Népszava, 1952. december (80. évfolyam, 282-306. sz.)
1952-12-16 / 294. szám
népszava A 70 ÉVES KODÁLY ZOLTÁN A magyar nép hálával és lelkesedéssel ünnepli a magyar zene művészét, büszkeségét, a kétszeres Kos- Guth-díjas Kodály Zoltánt, aki december 16-án tölti be 70. életévét. Kodály Zoltán Bartók halálának 5. évfordulója alkalmából 1950-ben írott cikkéhez jelmondatul a következő Bartók-idézetet választotta: »Én részemről egész életemben mindenkor és minden módon egy célt fogok szolgálni: a magyar nemzet és magyar haza javát.« Ez a mondat összefoglalója lehet Kodály munkásságának is. Egész életét, alkotómunkáját az a törekvés hatotta és hatja át, hogy nemzeti kultúránkat felemelje, nagy nemzeti hagyományainkat új életre ébressze; hogy a nép művészetéből klasszikus művészetet teremtsen, a klasszikus művészetet pedig milliós tömegek sajátjává tegye; hogy a népi és nemzeti alapon álló művészetet szembeszegezze a hanyatló burzsoázia álművészetének bomlási termékeivel. Ezért harcolt, mint zeneszerző, népdalgyűjtő, zenetudós és pedagógus. Kodály Zoltán 1882 december 18-án, Kecskeméten született. Tanulmányait Nagyszombaton, majd Budapesten, a Zeneakadémián és a Tudományegyetem bölcsészeti karán végezte. Abban a korban kerül ki az iskola padjai közül, amelyet Révai elvtárs így jellemez: »... Magyarországon egy mély, objektív forradalmi válságnak volt az évtizede. Válságban volt a feudális oligarchiának egész belpolitikai rendszere és válságban volt a 67-es kiegyezés, a dualizmus, az Ausztriához való viszony egész rendszere. Az egész 67-es alkotmány recsegett-ropogott eresztékeiben. A munkásság tömegharcai megrázkódtatták az 1867-ben emelt épületet. A parasztság is megmozdult: felmondta a hűséget a »történelmi« 48-as pártoknak.« Ebben az évtizedben a pesti kávéházakat, a vidéki »dzsentri«« udvarházait még a »kiegyező« nemesség és polgárság sivár mulatozásainak zaja, »magyar nótá«-inak émelyítő érzelgőssége töltötte be. De a mulatozó urak lába alatt már rengeni kezdett a föld. Kodály maga a következőket írja erről a korszakról: »Nagyritkán megcsendült a népszínműben és másutt is egy-egy másféle, messziről került dallam. Nem oly tetszetős, fülbemászó, nem oly hajrázó, zárkózottabb, keményebb ... Ez elszórt dallamok hívogattak arrafelé, ahol termettek, mikor a millennium mámora elszállt, s az itt maradt sivárságban egyre bizonyosabb lett: ez nem a teljes magyar élet, kell még egy mélyebb magyarságnak lenni, igazi arcát még rejti bőlünk.« Így indult el Kodály és utána Bartók, hogy megkeressék a »messzirőlkerült dallamok« alkotóit: a népet. Kodály népzenegyűjtő munkáját a nép iránti végtelen szeretet, megbecsülés hatotta át. »A A népi kultúra világa, ... az egyes dal: igen gyakran remekmű. Nemcsak a szegények kincse, de a legmagasbbrendűek igényeit is kielégíti. Nem kezdetlegesség, hanem évszázados fejlődésben kiérlelt, leszűrődött művészet« — írja. Nem érdekességiajhászás, gyűjtőszenvedély, hanem az a törekvés vezeti, hogy valóban eggyé váljék a nép érzelem- és gondolatvilágával. »A zenetörténésznek nem azért kell megismerni a népzenét, hogy új variánsokat gyűjtsön és regisztráljon — hangsúlyozza —, hanem, hogy életre keljen benne is a hagyomány élete — ne csak kívülről nézze, hanem ő maga is aktív részesévé váljon.« Ez az utóbbi mondat Kodály egész alkotómunkásságát jellemzi. A nép mindennapi életéhez fűződő dallamok, • amelyekben kifejezésre jut a nép életereje, évszázados küzdelme, vidámságai, gazdag érzelmi világa — . Kodály munkája nyomán megjelennek a hangversenydobogón, az operaszínpadon. Kodály és Bartók nem elégedtek meg népzenei »idézetekkel«, hanem arra törekedtek, hogy egész művészetük — az egyszerű daltól a szimfonikus és operai művekig — szervesen épüljön a népi kultúrára. Ilyen szoros, közvetlen kapcsolat ai zeneszerzői és népi művészet közt — a mai szovjet és népi demokratikus művészek munkáin kívül — csak egyszer volt a zenetörténetben: az orosz »Ötök« alkotásaiban, a XIX. század második felében. Azt jelenti ez, hogy a zene fejlődése minőségileg új fokra emelkedik: mondanivalóban, formában a népi zene végtelen változatosságú dallamait, ritmusait szívja magába. A szembenállás az uralkodó osztályok felszínes, felbomló »kultúrájával«, a népművészettel.színtehozása az adott társadalmi körülmények között szükségszerűen politikai jelentőségű volt. Bartók és Kodály ellen ezután évtizedeken át egymást érik az uralkodó osztályok támadásai; a hideg közöny légköre veszi őket körül. Gyakoriak az olyan megnyilatkozások, mint pl. az egyik lap cikke, amely szemükre hányja, hogy nem »vidéki úriasszonyaink körében« gyűjtenek népdalokat. Ezért mondja Kodály, hogy az új magyar zene »jóformán intézményeink ellenére, lopva és élniakarásának végső megfeszítésével tudott megmaradni«. A népművészettel való szoros kapcsolat jellemzi Kodálynak a század első két évtizedében írt dalait, kamaraműveit. Emellett mindinkább előtérbe lép művészetének egy másik fontos jellemvonása: a haladó nemzeti hagyományaink iránti mély érdeklődése. Nemzetünk évszázados szabadságküzdelmei, felemelkedési vágya új, megragadó erejű kifejezést kap Kodály műveiben. A »Megkésett melódiák«ban (1912— 16-ban írta és csak 1918- ban mutatják be s 1923-ban adták ki) Berzsenyi, Kölcsey, Csokonai verseit zenésíti meg. A hősi nemzeti múlttal való egybeforrottsága a legnagyszerűbben az 1923-ban bemutatott »Psalmus Hungaricus«-ban nyilatkozik meg. A tomboló reakció éveiben a XVI. század küzdelmeiből született verset zenésít meg, amely az elnyomók megdöntéséről, az igazság diadaláról szól. A kórusra, szólóénekre és zenekarra írt hatalmas műben évszázadok minden keserűsége, a magyar nép szabadságvágya lenyűgöző erővel szólal meg. A »Psalmus« után — amely világszerte elismerést szerzett a magyar zenének — Kodály új nagy alkotásai születnek. A népzene — és vele a népi hősök, a népmese alakjai — az operaszínpadot is meghódítják a »Háry János« daljátékban. A »Székelyfonó« a falu közös éneklési, mesélési színhelyét s vele a nép mindennapi életének egy darabját viszi színpadra. A »Marosszéki táncok« és a »Galántai táncok« a népi hangszeres zenét elevenítik fel a hangverseny dobogón, egyben megszólaltatják a XIX. századi magyar hangszeres zene forradalmi hagyományait. 1939-ben, az előretörő fasizmus idején írta meg zenekari változatait a »Felszállott a páva« népdalra, amely a népnek az elnyomás, a csendőrszuronyok elleni gyűlöletét fejezi ki. Kodály munkásságában döntő szerepet játszott az a felismerés, hogy az igazi művészetnek a tömegekben kell gyökereznie. »Mély gyökerű művészet — írja — csak akkor keletkezik, ha milliók éreznek és gondolkodnak egyformán, s ezt egyeseknek sikerül kifejezni.« A tömegek művészeti tevékenységének legközvetlenebb témája pedig az énekkar. Kodály énekkari művek sorozatában fejezte ki a tömegeknek azt, »ami bennük él«. A »Felszállott a pácd«-ban , (amelyet munkáskórusoknak tilos volt énekelniök), a »Karádi nóták«-ban, a »Mátrai képek«-ben és akisebb kórusművek, népdalfeldolgozások tömegében fektette le a nép kulturális öntevékenységére épülő magyar kórusművészet alapjait. Nemcsak zeneszerzőként, hanem aktív nevelőmunkával is igyekezett célját megvalósítani. Neméri be a Zeneakadémián folytatott tanári tevékenységgel. A békéscsabai munkások még ma is emlékeznek rá, hogyan tartott előadást a 30-as években a munkásokból és agrárproletárokból álló Erzsébethelyi Daloskörnek a népi zene hősi mondanivalójáról, »semmitől meg nem riadó bátorság«-áról. Kodály nagy tudós is. A tudományban, népzenekutatásban, zenetörténetben is elsősorban az életet keresi »Erős átfogó érzés nélkül a tudományban sem lehet nagyot alkotni« - írja. »Foglalkozzunk régi kéziratainkkal, de előbb az élettel. Leírhatatlan érzés, egy régi írás kezdetleges ákombákomában az életnek, a magunk életének egy darabjára ismerni.« Kodály egész életműve, egész művészi hitvallása élesen szemben áll az imperializmus rothadó, formalista irányzataival. Míg Stravinszkij és társai az imperialista országokban fennen hirdetik, hogy a zenének »nincs tartalma« és a tömegektől idegen l®mbik-zenét írnak, dzsessz-zenekari művekkel egyidőben misét és pornográf operát komponálnak. Kodály a művészeti realizmus elveit vallja: »Mert tudomány és művészet gyökere egy. Mindegyik a világot tükrözi, a maga módján. Alapfeltétele: éles megfigyelőképesség, pontos visszaadása és magasabb szintézisbe emelése a megfigyelt életnek. S a tudományos és művészi nagyság alapja is ugyanaz: az igaz ember...« Vagy másutt: »Egyszerűség, világosság még nem zárja ki a mélységet. Sőt a legmélyebb művek sokszor egyúttal a legvilágosabbak.« »Amiben oly különböző egyéniségek, mint Erkel és Liszt megegyeznek: a dallam uralkodó szerepe, gazdag, beszédes ritmusok, világos formák, tiszta színek, mind kedves a magyar ízlésnek.« Amiért Kodály harcolt: a népzene újjászületése, a népzenére épülő zenekultúra, alegszélesebb tömegek zenei művelődése, zenei öntevékenysége — ma megvalósult, vagy megvalósulóban van, hála a Szovjetuniónak, a pártnak, a magyar dolgozók hősi munkájának. A népdalgyűjtés márnem néhány lelkes tudós ügye, hanem tömegmozgalommá vált. Gondoljunk a salgótarjáni, ózdi munkásokra, a sárpilisi dolgozó parasztokra, a zirci úttörőkre. Mindez a múltban elképzelhetetlen lett volna. »Hogy a magyar szellemi élet újra reménykedve nézhetett a jövőbe — mondotta Kodály az 1950-es békekongresszuson — azt a Szovjetuniónak köszönhetjük ... Soha vissza nem térő történelmi pillanatot jelent a tömegek nagyarányú bekapcsolása a kulturális életbe, ami most van folyamatban ... Ezt a munkát folytatni akarjuk, ennek lehetőségét védeni kell, ezért nem lehet más választásunk, mint minden erőnkkel a béke ügyét szolgálni, még áldozatok árán is. Nincs az az áldozat, amit gyönyörűnek elképzelt szabad jövőnk meg nem érdemel.« Az új Kodály képe elevenedik meg előttünk ezekben a szavakban és az az ezer szál, amely őt mai életünkkel összefűzi. A hajdúszováti termelőszövetkezet, amelyet a dolgozók Kodályról neveztek el. A Marcibányi-téri úttörők, akiknek Kodály betegen, ágyban fekve alkotta »Békedal.«-át. A Zeneművészeti Főiskolakönyvtára, ahol Kodály arról beszél, hogy a szovjet ifjúság milyen kitartóan dolgozik a könyvtárakban. Békegyűlések, ahol Kodály a háborús gyújtogatók ellen hallatja szavát. Moszkvai hangversenyek, ahol a szovjet dolgozók melegen üdvözlik, ünnepük a magyar nép nagy zeneszerzőjét. És nem utolsó sorban megragadó új műve, a »Kállai kettős«, amelyet azért írt, hogy a dolgozók kultúrcsoportjainak, népi együtteseinek munkáját segítse. »Kodály népdalfeldolgozása olyan zeneszerző példaképét állítja elénk, aki a legmélyebben behatol a népzene lényegébe. A legnagyobb fokú természetesség, lakonikus tömörség, a kifejezés eszközeinek csodálatos tisztasága, hatalmas, mélyen egyéni kórus- és zenekari felkészültsége Kodály művészetét klasszikussá teszik. A mai magyar zeneszerzők szerencsések, hogy közöttük él és dolgozik ez a kiváló mester, a magyar népzeneművészetnek ez az igen alapos ismerője« — mondotta Tyihon Hrennyikov, a Szovjet Zeneszerzők Szövetségének főtitkára, az I. Magyar Zenei Hét vitáján. Kodály a magyar népzenéről írott könyvét a következőkép fejezi le: »... eljön az idő, mikor a műveit réteg a néptől átvett hagyományt új, művészi formába öntve újra átadhatja a nemzeti közösségnek, a nemzetté vált népnek.« Ez az idő eljött. És a magyar dolgozók, a »nemzetté vált nép« — egész szívükből kívánnak Kodály Zoltánnak hosszú, alkotó életet 70. születésnapján. Maróthy János Kodály Zoltán kitüntetése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a minisztertanács előterjesztésére Kodály Zoltán kétszeres Kossuth-díjas zeneszerzőt 70. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársasági Érdemrend I. fokozatával és a Magyar Népköztársaság kiváló művésze címmel tüntetteki. A kitüntetéseket hétfő délelőtt az Elnöki Tanácsfogadótermében Dobi István elvtárs, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke nyújtotta át Kodály Zoltánnak. A kitüntetések átadásakor jelen volt Révai József népművelési miniszter, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, Szabó Piroska elvtárs, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára, Jánosi Ferenc elvtárs, a népművelési miniszter első helyettese, Rusznyák István elvtárs, Kossuth-díjas, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Ilka Pál elvtárs, vezérőrnagy, valamint a magyar művészeti élet számos kiválósága. Dobi István elvtárs a kitüntetések átnyújtásakor hangsúlyozta, hogy a kitüntetések elismerését jelentik annak a kimagasló munkának, amelyet Kodály Zoltán eddig végzett. Végül jó erőt és egészséget, további alkotásaihoz pedig sok sikert kívánt Kodály Zoltánnak. Kodály Zoltán a kitüntetéseket megköszönve, hangsúlyozta: munkásságával eddig is dolgozónépünk felemelkedését kívánta szolgálni és erre törekszik további munkájában is. ★ Kodály Zoltán 70. születésnapja tiszteletére vasárnap este ünnepi kórushangversenyt rendeztek a Zeneművészeti Főiskola nagytermében. A hangverseny közönsége forró szeretettel üdvözölte Kodályt. A Zeneművészek Szövetsége hétfő este a Művészeti Szövetségek Székházában ünnepelte a hetvenéves Kodályt Zoltánt. S 1952 DECEMBER 16. KEDD Az Erzsébet-szénbányák befejezte 1952. évi tervét A Dorogi Szénbányászati Tröszthöz tartozó Erzsébet-szénbányák dolgozói sok győzelmes széncsatát vívtak meg ebben az évben. A negyedik negyedévre újabb kötelezettségvállalást tettek és megígérték, hogy Sztálin elvtárs 73. születésnapjára befejezik évi felemelt tervüket. Ettől kezdve még lelkesebben harcoltak, hogy helytálljanak adott szavukért. »Ha biztosítják a munkahelyet, az üres csillét és a fát — mi megteszszük a magunkét« — oszlatták el a műszakiak aggályait a brigádvezetők, ígéretüket bányászmódra valóra is váltották: egyre emelkedett a kitermelt szén mennyisége. A brigádok minden hét szerdáján és a szombati napokon is Sztahanov-műszakokat tartottak s a kiemelkedő munkasikerek jelentősen megnövelték az üzem termelését. A 12- es frontbrigád dolgozói bekapcsolódtak a Loy-mozgalomba, a két szak párosversenyre lépett egymással, hogy melyik ad több szenet műszakrólműszakra. A brigádok odaadó munkája a várt időnél jóval előbb hozta meg az új munkagyőzelmet. December 15-én reggel 6 órakor már csak 278 csille hiányzott az évi terv befejezéséhez. A brigádok röpgyűlésen határozták el, hogy délig kiszállítják a még hiányzó csilléket is. Alig néhány perccel tíz óra után kigördült a 278. szénnel rakott csille is. Az akna, alatti rakodó dolgozói vörös zászlócskát tűztek a púpozva rakott szád közzé,nyelén tábla hirdette az Erzsébet-szénbányák dolgozóinak újabb munkagyőzelmét. »Ennek a csillének a megrakásával befejeztük az 1952. évi tervünket.« Az Erzsébet-szénbányák a Dorogi Tröszthöz tartozó vállalatok közül elsőként tettek eleget a haza iránti kötelezettségüknek. A siker oroszlánrésze az Erzsébetaknai bányászoké. Csákvári Károly csapata 136,8 százalékos átlagteljesítménnyel dolgozott az év elejétől kezdve és 2525 csille szenet termett tervén felül. Németh József sztahanovista vájár brigádja 5337 csillés előirányzatát 7044 csillére teljesítette. A 12-es frontbrigád dolgozói, akik szakonként is versenyben dolgoztak, 23.667 csille szenet szállítottak ki munkahelyükről, 18.787 csillés előirányzatukkal szemben. Most a vállalat dolgozói elhatározták: az év hátralevő napjaiban 8500 tonna szenet adnak tervükön felül népgazdaságunknak. A vállalat dolgozói gondosan készítik elő a bányát az 1953-as évre is. Jelentések • A RÁKOSI MÁTYÁS MŰVEK KOVÁCSOLÓGYÁRÁNAK dolgozói Sztálin elvtárs 73. születésnapja tiszteletére megígérték, hogy évi készáru tervüket december 15-re befejezik. A gyár dolgozói a kiváló szovjet módszerek és a grafikon szerinti termelés alkalmazásával vállalásukat már szombaton teljesítették. A gyáregységek közötti kooperáció eredményeként a durvahengerbe tervszerűen adta az öntecseket. A lelkes munka eredményeként december 13- án délután 1 órakor az 1952-es terv utolsó munkadarabja is elkészült. MAUTNER RÓBERT KÉTSZERES SZTAHANOVISTA, a Budapesti Szerszámgépgyár esztergályosa, aki pénteken csatlakozott a Muszka—Szodorai párosversenyhez, Sztálin elvtárs születésnapja tiszteletére hétfőtől kezdve sztálini műszakot tart. A sztálini műszak kezdetekor az EU-esztergapad már szombaton előkészített tengelyeinek simítását 1400 fordulatszám mellett 0,5 milliméteres előtolással és egymilliméteres fogásmélységgel alig több mint fél perc alatt végezte el az előírt versenyről nyolc perc helyett. Délelőtt 10 óráig 1244 százalékot teljesített. A VILLAMOSGÉP- ÉS KÁBELGYÁR dolgozói júliusban vállalták, hogy az év végéig öt és félmillió forint értékű különféle importanyagot takarítanak meg népgazdaságunknak. Ezt a felajánlásukat december elejéig már teljesítették. Ezért elhatározták, hogy Sztálin elvtárs 73. születésnapja tiszteletére az év végéig újabb 2,1 millió forint értékű importanyag-megtakarítást érnek el. A dolgozók jó munkáját bizonyítja, hogy már eddig is 1.700.000 forint értékű fontos importanyagot sikerült megtakarítaniuk. A MÁVAG SZERELŐRÉSZLEGÉNEK dolgozói a Sztálin Vasmű óriáskohójának építkezésén fokozott ütemben dolgoznak. Az állványzatokon több mint 16 méter magasban hegeszti öszsze a páncélzatot Kalla Kálmán és Deák Ferenc. Teljesítményük a 150 százalékot is meghaladja, mert becsülettel teljesíteni akarják Sztálin elvtárs születésnapjára tett ígéretüket, hogy öt nappal a határidő előtt összeszerelik a kohóakna páncéltestét. Véget ért a harmadik színházi konferencia Vasárnap folytatódott a Magyar Színhház- és Filmművészeti Szövetség harmadik konferenciája. Az ülésen megjelent Révai József elvtárs, népművelési miniszter, az MDP Politikai Bizottságának tagja, Jánosi Ferenc elvtárs, a népművelési miniszter első helyettese és Non György elvtárs, népművelési miniszterhelyettes. A konferenciai folytatta a vitát Gábor Miklós beszámolója felett. Több hozzászólás után Kende István, a népművelési minisztérium színházi osztályának vezetője szólalt fel. Megállapította, hogy az ideikonferencia több szempontból eredményesebb volt a tavalyinál. A vita megmutatta, hogy a színészek világában kiszélesedett az egységfront, mégpedig helyes alapon, a Sztanyiszlavszkij-rendszer és a darabok eszmei mondanivalója tisztázásáért vívott harc alapján. A vitát Gábor Miklós foglalta össze, kiemelve a legfőbb kérdéseket: az új magyar drámáért folytatott harcot, a Sztanyiszlavszkij-módszer alkalmazásának, valamint a kritika és önkritika fejlesztésének kérdéseit. Ezután megkezdődött a Magyar Színház- és Filmművészeti Szövetség évi rendes közgyűlése. Ladányi Ferenc, a szövetség főtitkára ismertette a szövetségnek a legutóbbi közgyűlés óta végzett munkáját, valamint a szövetség feladatait és terveit A vasárnap sportja Labdarúgás: A Bp. Honvéd—Bp. Dózsa találkozója—különösen a Dózsa-játékosok nagyon lelkes játéka folytán — hatalmas harcot és jó játékot hozott. A 2:2-es végeredmény (félidőben a Bp. Dózsa vezetett 2:0 arányban) feltétlenül a bajnokcsapatra hízelgő. A mérkőzésen különösen kitűnt Henni, a Bp. Dózsa kapusa. A Bp. Honvéd legjobb játékosa Puskás volt. Az NB I-be jutásért, küzdő csapatok játéka elmaradt az előző fordulóban mutatott színvonaltól. A Miskolci Honvéd— Sztálin Vasmű Építők mérkőzés 2:2 arányú döntetlent hozott. Az Izzó Vasas—Sortex mérkőzést a Vasasok nyerték 2:1 arányban. ökölvívás: Az országos ökölvívó csapatbajnokságok során vasárnap már a döntőkre került sor. A bajnoki címet Budapest I. csapata szerezte meg, miután a döntőben 14:6 arányban legyőzte Budapest II. együttesét. A harmadik-negyedik helyért vívott küzdelemben Budapest III. csapata 12:8 arányban legyőzte Győr-Sopron megyét. Úszás: A Bp. Bástya vasárnap esti úszóversenyén a legkimagaslóbb eredményt a Bp. Kinizsi 4x100 m-es női vegyesváltója ére el, 5:16.2 p-es kiváló új, országos csúcseredményével. (Régi csúcs: SZOT I. 5:19.8 p.) Kitűnő eredményt ért el Nyéki is, aki 58.6 mp-cel nyerte a 100 m-es férfigyorsúszást. Korcsolya: Az 1952—53-as jégidény első gyorskorcsolyázóversenyén Földvári. Boér Mária 1000 m-en 1:57.6 p-re javította az országos csúcseredményt. A régi rekordot is ő tartotta 2:05.9 p-cel. A férfiak közül 1500 m-en Lőríncz, 5000 m-en Merényi győzött. Az általános és középiskolák téli szünete A közoktatásügyi miniszter rendeletileg intézkedett az általános és közép- iskolák téli szünetéről. A rendelet értelmében valamennyi általános és középiskolában — beleértve a dolgozók álta lános és középiskoláit és a szakérettségis tanfolyamokat is — a téli szünet, december 24-től 1953. január 2-ig tart. A szünetet megelőző utolsó tanítási nap december 23. a szünetet követő első tanítási nap 1953. január 3. Az óvodákban csak a kollektív szerződésben meghatározott munkaszüneti napokon szünetel a foglalkozás, a többi napokon rendes foglalkozás van. Szabó László a férfi sakkbajnokság győztese Az országos egyéni férfi sakkbajnokság négy függőjátszmáját vasárnap fejezték be. Eredmények: Barcza—Szabó L. 1:0, Kluger—Flórián 1:0. A Gereben—Bakonyi és Vajda—László játszmák döntetlenül végződtek. A verseny végeredménye: Szabó L. 13, Barcza 12.5, Tiparu 10.5, Kluger 10, Sándor és Szily 9.5, Bán, Lengyel, Pogáts, Gereben, Róbert 8.5, Flórián 8, Szilágyi, Vajda 7, Négyes 6.5, László, Bakonyi 6, Szabó D. 5 pont. A hőmérséklet csökken Várható időjárás: változó felhőzet, néhány helyen eső és havazás. Élénk délnyugati, nyugati, majd északnyugati szél. A hőmérséklet csökken. Várható hőmérsékleti értékek Budapestre: kedd reggel 0—plusz 2, délben 2—4 fok között. A várható napi középhőmérséklet december 16-án, kedden az ország egész területén 4 Celsius fok alatt lesz. Főszerkesztő: Harustyák József Felelős kiadó: Beregi Miklós Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Rákóczi út 54 Telefon: 224-815 224-819 Athenaeum Nyomda Fv. Soproni Sára