Népszava, 1939. január (67. évfolyam, 1–11. sz.)
1939-01-25 / 6. szám
1939 január 25. szerda NÉPSZAVA A Hlinka-hagyaték új értelmezése A bécsi ötödik pontra hivatkozik mostanában nagyon is sokszor a Szlovákiának ítélt kisebbségi magyarság. A bécsi ötödik pont a nemzeti kisebbségvédelem törvénye, amelynek fokozott mérvű jelentőséget tulajdonít a pozsonyi és a mnyitramenti magyarság, valamint Ruszinszkóban a tócsakörnyéki magyarlakta falvak földmunkás tömegei. Ezek a dolgozó magyarok jelentik Szlovákiában a százezres magyar kisebbséget és elsősorban az ő vállukra nehezedik a kisebbségi élet minden terhe. Annyira elenyészően csekély a Szlovákiában rekedt magyar polgárság lélekszáma, hogy elfogulatlanul bárki pontosan következtethet, melyik magyar réteg képviseli most Szlovákiában a kisebbségi magyar öntudatot. Pozsonyban kétszáz, magát magyarnak valló szerződéses városi munkást bocsátottak el, eresztettek szélnek. Karácsony estéjén pedig Dornkappel nyomorvárosból magyar munkanélküli családok százait dobták át a határon. Az idén megnyílt dornkappeli magyar elemi iskola egyik növendékekkel zsúfolt osztályát rendeletileg beszüntették. Ezek a sérelmek emlékeztetnek bennünket a német megszállás alá került pozsony-ligetfalui intézkedésekre. Pozsony - Ligetfalu, Zabos, Aulisel és Elízium kilencezer főt számláló magyar munkás népessége többé nem tarthatja fönn több tanerős magyar elemi iskoláit. Mintegy kétszáz iskolaköteles magyar proletárgyermekről van szó és nem hat ránk közömbösen, ha számukra nem lehet újraszervezni a cseh-szlovákok részéről előbb mármegadott magyar iskolákat. Ugyanis, a pozsony-ligetfalui német hatóság álláspontja — a pozsonyi magyar párt kultúrreferensének adott nyilatkozat szerint — kizárólag arra szorítkozik,, hogy előbb Magyarország teljesítse a németek iskolaköveteléseit. Most nem kívánunk ebben a kérdésben vitába, bocsátkozni, hiszen éppen Imrédy miniszterelnök intézkedései a magyarországi svábok kulturális követelései iránt — cáfolat a pozsony-ligetfalui német hatóságoknak az ott élő magyarok iskolaköveteléseivel szemben tanúsított elutasító magatartására. A pozsony-ligetfalui kisebbségi sérelem megmaradjon talán mementónak és a magyar kisebbségi sors, amelyet mindenütt, minden uralom alatt a magyar dolgozó tömegek vészelnek át és amelyről a legmeghatóbb beszédet kivágni csak egy kisebbségi miniszter tudja, ez a kisebbségi sors most mit sem változzon, a felvidéki miniszter úr talán beszélne egyszer erről is. Miután a bécsi döntést a magyarálláspont elfogadta, ennek értelmében előlegezett bizalommal bizonyos lemondás történt az autonóm Szlovákiával szemben való ellenzéki álláspontról. A hivatalos magyar politika feltételezte a szlovák részről megnyilvánuló baráti megértés szellemét és a szlovákiai magyar kisebbség a december 18-i szlovákiai választásokon leadott szavazataival nem is tagadta meg ezt a bizalmat. A Szlovákiában élő kisebbségi magyarok feltételek és kikötések nélkül álltak egyhangúlag a szlovák állami hatalom mellé, és ezt a bizalmat Esterházy János esküvel erősítette meg az első szlovák parlament megnyitó ülésén. Ezáltal a magyar párt feladta húszéves ellenzéki álláspontját és az aktivista politikai fölfogás elleni húszesztendős harcát. A bécsi döntésig Csehszlovákiában a nemzeti kisebbségek progrresszív pártjai többször megpróbálták a demokratikus elvek közös nevezőrehozásával kiharcolni a kisebbségjogokat a csehszlovák államhatalomtól. Aktivista alapon történt ez is, a kormányhatalommal való közreműködés értelmében, a nemzeti kisebbség érdekében. Ami az első köztársaság idején a magyar egyesült párt szemében bűnnek számított, ez a bűn most, úgy látszik, erénnyé változik. És ez ma már így van rendjén. Azonban ne feledjük, hogy a szlovákiai magyar párt vezére, Esterházy János, a bécsi döntés óta egykori politikai fegyvertársaitól követeli a szlovákiai magyar kisebbség jogait. Hogy mire kötelez a régi fegyverbarátság, Hlinka, Sbdlein, Esterházy-Jaross egykori közös politikai blokkja, amelynek sikerült szétfeszíteni a húszéves cseh-szlovák kereteket és a régi politikai rezsim szellemét elfojtani, láthatjuk, hogy ez a hármas barátság már a múlté. Az egykori hármas politikai fegyvertársak, miután a cseh-szlovák demokrácia omladékai alól, a keresztény és nemzeti szellemre való hivatkozással, formálisan kifüstölték az első köztársaság kártékonynak deklarált demokratikus szellemiségét, marxistának és szabadkőművesnek kikiáltott „keresztényietlenségét", most lázas iramban, nacionalista hevüktől fűtötten hozzáláttak külön-külön a maguk nemzeti érdekeiknek érvényesítéséhez. Ha az első köztársaság idején keresztényietlen szellem uralkodott, akkor hogyan történhetik meg, hogy a keresztény erkölcsi alapokra épült Szlovákiában katolikus magyar papokat utasítanak ki és a pozsonyi Ferenciek templomában magyar istentiszteleteken a Hlinka-gárdisták tarthattak ellenőrző razziákat. Ez nem történhet éppenséggel a papi tisztet viselő szlovák kormányelnök intenciói szerint, sem pedig Hlinka András szellemében sem, mert a szlovák nép egykori fanatikus vezérét személyi bátorság és népe iránt érzett forró szeretet emeli a fiatal szlovák politikusok szemében követendő például. Nagyok az ellentétek közöttünk és Hlinka András álláspontja között, de a szlovák érdekek törvényét Hlinka egészen világosan látta, amikor a magyarokkal való megértés útját jelölte meg a szlovákság számára. A múlt év tavaszán Hlinka mondotta: „Annyi liberalizmus, emberszeretet nincs egyetlen nemzetben sem, mint a szlovákban. Mi nem tudunk gyűlölni senkit, a magyarokat sem. Jó szomszédságban kívánunk lenni a mai Magyarországgal és az ittlakó magyaroknak meg akarjuk adni az általuk lakott területen mindazokat a jogokat, amely a Cseh-Szlovák Köztársaság minden nemzetét, tehát a cseheket és szlovákokat is megilletik. Azt akarjuk, hogy az autonóm Szlovenszkóban minden ittlakó nép úgy érezze magát, mint saját hazájában." Ez Hlinka András hagyatéka, amellyel már néhány felelős szlovák politikus kezd számot vetni. A bécsi döntés után a nemzeti önkormányzathoz jutott fiatal szlovák nacionalizmus a maga dinamizmusban elfeledte, hogy a kivívott szlovák autonómia egyben nem jelenti meg a szlovák nemzeti függetlenség biztosítékát. A szlovák nép számára is életfeltétel, mint a Dunavölgyében, a nagy népek országútján minden kis nemzet számára parancs a szomszéd nemzetekkel a baráti közeledés szükségességének a megértése. A közeli napokban kerül sor a cseh-szlovák-magyar tárgyalásokra, amelyeknek szelleme, reméljük, rendezi a vitás kisebbségi kérdéseket, feszültségeket küszöböl ki és nem utolsó sorban a közeledés, a kölcsönös megértés ígéretét jelentheti a Dunavölgyének. Andreánszky István a TELI VÁSÁR Beck feltűnő nyilatkozata Lengyelország politikájáról (London,január 24.) Beck lengyel külügyminiszter Lengyelország külpolitikájának három alapelvéről nyilatkozott a ,„Daily Telegraph" varsói tudósítójának. Hangoztatta, hogy az első alapelv a Németországgal és Oroszországgal való jó viszony fönntartása, a második a Lengyelországot Franciaországgal és Romániával összekötő szövetségi szerződések megtartása, a harmadik pedig az, hogy Lengyelország szembeszegül minden olyan külpolitikai döntéssel, amely megkérdezése nélkül jött létre, de Lengyelországot érinti. Arra a kérdésre, hogy fenntartható - e Lengyelország semlegessége Németország és Oroszország között, Beck kijelentette, hogy Lengyelország semmiesetre sem vesz részt olyan támadó akcióban, amely akár egyik, akár másik szomszédja ellen irányul. A lengyel külügyminiszter nyilatkozatának ez a legutóbbi mondata nagy feltűnést keltett Londonban, különös és arra való tekintettel, hogy a német külügyminiszter január 26-án érkezik Varsóba. Figyelmet érdemel ez a kijelentés azért is, mert ez meghatározza Lengyelország álláspontját az ukrán kérdésben is. Beck nyilatkozata végén Lengyelország gyarmati követeléseit hangoztatta. , Majd így folytatta beszédét: — Az egyház és a nagy demokráciák a védelmezői manapság a keresztény világrendnek. Ők akarják megtartani együttesen az emberiségnek az emberi egyéniség tiszteletét és az igazi felebaráti szeretetet, amely az isteni leszármazás és minden faj egyenlőségének keresztény eszméjét sugalmazta, ők akarják megtartani, együttesen, a keresztény civilizációt is. Ők fogják biztosítani a rendet, a békét és ők fognak gondoskodni is az emberiség boldogságának a növekedéséről. A szlovákok kül- és belpolitikai törekvéseiről nyilatkozik Tiso miniszterelnök — A tudósítás eleje a 4. oldalon. — (Pozsony, január 24.) Tiso József dr miniszterelnök Pozsonyba érkezett külföldi újságírók előtt , nyilatkozatot tett Szlovákia időszerű kérdéseiről és egyebek között a következőket mondotta: — A szlovák kormány viszonya Prágához ez időszerint jó. A pénzügy, külügy és hadügy közös. De ha a centralizmus szelleme újból föl akarna támadni és a közös ügyeken kívül is érvényesíteni akarja befolyását, a szlovák szellem mindig lesz annyira erős és éber, hogy ezeket a centralista törekvéseket visszautasítsa. A csehszlovák külpolitika vezetése ellen idáig nem volt kifogásunk de ha Prága olyan magatartást tanúsítana, amely ellentmond a szlovák fölfogásnak, megvan a lehetősége annak, hogy adott esetben kijelentsük, hogy ezt vagy azt magunk akarjuk megcsinálni. Prágával jelenleg tárgyalásokat folytatunk abból a célból, hogy egyes külföldi követségeken a szlovákok nagyobb szerepet kapjanak, így vezető szerepet akarunk játszani a budapesti, római, varsói és washingtoni követségeken. Ezt a követelésünket el is érjük". A szlovenszkoj magyarok, németek és ruszinok számára biztosítjuk a megfelelő jogokat. A miniszterelnökségen mindegyik nemzetiség ügyeit külön referensekre bízzuk. A miniszterelnök végül a zsidókérdésről nyilatkozott. A zsidók befolyását — mondotta — arányba kell hozni százalékszámukkal. Jelenleg sokkal több ÖTVÖS, ügyvéd és bankár működik Szlovenszkóban, mint ez az arányszámbólkövetkeznék. A szlovákokat rá akarják nevelni arra, hogy ipari és általában gazdasági pályákra menjenek és így lassanként átvehessék a wirdók munkahelyeit. Minden ember és minden faj egyenlő — mondja Verdier bíboros (Párizs, január 24.) Verdier bíboros, párizsi hercegérsek előadást tartott, amelyben részletesen foglalkozott az utóbbi időben jelentkező új politikai tanokkal. — Ezek a tanok — mondotta — az erőszak és a gyűlölet tanai, amelyekkel csak az irgalmasság, a szabadság és az igazság eszményeit lehet szembeállítani. oldal