Népszava, 1943. május (71. évfolyam, 97–122. sz.)
1943-05-23 / 116. szám
május 26, vasárnap WfiPSZAVA Két ismeretlen József Attila-vers Néhány hete, hogy Sándor Imre, a kiváló író és újságíró meghalt. Sándor Imrét, aki ifjúkorom óta barátom volt — emlékezetem szerint —, még 1925-ben, Bécsben, én mutattam be József Attilának. A két író közötti barátság az első években igen laza volt, alig is találkoztak egymással, már csak azért sem, mert József Attila előbb Budapestre, majd Párizsba utazott, Sándor viszont szűkebb hazájába, Kassára. 1927 telén aztán, amikor mind József Attila, mind Sándor Imre hazatért Pestre, a barátság igen szorossá vált közöttük. József Attilának akkoriban megint nagyon rosszul ment a sora, lakása se volt és hosszú ideig — ha jól emlékszem, hónapokig — Sándor Imre Klauzál téri albérleti szobájának dívánján talált menedéket. E nyomorúság ellenére ezidőben Attila legjobb alkotó kedvében volt. Az érés korszaka kezdődött, a kamasz Attilából ebben az időben lett ifjú, ismert és irodalmi berkekben elismert költő. A ..Nincsen apám se anyám" legszebb darabjai ekkor születtek. Tudom, hogy e versek egy részét Sándor Imrének mutatta meg először és hogy e halkszavú, igen szerény és mélyérzésű író véleményére sokat adott. Hogy ekapcsolat milyen szoros volt, azt legjobban a Sándor Imre hagyatékában talált József Attila-kéziratok bizonyítják. Az egyik egy Sándor Imrének ajánlt vers kézirata. A verset József Attila megváltoztatva, megrövidítve fölvette a ..Nincsen apám se anyám" kötetébe. Az eredeti változat teljesen ismeretlen, most kerül nyilvánosságra először. Az eredeti kézirat: »áiutor Imrének derűs vagyok és hallgatag pipáin és bicskáin is elhagytam vagy ötven kilóra lefogytam szalonnán értem mialatt virágzott minden vállalat s rossz nők ültek jó autókban derűs vagyok és hallgatag. szenvedtem ostobák miatt nincs senki akire rámondjam crsmét lelte nyomoromban fölhő valék: már süt a nap derűs vagyok és hallgatag, budapest, 1928. febr. 10. József Attila: A később megjelent szöveg: Dal Derűs vagyok és hallgatag pipám is, bicskám is elhagytam Derűs vagyok és hallgatag. Hopp szél, fúdd szét e dalomat! Nincs senki, akire rámondtam: ürömét lelte nyomoromban. Felhő valók: már süt a nap. Derűs vagyok és hallgatag. Mint látjuk, a később a „Nincsen apám se anyám", majd a „Medvetánc" kötetbe fölvett változat sokkal rövidebb és tisztultabb, mint az eredeti forma. De hogy a Sándor Imrének ajánlott vers az eredeti, az első variáns, azt az a levél is bizonyítja, amelyet szintén Sándor Imre hagyatékában találtam. József Attila igen érdekes levele így hangzik: „Pest, 1928. ápr. ?J. Kedves Imre, jóideig hevert lapotok a Koronában, minthogy dolgaim vagy inkább dolgaim hiánya innen elszólítottak, de már ismét itt koronázom a múzsákat. Sőt kötettel koronázom immár lombokkal, illesztett fejüket. . Küldök itt néked három előfizetési ívet — helyezz el jó kezekbe kettőt és eggyel periig iparkodj magad. A könyvet Tevan nyomja s valószínűen Gémiskiadásként jelenik meg a 2.20, azaz nektek ott 2.50, amit — minthogy nem lelem az árfolyamot, számíts át kérlek cK-ra. Szeretném, ha minél több jönne össze — belül jó könyv, kívül szép könyv, és nem drága. És szeretnék a nyáron nyugodtan tanulhatni, mert vizsgámat szeptemberre halasztottam. Lakásom másfél hónapig nem volt, koplaltam is, néha még cigaretta sem akadt, de hát most nagyszerűen süt a nap, lakom ki van fizetve máj. 13-ig, korán kelek, számolom a verebeket és annyira örülök mindennek, hogy az már visszaesés az Univerzummal s a Társadalmi Zavarok Korában legalább is szemtelenség. De — tudod — alattomban egy kicsit mindig szemtelen voltam, különösen ami a derűt illeti. A derűről jut eszembe, hogy egy verset neked ajánlottam, ahelyett kapsz egy másikat, amelyet ugyan nem ajánlok, hanem így kezdek, azaz kezdtem volt. Elküldtem hozzád Sándor Imrét, mert rügyet látott már a fán, bár bimbók hírét érdemelnéd. Osváthnak igen tetszett és rengeteget mulattak rajta. Most mégsem küldöm el, mert szeretnék javítani rajta, aminthogy azon is, ami nálad van, változtattam egy keveset. Könyvemtől általában sokat várnak. Komor Bandi, aki nagyobbrészt és ideiglenes összeállításban látta, azt mondja, hogy szenzációs lesz — pedig ő szigorai kritikus. Kíváncsi vagyok, várjon ti mnt szóljok majd hozzá. Az előfizetők címeit s az előfizetésüket május 15-ig kérem, mert a nyomdaszámla felét előre kell megfizetni. Ölel Attila: Fizetett lakásom címe: Pest, VI. Andrássy út u. III. 12." Ezt a levelet még a fiatal, az angyali szegénységben élő, a nyomorúságot játékosan viselő József Attila írta. De a derűs, játékos, sziporkázó szavak mögött is ott érezzük az alig 23 éves költő komoly, mély felelősségérzetét. Telve van bűntudattal, hogy a „Társadalmi Zavarok Korában" túlságosan jól érzi magát! Szemtelen és „visszaél az Univerzum"-mal, mert kicsattan a jókedvtől, hiszen három hétre ki van fizetve az Andrássy út 6. szám alatti udvari cselédszobája! Ami a levélben idézett — ismételten Sándor Imréhez intézett, illetve most már róla szóló — verset illeti, Sándor Imre sohasem említette nekem, hogy ezt a verset valaha valóban meg is kapta volna József Attilától és sem Sándor Imre, sem — tudtommal — József Attila hátrahagyott iratai között nem akadtak eddig nyomára. Lehet azonban, hogy Sándor Imre igen értékes irodalmi hagyatékának és kiterjedt levelezésének rendezésekor ez az ismeretlen József Attila-vers is előkerül. Egy másik — későbbi korban keletkezett — József Attila-kézirat mindenesetre előkerült. Ez is első variáns. Javított alakjában a ,,Külvárosi éj", illetve a „Medvetánc" kötetben jelent meg. Keletkezési ideje, minden jel szerint, 1932. Az eredeti kézirat: József Attila: Fagy. Töprengett ősszel szilajon, havazna gondolkodva most s kemény fagy tiszta ablakán dobol az ingerült idő. Monopol-tőke vas-szerű ideje ez, jelenidő, ez a kovácsolt hideg, e villanó, e kés idő. Hulk ezüstpénzdarab szava, Elhangzott merev pendülés a kartel márványasztalán ez az idő, a nincs-idő Mögötte mennyi hallgatag hideg kenyér és pléhdoboz, megmeredt dolgok halmaza, kirakat-üvege-idő Hol az az éles szélű kő? hol az a fagyos vasdarab? Vágd bele! Zúzd be! Lépj belé!... Ez az idő, ez az idő A később megjelent szöveg: Fagy. Töprengett ősszel szilajon,upa, na gondolkodva most s kemény fagy tiszta ablakán dobol az ingerült idő. Bankárok és tábornokok ideje ez, jelen idő. Ez a kovácsolt hideg, a villanó, e kés idő. A csördülő ég vasban áll. Ez a fagy álszur,dös tüdőt, rongy mögött meztelen kebelt köszörűn sikoltó idő. Mögött© mennyi hallgatag hideg kenyér és pléhdoboz, megdermedt dolgok halmaza — kirakat-üvege-idő. És kiáltoznak: „Hol a kő, Hol az a díses vasdarab. Vágd bele! Zudd be! Lépj belé!" Milyen idő milyen idő Amint látjuk, a két változat eléggé különbözik egymástól. József Attila teljesen újraírta a harmadik versszakaszt, de a többi szakaszokban is egész sorokat vagy egyes szavakat változtatott meg, cserélt ki. A „Külvárosi éj"-ben, illetve a ,,Medvetánc"-ban megjelent alakjában a vers sokkal keményebb, pontosabb, mint eredetileg. A szabatos kifejezést, a gondolatok és érzések pontos közlését annyira szerető József Attila itt is megmutatkozik. Mennyivel valóságosabb a vuselarab, amely deres és nem fagyos és a hidegben a dolgok mennyivel inkább megdermednek és nem megmerednek. Említettem már, nem lehetetlen, hogy Sándor Imre hagyatékában József Attila további kézirataira bukkanunk, az eddigi eredményt azonban már most akartam nyilvánosságra hozni. Fontos lenne, ha az Ady óta legnagyobb magyar költő minden, esetleg még rejtőző kéziratát felkutatnék. Bizonyosra veszem, hogy a kortársak — barátok, ismerősök, szerkesztőségek stb. — fiókjaiban fekszik még néhány ismeretlen József Attila-vers vagy versváltozat. Az ő szavaival szólva, a „Társadalmi Zavarok Korát" éljük és az ilyen korban könnyebben kallódhatnak el az értékek. Vegyük tehát számba, óvjuk annak írásait, aki — saját jóslata szerint — egész népének tanítójává vált. Nádass József va ^ /—A; oS(A£ si^y^iLl VNYL-^i-CV^iöt/A-x*. A hétfői riportlap programja a címe II. oldal Stradivari A hegedű regénye. Antonio Stradivari egyszerű, tiszta, problémátlan életéletvegeken és poklokon át a földgömb tetejéig, ahonnan látszik már „az új világ hajnalhasadása". Szántó Győrit," háromszáz esztendő történetét pergeti le ebben a regényében. A késői reneszánsztól napjainkig hömpölyög az ezerszínű élet derűs szerelmeken, háborúkon, járványokon, forradalmakon át s ha felsír a hegedű hangja, megszólal az örök, ember, akit ebben a regényében is mag akar mutatni Szántó György úgy, ahogyan ő látja befelé fordult szemeivel. A „Stradivari" tíz esztendővel ezelőtt jelent meg s komoly, nagy sikere volt, mint Szántó György minden könyvének. Most az Officina — Szántó György írói működésének húszesztendős jubileumára — díszkiadásban jelentette meg a „Stradivari"-t, szép és igaz könyvek barátja és szerelmesei bizonyára őszinte örömmel fordulnak ez új kiadás felé és gondolatban megszorítják Szántó György kezét s meghajtják fejüket az emberi akarat és alkotó szellem mindent legyőző ereje előtt. (sz. á.)