Népszava, 1939. január (67. évfolyam, 1–11. sz.)

1939-01-25 / 6. szám

1939 január 25. szerda NÉPSZAVA A Hlinka-hagyaték új értelmezése A bécsi ötödik pontra hivatkozik mostanában nagyon is sokszor a Szlovákiának ítélt kisebbségi ma­gyarság. A bécsi ötödik pont a nemzeti kisebbségvédelem törvénye, amelynek fokozott mérvű jelentő­séget tulajdonít a pozsonyi és a mnyitramenti magyarság, valamint Ruszinszkóban a tócsakörnyéki magyarlakta falvak földmunkás tömegei. Ezek a dolgozó magyarok jelentik Szlovákiában a százezres magyar kisebbséget és elsősorban az ő vállukra nehezedik a kisebb­ségi élet minden terhe. Annyira elenyészően csekély a Szlovákiában rekedt magyar polgárság lélek­száma, hogy elfogulatlanul bárki pontosan következtethet, melyik magyar réteg képviseli most Szlo­vákiában a kisebbségi magyar ön­tudatot. Pozsonyban kétszáz, magát ma­gyarnak valló szerződéses városi munkást bocsátottak el, eresztettek szélnek. Karácsony estéjén pedig Dornkappel nyomorvárosból ma­gyar munkanélküli családok szá­zait dobták át a határon. Az idén megnyílt dornkappeli magyar elemi iskola egyik növendékekkel zsúfolt osztályát rendeletileg beszüntették. Ezek a sérelmek emlékeztetnek bennünket a német megszállás alá került pozsony-ligetfalui intézkedé­sekre. Pozsony - Ligetfalu, Zabos, Aulisel és Elízium kilencezer főt számláló magyar munkás népessé­ge többé nem tarthatja fönn több tanerős magyar elemi iskoláit. Mintegy kétszáz iskolaköteles ma­gyar proletárgyermekről van szó és nem hat ránk közömbösen, ha számukra nem lehet újraszervezni a cseh-szlovákok részéről előbb már­megadott magyar iskolákat.­­ Ugyanis, a pozsony-ligetfalui né­met hatóság álláspontja — a pozso­nyi magyar párt kultúrreferensének adott nyilatkozat szerint — kizáró­lag arra szorítkozik,, hogy előbb Magyarország teljesítse a németek iskolaköveteléseit. Most nem kívá­nunk ebben a kérd­ésben vitába, bo­csátkozni, hiszen éppen Imrédy mi­niszterelnök intézkedései a magyar­országi svábok kulturális követelé­sei iránt — cáfolat a pozsony-liget­falui német hatóságoknak az ott él­ő magyarok iskolaköveteléseivel szem­ben tanúsított elutasító magatartá­sára. A pozsony-ligetfalui kisebb­ségi sérelem megmaradjon talán mementónak és a magyar kisebb­ségi sors, amelyet mindenütt, min­den uralom alatt a magyar dolgozó tömegek vészelnek át és amelyről a legmeghatóbb beszédet kivágni csak egy kisebbségi miniszter tudja, ez a kisebbségi sors most mit sem vál­tozzon, a felvidéki miniszter úr ta­lán beszélne egyszer erről is. Miután a­ bécsi döntést a magyar­­álláspont elfogadta, ennek értelmé­ben előlegezett bizalommal bizonyos lemondás történt az autonóm Szlo­vákiával szemben való ellenzéki ál­láspontról. A­ hivatalos magyar po­litika feltételezte a szlovák részről megnyilvánuló baráti megértés szel­lemét és a szlovákiai magyar ki­sebbség a december 18-i szlovákiai választásokon leadott szavazataival nem is tagadta meg ezt a bizalmat. A Szlovákiában élő kisebbségi magyarok feltételek és kikötések nélkül álltak egyhangúlag a sz­lo­vá­k állami hatalom mell­é, és ezt a bizalmat Esterházy János esküvel erősítette meg az első szlovák par­lament megnyitó ülésén. Ezáltal a magyar párt feladta húszéves e­llen­zé­ki álláspontját és az aktivista politikai fölfogás elleni húszeszten­dős harcát. A bécsi döntésig Cseh­szlovákiában a nemzeti kisebbségek progrresszív pártjai többször meg­próbálták a demokratikus elvek közös nevezőrehozásával kiharcolni a kisebbségjogokat a csehszlovák államhatalomtól. Aktivista alapon történt ez is, a kormányhatalommal való közreműködés értelmében, a nemzeti kisebbség érdekében. Ami az első köztársaság idején a magyar egyesült párt szemében bűnnek számított, ez a bűn most, úgy lát­szik, erénnyé változik. És ez ma már így van rendjén. Azonban ne feledjük, hogy a szlo­vákiai magyar párt vezére, Ester­házy János, a bécsi döntés óta egy­kori politikai fegyvertársaitól kö­veteli a szlovákiai magyar kisebb­ség jogait. Hogy mire kötelez a régi fegyverbarátság, Hlinka, Sb­d­­lein, Esterházy-Jaross egykori kö­zös politikai blokkja, amelynek si­került szétfeszíteni a húszéves cseh-szlovák kereteket és a régi politikai rezsim szellemét elfojtani, láthatjuk, hogy ez a hármas barát­ság már a múlté. Az egykori hármas politikai fegyvertársak, miután a cseh-szlo­vák demokrácia omladékai alól, a keresztény és nemzeti szellemre való hivatkozással, formálisan ki­füstölték az első köztársaság kár­tékonynak deklarált demokratikus szellemiségét, marxistának és sza­badkőművesnek kikiáltott­ „keresz­tényietlenségét", most lázas iram­ban, nacionalista hevüktől fűtötten hozzáláttak külön-külön a maguk nemzeti érdekeiknek érvényesítésé­hez. Ha az első köztársaság idején keresztén­yietlen szellem uralko­dott, akkor hogyan történhetik meg, hogy a keresztény erkölcsi alapokra épült Szlovákiában kato­likus magyar papokat utasítanak ki és a pozsonyi Ferenciek templo­mában magyar istentiszteleteken a Hl­in­ka-gárdisták tarthattak ellen­őrző razziákat. Ez nem történhet éppenséggel a papi tisztet viselő szlovák kormányelnök intenciói szerint, sem pedig Hlinka András szellemében sem, mert a szlovák nép egykori fanatikus vezérét sze­mélyi bátorság és népe iránt érzett forró szeretet emeli a fiatal szlo­vák politikusok szemében köve­tendő például. Nagyok az ellentétek közöttünk és Hlinka András álláspontja kö­zött, de a szlovák érdekek törvényét Hlinka egészen világosan látta, amikor a magyarokkal való meg­értés útját jelölte meg a szlovák­ság­ számára. A m­últ év tavaszán Hlinka mondotta: „Annyi libera­lizmus, emberszeretet nincs egyet­len nemzetben sem, mint a szlovák­ban. Mi nem tudunk gyűlölni sen­kit, a magyarokat sem. Jó szom­szédságban kívánunk lenni a mai Magyarországgal és az ittlakó ma­gyaroknak meg akarjuk adni az általuk lakott területen mindazokat a jogokat, amely a Cseh-Szlovák Köztársaság minden nemzetét, tehát a cseheket és szlovákokat is meg­illetik. Azt akarjuk, hogy az auto­nóm Szlovenszkóban minden itt­lakó nép úgy érezze magát, mint saját hazájában." Ez Hlinka An­drás hagyatéka, amellyel már né­hány felelős szlovák politikus kezd számot vetni. A bécsi döntés után a nemzeti önkormányzathoz jutott fiatal szlo­vák nacionalizmus a maga dina­mizmusban elfeledte, hogy a ki­vívott szlovák autonómia egyben nem jelenti meg a szlovák nemzeti függetlenség biztosítékát. A szlo­vák nép számára is életfeltétel, mint a Dunavölgyében, a nagy né­pek országútján minden kis nem­zet számára parancs a szomszéd nemzetekkel a baráti közeledés szükségességének a megértése. A közeli napokban kerül sor­­ a cseh-szlovák-magyar tárgyalásokra, amelyeknek szelleme, reméljük, ren­dezi a vitás kisebbségi kérdéseket, feszültségeket küszöböl ki és nem utolsó sorban a közeledés, a köl­csönös megértés ígéretét jelent­heti a Dunavölgyének. Andreánszky István a TELI VÁSÁR Beck feltűnő nyilatkozata Lengyelország politikájáról (London,­­január 24.) Beck len­gyel külügyminiszter Lengyelor­szág­ külpolitikájának három alap­elvéről nyilatkozott a ,„Daily Tele­graph" varsói tudósítójának. Han­goztatta, hogy az első alapelv­ a Németországgal és Oroszországgal való jó viszony fönntartása, a má­sodik a Lengyelországot Francia­országgal és Romániával összekötő szövetségi szerződések meg­tartása, a harmadik pedig az, hogy Lengyelország szembeszegül min­den olyan külpolitikai döntés­sel, amely megkérdezése nélkül jött létre, de Lengyelországot érinti. Arra a kérdésre, hogy fenntartható - e Lengyelország semlegessége Németország és Oroszország között, Beck ki­jelentette, hogy Lengyelország semmiesetre sem vesz részt olyan támadó akcióban, amely akár egyik, akár másik szom­szédja ellen irányul. A lengyel külügyminiszter nyi­latkozatának ez a legutóbbi mon­data nagy feltűnést keltett London­ban, különös­ és arra való tekintettel, hogy a német külügyminiszter január 26-án érkezik Varsóba. Figyelmet érdemel ez a kijelentés azért is, mert ez meghatározza Lengyelország álláspontját az ukrán kérdésben is. Beck nyilatkozata végén Lengyel­ország gyarmati követeléseit han­goztatta. , Majd így folytatta beszédét: — Az egyház és a nagy demokrá­ciák a védelmezői manapság a ke­resztény világrendnek. Ők akarják megtartani együttesen az emberi­ségnek az emberi egyéniség tiszte­letét és az igazi felebaráti szerete­tet, amely az isteni leszármazás és minden faj egyenlőségének keresz­tény eszméjét sugalmazta, ők akar­ják megtartani, együttesen, a ke­resztény civilizációt is. Ők fogják biztosítani a rendet, a békét és ők fognak gondoskodni is az emberi­ség boldogságának a növekedéséről. A szlovákok kül- és bel­politikai törekvéseiről­­ nyilatkozik Tiso miniszterelnök — A tudósítás eleje a 4. oldalon. — (Pozsony, január 24.) Tiso József dr miniszterelnök Pozsonyba érke­zett külföldi újságírók előtt , nyi­latkozatot tett Szlovákia időszerű kérdéseiről és egyebek között a kö­vetkezőket mondotta: — A szlovák kormány viszonya Prágá­hoz ez időszerint jó. A pénz­ügy, külügy és hadügy közös. De h­a a centralizmus szelleme újból föl akarna támadni és a közös ügyeken kívül is érvényesíteni akarja befolyását, a szlovák szel­lem mindig lesz annyira erős és éber, hogy ezeket a centralista tö­rekvéseket visszautasítsa. A cseh­szlovák külpolitika vezetése ellen idáig nem volt kifogásunk de ha Prága olyan magatartást tanúsítana, amely ellentmond a szlovák fölfogásnak, megvan a lehetősége annak, hogy adott esetben kijelentsük, hogy ezt vagy azt m­agunk akarjuk megcsinálni. Prágával jelenleg tárgyalásokat folytatunk abból a célból, hogy egyes külföldi követségeken a szlo­vákok nagyobb szerepet kapjanak, így vezető szerepet akarunk játszani a budapesti, római, varsói és washingtoni követségeken. Ezt a követelésünket el is érjük". A szlovenszkoj magyarok, néme­tek és ruszinok számára biztosít­juk a megfelelő jogokat. A minisz­terelnökségen mindegyik nemzeti­ség ügyeit külön referensekre bíz­zuk. A miniszterelnök végül a zsidókérdésről nyilatkozott. A zsi­dók befolyását — mondotta — arányba kell hozni százalékszá­mukkal. Jelenleg sokkal több ÖT­VÖS, ügyvéd és bankár működik Szlovenszkóban, mint ez az arány­számból­­következnék. A szlovákokat rá akarják ne­velni arra, hogy ipari és általá­ban gazdasági pályákra menje­nek és így lassanként átvehessék a wir­dók munkahelyeit. Minden ember és minden faj egyenlő — mondja Verdier bíboros (Párizs, január 24.) Verdier bíbo­ros, párizsi hercegérsek előadást tartott, amelyben részletesen fog­lalkozott az utóbbi időben jelent­kező új politikai tanokkal. — Ezek a tanok — mondotta — az erőszak és a gyűlölet tanai, a­melyekkel csak az irgalmasság, a szabadság és az igazság eszményeit lehet szembeállítani. oldal

Next