Népszava, 1930. november (58. évfolyam, 249–273. sz.)
1930-11-01 / 249. szám
1930 novemberi. NÉPSZAVA II Az osztálygőg hangja szólalt meg a földművelésügyi minisztériumban tartott tejankéton, amelynek, természetesen, nemcsak ez a penetráns és provokáló hang volt az egyetlen szépséghibája. Volt más 36, volt olyan is, amely már nemcsak szépséghiba, hanem annál sokkal több; az például, hogy az ankéton minden érdekeltség megjelenhetett, csak a legfontosabbat, a kérdésben mégis a legdöntőbb tényezőt: a fogyasztók képviseletét nem hívta meg Mayer János miniszter úr. Ezért aztán nagyon könnyű volt „kihozni" azt az eredményt, amit a földművelésügyi miniszter abban foglalt össze, hogy az ankét meghívottjai, illetőleg szónokai szükségesnek tartják a mai tejárak tartását... Ki merné ezt tagadásba venni? Hogy azok, akik ott megjelentek, a mai tejárak, a mai magas tejárak tartását látják szükségesnek, hiszen valamennyinek az az érdeke, hogy mennél drágább legyen a tej, mert így tudnak ők a csecsemők és betegek táplálékának rovására magas profithoz jutni. A termelők, a tejkartell és a közvetítő kereskedők véleménye azonban csak az egyik oldalnak a véleménye. Akik azonban legnagyobb érdekeltjei a kérdésnek, a fogyasztók, egészen más véleményen vannak. És a miniszternek, ha már nem tartotta szükségesnek a fogyasztók véleményének a kikérését — amivel, ismételjük, nagy hibát, nagy mulasztást követett el —, nem lett volna szabad a tejünkét eredményét olyan határozottan és megdönthetetlenül abban összegezni, hogy „szükségesnek tartatik" a magas tejárak további biztosítása. Mert egész bizonyos, hogy szükségesnek a tejárak lényeges csökkentése „tartatik". Amióta a tejkérdés napirenden van, százszor megmagyaráztuk már, hogy miért. Legelsősorban azért, mert a betegek és a csecsemők táplálékát a mai gazdasági helyzet elesettjei számára is könnyűszerrel hozzáférhetővé kell tenni. Meg azért, hogy a mai gazdasági helyzet nem olyan, hogy azt egy hatalmas, de szegény népréteg rovására a tejkapitalisták könyörtelen profitszellemivel kihasználhassák, mint ahogy eddig ki is használták. Ne gondolja a földművelésügyi miniszter, hogy a tejárakét után most már minden rendben van, hogy most már kaphat olyan rendeletet, amelyben biztosítja a mai magas tejárakat. Egy ilyen rendelet ellen a fogyasztók hatalmas tábora tiltakozik és egy ilyen rendelet olyan elmaradhatatlan harcot provokál, amelynél jogosabb, szükségesebb és rokonszenvesebb harc régen nem volt. Egyelőre ennyit az ankét miniszteri rezüméjáról. Ami az ankéton fölcsikordult termelői és kartelhangot illeti, arról is érdemes, sőt kell is külön megemlékezni. Mint a fogcsikorgatás, amelyet a nagyúri ostorpattogtatás hangjai kísérnek, úgy hangzott el az ezerholdasok szervezetének képviseletében, hogy ők nem tűrik... így meg úgy nem tűrik... nem tűrik, hogy a tej árának csökkenése bekövetkezzék! Az a hang szólalt meg ebben, amely atavisztikusan érzi még ma is a hajdani jobbágytartó lelkiségét és gőgjét s amely minden körülmények közepette mindenre képes, hogy a zsebét, az osztály érdekét megvédelmezze. De ha ebben a hangban túl sok volt a gőg és a mostani viszonyok közepette százszorosan megengedhetetlen a fogyasztók érdekével mit se törődő arrogancia, annál ellenszenvesebb volt az a fészkelődő szemtelenség, amely a tejkartell kapitalistáinak képviseletében egyenesen azt követelte, hogy kormányhatalommal kötelezzék az árak fölemelésére azokat a budapesti fogyasztási szövetkezeteket, amelyek a tej árát 4 fillérrel leszállították. Kormányhatalommal! Esetleg katonasággal és azonnal, percnyi késedelem nélkül! Hát igen, így beszélhet az elkapatott osztályérdek. Aminthogy így is beszél mindig ésmindenütt, ahol nem érzi a szembenálló érdekek képviselőinek erejét és kemény ellenállását. A profit lovagjai, a rebook kufárjai nem is tudnak másként, mert előttük nincs más érdek, csak a maguké. Aminthogy ezúttal se láttak egyebet, csak a termelő földbirtokos és a® eladó tejkapitalista magánérdekét. Sajnos, az a gyöngécske ellentmondás, amely, az osztálygőgnek ezzel a hangjával szemben a kormány részéről az ankéton megpróbálkozott, egyáltalában nem volt elegendő. És lett volna bár akármilyen éles, akármilyen határozott és önérzetes visszautasítás e kapitalista arroganciával szemben, eltörpült és megsemmisült volna ez is a telankét eredményének kicsendülétében, abban, hogy a földművelésügyi miniszter és vele együtt a kormány egyetért az érdekelt kapitalistáknak e követelésével és meg akarja védelmezni az érdekeiket, a mostani profitjukat, a fogyasztótömegek további megsarcolásának engedélyezése, illetve biztosítása árán is. Vagyis: nemcsak a termelő és az eladó tejkapitalisták lepleződtek le, hanem a kormány is. Amelyről különben is tudva vagyon, hogy minden kérdésben egy húron pendül a kapitalistákkal, a birtok és a pénz feudálisaival és soha, még csak tévedésből sem állott a fogyasztók, különösen a szegény fogyasztók oldalára. A fogyasztókon van tehát a sor. Nekik kell majd védekezni, tiltakozni, harcolni a tejrendelet ellen. Mert ha egyetemleges erővel ezt nem teszik, fizethetnek majd ezután is 36 meg 44 fillért azért a tejért, amelyről ott az ankéton állapították meg a leghitelesebben, hogy baktériumtartalma olyan óriási méretű, mint sehol a világon, még a legsötétebb Ázsiában sem. Vizsgálat a Társadalombiztosiító Intézetnél. Ahol pénzzel fognak egyetemi hallgatókat. Több ízben írtunk arról, hogy a népjóléti miniszter arra kényszeríti az intézet tisztviselőit, hogy a József-műegyetemre iratkozzanak be, fizessenek 60 pengő tandíjat, néhány pengő beiratási díjat, délután '95-től '18-ig pedig hallgassák az egyetemi tanárok által megállapított elméleti tananyagot és ha azt végighallgatták, akkor kollogáljanak, vizsgázzanak és ezért külön fizessenek 100 pengőt, összesen minden hallgatónak 4—500 pengőjét viszi el ez a tanfolyam. Az önkormányzatnak az az álláspontja, hogy a tisztviselők szakképzésére szükség van, ezt azonban az intézetnél magánál kell megszerezni, anélkül, hogy a tisztviselőkre ebből külön kiadás háramlana. E tekintetben tárgyalásokat folytatott az önkormányzat a népjóléti miniszterrel. Az önkormányzat eme tárgyalásait azonban úgy kontrakarírozták, hogy a tisztviselőknek pénzt osztogattak abból a célból, hogy menjenek az egyetemre beiratkozni. Dr. Szeles Pál, az OTI számvizsgálója vállalkozott arra a feladatra, hogy a hivatalos óra alatt megdolgozza a tisztviselőket és ha kell, pénzt adjon nekik abból a célból, hogy beiratkozzanak. Így pénzt kínált több tisztviselőnek, akik azonban visszautasították, de pénztkínált föl egy Skribauer nevű tisztviselőnek és másoknak is, akik előtt megnevezte a pénz forrását is. Egy Seibert nevű tisztviselő is vállalkozott hallgatófogdosásra, sőt a hivatalos idő alatt megbízásból ellenőrizte, várjon a vezérigazgató kiadja-e a vonatkozó rendeletet vagy nem. Ebben az ügyben most vizsgálat folyik. Lehetetlennek tartjuk azonban azt, hogy az OTI, amelynek ügyeit az önkormányzat intézi, minden megtorlás nélkül hagyja azt, hogy egyes tisztviselők a főfelügyeleti hatóság előtt úgy akarják magukat behízelegni, hogy a tisztviselői karban elégedetlenséget és széthúzást szítsanak és a fegyelmet aláássák. Véleményünk szerint itt rendet kell teremteni! Lehetetlennek tartjuk azt is, hogy biztosítottak és munkáltatók pénzén OTI-tisztviselők kölcsönadassanak a népjóléti minisztériumnak és hónapokig a minisztériumban teljesítsenek szolgálatot. Amikor a népjóléti miniszter csökkenti a betegek táppénzét és az OTI önkormányzata a legnagyobb takarékosságot tartja szem előtt, talán mégis foglalkozni kellene azzal is, miért vannak egyes tisztviselők ilyen kivételes helyzetben. Mert vagy szükség van reájuk az OTT-nál, akkor ott kell szolgálatot teljesíteniek, vagy nincs szükség reájuk, akkor utalja ki azoknak a fizetését a népjóléti miniszter a saját minisztériuma költségére és ne a beteg munkások rovására. Valóságos telekvásárlás folyik a Társadalombiztosítónál. Az önkéntesen beiratkozóknak megígérték, hogy január elsejével előléptetésben lesz részük. Lehetetlen erkölcsisüllyedés az ilyen lélekfogdosás, amelyet az illetékes tényezőknek meg kell torolni. A Mglaemelésen fricsif a gyufaszölcsön pénzével is szanálják az agráriusokat. Azok a gyöngéd — de nem gyönge! — szálak, amelyek a kormányt az agráriusokhoz fűzik, arra késztették, hogy a hatalmas sumanáju Kreuger-féle svéd gyufakölcsön maradványának tekintélyes részét, nem kevesebb, mint 13 millió pengőt, az „önhibájukon kívül bajbajutott" gazdák fölsegélyezésére fordítsa. A földesurak szanálását egy nagy agráriusokból alakított ötös bizottság végzi, Pesthy Pálnak, az egységes párt elnökének vezetésével. Azon a jogcímen, hogy erről a szanálási akcióról téves hírek kerültek forgalomba, Pesthy bő léve eresztett nyilatkozatot adott ki, amelyben erőnek erejével azt igyekszik elhitetni, mennyire demokratikus (?) és menynyire indokolt (!) a kormányzat dédelgetett kedvenceinek voltakép az összes adófizetők terhére történő fölsegélyezése... Egyenesen meghatónak mondhatnók, ha nem volna a szegénységet annyira provokáló, azt a lázas buzgalmat, amely a latifundiumok, a hitbizományok, a világi és egyházi nagybirtok kormányát bevíti most, ennél az akciónál, amely az állítólag „önhibáján kívül" állítólag válságba jutott birtokososztály talpraállítását célozza. Tudtunkkal van még a végehossza-nincs agrárakciókkal istápolt földesurakon kívül jó néhányszázezer ember ebben az országban, akik igazán önhibájukon kívül járják a nélkülözés, a nyomor széles országútját. A kihűlt kéményű gyárak rabszolgái, a bezárt műhelyek, irodák szánalmas kivetettjei, a magyar föld robotos páriái, akiknek feneketlen ínségéhez képest a „válsággal küzködő" agráriusok paradicsomi jólétben dúskálnak. Semmi se bizonyítja ékesebben a kormány osztályjellegét, mint az a fölfokozott aggodalom, amelyet a földesurak iránt tanúsít és mindaz a bűnös nemtörődömség, amellyel egykedvűen napirendre tér a kormányzat vétkéből munka, kereset nélkül tengődök kétségbeejtő helyzete fölött. A községi temetkezőintézet igazgatósága ülést tartott. Bejelentették, hogy az intézet összes bevétele az első félévben 1,937.470 pengő volt, szemben a múlt év hasonló időszakának 2,009.000 pengő bevételével. A temetések száma nem csökkent, tehát a több, mint 70.000 pengős bevételcsökkenés annak következménye, hogy a gyászolók hozzátartozóikat mindinkább egy- szerűbb temetéssel kénytelenek eltemettetni. Az intézet halottakat szállító 70 alkalmazottjának téliruhát és kabátot szavaztak meg. Halász Alfréd elvtárs javaslatára az igazgató előterjesztést készít, amelynek alapján, miként a többi fővárosi üzemekben ez már megvan, a ruhaellátást fokozatosan az intézet többi alkalmazottaira is kiterjesztik. Halász elvtárs szavazatával szemben megvonták egyes alkalmazottaknak fizetett 70—80 filléres vasárnapi pótlékot, viszont elfogadták Halász elvtársnak azt a javaslatát, hogy vasárnap nyolc órán túl az alkalmazottak a hétköznapi pótlékot megkapják. Felkérte a bizottság a polgármestert, hogy a kereskedelmi miniszternél személyesen sürgesse meg a Bachmanek-ügy befejezését. A továbbiakban újra előterjesztették egyik biztosítóintézet ajánlatát, amely a temetkezési biztosításra monopóliumot akar. Halász elvtárs az idevonatkozó javaslat elutasítását kívánta. Az elnök azonban az ügyet az igazgatóság következő ülésére halasztotta. A 13éBier IfónyaHiDiiSeások ésegy izms&reigf garantálása! Sívcsenk, Sztrejhira léptek a Naybach-báinya munkásai. (Saarbrücken, október 31.) A Maybach-bányában megakadt a munka. A bányászok csütörtök este viharos gyűlést tartottak, amelyen elhatározták, hogy a jövőben fokozottabb garanciákat követelnek a bányaigazgatóságtól és csak akkor folytatják a munkát, ha az igazgatóság garantálja életbiztonságukat. Miután az igazgatóság ilyen garanciára nem volt hajlandó, pénteken délben a déli turnussal mér csak 128 ember ment le a tárnába a normális 500 ember helyett. Valószínű, hogy a szombati turnusban már egyáltalán nem lesz bányász, aki leszáll a mélybe. A berlini fémipari tizedekben újra megis inkult a munka. (Berlin, október 31.) A berlini fémipari üzemekben péntek reggel teljes erővel megindult újra a munka. Azokban az üzemekben, ahol a munkásság határozata szerint már pénteken meg kellett kezdődnie a munkának, senki sem hiányzott. Néhány üzemben technikai okokból csak hétfőn indul meg a munka.