Népszava, 1944. január (72. évfolyam, 1–24. sz.)

1944-01-26 / 20. szám

IL oldal / Ferenczy Károly A hétköznapok gyors feledésbe szállnak el fölöttünk, de néha alud bennük egy-egy nagy pillanat, amikor megérezzük, hogy most kaptunk valamit, ami egész éle­tünkre szól. Különösen a művészet ajándékai ilyenek, hiszen az igazi művész általános eszméket szólal­tat meg, tehát belső felszabadítá­sunk legszélesebb térségeire vezet el, oda, ahol már a képzelet világá­ban szárnyal a kötött valóság s eszménnyé magasztosul a leg­kisebb rög is. Amikor, nem is olyan régen, a jó Petrovics Elek összegyűjtötte újra Ferenczy Ká­roly képeit, hogy ezt a nagy mű­vészt és művészetét megint a lel­künkre kösse, a­ fennkölt szépség­nek ebben az áradatában az egyik kép megállított. Erdélyi táj. A hegyek mélységes zöldben. A kéklő égen néhány fehér felhőgomoly. Verőfényben csillog a levegő. Bo­rúsan, csöndben maga a végtelen, a megfoghatatlan Természet hív magához. A Mindenbe olvadó nagy Magány ... Mellem kitágult, hogy teleszívjam magamat hűvös leve­gőjével és éreztem, érdemes em­bernek lenni, aki valóság és kép­zelet, rög és szárnyalás, valaki és minden, rész és egész. Lelkemben hódolat szólalt meg a nagy Pán előtt s mint a görög pásztor szent ligetében, akként kötöttem meg én is koszorúmat lába elé. Meg kell mondanom, mélységes hálát érez­tem az iránt a férfiú iránt is, aki Ferenczy Károly művészetét a köz­tudatban annyi szeretettel s annyi művészi gonddal győzelemre segí­tette. Petrovics Elek új könyve Fe­renczy Károlyról újabb állomása ennek a nemes propagandának. Az ízlés finomságán, az érzés me­legségén, a jellemzésnek köz­vet­len erején át elénk tárul itt az a művész, aki a maga szinte asz­kétikus rajongásával hirdette a természet és az ember nagyszerű egységét. Ez az egység Ferenczy­ben testet öltött s az európai szel­lem széles távlataiban szólaltatta meg az elsők között, elevenen, tán mint senki más, a magyar tájat. A művészet nem ismer ha­tárokat és mégis azokkal gazda­gítja az emberiség szellemi biro­dalmát, hogy a kultúrák egész színpompája együtt ragyogjon a földkerekség minden részén, ahol hisznek az ember magasabb el­hivatottságában. Ferenczy Ká­roly bonyolult s mégis egyenes vonalú­­művészi kiteljesedésében, tudjuk, Nagybánya jelentette azt, ami benne és általa a legmara­dandóbbá lett: a fény és az árny, a szín és távlat, a mélyen zenélő dús levegő ékköves játéka és benne az ezerszínű emberi lélek, amelyről annyi, mondanivalója volt, számunkra az alkotójukat odaállítja az európai szellem ma­gyar úttörőinek hálát sugalló örök galériájába. Modern, kor­szerű volt a szó akkori, igazi ér­telmében. Idézzük itt Petrovics szavait: „Jól ismerte korának egész szellemét s tisztában volt azzal is, hogy minő erős szálak fűzik a művészetet a szellemi életének egyéb ágaihoz és egészé­hez." Nem alkudott meg soha mint művész s művészete sohasem volt mégsem öncélú, szolgálat volt az emberiség számára. Korszak tárul elénk Petrovics jellemzésén át és elénk tárul e forrongó korszak megszólaltatója a pompás kötet sok szép művészi mellékletén át is. (Athenaeum­felAdás,) ss. 5. NÉPSZAVA 1944 január 26, szerűs .Milo ÍSze­t * ^tt&daLarít Cz­u­d­a­nt­ií n JJ Besugárzás és az örökléstan Az ibolyántúli, a rongten- és a rádiumsugarakkal, szóval a rövid­hullámú sugarakkal valamivel több mint három évtized előtt érdekes örökléstani vizsgálatok indultak meg. E vizsgálatok eredményei során, szám­talan kísérlet alapján, immár egy új tudományág alakult ki, az úgynevezett­ sugár genetika, az örökléstannak ez újabb fejezete. Ennek az új tudomány­ágnak a kialakulását ismerteti Regös József ,,A Termézet" legújabb száláé­ban. Morgan T. H. 1911-ben, rádium­sugarakkal árasztotta el a Drosophila nevű légyfaj példányait. Azt kutatta, hogy mesterséges beavatkozással lehet-e szaporítani a mutációk, vagyis az ön­ként is keletkező új alakok számát. Akadtak mások, akik röntgen- és ibolyántúli sugarakat alkalmaztak. Meggyőző eredményekre Müllernek 1927-ben kezdett nagyszabású kísérletei vezettek. Az első besugárzási kísérletek alkal­mával az említett légyfajnak olyan új alakjai származtak, amelyek súlyos fej­lődészavarok miatt hamar elpusztultak, de akadtak csupán csökkent életképes­ségű, sőt teljesen életképes változatok is. A besugárzás a sejtek belső szerke­zetét változtatta meg, mégpedig vagy úgy, hogy a sejtek színezhető mag­elemei rendeződtek át, éspedig nagyító­val felismerhetően, vagy pedig ezek­nek a m­agelemeknek, a chromosomák­nak tartalmi részei, az öröklődő tulaj­donságokat magukban záró úgyneve­zett gén­e­k felépítése módosult, na­gyítóval nem kivehetően. Megállapítot­ták azt is, hogy lényegében mindegy, hogy milyen rövidhullámú sugarakat alkalmaznak ezeknél a kísérleteknél, csak­­elég erős legyen a sugáradag, hogy a szöveteken áthatolhasson, minél erő­sebb az adag, annál több az új válto­zatok száma. Patterson és Timofeeff-Bessovszky 1928-ban a következő kísérletet hajtotta végre: A pirosszemű Drosophila-legyet, — ez a faj rendes alakja, — a légy fe­hérszemű változatával keresztezték. Eb­ből a­ párosításból mindenkor piros­szemű ivadékok származnak, mert­ a pirosszeműség, mint uralkodó tulajdon­ság, elnyomja a fehérszeműséget s a Mendel-törvény alapján, bizonyos szá­zalékban, a fehérszemű példányok csak a második nemzedékben lépnek fel. Az említett kutatók az első keresztezésből származott petéket és lárvákat röntgen­sugarakkal sugározták be, mire már az­ első nemzedékben olyan legyek fejlőd­tek, amelyeknek piros szemében fehér foltok mutatkoztak. Illetően a légynek sokszázrészes összetett szemében egy sereg fehér színű lett. A be nem sugáro­zott peték és lárvák példányain soha­sem mutatkoztak fehér szemfoltok. S minél fiatalabb korban sugározták be a petéket és lárvákat, annál több fe­hérség jelentkezett a szemben. Azóta a sugaras beavatkozást az ál­lat- és a növényvilág legkülönbözőbb tagjain alkalmazták már új változatok létrehozására. A tudomány itt a fajok keletkezésének problémavilágába igyek­szik behatolni. Kiállítás Gábor Marianne, a fiatal festőművész alig néhány éve tűnt fel éspedig hatá­rozott körvonalú, férfiasan drámai ki­fejezőmódjával. Sző­nyi mester tanít­ványa s ez a tény átcseng a fiatal művész hangján, de mivel sem gátolja egyéniségének kibontakozását. Alapjá­ban véve a művész a pályája első sza­kaszát járja és­ így f­jlődése mutatja meg, hogy művészi érzékenysége mennyi ruga­lmas­sággal kapcsolódik a belső és külső ,ill­.erőalakító hatásokhoz. Érdekes és tanulságos megfigyelni alakulását éppen a karakterológia szempont­jából. Régebbi mélytónusú, helyenként erő­sen konstruált, belső feszültségektől ter­hes alkotásaival szemben, amelyek leg­többször interieurben, vagyis négy fal közötti megvilágításban szólalnak meg, előadásmódja, szinte átmenet nélkül,­át­csapott a líraian hangolt, szürkésen lágy tónusokba, a festő elmerül a plein-air gyönyörűségében. Az interieurből a plein-airbe átfejlődni — ez visszatérő jelenség a legtöbb festőnél, aminthogy ez volt a törvénye az egyetemes művé­szettörténeti fejlődésnek is. A mozgató­­rúgok, természetesen, ne­m egyformák és talán a fiatal művész volna a leg­hivatottabb arra, hogy számot adjon magának mostani felszabadult, elérzéke­nyüléséről­, kibontakozásáról a korábbi kötöttségekből, a felderült színhangula­tokról, amelyek a drámai előadásból a líraiba vitték át. A bel­ső és külső lég­köri nyomás csökkenése szokott ily fel­szabadítóan hatni. Amikor együtt látjuk a „Szalma­kalapos nő" című vásznát, ezt a mély tónusokban, szigorúan zártan kon­struált megoldást, fakó és fehér színek erős felrakásával s a mélységi dimen­ziót egyedül az egymásra zárt szín­szalagok képviselik s látjuk a „Mű­teremsarok" című darabját feloldott színek kompozíciójában, a súlypontban harsogóan piros folttal: két pólust is­merünk fel. Az utóbbi valóságos láza­dás a zárt kötelékekkel szemben, forma­bontó célzata és jellege kétségtelen. „Régi" megoldásainak körébe tarto­zik a borús hangulatú „Én" című portréja, F. G. továbbá S. Gy. kitűnően jellemzett portréja és „Dunai uszály" című két tája. Ezzel szemben egész se­reg tája és falurészlete vázlatos, vilá­gos, mégis tompított fényű színfoltok­kal („Fehér fal", „Ősz"), ha nem is ujjong, mégis felszabadulásnak, új ke­resésnek a tanúja. A fejlődés, természe­tesen, nem áll meg, különösen nem ebben az életkorban. Az indulásból sej­teni lehet, de egy általános ritmus tör­vény­szerűségéből is, hogy szintézisre kerül ma­jd sor drámai és lírai világa között, tájaiban észrevesz majd kiemel­kedő fényeket, a kötetlenség helyébe újra szót ad majd a konstrukciónak s színes világa egy magasabb szinten visszatér. A Tamás-Galériában bemutatott kiál­lítás (V. Akadémia ucca 8) február 1-ig naponta 10-tól 4-ig, vasárnap 10-től 2-ig tekinthető meg. sz. s. (*) A MAGYARORSZÁGI VAS- ÉS I­MMUNITÁSOK, rézesztergályosok és rokonszakmák február 6-án, vasárnap délelőtt nagyszabású művészmatinét rendeznek a szövetség székházának dísztermében (Magdolna ucca 5.­ A művészmatinén közreműködik: Rózsa­hegyi Kálmán, Nagypál László, Orosz Júlia, Baló Elemér, Várkonyi Zoltán, Bozóky István, Kovách­ Aladár, Rátkay Mária és a Tabáryi-trió. Zongorán kí­sér Nemes János karnagy. A művész­matinén előadásra kerül egy jelenet a „Cigány" cím­­ű népszínműből, Piran­dello: „IV. Henrik" I. felvonásából. Karinthy: „Történelemóra", G. B. Shaw: „Szent Johanna"-ból egy részlet, sanszónok, versek, jazz-átiratok szimfo­nikus zeneművekből st­b. Műsorok kap­hatók a Népszava könyvkereskedésében és a kiadóhivatalban. (*) PÁLYÁZ­AT HEGEDŰD­ARABOK­RA. Sz­inyei Merse Jenő közoktatás­ügyi miniszter a magyar h­egedűirod­a­lom­ fejlesztése céljából pályázatot hir­detett az alábbi zenemű­vekre. Hegedű­verseny zenekarral három tételben, lehetőleg 16 percnél hosszabb időtar­tammal. Pályadíj: 8110 pengő. Hegedű­darab zenekarral, lehetőleg nyolc perc­nél hosszabb időtartammal. Pályadíj: 500 pengő. Hegedű-zongoraszonáta há­rom vagy négy tételben,­­ lehetőleg 12 percnél hosszabb időtartammal. Pálya­díj 600­ pengő. Végül előadási darabok hegedűre zongorakísérettel. Pályadíjak egyenként 300, 200 és 100 pengő. A szerző nevét és lakcímét tartalmazó jeligés levéllel felszerelt pályaművek az Országos Irodalmi és Művészeti Ta­nács címére Budapest VI. Andrássy út 69. szám) küldendők be. A pályáza­tok határideje 1944. évi június 30. (*) HÁZI HANGVERSENYT adott szombaton délután Gervay Marica, de nem ses­élyes dizőzműsorral, hanem Händel - áriával, Schubert, Schumann, Brahms ée Richard Strauss értékes dalaival. Ezek közül főként az enyorgta és barátságos jellegű dalok hangulata® találta és igen tetszetősen Gervay Marica. Zongoránál Braun Paula kísérte őt, aas ismert zongorapedagógus. A házi hang­versenyen Ungár Imre zsongoraműivésa is közreműködött s m­egkapóan adta elő5 Bach és Chopin néhány rövidebb szer­zeményén kívül Beethoven nagy A­duig szonátáját. (1.) (*) A BUDAPESTI SZÍNHÁZAK A N­Y­UGDÍ­JNÉLK­Ü­LI SZÍNÉSZEKÉRT. A nyugdíj nélkül maradt színészek javára valamennyi budapesti magán­színház felajánlotta, hogy egy hétfő dél­utáni előadásának tiszta jövedelmét err®­­a célra áldozza. A nemesszándékú és eléggé nem dicsérhető akcióba az állami színházak igazgatói is bekapcsolódnak. A nyugdíj nélkül maradt öreg színészek felsegélyezését sz­olgáló előadások sorát január 31-én délután az Új Magyar Színház nyitja meg, az utána következő hétfőn, február 7-én délután a Fővárosi Operettszínházban lesz nagyszabásút művészdélután. A további hétfőkön ke­rül sor a többi budapesti színház jóté­konycélú előadására. (*) MAGYAR KÉPZŐMŰVÉSZEI! KIÁLLÍTÁS BERNBEN, A berni mű­csarnokban ünnepélyes keretek között megnyílt a modern magyar képzőművé­szeti kiállítás, amely közel négyszáz műalkotást ölel fel. A megnyitáson a svájci szövetségi kormányt Etter szö­vetségi tanácsos, belügyminiszter kép­viselte, jelen volt a kiállítás védnöke, Bakach-Bessenyey György berni magyar követ. A műcsarnok-egyesület nevében Keller Alfréd elnök méltatta a modern magyar festészet és szobrászat értékét; hangoztatta, hogy Svájc figyelemmel kísér mindent, ami Magyarországra vo­natkozik. Haász Aladár közoktatásügyi minisztériumi osztályfőnök a képző­művészeti alkotás magyar jellemvonás­­ait tárta fel s megköszönte a svájciak­nak, hogy előmozdították a kiállítás létrejöttét. A katalógus előszavát Szinyei Merse Jenő közoktatásügyi miniszter írta. A kiállítást még három svájci városban bemutatják. (*) MÜNCH EDUARD MEGHALT, Munch Eduard, az ismert norvég festő és grafikus, Oslóban 81 éves korába® meghalt. Virágzásában nemzetközi hír­névre tett szert. Sajátos északi ízzel ott állott az impresszionizmus úttörői között. Később grafikus jellemvonása lépett előtérbe és a színek világát egy sajátos, bizonyos fokig misztikus, stili­záltan rajzos világgal cserélte fel. Ebből a korszakából freskói monumentálisan tagoltak. Újabb fejlődése során azután, különösen a litográfiáiban,­­ eddigi, alapjukban szigorúan zárt formáit fel­bontotta, színességében újra, rendkívüli szuggesztív erővel elmélyült és az expresszionizmus egyik előfutárjává lett. SZÍNHÁZI ÉS FILMKÖZLEMÉNYEK „AZ ASSZONYÉRT..." CSÜTÖRTÖKÖK A SZITTYÁBAN. Az új francia produkció a legjobb párizsi mű­­vészeket állította csata­sorba. Pierre Fresnay, aki egyben, a ren­dező is, főszereplője ennek a történetnek. Mellette Y­vonne Printemps és Raimu szere­pi. ..Az asszonyért.. ." csütörtökön kerül a budapesti közönség elé a MIF forgalma­zásába­n. NYOLC­ADIK PREMIER HETÉBE lép aas­­ztrium és Omnia iilimszmnházakban a Mes­ter-film ,,Makacs Kata" című vígjátékba, amelyet Rádius-beli nagy sikere­­után ass­ztrium mellett csütörtöktől az Omnia is műsorára tűz. A film tehát ettől a naptól kevd­ve kizárólag az Átr­ium és Omnia film­színházakban látható. A vígjáték főszerep­lői: Buttykay Em­mi,­ Hajm­ássy Miklós, Szendrey Kata, Mihályfi Béla, Démes György, Vizváry Mariska ás Halmay Tibor. Kísérőműsorként a „Tavaszi álom" című rövid Schubert-filmet játsszák, főszerepben Sárdy Jánossal. „KALOTASZEGI MADONNA." A filmek­nél egyes­ jelenetek megtervezése, kivitele­zése néha nagyon komoly munkát és sok kiadást jelent a gyártóknak. Például a ré­z­zeljövőben bemutatásra kerülő ,,Kalotaszegi madonna"-ban szerepel egy festmény, ame­lyet a történet hőse, Sárdy, a fiatal erdélyi festő egy, a hegyekben nyaraló kisleányról (Adorján Éva) készített. A gyártó Erdélyi— Kárpát-filmvállalat Batthyány Gyulával és Matteoni Eszterrel készíttette el a „Kalota­szegi madonna" képét, amellyel a festő a filmtörténet során díjat nyer. A képek agya csak most a napokban dől el, ugyanis még mindig nem biztos, melyik kép kerül bele a filmbe. A kérdésről az Országos Nemzeti Filmbizottsdff dönt.

Next