki rabló, aki gyilkos, az lakoljon akár piros szegfűs, akár fehér szegfűs. Te még ezt sem tudtad. A leghátulsó padba, a szamárpadba ültetlek és azt mondom neked: — Tanulj tinó, ökör lesz belőled. Aztán gyere Bécsbe: ne félj, a hajad szála sem görbül meg, itt is az maradsz. Pardon! Bujdosó Péter. NÉPSZAVA Tí Mégis m@fgc £ ráíggifi £ fs m villamost. Már javában gyártják a magasabb áru villamosingereket. — Tormaiék nstsi érnek rá, hogy a városházi urak ssírajárékával i&'^jsnek. Legutóbbi lapunkban megírtuk, hogy a főváros közlekedési bizottsága szerdán tárgyalta villamosért viteldíj drágitási javaslatát. A javaslatot, amint tudjuk, egyelőre a bizottság visszautasította. Akkor egyben megmondottuk: ne higyje ám senki, hogy ezzel a villamosigazgatóság drágítási terve dugába dőlt, mert a múltakból már elég tapasztalatunk van arra nézve, hogy villamosok terveiket, különösen az árdrágítás tekintetében, minden körülményeik között keresztülviszik. Hiszen minden villamosdrágításnál lejátszódott már ez a komédia, amikor a drágítás miatt hol Wolffék mosták kezeiket pilátusi szemforgatással, hol pedig más illetékesek rendeztek maakadékoskodásokat, de végül a drágítás mindig pontosan bekövetkezett. Így van ez most is. A közlekedési bizottság visszautasította a viteldíj drágítási javaslatot, de ennek ellenére már vígan gyártják a fölemelt árú menetjegyeket. A nyomdából frissen kikerült menetjegyek ára pedig pontosan annyi, amennyit az igazgatóság javasolt,vagyis a napi menetjegy S korona helyett 10 korona lesz, gyermekjegy 3 helyett 4 korona, az éjjeli járatok menet— Kulturális fölényünk a —. gyakorlatban. Nincs, aki ellenttmondhatna annak a sokat hangoztatott tételnek, hogy az ország integritását csak kulturális fölényünkkel szerezhetjük vissza. Az internálás, a börtön, a jogtalanság, a gazdasági kibontakozás örökös megakasztása nem azok az eszközök, amelyek kulturális fölényhez vezetnének A rossz iskola sem az. Csak a minap írtunk, egy sereg kurzuskilengést ismertetve, iskoláink sajnálatos szelleméről. Most a nyomorgó tanárokról kell írnunk. Ami a tanárokra áll, fokozottabban igaz a tanítókra, óvónőkre is. Nem a politikai hajszában kenyerüktől megffosztottakról szólunk most, hanem azokról, akiknek meghagyták a robot lehetőségét a nyomorúság tengerén. Jellemző kaitúrkép az, amely a budapesti középiskolai tanárok pénteki értekezletén újra kifejezésre jutott. Komoly, fegyelmezett, ..gutgesinnt" emberek panaszkodnak olyan hangon, amelyet csak a legvégsőbb nyomorúság csalhat ki belőlük. A tanárság helyzete kibírhatatlan —mondották —, jövedelmük elégtelen, státusukat nem megfelelően rendezték és ráadásul a tanítás heti óraszámát 18-ról 24-re akarják fölemelni és ezzel egyenesen tönkretenni a középiskolát. A kultuszminiszter érzéketlen a tanárság panaszaival szemben, semmi koncepcióra és még arra sem hajlandó, hogy hosszabb ideig tartó kihallgatáson fogadja őket. Szabot tázst, sztrájkot nem akarnak a tanárok, de az erkölcsi szabo tázst, az erkölcsi hanyatlást vonja maga után az, ha éhesen, lerongyoltan kell megjelenniük a tanítványok előtt és elesettségük miatt nem tudnak lélekkel tanítani. Volt fölszólaló, aki a pusztai pannaszkodással nem elégedett meg, de azt ajánlotta, hogy a középiskolai tanárság kívánságainak megtagadása esetén gondoskodjék hatásosabb eszközökről és sikert ér el, ha erőt mutat Végtelenül elszomorító ez a kép, nincs mit hozzátenni. Fájdalom, a tanárság is a maga kárán tanul. Nem, így nem lehet eljutni a kulturális fölényhez, amikor azt látjuk, hogy a cseh képviselőház utasította a kormányt, terjessze-j elő törvényjavaslatot, amelynek értelmében a tanítók egyetemi kiképzésben részesüljenek. A cseh állam a tanítóktól is a legmagasabb képesítést követeli meg, amiből következik, hogy a tanítók megélhetéséről is úgy kíván gondoskodni, hogy Cseh-Szlovákia népiskolái a lehető legmagasabb szinvonalat érjék el. Ez a két tény egymás mellett nagyon komoly figyelmeztetésszámba mehet. Nem szónokolni kell az integritás érdekében, de építeni. Megállani a kulturális leromlás lejtőjén, amelyen egyik bűn a másikba kapaszkodva húzza lefelé az országot, holott emelkednie kellene, hogy az utódállamok hatalmas versenyét győzze. Nem a numerus clausus, nem a deres, nem Zalaegerszeg, nem a kiéheztetés, nem a kurzuskultúra, hanem a munka, a kenyér, a jog, a szabadság, a belső megnyugvás kell ide. Munka és rend. A kurzus frázisaitól hivatalnok, tanár, munkás jól nem lakik. Pedig a kulturális fölény ezzel kezdődik. A fölényig aztán, még mindig marad hátra elég tennivaló. — Pedlow kapitány elutazása. Az Amerikai Vöröskereszt-Misszió, élén Pedlow kapitánnyal, eltávozik Budapestről. Csütörtökön délután 4 órakor száll hajóra az Eötvös téri állomáson, amikor ünnepélyesen vett búcsút a főváros lakosságától. Jegyeinek ára 1.3 korona helyett 20 korona lesz, az egyszeri átszállásra jogosító éjjeli menetjegy ára 30 korona. Munkás hetijegy ára az eddigi 90 korona helyett 120 korona lesz, a közalkalmazottak hetijegyét 40 koronáról 60 koronára emelik, postásoknak 30 koronáról 40 koronára. Szóval, amíg a fórumon komédiát rendeznek a drágítás körül, a kulisszák mögött már befejezett tény a villamosjegyek megdrágítása. Az új jegyek készítésével kapcsolatban meg kell emlékeznünk új epizódról is. Az eddigi hetijegyekre ugyanis a fővrzusi villamosigazgatóság keresztet nyomatott, hogy ezzel is dokumentálja azt, hogy ők nem afféle magánkapitalista vállalat, hanem „altruista alapon álló kurzusi testület". Az uj villamosjegyek nyomása során ismét szóba került a kereszt és az igazgatóság beható eszmecsere után úgy döntött, hogy az uj jegyekre nem nyomtatja rá a keresztet. Nem tudjuk most már, hogy szemérmesség-e az indító oka ennek az elhatározásnak és talán a villamosvezérek is megállapodtak abban, hogy ilyen drágítások után profanizálás volna az ilyen jelnek a használata. * Ettől eltekintve azonban, láthatjuk, hogy villamosok árdrágítása nemsokára komoly valósággá válik és Budapest nyomorgó dolgozói ugyancsak törhetik a fejüket, hogy miből fizessék majd a megdrágított viteldíjat. — A tudatlanság demagógiája. Mégpedig a vakmerő tudatlanság demagógiája az, amivel von Wolffék házalnak olyan közönség előtt, amelynél nem kell tartaniok attól, hogy az ijesztő ürességet ki tudják hámozni az öblös frázisok tömkelegéből. Az ország torkig van ezzel az uszításokban utazó társasággal, társadalmi békét, munkát és rendet követel. Wolt Wolffék hazár menteni — erre egyedül szabadalmazottaknak tolakodnak föl — csütörtökön Debrecenbe ruccantak el. Wolff úr tartotta a disabeszédet, Debrecen népének — távollétében. Debrecen dolgos népe nem volt kíváncsi a frázislovagra. A választásokon félre nem érthető módon kifejezte azt, hogy mit tart a Krisztus palástjába érdemtelenül kapaszkodó uszítók felől. De sajnáljuk azt a kis töredékét Debrecen lakosságának, amely a súlyos helyzetéből kivezető utat von Wolffék hamis útján keresi. Wolffék politikai léte uraló tünete az ország betegségének. Mérhetetlen károkat okoztak kurzusukkal az országnak, amelynek egészséges életösztöne, mint kóranyagot izzadja már ki magából a gyűlölet mételyét, ezeknek az uraiknak egyetlen tudományát. Von Wolffer először a kálvinistákat leckéztette meg, majd áttért a szociáldemokráciára. A „M. T. 1." szolgálatkészítő ismertetése alapján megállapíthatjuk, hogy ennek az urnak halvány sejtelme sincs arról, amiről beszélt. Valami egészen együgyű szempontból próbálgatta elintézni a munkásosztály történelmi küzdelmét és „megállapította", hogy a szociáldemokrácia csődbe került. A hallgatósága nem kérdezte meg tőle, hogy miért tajtékozik akkor annyira olyasvalami ellen, ami csődöt mondott. Való igaz — mondotta —, hogy a jelenlegi gazdasági rend nem tudja betölteni a hivatását és azt át kell alakítani. Orvosi ásni a fajok harcát hirdette. A fascista csőcseléket állította oda követendő például. Ennyit érdemesnek tartottunk elmondani a debreceni kirándulásról, a tudatlanság demagógiájának erről a szánalmas vergődéséről. Még mindig tart a bécsi villamossztrájk. Amint Bécsből jelentik, a villamos alkalmazottak sztrájkja még mindig tart. Csütörtökön este a sztrájkolók kezdeményezésére a városházán egyezkedő tárgyalások indultak meg,melyek késő éjszakáig tartottak. A tárgyalások során azonban nem tudtak megegyezésre jutni. A tanácskozást pénteken folytatták.* Annak ellenére, hogy a sztrájk változatlanul tart, bizonyos közeledés történt a sztrájkoló villamos alkalmazottak és a városi tanács között. A városi tanács a béremelés kérdésében engedékenységet mutat, a munkaidő megrövidítlséről azonban nem akar hallani. Hangoztatják, hogy a villamos alkalmazottak fizetésemelése miatt a viteldíjat az eddigi 150 koronáról 2500 koronára kell fölemelni. — Nyilatkoznak a NémetvölgyinU ..«anatórium* betegei Levelet kaptunk, amelyben az említett gyógyintézet betegei tesznek megjegyzéseket az Országos Pénztárnak szerdai lapunkban közölt helyreigazító nyilatkozatára. A betegek panaszaikat föntartják és kijelentik, hogy a pénztári vizsgáló bizottság egyszeri tapasztalat alapján mondotta el véleményét. A betegek mindazonáltal panaszaikat és kívánságukat az élelmezés minőségi és mennyiségi megjavítására szorítják vissza, e részben kérnek sürgős intézkedést, tekintettel arra, hogy huszonnégy beteg írta alá az újabb levelet, nem lehet szó egyesek szeszélyeiről, a pénztár az ellátás megjavítását ne tekintse elintézettnek a helyreigazító nyilatkozattal.