Népszava, 1950. július (78. évfolyam, 150-175. sz.)

1950-07-01 / 150. szám

1950 JÚLIUS 1. SZOMBAT A béke építőkövei (R. Gy. I.) A világ minde­n béke­­szerető embere megkülönbözte­tett, fokozott figyelemmel és bizalommal tekint ezekben a na­pokban a Szovjetunió felé, ahol a Szovjetúnió Békevédelmi Bi­zottságának teljes­ülésével meg­kezdődött a stockholmi békefelhí­­vás aláírása. A felhívást az egész szovjet nép határtalan lelkesedés­sel fogadta s egy emberként járul az írekhez, hogy aláírásával is erősítse azt az egész világra ki­terjedő harcos mozgalmat, amely­nek célja az imperialisták hábo­rús készülődéseinek megfékezése, háborús terveinek meghiúsítása, hogy egy-egy építőkővel szilár­dítsa még áttörhetetlenebbé a béke várának falait. Nem is lehet ez másként. A szovjet nép tántoríthatatlan béke­­szeretete és harcos akarata a béke megvédésére magának a szovjet államnak lényegéből fa­kad. Abból, hogy a Szovjetunió­ban nincsenek többé ellentétes osztályok, nincsenek többé olya­nok, akiknek érdeke lenne a háború. Ellenkezőleg, a Szovjet­­unió minden egyes polgárának elsőrendű érdeke a béke meg­őrzése, hiszen csak a békében tel­jesítheti zavartalanul és egyre fokozódó lendülettel a maga elé tűzött célokat, ötéves tervének, a kommunizmus alapjai lerakásá­nak a termé­zet sztálini átalakí­tásának megvalósítását. A szov­jet állam természetéből fakad, mert ennek az államnak lényegé­hez tartozik, hogy tiszteletben tartja minden nép függetlensé­gét, hogy minden néppel békében és barátságban akar élni■ A szovjet­­kormány tehát az egész nép ak­ratát teljesíti, ami­kor szüntelen harcban leplezi le a béke ellenségeit, a béke impe­rialista merénylőit és a nemzet­ik­özi politika minden színterén a béke megőrzéséért száll síkra- A nép akaratának és a kormány politikájának ezt­­a megbontha­tatlan egységét hiába keresnénk az imperialista államokban. Ez az egység csak ott jöhet létre, ahol megdöntötték a kizsákmá­nyoló osztályokat, ahol az ország ■valób­­n a­ népé. S a világ békeszerető dolgozói tudják, hogy a békefront vezet­ő erejének, a Szovjetunió népének harcos felsorakozása a stock­holmi békefelhívás mellé, újabb döntő győzelmet jelent a békéért vívók Harcban. Meggyőződtek arról, h­d­gy ezek az aláírások, tetteket jelentenek. Tapizta, táp mily igazak Dubinyin elvtárs­nak, a leningrádi­­Kra­szni­j Vi­­borzsec«-gyár munkájának a Békevédelmi Bizottság ülésén el­mondott szavai: »Mi a teanap frontharcosai, a harctereken ki­vívtuk a diadalt■ Nem kevésbbé ragyogó diadalokat tudunk ki­vívni a békés munkában, a gé­pek mellett is.« A dolgozók bizo­nyosak benne, hogy a békés munkáinak minden diadala, amit a­ szovjet emberek aratnak, egy­úttal az egész béketábor diadala, az egész béketábort erősítő győ­zelem. , , A Szovjetúnió tántoríthatatlan békepolitikája világosan áll minden békeszerető ember előtt és a siker biz­tos­ tud­a­tával tölti el őket, hogy ezt a politikát olyan zseniális vezér irányítja, mint Sztálin elvtárs- Az ő zse­niális, tanítása vezette a Tájé­koztató Irodát- amikor a mai év novemberében megállapította: »Csal: a népek legnagyobb éber­sége, kemény elszántsága, hogy minden erejüket latba vetve, min­den eszközzel küzdjenek a bé­kéért —­ csak így lehet meg­­hiúsítani az új háború ayajto­­gatóinakk bűnös szándékait.« S nem utolsósorban ez a követke­zetes békepolitika, a béke meg­védéséhez vezető egyedül haté­kony útnak ez a felismerése tömörítette a Szovjetúnió köre a világ békesze­re­tő népeinek száz- és százmillióit, mozgósí­totta a Tájékoztató Iroda hatá­rozatának megvalósítására az öt világrész minden becsületes em­berét­ Ma, amikor az amerikai impe­rialistáik már nem szorítkoznak az agresszió előkészítésére, ha­nem — mint a koreai esemé­nyeik bizonyítják — már közvet­lenül a támadó cselekményekre tértek át, különös súlyt és jelen­tőséget nyer a szovjet nép lelkes és egységes állásfoglalása a bé­ke megvédése mellett. Nemcsak újabb bizonyságát szolgáltatja annak, hogy a Szovjetúnió népe a béke állhatatos harcosa, nem­csak a világ békeszerető népeinek rokonszenvét erősíti a béketábor vezetője iránt, nemcsak szoro­sabbra zárja a már felső rago­zott­ak sorait, de a tények félre­érthetetlen erejével és világossá­gával leplezi le a még haborok, a még félrevezetettek előtt is az imperialisták minden hazug propagandáját és ezzel együtt igazi céljaikat is. A Szovjetuniónak ezt a tánto­ríthatatlan ,békepolitikáját azon­­­ban nem mérnénk fel teljes jelen­tőségében, ha csak azt a hatását néznénk, amit a békeszerető be­csületes emberek sokszázmillió­­nyi táborára gyakorol. Kétségte­lenül felmérhetetlen nagy hozzá­járulás ez egymagában is a béke ügyéhez. De még korántsem min­den. Nem kevésbbé döntően érez­teti ez a diadalmas békepolitika hatását az egyes imperialista államok belső helyzetében. Azzal, hogy szüntelenül leleplezi az imperialista és csatlóskormá­nyok népellenes, háborús politi­káját, szembeállítja ezeknek az országoknak dolgozó népét kor­mányaikkal, megzavarja az impe­rialisták és csatlósaik háborús készülődéseit. Éis a békeszerető népek fokozódó öntudatosodása, fokozódó harca az imperialisták csatlósai ellen ma már nem merül ki a háború szerszámainak, az amerikai halálhajók rakományai­nak visszautasításán, de már a háború kovácsainak visszautasí­tásához jutott el. Mindennél job­ban bizonyítja ezt a jelenlegi francia kormányválság, amelyet azoknak a tömegeknek nyomása robbantott ki, akik nem voltak hajlandók tovább tűrni azt a kor­mányt, amely odaadta magát a Schumann-tervnek, annak a terv­nek, amely — mint Tillon elvtárs, a Francia Kommunista Párt egyik vezetője mondotta — »az európai háború előkészítésének egy döntő fázisát van hivatva megvalósítani«. Persze a francia burzsoázia, és főleg a francia politika igazi irányítói, az amerikai imperia­listák most is megakadályoz­zák, hogy a francia nép akarata érvényesüljön a francia állam vezetésében. De az a szinte operettbe illő körbe-körbe, ahogy a dezignált. A miniszterelnökök­­— a lemondott Bidault után Queuille, Sreven, Mayer, majd újra Bidault és ismét Queuille — váltogatják­ egymást anélkül, hogy a kormányt össze tudnák hozni, élesen mutatja, milyen szűkre szorult a háborús gyűj­­tőgir­it­ókat kiszolgáló és »még pessziblis« politikusok köre és milyen megoldhatatlan — tartó­san megoldhatatlan — feladattá vált a kapitalista országokban is a háborús politika folytatása. Mindez szorosan összefügg — az ok és következmény elválaszt­­hatatlanságával függ össze — a Szovjetúnió tántoríthatatlan, har­cos békepolitikájával, példamuta­tásával a békéért vívott harcban. Mindez oka és egyúttal következ­ménye is annak,­ amiért a világ békeszerető népeiben nap­­ról-napra növekszik a tisztelet és a szeretet a béketábor vezetője iránt, erősödik a­ harcos elszánt­ság a békeharc diadalmas végig­­küzdésére, fokozódik a biztonság a béke ügyének győzelm­ében. S hogy ez a bizakodás valóra váljék, annak egyetlen feltétele van: hűségesen követni a szov­jet emberek példamutatását és a béke élenjáró harcosainak példá­ját. A szovjet emberek, amikor a békefelhívás egységes aláírá­sával, a gépek mellett kivívott ragyogó diadalokkal küzdenek a békéért, mindannyiunkért, min­den békeszerető ember leghőbb vágyának teljesüléséért küzdenek. Ebben a harcban kötelessége tehát minden becsületes embernek meg­hozni a miágia hozzájárulását is. Íme, a francia dolgozók például háborús kormányuk megbukta­tásával, az amerikai hadianyagok k­irakásán­a­k megtagadásával, sztrájkjaikkal és tüntetéseikkel minden terror ellenére, hősiesen küzdenek a békéért. A koreai nép- amikor fegyverrel a kezében küzd az imperialista támadók ellen, amikor kemény harco­kat vív az egész ország felszabadulá­sáért az imperialisták bábjainak elnyomó rendszere alól, vérét hullatja békénk ügyéért. A magyar dolgozók tudják, hogy­ ebben a nagyszerű sereg­ben van az ő helyük is. Tudják, hogy a szovjet nép, a koreai sza­badságharcosok, a béke franci­a, olasz, német hősei mellett, az egész világra kiterjedő hatalmas béke­tábor seregében rájuk is nagy feladatok várntak. Tudják, hogy, a béke megvédéséhez min­den erőre szükség van, az ő ere­jükre is- Tudják azt is — a szov­jet dolgozók példamutatásából, a kommunisták felvilágosító pél­dája nyomán, Rákosi A­atára útmutatásaiból, a béketábor láng­eszű vezérének, Sztálin elvtárs­nak tanításaiból tudják­­, hogy m­i­képű­en járulhatnak ők is a béke ügyének győzelméhez. Hogy ehhez a győzelemhez a jobb munkán, az ellenséggel szembeni fokozott éberségen, a proletárdiktatúra megszilárdítá­sán, a szocialista hazaszeretet és a proletárnemzetköziség fejleszté­sén, a Szovjetunióhoz való hűsé­günk folytonos kimélyítésén át vezet az út-És a magyar dolgozók. Pártjuk vezetésével tántoríthatatlanul, büszkén, felelősségük tudatában és felelősségük vállalásával jár­ják ezt az utat. 3 A minisztertanács jóváhagyta a Német Demokratikus Köztársaság kormányával kötött egyezményeket A minisztertanács Dobi István elnökletével péntek délelőtt ülést tar­tott. Dobi István bejelentette, hogy sza­badságra megy, javaslatára heyettesí­­tésével a minisztertanács Rákosi Mátyás elvtársat, a minisztertanács elnökhelyettesét bízta meg. A külügyminiszter előterjesztésére a Magyar Népköztársaság tk­ar­mánya és a Német Demokratikus Köztársaság kormánya­­között a budapesti tárgyalá­sok eredményeképpen létrejött pénz­ügyi, áruforgalmi, valamint a műszaki és tudományos együttműködésről szóló egyezményeket a miniszter­­tanács jóváhagyta. A népművelési miniszter előterjesztésére a miniszter­­tanács jóváhagyta a Magyar Nép­­köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között megkötött kulturális egyezményt azzal, hogy azt a Nép­köztársaság Elnöki Tanácsához ter­jeszti fel megerősítés végett. Az igazság­ügyminiszter eőlekjészí­tésére a minisztertanács a Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsa elé ter­jesztendő törvényerejű rendeletterve­­­zetet fogadott el a társadalmi tulaj­don büntetőjogi védelméről. A minisztertanács elhatározta, hogy Veres József belügy­minis­ztériu­mm fő­osztályvezetőnek bel­ügy­minisztériumi államtitkárrá való kinevezése iránt a Népiköztársaság Elnöki Tanácsához előterjesztést tesz. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa rendelete az egyetemek hittudományi karának leválasztásáról A Népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak új rendelete — az egyház és az állam különválasztására vonatkozó rendelkezésnek megfelelően — intéz­kedik arról, hogy az 1949/50-es tanév befejeződésével a budapesti, a debre­ceni és a pécsi egyetem hittudományi karát le kel választani az egyetem szervezetéből. Ezeket a karokat a lenti egyetemek további rendelkezés céljából az illetékes egyházaknak ad­ják át. A törvényerejű rendelet végre­hajtásáról a vallás- és közoktatásügyi miniszter gondoskodik. Elutazott a magyar küldöttség a csehszlovák keresztények békekonferenciájára Csehszlovákia összes keresztény egyházai július 1-én és 2-án béke­konferenciát tartanak, amelyre eluta­zott a református egyház részéről: Bereczky Albert püspök, Kiss Roland konventi elnök, Péter János püspök. Az evangélikus egyház részéről: Dezséry László püspök. A katolikus egyház­­részéről: P. Ba­logh István, az Elnöki Tanács tagja, dr. Gergely József pápai kamarás, P. Király Ferenc ferencrendi házfőnök, dr. Motesiczky Károly hittanár, Rácz Károly szervita rendi szerzetes. A belügyminisztérium közleménye Magyarországról kitelepített németek állampolgársága visszaállítása tárgyában A Magyar Népköztársaság miniszter­tanácsának 84/1950. számú rendelete lehetővé teszi, hogy a Magyarország­ról kitelepített németek különösen mél­tányos esetben állampolgárságuk visszaállítását kérjék. A belügyminisztérium felhívja azokat a Magyarországon lakó magyar állam­polgárokat, akik Ném­eországban lakó közvetlen hozzátartozójuk részére (fe­menőjük, felmenőjük, házastársuk, kis­korú testvérük) ezt a kedvezményt igénybe akarják venni, jelentsék be írásban kérelmüket a belügyminisz­térium állampolgársági osztályán (Budapest, Széchenyi-rakpart 19). A kérelem illetékmentes. A kérelemben elő kell adni a kérvényt beadó nevét, lakását, foglalkozását, elő kell adni továbbá azt, hogy kinek részére kérik a kedvezmény megadását, mi a rokon­­kapcsolatuk, mi a kitelepített foglalko­zása, volt lakhelye és mi a jelenlegi pontos lakóhelye (címe). Új munkakönyvet kapnak az ipari tanulók Az új tanévben minden ipari tanuló külön tanu­lómu­u­ikakönyvet kap. Az új munkakönyvire bejegyzik majd a tanulók iskolai és műhelyi tanulmányi eredményeit, a munkával kapcsolatos kitüntetéseit és jutalmazásait. Az ipari tanulóik munkakönyvét a tanulmányi idő alatt az iskola őrzi. Amikor a tanulót beiratkozik az os­kolába,­­kiállítják számára az új munkakönyvét és ennek első (kitép­hető) lapját az ipari tanuló magával viszi az üzembe, ahol dolgozik. Az üzem lebélyegzi és nyolc napon belül elküldi annak a MTH-kirendeltségnek, amely a tanulót­­kiközvetítette. NÉPSZAVA Az MDP Budapesti Pártbizottsága és a Magyarországi Bolgárok Bizottsága emlékünnepséget rendez Dimitrov elvtárs halálának évfordulóján A Magyar Dolgozók Pártja Budapesti Pártbizottsága és a Magyarországi Bolgárok Bizottsága Georgi Mihajlovics Dimitrov elvtárs halálának évforduló­ján, július 1-én, szombat délután hat órakor a Zeneművészeti Főiskola nagy­termében emlékünnepélyt rendez. Az ünnepséget megnyitja: Hidas István elvtárs, a Budapesti Pártbizottság titkára. Ünnepi beszédet mond: dr. Luben Geraszimov elvtárs bolgár követ, az MDP Központi Vezetősége nevében Kiss Károly elvtárs. Az új beruházásból csaknem 100 kilométer újabb bekötőutat építenek Népi demokráciánk gondoskodik a falusi és tanyai lakosság közlekedé­sének megjavításáról: a községi és tanyai bekötőutak fokozatos kiépítésé­vel lehetővé teszi a dolgozó parasztság számára, hogy terményeiket az idő­járási viszonyoktól­­függetlenül, köny­­nyen és gyorsan szállíthassák. Jelenleg csaknem 200 kilométer hosszúságban építenek bekötőutakat,­­különös gondot fordítva arra, hogy ezeket a munkákat lehetőleg olyan időszakban végezzék, amikor a mező­­gazdasági munkák alól felszabadult munkaerők az útépítésnél dolgozhat­nak. A beruházási összegek felemelésé­nél sem feledkezett meg kormányza­tunk a községek és tanyák dolgozói­ról és még ebben az évben már a folyamatban levő bekötőutak építésén felüll további 100 kilométer hosszú községi és tanyai bekötőutakat építe­nek. Nagyszerű eredmény az Ózdi Acélműben: 3 óra 30 perc alatt csapoltak egy adagot Farkasinszky Lajos sztahano­vista olvasztár kezdeményezésére az Ózdi Acélműben gyorsolvasz­tási verseny indult. Farkasinszky Lajos­­részt vett a diósgyőrvas­­gyári sztahanovista iskolán és ott megismerkedett a szovjet gyorsolvasztá­si tapasztalatokkal. Munkamódszerét­­átadta munkás­­társainak, akik az új rendszerű olvasztással nagyszerű eredményeket ér­nek el. Az első kimagasló eredmény Farkas­inszky elvtárs nevéhez fűződik, egy­­adagot 4 óra 5 perc alatt olvasztott. Ezt az eredményt 4­0 órára csökkentette Zilahi Lajos olvasztár. 23-án a 9-es kemencénél Bartók István veze­tésével Erősdh­ Imre brigádja 184 százalékos teljesítmény mellett 3 óra 50 perc alatt csapott minő­ségi adagot. Az Acélmű olvassztárai tovább fokozták versenyüket Suszter Sándor brigádja a berakási időt 25 percre csökkentette és egy adagot 3 óra 30 perc alatt csapolt. A nagyszerű eredményt elért ózdi olvasztárok kijelentették: »Ennél az eredménynél nem ál­lunk meg. Munkalendüle­tünket tovább növeljük, mert tudjuk, hogy szocializmust építeni csak úgy lehet, ha állandóan fokoz­zuk teljesítményeinket.« Jelentős anyagtakarékossági sikerek a Kőbányai Fonóban a fizikai és műszaki dolgozók együttműködése nyomán A Kőbányai Fonógyár műhelyeiben a dolgozók rendszeres értekezleteket beszélik meg az anyagtakaré­kosság és a­­minőségjavítás módját. A fizikai dolgozók a műszaki vezetőkkel meg­beszélik a termelés kérdéseit. Leg­utóbb a goromba-fonóműholy dolgozói elmondották, hogy az előfonó-henge­rekről lefutó szál gyakran elszakad. A műszaki bizottság újítást dolgozott ki, amelynek eredményeként az eddigi akadozó, szálkás fa­ hengerek helyett alumíniumból készült fonalhengereket alkalmaznak. Most már kevesebb a fonalszakadás, csökken a gépállás, így emelke­dik a termelés. Ezenfelül az alumí­n­iu­mhengerekről a fonalat jobban el lehet dolgozni, ez­által kevesebb lesz a hulladék is. A fonónők most elhatározták, hogy még jobban takarékoskodnak az anyaggal. Az anyagtakarékossági mozgalm­­­ban tevékenyen részt vesznek a mű­szaki értelmiségi dolgozóik is. Hauk Rudolf gyártásvezető megszervezte a hulladék helyes kezelését. A gépeknél hulladékgyűjtődobozokat és zsákokat állítottak fel, így rögtön a gépnél osztályozzák a hulladékot és minőségének meg­felelően gyűjtik. A gondos anyag- és hulladékkezeléssel elérték, hogy májusban 37 munkaórán keresztül megtakarított anyagból dol­goztak a fonógépek­, ugyanakkor 1,5 százalékról 0,7 százalékra csökkentet­ték a szennyezett, olajos hulladék mennyiségét is. Ma már ez sem vész kárba, mert az ilyen hulladékot megtisztítják az olajtól és felhasználják. A Kőbányai Fonógyár NV fizikai és műszaki dolgozóinak együttes mun­kája meghozta a gyümölcsét­, mert a gyár már június 9-én teljesítette fél­évi tervét.

Next