Népszava, 1944. január (72. évfolyam, 1–24. sz.)

1944-01-14 / 10. szám

1944 január 14. p­éntek NÉPSZAVA Csikorog a szélkakas PÉNZÉT ŐRZI, ÉRTÉKÉT BIZTOSÍTJA csöntzs jal­önt, A BÚZAKÖTVÉNY lep meg bennünket, mert ismerjük az embereinket. A vitát pedig a magunk részéről lezártuk. Nincs időnk, kedvünk, helyünk, jelentéktelen közírókkal vitázni. De meg kellett mutatnunk, milyen gyorsan lovagolnak manap­ság egyes urak. Pésától a Kom­internig — két hónap! Világrekord!­­A holtak gyorsan lovagolnak." De az élőkkel, legalább is a törek­vőbbekkel aligha állják a versenyt. Még alig két hónapja, hogy vissza­utasítottuk Pálóczi Horváth Lajos felénk nyújtott baráti jobbját, a „Magyar Élet" kitűnő főmunka­társa, a szélsőjobboldali szellemi frontról elérkezett... hová is érke­zett? Éppen erről lesz itt szó. Nem azért, mintha P. H. L. személye kü­lönösen fontos volna, de azért, mert a felkínálkozás ugyanolyan vesze­delmes tünet volt, mint amilyen be­teges az a magatartás, amelyet visszautasításunk a túl gyorsan lo­vagló íróból kiváltott. Két hónap után Pálóczi válaszol, már amennyiben válasznak vehető a szélkakas csikorgása Ajj újsütetű szocialista aki azt hitte, hogy né­hány készem kapott szólammal be­juthat a szocialista mozgalomba, sőt azonnal a munkásosztály okta­tója is lehet, gyermeteg terve ku­darcán felbőszülve, visszatér a régi hangjához és lojálisan közeledő ba­rátnai gyűlölködő ellenséggé vál­tozik. Cikke három részből áll Egy progamadó, egy tagadó és egy rágalmazó résziből. Az első részben megmagyarázza, hogy mit ért „ma­­gyar szocializnus"-on. Kiegészítésként még megjegyzi, hogy a magyar szocialista állam­ban a színésznövendékeket néhány évre falura kell küldeni, hogy n­e­m­tanulják a paraszti beszédet, moz­gást stb. Idáig még nem volna köz­tünk lényeges ellentét. Ha P. H L. végre tudja hajtani gazdasági programját, Isten neki, hadd men­jenek a színésznövendékek páré­vi­­­falusi munkára „Párizs megér egy misét." Aggasztó azonban, hogy Pálócziban türelmetlen faji el­fogultságok vannak. (Ne értessünk félre, nemcsak a zsidókkal szem­ben.) Márpedig, ha csak nem akar­jáik csökkenteni az ország területét a tisztán magyarlakta területekre, aligha lehet megoldani a társa­dalmi kérdést anélkül, hogy ne vessünk számot a nemzeti kisebb­ségek jogos igényeivel. Mind­amellett még áthidalhatnék az ellentéteket. Mi engednénk a színésznövendékek kérdésében, P. H. L. engedne türelmetlen faji maga­tartásából. A szocializmus és „ma­gyar szocializmus" közt idáig még nincs végzetes ellentét. Úgy látszik, tévedtünk, amikor visszautasítot­tuk P. H. L. és baráti társasága kö­zeledését. Pálóczi azonban azt állítja, hogy vagy akkor tévedtünk, amikor no­vemberi cikkét felkínálkozásnak vettük, vagy szenzációhajhászásból kiforgattuk szavai értelmét. Most jön a tagadó rész. Lássuk tehát, mi is volt e cikkben. Nyilvánvalóan erőszakos félremagyarázással vet­tük magunkra a következő monda­tot: „A szocializmus régi harcosait egyre jobban idegesíti a neofi­tk tolongása bálványuk körül." Hiszen a neofita szocialisták nem mifelénk tolonganak, hanem a GYOSZ háza­táján. Vagy például bizonyára a TÉBE urait akarta meggyőzni arról, hogy a nadrágos, sőt „lakkcipős" emberből is lehet jó szocialista. A termelési anarchia támadásával, az iliberális elemekkel akart szocia­lista egységfrontot alakítani, Marx és Engels emlegetésével pedig két­ségtelenül az OMGE ortodox szo­cialista szárnyának akart kedves­kedni. Mi pedig mindezt­ erőszako­san magunkra vettük, csakhogy P. H. L. urat zavarba hozzuk. Aki be­veheti, vegye be. Nem hisszük azon­ban, hogy akad épelméjű ember e honban, aki hitelt ad Pálóczi elő­adásának. Nyilván ő is érzi ezt és támadóvédekezés­be megy át. Ebből áll cikkének harmadik része. Keményen hadakozik. Nem kard­dal, nem is bunkóval, sárral. Meg­tudjuk tőle, hogy túl okoztuk az ország feldarabolását, ami ugyan­úgy közismert alaptalan, rágalom, mint az, hogy ,,hideg közönnyel néztük az elszakított magyarság szenvedéseit" s megtagadtuk „mind e m­ai napig a revízióért való kiál­lást". Hogy közben burooun­d is gondoskodjék, szigorúan megró bennünket, amiért politikai párt létünkre nem foglalkoztunk népdal­gyűjtéssel, hanem hagytuk, hogy egy Bartók és Kodály végezze el helyettünk. Vannak azonban súlyo­sabb érvei is. Kijeleenti, hogy „kis­polgári párt" vagyunk — ő, Pa­lócai Horváth Lajos kiközösít min­ket a proletariátusból —, ma­jd végső megsem­mitő érvként fe­jünkhöz vágja: „Nem idézzük azo­kat a becsmérlő jelzőket, amelyek­kel egy európai szocialista ország a magyarországi szociáldemokrata párt megalkuvó magatartását jel­lemezni szokta volt." Megszoktuk már, hogy mozgal­munkba került karrieristák, amikor nem elégíthetik ki ambícióikat, a­zonnal ultraradikálisak lesznek, de ilyen gyors változást! A tegnapi jobboldali, ma már a Kom­internt fogadja el legfőbb munkásmoz­galmi döntőbírónak. Mi lesz hol­nap? Mi tudjuk, mi volt tegnap és tegnapelőtt, tehát tudjuk, hogy m­i lesz holnap és holnapután. Emlék­szünk ér­telmiségiekre, akik polgári újságíróból napok alatt váltak kommunista ideológussá. És emlék­szünk Szákifk­ra. Máriáéira, akik mielőtt önállósították magukat, ná­lunk puhatolództak, nem lehet-e köztünk vezérkedni. Nem lep tehát meg bennünket, ha P. H. L. ha­dat üzen a megalkuvó i­s kis­polgári szociáldemokráciának. Nem Megmarad a 8/A, a 11-es, a 17-es és a 29/A autóbuszjárat, továbbá a trollegfausz is Megszűnik a 8, 10, 16­, 161 A, 24, 25, 27-es autóbusz A főváros közlekedési szakbizott­sága Body László alpolgármester eln­öklésével ülé­st tartott. A bizottság elsőnek az autóbuszfor­galom további korlátozása tárgyában készített — s a Népszavában már rész­letesen ismertetett — előterjeszt­ősel foglalkozott. Mil­ók Sándor elvtárs kifejtette, hogy a pestújhelyi és rá­kospalotai járat m­n nélkülözhető, ezek megszüntetése elsősorban a dol­gozó kisembereket sújtaná. Felvilágosí­tást kért arra vonatkozóan, hogy hány autóbusz és mennyi gun­i áll a főváros rendelkezésére. A meglepő szűk keretek között — mondok­tt — elsősorban a dol­gozó tömegek érdekeit ke­ll figyelembe venni, tekintet nélkül arra, hogy a többi vonalakat kik protezsálják. Helytelenítette továbbá a 29 A-járat megszüntetésére irányuló gondolatot. Ez a vonal az egyetlen közlekedési vo­nala és valósággal életveheti­s­ge az óbudai hegyvidéknek. A továbbiak­ban Milick elvtárs az utóbbi időben egyre gyakrabban előforduló belesetek okai­­val foglalkozott. Visszautast­otta a for­galmi alkalmazottak ellen emiatt szított vállakat és rámutatott a különböző le­hetőségekre, amelyek alkalmasak a bal­esetek számának csökkentésére. A gázu­lások egyik oka nem utolsósorban a mai elsötétítés mellett az, hogy a kocsivezetőt a perim­on összezsú­folódó tömeg való­ agy­i) odapré ell­en kapcsolóhoz, úgyhogy nem tud­ja megtenni a szüksé­ges gyors elhárítómozdulatot. Szívesen fogadja, hogy védőkorlát al­talmazásá­val igyekeznek segíteni a helyzeten. Scheuer Róbert szerint a vidéki váro­sok autóbuszforgalm­át nem csökkentet­ték, ő is foglalkozott a Beszkárt-balese­tekkel.­­ Lázár Ferenc több autóbusz­járat fenntartása mellett szállt síkra. Bechtler Péter elvtárs hangsúlyozta, hogy néhány olyan vonalat kívánnak megszüntetni, amelyek kiesése az érde­kelt területeket valósággal megbénítaná. Elsősorban úgymond — a külső kerüle­tek összeköttetését szolgáá­ló autóbuszokat kell továbbra is fenntartani. Ezeken a vonalakon kistisztviselők és munkások tömegei mennek munkába s a közleke­dés hiánya, túl a személyi kellemetlen­ségeken, károsan hatna a közgazdasági életre is. Szóvátette, hogy a kesere­földi pályaudvaron a déli és a­, esti órákban érkező vonatok hatalmas tömegeket hoznak a fő­városba és így az onnan induló vil­lamosok már a végállomásuktól kezdve zsúfoltak. Általában azokon a vonalakon, ahol szükség szerint indítják a villamosokat, a megfelelő felkészültség okából fölötte gyakoriak a forgalmi zavarok. Foglal­kozott a villamosbalesetek kérdésével és meg­felelő világítási könnyítéseket sür­getett.­ Brózik Bódog az autóbuszok megszün­tetését csak ott tartja lehetőnek, ahol villamosközlekedés is van. Az új mű­gumik kitűnően beváltak, miért nem pótolják ezúton a hiányzó kerekeket? — Magyar Miklós ugyancsak a külső kerületek autóbuszjárata Ujak megszün­tetés® ellen foglalt állást. Szerinte nincs gumi­hiány. A Rózsadomb közlekedését, szerinte a villamosvonal építésével meg lehetne oldani. — Kronberg János kifogásolta a kelen­földi pályaudvar és a Lenke tér közötti reggeli villamosközlekedés zavarait. E környék közlekedését — úgymond — elősegítené a 9-es villamosjárat meg­hosszabbítása. Deák Lajos elvtárs szerint a Várba irányuló autóbuszközleke­dést továbbra is biztosítani kell, mert az ott levő fontos hivatalok egyéb közlekedési eszközök híján meg nem közelíthetők. Báró Babarczy István, a Beszkárt he­lyettes vezérigazgatója válaszolt a fel­szólalásokra. Ma már — mondotta — minden vonal megszüntetése a legna­gyobb nehézségekbe ütközik, hiszen a múltban megtörtént a vonalak gondos kiválogatása. A javaslat azt nézte, hogy az érdekelt környéknek milyen az ellá­tottsága a közlekedés szempontjából. Számolni kell azzal, hogy esetleg má­jusban ismét nagyobb korlátozást kell végrehajtani. A közlekedési s­zakbizottság ezután a következő határozatot hozta: A S­ A, a 11-es, a 17-es és a 29/A jára­tok, valamint a trolleybusz változatla­nul megmaradnak. (A 11-es vonalon a Margit körút és a Vérhalom tér között, a 17-es vonalon a Liget tér és az Új­hegyi út között közlekednek az autó­buszok továbbra is. A 21-es vonal a­ közvágóhíd és Csepel között tart jára­tot. Itt szombaton és az ünnepnapyok előtti hétköznapokon, valamint a fél­ünnepeken délután az első kocsi 14 óra helyett 12 órakor indul. A 22/A vonalon a módosítás szerint az autóbuszok Szép Ilona és az Erzsébet-szanatórium kö­zött közlekednek. A 24 A vonalon az öv utca és Pestújhely között in­dul autóbuszjárat, A 16­ B vonalon pedig a Czéll Kálmán tér és a Bécsikapu tér között. Megszűnik a forgalom január 17-től kezdődően a 8, 10, 16, 16/A, 24, 25 és a 27-es vonala­kon. A 16 és a 16/A jelzésű járatok for­galmának megszüntetésével egyidejűen a Bécsi kapu tér és a Széll Kálmán tér között, amint már említettük, 16/B jel­zéssel indul járat. A 21-es jelzésű autó­buszok, amelyek eddig a Boráros térről indultak, a jövőben — ezt ugyancsak említettük már — a Közvágóhíd és Cse­pel között járnak, a 24­ A jelzésű autó­buszok pedig a Hősök tere helyett Kls Öv ucca és Pestújhely-vonalon közle­kednek. A bizottság ezután Scheuer Róbert és Magyar Miklós felszólalását követően elfogadta a taxi vállaltatok által szetenda területhasználati díj­ról szóló szabályrendeletet. 3. oldal

Next