Népszava, 1942. február (70. évfolyam, 26–48. sz.)
1942-02-26 / 46. szám
4. oldal Jfla&tLz&t *c£tt&daL&minid&márfy, Márffy Ödön Az impresszionizmus a festészetben a művészet meghódolása volt a fény előtt s forradalom volt a gondosan kitanulmányozott s modorossá vált formák ellen. A századfordulón már jelentkezett a társadalom általános válsága, bárha a közeledő tragédiát még csak a művészi lélek finom ösztöne érezte meg: a művészet a társadalom bomlási jelenségeit nyugtalanságaiban szerteágazó analitikus (forma- és színbontó) iskolák kereséseiben szólaltatta meg. A rész kezdett fellázadni az egész ellen, az „én" nekilátott, hogy felborítson mindent, ami szabály és nem mindig állított helyébeújat... Viharos volt ez a korszak, de produktív volt, feltétlenül termékeny még elferdüléseiben is, még inkább elhivatott áttöréseiben. Valójában az impresszió is a lélek analitikus művelete volt. Az impresszió utáni kornak, habár csak pillanatokra, el kellett hoznia a vajúdó művészetnek egy utolsó kísérletét, amely akkor a jövendő felé tekintett, egy utolsó kísérletét a szintézisre, éspedig a formák új kifejezése felé. Nálunk a posztimpresszionizmusnak ez a kísérlete egy kis elszigetelt, de hatásában nem lekicsinylendő társaságra hárult, a „nyolcak" ra. Pontosan egybeesett ez a kísérlet a magyar közéletben rövid időre életrekapott optimizmussal, amely úgy látta akkor, hogy ez a közélet megerősödhet széles néprétegek életerős energiáival... A „nyolcak"-kal indult el útjára Márffy Ödön is. A formák zárt feszültsége, dinamikája jellemezte ennek a társaságnak az irányát és az a törekvés, hogy a felszín mögé látva belső átélést is megszólaltasson és az élményen át etikus élményt keltsen a nézőben. Azóta estek a gondolatok érvényre jutottak képzőművészetünk mai modern szellemű művelőinél. Márffy Ödönútja az elindulástól mai művészetéig egyike a legérdekesebb problémáknak. Akadt méltatója, aki úgy találta, hogy a kezdeti formakeresést a művész rég elhagyta, hogy egyéniségét teljesen kiélje a fényességeknek egy örökös optikai ünnepében. E felfogás szerint Márffy visszakanyarodott az impressziónak ahhoz az elsődleges alakjához, amely kifejezését s vázlatos közvetlenségben, a megbontott, formált fény izzásaiban találja meg. Nos, az a kiállítás, amelyet most láthatunk a Tamás-Galériában s amelyen együtt van a művésznek százegy akvarel- és rajzvázlata, élénken bizonyítja, hogy Márffy megmaradt szintetikus művésznek és szertelenül lobogó fémianalizises szilárd formakészségén alapulnak. Világnézeti szempontból tekintve, egy nyugtalanul kavargó átmeneti korszaknak ízig-vérig optimista építő-bontó művésze. Ez a titka annak, hogy Márffy a maga „változatlan" művészi egyéniségét szüntelen ifjúsággal újítja meg és a kor nyílt problémáit festői eszközökkel újra és újra frissen veti fel. Ez az a határeset, amikor az individuális átlép a kollektívbe és egyik sem esik áldozatul. Egész sereg rajta van itt együtt, amely kétségbevonhatatlanul a művész elindulásának erőteljes formai-dinamikai szemléletét képviseli. Mondjuk meg: a „nyolcas"-korszakét. A formák elmélyült művészete ez, fölényes rajztudás alapján és a szerkesztésnek impozáns megoldásaival mind a tájban, mind a figurálisokban. A formáknak ez a biztonsága, amely egyéb rajzaiban is jelentkezik, a többi között egy egyszerűen, pár vonallal megoldott Csinszkavázlatában áll biztosítékképpen többi munkái, hatalmas színeffektusai, a realitástól a féktelen képzelete ellenére egy pillanatra el nem szakadó fényfantáziája mögött. Pátzay Pál jellemezte Márffy művészetét ekképpen: „Művészetének műformája a vázlatszerűség, stluszörvénye pedig a spontaneitás." Ez a jellemzés hűséges, ha Márffy szín effektusos művészetére gondolunk, a plein sírban ragyogó levegős, színes tájaira, a káprázatos vizeken úszó hajóira, a kék, piros, barna fények és árnyak játékára, vagy a nemrég készült villogó havas hegyvölgyeire, ahol szintúgy a formák csak éppen keretül szolgálnak nyugtalan fények számára ... vázlatossága és legegyénibben kirobbanó pillanatszerűségei — ezek jellemzik s ezért közvetlen és elsődleges minden, amit ez a művész mondani akar. A kiállítás (V. Akadémia uceae) március 3-ig tekinthető meg naponta délelőtt 10-től 2-ig és délután 4-től 6-ig, vasárnap 10-től 2-ig. sz. 0 Négyes Bemutató az Új Magyar Színházban A Riviera egyik fürdőhelyének előkelő szállójában két nemzetközi szélhámospár telepszik le néhány napra, hogy új áldozatot keressen és azután a zsákmánnyal gyorsan továbbálljon. Mindegyik pár a másikban véli felfedezni azt a krőzist, aki nemcsak eléggé gazdag, hanem eléggé naiv is ahhoz, hogy ,,jó fogást" lehessen vele csinálni. Ez Asztalos Miklós vígjátékának a kiindulópontja. Tagadhatatlanul kitűnő vígjátékötlet, amelyben az egyszerű szórakoztatásnál és nevettetésnél jóval több lehetőség is fellelhető. Sajnos, a szerző nem mindig aknázza ki teljes mértékben azokat a lehetőségeket, amelyeket az ötlet nyújt. A téma valósággal kínálja a szatirikus helyzetek tömegét, ehelyett a szélhámos szereplők sokszor, sőt túl gyakran moralizálnak, ami önmagában is hiba, de még nagyobb hiba, hogy a hirdetett igazságok úgy kilógnak a darabból, mint a középkori képeken a szentek szájából a szöveg. Egyébként kétségtelenül mulatságos darab Asztalos vígjátéka, de bizonyos, hogy ezen a téren is többet lehetett volna kihozni, ha a cselekmény nem lenne itt-ott meglehetősen indokolatlanul vontatott. All ez főleg az első felvonásra, amely meglehetősen nehezen indul. Ha a szerző mindvégig azt a tempót tudta volna diktálni, amelyet a harmadik felvonás ad, gyorsabb, pergőbb ütemű lett volna a darabja. A két férfifmszerepet Földényi László és Perényi László alakítja. Főidényi, az áldélamerikai álmilliomos, sok derűs percet, szerzett a közönségnek. A női főszerepeket Simor Erzsi és Turai Ida játssza. Simor Erzsinek még meg kell tanulnia, hogy a „félre" nemcsak szövegben, hanem arc- és főleg szemjátékban is erősen kiment már a divatból, de semmiesetre sem alkalmazható olyan sűrűn, ahogyan ő tette a harmadik felvonásban. Turai Ida szokása szerint ismét túlságosan csacsogó és túl naiv naiva volt. A szállóigazgató szerepében Bilicsi Tivadarról kell még megemlékeznünk. Básthy István díszletei egyöntetű tetszést arattak. Siklóssy Pál rendezése itt-ott a figurákon és a darab tempóján is javíthatott volna. szt. NÉPSZAVA 1912 február 26, csütörtök „Egy ezredévi szenvedés..." címmel rendezi Hont Ferenc négy estéből álló előadássorozatát. Az első előadás pénteken este 8 órakor lesz a Vigadó nagytermében „Emlékezzünk régiekről..." címmel. Hont Ferenc arra törekedett, hogy ezen az estén ne csak tartalomban nyújtson kiválót, hanem művészi színvonal tekintetében is. A legjobb magyar előadóművészek lépnek dobogóra, hogy megszólaltassák a magyar múlt nagy szabadsághagyományait. A magyar munkásság tisztában van azzal, hogy ma különösen fontos történelmünk szabadsághagyományainak ápolása. Tisztában van azzal is, hogy a jelen szabadságküzdelmeinek megvívása elsősorban az ő feladata. Ezért támogatta Hont Ferenc előző előadássorozatát és ezért fog megjelenni impozáns számban a péntek esti előadáson is. Színészek, szavalók, énekesek elevenítik meg a török világ és az üldöztetés korszakának panaszdalait, a kuruckor bujdosóénekeit, a fölvilágosodás korának intő szózatait. Basilides Mária, Hont Erzsi és Matuska Miklós tolmácsolásában halljuk majd négy évszázad legkiemelkedőbb zenei termékeit, amelyeket Bártóly, Kodály és Szabolcsi Bence dolgozott fel. R. Simonffy Margit, Hollós Melitta, Major Tamás, Dienes Ferenc, Pásztor János és Gábor Miklós mondja el a műsor prózai és verses részét. Jegyek kaphatók a Népszava kiadóhivatalában. Haláltánc Magyar gyártmányú bűnügyi filmet mutatott be a Forum mozi. Valakit megölnek és az a kérdés, hogy ki a gyilkos. Sem újszerűnek, sem érdekesnek nem nevezhető ez a probléma. A film sem újszerű és nem is különösebben érdekes. Maradna még a rendezés, játék és fotografálás, ezek még kiemelhetnék a filmet az átlag színvonalából. A rendezésről ugyanazt kell mondanunk, amit a film tárgyáról: semmi újat és semmi különösebb értéket nem ad. A főszereplők közül Somlay Artúr nyújt egyedül igazán komoly és figyelemre méltó alakítást. Lázár Mária az előző filmszerepléseiben jobb volt. Uray Tivadar ellenszenves szerepét a kelleténél ellenszenvesebben játszotta. Az új filmszínésznő, Göll Bea, nagyon szép nő, többévi szorgalmas munkával esetleg meg is tanul játszani. Igazán nem mondunk újat, ha ismét felhívjuk a filmgyártók figyelmét arra, hogy a vásznon nem elég a szépség, játszani is kell. A film operatőrje próbálkozott eggyel-mással, az eredmény nem sok. Különösen bántó volt egyik jelenetben, amely mezőn játszódik, hogy a gép rossz beállítása miatt természetellenesen magasra került a látóhatár. A bevilágításra is több gondot kellene fordítani. A hibákat elnézhetnők, ha filmet láttunk volna. Ez a mű azonban megmint csak mozgófényképezett regény, iliint — sajnos — a magyar filmek legnagyobb része. (dy —s) (*) OPERAHÁZ. Némethy Ella betegsége miatt elmaradt a „Tristan és Isolde" keddi előadása, helyette a „Nürnbergi mesterdalnokok" kárpótolták a közönséget Panaszra valóban nem volt ok, mert Wagner zenedrámája kiemelkedően szép előadásban hangzott el. Megérdemelten hosszú taps tüntette ki a szép est karmesterét, Sergio Failonit, aki ezt a művet talán még sohasem vezényelte ily fölényes áttekintéssel, ily kifejezőerőhöz járuló higgadtsággal. Vezénypálcája alatt gyönyörűen szólt az est főszereplője, a zenekar. A harmadik felvonás előjátékát oly költői hangulattal játszotta el az együttes, hogy erre a teljesítményére szinte fel-tengős dícsérőszavakat kellene alkalmaznunk. (..—) C) SVÉD ÍRÓK KÖZBENJÁRÁSA A NORVÉG ÍRÓK ÉRDEKÉBEN. A svéd írók és szerzők szövetsége beadvánnyal fordult a norvég kormányhoz azoknak a norvég íróknak érdekében, akik valamilyen okból gyűjtőtáborban vannak, vagy hatósági őrizet alatt állanak. A beadványban, kérik, hogy a lehetőség szerint javítsanak ezeknek a norvég íróknak a helyzetén. („Bud. Tud.") (*) KISS IRÉNT, a Nemzeti Színház elhunyt örökös tagját pénteken délután órakor temetik a fiumeinli temetőben, a főváros által adományozott díszsírhelyre. (*) MEGHALT JEAN RAMEAU. Párizsból jelentik, hogy Lax közelében, Porlaouban meghalt Jean Rameau költő és író. Rameau regényei közül legismertebbek a „Plus que l'amour" (Több mint szerelem) és a „La Montague d'Or" (Az aranyhegy). (…) A MAGYAR INDIVIDUÁLPSZICHOLÓGIAI EGYESÜLET pénteken, február 27-én este 8 órakor a műegyetem közgazdasági karán (IV, Szerb utca 28) rendezi 2'21. előadóestjét, amelyen dr Hajml Richárd: „A felelősség lélektanához" címmel tart előadást. C) , AZ ORSZAG ÚTJA", Barankovics István és Dessewffy Gyula folyóiratának új száma megjelent. A színvonalas lap a lobbi között Lengyel Balázsnak a sportról és a politikáról, Fürdes Ferencnek a 18. és 19. század „forradalmi" polgárságának szellemi hagyatékáról, Jócsik Lajosnak a Szlovákiai magyarságról. Dési-Huber Istvánnak Nagy István festőről szóló cikkeit közli. Gazdag rovatok egészítik ki a folyóirat februári számát. SZÍNHÁZI ÉS FILMKÖZLEMÉNYEK ÖTVENEDSZER játszották a Pódium nagysikerű téli műsorát, amelynek eluie „Nincs új a nap alatt", ötvan előadás alatt; egész Budapesten híre ment a műsor néhány számának, például a „Magyar óra" című peressflálmai, orveraparódiának, a pesti szobrokról szóló tréfának, a „Mindenki jó" című vígjátéknak, az Avercsenkojelenetnek és a Pécsi öreg Diákok mókáinak. A közönség érdeklődése a Pódium iránt az ötvenedik előadáson túl is változatlanul nagy. PARASZTI SOIl BOS, AZ EGYETEMI KATEDRAIG. Az erdélyi Fekete István, a nagysikerű, „Zsellérek" című regény írója, akinek tavaly sikerrel mutatták be „Hajnalodik" című színdarabját az Új Magyar Színházban, legközelebb mint filmíró mutatkozik be a közönség előtt. „Dr Kovács'' címmel írt filmregényt, amely Bánky Viktor rendezésében kerül celluloidszalagra. Érdekes és időszerű problémát dolgoz fel Fekete István a film meséjében, egy egyszerű parasztifjú küzdelmes útját a faluból a fővárosba, a szántóföldtől egészen az egyetemi katedráig. A fim nemrég készült el a Magyar Filmiroda műtermében, és a főszerepet Páger Antal alakítja, aki pompás alkalmat kapott nagyszerű színészi képességének megcsillogtatására. Dr Kovács István, a parasztifjúból lett egyetemi tanár olyasféle figura, mint az emlékezetes Bors István volt, amelynek alakját Páger Antal egyéniségével összeforró, pompás teljesítményét nyújtotta. Ebben a szerepben, a hírek szerint, Páger felülmúlja emlékezetes alakítását. Vidéki előfizető Misébe! A mai napon postabefizzetőlapot mellékelünk ama előfizetőink lappéldányaihoz, akiknek az előfizetése február 28-án lejár. Kérjük előfizetőinket, hogy a megújítást minél előbb küldjék be, nehogy a lap szállítása fennakadást szenvedjen. Ahol a NÉPSZAVÁ-t saját kézbesítőnk hordja szét, ott az előfizetést a lapkézbesítőnél kell megújítani. A NÉPSZAVA kiadóhivatala •«••••••«•••Ennyi»«* A magyar orvos helyzete A Budapesti Orvosok Szövetsége előadássorozatot rendez a magyar orvos helyzetének megvilágítására. Kedden este dr Simon Béla egyetemi magántanár tartott előadást „Az orvosi pálya tanulmányi kérdése" címmel. Dr Melly József elnöki bevezetője után Simon Béla hangoztatta, hogy Magyarország egészségügyi statisztikája igen szomorú képet mutat. Ennek, az előadó szerint, az az oka, hogy nincs elegendő orvos és azok az orvosok, akik az egészségügyi igazgatás rendelkezésére állhatnak, önhibájukon kívül nem rendelkeznek azzal a felkészültséggel, amely egy orvoslói joggal várható. Ennek viszont a jelenlegi orvosképzésben kell keresni az okát. Kétezer gyakorlatot folytató orvost kérdeztek meg arról, mi a véleménye az egyetemi oktatásról , és a beérkezett válaszok elrettentő képet adnak. Számtalan olyan eset adódik az orvos mindennapi gyakorlatában, amelyet az egyetemen nem volt módjában megtanulni. Rövid a hat egyetemi év, minthogy pedig a hat év további kiterjesztése, legalább is nálunk, gazdasági okokból ez időszerint lehetetlen, a tanítási napokat kell szaporítani, legalább olyan mértékben, mint a középiskolákban. Ez gyakorlatilag legalább ötvenszázalékos tanítási többletet jelentene. Szükséges volna az egyetemi tanársegédeknek, magántanároknak és rendkívüli tanároknak az oktatásba való intenzívebb bevonása. Budapestre jön a német idegenforgalom vezetője. A „M. T. I." jelenti: Varga József kereskedelemügyi miniszter meghívására csütörtökön Budapestre érkezik Hermann Esser államtitkár, a németbirodalmi idegenforgalmi ügyek legfőbb vezetője. Esser három napot tölt Budapesten és pénteken részt vesz a Műcsarnokban a „Németbirodalmi Autó- és Víziútkiállítás" ünnepélyes megnyitásán.