Népszava, 1929. augusztus (57. évfolyam, 172–196. sz.)
1929-08-01 / 172. szám
NÉPSZAVA 1929 augusztus 1. & Sild Ezek az elvek természetszerűen fejezik ki a világ minden szociáldemokrata pártjának eszmei harmóniáját, mert a világ minden szociáldemokrata pártja ugyanazon társadalomszemlélet alapján áll. De persze mindezt polgári ésszel nehéz fölérni. Nem is erőlködünk rajta, hogy akár a kormány félhivatalos lapját, akár negyedrésznyire vagy háromnegyedrésznyire félhivatalos lapjait meggyőzzük ezekről. Mi a magunk útján haladunk. Éppen ezért nem vesszük túlságosan tragikusan azt az úgynevezett „osztatlan fölháborodást, amellyel az egész politikai világ a zürichi határozatot fogadta".Az a „politikai világ", amelyik most fölháborodott, háborogjon csak a burzsoá nagyhatalmak elnyomó törekvéseivel szemben. Ha jól tudjuk, a trianoni határokat nem a Szocialista Munkásinternacionálé húzta meg,de ha a fölháborodott „politikai világ" egyáltalán reménykedhet valamiben, akkor ez a valami csakis a Szocialista Munkásinternacionálé hatalmas és egyre hatalmasabbá váló, igazságot, békét és rendet teremtő ereje lehet. A kapitalista imperializmus a mostani magyar határokat egyetlen centiméterrel sem tolja kijjebb, mert neki ez a mai status quo a fontos. A háborút csináló polgári kormányoknak sem bátorságuk, sem készségük nincs arra, hogy bevallják tévedésüket s az elkövetett hibákat és igazságtalanságokat reparálják. Csak a szociáldemokrácia képes arra, hogy folyton növekedő erejét a népek önrendelkező jogának érvényesülése és Európa új elrendezése érdekében fölhasználja. Ez a szociáldemokrata pártok számára nem a napi politika vagy nem csupán a napi politika, nem is a politikai taktika kérdése, hanem annak az új és minden eddiginél hatalmasabb etikai erőnek a megnyilatkozása, amely a népek szolidaritásában ölt testet. Ez a szolidaritás nyert kifejezést az Internacionálé határozatában is. Ezt a határozatot a legteljesebb elvi tisztaság sugározza át és elhisszük, hogy a magyar polgári sajtó szeme az ilyen világosságtól hunyorog. Sőt káprázik. De mi erről nem tehetünk. A Szocialista Munkásinternacionále amikor a népek önrendelkezési jogáért, a népek igazságának érvényesüléséért és egyik népnek a másik nép által való elnyomása ellen küzd, akkor ezt az elvet természetszerűen átviszi az osztályelnyomás területére is, mert hiszen a nemzetiségi elnyomást az osztályelnyomástól hajszálnyi rés sem választja el. A Szocialista Munkásinternacionálé elvi f alapon ellensége minden reakciónak, mint amely forrása minden elnyomó törekvésnek és minden erőszaknak. Egy szájból hideget és meleget fújni csak a magyar polgári sajtó képes. Ezt azonban nem követelheti meg a Szocialista Munkásinternacionálétól. * Most pedig nézzünk szemébe a konkrét kérdéseknek. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt májusi pártkongresszusa határozottan, félreértést nem tűrő módon állást foglalt a békés revízió, a kisebbségek védelme és a lefegyverzés mellett. A revízió kérdésében azonban kifejezésre juttatta azt az álláspontját, hogy az ország demokratikus átalakulása nélkül a békés revíziót nem lehet elérni. Az országos pártválasztmány legutóbbi határozata teljesen hasonló szellemben való állásfoglalást jelentett ezekben a kérdésekben. Teljes határozottsággal jelentette ki az országos pártválasztmány, hogy demokratikus választójog és közszabadságok nélkül i A szociáldemokrata párt nem kisőhet eredményesen a trianoni békeszerződés revíziója érdekében. Az Internacionálé határozatának utolsó mondata pedig kihagyások és ferdítések nélkül így hangzik: „Csak demokratikus és békés Magyarország érheti el az Internacionálé teljes támogatását a magyar nép szabad fejlődése érdekében." Tessék ezt a mondatot jól megfogni, alaposan szemügyre venni és elemezni és akkor kétséget kizáró módon megállapíthatják belőle, hogy valótlanságot írtak, amikor azt írták, hogy a „II. Internacionálé végrehajtóbizottsága a Trianon ellen folytatott harcot nem támogatja". Ilyet kiolvasni a határozatból csak előre beállított rosszakarattal lehet. Ellenkezően! A határozatban világosan benne áll, hogy „a magyar nép éppen úgy számíthat az Internacionálé támogatására az önrendelkezési jogáért folytatott harcában, mint minden más nép". A határozat szerint azonban csak demokratikus és békés Magyarország érheti el az Internacionálé teljes támogatását. Hol van itt a dezavuálás és hol van itt a pofon? Vegyen magának fáradságot a kormány németnyelvű félhivatalos lapja és hasonlítsa össze az országos pártválasztmány határozatát az Internacionálé határozatával tárgyilagosan, mindenféle beállítottság nélkül és akkor nem fog tudni a két határozat között ellentétet konstruálni. * A Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak mindig tiszta álláspontja volt a revízió kérdésében. Soha egy pillanatig sem fordult a revíziós törekvések, hanem mindig csak ezeknek a törekvéseknek legsúlyosabb akadálya, a magyar reakciós rezsim ellen, az ellen az osztályuralom ellen, amely idebent az országban a legkegyetlenebb elnyomatásban tartja a magyar népet. A Magyarországi Szociáldemokrata Pártot legutóbbi határozatának meghozatalában semmi más, mint belső meggyőződése nem befolyásolta. Ha a kormányfélhivatalosok annak tulajdonítják pártunk állásfoglalását, hogy „a munkások ezrei elszakadtak a párttól, hogy hazafias érzéseiket követve, a revízió szolgálatába álljanak", akkor erre is csak azt mondhatjuk, hogy a tények gonosz elferdítése. A szociáldemokrata párttól sem tíz, sem száz, sem ezer munkás nem szakadt el a revízió tekintetében elfoglalt álláspontja miatt, amelyben változás különben sem állott be. A Népszava egyébként számtalanszor leleplezte, hogyan csatlakoztak munkások a „Revíziós Ligá"-hoz. Sokkal helyesebb ezekkel a csatlakozásokkal nem dicsekedni, mert ezek a csatlakozások is híven fejezik ki a magyar reakciós rezsim lelkiségét. * De értjük a dörgést. A magyar polgári sajtó egy részének nem a revízió ügye fáj az nek megóvását jelenti. Az új kormány úgy látja, hogy ezen az alapon valamennyi párt között megegyezésnek kell létrejönnie. A jelen pillanat oly komoly, hogy a francia külpolitika érdekeinek minden más mérlegelést föl kell áldoznia. A mai viszonyok között nem tartja túlzott kívánságnak, ha háromhónapi fegyverszünetet kér. A hágai konferencia a béke megszervezésének láncolatában fontos láncszem lesz. Kormánya létjogosultságát éppen az adja meg, hogy meg akarja védeni Franciaorszász jogait és érdekeit ebben a nagy vitában. Ez a kormány programja, sőt kizárólagos programja. Ahhoz, hogy ezt a feladatot betölthesse és az ország nevében kellő tekintéllyel léphessen föl, a kormánynak a kamara teljes bizalmára van szüksége. Ennek a bizalomnak teljes mértékben érvényre kell jutnia a szavazásban. Busson elnök ezután fölolvasta a kormány általános politikája ügyében beterjesztett interpellációkat, majd Frossart szocialista képviselőnek adta meg a szót, hogy beterjessze interpellációja megindokolását. Frossart főleg azt hangoztatta beszédében, hogy a hágai konferencia befejezése után a jelenlegi kormánytöbbséget új többségnek kell fölváltania, mert a békepolitika jegyében dolgozó kormány nem támaszkodhat reakciós többségre. Ezután ismét Briand miniszterelnök emelkedett szólásra. Főleg a baloldali pártok lelkiismeretére apellált. Ezeknek a pártoknak támogatniok kell a kormány békeművét, hiszen a kormány végeredményben a baloldali pártok régi titkos óhajtásának tesz eleget. Németországgal okvetlenül megegyezésre kell jutni — folytatta Briand —, ami csak abban az esetInternacionálé határozatában, hanem a magyar kormányzati rendszer megbélyegzése. Erre vall az is, hogy a kormány németnyelvű félhivatalosa súlyos izzadságcsöppekkel a homlokán igyekszik bizonyítani, hogy, a magyar kormányzati rendszer voltaképen nem is antidemokratikus. Hanem?! Azt még a németnyelvű hazafiság sem tudná bebizonyítani, hogy ebben az országban demokrácia van. Csak ne tessék félremagyarázni! Az Internacionálé nem azért tartja a Bethlen-rezsimet reakciósnak, mert a bolsevizmus ellen küzd, hanem azért, mert minden szabadságtörekvést a legkegyetlenebbül elnyom, mert mereven elzárkózik az általános, titkos választójog megvalósítása elől, mert az egyesülési és gyülekezési jogot és a sajtószabadságot elzárja a nép elől, mert a közigazgatási törvényben megölte a magyar nép önrendelkező jogát, mert a magyar adórendszer teljes mértékben kifejezi a nagybirtokosok és nagytőkések osztályuralmát, mert a magyar mezőgazdasági munkásság nem szervezkedhetik, mert a Máriakongregáció fölvonulhat, de a szociáldemokrácia nem vonulhat föl, mert még ma is, a magyar földreform, után is, épségben varrnak a tízezer holdak, mert megsemmisítették a munkásbiztosítóban a munkások önrendelkező jogát, mert a vasúti munkások nem szervezkedhetnek, a villamosalkakruszottak pedig csak kormányellenőrzés alatt, mert.. igy folytathatnánk hasábokon át. Ezek miatt tartja a Szocialista Munkásinternacionále reakciósnak a magyar rezsimet és a bolsevizmus ellen való küzdelemmel nem lehet a demokrácia uralmát bizonyítani. * A Szocialista Munkásinternacionálé nagyon világosan és tisztán látja a helyzetet, nem indul ki tévedésből és nem jut el tévedésekhez. Ez a kormányfélhivatalosok privilégiuma. Nem feléjük szól tehát, hanem a tisztességes magyar polgári közvéleményhez, a demokratikus érzésű értelmiséghez szól a szavunk: ne engedjék magukat félrevezetni, megtéveszteni a kormánypárti újságoktól. A revíziónak nem az Internacionálé, hanem a mai reakciós magyar rezsim áll útjába. A magyar reakciót kell leküzdeni, a belső Trianont kell lerombolni, a magyar népet kell fölszabadítani először a belső elnyomatás bilincseitől, hogy azután nemzetközi viszonylatban is szabaddá lehessen tenni.ben lehetséges, ha a német tartozások mobilizálása révén Franciaországnak nem kell többé állandóan sürgető hitelezőként föllépnie. Ezzel azután egész Európában megszűnik a feszültség. Ami az Európai Egyesült Államok gondolatát illeti, tagadhatatlan, hogy súlyos gazdasági nehézségekkel kell számolni, de nem szabad elfelejteni, hogy itt a béke nagy művéről van szó. Ezt a problémát már négy év óta tanulmányozza. Terveit részletesen ismertette mindazokkal, akiket illet és megbizonyosodott arról, hogy az új gondolat mindenütt helyeslésre talált. — Ami a Rajna-vidék kérdését illeti — folytatta Briand —, erre vonatkozóan a szerződés szakaszai mérvadók, amelyek teljesen világosak. A francia kormány ebben a tekintetben mindenesetre nagy jóakaratot fog tanúsítani s reméli, hogy a túloldalon is hasonló jóakarattal fog találkozni. Briand ismét az Európai Egyesült Államokra való utalással fejezte be beszédét. Az európai államszövetséget csak Franciaország és Németország együttes jóakaratával lehet megteremteni. Ez az államszövetség nem irányulhat senki ellen, legkevésbé pedig az Amerikai Egyesült Államok ellen. Briand beszéde után a radikális párt elnöke, Daladier bejelentette, hogy pártja tartózkodni fog a szavazástól. Az elnök ezután elrendlte a szavazást. A leadott szavazatok megolvadása után megállapította, hogy a kormány mellett 325-en, ellene 136-an szavaztak. A kormány ellen a szocialisták, a kommunisták, valamint a radikális párt és a Maginot-csoport néhány tagja szavazott A radikális képviselők legnagyobb része tartózkodott a szavazástól. (Folytatás az 1. oldalról.)