Népszava, 1951. január (79. évfolyam, 1-25. sz.)
1951-01-03 / 1. szám
19SZ JANUÁR 3. SZERDA A takarékosság, tartalékaink feltárása, békeharcunk feladata vita. Sulyok, Béla államtitkár . "A minisztertanács újévkor megjelent határozata a takarékosságról világosan feltárja az ezen a területen mutatkozó hibákat és kitűzi megvalósítandó feladatainkat. Véletlen-e az, hogy ez a kérdés most a félszázadfordulókor, ötéves tervünk második évének indulásakor kerül felszínre ilyen hangsúlyozott formában? Nyilvánvalóan nem véletlen, amint azt a határozat is megállapítja. Népgazdaságunk hatalmas fejlődése, a beruházások ütemének és a termelékenység emelkedésének hatalmas eredményei mellett senki előtt sem lehet kétséges az, hogy eddigi eredményeinknél is nagyobbak azok a tartalékok, amelyeknek feltárása fejlődésünk eddigi ütemének lényeges meggyorsítását hozhatja magával. A magyar népgazdaság fejlődése már eddig is sokszorosan felülmúlta a háború előttit — ami önként következik a szocialista termelés fölényéből a tőkés gazdaság felett —, de lényegesen meghaladta tervelőirányzatainkat is. A hároméves tervet 2 év és 5 hónap alatt hajtottuk végre és az ötéves terv első évének eddigi adatai is világosan mutatják, hogy ötéves tervünk célkitűzéseit jó szervezéssel és a tömegek kezdeményezésével jelentősen túl tudjuk szárnyalni. Hároméves tervünkre, de még ötéves tervünk első évének alakulására is sokszor rányomta bélyegét a laza tervezés, a törekvés a könnyű sikerek után. Üzemeink jelentős része és sokszor felsőbb szerveink is olyan feladatokat tűztek ki, amelyek a szocialista építésben rejlő belső tartalékokat csak részben vették figyelembe és amelyeknek túlteljesítéséhez nincs múlhatatlanul szükségünk erőink teljes koncentrálására, a tartalékok jelentős részének feltárására. Ötéves tervünk második évének megvalósítására azonban olyan nemzetközi helyzetben kerül sor, amikor erőink összpontosítása, a tartalékok feltárása, a takarékosság, egyben a magyar nép, de ezen túlmenően a békefront ránk eső szakasza védelmének kérdése is. Ez a helyzet arra kell, hogy ösztönözzön bennünket, hogy abból a nagy harcból, amelyet a békéért a Szovjetúnió vezetésével a béketábor folytat, mi is kellően kivegyük részünket. Ez a helyzet nyilvánvalóan lehetetlenné teszi bármiféle laza tervezés további fenntartását és az eddiginél nagyobb erőfeszítésekre késztet bennünket. Az eddiginél feszítettebb tervek végrehajtásához — mint azt eredményeink bizonyítják — megvan az erőnk, ha egyszer és mindenkorra minden lazasággal felszámolunk, Sztálin elvtárs ismételten rámutatott arra, hogy a termelés fejlesztésének és különösen a nagy befektetéseket igénylő nehézipar fejlesztésének döntő kérdése a szocialista akkumuláció növelése- Az akkumuláció forrásai táplálják népgazdaságunk fejlesztését, a termelés emelkedését, országunk védelmét minden imperialista agresszióval szemben s adnak lehetőséget egyidejűleg az életszínvonal emelésére is. A szocialista akkumuláció meggyorsítása tehát annyit jelent, hogy meggyorsítjuk tervünk végrehajtását, lehetőséget találunk annak túlteljesítésére, ami ebben a nemzetközi helyzetben sürgető feladat. A szocialista akkumuláció növelésének viszont központi kérdése az önköltség csökkentése, amihez csak a minden területen végrehajtott szigorú takarékosság vezet. Ezt a takarékosságot, mint szocialista építésünknek minden célkitűzését, két oldalról kiindulva lehet csak végrehajtani: egyrészt a Párt által irányított állami vezetés útján, másrészt a Párt szavára megmozduló tömegek alulról jövő kezdeményezése alapján. »Mi gyakran ismételjük —- mondta Rákosi elvtárs sztahanovistáink első kongresszusán —, hogy a szocializmus felszabadítja és meghatványozza a dolgozó nép termelőerejét. De amíg a dolgozók ezt felismerik és a gyakorlatba is át tudják vinni, addig a régi, ócska, a megszokott veszedelmes gátnak, szörnyű féknek bizonyul és nem egyszer ez az egyik legveszedelmesebb ellenségükk.« Ilyen gát az is, hogy dolgozóink még nem mindig tudják kivenni műgükből azt a megszokott gondolatot,ogy az üzemen belüli takarékosság nem az ő feladatuk. Marx és Lenin arra tanítanak, hogy a szó igazi értelmében vett takarékosság csak a szocializmus körülményei közt lehetséges, ahol a dolgozó saját maga, saját üzeme, saját országa részére gazdálkodik. A dolgozó tömegek fokozatosan kialakuló szocialista öntudatára — arra a tudatra, hogy övék az ország és maguknak építik — kell támaszkodnia annak a hatalmas mozgalomnak, amely az előttünk álló években egyik központi kérdésünk lesz: a takarékosságnak. A dolgozók mindennapi munkájával lehet csak gátat vetni annak a jelenségnek, hogy az üzemek egész sorában az elért hatalmas termelési eredmények mellett nem az anyaghányad csökkenése, hanem emelkedése mutatkozik meg. Vagy pl. olyan jelenségeknek, hogy egyes nagyüzemekben, mint a Kisesti Textilgyárban az anyagfelasználás, a selejt kérdését a pénzügyi vezetés teljesen elhanyagolja és az érdekeltek maguk sem tudnak a tényleges helyzetről világos képet adni. A takarékosság szelleme, a szigorú állami fegyelem és az öntudatos dolgozók ellenőrzése kell hogy véget vessen a káros jelenségeknek a beruházások területén. Ilyen jelenség: a kivitelező vállalatok a tervezett önköltségei messze túllépik és a vizsgálat olyan tényeket hoz felszínre, hogy a gondatlan előkészítés folytán ugyanazt a munkafolyamatot még egyszer el kell végezni. Az ilyen eljárás tékozlás a beruházásoknál, de egyben pazarlás a munkaerővel is, amely, mint tudjuk, ötéves tervünk egyik legszűkebb keresztmetszete. Igen nagyok a tartalékok a mezőgazdaságban és a kereskedelemben is._ Az állami birtokok dolgozói még sok helyen nem tették magukévá azt a szocialista szemléletet, hogy a gondjukra bízott javakat a jó gazda szemével és gondosságával tekintsék. A kereskedelemben is a beruházások és a munkaerő felhasználása tekintetében egyaránt feltűnő a pazarlás. A takarékosság területén is, mint mindenben, a Szovjetunió példája kell hogy előttünk lebegjen. A Szovjetunióban a szakszervezetek egyik fontos feladata az üzemi takarékossági bizottságok megszervezése, amelyek segítik a takarékossági kezdeményezéseket, ellenőrzik, hogy sem a dolgozók, sem a vezetők részéről tékozlás ne üthesse fel a fejét. Az üzemi takarékossági bizottságok megszervezik és elősegítik egyben a dolgozók egyéni megtakarításainak begyűjtését is. Nálunk ezen az utóbbi elhanyagolt területen is még igen sok a tennivaló. Sem pénzügyi szerveink, sem a szakszervezeti bizottságok nem támasztották alá kellő mértékben ezt a mozgalmat, melynek pedig igen nagy a jelentősége. Sok olyan üzem van, ahol a dolgozók jó része nem is tudja, hogy üzemének takarékossági megbízottja van és módjában van takarékbélyeg, átutalási betétkönyv alakjában, vagy másként takarékbetét gyűjtésével egyszerre szolgálatot tennie magának és szocializmust építő hazánknak. Az egyéni takarékosság kettős célt ér el: egyrészt a dolgozó a megtakarított összegből nem csipcsup javakat, hanem olyan tartós használati tárgyakat tud magának vásárolni, pl. bútor, rádió, motorkerékpár, amit egyhavi keresetéből nyilván nem tudna megtenni, másrészt a takarékpénztárba, a Postánál befizetett pénz minden forintja az állam kezében addig is, míg a dolgozó azt kiveszi, a szocialista akkumulációnak további forrása. Ugyanígy nagy jelentőségük van a minisztertanács határozatában említett lakásépítő szövetkezeteknek is, mert itt is az állam támogatásával a lakásépítés programmjának meggyúsításához járul hozzá a dolgozó amellett, hogy saját lakáskérdését megoldja. Ezért szakszervezeti bizottságainknak ezt a kérdést is figyelemmel kell kísérni. A minisztertanács , határozata nyilván csak első állomása annak a harcnak, amelyet állami szerveinknek és a tömegeknek meg kell vívniuk a szocialista akkumulációmeggyorsítása érdekében. Az előttünk álló időszak minden lépésénél e szempontnak kell vezetnie munkánkat: szívós nevelő munkával meg kell világítani és meg kell értetni, hogy a takarékosság mindannyiunk ügye, hogy a takarékosság a szocialista akkumuláció növelésének, a termelés kiszélesítésének fontos fegyvere, hogy a takarékosság az ötéves tervnek, néphadseregünk fejlesztésének, a béke megvédésének ügye. 3 NÉPSZAVA A Magyar Népköztársaság minisztertanácsának rendelete a cukor- és finomlisztellátás szabályozása tárgyában A minisztertanács a cukor- és finomlisztellátás rendjét az alábbiakban szabályozza: 1. §. (1) Az 1951. évi január hó 1. napjától kezdve a lakosság cukor- és finomlisztszükségletét egyrészt hatósági jegyre, hatósági áron, másrészt a szabad forgalomban, kereskedelmi áron biztosítja. A hatósági jegyre, hatósági áron kiszolgáltatott cukor és finomliszt mennyisége általában megfelel az 1949—50. évek tényleges fogyasztásának. Ezen a mennyiségen felül cukrot és finomlisztet a szabad forgalomban kereskedelmi áron bárki szükséglete szerint vásárolhat. ■ (2) A hatósági cukor és finomliszt (búzadara, száraztészta) ára változaton marad. (3) A szabad forgalomban, kereskedelmi áron árusított cukor és finomliszt (búzadara, száraztészta) forgalombahozatalának módját és árát a belkereskedelmi miniszter szabályozza. 2. §. (1) A hatósági jegyre vásárolható cukor- és finomlisztfejadagok a következők: a) a Budapest főváros, Debrecen, Győr, Miskolc, Ózd, Pécs, Salgótarján, Szeged, Szolnok, Szombathely és Tatabánya városok területén levő, valamint a belkereskedelmi miniszter által külön megjelölt egyéb állami üzemek, vállalatok, intézmények, intézetek, hatóságok és hivatalok dolgozóinak, vagy más közületi és társadalmi szervek alkalmazottainak havi cukorfejadagja 1 kg, az ország többi részén 80 dkg, havi finomliszt (búzadara, száraztészta) fejadagja pedig az ország egész területén egységesen 160 kg; b) az a) pontban felsorolt, Budapest főváros, Debrecen, Győr, Miskolc, Ózd, Pécs, Salgótarján, Szeged, Szolnok, Szombathely és Tatabánya városok területén levő, valamint a belkereskedelmi miniszter által külön megjelölt egyéb munkahelyeken nehéz testi munkát végző dolgozóknak, műszaki, gazdasági és igazgatási vezetőknek, a magasrendű szellemi munkát végzőknek, a szocialista munkában élenjáró dolgozóknak és a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa által adományozott kitüntetések tulajdonosainak havi cukorfejadagja 1.20 kg, az ország többi részén 1 kg, havi finomliszt (búzadara, száraztészta) fejadagja pedig az ország egész területén egységesen 2,40 kg; c) az egyéb ellátatlan fogyasztók havi cukorfejadagja Budapest főváros, Debrecen, Győr, Miskolc, Ózd, Pécs, Salgótarján, Szeged, Szolnok, Szombathely és Tatabánya városok területén 75 dkg. Ugyancsak 75 dkg cukorfejadagban részesülnek a bányák és a belkereskedelmi miniszter által külön megjelölt üzemek dolgozóinak velük egy háztartásban élő hozzátartozói. Az ország többi részén az ellátatlan fogyasztók havi cukorfejadagja 55 dkg, havi finomliszt (búzadara, száraztészta) fejadagja pedig az ország területén egységesen 120 kg; d) a 12 éven aluli gyermekek havi cukorfejadagja az ország egész területén egységesen 75 dkg. (2) A terhes és szoptatós anyákat a terhesség negyedik hónapjától a szülés utáni kilencedik hónap végéig, havi 45 dkg cukorpótadag illeti meg. 3. 8-(1) A cukorjegyre és finomlisztjegyre jogosult minden ellátatlan fogyasztó, akinek állandó lakóhelye az ország területén van. Az önellátó, akinek cukor- vagy finomlisztellátása a saját termeléséből, vagy természetbeni járandóságából biztosítva van, cukorjegyet, illetőleg finomlisztjegyet nem kaphat. (2) A hatósági cukor- és finomlisztellátás a fogyasztók állandó lakóhelyén kiadott alapjegyekkel és a dolgozók munkahelyén kiadott pótjegyekkel történik. (3) A cukorjegyeket és finomlisztjegyeket djmentesen kell kiadni. (4) A cukorjegyek és finomlisztjegyek — függetlenül attól, hogy azokat hol adták ki — az ország egész területén bárhol beválthatók. 4. §. Cukrot és finomlisztet (búzadarát, száraztésztát) hatósági jegyre és kiutalásra minden élelmiszerkereskedői iparigazolvánnyal rendelkező kereskedő árusíthat •». 8- A hatósági cukor- és finomlisztellátás megtervezéséről és irányításáról, a cukorjegyek és finomliszt jegyek előállításáról és szétosztásáról, a hatósági ellátás céljára szolgáló cukor és finomliszt (búzadara, száraztészta) forgalombahozatalában részvevő elosztók elszámoltatásáról és a mindezekhez szükséges szervezet felállításáról a belkereskedelmi miniszter gondoskodik. 6. §: A hatósági ellátás céljára szolgáló cukor- és finomliszt (búzadara, száraztészta) forgalombahozatalában részvevő elosztókat és a jegyek kiosztásában, kezelésében közreműködő személyeket a büntetőjogszabályok alkalmazása szempontjából közhivatalnokokrak kell tekinteni. 7. §: A hatósági cukor- és finomlisztellátásra vonatkozó rendelkezések megszegését és kilátását a törvény szigorúan bünteti, így különösen a hatósági ellátás célját szolgáló cukornak és finomlisztnek (búzadarának, száraztésztának) hatósági jegy, vagy kiutazás nélkül történő forgalombahozatala, vagy a hatósági jegyek és utalványok meghamisítása a közellátás érdekét veszé lyeztető bűncselekmény és a 8800/1946. (VII. 28.) M. E. számú, iletőleg az ennek kiegészítése tárgyában kiadott 6860/1948. (VI. 24.) Korm. számú rendelet értelmében — amennyiben súlyosabb minősítés alá nem esik — öt évig terjedhető börtönnel büntetendő,8. §. A jelen rendelet végrehajtásáról az érdekelt miniszterekkel egyetértve, a belkereskedelmi miniszter gondoskodik. Részletes tájékoztató a cukor- és finomlisztellátás szabályozásával kapcsolatos tudnivalókról A minisztertanács a 4/1951 (I- 2.) M. T. számú rendelete szabályozta a cukor- és finomlisztellátás rendjét. A rendelet alapján az ellátatlan fogyasztók 1951 január 1 -től kezdődően cukrot és finomlisztet (búzadarát és száraztésztát) a megállapított fejadagok mellett — cukor- és finomlisztjegyre — változatlanul az eddigi árakon vásárolhatnak. A jegyes (hatósági) cukor- és finomliszteliátáson felül — a megállapított kereskedelmi árakon — bárki vásárolhat szabadforgalmú cukrot és finomlisztek is. KI JOGOSULT CUKORES FINOMLISZTJEGYRE? Cukorjegyre és finomliszt jegyre jogosul; minden ellátatlan fogyasztó, akinek állandó lakóhelye az ország területén van. Az önellátók cukorjegyre, illetőleg finomliszt jegyre nem jogosultak. Fanomfisztből önellátóknak kell tekinteni a vámőrlésre jogosultakat és aháztartásukhoz tartozó személyeket. A hatósági fejadatokat a minisztertanácsnak a Magyar Közlönyben megjelent rendelete közli. A fogyasztók hatósági cukor- és finomlisztélátása alapjegyekkel és pótjegyekkel történik. Alapjegyét mindenki állandó lakóhelyén, a pótjegyét pedig az igényjogosult munkahelyén kapja meg. MENNYI CUKROT ÉS LISZTET SZOLGÁLTATNAK KI EGYES JEGYEKRE? Az I. jelzésű cukoralapjegy 1. sz. szelvényére január hóban 75 dkg, cukor, 2. sz. szelvényére február hóban 75 dkg cukor; a II. jelzésű cukoralapjegy I. sz. szelvényére január hóiban 55 dkg cukor, 2. sz. szelvényére február hóban 55 dkg cukor; a III. jelzésű finomliszt-alapjegy A-betűs szelvényére január hóban 1.20 kg finomliszt (búzadara, száraztészta), B-betűs szelvényére február hóban 1.20 kg finomliszt (búzadara, száraztészta) vásárolható, hatósági áron. A havi 1.20 kg cukorfejadagra igényjogosultak 75 dkg-os alapjegyükhöz külön, havi 45 dkg cukor vásárlására jogosító pótjegyet, a havi 80 dkg, illetve havi 1 kg cukorfejadagra jogosultak pedig 55 dkg, illetve 75 dkg-os alapjegyükhöz külön, havi 25 dkg cukor vásárlására jogosító pótjegyet kapnak. A havi 2.40 kg finomliszt-fejadagra jogosultak alapjegyükhöz külön, havi 1.20 kg finomliszt vásárlására jogosító, a havi 1.60 kg finomliszt-fejadagra jogosultak pedig alapjegyükhöz külön, havi 40 dkg finomliszt vásárlására jogosító pótjegyet kapnak. HOL ÉS MIKOR VÁLTHATÓK BE A JEGYEK? A jegyeit (pótjegyek) egyes szelvényei csak abban a hónapban válthatók be, amelyre érvényesítve vannak. Az ország bármely helyén kiosztott cukor- és finomlisztjegyek (pótjegyek) az ország egész területén beválthatók és elszámolhatók. Elveszett, ellopott vagy megsemmisült jegyek (pótjegyek) helyett újat, illetve másikat kiadni tilos. A jegyeket (pótjegyeket) díjmentesen adják ki. A HÁZ- ÉS TÖMBMEGBIZOTTAK FELADATAI A JEGYEK KIOSZTÁSÁNÁL A jegykiosztásnál Budapesten a tömb- és házmegbizottakat, másutt szükségszerint kijelölendő személyeket kell igénybevenni,akik a rájuk bízott munkát kötelesek elvégezni. A jegykiosztási munkákra bevont tömbös házmegbízottak, stb. — amennyiben alkalmazásban vannak — a januári kiosztás munkálatainak elvégzésére munkahelyükről igazoltan eltávozhatnak, azonban az eltávozás összes ideje 8 (nyolc) munkaóránál több nem lehet. Budapesten és egyéb helyeken, ahol ház- és tömbmegbízottak vannak, a jegykiosztás a következőképpen történik: Január 2-áig (kedden) A tömbmegbízottak átveszik a kerületi vagy helyi tanácsok VB kereskedelmi osztályán a kiosztási és összesítő jegyzékeket. A VB kereskedelmi osztályok közük a tömbmegbízottakkal, hogy a háztömb melyik jegyelosztóhely körzetébe tartozik. A tömbmegbízottak átadnak minden házmegbízottnak 2—2 drb kiosztási jegyzéket. A házmegbízottak még aznap elkezdik és január hó 3-án elvégzik a házban lakók közül jegyre igényjogosultak (cukorból, lisztből ellátatlanok) kiosztási jegyzékbe való bejegyzését. Január 4-én (csütörtökön) A házmegbízottak a házanként két példányban elkészített kiosztási jegyzéket kötelesek elvinni a tömbmegbízotthoz, aki az egyik kiosztási jegyzéket magánál tartja és az átvételt a másik példányon igazolja. A kiosztási jegyzékekből a tömbmegbízott két példányban összesítőjegyzéket készít és azt a helyi tanács kereskedelmi osztályán, illetve kirendeltségén még aznap átadja. (A házak kiosztási jegyzékét a tömbeegbízott magánál tartja.) A kereskedelmi, osztályok, illetve kirendeltségek az összesítő jegyzék egy példányát bevonják és a jegyzés átvételét a másik példányon igazolják és ezt a példányt a tömbmegbízottnak visszaadják. Az összesítő jegyzékek alapján kiszámolják a szükséges cukor- és finomliszt jegyeket és ezekből tömbönként csomagokat állítanak össze. Január 5-én (pénteken) A tömbmegbízottakátveszik a kereskedelmi osztályokon, illetve kirendeltségeken a tömb részére előkészített jegyeket és a jegyek átvételét az összesítő jegyzéknek az elosztóhelyen lévő példányán elismerik. Az átvett jegyekből a házanként k rosztási jegyzékeik alapján a tömbmegbízottak kiszámolják az egyes házak részére szükséges jegyeiket és még aznap átadják a házmegbízottaknak. A házmegbízottak a jegyek átvételét a tömbmegbízottnál levő házankénti kiosztási jegyzékpéldányokon tartoznak aláírásukkal elismerni. Január 6-án (szombaton) A házmegbízottak az átvett cukor- és lisztalap jegyeket az igényjogosultaknak Lakásról lakásra járva, kiosztják és ennek megtörténtét a kiosztási jegyzék »Jegyátvétel elismerése« rovatában, a jegyek átvevőinek aláírásával elismertetik. Január 7-én (vasárnap) A házmegbízottak az igényjogosultak által aláírt kiosztási jegyzéket az esetleg át nem vett jegyeket tartoznak a tömbmegbízottnak átadni és azokkal elszámolni. A tömbmegbízottak a náluk levő házanként kiosztási jegyzékekre rávezetik az elszámolást és ezt aláírásukkal igazolják. Ezt a jegyzékpéldányt a házmegbízottnak átadják és az igényjogosultak által aláírt felosztási jegyzékpéldányt bevonják. A tömbmegbízottak a kiosztási jegyzékekből bevezetik az elszámolást az összesítő jegyzékekbe. Január 8-án (hétfőn) A töröltmegbízottak az igényjogosultak által aláírt búzánkénti kiosztási jegyzékeket, az összesítő jegyzékeket és az át nem vett jegyeket már nem a helyi tanács szereskedelmi osztályára, hanem a kijelölt körzeti jegyelosztó helyre tartoznak bevinni. Az elosztó helyen egyeztetikk a kiosztás, jegyzékek és az összesítő jegyzékek adatait, ellenőrzik a jegyátvételek elismerését s a visszahozott jegyek darabszámát egyeztetik.