Népszava, 1941. október (69. évfolyam, 222–248. sz.)
1941-10-01 / 222. szám
1941 októberigUHOWZallME&EB szerda NÉPSZAVA Német jelentések a déli szovjet ellentámadások visszaveréséről A Stefani az olaszok ukrajnai harcairól, A „Nelson66 angol csatahajó megrongálódott Azok után a nagyobb arányú események után, amelyeket hétfőn jelentettek a földközitengeri, afrikai és nyugateurópai háborúról, kedden ezek a frontok ismét szokásos arculatukat mutatták. Az olasz sajtó idehatóan foglalkozik a szicíliai csatornáiban vívott küzdelemmel. Méltatja az olasz pilóták teljesítményeit és vitába száll az angol tengernagyi hivatal jelentésével, amely csak cr/új kereskedelmi hajó elpusztulásáról és a „Nelson" csatahajó megrongálódásáról tud. Nyugat-Európában bizonyos szünet után valamivel élénkebbnek mutatkozik a légiháború, azonkívül a nyugateurópai partvidéken kisebb erők vállalkozására került sor. Ilyen körülmények között megint csak a keleteurópai háború áll az érdeklődés előterében, bár a legutóbbi napok harctéri jelentéseit — amint erre a berlini tudósítások is rámutatnak — ismét bizonyos fokú tartózkodás jellemzi. A „M. T. I." is megjegyzi, hogy a folyamatban lévő hadműveletekről egyelőre nem adnak ki részletes közleményeket. 1812 és 1941 Ezzel a címmel közölt vezércikket a „Völkischer Beobachter" berlini kiadásának szeptember 30-i, keddi száma. A cikket Scherff vezérkari ezredes írta és — amint a „N. S. T." és a „Bud Tud." is jelenti — tanulmányában összehasonlításokat tesz Napóleon oroszországi hadjárata és a Szovjetunió elleni háború között. A Népszavában az elúlt napokban számos német nyilatkozatot, cikket és kijelentést idéztünk azzal kapcsolatban, hogy a berlini illetékes tényezők miképpen látják a keleteurópai háború eljövendő szakaszait. Idézetekkel utaltunk arra, hogy a német hadvezetőség nem tűzte ki célul maga elé a Szovjet Unió végtelen területeinek megszállását, hanem pontosan körvonalazta a német és szövetséges seregek hadműveleti céljait. A „V. B." keddi cikke tulajdonképpen ugyanezzel a kérdéssel foglalkozik abban a formában, hogy ezúttal s nem a térbeli, hanem a háború időbeli kiterjedését veszi szemügyre. Mindenekelőtt utal arra, hogy nem lehet, összehasonlítani a napóleoni hadjáratot a mostanival. Kétségtelen az is, hogy Napóleon — bár a technikai eszközök akkori fejlettségéhez képest kitűnően megszervezte az utánpótlást — végeredményben mégis az utánszállítás megakadása következtében vesztette el hadjáratát. Akkor szabadon működő orosz erők maradtak vissza, most azonban más a helyzet. „Akárhol húzódik is most a német arcvonal, mindenütt szélesen megalapozott utánpótló szervezet támasztja alá, amelyet a partizánháború itt és amott talán megzavar, azonban soha nem képes arra, hogy megállítsa munkáját." Kifejti, hogy vasutak, autók és repülőgépek gondoskodnak az utánszállításról, úgyhogy ez a probléma nem tudja meglassítani az előnyomulást. A továbbiakban fölveti a kérdést: „Mi történik azonban akkor, ha beköszönt a tél, a hírhedt orosz tél? Miképpen birkózik meg ezzel a német hadsereg és mi történik majd a jövő tavasszlal. Ellenségeink szívesen látnának ezekben a lehetőségekben veszedelmet számunkra. Kétségtelen, hogy a tél megállítja majd egy napon a hadműveleteket, azonban már az első világháborúban is Oroszország területein húzódott több télen át a német hadsereg keleti frontja, anélkül, hogy csaptainknak ez különösebb veszedelmet jelentett volna." Hangoztatja, hogy a németeknek most nem kell kétfrontos háborúval szembenézniük és hogy a német szervezés hivatása magaslatán áll. Ebből arra a következtetésre jut, hogy a német hadsereg az ellenséges országban jobban bírja majd ki a telet, mint a szovjet csapatok. Ilyenformán „a jövő év tavasza mutatja majd meg, hogy a terület nagy kiterjedésének a védekezőre nézve hátrányai is vannak" és ezzel kapcsolatban ismételten hangsúlyozza a német szervezőképesség eredményeit. Leningrádtól a krími félszigetig Amíg az előbb idézett német állásfoglalás a téli és a tavaszi hadjárattal van összefüggésben, addig a mostani hideg és nedves őszi évszakban — Moszkvában néhány nappal ezelőtt esett le az első hó —• Leningrádtól egészen a krími félszigetig továbbra is rendkívül kemény harcok dúlnak. Többnapos szünet után a német hadi jelentés ismét foglalkozik a leningrádi szárazföldi harcokkal és a német támadás újabb eredményéről számol be. A jelentések közlik továbbá, hogy a volt cári főváros körül kifejlődött ostromháborút ezúttal is az egymást váltogató támadások és ellentámadások jellemzik. A légiharcok olyan hatalmasak, hogy a nappali órákban úgyszólván állandóan ezer német, szovjet és angol repülőgép küzd egymással a levegőben. Amíg az angolok azt jelentik, hogy újabb repülőgépeket küldtek a leningrádi szakaszra, a németek hangsúlyozzák, hogy vadászgépeik továbbra is rendkívül eredményesen szerepelnek a légiütközetekben. Amíg néhány nappal ezelőtt a középső arcvonalszakaszt a Diina felső folyásánál tomboló küzdelem jellemezte, addig a legutóbbi huszonnégy órában a középső és a déli arcvonal szárnyainak találkozó pontjára helyeződött át a harcok súlypontja. Brjanszk és Boszlavl között hatalmas páncéloscsata fejlődött ki és általában a Deszna folyó mentén igen hevesek a harcok. A berlini jelentések közlik fizzel kapcsolatban, hogy Guderian tábornok páncélosai az összes szovjet támadásokat visszaverték. A déli arcvonalról Charkov és a Krím félsziget vidéke ellen irányuló légitevékenységet jelent a német távirati iroda, ami összefüggésben áll a szárazföldi harcokkal. Ezenkívül jelenti, hogy a szovjet csapatok heves ellentámadásait a déli frontszakasz több pontján kivétel nélkül visszaverték. A további jelentések a Dnyepropetrovszktól északkeletre és keletre megvívott harcokkal vannak összefüggésben és az olasz csapatok eredményeit ismertetik. A Dnyepertől keletre Az említett jelentések elmondják, hogy az olaszok, miután négynapos ütközetben helyreállították azt a hidat, amelyet a szovjet tüzérség 11 esetben rongált meg, a Dnyepertől északkeletre és keletre eredményesen támadtak. Helységneveket nem ismertetnek ezzel kapcsolatban, de jelzik, hogy a folyótól körülbelül 100 kilométerre északkeletre lezajló küzdelemről van szó. A német haditudósítók kiegészítik ezt a képet. Az egyik német haditudósító a „Berliner Börsenzeitung"-ban színes riportot közöl arról, miképpen keltek át a németek és szövetségeseik a Dnyeperen. „A megvívott harcok az összes katonai szakértők egybehangzó véleménye szerint az első világháború legnagyobik szabású anyagcsatáira emlékeztetnek. Alig érik el első osztagaink a Dnyeper keleti partját, az ellenség gyilkos tüzérségi tüzet nyit meg reájuk. Egész tüzét a fölépült hídra összpontosítja. A hidat találat éri, azonban utászaink fáradhatatlanok. A legvadabb tűzben kijavítják a szükséghidat és azután pontonhidat kezdenek építeni. Leírhatatlan az, amire a dnyeperi átkelés első napjaiban sor kerül. A szovjet tüzérség ismételten szétlőtte a szükséghidakat, újra és újra felépítették őket. Ingadozó pallókon egyensúlyoz át a gyalogság, súlyosan megrakva fegyverekkel és lőszerrel. Nemrég készült el a pontonhíd feljárója, most azt is találat éri. Később szovjet bombavetők jelentkeznek, repülőterük csak három és fél kilométerre van a hadszíntértől. Mélyrepülésben támadnak, de a hídon mégis átjutnak a német csapatok. A Szovjet, úgy látszik, híjával van a nehézfegyvereknek, azonban a túlsó parton kiépített hídfőállásban is szűkölködnek csapataink a lövegekben. Gumicsónakokon gyalogsági ágyúk indulnak útnak, de az ellenséges gránátok szilánkjai sokat elsüllyesztenek a csónakok közül. Ekkor szétszedik az ágyúkat és így juttatják át a túlsó oldalra. A Szovjet ekkor a legnehezebb, vasúti kocsikra szerelt hajóágyúkkal tüzelt a hídfőállásra. A túlsó oldalon szibériai tartalékezredek állnak, most vannak először harcban, még nem fáradtak ki. A legkiválóbb szovjet tüzérek irányozzák az ágyúkat, hiszen az ellenség tudja, hogy miről van szó , de a német támadás így is elérte a célját: a hídfőt megtartották, sőt kiszélesítették." A „B. B. Z." haditudósítója a továbbiakban leírja, hogy a polgári lakosság is résztvett a harcokban, úgyhogy azokat a polgári személyeket, akiket fegyverrel a kézben fogtak el vagy tetten érték őket, amint titkos rádióleadóknál működtek, a kémeket megillető eljárásban részesítették. Hasonló sors várta azokat is, akik telefonvezetékeket vágtak el vagy rongáltak meg. Azzal fejezi be a tudósítást, hogy a dnyeperi harcok a keleti háború eddigi legkeményebb, de legeredményesebb küzdelmei voltak. 3. oldal Egy tubus 60 fillér Olasz csapatok harcai a Dnyepertől keletre A német véderő főparancsnoksága közli szeptember 30-án a keleti háborúról: Olasz csapatok a Dnyepertől keletre folytatott hadműveletek végrehajtása során az ellenség nagyobb erőit morzsolták fel és több ezer foglyot ejtettek. Egy gyaloghadosztály szeptember 28-án és 29-én a keleti arcvonal északi szakaszán sikeres támadást hajtott végre egy szívósan védelmezett hadállás ellen. Kétszáztíz ellenséges kiserődöt rohammal vett be. Repülőkötelékek Charkov vidékén sikeres hadműveleteket folytattak vasúton folyó szállítások ellen és folytatták a Leningrádtól keletre fekvő vasúthálózat, valamint a Murmanszk-vasút berendezéseinek szétrombolását. A „Magyar Távirati Iroda" jelenti az ukrajnai helyzetről: A mind szélesebb keretek között kibontakozó új ukrajnai hadműveletekkel kapcsolatosan magyar katonai körökben még nem tartják elérkezettnek az időt a tüzetesebb tájékoztatásra. Egyébiránt utalnak arra, hogy ezek a hadműveletek megteremtették a feketetengeri partvidék szovjet támaszpontjai és a volt Dnyeperarcvonal , teljes felgöngyölítésének minden alapfeltételét s éppen olyan céltudatos tervszerűséggel és szabatossággal folynak le, mint amilyen tervszerűség és szabatos végrehajtón a szövetségesek Szovjet elleni hadjáratának valamennyi eddigi mozza-