Népszava, 1938. január (66. évfolyam, 1–24. sz.)
1938-01-01 / 1. szám
66. évfolyam 1. szám Ára 20 fillér Budapest, 1938 január 1. szombat Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII.Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 1-303-30, 1-303-31 és 1-303-32 ÚJE (M..) Az idő végtelenségének útján egy esztendővel előbbre léptünk. A mögöttünk hagyott esztendő küzdelmekkel, veszélyekkel volt tele. Hűséges kitartás, meggyőződés, áldozatkészség és munka kellett ahhoz, hogy a munkásság és a szabadság ügyét a veszélyekkel szemben megvédelmezzük. A háború fenyegető réme, a gazdasági válság kezdődő új hulláma, a kiélesedő osztályellentétek, a a növekvő reakció, amely szívesen nyújtotta ki kezét a fasizmus felé a maga céljai érdekében, ezek jellemezték az elmúlt esztendőt. Erős ellenállásra, védekezésre, felvilágosításra volt szükség e veszélyekkel szemben. Elhárítani a fasiszta hullámot, visszaszorítani a reakciót, ellenállásra buzdítani a munkásosztályt, hogy lelkileg felkészülhessen maradék szabadságjogainak, politikaiés gazdasági mozgalmának védelmére és előbbrevitelére. Harcunkat megharcoltuk. A magyar munkásosztály az évi mérleget nyugodtan összegezheti: a fasiszta hullám csökkent, a medréből kiöntéssel fenyegető áradat visszaszorult. A tűzzel való játék túl veszélyesnek bizonyult. Azok, akik a horogkeresztet és a fasizmust a maguk politikai céljainak megfelelően ki akarták használni, visszariadtak. Rájöttek, hogy sokat, nagyon sokat veszíthetnek és nem lehetnek biztonságban afelől, hogy a jobboldali fasizmus — amit addig látnak szívesen, amíg másodrangú segédszerepet tölt be — egy napon nem válik-e úrrá fölöttük is, s a porkolábból hóhér lesz, aki egy Személyben zsarnok is. Sokan számítottak a lecsúszott középosztály lázongására. Sokan gondoltak arra, hogy ezt az elkeseredést a maguk kocsijába foghatják és politikai erővé változtathatják. Ám az óvatosság és az aggodalom egyaránt közrejátszott abban, hogy a veszélyes játékot abbahagyták. De ha a jobboldali diktatúra veszélye el is múlt, még mindig sok, nagyon sok a tisztázatlan, homályba burkolódzó, titkos társaságok erejére és befolyására támaszkodó jelenség a magyar politikai életben. A kiszámíthatatlan, meglepetésszerű, programnélküli események lehetősége még mindig nem szűnt meg, noha egyik-másik kérdésben úgy látszik, mintha nyugalmi állapot volna. Ez is olyan azonban, hogy bármelyik területen fakad fel az uralkodó osztályon belül levő személyi vagy tárgyi ellentét, az az összes többi kérdésre kihat. Számolni kell azzal, hogy az uralkodó osztályon belül mindig akad csoport, amelyik a maga hatalmi céljai érdekében habozás nélkül nyúl a kínálkozó horogkeresztfasizmus után, ha csak a fasizmus nemzetközi visszavonulása, veresége ettől végkép nem riasztja el. És ezzel máris elérkeztünk az új esztendendő legfontosabb problémájához. Nemcsak a magyar munkásosztály, hanem az európai és az Európán kívüli munkás- és polgári osztályok érdeke, a haladásnak és ajobb jövőnek, békének legelső feltétele a fasizmus nemzetközi frontjának felgöngyölítése, ennek a mindig meg-megújuló veszélynek elhárítása, megszüntetése. Nem lehet egyetlen ország sem biztonságban a fasizmus betörése ellen,, amíg a nagy országok minden erejüket, politikai, gazdasági hatalmukat a fasizmus táplálására fordítják és politikai céljaik legelseje, hogy a fasizmust országuk határán túl is befolyáshoz,uralomhoz segítsék. Ausztriában sem térhet vissza a normális parlamenti kormányzás mindaddig, amíg a hitleri Németország politikai súlya, gazdasági ereje, terjeszkedő vágya, háborús szelleme ránehezedik. Ugyanez tartja befolyása alatt Csehszlovákiát is. A fasizmus nemcsak a vele barátságos viszonyban levő államokra van befolyással, hanem minden kis államra. Minden kis állam ki van téve a nálánál nagyobb, hatalmasabb államok befolyásának, játékának. Az ellenállás roppant nehéz. Egyedül nem is igen vezet célra. A kis államoknak is nemzetközi segítségre van szükségük... Ez a segítség annyiban nemzetközi, hogy valamennyi kicsiny állam érdeke azonos. Függetlenségük és szabadságuk megtartásában és megvédelmezésében, társadalmi, politikai intézményeik történelmi formáinak megtartásában közös az érdekük; egyek abban a törekvésben is, hogy mind a parlamentarizmust, mind a demokratikus berendezkedést megtartsák az úgynevezett rendi, tekintélyi, fasiszta államokkal szemben. A magyar munkásosztálynak vitathatatlan, elsőrendű érdeke, hogy a fasizmus árja se errefelé, se másfelé ne csapjon ki medréből és ne hömpölyögjön végig a Duna mentén. A magyar munkásosztály félszázados munkája, kultúrája, életszínvonala, minden intézménye, a szociális haladásba vetett hite, kivívott és megtartott mozgási szabadsága forog veszélybe. Ennek a veszélynek elhárítása és teljes megszüntetése a most következő új esztendő egyik legfontosabb feladata. A feladat meghaladja a magyar munkásság erejét. De nem egyedül csak az ő feladata, hogy ennek a veszélynek útját állja. Ezt a magyar munkásság csak itthon, a maga területén végezheti el. A feladat nagyobbik fele azoknak az országoknak munkásosztályára és szabadságvágyó polgárságára hárul, amelyeket a fasizmus letiport. Most már van ellenfele a fasizmusnak, a horogkeresztnek nemcsak a munkásosztályban és a parasztságban, hanem a polgárságban is. A becsapott, csalódott, a kiábrándulás és kijózanodás utjára kerülő középosztály előtt már világossá vált: rosszabb a sorsa, megalázóbb a helyzete a fasizmus alatt, mint volt a weimari Németországban, vagy a fasizmus előtti Olaszországban. Ha akkor voltak sérelmei, ha abban az időben félt az előretörő, politikai hatalommal rendelkező munkásosztálytól és ha ez elől a fasizmus és a horogkereszt karjaiba menekült, most már tudja, hogy ezért a menekülésért nagy árat fizetett, szabadságát vesztette el. Naivul azt hitte, hogy a fasizmus vagy a horogkereszt vele fog kormányozni és az ő politikai hatalmának rendeli magát alá. Súlyosan tévedett. Megfordítva történt: A fasizmussal, horogkereszttel egészen új hatalmi tényező alakult ki: az állam, amelyet a bürokrácia testesít meg. Az új hatalmi állam már csak fegyveres csapataira van tekintettel és a polgárságot is maga alá gyűrte, annak is elrabolta a szabadságjogait. A polgárság ma már látja, hogy se sajtója, se művészete, se szabadsága nincs. Az új jövevények mindenből kifosztották és kultúráját, amelyet a polgári társadalom kialakulásától teremtett, megvetik. A kijózanodás lassú és az elégedetlenség még nem politikai erő, a belső lázongás még nem cselekedet, de az akarat jele: az új Szabadság Párt már megszületett. Olaszországban és Németországban egyaránt jelentős mozgalom támadt a polgárságban, amely a mai diktatúrától épúgy szabadulni akar, mint ahogy hozzámenekült a mondvacsinált bolseviki diktatúrától való félelmében. Most már látja a szabadulás egyetlen útját és lehetőségét. Nincs már?" választás a számára, mint fegyvertársakat szerezni a szabadságért való harc győzelmes megvívására. Az új szabadságharc serege magában foglalja a munkásokat, parasztokat és polgárokat. Hogy ez az új szabadságmozgalom mekkora erőre tud szert tenni, milyen jelentősége támadhat a fasiszta államokban, az nagyon sok belső és külső körülménytől függ. Elsősorban magától a mozgalomtól: elég erős-e, elég mélyen hatolt-e a tömegekbe és eléggé behatolt-e a polgárságba, a középosztályba. Bírják-e ezek az osztályok a passzív ellenállást, a céltudatos ellenkezést a kétségkívül fegyveres erőre támaszkodó fasizmussal szemben? A jövő fejleményei attól is függnek, hogy mind Németországban, mind Olaszországban milyenarányú pénzügyi nehézségek támadnak és ezekkel meg tudnak-e birkózni? Nem titok, hogy nyersanyaghiánnyal, gazdasági és pénzügyi nehézségekkel kell küzdeniök. Attól is függ a szabadságharc kimenetele, hogy nem sodródnak-e háborúba ezek az országok akaratukkal vagy anélkül és ennek révén a belső feszültségek és ellenállások nem válhatnak-e politikai erővé és tényezővé? Végül nem szabad elfelejteni, hogy Németország túlnyomórészt ipari állam és a rezsim személyi és tárgyi ellentétein túl osztályellentéteket is leplez. És az a kérdés, hogy mindez a külső és belső konfliktus kiválthatja-e ezeknek az erőknek nyílt kiállását és szembeszállását? Az új esztendő, amelynek első napját lépjük ma át, súlyos és sok feladatot ró a munkásságra világszerte. Nekünk kétszeresen nehéz a feladatunk. Kicsiny ország vagyunk. Nemzetközi helyzetünk a vesztett háború után súlyosra fordult. Nekünk az össze,omlott monarchiából csak a terhek, hátrányok maradtak meg. Az új berendezkedés kezdetlegessége, belső ellentétek megmérgezték a politikai és társadalmi harcokat is. Nálunk minden nehezebben megy. Pedig az ország csak akkor lehet nagy, fejlődése csak akkor egészséges és zavartalan, ha a munkásosztály is megtalálja a maga helyét és betöltheti azt a szerepet, amely gazdasági jelentőségénél és értelmiségénél fogva megilleti. Minél nagyobbak a feladatok, SZT END ŐRE