Népszava, 1934. június (62. évfolyam, 121–144. sz.)
1934-06-02 / 121. szám
1934 június 2. flaHEBEKS NÉPSZAVA Győztek a háziurak, győztek mindazok a tényezők, amelyek nem akarták, hogy föllendüljön a lakásépítkezés. A pénzügyminiszter híven, azt is mondhatnók: makacsul kitartott első álláspontja mellett, amelyet költségvetési expozéjában körvonalazott: lakásfölösleg van, nem lehet általános rendkívüli házadómentességet adni. És nem is adott. Az új házadómentességi rendelet, amelyet a kőnyomatos alapján a Népszava csütörtöki számában mi is közöltünk, első pillanatra tetszetősnek látszik, de csak első pillanatra. A rendelet teljes szövege azonban alaposan kiábrándító. Egészen szűk területre szorítja a házadómentesség kedvezményét, amely így azután egyenlő a semmivel. Elképesztő, hogy ilyen rendelet megjelenhetett olyan időben, amikor az egész építőipar a szó szoros értelmében a földön hever s amikor az építőiparban érdekelt mintegy 100.000 építőipari munkás úgyszólván az éhhalál küszöbén áll. A családi házakra adott kedvezmény különösen szűkmarkú és amellett éppen azért, mert csak egészen jelentéktelen területre terjed ki, még azt a csekély előnyt is, amely belőle származik, megsemmisíti a — telekárak emelkedése. És — csak Budapestre vonatkozik. Ez a rendelet tehát semmiképpen sem viszi előre sem a lakáskérdést, sem pedig az építőipari munkanélküliség kérdését a megoldás felé.Ezért változatlanul folytatni kell a küzdelmet olyan kormányintézkedésekért, amelyek, ha meg nem is oldják, de legalább enyhítik az építőipari válságot. Elsősorban is követelnünk kell a szűkmarkú rendelet hatályának kiterjesztését budapesti viszonylatban és országos viszonylatban egyaránt. A kormánynak kötelessége, hogy az építőipari anyagkartelleket megrendszabályozza, hogy ezzel is lehetővé tegye az építkezéseket. Változatlanul valljuk, hogy a mai házadórendszer teljes egészében elvetendő. Helyette be kell vezetni, ha egyelőre fokozatosan is, a telekértékadót, amely helyesen alkalmazva egyfelől az adózás igazságos mértékét, másfelől az építkezések folytonosságát biztosítja. Mindezeken túl a főváros felé is van szavunk. Ha már a pénzügyminiszter ilyen szűkre szabta a rendkívüli házadómentesség kedvezményét, a főváros kiterjesztheti azt. Nevezetesen: azokat az új házakat, amelyekre csak a rendes, 15 évi házadómentesség terjed ki, a főváros a saját hatáskörében mentesítheti a községi pótadó és az egyéb illetékek alól s ezzel némileg kiegyenlíthetné a pénzügyminiszter házadómentesség rendeletének hiányait és hátrányait. Ismételjük: a harcot nem lehet és nem szabad föladni az építkezéseket előmozdító kormányintézkedésekért. Nagy bércsökkentések Olaszországban (Róma, június 1.) Az olasz kormány utasítást adott ki, amelyben a nagyipari vállalatoknak a béreit és fizetéseit újból szabályozza. A béreket és fizetéseket az egész vonalon 8—12%-kal leszállítják. Az olasz gyáripari szövetség elnöksége táviratilag biztosította Mussolinit, hogy az „olasz ipar izzó meggyőződéssel és hódolattal követi a Duce parancsait". A munkások és tisztviselők nem küldtek hódoló táviratot. A Francia Bank a leszámítolási kamatlábat 3%-ól 21%-ra szállította le. fi arcot a csenyérdrágítás ellen! Amíg a munkabérek egyre jobban és egyre mélyebbre süllyednek és a munkanélküliek tömegei szinte elképzelhetetlen nyomorúságban küszködnek létük megmaradásáért, addig az élettartás költségei mindjobban emelkednek és elsősorban a szegény emberek legfontosabb táplálékát, a kenyeret drágítják bűnös lelkiismeretlenséggel. Nem keressük most, hogy váljon egyedül a pékek okai-e a rendszeres kenyérdrágításnak (ők tiltakoznak e vád ellen), vagy más tényezőknek még nagyobb szerepük van a kenyérdrágításban, csak egyszerűen megállapítjuk, hogy a szegény emberek tápláléka ellen folytatott ez a kíméletlen hadjárat tűrhetetlen és szembe kell vele szállni, mert hovatovább a kenyér fényűzési cikkérukkol elő. Példátlan, hogy egy agrárországban a szegény emberek milliói számára megfizethetetlen legyen a kenyér. Valóságos cinizmusszámba megy ilyen körülmények között, hogy fajvédelemről szónokolnak, az egyke ellen hadakoznak. Hiszen a fajvédelem alapja, hogy a nép olcsó és elegendő táplálékhoz jusson, ne legyen kénytelen éhezni, megvonni magától a legelemibb élelmiszert is: a kenyeret. Pedig már itt tartunk. A dolgozók és a munkanélküliek egyaránt éheznek és egyre kevésbé juthatnak hozzá mindennapi kenyerükhöz. A kenyérdrágítók semmivel sem törődnek, csak a maguk hasznát keresik, a kormány pedig, úgy látszik, gyenge ahhoz, hogy rendet teremtsen a kenyérdrágítók dzsungeljében. Mindezeknél fogva éles harcot kell indítani a kenyérdrágítók ellen. A jövő héten Budapesten és a környéken tiltakozó népgyűléseken kezdjük meg a kenyérdrágítók ellen való küzdelmet. A gyűlési felhívást lapunk más helyén közöljük. „A leszerelési értekezlet fs. még sohasem volt súlyosabb helyzetben, mint m©stíf Leszereléssel kell biztosítani az államok egyenlőségét. Keddre halasztották a főbizottság ülését (Genf, június 1.) A leszerelési értekezlet főbizottsága csütörtökön nem tartott ülést. Az itt időző államférfiak megbeszélték a helyzetet. A hat semleges állam képviselői az új helyzetnek megfelelően dolgozták át emlékiratukat. A pénteki ülésen Simon angol külügyminiszter bejelentette, hogy este Londonba utazik, hogy jelentést tegyen kormányának a tárgyalások eddigi lefolyásáról. Henderson elnök mindjárt az ülés megnyitása után azt indítványozta, hogy a főbizottság keddig szakítsa félbe munkáját, hogy közben a delegációk megvitathassák és áthidalhassák a fölmerült nehézségeket. Henderson javaslatát nagy tetszéssel fogadták és elhatározták, hogy megkezdett vitát estig folytatják és azután megkezdik a szünetet. Az ülés első szónoka Beck ezredes lengyel delegátus volt. Hangsúlyozta, hogy Lengyelországot nem terheli felelősség a hónapok óta tartó diplomáciai tárgyalások sikertelenségéért, mert a lengyel kormányt nem vonták bele ezekbe a megbeszélésekbe. Litvinov javaslatait a világbéke szempontjából örvendetesnek minősítette, de azt az aggodalmát fejezte ki, hogy az orosz indítvány elfogadása teret nyújtotta a revíziós gondolatnak. Litvinov javaslata ugyanis a Népszövetséget akarja revízió alá venni. Beck ezután arról beszélt, hogy Lengyelország a leszerelési értekezlet kezdete óta nem emelte katonai kiadásait, hogy ezzel is elősegítse az értekezlet sikerét. Bejelentette, hogy Lengyelország elfogad a fegyverkezések korlátozására vonatkozó minden olyan intézkedést, amely általános jellegű és minden államra kiterjeszthető. Wellington Koo kínai főmegbízott főleg a biztonsági problémáról beszélt. Általános leszerelési egyezmény egymagában véve nem elég. Szükség van kollektív jellegű biztonsági rendszerre is. Wellington Koo élesen támadta a japánokat, akik nem is titkolják agresszív szándékaikat és hatalmas fegyverkezéseiket. Kétségtelen, hogy a Japánhoz hasonló államok időnként minden lelkiismeret furdalás nélkül hajlandók lesznek arra, hogy brutális erőszakkal leteperjék békés szomszédaikat. Aki figyelemmel kísérte az elmúlt években a távolkeleti viszonyokat, az bizonyára megérti, hogy mire céloz. Wellington Koo azzal fejezte be beszédét, hogy olyan biztonsági rendszert kell teremteni, amely nemcsak Európára terjed ki, hanem magában foglalja az egész világot. Sandler svéd külügyminiszter kifejtette, hogy az általános leszerelés az egyenjogúság megvalósításának a legjobb módja, mert így a leszerelt államoknak nem kell felfegyverkezniök, hogy elérjék a katonai paritást. Az egyenjogúságot viszont feltétlenül meg kell valósítani, mert így kívánja nemcsak az igazság, hanem a józan emberi ész is. Sandler ezután fölolvasta a semleges államok öt pontból álló leszerelési javaslatát: 1. Különbizottságot kell alakítani a megkötendő nemzetközi egyezmény végrehajtási biztosítékainak tanulmányozására. 2. Az elnöki tanács haladéktalanul megvizsgálja az állami és magánfegyvergyártás és kereskedelem ügyét. 3. Az elnöki tanácsot megbízzák, hogy revideálja az angol javaslatot és készítse elő a tervezet újabb tárgyalását. Ebben a munkában a következő gyakorlati szempontokat kell legelsősorban figyelembe venni: teljesen el kell tiltani a légi bombázást és a légi háború előkészítését, meg kell semmisíteni a katonai repülőflottákat, olyan módon, hogy az egyezmény életbeléptetésekor elpusztítják a katonai repülőgépek egy részét, a többit pedig záros határidőn belül semmisítik meg. A polgári repülőgépeket katonai célokra nem szabad felhasználni, az ágyúk kaliberénél és a hajók tonnatartalmánál olyan maximumot szabad engedélyezni, amelyet minden állam alkalmazhat. 4. Az általános fegyverkező verseny megakadályozása érdekében nyilván kell tartani az egyes államoknak megengedett haderőt és hadianyagot. 5. Az elnöki tanács felhatalmazást kap, hogy abban a pillanatban összehívhassa a leszerelési értekezletet, amikor döntő határozatokat kell hozni. Litvinov orosz külügyi népbiztos nyomban a javaslat ellen szólalt föl. Kijelentette, hogy a benne foglalt részletkérdéseket a leszerelési értekezlet már régebben kimerítően megvitatta, anélkül, hogy kézzelfogható eredményt ért volna el. Litvinov sajnálkozott azon, hogy Simon angol külügyminiszter kivételével egyetlen szónok sem foglalkozott az orosz javaslatokkal és a beterjesztett indítványok egyike sem tette magáévá az orosz tervet. Ilyen körülmények között szükségesnek tartja, hogy mégegyszer és a legnagyobb nyomatékkal megismételje a javaslatát, amely szerint a leszerelési értekezletet állandó békekonferenciává alakítanák át. A leszerelési értekezletnek most már szakítania kell az állandó tétlenség állapotával és át kell térnie az állandó tevékenység állapotára. Rüzsdi bég török külügyminiszter új határozati javaslatot terjesztett be, amely szerint az értekezlet jegyzőkönyvet dolgozzon ki az angol külügyminiszter részére, érintett kérdésekre vonatkozólag. Az értekezlet politikai bizottsága részletesen tanulmányozza a biztonság problémáját általában, azonkívül pedig különös tekintettel arra a célra, hogy a hatalmak általános európai, vagy több regionális biztonsági egyezményt kössenek a locarnói szerződés és a nemrégiben megkötött Balkán-egyezmény alapelveinek megfelelően. A török külügyminiszter javasolta továbbá, hogy az értekezlet elnöki tanácsa különbizottságot nevezzen ki, amelyben a biztonság és leszerelés kérdésében közvetlenül érdekelt államok lennének képviselve. Titulescu román külügyminiszter a kisántáni, Mamosz görög külügyminiszter Görögország nevében csatlakozott a török indítványhoz. Az általános vita ezzel végetért. Henderson elnök rövid záróbeszédet tartott amelyben megváltoztatta az ülés elején tett javaslatát és azt kérte, hogy kedd helyett szerdára napolják el a főbizottság ülését. Az értekezlet vita nélkül elfogadta Henderson indítványát. Ilyenformán az értekezlet főbizottsága jövő szerdán tartja legközelebbi ülését. 3. oldal A Fruita csak Stühmer névvel valódi. 2 Franciaország újabb három milliárdot költ fegyverkezésre (Párizs, június 1.) Pétain hadügyminiszter csütörtökön a kamara nyílt a Budai Strandfürdő III. Újlaki rakpart. 5, 7, 9, 51, 72 villamosok, a szépvölgyi úti megállónál