Népszava, 1940. március (68. évfolyam, 49–72. sz.)

1940-03-24 / 67. szám

68. évfolyam 67. szám Budapest, 1940 március 24. vasárntváitjára 4­0 fillér A S­Z­O­C­I­Á­L­D­E­M­O­K­­R­A­T­A PÁ­R­T K­Ö­Z­P­O­N­T­I LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 M­e­g­t­e­­­t­é­n­i­k hétfő kivételével m­­­in­d­e­n nap • Telefonszám: 130-330, 130-331 és 130-332 Hírek Teleki római tárgyalásairól Norvégia tiltakozott Berlinben hajói elsüllyesztése miatt A * X • • AZ EMBER FÖLTÁMADÁSA.. írta: SZAKASITS ÁRPÁD Húsvét: szép tavaszi ünnep. A föltámadás eszmé­jének ünnepe. A benne rejlő gondolat: a szenvedő népek nagy vigasztalása. Évezredek óta a keresztre feszített eszme mindig föltámadt és ez a föltámadás ott él a né­gymilliók örökké tartó emlékezetében. Ezért írisznek a népek a megváltásban. Az eszme hordozója: az ember mindig magá­nabbra hág a história göröngyös útjain, kanyargós ös­vényein, ha néha­­így látszik is, mintha útja visszave­zetne a mélybe ... Szükségük van a népeknek a megváltás eszmé­jére, a föltámadás hitére, hiszen ha­ ez nemi volna, megfojtaná őket a reménytelenség éjszakája. Remény és reménytelenség. Igen és nem. Mara­dandóság és újrakezdés . .. Volt-e csak egy pillanatig is az emberiség életében, van-e csak egy villanásnyi idő a kozmoszban, amikor megszűnik a mozgás. Drá­mai feszültségekben gazdag és szü­nettelen történés: az élet. És nem is csak tőlünk, magunktól függ, hogy részt vesz­ü­nk-e ebben a mozgásban, vagy sem. Részt kell vennünk s amíg élünk, ré­st is veszünk benne, mert ez a törvény, az élet legbensőbb törvénye. Részt veszünk a mozgásban és vagy igent mondunk vagy nemet, aszerint, hogy az élet melyik oldalán állunk és értelmünk hogyan fogadja be a külső világ dolgait s a történések képét és mekkora az érzékeny­ségünk az igazsággal és az igazságtalansággal, az ará­nyossággal és az aránytalansággal szemben és mekkora az éhségünk és a jóllakottságunk és hogyan képes megragadni szívünket és értelmünket a nyugtalanság és megújulás szelleme, a társainkkal való együttérzés erkölcsi törvénye, a jobb és szebb világ vágya és az építés örök gondolata. Semmi sincs, amit magasabbra lehetne értékelni, mint a téveszmék és az igazságtalanságok, az ember­telenség és az élet értelmével szembenálló mozdulat­lanság ellen irányuló harcot. Mivé is silányulna az élet, ha egyszer valamiféle dermedtség szállaná meg az emberiséget é­ megszűn­nék az igen és a nem és megszűnnék a fölfrissítő és megújító küzdelem a boldogtalanság és megalázottság legyőzésére és az ember fölmagasztosítására. Mivé lenne az élet, ha megszűnnék az a nyugta­lanság, amely arra ösztönzi az embert, hogy kérdezzen és kutasson, hogy fürkéssze okát létének s miértjét a dolgoknak. Milyen vigasztalan volna az élet, ha kilob­banna a láng, amely az értelmet hevíti s az emberben az embert táplálja. Ha van valami vigasztaló mai életünkben, amelyet elborít a zűrzavar fekete iszapja, hogy alig hallható ki alóla az élet egészséges hangja, akkor ez a vigasz­talás abban van, hogy a halállal és a romlással, a nyers erő és a szellemtelenség nagyranövekedésével szemben egyre szaporodnak az élet megújulásának és az építő értelemnek nagyszerű erői, amelyet az igaz­ságot keresik, a fejlődésnek, a rendnek, az új embe­riességnek s a szabadságnak útjait futatják. A golgotai tragédia vércsöppjeiből hatalmas civi­lizáció sarjadt. Az emberi lélek, az emberi értelem nagyszerű megterülékenyülésének, egy új erkölcsi világrendnek kezdete volt a dráma, amelyben elbu­kott az Ember , amelyből fölszárnyalt az Eszme. A sziklasír megnyílt s a halál gödréből a szellem fényes­sége sugárzott föl, hogy visszahulljon a szegények és megalázottak szívére. Vagy talán éppen a szegények szívéből eredt ez a fényesség, mert megvilágosodott előttük sorsuk és útjuk, mert megismerték az igazsá­got, amely addig rejtve volt előttük ... Mindig a szegények és a megalázottak lelkében lel hajlékra legelőbb a megszabadító eszme, az igaz­ságot tevő gondolat, mert hiszen az ő sorsukra nehe­zedik legjobban, legelviselhetetlenebbül a tagadás s bennük kiált legharsányabban igent a­­megváltás vágya. A húsvéti gondolat erős. Az élet ereje él benne. A megfeszített szó, a megfeszített betű, a megfeszített gondolat mindig föltámadásra vár, hogy kimondható legyen az igazság teljessége s hogy az eszme, az embe­riesség eszméje diadalra juthasson a vakon romboló erők fölött és megteremthesse az emberi értelem azt az új világot, amelyben ismeretlen lesz a félelem és a bizonytalanság, az aránytalanság és az igazságtalanság, mert ismeretlen lesz az erőszak és a szolgaság. Ennek az új világnak ábrái már kirajzolódnak. Megragadó képe ott lebeg a szegények millióinak szeme előtt. Még folyik az igen és nem halálos tusája. Az embert még sziklasírba kergeti a félelem, de az új gondolat, az új eszme már ott él a félelem láncai­ban vergődő milliók tudatában. És nincs erő, amely onnan kitéphetné ... Fegyverek néznek egymással szem­be. Úgy látszik, mintha a pusztulás démonai szabadultak volna el, h­ogy romb­ad­öntsék évezredek munkájának eredmé­nyeit. De ki ne látná, hogy milyen buzgósággal mun­kálkodnak mindenütt — a vérnek és vasnak nehéz napjaiban is — egy értelmesebb világrend tervein. Az élet megint erősebb lesz a halálnál. A kiontott vérből megint új élet sarjad: teljesebb, igazabb, embersége­sebb élet. Minden készen áll arra, hogy így legyen. Csak egyesülnie kell a matériának és a szelleminek, az eszközöknek és az értelemnek. Csak be kell temetni azt a szakadékot, amely a technikai és a szellemi kul­túra között támadt. Csak tudatossá kell tenni az em­berben a megváltás gondolatát. Olyan időket élünk, amikor vérrel írják a népek olvasókönyvét. Ebből az olvasókönyvből tanulnak most a népek és megtanulják, hogy mi a különbség az eszme és a vas, az értelem és az erőszak között. Mikorra megtanulják, megnyílnak a sziklasírok és­­ föltámad az ember... AZ IFJÚSÁG PROBLÉMÁI (Amszterdam, március­ 17. — A Népszava tudósítójától.) Lehet-e a mai Európában az ifjúság egysé­ges típusáról, közös problémáiról beszélni. Aligha. A totális álla­mokban az ifjúságnak a demokra­tikus államokétól egészen eltérő típusa alakult ki. A katonai neve­lés máskép formálja az ifjúság lelkét, mint a polgári. Ifjúság és háború Az ifjúság problémáiról csak ott lehet szó, ahol a lelkeket moz­gató kérdésekről szabadon leh­et vitatkozni, véleményt formálni. Az ifjúság vízében rendszerint a kor minden áramlata tükröződik-Angliában például a konzervatív és liberális ifjúság mellett ott ta­láljuk a munkáspárt ifjúsági li­gáját. De azért bátran mondhat­juk, hogy az angolszász államok­ban van­­bizonyos eltérés az ifjú­ság és felnőttek felfogása között a háború kérdésében. Ez kétségte­lenül összefügg azzal a ténnyel, hogy Anglia nagyon későn tér át, Amerika pedig még egyáltalán nem tért át az általános hadközel­­l­ezettség rendszerére. Ez Angliá­ban csak a legutóbbi idők nagyon erős politikai nyomása következ­tében vált lehetővé. Csak akkor, amikor e rendszer bevezetésének szükségességét a népesség túl­nyomó része átérezte. Olyan mér­tékben érezte át, hogy Anglia megengedheti magának azt a fényűzést, hogy felmenti a kato­nai kötelezettség alól mindazo­kat, akik elvi, vallási vagy poli­tikai okokból a katonai szolgálat ellen vannak. Azoknak, akik a törvénynek ezt a kedvezményét igénybe veszik és a kedvezmény jogossága fennforgását megálla­pító bíróság elé állanak, száma elenyészően csekély. Az a körülmény, hogy a katonai szolgálatot először az ifjúságnál vezetik be s az a nagy szabadság, amely az angol közéletet még a háború alatt is jellemzi, magya­rázza meg az ifjúság egy részé­nek, különösen az egyetemi fiatal­ság bizonyos köreinek a háborút ellen való fordulását. Ez az áram­lat nem tekinthető a hadviselés szempontjából veszedelmesnek. . De Angliában igyekeznek eléggé korán a meggyőzés minden eszkö­zével azok felé fordulni, akiknek felfogása elüt a többségétől. Hali­fax beszéde az oxfordi egyetemi fiatalság előtt egyik jele annak­ a megbecsülésnek, amellyel Angliá­ban minden ellenzéki­­ áramlatot részesítenek. Hasonló a helyzet Amerikában­ is. Az amerikai­ ifjúság egyik kon­gresszusa a finn hitelek ellen for­dul, mert ebben későbbi háborús beavatkozás veszedelmét látja. Általában az amerikai fiatalság körében található az elszigetelő­dés, az izolacionizmus politiká­­­jának legerősebb támasza. Roose­velt rögtön megragadja az alkal­

Next