Népszava, 1939. július (67. évfolyam, 126–151. sz.)
1939-07-01 / 126. szám
3939 júliusi, szomdat NÉPSZAVA Vizet prédikál és... Érdekes jelenség ez az Imrédy Béla volt miniszterelnök. Ahányszor beszél, mindannyiszor pont az ellenkezőjét hirdeti annak, amit cselekszik vagy amit, mint élő valóság, a maga személyében megtestesít. Emlékezzünk csak: benyújtotta a II. zsidótörvényt és rövidesen kiderült róla, hogy zsidó származású és állítólag emiatt távozott a miniszterelnöki székből. S amióta kiderült a zsidó származása, azóta állandóan visszatérően hirdeti, hogy az a keresztényi szellem, amelyet a keresztények képviselnek , nem elég keresztény. Ezt cselekedte most legutóbb Vácott is, ahol egy vacsorát használt föl arra, hogy meghirdesse, hogy nem elég az az úgynevezett őrségváltás, ami most folyik, az az őrségváltás, aminek ő volt az e indítójja. Mert ennek az őrségváltásnak — úgymond — csak akkor van értelme, ha azok a keresztények, akik a zsidók helyére kerülnek, nem a régi, hanem a hamisítatlan Imrédy-féle keresztény szellemet viszik magukkal. Mert szerinte — Imrédy szerint — az a hamisítatlan krisztusi szellem, amelyet ő, a zsidó származású volt miniszterelnök képvisel. Azt is mondotta Imrédy Béla, hogy nem helyes ám az olyan szervezkedés, hogy az egy társadalmi osztályba tartozók tömörüljenek egy szervezetbe, hanem úgy kell szervezkedni, hogy összefogjanak a munkások a munkáltatókkal, közös szervezeteket kell létesíteni, tekintet nélkül arra, hogy — „az illetők hivatásuk melyik létrafokán állnak". Tehát eddig jutott el az imrédyizmus, mint társadalmi tudomány! Imrédy Béla szerint tehát ilyenformán a tőkés munkáltató és a munkás köözött csak fokozati, helyesebben létrafoki különbség van, csak az a különb-ség, hogy egy ugyanazon létrának különböző fokán állnak és a nincstelen munkás létrafokáról csupán egyet kell lépni, hogy az illető följusson a tőkés létrafokára. Tisztára csak a munkástól függ, hogy vesz-e magának annyi fáradságot, hogy ilyen módon lépjen egyet. Mert — az imrédyizmus tanai szerint —, ha mindenki lépik egyet, akkor mindenkiből tőkés lesz. Például Imrédy is lépett nem is egyet és így lett belőle, ha nem is munkásból, de a Nemzeti Bank elnökéből miniszterelnök, hogy azután újra a Nemzeti Bank nyugalmazott elnöke legyen belőle. (Visszalépett egyet.) Ér erre a Nemzeti Bank nyugalmazott elnöki ellátottság létrafokáról Imrédy Béla azt hirdeti, hogy a mai viszonyok között a legmesszebbmenő áldozathozatalra van szükség és — úgymond —, „akik az élen állanak, bölcsen teszik, ha a mai helyzetben talán a megérdemelt ellenérték egy részéről is lemondanak". Helyes, igaz! Különösen, ha ezt nemcsak hirdetik, hanem cselekszik is! Lemondani, igen, a mai viszonyok között áldozathozatalra való készséggel lemondani a megérdemelt ellenérték egy részéről is! Még akkor is, ha nyugdíjról, sőt még ezerpengős szó, akkor is, ha nyugdíjról sokvan gal, akkor kicsit helyettük restelkedünk. Ejnye, hát egy fővárosi redakcióban még az ilyen mucsai tájékozatlanság is szóhoz juthat? Nem akarunk hosszasabban foglalkozni a cikk írójának kioktatásával. Csak kérdjük: Úrkúton a bányászokat vájjon ki vezette kilátástalan és a végén szörnyű vereséggel végződött harcba a kék lobogó alatt? Persze, ők azt szerették volna, hogy mi fújjuk a második szólamot ehhez a szerencsétlen kísérlethez?! Most hiába is próbálják megnyugtatni lelkiismeretüket nagynehezen összekordult nyolcvan pengő harminchatalléres könyöradományok gyűjtésével. A munkásmozgalmak irányításához nem elég ám az, hogy egy kék ingbe öltözött kövér úriember felugorjon az asztalra és elkurjantsa, hogy: „de a nem jóját a zsidó nagytőkének, kedves testvéreim, majd mi eligazítjuk a dolgot"! A komoly mozgalmak vezetéséhez tudás is kell és erő. A népszínmű jellegű csinnadrattai „mozgalmak" ellen bizony mindig is fel fogjuk emelni szavunkat és nagyon kérjük az ő érdekükben és önzetlenül a kék ing lovagjait: ne tegyék nevetségessé magukat olyan vádaskodással, amelyből sír a tudatlanság és dadogó bizonytalanság. A vádlott vádol? A délben megjelenő kekinges napilap szemrehányó vádaskodással fordult felénk pénteki számában. „Különös összefogás"-ról beszél, kijelenti cikkében, hogy a vörös szociáldemokrácia és a zsidó nagytőke összefogott a Hivatásszervezet „dolgozókért vívott szabadságharca" ellen. Hallottunk már egyszer-kétszer hasonló sületlenségeket. Igaz, hogy eddig inkább csak zöld inget viselő politikai amatőrök részéről, akik megalkották a kissé furcsán csengő „demo-liberál-kapitalista" és „a nemzetközi zsidó kapitalizmus szolgálatában álló vörös szociáldemokrácia" hangzatos, de annál értelmetlenebb műkifejezéseit. Ezen nem csodálkoztunk. Elvégre, ki várja a vadonatúj SS-egyenruhában feszítő és vadonatúj, frissen importált elveket hangoztató politikai amatőröktől, hogy tisztában legyenek az idegen szavak és a politika szakkifejezéseinek értelmével? De amikor a romjaiban mégis csak meglévő kereszténypárt egyik budapesti napilapjának hasábjain találkozunk ilyen meghökkentő zavarosság szép minta között válogathat hatalmas választékunkból üvegosztályunk teljesítő-, képességéről győződjék meg személyesen kompót vagy desszerttál préselt üvegből ízléses szép kivitelben, darabja Perma ... . . . CORVIN"— az Ünnepi külsőségek között vonultak be a Házba a Felvidék és Kárpátalja behívott képviselői Pénteken délelőtt a képviselőház ülést tartott, amelynek legfontosabb eseménye a felvidéki és kárpátaljai képviselők bevonulása volt. Az ünnepi külsőségek közt lezajlott ülésen a képviselők nagyrésze ünneplő ruhában jelent meg, az üléstermet is ez alkalomra díszesen kivilágították. Darányi Kálmán elnök Úr 12 órakor nyitotta meg az ülést. Bemutatta a felsőház elnökének átiratát a felvidéki és kárpátaljai képviselők behívására vonatkozó miniszterelnöki indítvány elfogadásáról. Ezután bemutatta Szemere Béla, Rajcsányi László ésVáczi József megbízólevelét, akik a lajstromon előttük következő képviselők lemondása folytán kaptak mandátumot. Végül felolvasta a behívott felvidéki és kárpátaljai képviselők névsorát, akik erre Putnoky Móric háznagy vezetésével egyenként bevonultak az ülésterembe. A képviselők megtapsolták a felvidéki és kárpátaljai képviselőket. Az elnök üdvözli a bevonuló képviselőket Darányi Kálmán elnök az újonnan behívott 36 képviselőt üdvözölte ezután. Emlékeztetett arra, hogy alig fél évvel ezelőtt hívta így be először a törvényhozás a felvidéki képviselőket, akik most megnövekedett számban jelentek meg itt, mint a magyarok, ruszinok és a szlovákok képviselői. Ezeréves történelmünk folyamán — mondotta az elnök — a magyarok, ruszinok és szlovákok mindig egyaránt osztoztak balsorsban és jószerencsében, együtt harcoltunk a szabadságért Rákóczi seregében, együtt küzdöttünk 1846-ban és a világháborúban is. Amikor ezúttal először jelennek meg húsz év után a ruszin nép képviselői a magyar parlamentben, hálás szívvel mond köszönetet Kárpátalja egész népének, amely mindig megőrizte szeretetét és ragaszkodását a magyar haza iránt. A felvidéki és kárpátaljai képviselők felszólalása Király József felvidéki képviselő mondott ezután beszédet. Köszönetet mondott a kormányzónak a Felvidék visszatéréséért, majd a Ház tagjainak pártkülönbség nélkül, amiért behívták a felszabadult területek képviselőit. Az az érzése, hogy nem a kormány és nem egy párt, hanem egy egész nemzet hívta be őket. Ezután örömének adott kifejezést, hogy a képviselőház nagy többsége erősen jobboldali és kijelentette, hogy ők ezt a jobboldaliságot és nemzetiességet fokozni és emelni akarják. A szlovákajkú képviselők nevében Kadlec Antal a szlovákajkú képviselői nevében beszélt. Képviselői kötelességüket az ezeréves hungarizmus szellemében fogják teljesíteni, amely szellem ősidők óta összeolvasztotta a magyarokat és a szlovákokat. Nem felel meg a valóságnak az az ellenségeink által terjesztett állítás, mintha a szlovák nép a történelem folyamán szembenállt volna a magyarsággal. A szlovák nép túlnyomó része a legutóbbi időkben is a magyar hazában, a magyar állam gazdasági egységében kereste és találta meg boldogulásának feltételeit. A cseh-szlovák állam összeomlott, mert hazugságokon épült föl. Ők, a szlovákság képviselői első pillanattól küzdöttek eme hazugságok ellen és most hálával mondanak köszönetet a kormányzónak, amiért a szlovákok visszakerültek a magyar hazába. Ezután köszönetet mondott a kormány megértéséért, amelyet a visszacsatolt szlovákok iránt tanúsított. Majd kijelentette, hogy a szlovákság nem lesz méltatlan arra a bizalomra, amellyel fogadták őket. A magyar-oroszok képviseletének „vezére" Bródy András volt ruszin miniszterelnök, mint a magyar-orosz nemzet képviseletének „vezére" hangoztatta, hogy a magyar-orosz nemzetet 20 évvel ezelőtt akarata és megkérdezése nélkül csatolták el, de ez a nép hű maradt a szentistváni gondolathoz és ő — Bródy—, mint a magyar-orosz nemzet választott képviselője és vezére kötelességének tartja annak a bejelentését, hogy népe saját elhatározásából tért vissza a szentistváni birodalomba. Köszönetet mondott a kormányzónak, hogy ezt lehetővé tette és különösen mélységes hálájának adott kifejezést a kormányzó amnesztiarendeletéért. Ez a megbocsátás nyilván meghozza a lelkek megbékülését. Háláját fejezte ki a magyar hadsereg 3. oldal nek. II. Rákóczi Ferenc zászlai alatt a ruszinok küzdöttek Magyarország függetlenségéért és szabadságáért és most a magyar hadsereg fogott össze a magyar-orosz néppel, hogy fölszabadítsa az idegen elnyomás alól. Végül köszönetet mondott a sajtónak, hogy 20 évig napirenden tartotta a ruszin nép szenvedéseit. Ez a nép hűséggel, szeretettel és bizalommal tért vissza és cserébe szeretetet és bizalmat vár. Reméli, hogy így jobb napok virradnak erre a népre autonomámiájának keretében. Majd köszönetet mondott a Háznak a képviselői behívásokért és kérte, legyenek bizalommal a magyar-orosz képviselők iránt is. Gróf Teleky Pál miniszterelnök szólalt föl ezután. Hangoztatta, hogy erre a fölszólalásra két jogcíme van: a miniszterelnöki és az, hogy két képviselő kivételével, ő a parlament legrégibb tagja. Úgy érzi, hogy az egész parlament, de minden magyar ember nevében is, egyúttal azonban az egész magyar országgyűlés nevében beszélhet üdvözölte a kényszerhatárok másik oldaláról visszatért testvéreket, a magyarokat, a szlovákokat és magyar- oroszokat, akik fenntartották szeretetüket a magyar haza iránt és mindig visszavágytak. Üdvözölte a behívott képviselőket, akiket népük bizalma hozott ide, nem egy mostani, hanem húsz esztendő választása alapján. Ez a húsz esztendő — mondotta a miniszterelnök — nagyon nehéz volt és csak ezeken a nehézségeken keresztül mérhető föl e pillanat nagysága és jelentősége. A miniszterelnök beszéde után a képviselők hosszasan tapsoltak és éljeneztek, majd elénekelték a Himnuszt és utána lelkesen éljenezték a kormányzót. Darányi elnök ezután az ülést rövid időre felfüggesztette, amelyet később Szinyei Merse alelnök nyitott meg ismét. Ekkor betöltötték azokat a bizottsági tagsági helyeket, amelyeket eddig a felvidéki és kárpátaljai képviselőkre való tekintettel hagytak betöltetlenül, majd megválasztották az országos 36-os bizottság 24 képviselőházi tagját. A szavazás lezajlása után gróf Teleki János (MKP) személyes megtámadtatás címén szólalt fel, utána pedig Wirth Károly (nyilas) igazította helyre félreértett szavait. Végül elhatározták hogy a képviselőház július 4-én, kedden déli 1 órakor tartja legközelebbi ülését a felsőház üzenetének átvétele végett. A szabómesterek nagygyűlése A Szabómesterek Országos Szövetsége Péter-Pál napján országos szabógyűlést rendezett, amelyen mintegy háromszáz férfiszabómester vett részt az ország minden részéből. Dr. Szeghalmi László a ruházati szakmában dúló kontárkodásról tartott előadást és szigorú büntetőjogi intézkedéseket kért a kontárok ellen. Prokopecz János, az Ipartestület alelnöke, a tanonckérdés szabályozását sürgette. Kiss László a munkabérmegállapító bizottság helyesebb összeállításáról. Vágó Jenő pedig a szociális társadalmi és gazdasági kérdésekről tartott előadást.