Népszava, 1928. május (56. évfolyam, 99–122. sz.)
1928-05-01 / 99. szám
AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Kegyedélre 12 pengő — külföldre 21 pengő Egy hóra , 4 pengő — külföldre 7 pengő Ausztriában egy nóra. . _ _ _ S pengő SZERKESZTŐSÉG: Vm. CONTI-UTCA *. SZ. Telefonszám .... József 303—30 és J. 303—31 mmmissamama Egyes w.tm ára 10, ünnepnap 24, vasárnap 32 fillér. MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT:--, Ä ^sSÄIdSÄ Ä KÖZPONTI KÖZLÖNYE130 b- Csehszlovákiában hétk. 150 dk. vas. 2 cfc .1£GJELGME HÍVŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP l'-V v.^''',^'/ KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA «. SZ. Telefonszám . . . J. 303-30, J. 303-31, J. 303-32 HHHH LWS« én^yam 99. szám. BeÉpil, 1926 iú Irs 1, kedd to*'tít Venés és vers,én, májusok. Május elseje 1890 óta nemcsak ünnepe a proletariátusnak. Ennél sokkalta több. Minden elméletnél, minden szónál jobban ható, szebben zengő tanítás. Május elsején megállt a gép. Ez a nap nem az örömnek, hanem a dacnak volt az ünnepe. S az ünnepi dac, az ünnepi sztrájk a munka nélkülözhetetlenségéről, a nélkülözhetetlen munka erejéről tett tanúbizonyságot. De május elseje nemcsak erre mutatott rá. A szervezett munka ereje nemcsak nélkülözhetetlenségében, hanem tömegében is van. Az Internacionálé hívó szavára hatalmas tömegek jöttek mozgásba. Az a hullámzó mozgás, amelyik nemzetközi kongresszusról indult ki, nem állott meg egy ország határánál. Május elseje a proletariátus nélkülözhetetlenségének, nagyságának és egységének lett az ünnepe. S mert nemcsak a lelkeket fölemelő ünnep, hanem az erő tudatát fölébresztő jelkép május elseje, ezért a májusi ünnepek nagy csomó országban, ahol korábban a munkásság lelkét kishitű csüggedés ülte meg, a szebb jövő ablakait nyitották ki. Reménység, optimizmus nélkül nincs politika s különösen nincs szocialista politika. Május elseje a maga optimizmusával, fiatalos és tavaszos hitével sokhelyütt megindítója, mindenütt hatványozója és összeforrasztója lett a munkásmozgalomnak. Ami a munkásság lelkét nyomta, szót kért és kapott május elsején. A munkásság vágyódásai és álmai kerültek a vörös lobogókra és a fehéren világító táblákra. Miért küzdött világszerte a munkásság a háború előtt? Emberi munka föltételekért. S ezek közül a legfontosabb, a legtöbbet jelentő s ezért az egész szociálpolitikát jelképező volt a kizsákmányolásnak határt szabó, a munkaidőt korlátozó nyolcórás munkanap. A tömegek kultúrájának a leghatalmasabb lendítője, a nyolcórás munkanap hódító útját a májusi ünnepeken kezdte meg. A május elsejei ünnepeken hangzott föl mind hangosabban a radikális szociálpolitika előföltételének, a modern demokráciának jelszava. Nyolcórás munkanapra, a kapitalista kizsákmányolás korlátozására csak ott számíthat a munkásság, ahol szava és súlya van a népképviseletben, ahol általános, egyenlő és titkos választójog van. Ezért kerül május elsején a nyolcórás munkanap az általános választójog tőszomszédságába, ezért lesz a munkásság a demokrácia kiterjesztésének előharcosává. Szociálpolitika és politikai demokrácia nemcsak munkáskövetelések, hanem annyiban, amennyiben megvalósultak, éles osztályharcok nehezen kivívott eredményei. Szociálpolitika és demokrácia a belső politikában, a háború elleni harc, béke a külpolitikában, ez volt a tengelye a háborúelőtti munkáspolitikának, ez volt a tartalma május elseje harcos ünnepének. S a szociálpolitikai és demokratikus lassú, de folytonos haladásnak egyszerre útjába állt: a világháború. A háború igazi arcát mi sem jellemzi jobban, mint a májusi ünnep tilalma. Háború, ez európaszerte a reakció erősödését, háború, ez a munkásmozgalom visszaszorítását jelentette. De a háború nyomában ott leselkedik a forradalom. A háború vége forradalomnak kezdete volt. S a forradalmak és a nyomukban a nemforradalmasított országokban is megindult tömegmozgalmak nemcsak május elsejét helyezték vissza régi jogaiba, hanem egy-kettőre valóra váltották a legtöbb májusi programpontot. Megvalósították s nem egy kérdésben tul is haladták. Európa legtöbb kulturországában a nyolcórás munkanap szempontjából május elseje győzelmi ünnep. S a nyolcórás munkanap mellett ott látjuk a forradalmi szociálpolitika másik fontos vívmányát, a munkanélküliség esetére szóló biztosítást s azokban az országokban, amelyeket a forradalom a legmélyebben szántott föl, az üzemi tanácsokat. Európa jelentős részében nemcssak az egyenlő, titkos választójog eleven valóság, hanem a nők választójoga is. A forradalmak egyik lényeges hatása: a választás elvének érvényesülése az államfő személye kérdésében: a köztársaság. Azokban az országokban, ahol a modern szociálpolitika és demokrácia a háború után győzedelmeskedett, május elsejének lényegesen más a tartalma, mint a háború előtt. A nyolcórás munkanapot s a demokratikus választójogot ezeknek az országoknak a munkássága már kivívta a maga számára. Május elsején követeli a többi, a hátramaradott országok proletariátusa részére. Az európai demokráciákban május elseje hatalmas tüntetés a nemzetközi fascizmus ellen. S a nemzetközi fascizmus elleni tüntetésbe kapcsolódik a béke és a szocializmus heves követelése. A békéért folyó küzdelemnek a legerősebb ellensége — ez ma már alapelve a nemzetközi munkásmozgalomnak — a háborús fascizmus és a szociálismásért vívott harcnak legkeményebb gátja a fascista reakció. A haladottabb országok végső fölszabadulása csak akkor következhetik be, ha a hátramaradott országok reakciós hatalmai megdőlnek. Béke és szocializmus nemzetközi feladatok, a munkásság politikai célkitűzései ma nemzetközibbek, mint valaha. Az elnyomott munkásság erejét növelni, a fascista májusok fehérjét pirosra festeni, ez a nemzetközi jelentősége 1928 májusának. Mert a vörös májusok, mellett ott sápadnak a fehér májusok. Ahol a forradalmat az ellenforradalom győzte le, ott a május vörösét elnyelte a fehérség. Ott, a hosszú munkanapok, a velőkig kihasznált női és gyermekmunka országaiban a nyolcórás munkanap ma is épp oly aktuális, mint a háború előtt. Az egészen vagy nagyrészt kinevezett parlamentek országaiban az általános, titkos választójog követelése olyan kísértetiesen hangzik föl, mintha hazajáró lelkek követelnék, azok a békeidőbeli tüntetők, akik rég elestek a harcmezőkön, abban a háborúban, amelyben jogot ígértek a népnek, amelynek egyik jelszava volt: a cárizmus, a jogfosztottság, az elnyomatás elleni küzdelem. A fehér májusok országai kissé kísérteties országok. Nemcsak régi jelszavak, másutt rég megvalósított követelések kisértenek ott, hanem a háború réme is. A háború és mindaz, ami a nyomában jár. Elhessegetni Európa kísérteteit: ez ma a szabad országok vörös májusának kiáltó követelése. Az európai szociálpolitika, a modern demokrácia, a komoly, béke kivívására erősekké, pirossá tenni a lelkeket, szabaddá a szocializmus felé vezető eltorlaszolt utakat: ez a vörös májusok nagy feladata. Az a tudat, hogy az európai demokráciák szabad népe a nagy májusi napon az elnyomott testvérek fölszabadításáért küzd, gyorsabbá teszi a fehér májust ülő proletárok vérének lüktetését, a nemzetközi egység tudata vörösre festi a halvány arcokat. A fehér május fátylán át föltűnik a vörös május napja. S a lelkek szint változtatnak. Ami a lelkeken belül végbemegy, azt tilalomfák nem szabályozhatják. De ha a lelkek igazán fölszabadulnak, akkor a tilalomfák ledőlte nem hosszú idő kérdése.