Népszava, 1949. január (77. évfolyam, 1-25. sz.)
1949-01-20 / 16. szám
Etyil, tamd&Órai Hozzászól a MÁVAG-kazánműhely Másfajta I mana kerü- . I letekben. A taggyűlés ez, I teremben, s ahol a felülvizsgáló bizottság javaslatát a párttagok elé terjesztik, — nem az utcára! jutunk be, hanem a MÁVAG kazánműhelyéből: útközben a szegecselőgépek lármája siint, a hegesztők kéklángja villan. A kazánműhelyból nyíló »vörös terem«-ben iskolapadok. Ez a helyiség egyébként szakmai továbbképzés céljára szolgál. Az iskolapadokban kormos, olajos munkaruhában várják a gyűlést a párttagok. Kazánkovácsok, hegesztőik, lakatosok. Némelyikük 20— 30 kilós kalapáccsal dolgozik, elnehezedett kezük csak lassanként kezd rájárni a szemináriumi jegyzetekre, a sokáig eltiltott, elrabolt tanuláshoz is szokni kell. Igen, bizonyára helytelenül járt el az a felülvizsgáló bizottsági elnök, aki az egyik kazánkovácstól azt kérdezte, hogy mi az empiriokriticizmus. Az elnököt azonnal leváltották, mert itt, nem ez a legfontosabb. Mi a leff- I Pontosan kider a II o rQ1 a tangyüléfontosabb ? Igen. I V. elvtárs olvas, a vasasok az iskolapadokra könyökölnek. Komoly arcok, feszült figyelem. A. J. elvtársat a bizottság kizárásra javasolta. Nincsen kapcsolata a párttal, pártmunkát nem végez, szemináriumra nem jár, teljesen képzetlen. Egyébként szorgalmas, lelkiismeretes munkás, az újjáépítésben teljes erejével részt vett. Kiállt a normaszűkítés mellett — normaidejéből önként vissszaadott. Kinek van hozzászólása? Csend- A vasasok tenyerükbe támasztják arcukat. Érzik, hogy itt valami nincsen rendben- Most már csak arról van szó, hogy ezt az érzést ki is kell mondani. V. elvtárs helyesen híva fel a tagság figyelmét arra, hogy mindenki szóljon hozzá. Egymásután jelentkeznek a hozzászólók azok, akik A. J. elvtárs _______mellett dolgoznak. Eleinte kissé lassan és akadozva, de aztán egészen világosan megmagyarázzák a kazánműhheig dolgozói: A. J. elvtárs szívvel-lélekkel a munkásosztályhoz tartozik. Példát mutat a munkájával. Példát mutatott akkor, amikor kiállt a normaszűkítés mellett. Kiállt Mindszenty ellen is, minden tömegmegmozdulásban együtt haladt a munkásság legjobbjaival. Legyen tagjelölt, ha aktívan részt vesz e Párt munkájában és elméletileg is képzi magát, értékes tagja lesz az élcsapatnak. A taggyűlés egyhangúlag a visszaminősítés mellett szavaz. A. J. elvtárs szót kér: — Köszönöm a bizalmat, elvtársak, ígérem, hogy holnaptól kezdve pártmunkát vállalok és nekilátok a tanulásnak. B. I. lakatost ugyancsak kizárásra javasolta a bizottság. Bestázott főtörzsőrmester, 1945-ben jött haza nyugatról, de csak 1947-ben állt be dolgozni a gyárba. Az infláció alatt hazament az apósához falura és élelmiszer adásvételével foglalkozott. Szerinte Gyöngyösi a külügyminiszter és nem tudja, hd az MDP főtitkára. R 7 Nem tehet arról, * * hogy B-listázták Védekezik Az infláció alatt ___________ | azért ment falura, mert Pesten nehéz volt a megélhetés. Mindenki arra törekszik, hogy könnyebben éljen. A kazánműhely bizalmija emelkedik szólásra: — Mindannyian nehezen éltünk az infláció alatt, elvtársak. Sokan közülünk mehettek volna a hozzátartozóikhoz falura és mégis ittmaradtak a gyárban. Dolgoztak egy kió krumpliért, mert tudták, hogy az ő országuk épül. B. I. ezt nem tudta, nem érezte. A demokratikus honvédség senkit sem B-listáz véletlenül. B. I. a múltban nyilván vétkezett a dolgozó nép ellen és ezt a hibáját a felszabadulás után sem igyekezett jóvátenni. Még mindig van alkalma rá, a munkahelyén. A pártba nem való,, helyeslem a kizárást. A többiek hasonló értelemben szólnak. És a szavazásnál egyetlen kéz sem emelkedik fel a kizárás ellen, kis vita fejlődik. Nem mindenki érti meg, hogy a vissza______________ minősítés nem büntetés. Ellenkezőleg: alkalom, hogy az illető elvtárs tudásbeli hiányosságait pótolja, később a pártnak hasznos tagja legyen. L. G. most szabadult 19 éves ifjúmunkás maga mondja: — Azelőtt kisimahelyben dolgoztam, ott nem úgy volt, mint a MÁVAG-ban, ahol egyik munkás a másikat hívja pártmunkára és tanulásra. De én is hanyag voltam, ezután majd máskép gondolkodom. Sokat fogok tanulni, hogy kiérdemeljem a tagságot az élcsapatban. Egyhangú helyeslés, L. G. maga is megszavazza saját visszaminősítését. Most már nagyon komolyan, egészen magas színvonalon folyik a taggyűlés. A javaslatok megvitatásánál egyre gyakrabban és meggyőződöttebben hangzanak el ilyen szavak: Osztályhűség, éberség, ideológiai fejlődés. Mintha mindannyiunk gondolatát foglalná össze, úgy mondja S. J. elvtárs a taggyűlés végén: — A legfontosabb elvtársik a hűség osztályunkhoz és pártunkhoz. Ebben már benne van az, hogy legjobb tudásunk szerint szívvel-lélekkel végezzük munkánkat. És nagyon fontos, hogy tanuljunk. Sokat tanuljunk, hogy soha senki ne használhasson fel bennünket eszközül a munkásosztály ellen. Hogy tanítani, vezetni tudjuk a dolgozó népet a szocializmus építésében. S. I. elvtárs 65 éves. A felülvizsgáló bizottság javaslata alapján most megy 2. hetes agitációs tanfolyamra. A visszaminősítések körül „ Isto2 fiu uk Eleked' . ...miNEwmsn »Mi, kommunisták, különös vágású emberek vagyunk. Nem közönséges anyagból vagyunk mi gyúrva. Mi vagyunk azok, akik a nagy proletár hadvezérnek, Lenin elvtársnak hadseregét alkotjuk. Nincs nagyobb tisztesség, mint tagnak lenni abban a pártban, amelynek alapítója és vezetője Lenin elvtárs. Nem mindenkinek adatott meg, hogy egy ilyen pártnak tagja lehessen. Nem mindenkinek adatott meg, hogy kiállja azokat a megpróbáltatásokat és viharokat, amelyek egy ilyen párt tagságával együttjárnak. A munkásosztály fiai, az ínség és a harc fiai, a mérhetetlen nélkülözések és hősi erőfeszítések fiai, ezeknek kell elsősorban egy ilyen párt tagjainak lenni. Éppen ezért nevezik a leninisták pártját, a kommunisták pártját egyben a munkásosztály pártjának. Amikor eltávozott tőlünk Lenin elvtárs, örökbe hagyta ránk, hogy hordozzuk fennen és őrizzük meg tisztán ezt a kitüntető címet: párttag, esküszünk neked Lenin elvtárs, hogy becsülettel teljesítjük ezt a te végakaratodat.« (Sztálinnak a II. össz-szövetségi Szovjetkongresszuson 1920 január 24-én Lenin halála alkalmából mondott beszédéből.) A katolikus egyház vezetői még nem szakítottak a múlttal Losonczy Géza előadása a klerikális reakció elleni harcról Losonczy Géza miniszterelnökségi államtitkár szerdán délután előadást tartott a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Akadémiáján a népi demokrácia harcáról a klerikális reakciói ellen. Előadása bevezetőjében a klerikális reakció kérdésével foglalkozott. Megállapította, hogy a reakciónak ez a válfaja a közhiedelemmel ellentétben nem a felszabadulás után keletkezett. A klerikális reakciónak a magyar történelemben jelentős szerepe volt. A katolikus egyház vezetői négy évszázad óta mindvégig az idegen uralkodóház, az idegen érdekek leghűbb szövetségesei, a feudális és később kapitalista elnyomás és kizsákmányolás legszilárdabb támaszai, a középkori sötétség és felekezeti türelmetlenség hordozói voltak. A klerikális reakció mindig szemben állt a néppel De ugyanezt a magatartást tanúsította az egyház a Bocskayfelkelés, Rákóczi Ferenc szabadságharca és az 1848—49-es szabadságharcot megelőző reformmozgalmak idején is. Az 1847—48. évi országgyűlés tagjairól írott titkos jelentések a katolikus főpapokat kivétel nélkül a császári udvarhoz hű elemeknek tünteti fel. Utalt ezzel kapcsolatban a hazaáruló esztergomi érsek, Hám János szerepére A szabadságharc leverése után az elnyomás és önkény korában a klerikális reakció tovább folytatta Pázmány Péter, Kollonich Lipót és Hám János politikáját. A múlt század második felében és a XX. század elején a katolikus reakciót konzervativizmusban, haladáselleneségben, középkoriságban nem tudták túlszárnyalni.Az első imperialista világháború idején a klerikális reakció a legvéresebbszájú háborús uszítók között szerepelt. Az első világháború és a forradalmak után a klerikális reakció Horthy ellenforradalma mellé állt. Ezért adta áldását a klerikális reakció az imperialista háborúkra, a sovinizmusra és irredentizmusra, a fehér terrorra és a fasizmusra, a nagybirtokra és Horthy M'k’ter. — A felszabadulás után Mindszenty József és a hivatalos katolikus vezető körök jelentős része ugyanolyan ellenségesen állott szembe a fiatal magyar demokráciával, mint Bocskay, Rákóczi és Kossuth szabadságharcával — jelentette ki Losonczy Géza. — Ugyanúgy viselkedett, ahogyan Kollonich vagy Hám János viselkedtek volna helyében. Lázított a földreform ellen, amely a nincstelen magyar parasztok kezére juttatta a földet. Tiltakozott a köztársasági államforma ellen, gyalázta a magyar szabadságharc dicsőséges emlékét. Pásztorlevelekkel, körmenetekkel és egyéb vallásos jellegűnek álcázott politikai tömegmozgósításokkal igyekezett a népet szembefordítani a demokráciával. Ezután példákkal bizonyította be, hogy mindez nem zavarja a nyugati imperialistákat abban, hogy lepénzelt sajtójukban Mindszentyt vallása és egyháza védőjeként állítsák be. Unalomig ismételgetik a magyarországi vallásüldözésekről szóló elcsépelt mesét és Mindszentyt a kommunisták szította val áldozataként igyekeznek feltüntetni. A továbbiakban megállapította, hogy a Magyar Kommunista Párt és a demokratikus erők mindent elkövettek az állam és a katolikus egyház normális együttélésének biztosítására. A demokrácia nemcsak törvényben biztosította a vallás- és lelkiismereti szabadságot, hanem gondoskodott gyakorlásának lehetőségéről is. Egy lerombolt szegény ország képességeihez mérten anyagiakkal is támogatta az egyházat. Az imperialisták körében mostanában vallásellenesnek rágalmazott magyar állam fizette és fizeti az összes katolikus papokat és püspököket. Horthy kiszolgálói az egyház élén Ezután kifejtette, hogy a földreform valóban nem kímélte a katolikus egyház sokszázezer holdját sem, de a magyar demokrácia a nincstelen parasztok földhözjuttatását tartotta szem előtt. Így is mintegy 80.000 holdat hagyott meg a katolikus egyház kezén. Nem lehet a demokráciát egyházellenességgel vádolni az iskolák államosítása miatt sem. Egy haladó szellemű demokrácia nem tűrhette, hogy iskoláinak 70 százaléka egyházak kezén legyen. Sem a földreform, sem az iskolák államosítása nem volt időszerűtlen, hiszen a földreformot más országokban már a XVIII—XIX. században, illetőleg a XX. század elején megvalósították. De ugyanúgy megelőztek bennünket a nyugati polgári demokráciák az iskolák államosításának kérdésében. Ezután feltette a kérdést, hogy miért szenvedtek hajótörést a magyar demokrácia legjobb szándékú megegyezési kísérletei. Kifejtette, hogy akatolikus egyház vezető körei személyükben és ideológiájukban ugyanazok, akik Horthyt kiszolgálták. A katolikus egyház vezetőinek nagy része a Horthy-világot reprezentálja a már hagyományossá vált Habsburg-imádattal. A megegyezés az egyház érdeke . Hogy az egyház és az állam megegyezése legalább annyira érdeke volt az egyháznak, mint az államnak, az Mindszenty letartóztatása előtt nem lehetett kétséges egyetlen gondolkodó ember számára sem. Hogy az állam és az egyház megegyezése inkább érdeke a katolikus egyháznak, mint az államnak, az Mindszenty letartóztatása után nem lehet vitás — mondotta Losonczy Géza. — A Mindszenty-ügy komoly figyelmeztetés a katolikus egyház vezetői számára — fejtegette tovább. — Az eddigi úton járuokon és oktalanság volna. A magyar demokrácia gazdaságilag és politikailag hatalmasan megerősödött és nem kétséges, hogy a jövőben még rohamosabban erősödik. Ilyen körülmények közszentű politikájának folytatása eleve pusztulásra van ítélve. A katolikus egyház vezetői mindezt nem gondolták át eléggé. A jelek arra mutatnak, hogy nem szánták rá magukat a gyökeres szakításra a múlttal. De nem mérte fel a helyzet komolyságát a Vatikán sem, amely megengedhetetlen módon avatkozik bele a magyar értem és a magyar katolikus egyház viszonyának rend '-zésébe. A továbbiakban Losonczy Géza - a Vatikán politikájáról adott fel lemzést és kifejtette, hogy milyen érdekeket reprezentál tulajdonképpen a Vatikán. A Vatikánból elhangzott szózatok azt hangoztatták, hogy a Vatikán nem kedvez a szembenálló két tábor egyikének sem a világpolitikában. Ezt az állítást azonban megcáfolja a Vatikán magatartása az olasz választásokon, amelynek hadjáratára a lírák milliárdjait és a dollárok millióit költötte. Amerikai erkölcsök szerint nem riadt vissza a korrumpálástól, a zsarolástól, a hamisítástól és a nép kiéheztetésével történt fenyegetéstől sem. A Vatikán osztályok és pártok feletti volta csak mese az együgyűek becsapására. A Vatikán rádiója, hivatalos sajtója, Olaszország, Anglia, Amerika, Kanada, Svájc és a többi ország katolikus sajtója napról napra tüzet, lángot szór a népi demokráciákra. Ezután kifejtette, hogy a magyar állam az évszázadok során mindig szembetalálta magát a Vatikán beavatkozási kísérleteivel. Ezt a beavatkozást azonban nemcsak a nemzeti, hanem még a Habsburg királyok sem tűrték el soha. Megemlékezett Mátyás királynak a pápához tetézett egyik levelem, majd Ferenc József magatartásáról, aki a legszigorúbban fenntartotta magának a jogot, hogy a neki nem kivonatos főpapokkal szemben korlátlanug fellépjen. A Vatikán most mégis kísérletezik. Ellenállásra buzdítja a magyar katolikusokat. A Vatikánnak és az imperialistáknak érdekük, hogy tovább feszítsék a húrt, a magyar katolikus egyháznak azonban nem érdeke. Ezt tudomásul kell venniük azoknak az egyházi vezetőknek is, akik a Vatikán beavatkozását ürügynek használják is a megegyezés elodázására. Sok olyan pap van, aki a nép mellé állott Előadása befejező részében hangsúlyozta, hogy mindebből nem következik az, hogy a kommunisták a magyar katolikus egyház történetéből csak a klerikális reakció gyűlöletes szerepét látták meg. A katolikus egyház a magyar nemzeti és Haladó gondolatnak számos nagy képviselőt adott. A felszabadulás után Mindszenty és az egyházi fegyelem nyomása ellenére is sok olyan pap akadt, aki a nép és a népi demokrácia ügye mellé állott. Losonczy Göze" e’ö-'i-' " - következő szavakka fejezte be: — A népi demokrácia eddig még minden kérdést megoldott, amit a fejlődés napirendre tűzött — molletf-i Rákosii-iátyás egr évvel ezőtt, a klerikális reakcióról szólva. — Győzelemre viszi a klerikális reakció elleni híre történelmi jelentőségü ügyét is s ez a győzelem még csatakozik majd pártunk és demokrácánk eddig elért fényes sikereihez.