Népszava, 1923. október (51. évfolyam, 221–246. sz.)

1923-10-02 / 221. szám

1923. október 2. sunkban követeltük a szabadságok helyreállí­tását. Követeltük a „hazafias" kilengések meg­büntetését és az elkövetett bűntények megtor­lását. Négy évvel a háború befejezése után,­ még mindig költségvetés nélkül kormányoznak. Magyarországon az analfabéták száma nem csökkent. Az országot csak úgy leh­et fölépíteni, ha iskolákat és nem internálótábort építenek. Azért is kellene építkezni, hogy a termelés meginduljon. Valamikor Németországot vádol­ták azzal, hogy rendőrállam, ma Magyarorszá­gon van a legtöbb rendőr és hivatal. A hadi árvákat, özvegyeket és rokkantakat filléres tá­mogatásban részesítik. A „nemzeti" és „keresz­tény" uralom idején a munkások ezrei vándo­rolnak ki az országból. Itt még mindig folynak az üldözések és a munkás sohasem tudja, hogy mikor kerül Zalaegerszegre. A földadó javas­latnál rámutattunk arra, hogy az ötven évvel ezelőtt fölvett katasztert ki kell javítani. Az igazságalan adózási rendszer a nagy vagyont kíméli. A dolgozók létminimumát meg kell álla­pítani és azt kell megadóztatni, aki a mi­nimumnál többet keres. Ha összehasonlítjuk a munkabéreket a fogyasz­tási cikkek áraival, akkor kiderül, hogy Magyarország a legdrágább ország Európá­ban. Ezt a mostani kormánypolitika­ idézi elő. Az ország igazi valutája a termelő munkás, őket kell tehát megvédeni munkásvédelmi és szociális intézkedésekkel. Ez a nemzetgyűlés aligha fog szociális javaslatokat elfogadni. Ezért meg kell csinálni az általános, titkos választójogot és az új nemzetgyűlésre bízni a szociális törvények megalkotását. A kormány a legnagyobb árdrágító. Kénytelen mindent emelni, mert a sok tisztviselőt máskép nem tudja eltartani. A gyülekezési, egyesülési és sajtószabadságot helyre kell állítani, mert a XX. században nem lehet XV. századbeli rend­szerrel kormányozni. (Zajos taps és éljenzés.) Kohák Lajos elvtárs összefoglalta a nemzet­gyűlés ötnegyedéves munkálkodását. Kifej­tette, hogy a földbirtok­javaslat végrehajtását az ezerholdasok megakadályozzák és előre­látható, hogy a közel­jövőben napirendre ke­rülő földbirtoknovella után is megvédik az ő kiváltságaikat. Bethlen visszatért külföldi út­járól, azonban hogy mit hozott, azt még titok fedi. Ausztria is kapott kölcsönt és ráadásul egy ellenőrzőközeget. Valószínű, hogy nálunk is így lesz. Nálunk is takarékoskodni kellene. Meg kell szüntetni a fölösleges intézményeket. Amikor a szociáldemokrata képviselők az index bevezetését kérték, a kereskedelmi mi­niszter azt válaszolta, hogy ez az ország pusz­tulását jelentené. Minden ténykedésükkel a dolgozók ellen foglalnak állást. Remény van arra, hogy a fajvédők és a kor­mány harca a nemzetgyűlés föloszlatásával fog végződni. Ezért a munkásság és a polgárság szervezkedjen, hogy meglepetések ne érjék. Az elnöklő Hajdú elvtárs zárószavaiban a pártszervezetek és a Népszava támogatására hívta föl a gyűlés hallgatóságát. A vasárnapi beszámolókon és pártgyűléseken történt hatósági túlkapásokat alább csokorba kötve átnyújtjuk olvasóinknak. A kormány, ha akarja, szintén ezúton is tudomást vehet arról, hogy miképen fest az úgynevezett aranyközéputas konszolidáció a gyakorlatban, milyen gyönyörűen tisztelik a törvényt és a legelemibb szabadságjogokat a hatósági köze­gek. A belügyminiszter úrra ezek az esetek valószínűen nem hatnak meglepetésként. Arról azonban biztosíthatjuk az illetékeseket­, hogy azok a dolgozó tömegek, amelyeknek jelenlétében lezajlottak a konszolidációnak e remek hajtásai, ilyen módon mindenesetre szemléltető oktatásban részesültek arra vonat­kozóan, hogy mit is jelent számukra ez az egységespárti aranyközéputas rezsim. Gyűlésföloszlatás a kormányzati rendszer kritikájáért. A kispesti munkások a Munkásotthon tágas udvarán gyülekeztek és csöndben, nyugodtan várták a gyűlés megkezdését. Itt Várnai Dá­niel, Kéthly Anna és Propper Sándor elvtár­sak jelentek meg, hogy beszámoljanak a par­lamenti frakció tevékenységéről. A gyűlés azonban nem folyhatott le programszerűen, mert a hatóság képviselője, dr. Schweinitzer rendőrkapitány, Várnai elvtársunk beszé­dének egy mondatába kapaszkodva, fölosz­latta a gyűlést. A hatóság képviselője már a gyűlés szín­helyén megjelenésekor elárulta, hogy nem szí­vesen látná a gyűlés nyugodt lefolyását. Elő­ször azt kifogásolta, hogy a gyűlést nem a nagyteremben, hanem a Munkásotthon tága­sabb udvarán tartják. Azt mondotta, hogy a hatóság a gyűlést nem szabad térre engedé­lyezte. Amikor megmagyarázták neki, hogy a magas kőkerítéssel körülvett udvart nem le­het „szabad térnek" minősíteni, a szónoki emelvényt kifogásolta, nagyon rozogának és túlmigisnak találta. Ekkor azzal nyugtatták meg, hogy ha arról valaki lepottyanthat, az csak a szónokló képvi­selők valamelyike lehet s ez az ő számára­­ csupa nyereség.. Harmadik kifogása az volt, hogy fáj a szél, mire ujabb argumentálás kö­vetkezett.­­ Végre nagynehezen megkezdődött a gyűlés és a nagyszámban megjelent hallgatóságot Osváth Gábor elvtárs elnök üdvözölte. Ezután Várnai elvtárs kezdte meg beszédét. A hatóság képviselője állandóan nyugtalan­kodott. Amikor Várnai elvtárs az utóbbi idő­ben kifejlődött kormányzati cinizmust emlí­tette, félbeszakította beszédét és az elnök út­ján figyelmeztette, hogy „más hangnemben" bírálja a kormány működését. Egy elhangzott közbekiáltásra pedig a gyűlést föloszlatással fenyegette meg, de ekkor még nem hajtotta végre fenyegetését. A reá nézve is kötelező nyugalmat és higgadtságot akkor veszítette el, amikor a szónok, a kormány és rendszeré­nek kritikájában, a következő kijelentést tette: — Ma már nincs szükség egyéni akciókra, s úgynevezett kilengésekre, mert ma már finom paragrafusok szolgálják a törvényköny­vekben az ellenforradalom szellemét... Ennél a mondatnál a rendőrkapitány idege­sen odaszólt a gyűlés elnökének, Osváth elv­társnak, hogy a gyűlést föloszlatja. A gyűlés hallgatósága izgatottan figyelte a történendő­ket és hangosan követelte a beszéd folytatá­sát. Az elnöklő Osváth elvtárs nem volt haj­landó azonnal eleget tenni a hatósági kép­viselő kívánságának és Várnai elvtárs is k­i­jelentette, hogy a kapitány félreértette szavait és semmi oka sincs a gyűlés feloszlatására. Propper elvtárs is tiltakozott az önkényes el­járás ellen, de mindhiába, mert a rendőrkapitány a gyűlés hallgatóságának ,­a.ios tiltakozása közben föloszlatta a gyű­lést és parancsot adott sí karhatalomnak az udvar kiürítésére. Ez elég nehezen ment, mert a hallgatóság nem nagy örömmel tett eleget a kapitány föl­szólitásának. Az udvarnak csak két kisebb ki­járata van és igy csak lassan fogyott a tömeg. Közben az egyik elvtársat jelentéktelen meg­jegyzése miatt igazoltatták. Az utcán nagy tö­megek álltak és fölháborodva tárgyalták az eseményeket. Több helyen fölhangzott az az észrevétel, hogy úgy látszik, a munkások részére ezt hozta haza Beth­e­ja miniszterelnök a külföldről: a még na­gyobb reakciót és jogfosztást. A hazavonuló munkásság harsányan megélje­nezte a távozó képviselőket és megvárta, amíg azok a villamoson Budapest felé indultak. Üdvözlésképen ezt kiáltották utánuk: — Viszontlátásra a legközelebbi népgyűlésen! Amikor a rendőrkapitányn­ak a men­telmi jog is beh­uba. A rákosszentmihályi szociáldemokrata párt­szervezetben tömörült munkások szeptember 30-ának délelőttjére taggyűlést hirdettek a Biróné-féle vendéglő különhelyiségébe. A gyűlést a mátyásföldi kerületi kapitányságnál szabályszerűen bejelentették és a kerületi ka-­ pitányság a gyűlés megtartását jóváhagyóan tudomásul vette. A gyűlést Schnur elvtárs nyitotta meg, majd­­átadta a szót Csillag Ferenc elvtársnak, aki a párt nevében rövid beszédben üdvözölte a meg­jelenteket és fölhívta őket a pártszervezet ki­építésére. Ezután a lelépő vezetőség évi jelen­tése következett. A jelentés jobbára arról szá­mol be, hogy a rákosszentmihályi munkásság­­ot a hatóság akadályozza pártszervezeti munkálkodásában. Arról is szól a jelentés, hogy a rákosszentmihályi munkások eddig 14 íz­ben kértek az illetékes hatóságtól gyűlésre engedélyt, azonban mindannyiszor elutasí­tották őket, végre most, a tizenötödik gyűléskérő bead­ványra a mátyásföldi kapitányság engedé­lyezte a taggyűlést. Az évi jelentés elhangzása után Knaller Győző elvtárs emelkedett szólásra, aki elmon­dotta, hogy a rákosszentmihályi pártszervezet működése elé miképen gördítenek minden ok nélkül különböző akadályokat és az elvtársa­kat milyen igazságtalanul kezeli a mátyásföldi kapitányság néhány tisztviselője. Jelenték­telen ügyekben munkanapra idézik be a mun­kásokat kihallgatásra és így nemcsak munka­bérveszteségeket szenvednek a dolgozó elvtár­sak, de sokszor állásukat is vesztik a munká­ból való kényszerű elmaradásuk miatt. — Egy alkalommal — úgymond Knaller elvtárs — néhány elvtársat azért idéztek be Mátyásföldre, h­ogy megkérdezzék tőlük: „Milyen bélyegeket árusítanak maguk Rákos­szentmihály­on ? Ekkor a hatóság képviselője, aki — úgy­látszik — találva érezte magát, idegesen föl­ugrott a helyéről és minden átmenet nélkül ki­jelentette, hogy,­ erről nem szabad beszélni. Erre Knaller elvtárs magából kikelve mon­dotta a két rendőrfogalmazó társaságában megjelent Szentmiklósi kapitánynak: — Ez már mégis hallatlan, én arról beszélek, amit szükségesnek tartok és amiről akarok. Én nemzetgyűlési képviselő vagyok, tudom, mit szabad, mit nem. Erre a rendőrkapitány ingerült hangon így válaszolt: — Ön csak arról beszélhet, amiről beszélni engedem. A gyűlést föloszlatom. Távozzanak! Amikor pedig Knaller elvtárs mentelmi jo­gára hivatkozott és kikérte magának ezt a hangot, akkor a kapitány harsány hangon a következő kijelentést tette: — Nem ismerek mentelmi jogot! Érti? Azonnal elvezettetem! Knaller elvtárs erre távozni készült és előre jött. Ekkor a rendőrkapitány megkapta Knal­ler képviselő karját és meglökte, odakiáltván a szolgálatban levő rendőrnek: — Vezesse ki! Vezesse ki! Knaller elvtárs erre magából kikelve, oda­állt a rendőrkapitány elé és rászólt: — No, itt vagyok, vezettessen ki, ha mer. Egyébként majd megkeresem az orvoslást erre a túlkapásra. Az ügyeletes rendőr azonban kiválóbb tör­vényismerőnek, illetően törvénytisztelőnek bi­zonyult, mint följebbvalója és nem fogadta meg a kapitány úr parancsát. Közben, úgy lát­szik, a kapitány úr ráeszmélt, hogy a men­telmi jogról való vélekedése — enyhén szólva — ,,nem egészen törvényszerű" és szemmel lát­hatóan kissé lehűlt. A gyűlés résztvevői meg­botránkozva oszlottak széjjel. A rendőrkapitány pedig, mint aki jól végezte dolgát, elhagyta sikere színhelyét. Ahol a főszolgabíró rendelkezésére csendőrséggel hallgattatják el a kép­viselőt. Pártunk a dorogi kerületben vasárnapra két beszámológyűlést hirdetett, az egyiket Kesz­tölc, a másikat pe­dig Csév községben. Peyer Ká­roly elvtárs, a kerület nemzetgyűlési képvise­lőjének a beszámolójára eljött dr. Györki Imre elvtárs, nemzetgyűlési képviselő is, akit azon­ban felszólalásában megakadályozott a községi jegyző. Délután 1 órakor Kesztölcön volt a beszámoló-gyűlés, amelyen a község la­kói közül sokszázan jelentek meg, úgy hogy a vendég­udvar zsúfolásig megtelt Peyer elvtárs beszédében rámutatott arra a küzdelemre, amelyet a szociáldemokrata párt képviselői a nemzetgyűlésen folytattak a drá­gaság lekü­zdése érdekében. Élesen bírálta a kor­mány gazdasági és adópolitikáját. Rámutatott ,arra, hogy a drágasági bizottságban a szociál­demokrata képviselők már egy évvel ezelőtt követelték a valorizált kölcsönök bevezetését, akkor azt nevetségesnek tartották és most jön a kormány azzal, hogy azt megvalósítja. A köz­szabadságokról szólva, rámutatott arra, hogy­ az állapotok semmivel sem javultak a Bethlen-­ kormány alatt, sőt a Bethlen-kormány a reakciónak egy ve­szedelmesebb fajtáját valósította meg: az állandósított terrort. Nem tudom — mondotta Peyer —, hogy ami­kor a miniszterelnök külföldön kölcsönt kért, megmondotta-e, hogy­ Magyarországon még jog ellen. Hatósági hödegek megzavarták­, felossiották gyorseinket. Salgótarján. A salgótarjáni kerület nemzetgyűlési kép­viselője, Klárik Ferenc elvtárs, vasárnap dél­után tartotta beszámolóját a salgótarjáni sport­téren. Mintegy 8000 főnyi tömeg jött el a be­számoló meghallgatására, Oravecz János elv­társ elnöki megnyitója után Klárik elvtárs be­szédében részletesen foglalkozott pártunk par­lamenti frakciójának működésével. Éles bírá­lat tárgyává tette a kormányzópárt és a kor­mány reakciós politikáját. Foglalkozott a drágaság, a bérminimum és az indexrendszer kérdésével. A tömeg óriási lelkesedése köze­pett mutatott rá arra, hogy Magyarország talpraállását csak a demo­krácia hozhatja meg. Ezután Esztergályos János elvtárs szólalt föl. Foglalkozott a kurzus négy évi gazdasági és politikai működésével. Erős érvekkel iga­zolta, hogy­­ mindaz, amit a fajvédelem neve alatt négy év óta folytatnak, nem egyéb, mint a magyar dolgozó nép teljes tönkretevése. Majd részletesen foglalkozott a kormány pénz­ügyi és belügyi politikájával. Esztergályos elvtárs beszédét is nagy lelkesedéssel fogadta a tömeg. A gyűlést az elnöklő elvtárs lelkesítő szavai zárták be. 3

Next