Népszava, 1930. december (58. évfolyam, 274–297. sz.)
1930-12-25 / 294. szám
ItteU aeceruiter Hü. NEP SZAVA A munkásság erőssége a szakszervezet - isTisai Peyer Károly - , Bger és ez az ember szomorúan tölti el a karácsonyi ünnepeket. A munkanélküliség senkit senkimért meg, egyformán dobta az utcára a munkást, a tisztviselőt, egyformán lett kereset nélkülivé az ügyvéd, az orvos, a tanár és más szellemi foglalkozású ember. Nagyon kevés azoknak a száma, akiknek nem kellett redukálniuk igényeiket, ami a fogyasztás óriási csökkenéséhez vezetett és ez ismét újabb ezreket tett fölöslegessé a gyárakban, a műhelyeidben és irodákban. Az egész világon látni ezeket a jelenségeket és minden állam vezetői igénybe vesznek minden eszközt, hogy a belső fogyasztást emeljék, a külföldi árubehozatalt korlátozzák és ezzel munkaalkalmat teremtsenek az ország lakosainak. A vámok, a különböző kiviteli prémiumok, a szállítási kedvezmények, szubvenciók, adókedvezmények mind ezt a célt szolgálják, de majd minden állam segélyt is ad keresetnélküli állampolgárainak, hogy ezzel fogvaszt a képességüket föntartsa. A kapitalista termelés folytán keletkező nyomort csak a szociális intézmények létesítésével lehet enyhíteni Ezek vannak hívatva a dolgozó embereket támogatni, amikor erre a legjobban rászorulnak, de főleg akkor, amidőn önhibájukon kívül lesznek keresetnélküliekké. A mostani időben, amidőn a munkásosztály elkeseredett küzdelmet folytat a puszta életéért, a szociális intézkedéseknek óriási jelentőségük van. Hová süllyedne a dolgozó ember, ha a törvényes és a munkásság által létesített és föntartott intézmények nem védenék meg a kapitalizmus kíméletlen uzsorájával szemben. Ahol a munkásosztálynak befolyása van az állam törvényhozására, ott igyekezett befolyását a dolgozó tömegek javára fordítani, olyképen, hogy megalkotta és fejlesztette a szociális intézményeket. A szociális követelések közül ma már majdnem minden országban törvénybe iktatták a stmunkásoknak betegség és baleset elleni kötelező biztosítását, sok államban az öregség esetére való biztosítást, azonkívül az európai államok legtöbbjében állami vagy városi segélyt kapnak a munkanélküliek is. Az európai államok OKirakasainak bére lényegesen alacsonyabb az amerikai államokban dolgozó munkások trénéinél. Igy szükség van arra, hogy segélyben részesüljön a munkás, amidőn munka nélkül van. Amerikában a magasabb bérek mellett az volt a föltevés, hogy az amerikai munkás olyan magas bért kap, hogy abból egy részt magának félre tud tenni arra az időre, amikor munka nélkül lesz s így nem szorul támogatásra. Ez helytálló volt mindaddig, amig a gazdasági válság Amerikát megkímélte. Most azonban, amidőn a munkanélküliség Amerikában is nagyobb arányokat ölt, a szakszervezetek vezetői ott is erőteljesen követelik az öregségi és a munkahiány esetére való biztosítást. Nálunk a háború előtt megvolt az ipari munkások beteg- és balesetbiztosítása, amihez most az öregség esetére szóló biztosítás járult. Ez utóbbi azonban egyelőre a gyakorlatban nem jelent semmit, mert a törvény értelmében csak tízévi befizetés után biztosít igényjogosultságot annak, aki a törvényben meghatározott életkort eléri. Egyelőre csak a járulékokat kell oda befizetni, amelyeknek mikénti felhasználását a magunk részéről a leghatározottabban kifogásolnunk kell. .A munkahiány esetére szóló biztosításról azonban nálunk hallani sem akarnak. A nyíltszavazásos osztályparlament nem tud fölemelkedni a demagógia fölé és csak azt hallani, hogy a munkanélküli segély munkátlanságot jelent és ezért veszedelmes a munkahiány esetére szóló biztosítás törvénybeiktatása. Nem segély kell — hangzik ilyenkor —, hanem munka, de persze munkát sem tudnak teremteni és így marad minden a régiben. A dolgozó emberek százezrei élnek heteken, hónapokon keresztül minden jövedelem nélkül és e nagy tömegek fogyasztóképtelensége kihat a kisiparra és a kiskereskedelemre, kihat a szabadfoglalkozású egyénekre és mindezeken keresztül kihat magára az állam bevételeire is. Nem tudják megérteni, hogy az az összeg, amely a tömeg minimális fogyasztását biztosítja, visszakerül a gazdasági életbe és azon keresztül részben az államhoz. Ezt a legfényesebben igazolja a német példa, ahol ezzel a segélyezéssel nemcsak a munkást, de az iparost és kereskedőt is megvédték a pusztulástól. Németország az 1924—1929. években 7200 millió iárMt fedett, s ki egyedül munkanélkülisegélyre, amely összeget a segélyezettek a következő módon használták föl a fölvett statisztika szerint: Fűtés,világítás, rnhajavítás 1296 „ 18% Nálunk tájvédelmi jelszavakat hangoztatnak, de a nyomorgóknak egyebet, mint ígéretet nem adnak. Az egyik oldalon az államhatalomra támaszkodó kapitalizmus, a másik oldalon a védtelen nyomorgók milliói! Ebben az egyoldalú harcban Magyarországon egyedül a munkásság szakszervezetei azok, amelyek a munkás oldala mellett állnak. Támogatják az elkeseredett harcban a mindennapi kenyérért, a munkabérek letörésével szemben folytatott küzdelemben és munka nélkül levő tagjaikat segélyezik. Ezen a téren a szakszervezetek olyan hallatlan áldozatokat hoztak, amelyek bámulatot keltenek. Egyes szakmákban csodálatraméltó az az áldozatkészség, amelyet a dolgozók önként magukra vállalnak, hogy munka nélkül levő társaikat segélyezhessék. Az államnak mindenre van pénze, minden társadalmi osztályt segít, bizonyára a legsúlyosabb hazaárulással illették volna azt, aki azt proponálta volna, hogy a bajbajutott kisgazdákon a nagy földbirtokosok segítsenek. A munkásosztállyal szemben azonban ezt kívánják. A munkások között nincsenek nagykapitalisták, hanem csak alacsony bérért dolgozó munkások, akik szerény keresetükből támogatják azokat, akik a mai társadalmi berendezkedés következtében könyörtelenekké lettek. Hogy ez az áldozatkészség számokban kifejezve mit jelent, arra nézve egypár számot iktatunk ide. A magyar szakszervezetek segélyre kifizettek 1928-ban — 1929-ben — — 1,673.417 pengőt — 2,151.511 pengőt Az 1930. évben ez a segélyösszeg lényegesen emelkedett, ami kitűnik a nagyobb szakmák ideiglenes adataiból. Eszerint fizettek ki a folyó éviben munkanélküliek segélyezésére. Egyes szakszervezetek bevételeiknek 98%-át fizették ki segélyre. Akik a magyar szakszervezetek tevékenységéről csak gúnnyal beszéltek, akik életükben annyi fáradságot sem vettek maguknak, hogy ezt a működést közelről megfigyeljék, akiknek egész szociálpolitikai tudásuk a kurzussajtó mocskolódásaiból táplálkozik, ezektől sohasem várhatunk elismerést, mert osztálygőgjük és gyűlöletük lehetetlenné teszi azt, hogy fölülemelkedjenek a gyűlölet légkörén és objektív szemmel nézzék azt a működést, amelyet a munkásságról alkotott intézmények kifejtenek. Annál jobban értékeli azonban maga a munkásság a szakszervezetek tevékenységét. Soha nem látott súlyos gazdasági viszonyok közepette, az üldözésekre és gyalázkodásokra nem is figyelve, bátran kitart szervezetei mellett, igyekszik azok keretét bővíteni, szolgáltatmányait tökéletesíteni, harcoló sorait szorosabbra fogni, hogy ily módon nyújtson védelmet a dolgozó emberiségnek. Csak az utókor lesz egyszer abban a helyzetben, hogy ér Házbérre 864 millió 12% életemre 5040 „ 70% a nyomdászok — 1,100.000 pengőta vas- és fémimunkások — 335.676 „ a falmunkások 184.000 „ a könyvkötők 160.000 trr. építőmunkások — 70.000 „ a magántisztviselők 66.373 „ az élelmezési munkások — 69.000 „ a bőripari munkások 50.000 „ 5 •«sv, . Standard Ja> 5-10ÖVEJ HÁLÓZATI RÁDIÓ tékelje azt a küzdelmet, amelyet a magyar munkásság folytatott egyik oldalon a kapitalizmus, a másik oldalon pedig a reakció a kormányzás ellen. Nincs okunk a csüggedésre. A nehézségek csak fokozzák harci kedvünket és erőt ad az a biztos tudat, hogy ellenfeleink minden erőlködése hiábavaló. Minden nekünk dolgozik és a jövő a mienk... Dal. "Bétakarom jó anyámat elringatom a babámat nem maradok senkinek se adósa... tagadd, is le, hogy ösmertél te is édes csókbul lettél sötét éjen titkos éjen égi útból földre gyöttel — tagadd is le, hogy letéptek mint gyümölcsöt őszi szélben•... Itt van nótád, hadd, daloljad — ha van szived csak szakajtsad — s ha könny rezeg szempilládon mint a harmat fönn a fákon hát csak sird el mind a könnyed én elmegyek nem ösmerlek sem a szádnak piros izét sem csókodnak csurgó izét amit adtál visszakaptad amit kaptam visszaadtam ahogy gyöttem ugy elmegyek nesztelen és lábujjhegyen ... bétakarom jó anyámat elringatom a babámat nem maradok nem maradok senkinekse adósa... Brichla Cézár. MEGBÍZHATÓ