Népszava, 1939. szeptember (67. évfolyam, 176–200. sz.)

1939-09-01 / 176. szám

4. oldal Jacques úr •fanyar bölcselkedésén derültünk és okultunk az este, akik szeren­csések voltunk és részt vehettünk a Nemzeti Színház Shakespeare­mesejátékai szabadtéri előadásá­nak harmadikán is. Minden meg­tárgyalás és minden vita gyü­mölcsöző, szóból folyik a szó, szó szót vonz, a mondatokból új mon­datok születnek, bizonnyal ered-l­mény is. És tehát vitatkozzanak az esztétikusok, a kritikusok, a­­színházi szakemberek és a nézők is minél többet arról: van-e jo­gosultsága a szabad színpadnak a­ filozófiával teljes shakespearei komédiák esetében, hogy „A vi­har" lírai és bölcselkedő monda­tai nem vesznek-e el, ha a zárt színház falai közül igazi hold­világ alá lopjuk a hősöket, akik­nek a pianisszímót is hangosan kell recitálniok, merthogy a néző, aki befizetett, a szabadtér utolsó sorában is hallani akar. Ne akarjunk dönteni benne, csak folyjék a vita, hiszen csak az imént kezdődött el. Én szeretem a színház világát, h­a a Sziget ősi fái közé helyezik is és Shakespeare szövegét min­dig áhítattal és meghatottsággal hallgatom, ha ordít a recitátor vagy ha suttog, ha festett kulisz­szák tömege a­ környezet, vagy pázsit, fa,­­ fű, virág, telihold, augusztus végi est. A vita hoz majd föl szempontokat ezen az oldalon is, azon is — és örüljünk neki, ha nem is hoz végső dön­tést, csak azt az eredményt, hogy még jobb lesz a rendezés, még kifejezőbb a színészek já­téka, még hiánytalanabb a shakespearei szöveg, még nép­szerűbbekké válnak az előadá­sok, még tömöttebbek lesznek a széksorok. Mert amíg derültünk és okul­tunk az este az „Ahogy­ tetszik" fura Jacques urának fanyar böl­cselkedésén és amíg, még előbb, Prospero lírájának szavai rin­gattak bennünket és még előbb, a „Szentivánéji álom" - ban, Gyalu, Zuboly és esetlen társaik mondatain kacagtunk és gondol­koztunk, az járt a fejünkben folyton, hogy akármennyire tá­gasra sikerült is a szigeti víz­torony körül a lépcsős szabadtéri színház építése, mégis mennyire szűk, milyen kis világ az egész! A szigetet egyébként is min­dig gyönyörködéssel nézzük, de­­ néptelennek látjuk. Szép az idegenforgalom gondolata, de a közösség kincsei dolgában nem szeretjük az exkluzivitást. Buda­pest lakosait is szeretnék látni minél többször a szigeten, olyan belépődíjak mellett, amelyeket a budapesti dolgozó ember meg tud fizetni. És dőljön el akár­hogy­ a vita a szabadtéri Shakes­peare-játékok dolgában, ha jö­vőre is lesz játék (és hadd re­ménykedjünk abban, hogy lesz!), dolgozzék a sziget igazgatása is meg a Nemzetié is azon, hogy Shakespeare annyira tanító és annyira, gyönyörködtető monda­tai minél nagyobb tömegek (igazi tömegek) előtt hangozza­nak el. Még emlékezünk a zártszínpadi Nemzeti Színház „Ahogy tetszik"-előadására, mely a munkásokkal teli nézőtér előtt folyt le és a lelkesedés ama vi­har­zására, amely Uray Jacques urának szavait követte, amikor elmondotta híres nagy jellemző mondat-füzér­ét a világról mint színpadról, benne a harcosról is, aki fura szitokkal telve, nagy szakállal, becsületféltő, gyors és hirtelen veszekvő, ágyú torkáig keresve a buborék hírt"... Mi­nél több művészetet, minél­ több sépséget, minél több Shake­spearet minden embernek, aki sóvárogja a művészetet, a szép­séget, a shakespearei mondato­kat. Szélesítsük ki az esztétikusok, a kritikusok és a színházi rende­zők vitáját és ennek a vitának legyen az az eredménye, hogy a jövőre többen, sokkal többen hallgathassák Jacques úr fanyar bölcselkedését. Bor­gisz NÉPSZAVA 1939 szeptember 3. vasárnap Katonai bűnvádi eljárás hét nyilas képviselő ellen A „Magyar Távirati Iroda" je­lenti: A vasárnap Budapesten, illetve Szegeden lezajlott nyilas tüntetéseken két, a honvédség tiszti egyenruháját viselő egyén is részt­vet. Ezzel kapcsolatban illetékes helyről az alábbi tájékoztatást nyertük. A tüntetéseken valóban résztvett katonai egyenruhában a honvédség két — egyébként nem tényleges állományú — tisztje, mindket­ or­szággyűlési képviselő, akiket a je­lenlegi különleges viszonyok tarta­mára hívtak be tényleges katonai szolgálatra. Miután a honvédség minden tény­leges szolgálatot teljesítő tagjának az érvényben lévő szabályok a politikai megmozdulásokban, tüntetésekben való részvételt a legszigorúbban tiltják és így az említett két honvédtiszt a katonai szabályok ellen a bün­tetőtörvényekbe ütköző módon súlyosan vétett, ellenük az illetékes katonai pa­rancsnok rendeletér­g a katonai bűnvádi eljárás megindult. Aki egész nap ott görnyed az író­asztal mellett, igyék reggelenként felkeléskor egy kis pohár természe­tes „Ferenc József" keserűvizet, mert az a­­bélműködést szabályozza, a gyomoremésztést előmozdítja, a vérkeringést élénkíti és a munka­képességet fokozza! Kérdezze meg orvosát! (X) Újabb két álhírlapírót vett őrizetbe a rendőrség A főkapitányság bűnü­gyi osztályán pár hete egy detektívcsoport jóformán csak az álhírlapírók leleplezésén dolgo­zik. A két nyilas tarható újságíró, Uj Károly, a „Magyarság" és a „Pesti Újság" volt munkatársa, Borbély Andor, a „Virradat" volt felelős szerkesztője és Fodor Zoltán, az „autós" álhírlapíró le­leplezése után csütörtökön a rendőrség­re előállították Kálnoky Pál 25 éves állásnélküli magántisztviselőt és a fő­városi előkelő családból származó 31 éves Jovanovich Luciát, aki a betiltott „Pénzügyi Szemlé"-nek volt a szer­kesztője. Kálnoky úgy követte el a tarháláso­kat, hogy részvényeket szerzett, amelye­ket azután a részvények árfolyamainál magasabban adott el az álhírlapíróknak, hogy azok megzsarolhassák a közgyűlé­sek előtt álló vállalatokat. Jovanovich Lucia szerkesztőnő a rend­őrség megállapítása szerint az elmúlt évben 15.000 pengőt sarcolt össze rész­vényü­gyletekkel. Pénteken átkerülnek a toloncházba, ahol a rendőrbíró dönt a két álhírlap­író sorsáról: internálják, avagy rendőri felügyelet alá helyezik őket. Megállapították a cipőiparban az új minimális béreket Katasztrófát jelentene a Bata-gyár letelepedése A közelmúltban a cipésziparban az egész ország területére kiter­jedő érvénnyel új minimális mun­kabéreket állapítottak meg. Tekin­tettel arra, hogy a Bőripari Mun­kás további megjelenését a lap­revízió során a kormányzat nem engedélyezte, fokozott feladat há­rult a Magyarországi Bőripari Munkások Szövetségére, hogy az új bérmegállapítás határozatait az érdekeltek tudomására hozza. Erre annál is inkább szükség volt, mert sorozatosan érkeztek a szövetség­hez jelentések arról, hogy főleg a vidéken kijátsszák a szociális rendelke­zéseket és sem a megszabott minimális bé­reket nem fizetik, sem pedig a 8 órás munkaidőt nem tartják be. Sorozatos műhelyértekezleteken is­mertette ezért a Bőripari Munká­sok Szövetsége az új minimális bérmegállapítást, legutóbb pedig a vasmunkások székházában szakmai gyűlést tartott, hogy a főváros és környéki cipőipari munkásságot felvilágosíthassa a szükséges tud­nivalókról. Simon Ferenc elvtárs elnöki meg­nyitójában meg­állapította: a gyű­lésen megjelent hatalmas tömeg igazolja a legjobban, hogy a sza­bad szakszervezetekre szórt rágal­mak és a legutóbbi hatósági vizs­gálat sem tudta a bőripari munkás­ságot megingatni a szervezet iránt érzett hűségében. Hubai János elvtárs ismertette ezután a legalacsonyabb béreket szabályozó új rendeletet. Az új ren­delet lényegesen több munkanem­nél állapítja meg a legalacsonyabb bért és a helyesebb csoportosítás révén a munkások könnyebben ki­ismerik magukat. Kétségtelen, hogy az új bérek sem elégíthetik ki a csipőipa­ri munkásságot, a múlttal szem­ben azonban feltétlenül fejlő­dést jelentenek és ezért a cipőiipari munkásságnak mindent el kell kö­vetnie, hogy a rendeletet valóban betartassa. Ezután beszámolt arról, hogy a fővárosban és a vidéken is voltak bérmozgzalmak, amelyek 8—10%-o­s béremelést eredményez­tek. A vidéki városok közül főleg Debrecen és Szeged érdemel ilyen szempontból említést. Ezután a cipőipari munkásság nevében a legerélyesebben tiltakozott az ellen, hogy a Bata-gyárnak Ma­gyarországon letelepedési enge­délyt adjanak. A cipőipari munkásság nem akar a csehszlovák és a felvidéki munkás­ság sorsára jutni és nem akarja a még meglevő kevés munkaalkal­mat is elveszíteni. Magyarországon még munkanélkülisegély sincs és ezért a Bata-gyár letelepedése mind a cipőipar, mind pedig a cipő­ipari munkásság számára ka­tasztrófát jelentene. Közérdek, hogy ettől a katasztrófá­tól a magyar iparit és a magyar munkásságot megkíméljék. (Hosz­szantartó taps.) Pásztor Lajos elvtárs rámutatott arra, hogy a magasabb munka­bérekért vívott küzdelemben a jobb­oldali álmunkásszervezetek mint bérlenyomók támadták hátba a szervezett cipőipari munkásságot. Kifogásolta, hogy eddig semilyen komoly intézkedés nem történt a szociális rendelkezések betartásá­nak biztosítására, holott az ellenőrzés hiánya valósággal felbátorítja a munkáltatókat a rendeletek kijátszására. Ezért a cipőipari munkásságnak a saját erejével is biztosítania kell a rendeletek végrehajtását. Végül Simon Ferenc elvtárs hívta föl a gyűlés nagyszámú hallgató­ságát a szövetség fokozott támoga­tására és még erőteljesebb szer­vező munkára, hogy a­ fizetett sza­badság, a családi munkabér, a munkanélküliség évi kérdésében mi­nél hamarabb kielégítő meszoldást érhessen el a cipőipari munkásság. szi Lakberendezés, és Háztartási Vásárra (augusztus 31 — szeptember 11) kedvezményes jegyek válthatók 1 P helyett 70 fillérért BEMMBBWKB^HMagKBjraMWUiW/*'SBE^HBBN­WW Il­i Kultúrpropaganda jegypénztárunknál VII. Erzsébet körút 35 Tel.: 130-327 és VIII. Conti ucca 4. Tel.: 130-330, 31,32 Béketáviratot küldött a Katolikus Főiskolai Diák­ Szövetség a genfi Pax Romanához A Genfben székelő Pax Romana világszövetséghez az Országos Ka­tolikus Diákszövetség táviratot kül­dött, amelyben javasolja a Pax Romana vezértitkárságának, hogy sokmillió ifjú élet pusztulásá­nak elkerülésére forduljon kiáltvánnyal a világ nemzeteihez: „Tegyék félre a fegyvert és tár­gyaljanak az erkölcsi törvé­nyek szerint." A bék­etávirat kifejezi azt a re­ményt, hogy a nemzetek kivétel nélkül a békét óhajtják. Mentőakció a letartóztatott főszolga­bíró érdekében Szentiványi Ferenc mezőkövesdi főszolgabírót, amint megírtuk, a borsod megyei alispán feljelentésére kihallgatták és a kihallgatás után előzetes le­tartóztatásba helyezték. Szentiványi védekezésében előadta, hogy hivatalában mindössze köny­velési zavarról lehet szó. Mára az­után érdekes folytatása lett az ügynek, amennyiben Mezőkövesden egyesek gyűjtőakciót indítottak a letar­tóztatott főszolgabíró érdekében. A hiányzó 15.000 pengőt hamarosan összeszedték és befizették a hiva­tali pénztárba. A vizsgálat további sorsát ez azonban nem befolyásolja. Búzát vásárolnak az angolok (London, augusztus 31.) Az ango­l kormány ismét ötmillió bushel búzát vásárolt Kanadában és további búzamennyiség vásárlás­­ára adott megbízást.

Next