Népszava, 1943. február (71. évfolyam, 26–48. sz.)
1943-02-13 / 35. szám
f. olda! Európa is. Stockholmi jelentés közli, hogy a német fenhatóság alatt álló Norvégiában a lapok felhívják a figyelmet szovjetoroszangolszász akció lehetőségére. Rámutatnak, hogy a Szovjetnek északnorvégiai aspirációi is vannak és hangoztatják, hogy az angolszászok Európa legészakibb részeit is hajlandók lennének kiszolgáltatni a Szovjet Uniónak. Az északeurópa államok közül továbbra is Finnország helyzete áll előtérben. A „Stockholms Tidningen" azt írja, hogy az USA minden befolyását latba veti továbbra is, hogy Finnország különbékét kössön és ezzel előnyösebbé legyen a Szovjet Unió helyzete. A „Völkischer Beobachter" azonban rámutat, hogy az angolszászok minden ilyen irányú kísérlete eredménytelen. A német lap hangoztatja: Azok az Amerikában élő finn szakszervezeti vezetők, akik Rooseveltnek emlékiratot nyújtottak át és a finn különbéke mellett szállnak síkra, nem mások, mint Kuusinen finn kommunistavezér elvtársai. A „Völkischer Beobachter" elmondja, hogy a „Karjala" című finn lap támadja azokat, akik még mindig nem értették meg Finnországban, hogy a bolsevista veszéllyel szemben közös védőfalat kell létesíteni. A finn belpolitika legfontosabb kérdése az elnökválasztás, amelyre február 15-én kerül sor. Legvalószínűbb a mostani elnök, Ityli újra való megválasztása. Mannerheim tábornagy elnökké választása politikai demonstráció lenne. A jelöltek között szerepel a többi között a 76 éves Stahlberg volt elnök neve is. A M. T. I." közli, hogy a „Helsinkin Sanomatt" című nagy finn lap hangoztatja: Noha külföldön igen nagy érdeklődés nyilvánul meg a választás iránt, semmiféle külső nyomás nem érvényesülhet. A háború jelenlegi állása semmiben sem korlátozhatja a szabad döntés jogát. Megállapítja a lap, hogy a választás eredményének ezúttal nagyobb jelentősége lesz, mint bármikor a múltban. További északeurópai vonatkozású hír. A „N. S. T." közli, hogy a Szovjet Unió Angliával és az Egyesült Államokkal egyetértve elhatározta, hogy Izland szigetén diplomáciai képviseletet létesít. Az angol lapok megjegyzik, hogy Izland igen fontos támaszpontja a Szovjet Unióba irányuló szövetséges hadianyagszállításoknak, tábornok pedig Rooseveltképviseletében Kelet-Ázsiába utazott és megbeszéléseket folytatott Csang-Kaj-Sekkel. A két katonai megbízott Wavell indiiai szövetséges főparancsnokkal is tárgyalt. A csungkingi kormány washingtoni nagykövete búcsúebédet adott a Washingtonban időző kínai katonai bizottság tiszteletére. Az ebéden résztvett Leahy, Roosevelt legfőbb katonai tanácsadója is. A távolkeleti háborúban a japánellenes hatalmak közül az USA játssza egyre inkább a vezetőszerepet. Megírtuk, hogy Amerika újabb csendesóceáni támaszpontok szerzésére törekszik. A „M. T. I." közli, hogy az amerikai kongresszus elé törvényjavaslatot terjesztenek az Anglia részéről az Egyesült Államoknak ideiglenesen átengedett Karibi szigetek és Új-Fundland végleges lefoglalásáról. Miközben az angolszász hatalmak hangoztatják Japánnal szemben való elszántságukat — amint Tani japán külügyminiszter a tokiói képviselőházban közölte —, továbbra is folyamatban vannak a tárgyalások Japán és a Szovjet Unió között a szaehalinszigeti petróleumkoncesszió és a halászati szerződés kérdésében. A távolkeleti értekezlet Churchill, beszéde után, keletázsiai vonatkozású kijelentéseket is tett. Miután megállapította, hogy Németország megsemmisítése előbbrevaló, mint a Japán ellenidöntő háború, hangoztatta, hogyha a szövetségesek előbb győznék le Németországot, mint Japánt, a Brit Birodalom minden haderejét a legnagyobb gyorsasággal a keletázsiai hadszíntérre irányítaná — jelenti a „M. T. I.". — Churchill késznek nyilatkozott arra, hogy ezt az ígéretet külön egyezmény alakjában is rögzítse. Bejelentette, hogy Nagy-Britannia Japán ellen a háborút a „feltételnélküli megadásig" folytatja. Elmondta, hogy az angolok Kelet-Ázsiában leginkább a burmai hadműveletekben vesznek részt. Az a feladatuk, hogy újra megnyissák a burmai utat, hogy a Japán ellen harcoló Kína ezen keresztül megkaphassa a szükséges támogatást. Churchill szerint Csang-Kaj-Sek megelégedését fejezte ki a támogatásért, amiben részesíteni fogják. Csang-Kaj-Sek — mondta Churchill — kiveszi részét az eljövendő keletázsiai műveletekben és teljesíteni fogja a rábízott feladatot. Megírtuk, hogy Dili tábornagy Churchill képviseletében. Arnold A Földközi tenger partvidékei Amint Churchill már bejelentette, Eisenhower altábornagy lett a földközi tengeri szövetséges csapatok főparancsnoka- Eisenhowert egyben hadseregtábornokká nevezték ki. Eisenhower nyilatkozatot adott, amely szerint az 1. és a 8. brit hadsereg taktikai ellenőrzését Alexander tábornok végzi Cunningham tengernaggyal és Tedder altábornaggyal együtt. Alexander már meg is érkezett Eisenhower főhadiszállására. Girand francia csapatait visszavonták a tuniszi arcvonalról, hogy átcsoportosítsák és kiegészítsék. Girand tábornok északafrikai francia kormányzónak első, De Gaulle mellé kirendelt követe, Panasieu, megérkezett Londonba. Az olaszországi kormányváltozás legfontosabb része gyakorlatban is megvalósult: Mussolini átvette hivatalosan is a külügyminisztérium vezetését. Mussolini első ténykedéseként a spanyol nagykövetet fogadta, aki Franco tábornok személyes üzenetét adta át neki. Ezután Svájc követét, majd Németország nagykövetét fogadta Mussolini. Az olasz kormány elnöke a „Duce muskétásai"- szervezet fennállásának huszadik évfordulója alkalmából fogadta a szervezet elesett tagjainak hozzátartozóit és a kitüntetett muskétások képviselőit, akik előtt méltatta a muskétások háborús érdemeit. Beigbeder spanyol vezérkari ezredes és volt külügyminiszter Lisszabonban tartózkodik és ott feliratkozott Carmona államelnök látogatóinak névjegyzékébe. A „N. S. T." értesülése szerint Beigbeder Portugáliából továbbutazik az Egyesült Államokba. További érdekes hír az európai semleges államokból, Bernből jelenti a „N. S. T.", a svájci hadsereg főparancsnoka elrendelte, hogy „a jövő bizonytalanságára való tekintettel a kiképzőosztagok megerősítése és áthelyezése által gondoskodni kell arról, hogy állandóan elegendő harcképes csapattest álljon rendelkezésre". senki sincs ma Németországban, aki engedékenységről beszélne, vagy akárcsak ilyesmire gondolna is. Népünk — írja — bizton hisz a győzelemben. A német nemzet a sztálingrádi tragikusan hősi küzdelemből megismerhette a háború irgalmatlan arculatát. Tudja, hogy a háború nem irgalmaz. A háborúban csak az a nép állhat meg, amely a szerencse forgandóságát, a háború rendeléseit és szigorú törvényét el tudja viselni. Kijelentette, hogy a német nép époly szilárdan áll, mint a harc első napján, kész arra, hogy vezetőit bármily nehéz úton is kövesse, ha ez az út végül a győzelemhez visz. Az ellenség — folytatja — bebizonyította nekünk ezen a téren, hogy erőnk részleges felhasználásával , nem érhetjük el célunkat. A nép most minden erejét beleveti a küzdelembe. A jelszó, a totális háború mindenütt, az idők parancsa. Ez a háború nem bukhatik el a népen. Kizárt, hogy Németország vezetői hibájából elveszítse a háborút, mert vezetése magából a népből származik. — Keleten az ellenség visszaütött, ezt nem lehet és nem is akarjuk tagadni — írja Göbbels —, majd rámutat, hogy Sztálingrád nem erkölcsileg gyengébbé, hanem még sokkal erősebbé tette Németországot. Nyomában nagy tisztulási folyamat ment végbe a német népben. Aki még ma sem ébred tudatára kötelességének — teszi hozzá—, nem tartozik többé hozzánk. Az ilyen ember azonban éppen az a kivétel, amely a szabályt erősíti. Rámutat, hogy a totális győzelem minden előfeltétele rendelkezésre áll, éppen csak ki kell használni, oly gyorsan és alaposan, amint azt egyáltalán lehetséges. A nép- folytatja — kész arra, hogy a Führerrel együtt tűzön-vízen át menjen azon az úton, amelyen a győzelmes béke célját elérheti. Az arcvonalon katonáink a nagy téli elhárítócsatát harcolják, mögöttük pedig nagy hadseregek készülnek az eljövendő támadásra. Azzal fejezi be cikkét, hogy a nép a győzelemhez vezető nap és merész tervet várja és ezt acélos állhatatossággal fogja végrehajtani. A cikk utolsó szavai: „Népünk egy emberként áll a Führer mögött. Akarhatunk-e még egyebet?" A Népszava legutóbb beszámolt a német polgári mozgósítás teljessé tételére vonatkozó intézkedésekről. Ezen a téren most újabb lépés történt. A birodalmi légügyi, belügyminiszter, közoktatásügyi miniszter és a birodalmi ifjúsági vezető közös rendelete értelmében a német középiskolák felsőbb osztályainak diákjait fel lehet, használni arra, hogy a légierő kötelékében háborús segédszolgálatot teljesítsenek. A szolgálat külön behívó alapján veszi kezdetét és a kiképzést, valamint az ellátást külön személyzet végzi mindaddig, amíg a behívottak nem lépnek közvetlen katonai szolgálatba. A középiskolásokat mindenekelőtt a légiveszélynek kitett vidékeken veszik igénybe. NÉPSZAVA M3 februarYS, szombat Göbbels a német nép erőfeszítéséről Német válaszként foghatjuk fel Churchill beszédére Göbbels németbirodalmi miniszter „Akaratunk és utunk" című cikkét, amelyet a „Das Reich" legújabb száma közöl. Göbbels megállapítja, hogy a németek hangulata kemény és határozott. Azt mondják: háborúban hallgatnak a múzsák. És mégis. Soha annyi könyvet nem olvastak az emberek, mint most. Valahol egy könyvcsárdában jártunk és ügyeltük a „csárda" forgalmát. A tulajdonosról aligha lehetne megállapítani, mi volt a foglalkozása azelőtt. Nem ő volt az első, valahol itt, valahol ott, majd egyre többen nyitottak ilyen üzletet. Azonban egyik sem a körutakon, hanem a mellékutcákban látott fantáziát az üzlet kinyitására. A „könyvcsárda" tulajdonosa, akiről szó van, éppen rendet, csinál. — A tegnap itt járt vevők után kell rendet csinálnom — mondja bosszúság nélkül. Hiszen, aki bejön a „csárdába", az önmagát szolgálja ki. A tulajdonos visszarakosgatja a könyveket a helyükre. Becsukott szemmel is tudja, melyiket hová kell visszatennie. Nem minden célzás nélkül sóhajtja: — Hej, ha a vevők tudnák, mi munkámba kerül utánuk rendet csinálni másnap... Dehát a vevő mindenekelőtt. Szó, ami szó, van munkája éppen elég. Szorgalommal végzi, még a vevőket sem méltatja figyelemre, mert itt nem kell jóelőre köszönni, alázatos meghajlásokkal fogadni a vevőt. A vevő már bent is van a „csárdában". Diák. És már ott is áll az egyik könyvállvány előtt, keres, kutat, túr, hol türelmesen, hol meg izgatottan. Atig néhány perc múlva már fönt van a létrán és a legfelső polcokról szedi le a könyveket egy jól öltözött úrnak, aki — mint mondja — középiskolai tanár és a diáknak jótanácsképpen ajánlja: nyelveket kell tanulni, fiam, nem haragszik, úgy-e, de a jövő azoké, akik minél több nyelvet tudnak. De azért a görög irodalom se kiskutya, meg a klasszikusok, úgy ám , folytatta a tanácsadást, mintha órát tartana az iskolában. Közben a diák meg a tanár közösen kiválogatott könyvei már szép számmal várják, ki melyiknek a könyvtárába kerül. A „csárdatulajdonos" cigarettatöltés közben az egyre bizonytalanabbá váló jövő fölött kesereg a feleségének. — Honnan a csudából vásároljak annyi könyvet, amennyi kellene a vevők kielégítéssém. Már az állandó vevőket sem tudom kiszolgálni. Kifutófiú kérdezi: — A „Társadalmi Lexikon"-t megvenném, egy szaktársamnak megvan, nagyszerű dolgokat olvasott föl belőle. Megkapta a választ, hogy nincs, nem kapható, még felárral sem, nem megy ki kedveszegetten, hanem ő is beáll a keresők közé. De azért egyik szemlével kifelé is néz, a kerékpárjára vigyáz. Nő áll mellette. A meginduló beszélgetés itt nem ismerkedést jelent, hanem tudakozódást, tapogatódzást: ki milyen könyveket, olvasott már, vagy milyeneket szeretne olvasni? A nő mondja is a kifutófiúnak . — A nőkérdést olvassa el. Böbéstől „A nő és a szocializmus"-t, három kötet, de megéri a fáradságot. A kifutófiú papírt vesz elő, fölírja és megköszöni szépen a jó tanácsot. Köztisztasági munkás és háztartási alkalmazott beszélgetését figyeljük. Azt mondják, a munkásnak alig jut ideje és pénze arra, hogy könyveket olvasson. A köztisztasági munkás: — Én bizony, a szemeteskocsin ülve, ebédközben jutok csak az olvasáshoz. A háztartási alkalmazott: — Én meg ebédközben sem olvashatok, mert akkor tálalni kell. Este, hát igen, a háztartási alkalmazottnak mikor van megint ráérő, ideje? örül, ha lefekhet, így mondják, mert a könyvcsárdába nemcsak vásárolni, hanem véleményt cserélni, beszélgetni is jönnek az emberek. Itt egymásra találnak. A könyvek között bizalmasabbak lesznek egymáshoz, kívül hagyják a gondokat, a napi bajokat, mindent, ami elválasztóvonalat húz közéjük. A legkülönbözőbb korú és foglalkozású emberrel találkozhatok mostanában a könyvcsárdákban, jó nézni őket, amint a régi, Doris fülledt levegőjű kis helyiségben csillogó szemekkel kutatnak, keresnek, beszélgetnek egymással. Hamingyárt csak néhány percig is. M.Jy. Valahol egy könyvcsárdában