Népszava, 1949. április (77. évfolyam, 76-99. sz.)
1949-04-13 / 85. szám
Beszámolnak a reszortfelelősök...Ahonnan útnak indulnak a traktorok... Felkészülten várják az ötéves tervet a Hofherrban Gerő Tibor, a Hofherr gyár termelési ür felelőse, félretolja az előtte levő iratcsomót, amikor belépünk. Arcán látszik, hogy szívesebben tovább dolgozna. — Ne haragudjanak. — szabadkozik, — de éppen most várjuk a Találmányi Hivatal kiküldöttjét, hogy az ő jelenlétében indítsuk meg az üzemen belüli, tapasztalatcserét. Éppen végszóra jelenik meg az ajtóban Lovas László, a Találmányi Hivatal megbízottja. Kérésünkre tájékoztat bennünket az üzemi tapasztalatcsere nagy jelentőségéről. Az új ötéves tervben — amint ezt Ráko el elvtárs már bejelentette — mintegy 300.000 új szakmunkásra lesz szüksége az iparnak. Az üzemeken belül megindult tapasztalatcsere tulajdonképpeni célja, hogy a dolgozó felkészüljön az új ötéves terv hatalmas feladataira. Az értekezlet megkezdéséig még van egy kis idő, így Gerő Tibor, a Hofherr termelési felelőse elmeséli, hogy az egy munkaórára eső termelési forintérték 1948 januárhoz viszonyítva, 1949 februárig fokozatosan több, mint a kétszeresére emelkedett. — Ugyanakkor — mondja a termelési felelős — a munkaverseny második szakaszán, vagyis 1948 augusztus 1-től december 31-ig a tervet 102 százalékkal teljesítettük túl. — És hogyan érték el ezeket az eredményeket?— Először is azzal, hogy 86 féle gyártmány helyett most kizárólag traktorokat gyártunk, azután az újító és élmunkásmozgalom segítségével. Nagymértékben hozzájárult azonban mindehhez a brigádok fejlesztése, valamint az egyre jobban erősödő szocialista versenyszellem. Ezeknek köszönhetjük, hogy az utolsó tervév első negyedének előirányzatát 107,4 százalékos átlaggal zárhattuk. Itt van például az elmúlt három hónap észszerűsítésének összegszerű eredménye — emel fel egy kimutatást — ami nem kevesebb, mint 205.000 forint megtakarítást jelent. De talán beszéljenek erről az észszerűsítőink. Az öntödében Szalai Dezső művezető szerényen magyarázza el a szürkeöntvény hegesztését. — Tudja, elvtárs, más az, amikor tudjuk, hogy magunknak dolgozunk. Az ember mindig igyekszik valamit javítani a munkamódszeren. Hisz az újításommal elért 31.000 forint megtakarítás már a mi traktorainkat teszi olcsóbbá, Metzger József csoportvezetőnek a bádogosműhelyben ugyanez a véleménye. — Laikusnak jelentéktelennek látszó dolog, hogy az 50 százalékos forrasztó helyett 30 százalékosat használunk — mondja —, pedig a kiértékelésnél kiderül, hogy évi 18 000 forint megtakarítást jelent. Azon igyekszünk — teszi még hozzá —, hogy a befejeződő hároméves terv minél komolyabb előfeltételeket teremtsen az új ötéves terv részére. Ifjabb Kovács Gyula mosolyogva magyarázza újítását. Egy kis leeresztőcsanról van szó, amely nagyban megkönnyíti a traktoroknál alkalmazott olajszivattyú légtelenítését. — Hogy honnan jutott eszembe az észszterűsítés? — vakarja meg a feje búbját. — Bizony a hideg időben különösen a női traktoristák sokat bajlódtak a motorok beindításával. Hát történt a fejem, hogy tudnék segíteni nekik. Nem is hinné az ember, hogy a segíteniakarás eredménye több mint 7000 forint megtakarítást is jelent. Végül megkeressük Petrovics Gábor műszaki titkárt, aki jókedvűen magyarázza, hogy a gyár már eddig is 40—50 százalékkal túlhaladta az 1938-as termelést. — Felkészülve várjuk az ötéves tervet — mondja határozottan Petrovics és már most annyit mondhatok, hogy az ötéves tervben ránk kerülő 24.000 traktort időben legyártjuk majd. Tata csendes kis városka, nincsenek füstölgő gyár kéményei. Azelőtt »gróf«Eszterháziék kedvenc helye volt. Ma arról sorós, hogy élvonalbeli sportolóink itt készülnek fel a nemzetközi viadalokra. Olimpiai bajnokaink matét indultak hazájuknak dicsőséget szerezni- Végigmegyünk a gyönyörű kis városkán, nemsokára feltűnik egy nagy barnára festett emeletes épület. — Ez az Állami Cipőgyár — válaszolja az egyik járókelő érdeklődésünkre. — Ó, nálunk már működik az új üzemi bizottság. — jegyzi meg mosolyogva a portás, amikor megtudta jövetelünk célját. Rövidesen előkerül Balaskó István, az új vb-titkár. Elmondja, hogy a gyárban 220-an dolgoznak, — férfiak, nők vegyesen. A vb-ben arányosan helyet kaptak a nők és a fiatalok is. Az üzem vállalatvezetője egy cipészmunkás. — Az új vb azon igyekszik, hogy elősegítse a termelés emelkedését, javítsa a cipők minőségét és újításokkal csökkentse az önköltséget — folytatja Balaskó elvtárs. —Ezen a téren már el is indítottuk a tervszerű munkát. A napokban meghívásunkra nálunk jártak a budapesti Bőrtexcipőgyár szakmunkásai, akik elhozták tapasztalataikat és átadták nekünk. Módszereikkel különösen a szabásnál tudunk majd eredményt elérni. Termelésünk egyébként szépen emelkedik. Néhány hónappal ezelőtt még 12 000 pár cipő volt a havi termelés, ma már ez 16.000 párra emelkedett. Előirányzatunkat március hónapban 101,5 százalékra teljesítettük, Dési István az ab kultúrfelelőte lép be a szobába Rögtön bekapcsolódik ő is a beszélgetésbe. Természetesen saját munkaterületéről, terveiről számol be: — Olyan üzemi kultúrgárdát akarunk kiépíteni, mely képes lesz komolyabb színdarabok lejátszására. Erzs . Három óra. Megszólalnak a munka végét jelentő szirénák. Petrovics Gábor búcsúzóul még utánunk szól: — Majdnem elfelejtettem megmondani, hogy a május 1-i felajánlások az üzem bruttó termelésének 2 százalékét teszik ki. Célra egyébként szép kultúrtermünk is van. Szeretnénk kiépíteni kapcsolatunkat a környező üzemek kultúrcsoportjainál is. Zenekarunkat szalonzenekarrá fejlesztjük. De ez még nem minden — folytatja büszkén Dési elvtárs — tervbe vettük egy vegyesdalkar megszervezését és üzemi könyvtárunk kibővítését is. Balaskó elvtárs ezután végigkísér bennünket az üzemen, megtaláljuk a sportfelelőst is az egyik gép melletti — Jelenleg labdarúgó, röplabda, és ping-pong szakosztályunk van, — mondja — de mi nem elégszünk meg ennyivel, mert minden dolgozót be akarunk kapcsolni a sportolásba. Bekapcsolódunk az MHK sportmozgalomba is. Tervbevettük ezen kívül tekepálya létesítését, női és férfi kézilabda csapat megszervezését, Új munkaterembe lépünk. Zakatolnak a cipőgyári gépek és ügyes munkáskezek alakítják, formálják és készítik a nyári szandálok, a fehér kis gyermekcipők tömegét. Lunczer Mihályné tűzőnő mellett állunk meg, aki csodálatos fürgeséggel és gyorsasággal forgatja a gépen az anyagot — Büszkék vagyunk Lunczer elvtársnőre — mondja az ab-titkár —, az új normát 180 százalékra teljesíti, míg ezzel szemben társai 100—110 százaléknál tartanak. Lunczer elvtársnő öntudatos munkásnő, teljesítménye után önként kérte normájának felülvizsgálását. Az üb-titkár még sok mindent elmond eredményeikről, terveikről, majd elvezet bennünket az üzemi napközibe. Mikor benyitunk, 15—20 kis leány és kisfiú rohan felénk. Barátkozóan körülvesznek bennünket a kis apróságok. Egymást túllicitálva mesélik, hogy milyen jó itt nekik- Reggelit, ebédet, vacsorát kapnak és egész nap játszanak, labdáznak, énekelnek. LÁTOGATÁS a Tatai Cipőgyárban, ahol cipészmunkás az új vállalatvezető A marha vágóhíd gőzkürtje a munkaidő végét jelezte. A kapukon nagy tömegben özönlöttek a dolgozók a villamosmegálló felé. Az üzem bizottság tagjai az iroda felé siettek. Az új üzembizottság ülést tartott. Lassan összegyűltek. Ott volt már Vadász elvtárs, az elnök. Kertész József, az ib titkára, most érkezett éppen Dolezsák Károly, a sportfelelős. Brázda elvtárs, a propagandafelelős is éppen most haladt keresztül az ■udvaron. Együtt voltak már mindannyian. Kertész József, az üzemi bizottság titkára ismertette a reszortfelelősükkel feladataikat. — Minden reszortfelelősnek háromhónapos munkatervet kell kidolgozni, — kezdte beszédét —és azonnal hozzá kell látnia az aktívák kiépítéséhez. Közben azonban rendesen el kell végezni napi munkájukat is. Nézzük csak, miből áll ez? Kezdjük a termelési felelősön, hisz az ő reszortja a legfontosabb. Döntő kérdés a termelékenység növelése. Emellett azonban nem hanyagolhatjuk el a minőségi munkát sem. Nem szabad elfeledkezni az önköltségcsökkentés fontosságáról. Ezeket a kérdéseket kell tudatosítani a dolgozók között, megszervezni őket ezeknek a végrehajtására. — A propagandistának az elkövetkezendő időben minden erejét a választással kapcsolatos felvilágosító munka szolgálatába kell állítani. Nem szabad azonban elfeledkeznie a munkássajtó propagálásáról és a termelési kérdések ismertetéséről. — Sokat beszélünk a sportról is. De nekünk nemcsak beszélni, cselekednünk is kell. A sportfelelős feladata az MKH-mozgalom minél szélesebb tömegekre való kiterjesztése és a sport iránti érdeklődés felkeltése-Sorra, került mindenki, irányítást kapott minden reszortfelelős. A reszortok vezetői elgondolkoztak a hallottakon. Alig fejezte be Kertész József a beszámolóját, szinte egyszerre kér szót az összes részvevő. — Csak sorba elvtársak — szólt Vadász elvtárs, az üb elnöke —, egyszerre csak egy beszéljen- Tessék Kolonics elvtárs, magáé a szó. — Én már elkészítettem az ön költségcsökkentési tervet — jelentette Kolonics János. — Fel is terjesztettük már az Országos Közellátási Hivatalba. Várjuk vissza. Persze, addig dolgozom a terv részletein. Munka az van elég— Már hozzákezdtem az aktívák kiépítéséhez — számolt be munkájáról Brázda elvtárs — és az aktívák legfontosabb feladatául a Szabad Nép és a Népszava terjesztését tekintem, mert, e két lapon keresztül tudnak tájékozódni, a dolgozók a mindennapi események között. Mennél többen olvassák a munkássajtót, annnál könnyebb a mi munkánk. — Tervbe vettem — így kezdi Dolezsák elvtárs —, hogy az MKH-n keresztül a két vágóhíd dolgozói között futballmérkőzést szervezek. A másikmunkám, amin most dolgozom, a szombat délutáni röplabda- és futballmérkőzések rendszeresítése a vállalat dolgozóinak széleskörű bevonásával. Szót kért ezután minden reszortfelelős. Somorjai elvtársnő, a szocpol-felelős, Kucséber elvtárs, a kultúrfelelős és a többiek is mind feladataikról beszéltek, amelyek végrehajtásávalnagy eredményeket hoz a szakszervezeti munka a marhavágóhíd dolgozói számára. Oxiig zajlik az élet az üzemekben AZ ELSŐ MAGYAR CÉRNAGYÁR újpesti telepén ötletes észszerűsítést vezettek be. A cérnákat dobozok helyett hullámpapírba csomagolják. Ezzel az ötlettel évente körülbelül 180.000 forintot takarítanak meg.* A SCHMIDT ÉS CSÁSZÁR gőzmalomban dolgozik az »Andres Erzsébeti női brigád. A brigád hét tagja a malomban használt zsákokat javítja és tisztítja. Jó munkájuk eredményeképpen havonta körülbelül 10 zsák porlisztet takarítanak meg, ami állati takarmányozásra kiválóan alkalmas és ezelőtt veszendőbe ment. * A GANZ VILLAMOSSÁGI gyár dolgozói januárban 110.000, februárban pedig 180.000 forintot takarítottak meg egyszerű, gyakorlati változtatásaikkal. Az üzemi raktárban például a hat darab 200 wattos villanylámpát közös kapcsoló helyett külön kapcsolókkal szerelték fel, így a hat lámpa helyett mindig csak azt az egyet használják, amelyikre szükség van. A megtakarítás évi 2100 forint.* Az EGYESÜLT IZZÓ dolgozói versenytervükben az önköltség 8 millió forintos csökkentését vállalták. A gyár 24 üzemében részletesen megvitatták az egy műhelyre eső feladatokat és az ott dolgozók értékes hozzászólásokkal járultak hozzá a terv jó elkészítéséhez. A gyár 122 brigádja az üzem többi dolgozójával együtt most legfőbb feladatának tekinti a versenyben vállalt önköltségcsökkentés teljesítését. NÉPSZAVA 1919 április 1. MUNKÁSÉLET A Vasas Szakszervezet központi elnöksége határozata értelmében a húsvéti ünnepekre való tekintettel, azoknak az öreg tagoknak, akik rendszeresen öregségi segélyben részesülnek, 1000 forint húsvéti segély folyósítható. Budapesti tagoknak a kifizetés 14- és 15-én reggel 8—4-ig a Vas- és Fémipari Dolgozóik Szakszervezetében, földszint 1. A Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetének kirakatrendezőszakosztálya 13-án, szerdán este 6 órakor Erzsébet körút 23. sz. alatt a május 1-i kirakatversenynyel kapcsolatban megbeszélést tart. Megjelenés kötelező. A Famunkások Szakszervezete Központi Vezetősége budapesti és környéki szakosztályainak vezetősége és szervezőbizottságai, valamint az üb titkárok (vidékiek is) bevonásával, 13-án szerdán este fél hat órakor VII. Rottenbiller utca 14. szám alatt együttes ülést tartanak. Megjelenés kötelező! — Munkaszervezési pályázatot Indít az iparügyi minisztérium és a Tudományos Tanács. Az első három pályatétel: 1. Gyártási program készítése és határidőzés. 2. Műszaki minőségi ellenőrzés megszervezése. 3. Belső anyagmozgatás. A pályázók konkrét feladatként olyan probléma részletes kidolgozását kapják, amely elősegíti az iparügyi kormányzat munkáját. Külön bizottság vizsgálja majd felül a beérkező pályázatokat. Minden pályatétel első három helyezettje jutalomban részesül. Érdekeidet védi a filépszava ! Olvasd! Terjeszd ! • A Ruggyantagyár sajtófelelőse levelet ír a Népszavának... Az új üzemi bizottság propagandistája éppúgy, mint a lobbi ük felelős aktívát épít maga köré: a propagandabizottságot. A propagandabizottság tagja a sajtófelelős is. A sajtófelelősnek nemcsak az a feladata, hogy Pártunk lapját, a Szabad Népet és a szakszervezetek lapját, a Népszavát terjessze, hanem az is, hogy munkáslevelezőket szervezzen, hogy az üzem eseményeiről állandóan, rendszeresen tájékoztassa a kérdések természete szerint a Népszavát vagy a Szabad Népet. ■ Jól értette meg ezt a feladatot a Magyar Ruggyantaárugyár sajtófelelőse, Szlezák Gusztáváé, aki levelében beszámol arról, hogyan folytak be a Ruggyantaárugyár dolgozói az országos ócskavasgyűjtési kampányba. »Brigádjaink SD kocsi segítségével nagyszerű eredményt értek el: SS vágón öntött kovácsoltvasat és , vágón egyéb vasat gyűjtöttek össze. Ez az eredmény újabb veresége a reakciónak, mert az ócskavasból hasznos cikkeket, gépeket gyártunk és ez gazdasági megerősödésünket szolgálja. A több vas a szocializmus felépítésének nélkülözhetetlen kelléke — írja tovább Szlezákné elvtárs. — A több vas fokozza népünk erejét, akár szerszámgép, akár traktor készül belőle, — a béke táborának erejét növeli. A mostani ócskavasgyűjtés hozzájárul ahhoz, hogy ötéves tervünk sikerrel járjon és bebizonyítsa ország-világnak, hogy a magyar dolgozók országa olyan erővel épül, ahogyan azt a múltban még elképzelni sem mertük volna« — fejezi be levelét Szlezák Gusztávné.