Népszava, 1945. június (73. évfolyam, 104–127. sz.)

1945-06-10 / 111. szám

Vasárnap, 1945 június 10. NÉPSZAVA A művészet szabadsága és a szabadság művészete Írta: HÁRS LÁSZLÓ A konszolidáció legbiztosabb jele, hogy ebben a félig lerombolt városban itt is, ott is egyre gyakoribb és egyre több szó esik művészetről és irodalom­ról. Arról az új művészetről és iroda­lomról, amely nincs, de amelynek lennie kellene, hogy példát és utat mutasson, kivezető utat a káoszból. S hogy meg­fogalmazza végre azokat az eszméket és gondolatokat, amelyek eddig csupán jelszavakban és jelmondatokban csa­pódtak ki a zavarból. Kétségtelen: a jazz-revük kürtharsogása, a romokkal környezeti zenés­ kávéházak cigánymu­zsikája közül egyre követelőbb hang szólítja a magyar művészetet egyetlen igaz hivatásuk, a szabadság kivívásá­nak betöltésére. * A művészet néma marad , az írók nem felelnek a hívásra ma sem, éppúgy, mint akkor, amikor a sza­badságot nem megvalósítani, de védel­mezni kellett volna. Tudjuk: a magyar művészet, s főleg a magyar írók mind számra, mind tekintélyre jelentékeny csoportja a veszély idején cserbenhagy­ta a szabadság­ igét, s ha nem is árulta el szavaival, odadobta könnyű prédá­nak, hallgatásával. Ne felejtsük el azon­ban, hogy igenis voltak, akik kitartot­tak mindvégig, akik következetesen és meg nem alkuvóan védték azt, ami végleg elveszettnek látszott. Kitartottak a veszély és elnyomatás idején. És most, amikor végre megszólalhatnának szaba­don és bátran­­ hallgatnak. De oktalanság lenne azt hinni, hogy hallgatásuk közöny és némaságuk te­hetetlenség. A fák tavaszi csupaszsága sem terméketlenség, hiszen az ágakban, a kéreg alatt már bizsereg az új rügy, várva a pillanatot, amelyben megvil­lantaná zöld sisakját az új fényen. Hallgatnak a magyar művészet és a magyar irodalom legjobbjai is, de a némaság készülődik, s lehet, hogy ma, s lehet, hogy holnap kibukkan az első Új rügy. Az irodalom és művészet nem üvegházi virág, s ha az volt eddig, nem szabad, hogy az legyen ezután. Nem gyorsíthatjuk meg tehát érési idejét, meg kell várnunk, amíg rüggyé s vi­rággá dolgozza fel azokat az anyagokat, melyeket a talajból magába szívott Az elnyomatás volt mindenekelőtt ez az anyag, a maga szörnyű, szorító, farkasguzsaival, kímé­letlen tébolyával, értelmetlen rettene­tével. S utána a várt és hívott és mégis oly meglepő, csodálatosan érthetetlen felszabadulás. Mindkettőt vártuk, mindkettőre ké­szültünk jóelőre. Az elsőre: félelemmel és elszántsággal, a másodikra: áhí­tozva és reménykedve. Mindkettő be is következett. Am egyik sem úgy, aho­gyan vártuk, ahogy ezer változatát és lehetőségét előre kiszámítottuk. Min­den másképpen történt, minden, ami történt, meglepő és új volt a maga szörnyűségében és a maga nagyszerű­ségében is. Mindezt azonban előbb fel kell dolgoznia az értelem mechanizmu­sának, hogy kimondhatóvá legyen. Mert nagy az út a gyökértől az ág he­gyén ülő levélig, de nagyobb az út a fűtől és a szemtől a szájig. Már tud­juk azt, hogy elnyomatás és tudjuk azt is, hogy szabadság, de még nem sajá­tunk. Csak tapogatódzunk, szabadsá­gunk határait igyekszünk kitapintani, hogy beszámolhassunk róla. De nem a külvilágban keressük a szabadságot, hanem önmagunkban. Azt kutatjuk, hogy a külső elnyomatás alól felzaba­dulva, mennyire lettünk valóságosan önmagunkban is szabadok. S ha meg­tudjuk, ki is mondjuk. Éppen ezért hiába mutatnak elébünk nagy példá­kat, ezek lelkesíthetnek, de nem sza­bad, hogy utánzásra csábítsanak, mert az utánzás másolás, a másolás pedig nem művészet. A művészet teremtés. És szabadok is csak akkor lehetünk, ha nem másoljuk, hanem megteremt­jük a szabadságot, a művészet szabadságát, és az ember szabadságát egyaránt. Ezek a fogalmak nem testvérek, nem is ikrek, nem mag és lehántható csonthéj a mag körül. Egy test, egy lélek e kettő és nincs olyan fizikai, vagy ké­miai reakció, amely egyiket a másiktól különválaszthatná. Éppen az elnyoma­tás éveiben léptünk örök szövetségre a művészet szabadságával, mert megta­nultuk: mentől szolgaibb a művészet, annál több szolgaságot, de mentől sza­badabb,­ annál több szabadságot teremt. S nem azért tanultuk meg, hogy ismét elfeledjük. Tudjuk és valljuk, hogy a művészet szabadságából sohasem fa­kadhat elnyomás, csak még nagyobb szabadság. Mert csak egyfajta művé­szet van, amely szép, igaz és szabad. S ha minden áron utat akarunk mu­tatni a művésznek — mutassuk meg neki a Végtelent, s a Végtelen határán csillogó háromságot: a tökéletes Szép­ség, a végleges Igazság, s a teljes Sza­badság háromságát. Aki erre függeszti tekintetét, az ember, az szabad, az mű­vész. De aki hátat fordít ennek a há­romságnak, azt vessük el kímélet nél­kül és köpjük ki szánkból a langyosat. Legyünk türelmesek a türelmetlenek­hez és türelmetlenek a tunyákhoz és szolgalelkekhez. S ha így teszünk, meg­ismerjük majd a titkos tudományt, a logikus rejtélyt, az érthető csodát, a szabadság művészetét, amelyet nem lehetett megtanulni az el­nyomatásban, amire csak maga a forró, eleven Szabadság oktathat minket. Csak tőle tanulhatjuk meg: a szabadság mű­vészete a legkeményebb Önfegyelem, amelyhez képest a hindu yogik és a flagellánsok önmegtartóztatása léha szórakozás csupán. A szabadság művé­szete az önként vállalt korlátozások bi­rodalma, amelyben önmagunk jelöljük ki határainkat úgy, hogy azok mentől tágabbak legyenek, anélkül azonban, hogy az általános szabadság rovására határsértést követnénk el. A szabadság művészete: ezeket a határokat betölteni valóságos, bensőnkből áradó szabadság­gal, amely nem mások elnyomására, hanem felszabadítására tör A művészet szabadsága elképzelhetet­len a szabadság művészete nélkül. Oly szövetkezés ez, amelyben a művész ön­ként határolja körül szabadságát, hogy az ne fajulhasson szabadosságig. S amelyben az olvasó, a hallgató, vagy a politikus önként tartja tisztelet­ben ezeket­ a határokat, mert tudja, hogy a szabadság művészete érzéke­nyebb, semhogy éppen kibírná a mű­vészet szabadságának megsértését. Ennyit követelünk a szabadság mű­vészete nevében ,a művészet szabadsá­gától és ennyit a művészet szabadsága nevében a szabadság művészetétől. Eny­nyit és nem többet. Mert tudjuk, hogy több-kevesebb lenne, s ha az egyiket tágítanák, a másik szűkülne összébb. És mert tudjuk, hogy nem az a jó kertész, aki bicskájával esik a fának, hogy­­tü­relmetlenül utat vágjon a — szerinte — túl lassan fakadó rügynek, hanem aki szeretettel és tudással gondozza fáját, leszedegetvén róla a kártékony hernyó­kat, felesleges vadhajtásokat, hogy majdan ép és ízes gyümölcsöket hozzon. Azonnal állítsák fel a határrendőrséget •­­ jönnek vissza a nyilasok! Ezt is helyeslő fejbólintások fogadták. A rémhírterjesztés az egész határ­vidéken nagyban folyik. A vissza­térő nyilasok fennen hangoztatják, hogy a háború még nem fejező­dött be. A németek győzelméről még nem tettek le és arról beszélnek, hogy Steyerország­ban még hatalmas német seregek har­colnak orosz csapatok ellen. Tekin­tettel arra, hogy az újságok csak szór­ványosan jutnak el Kőszegre és kör­nyékére, sokan vannak, akik el is hi­szik ezeket a butaságokat A határon és az egész Dunántúlon nincs karantén ezen a vonalon. Sem egészségügyi, sem szellemi, sem rendőri. Győr előtt a kupéba felszállt egy vas­utas-karszalagot viselő fiatalember. Be­szédbe elegyedve a szomszédaival, el­mesélte, hogy internálva volt, de kien­gedték. „Együtt voltam szegény Budin­szky doktor úrral, az igazságügyminisz­terrel" — mondotta. — „Sokat szenve­dett szegény, erősen dolgoztatták, pedig ő igazán nem volt ilyenhez szokva. Na, ha kiszabadul, majd ellátja egy pár ember baját." A visszaköltöző nyilasokat nem na­gyon érdekli Budapest sorsa. Ha hallanak a romokról, a felrobbantott hidakról, egykedvűen felelik: „Hja, , ez a háború." Az egész úton mást nem hallottunk, mint a németek dicsőítését — fejezi be beszámolóját a budapesti orvos. Felhívjuk az illetékes hatóságok fi­gyelmét ezekre a jelenségekre. Magunk is tudjuk, hogy százával özönlenek visz­sza nap mint nap a nyilasok Német­országból. Senki sem ellenőrzi, hogy mi­lyen csomagokat és szellemi málhákat hoznak magukkal. Pesten azután köny­nyen eltűnnek a nagyváros forgatagá­ban. Útközben mérgezik a lakosság köz­hangulatát, terjesztik a rémhíreket Azonnal intézkedni kell, hogy a ha­táron mindenütt szoros ellenőrzés fogadja a „testvéreket". Nyomban intézkedni kell, hogy kellő számú rendőrség szervezhessék meg a Dunántúlon és ha valamelyik vissza­vándorló nyilasnak sikerül átcsúszni a határellenőrzésen, fogják el őket útköz­ben. Vigyázzunk nagyon! Németországból testi és szellemi járványt hurcolnak vissza közénk! Ha ez így megy tovább, holnap talán Szálasi a koronával a hóna alatt a pesti Körúton fog üzleteket Napokban jött vissza Budapestre egy közismert orvos Kőszegről, oda egy betegéhez utazott. Azelőtt legalább egy amerikai út kellett ahhoz,, hogy a ta­pasztalatokról újságcikk íródjék, ma azonban Kőszeg messzebb van Buda­pesttől, mint valaha Amerika. Az út is legalább annyi időt vesz igénybe. Kőszegen a bencések rendházában volt Szálasi Ferenc rezidenciája. A szer­zeteseket kilakoltatták, helyükre bete­lepedett a „nemzetvezető" teljes kísére­tével. A rendházban éjjel-nappal folyt a pezsgő, a bor. Hangos tivornyák zaja verte fel a csendhez szokott falakat, a nyilas vezető­ testvérek állandóan része­gek voltak. Szökésük után alig győzték összetakarítani a barátok a mulatozá­sok nyomát és a rengeteg üres fiaskót és butéliát. Szálasi egy fekete tokban állandóan magával vitte a koronát. Ha asztal­hoz ült, a tokot maga melé tette a földre. A rendházból Szálasi nem mert kimoz­dulni, a kapuban egy szakasz géppisz­tolyos nyilas állt őrt. Még így is állan­dó rémlátásai voltak a hős vezérnek, óránként rendezett hisztériás jelene­teket. Ausztria felől csapatostól jönnek visz­sza Magyarországra az elmenekült nyi­lasok. Ausztriában kocsit, lovat élelmet kapnak a lakosoktól, mert azt ha­zudják magukról, hogy deportált baloldali magyarok A határon semmiféle ellenőrzés nincs és így a felpakkolt kocsikkal nyugodtan szivárognak vissza. A kocsit-lovat Szom­bathelyen jó pénzért eladják a hazaté­rők, azután vasútok folytatják útjukat Pestig. Persze mindegyik megrakodva jön pénzzel, ékszerrel, műtárgyakkal. Visszahozzák azt, amit „kimentettek" magukkal. Az egész úton nincs rendőri igazol­tatás, nyugodtan jönnek vissza a nyilasok Budapestre. A vonaton hazafelé — mondja az or­vos — nem is titkolják németbarátsá­gukat. Abban a kupéban, ahol ő is uta­zott, az egyik visszavándorló kijelen­tette, hogy „az egész bajt a zsidók okoz­ták. Valamennyit ki kellett volna ir­tani, akkor most nem vádaskodhatná­nak reánk". A kijelentést a fülke vala­mennyi visszaszivárgója egyhangúan helyeselte. Egy másik arról beszélt, hogy a németek milyen rendesek és hogy Ausztriában milyen olcsóság van­­ kölni. A hazát már eladta, most a h­o­.„Persze, nálunk a szocik, meg a kom-­ rónát fogja árulni, munisták tönkre teszik az országot" Hámori László S. oldal si.i/itir Army, ékszer vétel, eladás Dr Bajmócziné Wintermantel Teréz, Budapest, VII, Rákóczi út 10, X. 2. MESTERÉRE BIZD A GÉPET, ROSSZ RÁDIÓD UJRA ÉLED KEMÉNY, VI, Szondy utca 9. Róna államilag vizsgázott fogász fogorvosi gyakorlatát újra megkezdte VIII, Baross utca 133, I. 2. Miifogak. Címre ügyelni. Foglylák. Férfiöltönyszöveteket és textilárut vásárolunk. MOLNÁR ÁRUHÁZ, VII. Rákóczi út 22. Cipésziparosok Talpbéléshasítás, parafa, faszeg, feneke K A R P A T I börkereskedésnél, V. Pannónia utca 17. FOTÓCIKKEK SZEMÜVEGEK Napszemüvegek FOTÓSZAKKÖNYVEK Zlatschek­ és Farkas ANDRÁSSY UT 31. RÁKÓCZI UT 80. AMATŐRMUNKA-KIDOLGOZÁS ikát...? Jáhntól lISS IV, Petőfi Sándor utca 17 ENYV I. PAPÍRFELDOLGOZÓK, KÖNYVKÖTŐK ÉS FESTŐK RÉSZÉRE minden tételben KAPHATÓ. V. Aulich u. 7 Mindenféle szőrmeáruk vétele és eladása. Szőrmenagykereskedés, VII. Madách Imre tér 5, félemelet. Villanymotorok, GÉP, szerszám, gépszíj, műszaki cikk vétel és eladás VO­LFOR D, Vas utca S. d. u. 2—4-ig. Herz- és perzsabundáért legmagasabb árat fizetek. Szőrmekereskedés, VII. Madách Imre tér 5, félemelet. ELSYN cipő- és fogkrém-lerakat, mosószap­pan, varró- és géptű, susztergéptű és még sok egyéb kapható Braun közszükségleti üzletében, Aggteleki utca 4. Varró- és gép­tűt, zsilettpengét, ceruzát stb., kis tételben is vesz. Vidéki kereskedők és kis viszont­eladók olcsó bevásárlási forrása. M­uililflu VÉDEKEZZ A JÁRVÁNYOK ELLEN! Biztos hatású szer rühesség, viszketegség, tetvek ellen. Egyedárusító: Braun, Aggteleki­­ utca 4. üzlet. Ára 16 pengő. Huszárzsír he­lyett is jó. Viszonteladóknak árengedmény.

Next