Népszava, 1933. szeptember (61. évfolyam, 199–223. sz.)
1933-09-01 / 199. szám
1933 szeptember 1. NÉPSZAVA Nem Újpestről van szó! Újpesten a városházán új párt alakult. Ne tessék úgy képzelni, hogy új választások voltak és ezen valami új kibontott lobogóval jutottak volna győzelemre, hanemígy, hogy a munkásvárosban állandó és intézményes kisebbségben levő pártok széthullottak és letöredeztek és ezeket a romokat fogta össze egy ambiciózus köztisztviselő városházi egységes párttá. A 145 tagú képviselőtestületben sikerült vagy harminc embert maga köré toboroznia. Egyik részük virilista, másik részük a közhatalomtól függő állásban, vagy olyan foglalkozásban él, amelyet a kormányzattól közvetve, vagy közvetlenül függetlennek nem lehet nevezni. Tizennégy éven át azok az ukrak, akik most párttá csoportosították át önmagukat, különféle kurzuspártokban voltak. Részt vettek a városházi életben és csinálták azt a községi politikát, amely minden kurzuskodás ellenére is kénytelen a realitások talaján mozogni, hacsak nem akar rövides és szemmellátható csődbe kerülni. Tizennégy évig így folyt tehát Újpest város élete, de tizennégy év után Sztranyavszky jegyében fölállott a független politikus, a MÁV-főfelügyelő, akit lehet szolgálati érdekből Kiskunmajsára áthelyezni vagy igazgatóhelyettesé előléptetni és deklarált. Azt deklarálta, hogy a városháza eddigi politikájáért ők a felelősséget nem vállalják. Itt ruhát öltenek régi testükre és amit eddig megszavaztak és aláírtak, azt többé nem szavazzák meg és mert olyan nagyon demokratikusak, hogy nem tudják azt, hogy minden testületben a többség határozatai érvényesülnek, tehát kivonulnak és elhagyják a városházát. Ez eddig az újpesti kormányfrakció magánügye. Addig sem tűntek föl túlzottan, amíg odabent voltak, még kevésbé föltűnő volna távozásuk, ha nem húzódna meg e mögött a távozás mögött egy központilag megrendezett és irányított szándék! Mert nem igaz, hogy az egyházi segélyekről van szó. Ama változatlan elvi álláspont ellenére, hogy az egyházak lássák el önmagukat vagyonukból és híveik önkéntes adományából. Újpest város képviselőtestülete a város erejét messze túlhaladóan 14.500 pengőt adott az idei költségvetésben is egyházaknak és szerzeteseknek. Az sem igaz, hogy a munkásintézmények segélyei hívták ki e neopuritánok deklaratív elvonulását. Mert a Munkásotthon, a munkáskulturális alakulatok szervezeti székhelye Újpesten, 1500 pengő évi segélyben részesül. Ha mégis konkrétumot keresnénk, talán csak egy akadna. A Nemzeti Egység Pártja, egy politikai párt tehát, segélyért fordult Újpest városához. A városban viszont volt annyi gerinc, hogy ezt a kérést elutasította. Furcsa is volna, ha politikai pártokat nyíltan szubvencionálnának közpénzből. Mert a rendelkezési alapok titkos szubvenciójának lehetősége amúgy is fönnáll. De nem is ez a kérdés ugrópontja. A Nemzeti Egység Pártjának az autonómiákban kellene megmutatnia a maga erejét. A szervezés azonban azt bizonyítja, hogy a hatássugár a köztisztviselőknél kezdődik és náluk is végződik. A községpolitika terén nem akarnak a babérok nyiladozni. Éppen ezért az ilyen renitens helyeken azt kell bizonyítani, hogy a képviselőtestület munkája lehetetlenné vált. Ezután jöhet a föloszlatás és jöhet a kormánybiztos. Az újpesti egységes tisztelet mindenképpen Újpest város egységes mezbe bújt kurzistái számára, viszont fontos szemügyrevennivaló számunkra. Újpest, de az egész ország nézőszögéből is. Újpest munkásváros, proletárváros, nem közömbös, hogy kapnak-e télen ínségebédet a munkanélküliek, vagy ehelyett kormánybiztost kapnak-e? És nem közömbös, hogy ahelyett, hogy az autonómiákban a választott elem befolyását növelnék és ezzel népi erőkre támaszkodva önkormányzatot létesítenének, végigcsinálják, ha igaz, az egész országban ezt a munkaképtelenségi és kormánybiztosi egymásutánt. Figyeljük majd, hogy hol következik a második fölvonás. I* tieB&ig&äi f ÖtacBaMnafe Lázár Andor igazságügyminiszter csütörtökön a kerületében, Szentesen egy kisgazdaküldöttség előtt, amely további gazdavédőintézkedéseket és a tisztviselői fizetések leszállítását kérte, nyilatkozott több időszerű gazdasági kérdésről. Utalt arra, hogy az idén 7—8 millió méter mázsával több búza termett, mint tavaly és ez — szerinte — azt jelenti, hogy a legszegényebb földművesnép 700.000— 800.000 mázsával több gabonához jutott, ennyivel több kenyérrevalója van, mint tavaly... A többtermésből „sokakra háruló áldásra" is gondolni kell, nemcsak a bajokra. Hogy az adómegállapítás független a termények értékétől, az sérelmes dolog, amivel a kormánynak foglalkoznia kell Az állami szerkezet, folytatta Lázár, olyan bonyolult, hogy több tisztviselő van, mint amennyit rendesen meg tudnának fizetni. A kormány fölfogása az, hogy az állami szervezet egyszerűsítendő, hogy az adminisztráció kevesebbe kerüljön, viszont a megtartott tisztviselők rendes fizetést kapjanak, mert rosszul fizetett tisztviselőkkel csak rossz kormányzatot lehet fönntartani, e téren pedig nem szabad balkáni nívóra süllyedni. Megemlékezett a mezőgazdasági termények és az iparcikkek árai közti nagy különbségről, jelezvén, hogy a kormány ezt a problémát már legközelebb erélyes megoldásra juttatja. Indokolatlan, hogy egyes iparcikkek ára Magyarországon lényegesen nagyobb a világpiaci áraknál. De figyelembe kell venni, hogy a megcsonkított Magyarország nem rendelkezik az egyes iparcikkekhez szükséges nyersanyagokkal, amelyeket nagy áron külföldről kell behozni. A kormány legközelebbi feladatait a következőkben jelölte meg: A külföldi értékesítés megszervezésével ki kell vonni a fölöslegeseket a belföldi piacról, nehogy a belföldi túlkínálat lerontsa az árakat és hogy a termelő megtalálja számítását. A vámtörvény olyan alkalmazására kell törekedni, amely elviselhetőbbé teszi az iparcikkek s a mezőgazdasági termények árainak egymáshoz való viszonyát. Az adózás terén lehetővé kell tesnni, hogy a gazdák anyagi tönkremenetelük nélkül fizethessék köztartozásaikat, végül a gazdaadósságok oly rendezésére van szükség, amely biztosítja a gazda jövőbeli egzisztenciáját és hitelét. Megnyílt az új Ügető Végre megint valami, amibenelsők vagyunk, amiben megelőztük Európát. Nemhiába írta Veizell professzor „A magyar mezőgazdaság története" című munkájában, hogy „általában véve nincs kétség, hogy a lovak mindig előkelő szerepet játszottak nemzetünk társadalmi életében", ezt az előkelő szerepet most is megtartották. Olyan pályát kaptak a Kerepesi úton, a régi Tattersall helyén, amelyen valóságos fényárban ügethetnek. Európa legmodernebb ügetőpályája az. Csütörtökön délután nyitották meg. Gondoltam, elmegyek, megnézem. Akiknek ott kell lenni A megnyitás délután 5 órára volt kitűzve. Fél 5-kor a Rákóczi úton már nem lehetett villamost kapni. Fürtökben lógtak az emberek a Kerepesi út felé menő kocsikon. Néztem őket, kik ezek, akik törik magukat, hogy az ürgetőn ott legyenek? Csupa jobbruhás ember, de mégsem olyanok, akik gondtalanul elkölthetnének 2—3 vagy 5 pengőt. Külsőre tisztviselők, kereskedők, iparosok, ügynökök, házmesterek, pincérek lehetnek, nagyrészt az a publikum, amelyik vasárnaponként ugyanígy lóg a futballpályák irányába menő villamosokon. És „jampecek", bő nadrágban és szűk kabátban, karjukon vastag bambuszbottal. Ezeknek még van pénzük villamosra is De a Kerepesi út is tele van, párt volna a faltörő kos, amellyel Hosszú, sötét sorokban kígyóznak a módszert kipróbálják. Ez nagyja gyalogosok, a szegények, akiknek villamosra már nem telik, csak éppen annyi pénzük van,hogy a hatvanfilléres belépőjegyet leszurkolják és még két pengőjük, amivel próbára teszik a szerencséjüket. S hogy honnan kaparják öszsze ezek a szegény, lerongyolt emberek azt a kettőhatvanat, arról jobb nem beszélni. Ki tudja, hány helyen nem főztek csütörtökön, hány helyen maradt éhes a gyerek, hány helyen sírt az asszony, hány helyen vitték be az utolsó holmit a zálogházba és hány helyen indultak el a börtön felé csak azért, hogy kettőhatvanat az Ügetőverseny Egylet feneketlen gyomrába dobjanak. Akik megfizetnek érte Az új ügető első helyén, ahova civileknek 3 pengő, „hölgyeknek és katonatiszteknek" 2 pengő a belépődíj, sokan voltak, de ezek legnagyobb része ingyenjegyes és meghívott ünnepi publikum. A fizetők ott voltak a harmadik helyen, a hatvan filléresen, ahol annyian voltak, hogy mozogni sem lehetett. A totalizatőrnél is ez a publikum SZEPTEMBER „6.g-ig Oda- és visszafelé csak Pozsonyban áll meg. Cseh vizum megszerzését olcsón vállaljuk. Budapestről indul szept. 6-án reggel 6 órakor.Wienbe érkezik szept. 7-én d. e. Vsl 6 órakor. Budapestre 9-én este 24 órakor. Felvilágosítást nyújt jegypénztárunk, odavissza 12. Schilling igénylését vállaljuk. Sürgősen jelentkezzen jegypénztárunknál (Népszava-könyvkereskedés) VII. Erzsébet körút 35. szám szorongott és vitte két pengőjét az ablakokhoz. Láttam villamoskalauzt, hordárt, köztisztasági alkalmazottat, sok „munkáskülsejű" embert és egy sereg olyant, aki már annyira lerongyolódott, hogy már „munkáskülseje" sem volt. Mindegyik tárflapot szorongatott a kezében, amely 24 fillérbe került, háromszor annyiba, mint a Népszava és a legtöbbnél tikett is volt, ami két pengőbe kerül, vagyis annyiba, amennyi a Népszava egyhavi előfizetési ára. Egy-egy futam után a földön százszámra hevertek az eltépett nyeretlen tikettek... A nyerők boldogan sikongatnak, a vésztők lehorgasztják fejüket, van, aki földhöz csapja sapkáját, láttam egy fiatalembert, aki halottfehérré változott, amikor látta, hogy lova lemarad. Egy néni sírva fakadt, egy másik zsebkendőjét tépdeste, egy nyomdászlány szívdobogást kapott és úgy kellett egy padhoz támogatni. Azok, akik a verseny alatt visszafojtott lélekzettel és kidülledt szemekkel figyeltek, akik az utolsó körnél vadul kiabálták a lovak és hajtók neveit, a futam után összecsuklottak és kifejezéstelen, réveteg tekintettel néztek maguk elé, miközben kinyílt kezükből az összemorzsolt tikett lehullt a földre. Csak még ez hiányzott Ezt, ezeket a kétpengős tragédiákat, ezt a nyilvános szerencsejátékot „lótenyésztés"-nek nevezik nálunk. Erre a célra engedte át 15 évre, a szociáldemokrata bizottsági tagok heves ellenzése ellenére, a főváros ezt a kerespesi úti, a város szívében lévő 49.000 négyszögölnyi telket teljesen ingyen, mert ezért a hatalmas területért a Budapesti Ügetőverseny Egyesület semmi bért nem fizet. Ezért kellett a Tattersallt kitelepíteni a ferencvárosi kiserdőbe és ugyanakkor a ferencvárosi kiserdő nyomorultjait kiüldözni viskóikból. l^ajBBMifti^^^iiMnyiiM^TgHiiii! |H im Mm 11 ji|i • ma^g című operetthez rendlsívRI Icszállíto« árfi isgjíens fec»jtf»®tök Kultúrpropaganda osztályunk jegypénztáránál: Vll, Erzsébet körút 35 (Népszava-könyvkereskedés)