Népszava, 1953. július (81. évfolyam, 152-178. sz.)
1953-07-01 / 152. szám
Bierut elvtárs a nemzetközi kérdésekről Varsó, június 30. (TASZSZ) A Balti-tenger lengyel partvidékének dolgozói és velük együtt az egész ország megemlékezett a hagyományosTenger Ünnepeiről. A június 28-án Gdyniában megtartott ünnepségen részt vett Boleslaw Bierut, a minisztertanács elnöke, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának elnöke, valamint Konstanty Rokossowski, a minisztertanács elnökhelyettese, nemzetvédelmi miniszter, a Lengyel Népköztársaság marsallja. Boleslaw Bierut ünnepi beszédében hangsúlyozta: " Nyolc év múlt el azóta, hogy a hős Szovjet Hadsereg felszabadította a lengyel partvidéket s azóta a lengyel tenger, miként az egész lengyel föld, a Bugtól az Odra és a Nysáig hazánk elszakíthatatlan része lett. A nemzetközi élet legutóbbi eseményeit érintve, Boleslaw Bierut kijelentette: " Az a véleményünk, hogy a nemzetközi kérdésekben minden vitát és minden nézeteltérést meg lehet oldani békés tárgyalások útján. Éppen ebből az elvből kiindulva határozottan el kell ítélnünk az érvényes nemzetközi szerződések galád megszegésének minden esetét, minden ellenséges provokációt, minden támadási kísérletet, minden erőszakra való bujtogatást, egyszóval mindazt, ami a nemzetközi feszültség fokozódásához vezethet. A berlini provokáció, amelyet Adenauer imperialista bérencei szerveztek, legyen figyelmeztetés minden becsületes ember számára. Az a visszavágás, amellyel a Német Demokratikus Köztársaságnak Németország demokratikus egyesítésére törekvő néptömegei ezt az aljas provokációt fogadták, áthúzta a fasiszta kalandorok számításait. Válaszul erre a provokációra, akárcsak a hszinmanista klikk és pártfogóinak koreai bűnös mesterkedéseire, a béke összes védelmezői még szorosabbra fűzik soraikat és még jobban kiszélesítik a béke megszilárdításáért indított mozgalmat. A szovjet szakszervezetek lelkesen támogatják a Béke Világtanács határozatait Szolovjev elvtárs nyilatkozata Leonyid Szolovjev elvtárs, a Szovjetunió Szakszervezetei Központi Tanácsának titkára, a Béke Világtanács tagja, mielőtt elutazott Budapestről, nyilatkozott a Népszavának a Béke Világtanács budapesti ülésszakának jelentőségéről és a szakszervezetek feladatairól a nemzetközi békeharc most következő szakaszában. — Már fél évvel ezelőtt — mondotta Szolovjev elvtárs —, Bécsben a Népek Kongresszusán a különböző politikai, pacifista és vallásos szervezetek több olyan képviselőjét lehetett látni, aki azelőtt távol állt, idegenkedett a béke híveinek mozgalmától, de végre is felismerte, hogy ez a mozgalom a béke érdekében milyen nagy hatást gyakorol a nemzetközi politikai eseményekre. A Béke Világtanács budapesti ülésszaka elsősorban azért volt nagyjelentőségű, mert még több különböző szervezet még nagyobb számú képviselője vett részt a Béke Világtanács munkájában. Ezek mögött az újonnan csatlakozó képviselők mögött újabb és újabb tömegek állnak. Vájjon minek köszönhető ez az örvendetes tény? Annak, hogy a népek bécsi kongresszusa után, majd pedig a legutóbbi világpolitikai események után az emberek tömegei megváltoztatták nézetüket a békemozgalomról. Közelebb kerültek a mozgalomhoz és energikusan, őszintén támogatják. Mindez azt bizonyítja, hogy egyre szélesebb nemzetközi körök törekednek a világpolitikai feszültség feloldására. A Béke Világtanács tehát budapesti ülésszakán szélesítette, bővítette összetételét és a kapitalista országok, a gyarmati, valamint függő országok sok újabb képviselőjét vonta be a békéért folyó aktív harcba. Ez érthető is, hiszen a Béke Világtanács, a nemzetközi békemozgalomnak ez a vezérkara, évek hosszú során át békés fordulatot követelt a világpolitikában, ezt a béke megszilárdítására irányuló konkrét javaslatokkal segíti elő és így a jelenlegi körülmények között az egész világ békeszerető, békét akaró erőinek központi fóruma lett. — Másodsorban azért volt nagyjelentőségű a Béke Világtanács budapesti ülésszaka — folytatta Szolovjev elvtárs —, mert a Budapesten elfogadott határozat alapján, a Béke Világtanács budapesti felhívása és nyilatkozata alapján a népek hatalmas, világméretű kampányt indítanak. Ebben a kampányban széles körben propagálják és népszerűsítik a Béke Világtanács budapesti felhívását és nyilatkozatát és főleg a felhívásnak azt a részét, hogy a népek követeljék kormányaiktól a nemzetközi kérdések tárgyalások útján való rendezését. Persze ennek a világméretű kampánynak a propagandán és a népszerűsítésen, az újabb tömegek felvilágosításán és bevonásán kívül főfeladata magának a felhívásnak a teljesítése, a tárgyalások és a megegyezések követelése. Ennek a békekampánynak a sikeres végrehajtása a béke és a népek közötti barátság megszilárdításának új biztosítéka. Szolovjev elvtárs ezután a szovjet szakszervezetek példamutató munkájáról beszélt a békeharcban: — A Szovjetunió szakszervezetei, a béke aktív harcosai lelkesen támogatják a Béke Világtanács budapesti határozatait, miután szent kötelességüknek tartják a nemzetközi barátság és testvériesség növelését a világ dolgozói között. A szovjet szakszervezetek a most meginduló újabb nagy békekampány elválaszthatatlan részének tekintik, hogy még aktívabban harcoljanak azoknak a nagy feladatoknak a végrehajtásáért, amelyeket az ötödik ötéves terv a szovjet ember anyagi és kulturális életszínvonalának emelése érdekében kitűzött. A szovjet dolgozók az új nagy békekampányban a békeharc egyik legfontosabb sikerének és eredményének tekintik az ötödik ötéves terv teljesítését, túlteljesítését. Ezután a szakszervezeti világkongresszus került szóba, amelyre a Szakszervezeti Világszövetség meghívta a szövetségbe nem tartozó szakszervezeteket is. Ezzel kapcsolatban Szolovjev elvtárs a következőket mondotta: ‘— Feltételezhetjük, hogy a Szakszervezeti Világszövetségbe nem tartozó szakszervezetek az új nagy békekampány idején szintén hozzájárulnak a béke védelméhez és a Szakszervezeti Világszövetségbe tartozó szervezetekkel együtt lépéseket tesznek a dolgozó emberek életének megjavítását célzó egységes akcióprogramm érdekében. Szolovjev elvtárs ezután arról beszélt, hogy milyen változásokat tapasztalt hazánkban legutóbbi magyarországi látogatása óta. A Béke Világtanács budapesti ülésszakának fokozott ütemű munkája nagyon lefoglalt és így sajnos csak egy gyárba látogathattam el, a budapesti Fémáru- és Szerszámgépgyárba, de mindaz, amit ott láttam, végtelen örömmel töltött el, mert ennek a gyárnak a munkájában, fejlődésében, technikai előrehaladásában és sikereiben úgy tükröződik vissza a szocializmus magyarországi építésének fellendülése, mint egyetlen cseppben az egész tenger. Nagyon fontosnak tartom, hogy sok a termelési újító. Sikeresen alkalmazzák az élenjáró módszereket, örömmel tapasztaltam, hogy eredményesen honosítják meg Koleszov szélesforgácsolási módszerét. Az egyre javuló munkakörülmények és a magyar dolgozók nagy termelési lelkesedése napról napra növeli a szocialista munkaverseny eredményeit. — Mély hatást gyakorolt rám — mondotta ezután Szolovjev elvtárs — Budapest dolgozóinak Kossuth Lajos-téri békenagygyűlése. A béke, a teremtő és alkotó békés munka akarásában szilárdan összeforrott nép találkozott itt a békéért folyó világméretű harc vezérkarával. És a budapesti dolgozók, valamint a világ különböző népeit képviselő békeküldöttek megtalálták a közös nyelvet. A budapesti nép megmutatta a magyar dolgozók összeforrottságát, szilárd elhatározottságát a béke védelmében. A budapestiek lelkesedése magával ragadta a Béke Világtanács tagjait és a budapesti ülésszak meghívott vendégeit. A budapesti dolgozók kirobbanó életöröme megmutatta, hogy a magyar nép mennyire bízik a haladásban, a béke erőinek és a népek közötti megegyezést követelő békemozgalomnak a győzelmében. — Búcsúzóul azt kívánom a magyar dolgozóknak — fejezte be a beszélgetést Szolovjev elvtárs —, hogy sikeresen teljesítsék az 1953. évi tervet, bátran haladjanak előre, törjenek újabb és újabb utakat a termelés technikájában és arassanak újabb és újabb győzelmeket a békeharc most következő új, nagyjelentőségű szakaszában a szocializmust, a boldog életet építő munka frontján. Togliatti elvtárs az új olasz kormány megalakításáról Róma, június 30. (MTI) Einaudi olasz köztársasági elnök kedden folytatta az új kormány megalakításával kapcsolatos tárgyalásait és fogadta a képviselőház és a szenátus új elnökeit, az alkotmányozó nemzetgyűlés volt elnökeit, továbbá az Olasz Kommunista Párt és a kereszténydemokrata párt parlamenti csoportjainak vezetőit. Togliatti, a kommunista párt főtitkára, mint a párt képviselőházi csoportjának vezetője, körülbelül 40 perces megbeszélést folytatott a köztársasági elnökkel. Togliatti sajtónyilatkozatában hangsúlyozta: — Nem könnyű dolog megoldani a jelenlegi válságot. Az a véleményem, hogy mégis lehetséges megfelelő megoldást találni, ha mindnyájan a demokrácia keretein belül mozgunk. Togliatti emlékeztetett a választások eredményeire: a választók elvetették a csaló választójogi törvényt; a többség kifejezésre juttatta a kormány eddigi politikája feletti elégedetlenségét; s ennek a többségnek nagyobb része a baloldali pártokra adta szavazatát. A koreai néphadsereg főparancsnokságának hadijelentése A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága június 30-án közölte: Az elmúlt nap folyamán a népi csapatok Joncsontól és Hagamnentől nyugatra, valamint Penamilontól délre védelmi harcokat folytattak. A néphadsereg légvédelmi egységei és az ellenséges repülőgépekre vadászó lövészek június 30-án lelőttek őt és megrongáltak két ellenséges repülőgépet. Hajsza Douglas bíró ellen Washington, június 30. (MTI) Ismeretes, hogy Douglas bíró, az Egyesült Államok legfelső bíróságának tagja a Rosenberg-házaspár kivégzését megelőzően állást foglalt amellett, hogy az ártatlanul elítélt házaspár kivégzését halasszák el. Douglas bíró döntését az amerikai reakció köreiben nagy felhördüléssel fogadták. Az »AFP« jelentése szerint Wheeler demokratapárti képviselő kedden a képviselőházban követelte Douglas bíró eltávolítását a legfelső bíróságból. Wheeler — az »AFP« jelentése szerint — a Rosenberg-házaspár ügyében hozott határozata miatt a következő hat »vádpontot« emelte Douglas bíró ellen: 1. a legfelső bíróság tagjához méltatlan magatartás; 2. tevékenység, amely a legfelső bíróságot rossz hírbe keveri; 3. Douglas nyilatkozatot tett, mielőtt a bíróság elé terjesztette volna az ügyet; 4. erkölcsi gyalázatosság; 5. összeesküvés; 6. árulás. „Hűtlen és felforgató...“ Az amerikai hatóságok azokat a hadifoglyokat, akik hadifogságuk idején rádöbbentek arra, hogy az Egyesült Államok agressziót folytat a koreai nép ellen, és akiket a beteg és sebesült hadifoglyok cseréje során hazatelepítettek,a kommunista propaganda áldozataiként« tüntetik fel és üldözik őket. Az »AFP« san franciscói jelentése szerint Paul Schnur amerikai katonát, akit hazatelepítésekor érdemrenddel tüntettek ki, az amerikai hatóságok hétfőn leszerelték és katonakönyvébe beírták: »Hűtlen és felforgató.« KÜLPOLITIKAI HÍREK — Butler ideiglenesen megbízott angol miniszterelnök hétfőn az alsóházban bejelentette: a bermudai értekezlet elhalasztása miatt az angol kormány javasolta, hogy a három nyugati nagyhatalom külügyminisztere tartson megbeszéléseket. — A nyugatnémetországi amerikai, angol és francia főbiztost nagyköveti rangra emelték. Adenauer kormánya ugyancsak nagyköveti rangra emelte a washingtoni, londoni és párizsi nyugatnémet ügyvivőt. A vietnami francia haderők vezérkari főnökségének hivatalos jelentése beismeri, hogy a bandajista hadsereg által eddig tartott állások feladása következtében Észak-Vietnamban »át kellett csoportosítania« haderőit. Tizenöt ismert szociáldemokrata pártfunkcionárius nyílt levelet intézett a nyugatnémet szociáldemokrata párt tagjaihoz. A levél hangsúlyozza a német munkásosztály akcióegységének döntő fontosságát. Li Szin Man újabb provokációra készül: a kínai hadifoglyok elhurcolásán mesterkedik Az »Új Kína« hírügynökség keszoni különtudósítója írja: Li Szin Man, aki az amerikaiak magatartásán felbátorodva nem elégszik meg a koreai hadifoglyok tömeges elhurcolásával, összejátszik a Csang Kaj-sek-klikkel, hogy együttesen megkíséreljék »szabadon bocsátani«, majd erőszakkal Tajvanra hurcolni a kínai népi önkéntes egységek fogságbaesett harcosait. Az »Associated Press« jelentette, hogy a hszinmanista banditák június 20-án a kizárólag amerikai katonák által őrzött 2. számú puszani hadifogolytáborból 107 kínai népi önkéntest elraboltak. Ezek közül 57-et az amerikaiak később visszaszereztek a hszinmanista rendőrségtől, a többi 50 azonban még mindig Li Szin Man kezén van. Egy amerikai tiszt állítása szerint ennek az 50 elhurcolt kínai hadifogolynak kézrekerítésére nincs lehetőség. Az »International News Service« jelentése arról számol be, hogy a Kuomintang-banditák javaslatot tettek az Egyesült Államok kormányának a hadifoglyok erőszakos visszatartására. Vang Tung-jüan, a Kuomintang-banda délkoreai »nagykövete« több ízben látogatást tett Pjun Jung Taónál, a miniszterelnöki teendőkkel ideiglenesen megbízott délkoreai külügyminiszternél és a kínai hadifoglyok »szabadonbocsátását« követelte. Június 25-én, a koreai háború harmadik évfordulója alkalmából Puszanban tartott gyűlésen a hszinmanista banditák nyíltan követelték a nem közvetlenül hazatelepítendőnek minősülő kínai hadifoglyok haladéktalan »szabadonbocsátását«. Keszoni megfigyelők hangsúlyozzák, hogy az Egyesült Államok Li Szin Man provokációja után mindezidáig semmiféle eredményes intézkedést sem tett a provokáció megfékezésére. Li Szin Man folytatja a hadifoglyok elhurcolását annak ellenére, hogy a hadifogolytáborok teljes ellenőrzését amerikai csapatok vették át. Az Egyesült Államok azt sem követelte, hogy Li Szin Man szolgáltassa vissza az elhurcolt hadifoglyokat. Az a tény, hogy Li Szin Man együttműködik a Csang Kaj-sekbandával a kínai népi önkéntesek fogságbaesett harcosainak erőszakos visszatartásában és ezzel a fegyverszünet további aláaknázásában, komoly figyelmet érdemel a világ részéről. Az Egyesült Államokat teljes és közvetlen felelősség terheli a hadifogolytáborokban bekövetkező bármilyen incidensért. A nyugatnémet dolgozók elítélik a berlini provokátorokat A nyugatnémetországi demokratikus lapok beszámolnak a bonni revansisták kampányának kudarcáról, amelynek célja egyrészt az volt, hogy gyűlöletet keltsen a nyugatnémet lakosság körében a Német Demokratikus Köztársaság iránt, másrészt pedig előkészítse a Német Demokratikus Köztársaság elleni további provokációkat. A bonni hatóságok — revansista hangulat keltése céljából — június 23-án arra próbálták kényszeríteni a nyugatnémetországi munkásokat, hogy ötperces munkabeszüntetéssel »gyászolják« a berlini események során elpusztult provokátorokat. A nyugatnémet üzemek munkásainak többsége azonban nem tett eleget a jobboldali szocialista vezérek követelésének. A Freies Volk című lap beszámol arról, hogy a ruhrvidéki »Bismarck 1/14«-es bánya egyik bányásza ezeket mondotta: »Tőlünk, ruhrvidéki bányászoktól nem sikerül kicsikarniok, hogy szolidaritásunkat fejezzük ki terroristák és gyújtogatók iránt«. Hasonló értelemben foglaltak állást a duisburgi rézolvasztó üzem, a wuppertali »Bemberg« cég és a düsseldorfi »Oberbilker« acélüzem munkásai. A wuppertali »Garstenbach« textilgyár dolgozói küldöttség útján követelték az üzemi tanácstól, hogy ne tegyenek eleget a jobboldali szakszervezeti vezérek felhívásának. A hamburgi és emdeni hajógyári és kikötőmunkások kereken megtagadták a munkabeszüntetést. Mint a l’Humanité jelenti, a francia ellenállási mozgalom volt harcosai nemzeti szövetségének titkársága levelet intézett az antifasiszta ellenállási harcosoknak a Német Demokratikus Köztársaságban alakult bizottságához, amelyben megbélyegzi a berlini provokáció fasiszta bérenceinek kalandjait. A lengyel dolgozók felháborodással tiltakoznak a külföldi bérencek berlini kalandja ellen és elítélik a provokáció szervezőit. A szczecini hajógyár munkásai levelet írtak a rostocki hajógyár dolgozóihoz, amelyben biztosítják őket, hogy szolidárisak az egységes, békeszerető, demokratikus Németország megteremtéséért, folytatott harcukkal. Tömegesen térnek haza a Német Demokratikus Köztársaságból eltávozott személyek Berlin, június 30. (MTI) A Német Demokratikus Köztársaság kormánya — mint ismeretes — teljes büntetlenséget és minden tulajdonuk visszaadását biztosította mindazok számára, akik a tévesnek bizonyult intézkedések miatt Nyugat-Németországba vagy Nyugat- Berlinbe szöktek és most visszatérnek a Német Demokratikus Köztársaságba. Az eltávozott személyek nagyszámban élnek ezzel a lehetőséggel. A legutóbbi napokban igen sok kiskereskedő, kisiparos és egyénileg gazdálkodó paraszt tért vissza a Német Demokratikus Köztársaságba. BÉKÉT A VILÁGNAK! Értekezlet Franciaországban Június 27-én és 28-án Párizsban kétnapos békeértekezletet tartottak, amelynek célja országos mozgalom indítása annak érdekében, hogy a vitás nemzetközi kérdéseket tárgyalások útján oldják meg. Az értekezleten Pierre Cot, a Béke Világtanács tagja elnökölt. Az értekezlet munkájában az ország lakossága legkülönbözőbb rétegeinek és szervezeteinek képviseletében 2500 küldött vett részt. Az értekezlet felhívása a többi között ezeket mondja: »A franciák naponta súlyos árat fizetnek a hidegháborúért és az indokínai háború folytatásáért. A franciáktól függ, hogy a harcoló felek közti tárgyalások útján megszűnjék az indokí a tárgyalásokért és a békéért mai háború. A franciáktól függ, hogy elutasítsák a bonni és a párizsi szerződést és hogy Franciaország kezdeményezése hozzásegítsen a német probléma békés megoldásához. Franciaország hatékonyan hozzájárulhat a négy nagyhatalom tanácskozásának összehívásához és ahhoz, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetét a kormányok közti megegyezés és a leszerelés eszközévé tegyék. A tárgyalásokért és a békéért küzdő országos értekezlet, amely különböző irányzatú embereket tömörít, felszólítja a franciákat, követeljék kormányuktól, hogy ilyen kezdeményezéssel álljon elő" — fejeződik be a felhívás. A japán nép tiltakozik az amerikai „segély“ ellen A japán nép széles körei erélyesen tiltakoznak az ellen, hogy Japán a hírhedt »kölcsönös biztonsági Programm« alapján amerikai »segélyt« kapjon. A japán kormány június 26-án ezt a segélyt elfogadta. A Szakszervezeti Főtanács kezdeményezésére az egész országban gyűlések voltak, amelyeken másfélmillió munkás vett részt. A gyűlések részvevői tiltakoztak az amerikai katonai »segély« ellen. A burmai békebizottság levele U Nu miniszterelnökhöz A burmai békebizottság levelet intézett U Nu burmai miniszterelnökhöz, amelyben felszólítja a kormányt, hogy támogassa az öthatalmi békeegyezmény megkötését. A levél az ország lakossága békevágyának bizonyítékául az alábbiakat hozza fel: Június 1 és 3 között a burmai békebizottság Rangunban békekiállítást rendezett, amelynek mind a 40.000 látogatója aláírta az öthatalmi békeegyezmény megkötését követelő felhívást. Június 5-én a burmai nőszervezetek ezer képviselője Rangunban határozatot hozott, amelyben állást foglalt a békeegyezmény mellett és felszólította a kormányt, hogy támogassa azt. Június 20-án az ország kolostoraiból összegyűlt vezető szerzetesek békeimát mondtak, majd aláírták a békeegyezmény megkötését követelő felhívást. I