Népszava, 1942. február (70. évfolyam, 26–48. sz.)

1942-02-26 / 46. szám

4. oldal Jfla&tLz&t *c£tt&daL&m­­inid&márfy, Márffy Ödön Az impresszionizmus a festészetben a művészet meghódolása volt a fény előtt s forradalom volt a gondosan ki­tanulmányozot­t s modorossá vált for­m­ák ellen. A századfordulón már jelent­kezett a társadalom általános válsága, bárha a közeledő tragédiát még csak a művészi lélek finom ösztöne érezte meg: a művészet a társadalom bomlási jelenségeit nyugtalanságaiban szerte­ágazó analitikus (forma- és színbontó) iskolák kereséseiben szólaltatta meg. A rész kezdett fellázadni az egész ellen, az „én" nekilátott, hogy felborítson mindent, ami szabály és nem mindig állított helyébe­­újat... Viharos volt ez a­ korszak, de produktív volt, feltétlenül termékeny még elferdüléseiben is, még inkább elhivatott áttöréseiben. Valójá­ban az impresszió is a lélek analitikus művelete volt. Az impresszió utáni kor­nak, habár csak pillanatokra, el kellett hoznia a vajúdó művészetnek egy utolsó kísérletét, amely akkor a jövendő felé tekintett, egy utolsó kísérletét a szintézisre, éspedig a formák új kifeje­zése felé. Nálunk a posztim­presszio­nizmusnak ez a kísérlete egy kis el­szigetelt, de­ hatásában nem lekicsiny­lendő társaságra hárult, a „nyolcak" ra. Pontosan egybeesett ez a kísérlet a ma­gyar közéletben rövid időre életre­kapott optimizmussal, amely úgy látta akkor, h­ogy ez a közélet megerősödhet széles népréteg­ek életerős energiái­val... A „nyolcak"-kal indult el útjára Márffy Ödön is. A formák zárt feszültsége, dinami­kája jellemezte ennek a társaságnak az irányát és az a törekvés, hogy a felszín mögé látva belső átélést is megszólal­tasson és az élményen át etikus élményt keltsen a nézőben. Azóta estek a gondo­latok érvényre jutottak képzőművésze­tünk mai modern szellemű művelőinél. Márffy Ödön­­útja az elindulástól mai művészetéig egyike a legérdekesebb problémáknak. Akadt méltatója, aki úgy találta, hogy a kezdeti forma­keresést a művész rég elhagyta, hogy egyéniségét teljesen kiélje a fényes­ségeknek egy örökös optikai ünnepében. E felfogás szerint Márffy vissza­kanyarodott az impressziónak ahhoz az elsődleges alakjához, amely kifejezését s vázlatos közvetlenségben, a megbon­tott, formált fény izzásaiban találja meg. Nos, az a kiállítás, amelyet most látha­tunk a Tamás-Galériában s amelyen együtt van a művésznek százegy akva­rel- és rajzvázlata, élénken bizonyítja, hogy Márffy megmaradt szintetikus művésznek és szertelenül lobogó fémi­analizises szilárd formakészségén ala­pulnak. Világnézeti szempontból te­kintve, egy nyugtalanul kavargó át­meneti korszaknak ízig-vérig optimista építő-bontó művésze. Ez a titka annak, hogy Márffy a maga „változatlan" mű­vészi egyéniségét szüntelen ifjúsággal újítja meg és a kor nyílt problémáit festői eszközökkel újra és újra frissen veti fel. Ez az a határeset, amikor az indivi­duális átlép a kollektívbe és egyik sem esik áldozatul. Egész sereg rajta van itt együtt, amely kétségbevonhatatlanul a művész elindulásának erőteljes formai-dinami­kai szemléletét képviseli. Mondjuk meg: a „nyolcas"-korszakét. A formák el­mélyült művészete ez, fölényes rajz­tudás alapján és a szerkesztésnek impo­záns megoldásaival mind a tájban, mind a figurálisokban. A formáknak ez a biztonsága, amely egyéb rajzaiban is jelentkezik, a többi között egy egysze­rűen, pár vonallal megoldott Csinszka­vázlatában áll biztosítékképpen többi munkái, hatalmas színeffektusai, a rea­litástól a féktelen képzelete ellenére egy pillanatra el nem szakadó fény­fantáziája mögött. Pátzay Pál jellemezte Márffy művé­szetét ekképpen: „Művészetének mű­­formája a vázlatszerűség, stluszörvénye pedig a spontaneitás." Ez a jellemzés hűséges, ha Márffy szín effektusos mű­vészetére gondolunk, a plein sírban ra­gyogó levegős, színes tájaira, a káprá­zatos vizeken úszó hajóira, a kék, piros, barna fények és árnyak­ játékára, vagy a nemrég készült villogó havas hegy­völgyeire, ahol szintúgy a formák csak éppen keretül szolgálnak nyugtalan fé­nyek számára ... vázlatossága és leg­egyénibben kirobbanó pillanatszerű­sé­gei — ezek jellemzik s ezért közvetlen és elsődleges minden, amit ez a művész mondani akar. A kiállítás (V. Akadémia ucea­e) már­cius 3-ig tekinthető meg naponta dél­előtt 10-től 2-ig és délután 4-től 6-ig, vasárnap 10-től 2-ig. sz. 0 Négyes Bemutató az Új Magyar Színházban A Riviera egyik fürdőhelyének elő­kelő szállójában két nemzetközi szél­hámospár telepszik le néhány napra, hogy új áldozatot keressen és azután a zsákmánnyal gyorsan továbbálljon. Mindegyik pár a másikban véli felfe­dezni azt a krőzist, aki nemcsak eléggé gazdag, hanem eléggé naiv is ahhoz, hogy ,,jó fogást" lehessen vele csinálni. Ez Asztalos Miklós vígjátékának a kiindulópontja. Tagadhatatlanul kitűnő vígjátékötlet, amelyben az egyszerű szórakoztatásnál és nevettetésnél jóval több lehetőség is fellelhető. Sajnos, a szerző nem mindig aknázza ki teljes mértékben azokat a lehetőségeket, ame­lyeket az ötlet nyú­jt. A téma valóság­gal kínálja a­ szatirikus helyzetek tö­megét, ehelyett a szélhámos­ szereplők sokszor, sőt túl gyakran moralizálnak, ami önmagában is hiba, de még na­gyobb hiba, hogy a hirdetett igazságok úgy kilógnak a darabból, mint a kö­zépkori képeken a szentek szájából a szöveg. Egyébként kétségtelenül mulatságos darab Asztalos vígjátéka, de bizonyos, hogy ezen a téren is többet lehetett volna kihozni, ha a cselekmény nem lenne itt-ott meglehetősen indokolatla­nul vontatott. All ez főleg az első fel­vonásra, amely meglehetősen nehezen indul. Ha a szerző mindvégig azt a tempót tudta volna diktálni, amelyet a harmadik felvonás ad, gyorsabb, per­gőbb ütemű lett volna a darabja. A két férfifmszerepet Földényi László és Perényi László alakítja. Főidényi, az áldélam­erikai álmilliomos, sok derűs percet, szerzett a közönségnek. A női főszerepeket Sim­or Erzsi és Turai Ida játssza. Simor Erzsinek még meg kell tanulnia, hogy a „félre" nemcsak szö­­­vegben, hanem arc- és főleg szemjáték­ban is erősen kiment már a divatból, de semmiesetre sem alkalmazható olyan sűrűn, ahogyan ő tette a harmadik fel­vonásban. Turai Ida szokása szerint ismét túlságosan csacsogó és túl naiv naiva volt. A szállóigazgató szerepében Bilicsi Tivadarról kell még megemlé­keznünk. Básthy István díszletei egy­öntetű tetszést arattak. Siklóssy Pál rendezése itt-ott a figurákon és a darab tempóján is javíthatott volna. szt. NÉPSZAVA 19­12 február 26, csütörtök „Egy ezredévi szenvedés..." címmel rendezi Hont Ferenc négy esté­ből álló előadássorozatát. Az első elő­adás pénteken este 8 órakor lesz a Vigadó nagytermében „Emlékezzünk régiekről..." címmel. Hont Ferenc arra törekedett, hogy ezen az estén ne csak tartalomban nyújtson kiválót, hanem művészi színvonal tekintetében­­ is. A legjobb magyar előadóművészek lépnek dobogóra, hogy megszólaltassák a ma­gyar múlt nagy szabadsághagyomá­nyait. A magyar munkásság tisztában van azzal, hogy ma különösen fontos történelmünk szabadsághagyományai­nak ápolása. Tisztában van azzal is, hogy a jelen szabadságküzdelmeinek megvívása elsősorban az ő feladata. Ezért támogatta Hont Ferenc előző előadássorozatát és ezért fog megjelenni impozáns számban a péntek esti elő­adáson is. Színészek, szavalók, éneke­sek elevenítik meg a török világ és az üldöztetés korszakának panaszdalai­t, a kuruckor bujdosóénekeit, a fölvilágo­sod­ás korának intő szózatait. Basilides Mária, Hont Erzsi és Matuska Miklós tolmácsolásában halljuk­ majd négy év­század legkiemelkedőbb zenei termékeit, amelyeket Bártóly, Kodály és Szabolcsi Bence dolgozott fel. R. Simonffy Mar­git, Hollós Melitta, Major Tamás, Die­nes Ferenc, Pásztor János és Gábor Miklós mondja el a műsor prózai és verses részét. Jegyek kaphatók a Nép­szava kiadóhivatalában. Haláltánc Magyar gyártmányú bűnügyi filmet mutatott be a Forum mozi. Valakit megölnek és az a kérdés, hogy ki a gyilkos. Sem újszerűnek, sem érdekes­nek nem nevezhető ez a probléma. A film sem újszerű és nem is különöseb­ben érdekes. Maradna még a rendezés, játék és fotografálás, ezek még kiemel­hetnék a filmet az átlag színvonalából. A rendezésről ugyanazt kell monda­nunk, amit a film tárgyáról: semmi újat és semmi különösebb értéket nem ad. A főszereplők közül Somlay Artúr nyújt egyedül igazán komoly és figye­lemre méltó alakítást. Lázár Mária az előző filmszerepléseiben jobb volt. Uray Tivadar ellenszenves szerepét a kelleté­nél ellenszenvesebben játszotta. Az új filmszínésznő, Göll Bea, nagyon szép nő, többévi szorgalmas munkával eset­leg m­eg is tanul játszani. Igazán nem mondunk újat, ha ismét felhívjuk a fil­mgyártók figyelmét arra, hogy a vásznon nem elég a szépség, játszani is kell. A film operatőrje próbálkozott eggyel-mással, az eredmény nem sok. Különösen bántó volt egyik jelenetben, amely mezőn játszódik, hogy a gép rossz beállítása miatt természetellene­sen magasra került a látóhatár. A be­világításra is több gondot kellene for­dítani. A hibákat elnézhetnők, ha filmet lát­tunk volna. Ez a mű azonban megmint csak mozgófényképezett regény, iliint — sajnos — a magyar filmek legna­gyobb része. (­dy —s) (*) OPERAHÁZ. Némethy Ella beteg­sége miatt elmaradt a „Tristan és Isolde" keddi előadása, helyette a „Nürnbergi mesterdalnokok" kárpótol­ták a közönséget Panaszra valóban nem volt ok, mert Wagner zenedrámája kiemelkedően szép előadásban hangzott el. Megérdemelten hosszú taps tüntette ki a szép est karmesterét, Sergio Failo­nit, aki ezt a művet talán még sohasem vezényelte ily fölényes áttekintéssel, ily kifejezőerőhöz járuló higgadtsággal. Vezénypálcája alatt gyönyörűen szólt az est főszereplője, a zenekar. A har­madik felvonás előjátékát oly költői hangulattal játszotta el az együttes, hogy erre a teljesítményére szinte fel-tengős dícsérőszavakat kellene alkal­maznunk. (..—) C) SVÉD ÍRÓK KÖZBENJÁRÁSA A NORVÉG ÍRÓK ÉRDEKÉBEN. A svéd írók és szerzők szövetsége beadvánnyal fordult a norvég kormányhoz azoknak a norvég íróknak érdekében, akik vala­milyen okból gyűjtőtáborban vannak, vagy hatósági őrizet alatt állanak. A beadványban, kérik, hogy a lehetőség szerint javítsanak ezeknek a norvég íróknak a helyzetén. („Bud. Tud.") (*) KISS IRÉNT, a Nemzeti Színház elhunyt örökös tagját pénteken délután órakor temetik a fiumeinli temető­ben, a főváros által adományozott dísz­sírhelyre. (*) MEGHALT JEAN RAMEAU. Párizsból jelentik, hogy Lax közelében, Porlaouban meghalt Jean Rameau költő és író. Rameau regényei közül legismertebbek a „Plus que l'amour" (Több mint szerelem) és a „La Mon­tague d'Or" (Az aranyhegy). (…) A MAGYAR INDIVIDUÁLPSZICHO­LÓGIAI EGYESÜLET pénteken, február 27-én este 8 órakor a műegyetem közgazda­sági karán (IV, Szerb utca 28) rendezi 2'21­. előadóestjét, amelyen dr Haj­ml Richárd: „A felelősség lélektanához" címmel tart előadást. C) , AZ ORSZAG ÚTJA", Barankovics István és Dessewffy Gyula folyóiratának új s­záma megjelent. A színvonalas lap a lobbi között Lengyel Baláz­snak a sportról és a politikáról, Fü­rdes Fer­encnek a 18. és 19. század „forradalmi" polgárságának szellemi hagyatékáról, Jócsik Lajosnak a­ Szlovákiai magyarságról. Dési-Huber Istvánnak Nagy István f­estőről szóló cikkeit közli. Gazdag rovatok egészítik ki a folyóirat februári számát. SZÍNHÁZI ÉS FILMKÖZLEMÉNYEK ÖTVENEDSZER játszották a Pódium nagysikerű téli műsorát, amelynek eluie „Nincs új a nap alatt", ötvan előadás alatt; egész Budapesten híre ment a műsor né­hány számának, például a „Magyar óra" című peressflálmai, orveraparódiának, a pesti szobrokról szóló tréfának, a „Min­denki jó" című vígjátéknak, az Avercsenko­jelenetnek és a Pécsi öreg Diákok mókái­nak. A közönség érdeklődése a Pódium iránt az ötvenedik előadáson túl is válto­zatlanul nagy. PARASZTI SOIl BOS, AZ EGYETEMI KATEDRAIG. Az erdélyi Fekete István, a nagysikerű, „Zsellérek" című regény írója, akinek tavaly sikerrel mutatták be „Hajna­lodik" című színdarabját az Új Magyar Színházban, legközelebb mint filmíró mutat­kozik be a közönség előtt. „Dr Kovács'' címmel írt filmregényt, amely Bánky Vik­tor rendezésében kerül celluloidszalagra. Érdekes és időszerű problémát dolgoz fel Fekete István a film meséjében, egy egy­szerű parasztifjú küzdelmes útját a faluból a fővárosba, a szántóföldtől egészen az egyetemi katedráig. A fim nemrég készült el a Magyar Filmiroda műtermében, és a­ főszerepet Páger Antal alakítja, aki­ pom­pás alkalmat kapott nagyszerű színészi ké­pességének megcsillogtatására. Dr Kovács István, a parasztifjúból lett egyetemi tanár olyasféle figura, mint az emlékezetes Bors István volt, amelynek alakját Páger Antal egyéniségével összeforró, pompás teljesít­ményét nyújtotta. Ebben a szerepben, a hírek szerint, Páger felülmúlja emlékezetes alakítását. Vidéki előfizető Misébe! A mai napon postabefizzetőlapot mellékelünk ama előfizetőink lap­példányaihoz, akiknek az előfize­tése február 28-án lejár. Kérjük­­ előfizetőinket, h­ogy a megújítást minél előbb küldjék be, nehogy a lap szállítása fennakadást szenved­jen. Ahol a NÉPSZAVÁ-t saját kéz­besítőnk hordja szét, ott az elő­fizetést a lapkézbesítőnél kell meg­újítani. A NÉPSZAVA kiadóhivatala •«••••••­«•••Ennyi»«* A magyar orvos helyzete A Budapesti Orvosok Szövetsége elő­adássorozatot rendez a magyar orvos helyzetének megvilágítására. Kedden este dr Simon Béla egyetemi magán­tanár tartott előadást „Az orvosi pálya tanulmányi kérdése" címmel. Dr Melly József elnöki bevezetője után Simon Béla hangoztatta, hogy Magyarország egészségügyi statiszti­kája igen szomorú képet mutat. Ennek, az előadó szerint, az az oka, hogy nincs elegendő orvos és azok az orvosok, akik az egészségügyi igazgatás rendelkezésére állhatnak, önhibájukon kívül nem rendelkez­nek azzal a felkészültséggel, amely egy orvoslói joggal várható. Ennek viszont a jelenlegi orvosképzés­ben kell keresni az okát. Kétezer gya­korlatot folytató orvost kérdeztek meg arról, mi a véleménye az egyetemi ok­tatásról­ , és a beérkezett válaszok elrettentő képet adnak. Számtalan olyan eset adódik az orvos mindennapi gyakorlatában, amelyet az egyetemen nem volt módjában m­egtanuln­i. Rövid a hat­ egyetemi év, minthogy pedig a hat év további kiterjesztése, legalább is nálunk, gazdasági okokból ez időszerint lehetetlen, a tanítási na­pokat­ kell szaporítani, legalább olyan mértékben, mint a középiskolákban. Ez gyakorlatilag legalább ötvenszázalékos tanítási többletet jelentene. Szükséges volna az egyetemi tanársegédeknek, magántanároknak és rendkívüli taná­roknak az oktatásba való intenzívebb bevonása. Budapestre jön a német idegen­forgalom vezetője. A „M. T. I." je­lenti: Varga József kereskedelem­ügyi miniszter meghívására csü­törtökön Budapestre érkezik Her­mann Esser államtitkár, a német­birodalmi idegenforgalmi ügyek legfőbb vezetője. Esser három na­pot tölt Budapesten és pénteken részt vesz a Műcsarnokban a „Német­birodalmi Autó- és Víziútkiállítás" ünnepélyes megnyitásán.

Next