Népszava, 1936. január (64. évfolyam, 1–25. sz.)
1936-01-24 / 19. szám
: A M AGYA R O RSZÁG 1 | SZOCIÁLDEMOK RATA PÁRT KÖZ P O N TI KÖ Z LÖ NYE Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 30-3-30, 30-3-31 és 30-3-32 Betiltom! A főkapitány csütörtökön kelt véghatározatával betiltotta a vasárnapra, a Fővárosi Vigadóba tervezett szociáldemokrata képviselői beszámoló gyűlést. Indokolás: az utóbbi időkben szokásos sablon. A főkapitány véghatározata szerint arról értesült, hogy „a gyűlésen oly egyének megjelenése várható, akiknek magatartása a gyűlés nyugodt lefolyását veszélyezteti". Ezért a közrend és közbiztonság megóvása érdekében stb., stb.... Egyszóval: szociáldemokrata képviselői beszámolót tartani tilos. Ilyen indokolással minden gyűlést be lehet tiltani. Ilyen hazánál előráncigált megokolással mindenkorra lehetetlenné lehet tenni, hogy szociáldemokrata képviselő választói előtt megjelenhessent és beszámolhasson törvényhozói működéséről. A miniszterelnök ismételten és ismételten kijelentette, hogy ő igenis alkotmányosan kormányoz. Essék szavak. A főkapitány véghatározata — a cselekedet Alkotmányosság?! A legszemérmetlenebb kijátszása a jognak az, ami itt most és oly gyakran történik. A kormány egyszerűen megakadályozza, hogy a szociáldemokrata képviselők kötelességüket teljesítsék. Megakadályozza, hogy ezek a képviselők kifejezést adhassanak véleményüknek és fölfogásuknak arról a kormányzati rendszerről, amely az országot végzetes utakra hurcolja. El akarja zárni a nyilvánosságot, a szociáldemokrata párt elől. Erre vall az is, hogy mielőtt a véghatározatot kiadták volna, megpróbálták kapacitálni a gyűlésbe jelentő párttitkárt, hogy a párt tekintsen el attól, hogy a Fővárosi Vigadóban rendezze a képviselői beszámolót. Valami kis kocsmában talán megengedték volna a gyűlést. De erről természetesen szó sem lehetett! Így született meg azután a véghatározat, amely a „várható olyan egyénekre" hivatkozik.Nos, a szociáldemokrata párt a jövőben sem engedi megszabni magjának, hogy hová jelentsen be gyűlést és képviselői beszámolót. És ha százszor is az a cél, hogy elvegyék előlünk a nyilvánosságot, mi százszor is azt mondjuk: ez nekik nem sikerülhet. Találunk rá módokat és eszközöket, hogy mégis elmondjuk azt, amit el akarunk, amit kötelességünk elmondani. És mégis leleplezzük az ország dolgozó tömegei előtt a látszatparlamentarizmusnak ezt a ma uralkodó rendszerét, a fügefaleveles fasiszta szellemet, amelynek jelmondata: nekünk mindent szabad, másnak minden tilos. Igen, mi mégis teljesítjük kötelességünket. Csak azértis! ! A politikai élet homlokterében: a választójog! Éles tiltakozás a cenzúra és a gyűlésbetiltások rendszere ellen. — A helyes külpolitika a szomszédokkal való barátság. — Új szervezési munka küszöbén Az Országos Pártválasztmány ülése A Magyarországi Szociáldemokrata Párt országos választmánya csütörtökön délután ülést tartott. Az ülést Mihók Sándor elnök nyitotta meg. Pajor Rudolf párttitkár javaslata alapján az országos pártválasztmány kimondotta, hogy a pártszervezeti szabályzatban biztosított vidéki küldetési joggal Szeged, Pécs, Győr, Miskolc, Debrecen és Hódmezővásárhely szociáldemokrata pártszervezetét ruházza fel. Ezutánmegválasztották a pártszervezeti szabályzat szerint kiküldendő testületeket és bizottságokat Az Országos Igözségpolitikai Bizottság tagjai lettek: Kelemen Gyula, Linhardt Antal, Réder György, P. Stern Szerén, Szeder Ferenc, Takács József, Zuschlag Vilmos. Az Országos Oktatásügyi Bizottság tagjai lettek: Klóra Lajos, Herczkd, Sándor, Kühtreiber Ödön, Kossa István és dr Ries István. ... •. Választottbírósági elnökök lettek: Baján Gyula, Balasa Ottó, dr Bánóczi László, dr Berkes Jenő, dr Farkas Zoltán, dr Gonda Béla, Gara Lajos, Grosz Ernő, dr Grünzweig Sámuel, Kirsteier János, Kis Roland, dr Korányi Dezső, dr Kürthy Nándor, Lázár Emil, Lévai Sándor, dr Mandl Oszkár, dr Ries István, dr Somogyi Ödön, Weisz Gyula és Zuschlag Vilmos. Választottiírósági tagok lettek: Berkovits György, Blaskó Artúr, Castelini Vince, Citrom László, Csaplár Péter, Drexler Emil, Egri Artúr, Farkas Sándor, Fock Jenőné, Freudinger Sándor, Gabrovszky Szaniszló, Gáspár Arnád, Goldberger Lajos, Herczka Pál, Hereka Sándor, Haruscsák József, Huszár István, Kalauz Bertalan, Kelemen Gyula, Kocsárd Jenő, dr Korányi Dezső, Kossa István, Kőműves Józsefné, dr Kürti Nándor, Lipták Nándorné, Malasits Péter, dr Mandl Oszkár, Márkus Simon, Miliók Sándor, Müller Alfréd, Nagy György, Neubrun Dezső, Pintér János, Selig Simon, Simonyi Ákos, Somogyi Károly, Szabó István, Sztkasik Antal, Szamai Lajos, Szamek Mór, Szilágyi Antal, Villám János, Vlnce Zuig Morth,Vig Lajos, Visnyei Sándor, Weisz Béla, Wiener Tibor, Wieszter Sándor és Zu schlag Vilmosgel terhelten lépjenek választóik elé. Lavalt megbuktatták azok az ígéretek, amelyeket Hoare-ral együtt az olaszoknak tett. Sem az angol, sem a francia nép nem vállalta ezeket az ígéreteket. Eden és a diktatúrák Eden megsemmisítő bírálatot mondott a diktatúrákról és diktátorokról. Deez a bírálat vonatkozik a diktátorok barátaira is. Egyelőre nem tudjuk, hogy mi lesz az olasz rendszer sorsa, de olyanok, akik Olaszország viszonyait közelről ismerik, tudják azt, hogy az olasz rendszer nincs könnyű helyzetben és nehézségeinek vannak már jelei. Ilyen jelnek kell tartanunk az osztrák kancellár prágai látogatását is. Ausztria leszámítolja Olaszország középeurópai befolyásának csökkenését. . . , és olyan ország felé fordul, ahonnan politikai vagy anyagi előnyöket várhat. És mi? A világpolitikának ebben a rendkívül kiélezett és amellett rendkívül érdekes új fordulatokkal teli légkörében a szociáldemokrata párt csakmegismételheti a magyar külpolitika vezetői felé évek óta hangoztatott intelmét: ne törekedjenek arra, hogy valamely nagyhatalom függvényeként csináljanak külpolitikát, hanem legyen minden törekvésük az, hogy a külpolitikát a szomszédokkal együtt a közvetlen szomszédokkal való egyetértésben irányítsák. Ez a régi álláspont nem változott és az események még indokoltabbá tették. Bethlen—Eckhardt—Gömbös A belpolitikában ugyancsak zajlás van. Tele vagyunk válsághírekkel. Újévkor Bethlen István intézett nagy és erős támadást Gömbös ellen és a párttotalitás megteremtésének kísérletével vádolta. Ez a támadás, úgy látszik, nem volt alaptalan, hiszen maga a belügyminiszter is kénytelen volt arra, hogy a Népszervezkedés módját és mértékét helytelenítse. Bethlen kiállása azonban csonka. Nem beszél a leglényegesebb kérdésről, gondosan kerüli, hogy kijelentse, vájjon milyen választójogi rendszerre gondol, igaz-e az, hogy a reakciós elektoros választás híve?. Támadja Gömböst Eckhardt is. Ő a legenergikusabb polgári ellenfél. A magyar parasztság képviselőjének tekinti magát és ennek nevében Beszámoló a bel- és külpolitikai helyzetről Ezután Buchinger Manó országgyűlési képviselő tette meg jelentését a belpolitikai és külpolitikai helyzetről. — Úgy a bel-, mint a külpolitika — mondotta az előadó — tele van válságos helyzetekkel. A külpolitikai kérdéseket az a konfliktus uralja, amely Olaszország és Abesszínia között háborúra vezetett, de amely voltaképpen Olaszország konfliktusa Angliával. E percben ellentmondóak az abesszin harctéri jelentések. Az egyik oldal mást mond, mint a másik. Mi nem kutatjuk, hogy melyik jelentés közelíti meg jobban az igazságot, csak megállapítjuk azt, hogy Abesszínia ellenállását megerősíti Anglia állásfoglalása. És e téren sokat jelent Eden külügyminiszter határozott állásfoglalása. Az olasz-abesszín háborút átformálta Anglia belpolitikai kérdésévé, megmutatta, mint a fasizmus s demokrácia erőinek világiszonylatban való összecsapását és élesen bírálta a fasizmust. Az hogy ez a konfliktus ilyen síkba jutott, az angol választásoknak köszönhető. Az angol választásokban a munkáspártnak módja volt arra, hogy a választási jelszavakra befolyással legyen. Ez a befolyás indította a brit világbirodalom uralkodó pártját, a konzervatív pártot arra, hogy erőteljesen lépjen fel a támadó fél ellen és nyomatékosan hangsúlyozza, hogy sem az angol közvélemény, sem az angol kormány nem helyesli és nem támogatja a támadók politikáját, sőt feladatának érzi, hogy egy ilyen politika hódító kísérletét viszszaverje. A választások óta még jobban kiéleződött a nemzetközi konfliktus. Az angol állásfoglalás gátat vet a hódító törekvéseknek. n Nem tudjuk, hogy a feszültség milyen méreteket ölt majd, nem tudjuk, hogy Anglia meddig megy el a megtorlások, főleg pedig a kőolajmegtorlás terén. Egyet azonban tudunk. És ez az, hogy Eden kijelentése Anglia ítéletét jelentette. Az ebbe bele nem nyugvó hatalomnak módja van arra, hogy az angol külügyminiszter ítéletét megföllebbezze — az angol kormányhoz és az angol közvéleményhez. Lehet, hogy egy ilyen föllebbezésnek részleges sikere lesz és Anglia enged valamit álláspontjából. Egy azonban bizonyos, hogy saját jól fölfogott érdekében az engedmények terén túlmesszire nem mehet, mert ezzel fölbátorítana jelenleg szunnyadó, vagy leselkedő igényeket. Egyszeriben megjelennék a színen a Harmadik Birodalom és megjelenne Japán is. De nemcsak Angliának, Franciaországnak is döntő jelentőségű ügye az olasz-abesszín konfliktus. Laval megbukott , és abba bukott bele, hogy a francia pártok tehertétel nélkül akarnak a választások elé menni. A radikálisok felmondották a fegyverbarátságot Lavalnak, mert nem bírják azt,"hogy az olasz szövetség