Népszava, 1923. október (51. évfolyam, 221–246. sz.)
1923-10-02 / 221. szám
1923. október 2. sunkban követeltük a szabadságok helyreállítását. Követeltük a „hazafias" kilengések megbüntetését és az elkövetett bűntények megtorlását. Négy évvel a háború befejezése után, még mindig költségvetés nélkül kormányoznak. Magyarországon az analfabéták száma nem csökkent. Az országot csak úgy lehet fölépíteni, ha iskolákat és nem internálótábort építenek. Azért is kellene építkezni, hogy a termelés meginduljon. Valamikor Németországot vádolták azzal, hogy rendőrállam, ma Magyarországon van a legtöbb rendőr és hivatal. A hadi árvákat, özvegyeket és rokkantakat filléres támogatásban részesítik. A „nemzeti" és „keresztény" uralom idején a munkások ezrei vándorolnak ki az országból. Itt még mindig folynak az üldözések és a munkás sohasem tudja, hogy mikor kerül Zalaegerszegre. A földadó javaslatnál rámutattunk arra, hogy az ötven évvel ezelőtt fölvett katasztert ki kell javítani. Az igazságalan adózási rendszer a nagy vagyont kíméli. A dolgozók létminimumát meg kell állapítani és azt kell megadóztatni, aki a minimumnál többet keres. Ha összehasonlítjuk a munkabéreket a fogyasztási cikkek áraival, akkor kiderül, hogy Magyarország a legdrágább ország Európában. Ezt a mostani kormánypolitika idézi elő. Az ország igazi valutája a termelő munkás, őket kell tehát megvédeni munkásvédelmi és szociális intézkedésekkel. Ez a nemzetgyűlés aligha fog szociális javaslatokat elfogadni. Ezért meg kell csinálni az általános, titkos választójogot és az új nemzetgyűlésre bízni a szociális törvények megalkotását. A kormány a legnagyobb árdrágító. Kénytelen mindent emelni, mert a sok tisztviselőt máskép nem tudja eltartani. A gyülekezési, egyesülési és sajtószabadságot helyre kell állítani, mert a XX. században nem lehet XV. századbeli rendszerrel kormányozni. (Zajos taps és éljenzés.) Kohák Lajos elvtárs összefoglalta a nemzetgyűlés ötnegyedéves munkálkodását. Kifejtette, hogy a földbirtokjavaslat végrehajtását az ezerholdasok megakadályozzák és előrelátható, hogy a közeljövőben napirendre kerülő földbirtoknovella után is megvédik az ő kiváltságaikat. Bethlen visszatért külföldi útjáról, azonban hogy mit hozott, azt még titok fedi. Ausztria is kapott kölcsönt és ráadásul egy ellenőrzőközeget. Valószínű, hogy nálunk is így lesz. Nálunk is takarékoskodni kellene. Meg kell szüntetni a fölösleges intézményeket. Amikor a szociáldemokrata képviselők az index bevezetését kérték, a kereskedelmi miniszter azt válaszolta, hogy ez az ország pusztulását jelentené. Minden ténykedésükkel a dolgozók ellen foglalnak állást. Remény van arra, hogy a fajvédők és a kormány harca a nemzetgyűlés föloszlatásával fog végződni. Ezért a munkásság és a polgárság szervezkedjen, hogy meglepetések ne érjék. Az elnöklő Hajdú elvtárs zárószavaiban a pártszervezetek és a Népszava támogatására hívta föl a gyűlés hallgatóságát. A vasárnapi beszámolókon és pártgyűléseken történt hatósági túlkapásokat alább csokorba kötve átnyújtjuk olvasóinknak. A kormány, ha akarja, szintén ezúton is tudomást vehet arról, hogy miképen fest az úgynevezett aranyközéputas konszolidáció a gyakorlatban, milyen gyönyörűen tisztelik a törvényt és a legelemibb szabadságjogokat a hatósági közegek. A belügyminiszter úrra ezek az esetek valószínűen nem hatnak meglepetésként. Arról azonban biztosíthatjuk az illetékeseket, hogy azok a dolgozó tömegek, amelyeknek jelenlétében lezajlottak a konszolidációnak e remek hajtásai, ilyen módon mindenesetre szemléltető oktatásban részesültek arra vonatkozóan, hogy mit is jelent számukra ez az egységespárti aranyközéputas rezsim. Gyűlésföloszlatás a kormányzati rendszer kritikájáért. A kispesti munkások a Munkásotthon tágas udvarán gyülekeztek és csöndben, nyugodtan várták a gyűlés megkezdését. Itt Várnai Dániel, Kéthly Anna és Propper Sándor elvtársak jelentek meg, hogy beszámoljanak a parlamenti frakció tevékenységéről. A gyűlés azonban nem folyhatott le programszerűen, mert a hatóság képviselője, dr. Schweinitzer rendőrkapitány, Várnai elvtársunk beszédének egy mondatába kapaszkodva, föloszlatta a gyűlést. A hatóság képviselője már a gyűlés színhelyén megjelenésekor elárulta, hogy nem szívesen látná a gyűlés nyugodt lefolyását. Először azt kifogásolta, hogy a gyűlést nem a nagyteremben, hanem a Munkásotthon tágasabb udvarán tartják. Azt mondotta, hogy a hatóság a gyűlést nem szabad térre engedélyezte. Amikor megmagyarázták neki, hogy a magas kőkerítéssel körülvett udvart nem lehet „szabad térnek" minősíteni, a szónoki emelvényt kifogásolta, nagyon rozogának és túlmigisnak találta. Ekkor azzal nyugtatták meg, hogy ha arról valaki lepottyanthat, az csak a szónokló képviselők valamelyike lehet s ez az ő számára csupa nyereség.. Harmadik kifogása az volt, hogy fáj a szél, mire ujabb argumentálás következett. Végre nagynehezen megkezdődött a gyűlés és a nagyszámban megjelent hallgatóságot Osváth Gábor elvtárs elnök üdvözölte. Ezután Várnai elvtárs kezdte meg beszédét. A hatóság képviselője állandóan nyugtalankodott. Amikor Várnai elvtárs az utóbbi időben kifejlődött kormányzati cinizmust említette, félbeszakította beszédét és az elnök útján figyelmeztette, hogy „más hangnemben" bírálja a kormány működését. Egy elhangzott közbekiáltásra pedig a gyűlést föloszlatással fenyegette meg, de ekkor még nem hajtotta végre fenyegetését. A reá nézve is kötelező nyugalmat és higgadtságot akkor veszítette el, amikor a szónok, a kormány és rendszerének kritikájában, a következő kijelentést tette: — Ma már nincs szükség egyéni akciókra, s úgynevezett kilengésekre, mert ma már finom paragrafusok szolgálják a törvénykönyvekben az ellenforradalom szellemét... Ennél a mondatnál a rendőrkapitány idegesen odaszólt a gyűlés elnökének, Osváth elvtársnak, hogy a gyűlést föloszlatja. A gyűlés hallgatósága izgatottan figyelte a történendőket és hangosan követelte a beszéd folytatását. Az elnöklő Osváth elvtárs nem volt hajlandó azonnal eleget tenni a hatósági képviselő kívánságának és Várnai elvtárs is kijelentette, hogy a kapitány félreértette szavait és semmi oka sincs a gyűlés feloszlatására. Propper elvtárs is tiltakozott az önkényes eljárás ellen, de mindhiába, mert a rendőrkapitány a gyűlés hallgatóságának ,a.ios tiltakozása közben föloszlatta a gyűlést és parancsot adott sí karhatalomnak az udvar kiürítésére. Ez elég nehezen ment, mert a hallgatóság nem nagy örömmel tett eleget a kapitány fölszólitásának. Az udvarnak csak két kisebb kijárata van és igy csak lassan fogyott a tömeg. Közben az egyik elvtársat jelentéktelen megjegyzése miatt igazoltatták. Az utcán nagy tömegek álltak és fölháborodva tárgyalták az eseményeket. Több helyen fölhangzott az az észrevétel, hogy úgy látszik, a munkások részére ezt hozta haza Betheja miniszterelnök a külföldről: a még nagyobb reakciót és jogfosztást. A hazavonuló munkásság harsányan megéljenezte a távozó képviselőket és megvárta, amíg azok a villamoson Budapest felé indultak. Üdvözlésképen ezt kiáltották utánuk: — Viszontlátásra a legközelebbi népgyűlésen! Amikor a rendőrkapitánynak a mentelmi jog is behuba. A rákosszentmihályi szociáldemokrata pártszervezetben tömörült munkások szeptember 30-ának délelőttjére taggyűlést hirdettek a Biróné-féle vendéglő különhelyiségébe. A gyűlést a mátyásföldi kerületi kapitányságnál szabályszerűen bejelentették és a kerületi ka- pitányság a gyűlés megtartását jóváhagyóan tudomásul vette. A gyűlést Schnur elvtárs nyitotta meg, majdátadta a szót Csillag Ferenc elvtársnak, aki a párt nevében rövid beszédben üdvözölte a megjelenteket és fölhívta őket a pártszervezet kiépítésére. Ezután a lelépő vezetőség évi jelentése következett. A jelentés jobbára arról számol be, hogy a rákosszentmihályi munkásságot a hatóság akadályozza pártszervezeti munkálkodásában. Arról is szól a jelentés, hogy a rákosszentmihályi munkások eddig 14 ízben kértek az illetékes hatóságtól gyűlésre engedélyt, azonban mindannyiszor elutasították őket, végre most, a tizenötödik gyűléskérő beadványra a mátyásföldi kapitányság engedélyezte a taggyűlést. Az évi jelentés elhangzása után Knaller Győző elvtárs emelkedett szólásra, aki elmondotta, hogy a rákosszentmihályi pártszervezet működése elé miképen gördítenek minden ok nélkül különböző akadályokat és az elvtársakat milyen igazságtalanul kezeli a mátyásföldi kapitányság néhány tisztviselője. Jelentéktelen ügyekben munkanapra idézik be a munkásokat kihallgatásra és így nemcsak munkabérveszteségeket szenvednek a dolgozó elvtársak, de sokszor állásukat is vesztik a munkából való kényszerű elmaradásuk miatt. — Egy alkalommal — úgymond Knaller elvtárs — néhány elvtársat azért idéztek be Mátyásföldre, hogy megkérdezzék tőlük: „Milyen bélyegeket árusítanak maguk Rákosszentmihályon ? Ekkor a hatóság képviselője, aki — úgylátszik — találva érezte magát, idegesen fölugrott a helyéről és minden átmenet nélkül kijelentette, hogy, erről nem szabad beszélni. Erre Knaller elvtárs magából kikelve mondotta a két rendőrfogalmazó társaságában megjelent Szentmiklósi kapitánynak: — Ez már mégis hallatlan, én arról beszélek, amit szükségesnek tartok és amiről akarok. Én nemzetgyűlési képviselő vagyok, tudom, mit szabad, mit nem. Erre a rendőrkapitány ingerült hangon így válaszolt: — Ön csak arról beszélhet, amiről beszélni engedem. A gyűlést föloszlatom. Távozzanak! Amikor pedig Knaller elvtárs mentelmi jogára hivatkozott és kikérte magának ezt a hangot, akkor a kapitány harsány hangon a következő kijelentést tette: — Nem ismerek mentelmi jogot! Érti? Azonnal elvezettetem! Knaller elvtárs erre távozni készült és előre jött. Ekkor a rendőrkapitány megkapta Knaller képviselő karját és meglökte, odakiáltván a szolgálatban levő rendőrnek: — Vezesse ki! Vezesse ki! Knaller elvtárs erre magából kikelve, odaállt a rendőrkapitány elé és rászólt: — No, itt vagyok, vezettessen ki, ha mer. Egyébként majd megkeresem az orvoslást erre a túlkapásra. Az ügyeletes rendőr azonban kiválóbb törvényismerőnek, illetően törvénytisztelőnek bizonyult, mint följebbvalója és nem fogadta meg a kapitány úr parancsát. Közben, úgy látszik, a kapitány úr ráeszmélt, hogy a mentelmi jogról való vélekedése — enyhén szólva — ,,nem egészen törvényszerű" és szemmel láthatóan kissé lehűlt. A gyűlés résztvevői megbotránkozva oszlottak széjjel. A rendőrkapitány pedig, mint aki jól végezte dolgát, elhagyta sikere színhelyét. Ahol a főszolgabíró rendelkezésére csendőrséggel hallgattatják el a képviselőt. Pártunk a dorogi kerületben vasárnapra két beszámológyűlést hirdetett, az egyiket Kesztölc, a másikat pedig Csév községben. Peyer Károly elvtárs, a kerület nemzetgyűlési képviselőjének a beszámolójára eljött dr. Györki Imre elvtárs, nemzetgyűlési képviselő is, akit azonban felszólalásában megakadályozott a községi jegyző. Délután 1 órakor Kesztölcön volt a beszámoló-gyűlés, amelyen a község lakói közül sokszázan jelentek meg, úgy hogy a vendégudvar zsúfolásig megtelt Peyer elvtárs beszédében rámutatott arra a küzdelemre, amelyet a szociáldemokrata párt képviselői a nemzetgyűlésen folytattak a drágaság leküzdése érdekében. Élesen bírálta a kormány gazdasági és adópolitikáját. Rámutatott ,arra, hogy a drágasági bizottságban a szociáldemokrata képviselők már egy évvel ezelőtt követelték a valorizált kölcsönök bevezetését, akkor azt nevetségesnek tartották és most jön a kormány azzal, hogy azt megvalósítja. A közszabadságokról szólva, rámutatott arra, hogy az állapotok semmivel sem javultak a Bethlen- kormány alatt, sőt a Bethlen-kormány a reakciónak egy veszedelmesebb fajtáját valósította meg: az állandósított terrort. Nem tudom — mondotta Peyer —, hogy amikor a miniszterelnök külföldön kölcsönt kért, megmondotta-e, hogy Magyarországon még jog ellen. Hatósági hödegek megzavarták, felossiották gyorseinket. Salgótarján. A salgótarjáni kerület nemzetgyűlési képviselője, Klárik Ferenc elvtárs, vasárnap délután tartotta beszámolóját a salgótarjáni sporttéren. Mintegy 8000 főnyi tömeg jött el a beszámoló meghallgatására, Oravecz János elvtárs elnöki megnyitója után Klárik elvtárs beszédében részletesen foglalkozott pártunk parlamenti frakciójának működésével. Éles bírálat tárgyává tette a kormányzópárt és a kormány reakciós politikáját. Foglalkozott a drágaság, a bérminimum és az indexrendszer kérdésével. A tömeg óriási lelkesedése közepett mutatott rá arra, hogy Magyarország talpraállását csak a demokrácia hozhatja meg. Ezután Esztergályos János elvtárs szólalt föl. Foglalkozott a kurzus négy évi gazdasági és politikai működésével. Erős érvekkel igazolta, hogy mindaz, amit a fajvédelem neve alatt négy év óta folytatnak, nem egyéb, mint a magyar dolgozó nép teljes tönkretevése. Majd részletesen foglalkozott a kormány pénzügyi és belügyi politikájával. Esztergályos elvtárs beszédét is nagy lelkesedéssel fogadta a tömeg. A gyűlést az elnöklő elvtárs lelkesítő szavai zárták be. 3