Népszava, 1953. július (81. évfolyam, 152-178. sz.)

1953-07-01 / 152. szám

Bierut elvtárs a nemzetközi kérdésekről Varsó, június 30. (TASZSZ) A Balti-tenger lengyel partvidéké­nek dolgozói és velük együtt az egész ország megemlékezett a ha­gyományos­­Tenger Ünnepeiről. A június 28-án Gdyniában megtartott ünnepségen részt vett Boleslaw Bierut, a minisztertanács elnöke, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának elnöke, vala­mint Konstanty Rokossowski, a mi­nisztertanács elnökhelyettese, nem­zetvédelmi miniszter, a Lengyel Népköztársaság marsallja. Boleslaw Bierut ünnepi beszédé­ben hangsúlyozta: " Nyolc év múlt el azóta, hogy a hős Szovjet Hadsereg felszabadí­totta a lengyel partvidéket s azóta a lengyel tenger, miként az egész lengyel föld, a Bugtól az Odra és a Nysáig hazánk elszakíthatatlan ré­sze lett. A nemzetközi élet legutóbbi ese­ményeit érintve, Boleslaw Bierut kijelentette: " Az a véleményünk, hogy a nemzetközi kérdésekben minden vitát és minden nézeteltérést meg lehet oldani békés tárgyalások út­ján. Éppen ebből az elvből kiindulva határozottan el kell ítélnünk az ér­vényes nemzetközi szerződések ga­lád megszegésének minden esetét, minden ellenséges provokációt, min­den támadási kísérletet, minden erő­szakra való bujtogatást, egyszóval mindazt, ami a nemzetközi feszült­ség fokozódásához vezethet.­­ A berlini provokáció, amelyet Adenauer imperialista bérencei szerveztek, legyen figyelmeztetés minden becsületes ember számára.­­ Az a visszavágás, amellyel a Német Demokratikus Köztársaság­nak Németország demokratikus egyesítésére törekvő néptömegei ezt az aljas provokációt fogadták, át­húzta a fasiszta kalandorok számí­tásait. Válaszul erre a provoká­cióra, akárcsak a h­szinmanista klikk és pártfogóinak koreai bűnös mesterkedéseire, a béke összes vé­delmezői még szorosabbra fűzik soraikat és még jobban kiszélesítik a béke megszilárdításáért indított mozgalmat. A szovjet szakszervezetek lelkesen támogatják a Béke Világtanács határozatait Szolovjev elvtárs nyilatkozata Leonyid Szolovjev elvtárs, a Szov­jetunió Szakszervezetei Központi Tanácsának titkára, a Béke Világ­tanács tagja, mielőtt elutazott Buda­pestről, nyilatkozott a Népszavá­nak a Béke Világtanács budapesti ülésszakának jelentőségéről és a szak­­szervezetek feladatairól a nemzetközi békeharc most következő szakaszá­ban. — Már fél évvel ezelőtt — mon­dotta Szolovjev elvtárs —, Bécsben a Népek Kongresszusán a különböző politikai, pacifista és vallásos szer­vezetek több olyan képviselőjét le­hetett látni, aki azelőtt távol állt, idegenkedett a béke híveinek moz­galmától, de végre is felismerte, hogy ez a mozgalom a béke érdeké­ben milyen nagy hatást gyakorol a nemzetközi politikai eseményekre. A Béke Világtanács budapesti ülés­szaka elsősorban azért volt nagy­­jelentőségű, mert még több külön­böző szervezet még nagyobb számú képviselője vett részt a Béke Világ­tanács munkájában. Ezek mögött az újonnan csatlakozó képviselők mö­gött újabb és újabb tömegek állnak. Vájjon minek köszönhető ez az örvendetes tény? Annak, hogy a né­pek bécsi kongresszusa után, majd pedig a legutóbbi világpolitikai ese­mények után az emberek tömegei megváltoztatták nézetüket a béke­mozgalomról. Közelebb kerültek a mozgalomhoz és energikusan, őszin­tén támogatják. Mindez azt bi­zonyítja, hogy egyre szélesebb nem­zetközi körök törekednek a vi­lágpolitikai feszültség feloldására. A Béke Világtanács tehát budapesti ülésszakán szélesítette, bővítette összetételét és a kapitalista orszá­gok, a gyarmati, valamint függő or­szágok sok újabb képviselőjét vonta be a békéért folyó aktív harcba. Ez érthető is, hiszen a Béke Világ­tanács, a nemzetközi békemozga­lomnak ez a vezérkara, évek hosszú során át békés fordulatot követelt a világpolitikában, ezt a béke meg­szilárdítására irányuló konkrét ja­vaslatokkal segíti elő és így a je­lenlegi körülmények között az egész világ békeszerető, békét akaró erői­nek központi fóruma lett. — Másodsorban azért volt nagy­jelentőségű a Béke Világtanács bu­dapesti ülésszaka — folytatta Szo­lovjev elvtárs —, mert a Budapes­ten elfogadott határozat alapján, a Béke Világtanács budapesti felhí­vása és nyilatkozata alapján a né­pek hatalmas, világméretű kam­pányt indítanak. Ebben a kampány­ban széles körben propagálják és népszerűsítik a Béke Világtanács budapesti felhívását és nyilatkoza­tát és főleg a felhívásnak azt a ré­szét, hogy a népek követeljék kor­mányaiktól a nemzetközi kérdések tárgyalások útján való rendezését. Persze ennek a világméretű kam­pánynak a propagandán és a nép­szerűsítésen, az újabb tömegek fel­világosításán és bevonásán kívül fő­feladata magának a felhívásnak a teljesítése, a tárgyalások és a meg­egyezések követelése. Ennek a béke­kampánynak a sikeres végrehajtása a béke és a népek közötti barátság megszilárdításának új biztosítéka. Szolovjev elvtárs ezután a szov­jet szakszervezetek példamutató munkájáról beszélt a békeharcban: — A Szovjetunió szakszervezetei, a béke aktív harcosai lelkesen tá­mogatják a Béke Világtanács buda­pesti határozatait, miután szent kö­telességüknek tartják a nemzetközi barátság és testvériesség növelését a világ dolgozói között. A szovjet szakszervezetek a most meginduló újabb nagy békekampány elválaszt­hatatlan részének tekintik, hogy még aktívabban harcoljanak azoknak a nagy feladatoknak a végrehajtá­sáért, amelyeket az ötödik ötéves terv a szovjet ember anyagi és kul­turális életszínvonalának emelése érdekében kitűzött. A szovjet dolgo­zók az új nagy békekampányban a békeharc egyik legfontosabb sike­rének és eredményének tekintik az ötödik ötéves terv teljesítését, túl­teljesítését. Ezután a szakszervezeti világ­­kongresszus került szóba, amelyre a Szakszervezeti Világszövetség meghívta a szövetségbe nem tar­tozó szakszervezeteket is. Ezzel kapcsolatban Szolovjev elvtárs a következőket mondotta: ‘— Feltételezhetjük, hogy a Szak­­szervezeti Világszövetségbe nem tartozó szakszervezetek az új nagy békekampány idején szintén hozzá­járulnak a béke védelméhez és a Szakszervezeti Világszövetségbe tar­tozó szervezetekkel együtt lépéseket tesznek a dolgozó emberek életének megjavítását célzó egységes akció­­programm érdekében. Szolovjev elvtárs ezután arról be­szélt, hogy milyen változásokat ta­pasztalt hazánkban legutóbbi ma­gyarországi látogatása óta.­­ A Béke Világtanács budapesti ülésszakának fokozott ütemű mun­kája nagyon lefoglalt és így sajnos csak egy gyárba látogathattam el, a budapesti Fémáru- és Szerszámgép­­gyárba, de mindaz, amit ott láttam, végtelen örömmel töltött el, mert ennek a gyárnak a munkájában, fej­lődésében, technikai előrehaladásá­ban és sikereiben úgy tükröződik vissza a szocializmus magyarországi építésének fellendülése, mint egyet­len cseppben az egész tenger. Na­gyon fontosnak tartom, hogy sok a termelési újító. Sikeresen alkalmaz­zák az élenjáró módszereket, öröm­mel tapasztaltam, hogy eredménye­sen honosítják meg Koleszov széles­forgácsolási módszerét. Az egyre ja­vuló munkakörülmények és a ma­gyar dolgozók nagy termelési lelke­sedése napról napra növeli a szocia­lista munkaverseny eredményeit. — Mély hatást gyakorolt rám — mondotta ezután Szolovjev elvtárs — Budapest dolgozóinak Kossuth La­­jos-téri békenagygyűlése. A béke, a teremtő és alkotó békés munka aka­rásában szilárdan összeforrott nép találkozott itt a békéért folyó világ­méretű harc vezérkarával. És a buda­pesti dolgozók, valamint a világ kü­lönböző népeit képviselő békeküldöt­tek megtalálták a közös nyelvet. A budapesti nép megmutatta a magyar dolgozók összeforrottságát, szilárd elhatározottságát a béke védelmé­ben. A budapestiek lelkesedése ma­gával ragadta a Béke Világtanács tagjait és a budapesti ülésszak meg­hívott vendégeit. A budapesti dol­gozók kirobbanó életöröme megmu­tatta, hogy a magyar nép mennyire bízik a haladásban, a béke erőinek és a népek közötti megegyezést kö­vetelő békemozgalomnak a győzel­mében. — Búcsúzóul azt kívánom a ma­gyar dolgozóknak — fejezte be a beszélgetést Szolovjev elvtárs —, hogy sikeresen teljesítsék az 1953. évi tervet, bátran haladjanak előre, törjenek újabb és újabb utakat a termelés technikájában és arassanak újabb és újabb győzelmeket a béke­harc most következő új, nagyjelen­tőségű szakaszában a szocializmust, a boldog életet építő munka front­ján. Togliatti elvtárs az új olasz kormány megalakításáról Róma, június 30. (MTI) Einaudi olasz köztársasági elnök kedden folytatta az új kormány megalakításával kapcsolatos tárgya­lásait és fogadta a képviselőház és a szenátus új elnökeit, az alkotmá­­nyozó nemzetgyűlés volt elnökeit, továbbá az Olasz Kommunista Párt és a kereszténydemokrata párt par­lamenti csoportjainak vezetőit. Togliatti, a kommunista párt fő­titkára, mint a párt képviselőházi csoportjának vezetője, körülbelül 40 perces megbeszélést folytatott a köz­­társasági elnökkel. Togliatti sajtó­­nyilatkozatában hangsúlyozta: — Nem könnyű dolog megoldani a jelenlegi válságot. Az a vélemé­nyem, hogy mégis lehetséges meg­felelő megoldást találni, ha mind­nyájan a demokrácia keretein be­lül mozgunk. Togliatti emlékeztetett a válasz­tások eredményeire: a választók el­vetették a csaló választójogi tör­vényt; a többség kifejezésre juttatta a kormány eddigi politikája feletti elégedetlenségét; s ennek a több­ségnek nagyobb része a baloldali pártokra adta szavazatát. A koreai néphadsereg főparancsnokságának hadijelentése A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság néphadseregének főparancs­noksága június 30-án közölte: Az elmúlt nap folyamán a népi csapatok Joncsontól és Hagamnen­­től nyugatra, valamint Penamilon­­tól délre védelmi harcokat folytat­tak. A néphadsereg légvédelmi egysé­gei és az ellenséges repülőgépekre vadászó lövészek június 30-án lelőt­tek őt és megrongáltak két ellen­séges repülőgépet. Hajsza Douglas bíró ellen Washington, június 30. (MTI) Ismeretes, hogy Douglas bíró, az Egyesült Államok legfelső bíróságá­nak tagja a Rosenberg-házaspár ki­végzését megelőzően állást foglalt amellett, hogy az ártatlanul elítélt házaspár kivégzését halasszák el. Douglas bíró döntését az amerikai reakció köreiben nagy felhördülés­sel fogadták. Az »AFP« jelentése szerint Wheeler demokratapárti képviselő kedden a képviselőházban követelte Douglas bíró eltávolítását a legfelső bíróságból. Wheeler — az »AFP« jelentése szerint — a Ro­senberg-házaspár ügyében hozott határozata miatt a következő hat »vádpontot« emelte Douglas bíró ellen: 1. a legfelső bíróság tagjához méltatlan magatartás; 2. tevékeny­ség, amely a legfelső bíróságot rossz hírbe keveri; 3. Douglas nyilatkoza­tot tett, mielőtt a bíróság elé ter­jesztette volna az ügyet; 4. erkölcsi gyalázatosság; 5. összeesküvés; 6. árulás. „Hűtlen és felforgató...“ Az amerikai hatóságok azokat a hadifoglyokat, akik hadifogságuk idején rádöbbentek arra, hogy az Egyesült Államok agressziót foly­tat a koreai nép ellen, és akiket a beteg és sebesült hadifoglyok cse­réje során hazatelepítettek,­­a kom­munista propaganda áldozataiként« tüntetik fel és üldözik őket. Az »AFP« san franciscói jelentése sze­rint Paul Schnur amerikai katonát, akit hazatelepítésekor érdemrenddel tüntettek ki, az amerikai hatóságok hétfőn leszerelték és katonaköny­vébe beírták: »Hűtlen és felforgató.« KÜLPOLITIKAI HÍREK — Butler ideiglenesen megbízott angol miniszterelnök hétfőn az alsóházban bejelentette: a bermudai értekezlet elhalasztása miatt az angol kormány javasolta, hogy a három nyugati nagyhatalom kül­ügyminisztere tartson megbeszélé­seket. — A nyugatnémetországi ameri­kai, angol és francia főbiztost nagyköveti rangra emelték. Ade­nauer kormánya ugyancsak nagy­követi rangra emelte a washingtoni, londoni és párizsi nyugatnémet ügyvivőt.­­ A vietnami francia haderők vezérkari főnökségének hivatalos jelentése beismeri, hogy a banda­­jista hadsereg által eddig tartott állások feladása következtében Észak-Vietnamban »át kellett cso­portosítania« haderőit.­­ Tizenöt ismert szociáldemokrata pártfunkcionárius nyílt levelet inté­zett a nyugatnémet szociáldemo­krata párt tagjaihoz. A levél hang­súlyozza a német munkásosztály akcióegységének döntő fontosságát. Li Szin Man újabb provokációra készül: a kínai hadifoglyok elhurcolásán mesterkedik Az »Új Kína« hírügynökség ke­­szoni különtudósítója írja: Li Szin Man, aki az amerikaiak ma­gatartásán felbátorodva nem elég­szik meg a koreai hadifoglyok töme­ges elhurcolásával, összejátszik a Csang Kaj-sek-klikkel, hogy együt­tesen megkíséreljék »szabadon bo­­csátani«, majd erőszakkal Tajvanra hurcolni a kínai népi önkéntes egy­ségek fogságbaesett harcosait. Az »Associated Press« jelentette, hogy a h­szinmanista banditák jú­nius 20-án a kizárólag amerikai ka­tonák által őrzött 2. számú puszani hadifogolytáborból 107 kínai népi önkéntest elraboltak. Ezek közül 57-et az amerikaiak később vissza­szereztek a h­szinmanista rendőrség­től, a többi 50 azonban még mindig Li Szin Man kezén van. Egy ame­rikai tiszt állítása szerint ennek az 50 elhurcolt kínai hadifogolynak kézrekerítésére nincs lehetőség. Az »International News Service« jelentése arról számol be, hogy a Kuomintang-banditák javaslatot tettek az Egyesült Államok kormá­nyának a hadifoglyok erőszakos visszatartására. Vang Tung-jüan, a Kuomintang-banda délkoreai »nagy­követe« több ízben látogatást tett Pjun Jung Taónál, a miniszterelnöki teendőkkel ideiglenesen megbízott délkoreai külügyminiszternél és a kínai hadifoglyok »szabadonbocsátá­sát« követelte. Június 25-én, a ko­reai háború harmadik évfordulója alkalmából Puszanban tartott gyű­lésen a h­szinmanista banditák nyíl­tan követelték a nem közvetlenül hazatelepítendőnek minősülő kínai hadifoglyok haladéktalan »szaba­­donbocsátását«. Keszoni megfigyelők hangsúlyoz­zák, hogy az Egyesült Államok Li Szin Man provokációja után mind­ezidáig semmiféle eredményes in­tézkedést sem tett a provokáció megfékezésére. Li Szin Man foly­tatja a hadifoglyok elhurcolását an­nak ellenére, hogy a hadifogolytá­borok teljes ellenőrzését amerikai csapatok vették át. Az Egyesült Ál­lamok azt sem követelte, hogy Li Szin Man szolgáltassa vissza az el­hurcolt hadifoglyokat. Az a tény, hogy Li Szin Man együttműködik a Csang Kaj-sek­­bandával a kínai népi önkéntesek fogságbaesett harcosainak erőszakos visszatartásában és ezzel a fegyver­­szünet további aláaknázásában, ko­moly figyelmet érdemel a világ ré­széről. Az Egyesült Államokat tel­jes és közvetlen felelősség terheli a hadifogolytáborokban bekövetkező bármilyen incidensért. A nyugatnémet dolgozók elítélik a berlini provokátorokat A nyugatnémetországi demokrati­kus lapok beszámolnak a bonni re­­vansisták kampányának kudarcá­ról, amelynek célja egyrészt az volt, hogy gyűlöletet keltsen a nyugat­német lakosság körében a Német Demokratikus Köztársaság iránt, másrészt pedig előkészítse a Német Demokratikus Köztársaság elleni további provokációkat. A bonni hatóságok — revansista hangulat keltése céljából — június 23-án arra próbálták kényszeríteni a nyugatnémetországi munkásokat, hogy ötperces munkabeszüntetés­sel »gyászolják« a berlini esemé­nyek során elpusztult provokátoro­kat. A nyugatnémet üzemek mun­kásainak többsége azonban nem tett eleget a jobboldali szocialista vezérek követelésének. A Freies Volk című lap beszámol arról, hogy a ruhrvidéki »Bis­marck 1/14«-es bánya egyik bá­nyásza ezeket mondotta: »Tőlünk, ruhrvidéki bányászoktól nem sike­rül kicsikarniok, hogy szolidaritá­sunkat fejezzük ki terroristák és gyújtogatók iránt«. Hasonló értelemben foglaltak ál­lást a duisburgi rézolvasztó üzem, a wuppertali »Bemberg« cég és a düsseldorfi »Oberbilker« acél­üzem munkásai. A wuppertali »Garstenbach« textilgyár dolgozói küldöttség útján követelték az üzemi tanácstól, hogy ne tegyenek eleget a jobboldali szakszervezeti vezérek felhívásának. A hamburgi és emdeni hajógyári és kikötőmun­kások kereken megtagadták a munkabeszüntetést. Mint a l’Humanité jelenti, a fran­cia ellenállási mozgalom volt har­cosai nemzeti szövetségének titkár­sága levelet intézett az antifasiszta ellenállási harcosoknak a Német Demokratikus Köztársaságban ala­kult bizottságához, amelyben meg­­bélyegzi a berlini provokáció fa­siszta bérenceinek kalandjait. A lengyel dolgozók felháborodás­sal tiltakoznak a külföldi bérencek berlini kalandja ellen és elítélik a provokáció szervezőit. A szczecini hajógyár munkásai levelet írtak a rostocki hajógyár dolgozóihoz, amelyben biztosítják őket, hogy szolidárisak az egységes, békesze­rető, demokratikus Németország megteremtéséért, folytatott harcuk­kal. Tömegesen térnek haza a Német Demokratikus Köztársaságból eltávozott személyek Berlin, június 30. (MTI) A Német Demokratikus Köztársa­ság kormánya — mint ismeretes — teljes büntetlenséget és minden tu­lajdonuk visszaadását biztosította mindazok számára, akik a tévesnek bizonyult intézkedések miatt Nyu­­gat-Németországba vagy Nyugat- Berlinbe szöktek és most visszatér­nek a Német Demokratikus Köztár­saságba. Az eltávozott személyek nagy­számban élnek ezzel a lehetőséggel. A legutóbbi napokban igen sok kis­kereskedő, kisiparos és egyénileg gazdálkodó paraszt tért vissza a Né­met Demokratikus Köztársaságba. BÉKÉT A VILÁGNAK­! Értekezlet Franciaországban Június 27-én és 28-án Párizsban kétnapos békeértekezletet tartottak, amelynek célja országos mozgalom indítása annak érdekében, hogy a vitás nemzetközi kérdéseket tárgya­lások útján oldják meg. Az értekez­leten Pierre Cot, a Béke Világtanács tagja elnökölt. Az értekezlet munká­jában az ország lakossága legkülön­­bözőbb rétegeinek és szervezeteinek képviseletében 2500 küldött vett részt. Az értekezlet felhívása a többi között ezeket mondja: »A franciák naponta súlyos árat fizetnek a hi­degháborúért és az indokínai háború folytatásáért. A franciáktól függ, hogy a harcoló felek közti tárgya­lások útján megszűnjék az indokí­­ a tárgyalásokért és a békéért mai háború. A franciáktól függ, hogy elutasítsák a bonni és a párizsi szerződést és hogy Franciaország kezdeményezése hozzásegítsen a né­met probléma békés megoldásához. Franciaország hatékonyan hozzájá­rulhat a négy nagyhatalom tanácsko­zásának összehívásához és ahhoz, hogy az Egyesült Nemzetek Szerve­zetét a kormányok közti megegye­zés és a leszerelés eszközévé te­gyék. A tárgyalásokért és a békéért küzdő országos értekezlet, amely különböző irányzatú embereket tö­mörít, felszólítja a franciákat, kö­veteljék kormányuktól, hogy ilyen kezdeményezéssel álljon elő" — fe­jeződik be a felhívás. A japán nép tiltakozik az amerikai „segély“ ellen A japán nép széles körei erélye­sen tiltakoznak az ellen, hogy Japán a hírhedt »kölcsönös biztonsági Programm« alapján amerikai »se­gélyt« kapjon. A japán kormány június 26-án ezt a segélyt elfogadta. A Szakszervezeti Főtanács kezde­ményezésére az egész országban gyűlések voltak, amelyeken másfél­­millió munkás vett részt. A gyűlések részvevői tiltakoztak az amerikai ka­tonai »segély« ellen. A burmai békebizottság levele U Nu miniszterelnökhöz A burmai békebizottság levelet intézett U Nu burmai miniszter­­elnökhöz, amelyben felszólítja a kormányt, hogy támogassa az öt­hatalmi békeegyezmény megkötését. A levél az ország lakossága béke­vágyának bizonyítékául az alábbia­kat hozza fel: Június 1 és 3 között a burmai békebizottság Rangunban béke­­kiállítást rendezett, amelynek mind a 40.000 látogatója aláírta az ötha­talmi békeegyezmény megkötését követelő felhívást. Június 5-én a burmai nőszerveze­tek ezer képviselője Rangunban ha­tározatot hozott, amelyben állást foglalt a békeegyezmény mellett és felszólította a kormányt, hogy támo­gassa azt. Június 20-án az ország kolostorai­ból összegyűlt vezető szerzetesek békeimát mondtak, majd aláírták a békeegyezmény megkötését követelő felhívást. I

Next