Népszava, 1924. december (52. évfolyam, 270–292. sz.)

1924-12-02 / 270. szám

10 Az egységespárti többséggel rendelkező mentelmi bizottság azután hétfőn ezt a 15 képviselőt 10—25 napra kitiltotta a nemzetgyűlés tárgyalásairól. Mindezekből megállapítja a szövetkezeti ellenzék,hogy az elnökség és a többség eljárása kormánnyal egyetértésben tervszerűen arra volt irányozva, hogy a házszabályrevíziós javaslat tárgyalását megfosszák az ellenzéki szónokok egész sorától. Az ország mai helyzetében, amikor az igazságtalan adótörvények és a munkanélküliség ijesztő növekedése egyformán sújtják a dolgozó polgárságot és munkásságot, amikor a kormány és engedelmes többsége a szociális helyzet javítása, a közszabadságok helyreállítása és a jogrend biztosítása helyett minden módon és minden eszközzel csak saját abszolút hatalmának kiépítésére igyekszik, félredob törvényt és házszabályt, a parlamenti szólószabadságot és a sajtószabadságot gúzsbaköti, viszont a panamavádak tisztázása elől kibúvik, a szövetkezeti ellenzék ebben a helyzetben úgy határozott, hogy a fegyveres erő igénybevételével létesülő házszabály revízió tárgyalásában részt nem vehet, mert az erőszakot közreműködésével nem törvényesítheti. A fegyveres erővel megalkotott házszabályokat a maga részéről érvényeseknek el nem ismeri, mert csak olyan házszabályokat fogadhat el, amelyek az összes pártok közreműködésével, fegyveres erőszak nélkül, közmegnyugvásra keletkeznek, miután előzően biztosíttatott a választójog, a titkos szavazás és a választások szabadsága. Minden, a diktatórikus kormányzásból folyó következményekért a szövetkezett ellenzék a kormányt és a többségi pártot teszi felelőssé és a történtek megítélését a nemzet józan közvéleményére bízza. Az ország közvéleménye ebből mindent megérthet. A kormány és a házelnökség elvetett magától minden lehetőséget, hogy hibáit jóvátegye és erőszakos cselekedeteit enyhítse. Elvetett magától minden jóvátevő alkalmat, mert elsősorban arra volt szüksége, hogy a panamabotrányok parlamenti tárgyalását lehetetlenné tegye és hogy a házszabályrevízió tárgyalását könnyűszerrel megússza. Tudatos és fölfuvalkodott provokációkkal idáig fejlesztette a helyzetet és amikor mindez letagadhatatlanul megtörtént, akkor föláll a miniszterelnök és állásához teljességgel méltatlan csűrés-csavarással mossa a kezeit. Ismételjük, a közvélemény jól látja, mi történt. Ezért talán szükségtelen is, hogy a miniszterelnök válaszának minden egyes pontjával külön foglalkozzunk. Csak azokra a megállapításokra térünk ki, amelyekről bent a nemzetgyűlésben még szó lesz, vagyis, amelyeknek még lesznek egynémely következményei. Így például egyszerű cinizmusnak kell tartanunk Bethlennek azt a kijelentését, hogy itt nincs pénzügyi diktatúra, mert hiszen a parlament felelősségre vonhatja és el is távolíthatja a pénzügyi kormányt. Így lett volna, ha a nemzetgyűlés annak idején, amikor a szanálási javaslatokat tárgyalta, elfogadja a szociáldemokrata pártnak erre vonatkozó indítványát. Ámde a miniszterelnök gyorsan közbeékelte az ellenőrzőbizottság című sóhivatalt, amelynek többsége természetesen saját híveiből került ki és amely éppen ezért sohasem lesz kapható arra, hogy a kormányt valamikor felelősségre vonja. Igenis, van pénzügyi diktatúra. Rideg és egész gazdasági életünket züllesztő pénzügyi diktatúra van és ezt fejlesztik ki most a házszabályrevízióval ugyanilyen merev s ugyanilyen siket és vak parlamenti diktatúrává. A miniszterelnök azt mondja, hogy ez nyugaton mindenütt megvan. A többség, ez az engedelmes társaság, tapsol neki, mert nem tudja vagy nem akarja tudni, hogy a külföld parlamentjeiben a hasonló házszabályokat mindenütt megelőzte az általános, egyenlő és titkos választójog törvénybe iktatása. A külföld egyetlen parlamentjére sem lehet ráfogni, hogy osztályoknak vagy klikkeknek a parlamentje volna,, mert a külföldön mindenütt valódi népképviselet dolgozik és ezek a népképviseletek teremtettek maguknak olyan házszabályokat, amelyek a politikai reakció támadásaival szentben biztosítani tudják a nép érdekében a jó törvényalkotás munkáját. Hallottuk végre azt is, hogy nincsenek titkos társaságok. A miniszterelnök mondotta, hogy nincsenek és csak természetes, hogy ilyen határozottságra csak olyan politikai karakterek képesek, mint amilyennel Bethlent ajándékozta meg a magyar úri politika nevelő hatása. Nincsenek titkos társaságok, kiáltja világgá a gróf úr, ugyanakkor, amikor a szomszédságában folyó bírósági tárgyalás napról-napra bizonyítja, hogy a politikai világ sötét külvárosaiban csak titkos társaságok és csak mellékkormányok működnek, amelyeknek az úgynevezett felelős kormány gyönge és engedelmes marionettje csupán. A Kettőskereszt Vérszövetség, az Etelközi Szövetség és az Ébredő Magyarok Egyesületének sok mellékkülönítménye — az persze mind nem titkos társaság, az mind láttamozott alapszabályokkal, nyilvános közgyűlésekkel és a hivatalos lapban közreadott zárszámadásokkal működik ... Egész Budaörs titkos társaságok kulminációs fölvonulása volt s mi elhisszük a gróf urnak, hogy most csupa hálából letagadja őket, de azt nem hisszük el neki, hogy e társaságokat meg fogja tudni menteni a további támadásoktól és a jogrend híveinek elhatározó és heves bírálatától. Lesz még ezekről szó és lesz még alkalom arra, hogy eszébe juttassák a gróf urnák hétfői kijelentését, amikor egyszer mégis kénytelen lesz majd elismerni e titkos társaságok működését. Azt a kijelentését pedig, hogy nem nyugszik addig, amig a bűnösök el nem veszik méltó büntetésüket, egyszerűen nem veszszük komolyan. Gróf Bethlennek már számtalanszor lett volna alkalma arra, hogy ne nyugodjék addig... és gróf Bethlen mégis nyugodt maradt. Somogyi, Bacsó, Cservenka és a többiek gyalázatos legyilkolászert. a bíWSQk,,'«^1*'?1^. .. "tóMó • büntetésüket! Nem! A gróf ur esztendők sora óta nagyon nyugodt tud maradni, sőt a gróf ur kormányzása alatt ácsolták össze a gyilkosok részére a „hazafias fölbuzdulás" mentőcsóbakjait és a gróf ur kormányzása alatt henceg az utcákon legjobban a szabadonjáró gyilkosok és terroristák sok díszpéldánya. Egyetlen lépés nem történt még, hogy a gyilkosok és azok, akik nekik mindent megbocsátottak, elvegyék méltó büntetésüket. Egyetlen lépés nem történt még, egy rendőr, egy ügyész nem mozdult ebben az irányban és gróf Bethlen most mégis azt merészeli mondani, hogy addig nem nyugszik ... Ez az ígéret csak ámításnak és áltatásnak komoly, minden másnak azonban szomorú tréfa csupán. Az ellenzék deklarációjára adott válaszában a miniszterelnök azt vágta ki leghangosabban, hogy a panamát hasonló hévvel fogja üldözni. És akkor volt a leghangosabb, amikor azt mondta, hogy a panamák miatt mindenkit lehetne támadni, csak éppen őt nem. Ezzel is röviden végezhetünk. A miniszterelnök kitért a parlamenti bizottság kiküldése elől. A miniszterelnök nem engedte meg, hogy egyik miniszterének e bizottság kiküldésére tett indítványát szavazás alá bocsássák. A miniszterelnök többsége (a panamák üldözésére vonatkozó kijelentés után tíz perccel) leszavazta egy keresztény-szociális képviselőnek a parlamenti bizottság kiküldésére előterjesztett indítványát. Ezek a tények. Ezek jelentenék talán, hogy a miniszterelnök üldözőbe veszi a panamát és a panamistákat? Vagy az jelentené netán, hogy a panamistáknak a bíróság előtt álló egyik eszközét Amerikába akarták utaztatni, miután a panamáknak egyik hősével — a népjóléti minisztertől kiutalt összegekkel fölszerelve — ezt már sikeresen megtették? Nem, a gróf úr még ezekben a kijelentéseiben sem volt elég körültekintő és elfeledkezett az előzményekről... Ilyen körülmények között nem lep meg minket az a fogadkozás, hogy a kormány tovább fog haladni azon az úton, amelyen eddig járt. Amikor egy engedelmes többség végigtapsolja az ámítás és az áltatás szónoki sorozatát, csak természetes, hogy a kormány feje efféle kijelentésekre ragadtatja magát. Tovább haladni a megkezdett úton, ez azt jelenti, hogy a pénzügyi diktatúra után jön a politikai diktatúra. .Jön a politikai és a gazdasági reakciónak nyílt dédelgetése. Jön az olyan politika, amely tele van szirtekkel és zátonyokkal s mi ezen a ponton akarunk rámutatni a munkásosztály magatartására. Se a kormány, se a lapjai ne örüljenek annak, hogy künn az országban csönd van. A munkásság ereje nem csökkent egy árnyalatot sem. A munkásság öntudata, harckészsége és az áldozathozatal terén mindig kifejtett nagy erénye ma is ugyanaz, mint régen volt De a munkásság jól látja, hogy mi történik most, jól látja a provokációk célját és tudja, hogy csak a történelmi ravaszságok ismétlődnek a kormány erőszakosságaiban. A munkásság nem ül föl, nem provokáltatja magát a szuronyok hegyére és nem teszi meg a politikai reakciónak azt a szívességet, hogy egy vérbefojtott föllépéssel adjon ürügyet elnyomóinak további reakciós intézkedésekre. A munkásság osztályöntudata és politikai érettsége minden körülmények között nagy erőt jelent. És ez az erő ad kitartást és türelmet, ez az erő diktál taktikát és ez fogja meghatározni, hogy a demokrácia csapatai mikor kezdjék meg döntő támadásukat a reakció ellen. Ne örüljön a kormány, fizetett sajtója se ujjongjon. A csönd, amely a parlamenti erői szokosságokat követte, nem a Sipka-szoros csöndje, hanem a jól számító és a mindent látó öntudaté és érettségé. És ha van valami jelenség ebben az országban, e nehéz pillannatokban ez figyelmeztesse a kormányt arra, hogy szörnyű veszedelem forrása lehet a piszkálások és provokációk további politikája. Különösen pedig ez intsen arra, hogy a megkezdett úton a kormány ne haladjon tovább, hanem forduljon vissza , ha biztos és dicstelen bukásával nem akarja magával rántani a pusztulásba az országot is. NÉPSZAVA 1924 december 2. Vidéken is helyeslik a parlamenti erőszakot. Ez az értelme Rakovszky belügyminiszter nyilatkozatának, amelyben azt állítja, hogy „vidéken egyenesen az a benyomás, hogy a hangulat a házelnökség intézkedései mellett van". Arról most nem beszélünk, hogy a belügyminiszter nem tudhatja, az ország hangulatát, mert minden népgyűlést, minden értekezletet, minden összejövetelt, még a kedélyes mulatságokat is betiltotta és nem nyilatkozhatott meg az ország népének hangulata olyan módon, hogy erről a belügyminiszter is kénytelen legyen tudomást ani, de ha már hangulatról beszél a legfőbb rendőr, akkor az ország hangulatára mi sokkal több joggal hivatkozhatunk, mert eddig a következő városokból érkezett üdvözlő távirat a parlamenti frakcióhoz: • Tatabánya, Debrecen, Szeged, Győr, Miskolc, Pécs, Békéscsaba. Ezekben a táviratokban a legmelegebben nyilatkozik meg a fölsorolt városok munkásságának és demokratikus polgárságának bizalma a szociáldemokrata frakció mellett abból az alkalomból, hogy a nekivadult reakció fegyveres erővel tette lehetetlenné számára a parlamenti küzdelmet. Ez az ország hangulata és ha az ország megnyilatkozhatna, majd látná a belügyminiszter, hogy mit helyesel a vidék és mit gondol erről a kormányzati rendszerről! A nagyatádi mandátumot „átnyújtották" Bárány főszolgabírónak. A nemzetgyűlés múlt heti üléseiről ismeretesek azok a visszaélések, amelyeket a Szabó István halálával megüresedett nagyatádi kerületben követtek el az egységes párt hivatalos jelöltjének, Burány Sándor ottani főszolgabírónak megválasztása érdekében. Az ellenzék tudvalevően több, egymást követő ülésen is a kormány beavatkozását kérte a választási biztos törvénysértéseinek meggátlására, de eredménytelenül. A választási biztos háborítatlanul folytatta kisded játékait, amelyek még a jelöléstől is elütötték az ellenzéki embereit, így az egységes párt jelöltje ellenjelölt nélkül maradt és amint Nagyatádról jelentik, az erőszakos visszaélésekben fogant mandátumot vasárnap már át is nyújtották Bárány főbíró urnak.