Népszava, 1949. január (77. évfolyam, 1-25. sz.)

1949-01-20 / 16. szám

Etyil, tamd&Órai Hozzászól a MÁVAG-kazánműhely Másfajta I man­­a kerü­­- . I letekben. A taggyűlés ez, I teremben, s ahol a felül­vizsgáló bizottság javaslatát a párt­tagok elé terjesztik, — nem az ut­­cára! jutunk be, hanem a MÁVAG kazán­műhelyéből: útközben a szegecselőgépek lármája siint, a he­gesztők kéklángja villan. A kazán­­m­űhelyból nyíló »vörös terem«-ben iskolapadok. Ez a helyiség egyéb­ként szakmai továbbképzés céljára szolgál. Az iskolapadokban kormos, ola­jos munkaruhában várják a gyűlést a párttagok. Kazánkovácsok, he­gesztőik, lakatosok. Némelyikük 20— 30 kilós kalapáccsal dolgozik, elne­hezedett kezük csak lassanként kezd rájárni a szemináriumi jegy­zetekre, a sokáig eltiltott, elrabolt tanuláshoz is szokni kell. Igen, bi­zonyára helytelenül járt el az a fe­lülvizsgáló bizottsági elnök, aki az egyik kazánkovácstól azt kérdezte, hogy mi az empiriokriticizmus. Az elnököt azonnal leváltották, mert itt, nem ez a legfontosabb. Mi a le­ff- I Pontosan kide­r a II o rQ1 a tangyülé­­fontosabb ? I­gen. I V. elvtárs ol­vas, a vasasok az iskolapadokra könyökölnek. Komoly arcok, feszült figyelem. A. J. elvtársat a bizott­ság kizárásra javasolta. Nincsen kapcsolata a párttal, pártmunkát nem végez, szemináriumra nem jár, teljesen képzetlen. Egyébként szorgalmas, lelkiismeretes munkás, az újjáépítésben teljes erejével részt vett. Kiállt a normaszűkítés mellett — normaidejéből önként vissszaadott. Kinek van hozzászólása? Csend- A vasasok tenyerükbe támasztják arcukat. Érzik, hogy itt valami nincsen rendben- Most már csak arról van szó, hogy ezt az érzést ki is kell mondani. V. elvtárs helyesen híva fel a tagság figyel­mét arra, hogy mindenki szóljon hozzá. Egymásután jelentkeznek a hozzászó­lók azok, akik A. J. elvtárs _______mellett dol­goznak. Eleinte kissé lassan és aka­dozva, de aztán egészen világosan megmagyarázzák a kazánműhheig dolgozói: A. J. elvtárs szívvel-lélek­­kel a munkásosztályhoz tartozik. Példát mutat a munkájával. Példát mutatott akkor, amikor kiállt a nor­­maszűkítés mellett. Kiállt Mind­­szenty ellen is, minden tömegmeg­mozdulásban együtt haladt a mun­kásság legjobbjaival. Legyen tag­jelölt, ha aktívan részt vesz e Párt munkájában és elméletileg is képzi magát, értékes tagja lesz az élcsa­patnak. A taggyűlés egyhangúlag a visszaminősítés mellett szavaz. A. J. elvtárs szót kér: — Köszönöm a bizalmat, elvtár­sak, ígérem, hogy holnaptól kezdve pártmunkát vállalok és nekilátok a tanulásnak. B. I. lakatost ugyancsak kizá­rásra javasolta a bizottság. B­­estázott főtörzsőrmester, 1945-ben jött haza nyugatról, de csak 1947-ben állt be dolgozni a gyárba. Az infláció alatt hazament az apó­sához falura és élelmiszer adás­vételével foglalkozott. Szerinte Gyöngyösi a külügyminiszter és nem tudja, hd az MDP főtitkára. R 7 Nem tehet arról, * * hogy B-listázták Védekezik Az infláció alatt ___________ | azért ment fa­lura, mert Pesten nehéz volt a megélhetés. Mindenki arra törek­szik, hogy könnyebben éljen. A kazánműhely bizalmija emel­kedik szólásra: — Mindannyian nehezen éltünk az infláció alatt, elv­társak. Sokan közülünk mehettek volna a hozzá­tartozóikhoz falura és mégis itt­­maradta­k a gyárban. Dolgoztak egy kió krumpliért, mert tudták, hogy az ő országuk épül. B. I. ezt nem tudta, nem érezte. A demokratikus honvédség senkit sem B-listáz vé­letlenül. B. I. a múltban nyilván vétkezett a dolgozó nép ellen és ezt a hibáját a felszabadulás után sem igyekezett jóvátenni. Még mindig van alkalma rá, a munka­helyén. A pártba nem való,, he­lyeslem a kizárást. A többiek hasonló értelemben szólnak. És a szavazásnál egyetlen kéz sem emelkedik fel a kizárás ellen, kis vita fejlő­dik. Nem min­denki érti meg, hogy a vissza­______________ minősítés nem büntetés. Ellenkezőleg: alkalom, hogy az illető elvtárs tudásbeli hiányosságait pótolja, később a pártnak hasznos tagja legyen. L. G. most szabadult 19 éves ifjú­munkás maga mondja: — Azelőtt kisimahelyben dolgoz­tam, ott nem úgy volt, mint a MÁVAG-ban, ahol egyik munkás a másikat hívja pártmunkára és tanulásra. De én is hanyag voltam, ezután majd máskép gondolkodom. Sokat fogok tanulni, hogy kiérde­meljem a tagságot az élcsapatban. Egyhangú helyeslés, L. G. maga is megszavazza saját visszaminő­sítését. Most már nagyon komolyan, egészen magas színvonalon folyik a taggyűlés. A javaslatok megvitatá­sánál egyre gyakrabban és meg­­győződöttebben hangzanak el ilyen szavak: Osztályhűség, éberség, ideo­lógiai fejlődés. Mintha mindannyiunk gondolatát foglalná össze, úgy mondja S. J. elvtárs a taggyűlés végén: — A legfontosabb elvtársik a hű­ség osztályunkhoz és pártunkhoz. Ebben már benne van az, hogy leg­jobb tudásunk szerint szívvel-lélek­­kel végezzük munkánkat. És na­gyon fontos, hogy tanuljunk. Sokat tanuljunk, hogy soha senki ne hasz­nálhasson fel bennünket eszközül a munkásosztály ellen. Hogy tanítani, vezetni tudjuk a dolgozó népet a szocializmus építésében. S. I. elvtárs 65 éves. A felülvizs­gáló bizottság javaslata alapján most megy 2. hetes agitációs tan­folyamra. A vissza­minősítések körül „ Isto2 fiu uk Eleked' . ...miNEwmsn »Mi, kommunisták, különös vágású emberek vagyunk. Nem közönséges anyagból vagyunk mi gyúrva. Mi vagyunk azok, akik a nagy proletár hadvezérnek, Lenin elvtársnak hadseregét alkotjuk. Nincs nagyobb tisztesség, mint tagnak lenni abban a pártban, amely­nek alapítója és vezetője Lenin elvtárs. Nem mindenkinek adatott meg, hogy egy ilyen pártnak tagja lehessen. Nem mindenkinek ada­tott meg, hogy kiállja azokat a megpróbáltatásokat és viharokat, amelyek egy ilyen párt tagságával együttjárnak. A munkásosztály fiai, az ínség és a harc fiai, a mérhetetlen nélkülözések és hősi erőfeszítések fiai, ezeknek kell elsősorban egy ilyen párt tagjainak lenni. Éppen ezért nevezik a leninisták pártját, a kommunisták pártját egyben a munkásosztály pártjának. Amikor eltávozott tőlünk Lenin elvtárs, örökbe hagyta ránk, hogy hordozzuk fennen és őrizzük meg tisztán ezt a kitüntető címet: párttag, esküszünk neked Lenin elvtárs, hogy becsülettel teljesítjük ezt a te végakaratodat.« (Sztálinnak a II. össz-szövetségi Szovjetkongresszuson 1920 január 24-én Lenin halála alkalmából mondott beszé­déből.) A katolikus egyház vezetői még nem szakítottak a múlttal Losonczy Géza előadása a klerikális reakció elleni harcról Losonczy Géza miniszterelnök­ségi államtitkár szerdán délután elő­adást tartott a Magyar­ Dolgozók Pártja Politikai Akadémiáján a népi demokrácia harcáról a klerikális re­akciói ellen. Előadása bevezetőjében a kleriká­lis reakció kérdésével foglalkozott. Megállapította, hogy a reakciónak ez a válfaja a közhiedelemmel el­lentétben nem a felszabadulás után keletkezett. A klerikális reakciónak a ma­gyar történelemben jelentős szerepe volt. A katolikus egyház vezetői négy év­század óta mindvégig az idegen uralkodóház, az idegen érdekek leg­­hűbb szövetségesei, a feudális és később kapitalista elnyomás és ki­zsákmányolás legszilárdabb táma­szai, a középkori sötétség és fele­kezeti türelmetlenség hordozói vol­tak. A klerikális reakció mindig szemben állt a néppel De ugyanezt a magatartást tanú­sította az egyház a Bocskay­­felkelés, Rákóczi Ferenc szabad­ságharca és az 1848—49-es sza­badságharcot megelőző reform­­mozgalmak idején is. Az 1847—48. évi országgyűlés tagjairól írott titkos jelentések a katolikus főpapokat kivétel nélkül a császári udvarhoz hű elemeknek tünteti fel. Utalt ezzel kapcsolatban a haza­áruló esztergomi érsek, Hám Já­nos szerepére­ A szabadságharc leverése után az elnyomás és önkény korában a klerikális reakció tovább foly­tatta Pázmány Péter, Kollonich Lipót és Hám János politikáját. A múlt század második felében és a XX. század elején a katolikus reakciót konzerva­tivizmusban, haladáselleneség­­ben, középkoriságban nem tudták túlszárnyalni.Az első imperialista világháború idején a klerikális reakció a leg­véresebbszájú háborús uszítók kö­zött szerepelt. Az első világ­háború és a forradalmak után a klerikális reakció Horthy ellen­­forradalma mellé állt. Ezért adta áldását a klerikális reakció az imperialista hábo­rúkra, a sovinizmusra és irredentizmusra, a fehér terrorra és a fasizmusra, a nagybirtokra és Horthy M'k’ter.­ — A felszabadulás után Mind­­­szenty József és a hivatalos kato­likus vezető körök jelentős része ugyanolyan ellenségesen állott szembe a fiatal magyar demo­kráciával, mint Bocskay, Rá­kóczi és Kossuth szabadság­­harcával — jelentette ki Losonczy Géza. — Ugyanúgy viselkedett, ahogyan Kollonich vagy Hám János visel­kedtek volna helyében. Lázított a földreform ellen, amely a nincstelen magyar parasztok kezére juttatta a földet. Tiltakozott a köztársasági államforma ellen, gyalázta a magyar szabadságharc dicső­séges emlékét. Pásztorlevelekkel, körmenetekkel és egyéb vallásos jellegűnek álcá­zott politikai tömegmozgósít­ások­kal igyekezett a népet szembefordí­­tani a demokráciával. Ezután példákkal bizonyította be, hogy mindez nem zavarja a nyu­gati imperialistákat abban, hogy le­pénzelt sajtójukban Mindszentyt vallása és egyháza védőjeként ál­lítsák be. Unalomig ismételgetik a magyarországi vallásüldözésekről szóló elcsépelt mesét és Mind­szentyt a kommunisták szította val­­­ áldozataként igyekeznek feltüntetni. A továbbiakban megállapította, hogy a Magyar Kommunista Párt és a demokratikus erők mindent elkövettek az állam és a katolikus egyház normális együttélésének biztosítására. A demokrácia nemcsak törvényben biztosította a vallás- és lelkiisme­reti szabadságot, hanem gondosko­dott gyakorlásának lehetőségéről is. Egy lerombolt szegény ország képességeihez mérte­n anyagiakkal is támogatta az egyházat. Az imperialisták körében mostaná­ban vallásellenesnek rágalmazott magyar állam fizette és fizeti az összes katolikus papokat és püspö­köket. Horthy kiszolgálói az egyház élén Ezután kifejtette, hogy a földre­form valóban nem kímélte a kato­likus egyház sokszázezer holdját sem, de a magyar demokrácia a nincstelen parasztok föld­hözjuttatá­sát tartotta szem előtt. Így is mint­egy 80.000 holdat hagyott meg a katolikus egyház kezén. Nem lehet a demokráciát egyházellenességgel vádolni az iskolák államosítása miatt sem. Egy haladó szellemű demokrácia nem tűrhette, hogy iskoláinak 70 százaléka egyházak kezén legyen. Sem a földreform, sem az iskolák államosítása nem volt időszerűtlen, hiszen a földreformot más országok­­ban már a XVIII—XIX. században, illetőleg a XX. század elején meg­valósították. De ugyanúgy meg­előztek bennünket a nyugati pol­gári demokráciák az iskolák álla­mosításának kérdésében. Ezután feltette a kérdést, hogy miért szenvedtek hajótörést a ma­gyar demokrácia legjobb szándékú megegyezési kísérletei. Kifejtette, hogy a­­katolikus egyház vezető körei személyükben és ideológiájuk­ban ugyanazok, akik Horthyt kiszolgálták. A katolikus egyház vezetőinek nagy­­ része a Horthy-világot reprezen­tálja a már hagyományossá vált Habsburg-imádattal. A megegyezés az egyház érdeke . Hogy az egyház és az állam megegyezése legalább annyira ér­deke volt az egyháznak, mint az államnak, az Mindszenty letartózta­tása előtt nem lehetett kétséges egyetlen gondolkodó ember szá­mára sem. Hogy az állam és az egyház meg­egyezése inkább érdeke a ka­tolikus egyháznak, mint az államnak, az Mindszenty letartóztatása után nem lehet vitás — mondotta Lo­­sonczy Géza. — A Mindszenty-ügy komoly figyelmeztetés a katolikus egyház vezetői számára — fejtegette to­vább. — Az eddigi úton járuok­on és oktalanság volna. A ma­gyar demokrácia gazdaságilag és politikailag hatalmasan megerősö­dött és nem kétséges, hogy a jövő­ben még rohamosabban erősödik. Ilyen körülmények köz­szentű politikájának folytatása eleve pusztulásra van ítélve. A katolikus egyház vezetői mindezt nem gondolták át eléggé. A jelek arra mutatnak, hogy nem szánták rá magukat a gyökeres szakításra a múlttal. De nem mérte fel a helyzet komoly­ságát a Vatikán sem, amely meg­engedhetetlen módon avatkozik bele a magyar értem és a magyar katolikus egyház viszonyának ren­­d '-­zésébe.­­ A továbbiakban Losonczy Géza - a Vatikán politikájáról adott fel­ lemzést és kifejtette, hogy milyen érdekeket reprezentál tulajdonkép­pen a Vatikán. A Vatikánból el­hangzott szózatok azt hangoztat­ták, hogy a Vatikán nem kedvez a szembenálló két tábor egyikének sem a világpolitikában. Ezt az állítást azonban meg­cáfolja a Vatikán magatartása az olasz választásokon, amelynek hadjáratára a lírák mil­­liárdjait és a dollárok millióit köl­tötte. Amerikai erkölcsök szerint nem riadt vissza a korrumpálástól, a zsarolástól, a hamisítástól és a nép kiéheztetésével történt fenye­getéstől sem. A Vatikán osztályok és pártok feletti volta csak mese az együgyűek becsapására. A Vatikán rádiója, hivatalos sajtója, Olaszország, Anglia, Amerika, Kanada, Svájc és a többi ország katolikus sajtója napról napra tüzet, lángot szór a népi demokráciákra. Ezután kifejtette, hogy a magyar állam az évszázadok során mindig szembetalálta magát a Vatikán be­avatkozási kísérleteivel. Ezt a beavatkozást azonban nem­csak a nemzeti, hanem még a Habs­burg királyok sem tűrték el soha. Megemlékezett Mátyás királynak a pápához tetézett egyik le­velem, majd Ferenc József magatartásáról, aki a legszigorúbban fenntartotta magának a jogot, hogy a neki nem kivonatos főpapokkal szemben kor­látlanug fellépjen. A Vatikán most mégis kísérletezik. Ellenállásra buz­dítja a magyar katolikusokat. A Vatikánnak és az imperialis­táknak érdekük, hogy tovább feszítsék a húrt, a magyar ka­tolikus egyháznak azonban nem érdeke. Ezt tudomásul kell venniük azok­nak az egyházi vezetőknek is, a­kik a Vatikán beavatkozását ürügynek használják is a megegyezés elodá­zás­ára. Sok olyan pap van, aki a nép mellé állott Előadása befejező részében hang­súlyozta, hogy mindebből nem kö­vetkezik az, hogy a kommunisták a magyar katolikus egyház törté­netéből csak a klerikális reakció gyűlöletes szerepét látták meg. A katolikus egyház a magyar nemzeti és Haladó gondolatnak számos nagy képviselőt adott. A felszabadulás után Mindszenty és az egyházi fe­gyelem nyomása ellenére is sok olyan pap akadt, aki a nép és a népi demokrácia ügye mellé állott. Losonczy Göze" e’ö-'i-' " - kö­vetkező szavakk­a fejezte be: — A népi demokrácia eddig még minden kérdést megoldott, amit a fejlődés napirendre tűzött — moll­etf-i Rákosi­i-iátyás egr évvel ez­­­őtt, a klerikális reakcióról szólva. — Győzelemre viszi a kleriká­lis reakció elleni híre törté­nelmi jelentőségü ügyét is s ez a győzelem még­­ csat­akozik majd pártunk és demokrác­ánk eddig elért fényes sikereihez.

Next