Népszava, 1943. február (71. évfolyam, 26–48. sz.)

1943-02-13 / 35. szám

f. olda! Európa is. Stockholmi jelentés közli, hogy a német fenhatóság alatt álló Norvégiában a lapok fel­hívják a figyelmet szovjetorosz­angolszász akció lehetőségére. Rá­mutatnak, hogy a Szovjetnek észak­norvégiai aspirációi is vannak és hangoztatják, hogy az angolszászok Európa legészakibb részeit is haj­landók lennének kiszolgáltatni a Szovjet­ Uniónak. Az északeurópa államok közül továbbra is Finnország helyzete áll előtérben. A „Stockholms Tid­ningen" azt írja, hogy az USA minden befolyását latba veti to­vábbra is, hogy Finnország külön­békét kössön és ezzel előnyösebb­é legyen a Szovjet­ Unió helyzete. A „Völkischer Beobachter" azonban rámutat, hogy az angolszászok min­den ilyen irányú kísérlete ered­ménytelen. A német lap hangoz­tatja: Azok az Amerikában élő finn szakszervezeti vezetők, akik Roose­veltnek emlékiratot nyújtottak át és a finn különbéke mellett száll­nak síkra, nem mások, mint Kuusi­nen finn kommunistavezér elv­társai. A „Völkischer Beobachter" elmondja, hogy a „Karjala" című finn lap támadja azokat, akik még mindig nem értették meg Finn­országban, hogy a bolsevista ve­széllyel szemben közös védőfalat kell létesíteni. A finn belpolitika legfontosabb kérdése az elnökválasztás, amelyre február 15-én kerü­l sor. Legvalószí­nűbb a­ mostani elnök, Ityli újra való megválasztása. Mannerheim tábornagy elnökké választása poli­tikai demonstráció lenne. A jelöltek között szerepel a többi között a 76 éves Stahlberg volt elnök neve is. A M­­. T. I." közli, hogy a „Helsin­kin Sanomatt" című nagy finn lap hangoztatja: Noha külföldön igen nagy érdeklődés nyilvánul meg a választás iránt, semmiféle külső nyomás nem érvényesülhet. A há­ború jelenlegi állása semmiben sem korlátozhatja a szabad döntés jo­gát. Megállapítja a lap, hogy a vá­lasztás eredményének ezúttal na­gyobb jelentősége lesz, mint bár­mikor a múltban. További északeurópai­­ vonatko­zású hír. A „N. S. T." közli, hogy a Szovjet­ Unió Angliával és az Egyesült Államokkal egyetértve el­határozta, hogy Izland szigetén diplomáciai képviseletet létesít. Az angol lapok megjegyzik, hogy Iz­land igen fontos támaszpontja a Szovjet­ Unióba irányuló szövetsé­ges hadianyagszállításoknak, tábornok pedig Roosevelt­­képvise­letében Kelet-Ázsiába utazott és megbeszéléseket folytatott Csang-Kaj-Sek­kel. A két katonai megbí­zott Wavell indiiai szövetséges fő­parancsnokkal is tárgyalt. A csung­kingi kormány washingtoni nagy­követe búcsúebédet adott a Washing­tonban időző kínai katonai bizott­ság tiszteletére. Az ebéden részt­vett Leahy, Roosevelt legfőbb ka­tonai tanácsadója is. A távolkeleti háborúban a japánellenes­ hatalmak közül az USA játssza egyre inkább a vezetőszerepet. Megírtuk, hogy Amerika újabb csendesóceáni tá­maszpontok szerzésére törekszik. A „M. T. I." közli, hogy az amerikai kongresszus elé törvényjavaslatot terjesztenek az Anglia részéről az Egyesült Államoknak ideiglenesen átengedett Kar­ibi szigetek és Új-Fundland végleges lefoglalásáról. Miközben az angolszász hatalmak hangoztatják Japánnal szemben való elszántságukat — amint Tani japán külügyminiszter a tokiói kép­viselőházban közölte —, továbbra is folyamatban vannak a tárgyalá­sok Japán és a Szovjet­ Unió között a szaehalinszigeti petróleumkon­cesszió és a halászati szerződés kér­désében. A távolkeleti értekezlet Churchill, beszéde után, kelet­ázsiai vonatkozású kijelentéseket is tett. Miután megállapította, hogy Németország megsemmisítése előbb­revaló, mint a Japán elleni­­döntő háború, hangoztatta, hogyha a szö­vetségesek előbb győznék le Német­országot, mint Japánt, a Brit Biro­dalom minden haderejét a leg­nagyobb gyorsasággal a keletázsiai hadszíntérre irányítaná — jelenti a „M. T. I.". — Churchill késznek nyilatkozott arra, hogy ezt az ígé­retet külön egyezmény alakjában is rögzítse. Bejelentette, hogy Nagy-Britannia Japán ellen a háborút a „feltételnélküli megadásig" foly­tatja. Elmondta, hogy az angolok Kelet-Ázsiában leginkább a burmai hadműveletekben vesznek részt. Az a feladatuk, hogy újra megnyissák a burmai utat, hogy a Japán ellen harcoló Kína ezen keresztül meg­kaphassa a szükséges támogatást. Churchill szerint Csang-Kaj-Sek megelégedését fejezte ki a támoga­tásért, amiben részesíteni fogják. Csang-Kaj-Sek — mondta Churchill — kiveszi részét az eljövendő kelet­ázsiai műveletekben és teljesíteni fogja a rábízott feladatot. Megírtuk, hogy Dili tábornagy Churchill képviseletében. Arnold A Földközi tenger partvidékei Amint Churchill már bejelen­tette, Eisenhower altábornagy lett a földközi tengeri szövetséges csa­patok főparancsnoka- Eisenhowert egyben hadseregtábornokká nevez­ték ki. Eisenhower nyilatkozatot adott, amely szerint az 1. és a 8. brit hadsereg taktikai ellenőrzését Alexander tábornok végzi Cunning­ham tengernaggyal és Tedder al­tábornaggyal együ­tt. Alexander már meg is érkezett Eisenhower főhadiszállására. Girand francia csapatait visszavonták a tuniszi arcvonalról, hogy átcsoportosítsák és kiegészítsék. Girand tábornok északafrikai francia kormányzónak első, De Gaulle mellé kirendelt kö­vete, Panasieu, megérkezett Lon­donba. Az olaszországi kormányváltozás legfontosabb része gyakorlatban is megvalósult: Mussolini átvette hi­vatalosan is a külügyminisztérium vezetését. Mussolini első ténykedé­seként a spanyol nagykövetet fo­gadta, aki Franco tábornok szemé­lyes üzenetét adta át neki. Ezután Svájc követét, majd Németország nagykövetét fogadta Mussolini. Az olasz kormány elnöke a „Duce mus­kétásai"- szervezet fennállásának huszadik évfordulója alkalmából fogadta a szervezet elesett tagjai­nak hozzátartozóit és a kitüntetett muskétások képviselőit, akik előtt méltatta a muskétások háborús ér­demeit. Beigbeder spanyol vezérkari ezre­des és volt külügyminiszter Lissza­bonban tartózkodik és ott felirat­kozott Carmona államelnök látoga­tóinak névjegyzékébe. A „N. S. T." értesülése szerint Beigbeder Por­tugáliából továbbutazik az Egye­sült Államokba. További érdekes hír az európai semleges államokból, Bernből je­lenti a „N. S. T.", a svájci hadsereg főparancsnoka elrendelte, hogy „a jövő bizonytalanságára való tekin­tettel a kiképzőosztagok megerősí­tése és áthelyezése által gondos­kodni kell arról, hogy állandóan elegendő harcképes csapattest áll­jon rendelkezésre". senki sincs ma Németországban, aki engedékenységről beszélne, vagy akárcsak ilyesmire gondolna is. Népünk — írja — bizton hisz a győ­zelemben. A német nemzet a sztálin­grádi tragikusan hősi küzdelemből megismerhette a háború irgalmat­lan arculatát. Tudja, hogy a háború nem irgalmaz. A háborúban csak az a nép állhat meg­, amely a sze­rencse forgandóságát, a háború rendeléseit és szigorú törvényét el tudja viselni. Kijelentette, hogy a német nép époly szilárdan áll, mint a harc első napján, kész arra, hogy vezetőit bármily nehéz úton is kö­vesse, ha ez az út végül a győze­lemhez visz. Az ellenség — foly­tatja — bebizonyította nekünk ezen a téren, hogy erőnk részleges fel­használásával , nem érhetjük el cé­lunkat. A nép most minden erejét beleveti a küzdelembe. A jelszó, a totális háború mindenütt, az idők parancsa. Ez a háború nem buk­hatik el a népen. Kizárt, hogy Né­metország vezetői hibájából el­veszítse a háborút, mert vezetése magából a népből származik. — Keleten az ellenség vissza­ütött, ezt nem lehet és nem is akar­juk tagadni — írja Göbbels —, majd rámutat, hogy Sztálingrád nem erkölcsileg gyengébbé, hanem még sokkal erősebbé tette Német­országot. Nyomában nagy tisztulási folyamat ment végbe a német nép­ben. Aki­ még ma sem ébred tuda­tára kötelességének — teszi hozzá—, nem tartozik többé hozzánk. Az ilyen ember azonban éppen az a kivétel, amely a szabályt erősíti. Rámutat, hogy a totális győzelem minden előfeltétele rendelkezésre áll, éppen csak ki kell használni, oly gyorsan és alaposan, amint azt egyáltalán lehetséges. A nép- foly­tatja — kész arra, hogy a Führ­er­rel együtt tűzön-vízen át menjen azon az úton, amelyen a győzelmes béke célját elérheti. Az arcvonalon katonáink a nagy téli elhárí­tó­csatát harcolják, mögöttük pedig nagy hadseregek készülnek az el­jövendő támadásra. Azzal fejezi be cikkét, hogy a nép a győzelemhez vezető na­p és merész tervet várja és ezt­ acélos állhatatossággal fog­ja végrehajtani. A cikk utolsó szavai: „Népünk egy emberként áll a Führer mögött. Akarhatunk-e még egyebet?" A Népszava legutóbb beszámolt a német polgári mozgósítás teljessé tételére vonatkozó intézkedésekről. Ezen a téren most újabb lépés tör­tént. A birodalmi légügyi, belügy­miniszter, közoktatásügyi miniszter és a birodalmi ifjúsági vezető kö­zös rendelete értelmében a német középiskolák felsőbb oszt­ályainak diákjait fel lehet, használni arra, hogy a légierő kötelékében háborús segédszolgálatot teljesítsenek. A szolgálat külön behívó alapján veszi kezdetét és a kiképzést, vala­mint az ellátást külön személyzet végzi mindaddig, amíg a behívottak­­ nem lépnek közvetlen katonai szol­gálatba. A középiskolásokat min­denekelőtt a légiveszélynek kitett vidékeken veszik igénybe. NÉPSZAVA M3 februar­YS, szombat Göbbels a német nép erőfeszítéséről Német válaszként foghatjuk fel Churchill beszédére Göbbels német­birodalmi miniszter „Akaratunk és utunk" című cikkét, amelyet a „Das Reich" legújabb száma közöl. Göb­bels megállapítja, hogy a németek hangulata kemény és határozott. Azt mondják: háborúban hallgat­nak a múzsák. És mégis. Soha annyi könyvet nem olvastak az emberek, mint most. Valahol egy könyv­csárdában jártunk és ügyeltük a „csárda" forgalmát. A tulajdonos­ról aligha lehetne megállapítani, mi volt a foglalkozása azelőtt. Nem ő volt az első, valahol itt, valahol ott, majd egyre többen nyitottak ilyen üzletet. Azonban egyik sem a körutakon, hanem a­ mellékutcák­ban látott fantáziát az üzlet ki­nyitására. A „könyvcsárda" tulajdonosa, akiről szó van, éppen rendet, csinál. — A tegnap itt járt vevők után kell rendet csinálnom — mondja bosszúság nélkül. Hiszen, aki bejön a „csárdába", az önmagát szolgálja ki. A tulajdonos visszarakosgatja a könyveket a helyükre. Becsukott szemmel is tudja, melyiket hová kell visszatennie. Nem minden cél­zás nélkül sóhajtja: — Hej, ha a vevők tudnák, mi munkámba kerül utánuk rendet csinálni másnap... Dehát a vevő mindenekelőtt. Szó, ami szó, van munkája éppen elég. Szorgalommal végzi, még a vevőket sem méltatja figyelemre, mert itt nem kell jóelőre köszönni, alázatos meghajlásokkal fogadni a vevőt. A vevő már bent is van a „csár­dában". Diák. És már ott is áll az egyik könyv­állvány előtt, keres, kutat, túr, hol türelmesen, hol meg izgatottan. Atig néhány perc múlva már fönt van a létrán és a legfelső polcokról szedi le a könyveket egy jól öltö­zött úrnak, aki — mint mondja — középiskolai tanár és a diáknak jó­tanácsképpen ajánlja: nyelveket kell tanulni, fiam, nem­ haragszik, úgy-e, de a jövő azoké, akik minél több nyelvet tudnak. De azért a gö­rög irodalom se kiskutya, meg a klasszikusok, úgy ám , folytatta a tanácsadást, mintha órát tartana az iskolában. Közben a diák meg a tanár közösen kiválogatott könyvei már szép számmal várják, ki me­lyiknek a könyvtárába kerül. A „csárdatulajdonos" cigaretta­töltés közben az egyre bizonyta­lanabbá váló jövő fölött kesereg a feleségének. — Honnan a csudából vásároljak annyi könyvet, amennyi kellene a vevők kielégítéssém. Már az állandó vevőket sem tudom kiszolgálni. Kifutófiú kérdezi: — A „Társadalmi Lexikon"-t meg­venném, egy szaktársamnak meg­van, nagyszerű dolgokat olvasott föl belőle. Megkapta a választ, hogy nincs, nem kapható, még felárral sem, nem megy ki kedveszegetten, ha­nem ő is beáll a keresők közé. De azért egyik szemlével kifelé is néz, a kerékpárjára vigyáz. Nő áll mellette. A meginduló be­szélgetés itt nem ismerkedést je­lent, hanem tudakozódást, tapoga­tódzást: ki milyen könyveket, olva­sott már, vagy milyeneket szeretne olvasni? A nő mondja is a kifutó­fiúnak . — A nőkérdést olvassa el. Böbés­től „A nő és a szocializmus"-t, há­rom kötet, de megéri a fáradságot. A kifutófiú papírt vesz elő, föl­írja és megköszöni szépen a jó ta­nácsot. Köztisztasági munkás és háztar­tási alkalmazott beszélgetését figyel­jük. Azt mondják, a munkásnak alig jut ideje és pénze arra, hogy könyveket olvasson. A köztisztasági munkás: — Én bizony, a szemeteskocsi­n ülve, ebédközben jutok csak az ol­vasáshoz. A háztartási alkalmazott: — Én meg ebédközben sem olvas­hatok, mert akkor tálalni kell. Este, hát igen, a háztartási alkalmazott­nak mikor van megint ráérő, ideje? örül, ha lefekhet, így mondják, mert a könyvcsár­dába nemcsak vásárolni, hanem vé­leményt cserélni, beszélgetni is jön­nek az emberek. Itt egymásra talál­nak. A könyvek között bizalma­sabbak lesznek egymáshoz, kívül hagyják a gondok­at, a napi bajo­kat, mindent, ami elválasztóvonalat húz közéjük. A legkülönbözőbb korú és foglal­kozású emberrel találkozhatok mos­tanában a könyvcsárdákban, jó nézni őket, amint a régi, Doris fülledt levegőjű kis helyiségben csil­logó szemekkel kutatnak, keresnek, beszélgetnek egymással. Ha­min­gyárt csak néhány percig is. M.­­Jy. Valahol egy könyvcsárdában

Next