Népszava, 1927. március (55. évfolyam, 48–73. sz.)
1927-03-13 / 59. szám
1921. március 13. NÉPSZAVA Márciusok sodrában« Legyint, ifjúsággal lehet március tizenötödike, áramlása már öleli május elsejét és a költögetés, zimankóból való megrázkódás — a mi számunkra — megkezdődött már február tizenhetedikén ... Időszakok, amelyek átívelik a Föltámadást és hatalmas érzés, hogy a költögető fázisok értünk jönnek. A kapcsolódó dátumok egymásutánját nem mi rendeztük és mégis lelket, értelmet elhódító eseményünk. A Sors lépdel mögöttünk, mert a lét jeleit is úgy villantja meg körülöttünk, hogy ránk emeli a szimbólumot. Mennyire gondolatfáklyás, szépségekkel hullámzó, intelmekkel fölsugárzó, hogy a tavasz a miénk! A humusz csak mozdul, a fa rügyről álmodik, május már gyümölcsöt ígér és ez a megnyujtózás, fakadás, fölrajzás, a Mozgalommal találkozik. Legfénylőbb ünnepeink a kikeleti felbuzdulásban köszöntenek reánk, nem megrendezett, kifundált jelenség ez! Rög, fű, levél megárad, ha eljárnak fölöttük a tavaszi fugalmak. A mi álmaink üdék, mint az orgonabokrok, amelyek borzongva tudják érkező koronájukat; a mi gondolatunk foganó, újratermő, mint az anyaföld, amely küldi már díszeit, illatát a fakó világ elé; a mi hitünk szűzi, újságos, mint a márciusi verőfény — az ifjúság emelkedik föl velünk, a heroldos, magabizó, elborító ifjúságiban. A mi törekvéseink átlépnek személyen, osztályon, az egyetemesség felé karolnak és mert világteremtő a megmozdulásunk, találkozunk a kozmikus igézettel, amely Tavaszt feszít a korhadás, romlás, pusztulás fölé... Borúban, napsütésben lángolnak a márciusi utcáik; az aszfalt is meghasadna, mert föltör alóla az elnyomott élet; a pára olyan, mint a verejték; a szülés harmata; öreg ablakfák nedveznek, mert érzik a fa lelküket... és mi fölsereglünk az üdvözlésben, hogy illően, elébe álljunk a csudálatos embernek, akinek az életét is úgy szelte le a végzet, hogy hirdetője legyen mindenképen, minden márciusoknak... * Hanyadszor járulunk Petőfi Sándor elé? Nem csupán tisztelgés, tüntetés a mi fölvonulásunk. Testvérünk, a Természet megújhodik a Népföldpillanásával együtt és a tavaszi rianásban megvillámlik a mi készülődő fiatalságunk is. Nem csupán fölvonulás a mi tisztelgésünk, Petőfi Sándor előtt A megüldözött, letiltott, megláncolt Menet, ime viszi hadainkat kikeletről-kikeletre; a Menet, amely nem csupán sorakozás, de gálya, amelynek útját meghatározta a história motorja és repdeső vitorláit állandóan fújja a Jövendő. Petőfi géniusza tünemény, mint a tavasz kihasadása a mindenségből. Emberi mivoltunkkal fölujjongunk hát, hogy ember példázni tudja a mi eszméinket. A baglyok, a sötétek, akik elsötétíteni akarták Petőfi kurta és örök életét is, el akarják venni tőlünk Petőfit. A tiszta csendülésű harang mindig megrendül fölöttünk: „Nem, szívem nem eladó, e szívnek Nincsen ára. Nem megy be a hatalmasoknak Kincstárába... Széjjel osztom én a szegénységnek, Kik, konyhában és útfélen élnek, Köztük ingyen osztom szét" Petőfi Sándor Erdélyt járta, ünnepelték, mint az ujjuló Magyarország apostol-költőjét, mindenki hódolt előtte és ő otthagyott gyülekezetet, lakomákat, de lement a bányába, hogy lássa a Munkát. Naplójában így ír a találkozásról: „Távolról halk kopácsolásokat hallottunk és föl-föl kezdtek tünedezni a bányászok lámpái, meg eltűntek, amint tovább haladtunk, mint a csillagok a fekete felhők között. Talán nincs nyomorúbb élet, mint a bányászok élete. Túrnak, túrnak ezek a sápadt vakondokok, távol a napvilágtól, távol a zöld természettől mindhalálig, és miért? Hogy legyen gyermekeiknek és feleségeiknek min tengődniük és legyen mit eltékozolni azoknak, akik nem gyermekeik és nem feleségeik." Képviselőválasztásra készülődött Magyarország. Az ősi alkotmányt már megingatta a fejlődés és mérkőztek a progresszívek és maradtak. Petőfi Sándor is föllépett képviselőjelöltnek. Kerületéből az akkori csendőrök, potentátok kiverték, kövekkelelhajigálták és a fölbérelt sajtó azt írta Petőfiről, hogy fölforgató, „hazaáruló". A költő levelet küldött egyik bizalmas hívének és abban így panaszkodik: „Oly borzasztó hírek keringenek felőlem, amilyenek csak a legelvetemedettebb gonosztevőt illetik." - akarják venni tőlünk Petőfitt... Zsenijének legtündöklőbb lángolása a népre világít; emberiességének legálhitatosabb megnyilatkozása a dolgozók felé fordul és isteni homlokán a „hazaáruló" stigmája — a miénk... A badar igyekezetre ma azzal felelünk, soha mi társadalmi és politikai békénket. Ebből a városból el kell költözni. Ilyen körülmények között kútba esett az a városmentő akciónk is, amit végső szükség esetére tartogattunk és amit most már bátran elárulhatok annak a jellemzésére, hogy mire képes egy-egy, a város és a társadalom nyugalmát féltő lélek, amikor arról van szó, hogy cselekedni kell. Kézenfekvőnek látszott az a föltevés, hogy ha a tornatanárt sikerülne elválasztanunk a feleségétől, Gyuri bári beszüntetné a női hozomány további kiszolgálását. Úgy terveztük tehát, hogy a tornatanár feleségét névtelen levelekben figyelmeztetjük, hogy a tisztelt férjeura egyik-másik kikapós menyecske ajtajánablakán ki-beugrál. (Ilyen ki-beugrálást egy tornatanárról könnyen elhihet az ember.) Ha a szerencse mellénk szegődik, a Pista házaséletét sikerül földúlnunk. (Egyesek érdekei a közjó érdekének alája rendelendők.) Ugyanilyen erkölcsi alapon szó volt arról is, hogy a számvevő és a Jucika házassága elé akadályokat, gördítsünk. A legkétségbeejtőbb helyzetben voltunk, amikor a főjegyző újságolta: — Ne félj a másik laptól, ami nincs, mert az is bedöglik, ami van. — Hogyan, ki döglesztené be? — Maga Gyuri bácsi. A városi nyomtatványokat eddig a megye székhelyén csináltattuk. Mostantól kezdve Gyuri bácsi szállítja. Igaz, hogy egy kicsit borsosabban kapjuk, de a város nyugalma minden pénzt megér. Úgy lett A Gyuri bácsi nyomdája egyszerre beszüntette a női hozomány további kiszolgáltatását Pista egy kis fizetésemeléssel megvigasztalódott A Nagytakarék sem panamázott többé a váltójával: leszámította. És amióta nincshelybeli újság, azóta a legnagyobb békességben éldegélünk. Nálunk nem történik semmi, de semmi. A polgármester együtt kártyázik Barkó fiskálissal és a játék végén minden komolyabb következmények nélkül vitatkozhatnak azon, hogy tököt-e vagy makkot? sem is akartuk kisajátítani Petőfi Sándort Nagyszerű szelleme, akármerről is vizsgáljuk, felénk hajlik, de mi Petőfi Sándort is arra a magaslatra emeljük, ahol az emberiség héroszai állanak. A bálványszemélyeket mi nem ismerjük. De az embert, aki túlhalad a maga hüvelykezetén és fölármol, mint az ideálok monumentuma, szeretjük, hisszük, követjük, így érezzük még a legközelebb álló magunk nagyjait is, akiknek személye eltűnik és nem személykultusz az, ha a zseni előtt meghódolunk. A halandó élet legdöbbenetesebb szenzációja: a zseni. Halhatatlan ajándék: emberarcú universum. A keserű életterület magyar szögletének, Petőfi Sándor volt az ilyen folyton lobogó lángelméje. A vékony, cingár alakján túl, mi látjuk az Atiesz vállait... A magyar szögletben ő jelenti ennek az országnak a jobb sorsát, a cipke bokorlángolása az igét: a népszabadságról, emberi fölemelkedésről. A zseni azonban arcszárnyal a határokon és géniusza lesz mindenszerte mindennek, amiért élni szép, érdemes... A lumen, a vates inkarnációja az emberiség vágyainak, képességeinek. Petőfi ilyen szellem volt. És találkozunk vele, mint a megnyilatkozással : Márciussal... Elébe járulunk, magunk is személytelenül, de elődökkel, utódokkal sokasodva, a nagy Menettel, mint az Idők hordozói... "I I'III M"KHII>TI"HIIHIIIIHÍHI'IIIiIi|IHIMIWWWBI1 Hill IBM—«I emberbaráti kötelességének a teljesítésében. Még a műkedvelő előadások sem voltak szentek a helybeli kritikusok előtt. A „Sárga csikó" baritonistájáról azt írták, hogy a hangja arra emlékeztette őket, mintha Suhajda tanító úr a címszerepet akarta volna énekelni. És ez az átkozott, újság lassanként a Barkópárt kezébe kezdett csúszni. Ez hangoskodott benne a legjobban, mert a tornatanár fizetésjavítási kérelmét a városi tanács elutasította. A polgármesterpárt most már nem jutott szóhoz? Új lapot csinálni? Kész őrültség, hiszen ki áldozna csak egy garast is azért,hogy a tusakodásnak nagyobb tere legyen? De még a nyomda nagyon borsos és a tornatanár is csak úgy győzi, hogy hozományban kapja a lapot az apósától. Könyörögtünk neki. — Pista, légy tekintettel társadalmi és politikai életünk békéjére: szüntesd be a lapodat. — Nem lehet. Egy-egy sajtónak kulturhivatása van. — Nálunk? Hiszen feneskestől fölforgatod vele a várost. — Most jön az építőmunka, csak várjatok. A Nagytakaréknál olyan panamák vannak! Bizonyos, hogy a Nagytakarék a Pista váltóját nem számította le. Szó sincs róla, ez tapintatlanság, de még nem olyan nagy panama. Megkörnyékeztük az apóst: — Gyuri bácsi, ne nyomtassa ki többet ezt a békebontó újságot. Tulajdonképen árt vele a vedének. — De magamnak használok, mert egy kis hasznom mégis van belőle. Valamiből csak élni kell. (Szép kis após, aki abból a hozományból él, amit a leányának adott.) — Aztán — tette hozzá az öreg — most adom férjihez Jucikát is. Munka nélkül nem élhetünk. Szent Isten, az ám! A Jucikát most veszi el a városi számvevő és mi lesz, ha Jucika egy másik helybeli újságot visz hozományul az urához, aki elkeseredett polgármesterért és egyszerre két háborúskodó lap veri agyon a 3 Elsimítottál az ellentéteket a Kuo-Min-Tang-pangjai. Szangszaóban megint szírojkolnak a munkások. A kantoniak tovább támadnak. (London, március 12.) Kantoni jelentések szerint Sang-Kai-Csek tábornoknak, a kantoni hadsereg főparancsnokának sikerült kiegyenlítenie a Kuo-Min-Tang-párt kebelén belül fölmerült súlyos ellentéteket. A tábornok manifesztumot tett közzé, amelyben békére és egyetértésre hívja föl a kantoniakat, mert csak a párt egysége biztosíthatja a forradalom vívmányainak stabilizálását. Shanghaiban 30 tagú nemzeti tanács alakult a shanghai kínai negyed közigazgatásának ellátására Sun-Csuan-Fang shanghai megbízottja elhagyta a várost és Sun-Csuan-Fang maradékcsapataival egyetemben Kiangsu tartomány felé tart. A Shanghai körül operáló csapatok parancsnokságát Csang-Csung-Csan tábornok egyik alvezére vette át Sun-Csuan-Fang csapatainak távozása folytán Shanghai védelmére Csang-Csung-Csan tábornoknak most már alig 10.000 főnyi hadsereg áll rendelkezésére. Shanghaiban újabb sztrájk kezdődött, amelyben közel 6000 munkás vesz részt, ami az angol lakosságot nagymértékben nyugtalanítja. A Shanghaiban partraszállított angol katonaság létszámát 8000-re becslik. A kantoni csapatok offenzívája változatlan lendülettel folyik. A „British United Press" shanghai jelentése szerint Sunkiang közelében döntő ütközet fejlődött ki a déli és az északi csapatok között. A kantoniak mindenáron kezükbe akarják kaparintani a Shanghai— Nanking-i vasútvonalat és támadásaik jelenleg a vasútvonal két gócpontja, Sunkiang és Lucsau ellen irányulnak. Csang-Cso-Lin és Vu-Pej-Fu csapatai között szintén áll a harc. Csang-Cso-Lin hadosztályai Honan tartományban operálnak és a csapatok egy része Vu-Pej-Fu egyre fokozódó ellenállása ellenére is átlépte a Jangcsekiangot. javul a helyzet, de nem csökken a nyomor... Ez az ellentmondás a főváros polgármesterének jelentéséből hámozható ki, amely jelentős a fővárosi közigazgatás tevékenységét ismerteti a múlt esztendő második feléről Az általános helyzet a jelentés szerint az előbbi fél évvel szemben lényegesen nem változott, mégis — úgymond — megállapítható, hogy pénzünk értékállandósága gazdasági életünket megerősítette és az általános kereseti és munkaviszonyokat elviselhetőbbé tette. Hozzáteszi: még mindig nagy azonban a munkanélküliek és a hatósági támogatásra szorulók száma, széleskörű intézkedésre van szükség a nyomor enyhítésére, még mindig nagyon sokan vannak, akik a főváros étkeztető helyein ingyenes ebédért jelentkeznek. Még mindig sokan vannak olyanok, akik iparukat megszüntetik. Elmondja azonban, hogy folyamodtak iparigazolványért.