Népszava, 1953. november (81. évfolyam, 257-280. sz.)
1953-11-19 / 271. szám
ZÉPSZAVA NÉPSZA Colinger Károly Qyermati Zsuim Bane János A MÁVAG sztahanovista ifjúmunkásai Csönger Károly a Kovácsológyár sztahanovistája brigádjának egyik legjobb dolgozója. A brigád hathavi átlagteljesítménye 198 százalék. Egyéni tervében 1954 októberében tart. Gyarmati Zsuzsa a Szivattyúgyár sztahanovista lakatosa. Szorgalmas munkájával és havi 182 százalékos átlagteljesítményével mutat példát dolgozótársainak. A Szivattyúgyár női dolgozói közül elsőnek kapta meg a sztahanovista jelvényt. Berze János sztahanovista karusszel-esztergályos a lokomobilmechanikai műhelyben dolgozik. Átlagosan 317 százalékot teljesít selejtmentes munka mellett. Terve teljesítésében 1955 szeptemberében tart. Tíztagú brigádot patronál. A brigádban nincs száz százalék alatt teljesítő. A HALHATATLAN DALKÖLTŐ Schubert halálának 125. évfordulójára i hatvanhárom osztrák forintnyi ér■** tékű ingóság, s a zene világirodalmának legszebb dalai, meg seregnyi klasszikus értékű zongora- és kamaramű, nyolc szimfónia, egyházi, művek, operák — legnagyobb részük előadatlan, kiadatlan, ismeretlen alkotások — ezt hagyta maga után az a harmincegyéves osztrák zeneszerző, aki ma százhuszonöt esztendeje. Bécsben meghalt apja és fivére karjaiban. A halálesettel kapcsolatban kirendelt zárgondnok a hagyatékban talált „mindenféle régi kottákat« —■ mint azt az akkor felvett jegyzőkönyv tanúsítja — összesen és általában tíz osztrák forintra becsülte. Kevesebbre, mint a hagyatéki listán szintén szerepelt négy inget és egy kalapot. Magános, nagy alkotó élete hanyatlott sírba a fiatal Franz Schubertte. Fiatalsága azokra a forrongó évekre esik, amelyek Európaszerte — itt így Bécsben is — megelőzték a »népek tavaszát«, a középeurópai polgári forradalmi fellendülés, a nemzeti függetlenségi mozgalmak fellángolása korát. Művészi eszmélése — az 1815-től kezdődő négy-öt év — a Napóleon ellen szövetkezett győztesSzent Szövetsége reakciós uralma, az omladozó késő feudális rend ellentmondásai kiéleződésének idejére esik. Schubert azt a fiatal értelmiséget képviseli, amely őszintén és szenvedélyesen lázad az élet megkötöttségei, az emberi szabadság béklyóba verése ellen. Lázadása azonban nem találja meg a maga világnézeti és politikai útját: befelé hat, a»tiltott művészet” titkos mezőire viszi őt, a zenei kifejezés új útjait keresteti vele, a patetikus, érzelmes romantika tiszta világát. Schubert az európai zenei romantika egyik legerőteljesebb, úttörő alakja; korántsem az a szentimentális kispolgár, kedélyes bécsi bohém, akinek némely »népszerűsítője« — például a Schubert alakját oly alapvetően meghamisító Bertaoperett, a »Három a kislány — feltünteti. Egyik naplójegyzetében írja, hogy a muzsikának világosabb, jobb, igazabb élet reményét kell nyújtania az embereknek a reménytelenségnek abban a sötétjében, amely az akkori időket jellemezte. Zenéje forradalmat jelent , nemcsak annyiban,hogy zenei anyaga gyökeresen népi, motívumai népdal-eredetűek, dalai pedig népdallá váltak, hanem annyiban is, hogy mind a szimfonikus alkotásban, mind a dalirodalomban Schubert új hangot jelent nagy kortársával, a Beethovennel csúcspontot elért klasszicizmus mellett. Schubert zenéje — új út és nem foly*■* tatás. Talán éppen ezért tartotta oly nagyra Beethoven a fiatal zeneszerzőt, akiben még legjobb barátai sem láttak többet kiváló muzsikusnál. Beethoven a lángészt látta benne. És Schubert utolsó kívánsága az volt: temessék a nagy mester közelébe. Schubert egész életét végigkísérte a nélkülözés. Művész-kortársai, — Grillparzer, a drámaíró például — különböző hivatalokat töltöttek be; Schubert művészetéből szeretett volna megélni. Egyik levelében arról beszél: úgy érzi, azért született, hogy muzsikáljon; tartsa el hát őt az állam... Levelezésében, hátrahagyott iratai között egész sor kérvény található karmesteri, zeneigazgatói állásokért. Mindhiába 1826-ban például egyenesen I. Ferenc császárhoz fordult, azt kéri, vele töltsék be a megüresedett udvari másodkarnagyi állást. Mestere, Salieri, akkor világhírű zeneszerző is támogatta a kérést. Schubert mégsem lett állami hivatalnok. *Kincstári szempontok játszottak közre és az állást egy nyugdíjas, ismeretlen karmesterrel töltötték be. A kiadókhoz is egész sor levelet irt, de nem sok eredménnyel. Probst, akkori nagy lipcsei zeneműkiadó válaszában elismeri, „Schubert úr zseniális műveket alkot, de félő, hogy a közönség azokat nem értené meg...« Pedig megértette a közönség, csak nem az, amely a hangversenyek zsölyéit akkoriban megtöltötte. A gazdag polgárok és a császári udvar fénykörében nyüzsgő arisztokrácia idegenkedett a keménygerincű, szenvedélyesen őszinte Schuberttől és zenéjétől. A bécsi utcán viszont otthont találtak Schubert dallamai, 1818-ban és 1824-ben mégis »álláshoz« jut. Néhány nyári hónapra az Esterházy grófok zselizi birtokán zenetanároskodik. Leveleiben elragadtatással ír az egészséges, rokonszenves magyar tájról, népről, részletesen beszámol egy aratóünnepről és műveinek egész sorában magyar dallamanyag őrzi a hazánkban szerzett mély, gazdag élményeket. Az Esterházy grófoknál töltött idejéről beszámoló levelek persze arról is árulkodnak — igen jellemzően —, milyen helyzete volt a gróf muzsikusának. Nem a földbirtokos-család a társasága, hanem az alkalmazottak, az udvari orvostól a szakácsig és a szobalányig. Munkája pedig nemcsak a grófi csemeték zenei oktatása, hanem afféle kulturális mindenes tisztsége volt. A legtöbb, mint másfél évtized jutott a művészi alkotásra ebből a rövid és hányatott ételútból. Sok száz dala mégis olyan jelentőségű művet jelent a zeneirodalomban, mint mondjuk Heine műve a költészetben. Nyolc szimfóniája, különösen a c-moll, C-dúr és a h-moll (amelyet egyébként maga Schubert egyáltalán nem tekintett „befejezetlennek«), a zeneirodalom legkimagaslóbb remekművei közé tartoznak, éppúgy, mint kamaraművei, például a híres Pisztráng-ötös. A dal, a »Lied« jelenti a Schubert-muzsika alapját. Zongoraművei, vonósnégyesei, szimfonikus alkotásai is a daltémák zseniális gazdagságú zenei építményei. Zenéjében a népdal szelleme virágzik ki. Ez a gyökere irodalmi dalai csodálatos kifejezőerejének és az egész életművében megvalósított formai forradalomnak. Csobádi Péter PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Budepesti Városi Tanács végrehajtó bizottságának XI. Népművelési Osztálya pályázatot hirdet olyan egyfelvonásos színdarabra, dalszövegre és rigmusra, amely mai életünket tükrözi. A beküldés határideje: 1953. december 15. Eredményhirdetés: 1983. december 25. Pályadíjak: Egyfelvonásos színdarab (8—20 ritkán gépelt oldal): I. díj 1500 forint, II. díj 1300 forint, III. díj 1000 forint. Versek: I. díj 800 forint, II. díj 400 forint, III. díj 200 forint. Dalszöveg: I. díj 500 forint, II. díj 400 forint, III. díj 1200 forint. Rigmusok: I. díj 400 forint, II. díj 260 forint, III. díj 180 forint. A kéziratokat a Budapesti Városi Tanács végrehajtó bizottsága XI., népművelési osztályához (Budapest, V., Városház utca 9—11, II. am. 248) kell b*s küldeni. 4953. NOVEMBER 19. CSÜTÖRTÖK HAZÁNK TÁJAIN Visegrádi séták Koreaiak nyomában lépdelek. Néhány nappal ezelőtt románok voltak itt. Korábban itt járt a Béke Világtanács négyszáztagú vendégcsoportja; japánok, chileiek, angolok, amerikaiak, hollandok, afrikaiak, hinduk. Majdnem minden napra esik egy-egy csoportos látogatás. Előző nap például a Budapesti Pedagógiai Főiskola tanárai hozták el növendékeiket. És mindannyian csodálkozva álltak meg a szinte páratlan látvány előtt: fenn, a Dunával párhuzamos, meredek hegyvonulat lábánál pompás palota rekonstruált maradványai bontakoznak ki a néző előtt: boltíves árkádokkal, vörösmárvány szökőkúttal, kőpadokkal ékes díszudvar, amelyet mind a négy oldalán pompás fedett folyosó fog körül. Jobbrabalra hegynek fel és le a Dunára hatalmas kiterjedésű építkezés: különböző nagyságú termek, összekötő folyosók, fülkék, keskeny és széles lépcsők, mélyen vágott és szinte csak jelzett ablakok. Mindezek alatt pedig boltozatos barlangok, borospincék, hadizsákmány-raktárak... Amiről a szultán követének torkán akadt a szó A föld mélyéből feltárt palota egy részét Róbert Károly építtette, de a XIV. század végén elpusztult. 1412 körül Zsigmond helyreállíttatta. A király pénzügyi politikájának azonban hamarosan áldozatul esett a visegrádi vár is, amely azután ismét pusztulásnak indult. Mátyás állíttatta helyre, építtette fel pompás renaissance stílusban. — Ez az épület tulajdonképpen kőbe faragott költészet — így jellemzi a csodálatos műemléket Lőrinczi Szabolcs, a négy év óta Visegrádon működő tudományos dolgozó. Az egykori híres 350 különböző nagyságú teremből álló palotából még csak néhányszáz méteres hoszszúságban folynak ásatások. De a palota hosszúsága legalább ezer méter lehetett. Sorra járva a feltárt palotarészeket, képzeletünkben megelevenedik a történelem. Talán éppen itt, ebben a nagyobbméretű teremben tarthatták meg 1335-ben a cseh, lengyel és magyar uralkodók a visegrádi kongreszszust, amelyen a három ország között politikai és kereskedelmi együttműködés jött létre. A három uralkodó együttesen lépett fel a már akkor fenyegető Habsburgveszély ellen... A díszudvar oszlopcsarnoka mentén körbefutó körpadkák egyikén üldögélhetett valaha Mátyás király. A téren — amelyen a renaissance ízlésnek megfelelően az építészet és a természet ölelkezett — állt a múzsák híres kútja is, amelyről Oláh Miklós, egykorú történetíró így ír: »Középen forrás tör elő egy csodás művészettel kifaragott vörösmárvány kútból, amelyet a múzsák domborműves alakjai díszítenek ... Ez a forrás ama Hollós Mátyás királyunk parancsára (mert az ő alkotásai a leírt épületek mind) győzelem ünnepek alkalmából bort folyatott, éspedig hol fehéret, hol vöröset, amint azt az öregektől hallottam ... Tavasszal és nyáron, virágnyílás idején maga a király is itt szokott sütkérezni, levegőzni, reggelizni. Sőt, néha a követeket is itt fogadta és adott nekik választ ...« S végül itt, az impozáns főlépcső végén elterülő függőkertben fogadta Mátyás király a török szultán követét, akinek — az egykorú leírás szerint — torkán akadt a szó a palota szépsége láttán. Szabadtéri színház létesülhetne Mátyás függőkertje helyén Mátyás halála után egy ideig Korvin János lakott a palotában. Mohács után az első török ostromot még visszaverték, de 1529-ben a vár elesett. Ezután pedig gyorsan váltogatta gazdáit, míg végül Lipót osztrák császár 1702-ben felrobbantotta, nehogy a »rebellis kurucok« felhasználják. A föld lassan belepte a palota romjait, amelynek feltárása most serényen halad. Tudósaink azonban nem érik be csak a palota feltárásával. Az akkor élő nép életéről is képet szeretnének kapni. Ennek érdekében széleskörű kutatások folynak. A hajdani visegrádi királyi palota, a vár, a Salamon-tornya érthetően felgyújtja itt dolgozó tudósaink képzeletét. Lőrinczi Szabolcs terve szerint például az egykori függőkert helyén 1400 személyt befogadó pompás szabadtéri színház létesülhetne. Meghívásra két évvel ezelőtt kijött a budapesti Opera egy kis »különítménye.« A függőkertnél tartott énekpróbák bebizonyították, hogy a hely akusztikája minden eddigi szabadtéri színpadunkét felülmúlja. A színpadról a legtávolabbi széksorokig elhangzanak még a suttogás is. Nem is szólva a fenséges képről, a szemet és szívet gyönyörködtető látványról, amely innen tárul a néző elé. Lent, a szélesen, nyugodtan hömpölygő Duna kanyargó íve, szemben a nógrádi hegyek ködbe burkolózó gerince és a Börzsöny sűrű rengetege. Oldalt pedig a Salamon-tornya, amelynek szintén új rendeltetést terveznek: hét emeletén ugyanannyi kétszobás, fürdőszobás lakás, legtetején pedig üvegtetős közös műterem épülhetne festőink részére. Az ásatások múzeumától az Alkotmány tszcs-ig De menjünk most le a hegyről a községbe, térjünk vissza a múltból a jelenbe. A környékbeli völgyekben, a hegyoldalakon mindenütt nagyméretű üdülők sorakoznak. A Magyar Nemzeti Bank erdőövezte épületcsoportja, a hegyháthoz kinyúló Hámán Kató nyaralótelep, a KISOSZ fehér-zöld üdülője, közvetlenül a palota romjai alatt pedig a kereskedelmi és pénzügyi dolgozóké. Még alig egy évtizeddel ezelőtt Zsitvay Tibor, Horthy volt igazságügyminisztere pöffeszkedett ebben a villában. Ide »vonult vissza«, amikor a Sallai és Fürst-tárgyalás alkalmával a budapesti munkásság küldöttséget akart meneszteni hozzá. A villa mellett egy hosszúkás földszintes épület, a Jogász Szövetség üdülője. A szomszédos, hasonlóan kiterjedt, K. u. K.parancsnokságra emlékeztető sárga épület (Ferenc József vadászkastélya volt) most az ásatások múzeuma. A hajdani palotát díszítő különböző színű gótikus tornyok, az egész országban csak itt látható szívalakú kályhacsempék, kályha oromdíszek, cirádás kulcsok, zárak, valóságos ötvösremekű régi fegyverek, edények, pénzek, munkaeszközök sok látogatót vonzanak a múzeumba. De a múzeum központja és legfőbb ékessége mégis a díszudvar szökőkútjának itt összeállított eredeti darabja: óriási vörösmárvány A község központja felé haladva, az út két oldalán egyre-másra következnek az új időket hirdető táblák: Faipari termelőszövetkezet, írók Alkotó Háza, a kavicsbányában dolgozó munkások szállója, az Előre sportklub, a népkönyvtár, a hetente két új filmet bemutató mozi, a tanácsháza, az Alkotmány tszes irodája, ahol most folynak a zárszámadások. (A község lakosságának tíz százaléka foglalkozik mezőgazdasággal, nagy részük termelőszövetkezeti tag. Egy-egy munkaegységre 2 60 kiló búza, 30 deka árpa, 20 deka rozs, 20 deka dió, 1,5 kiló alma, 40 deka hagyma, fél kiló paradicsom, 1 kiló szőlő jutott. Most kapják meg a burgonyát és kukoricát. Majdnem mindenkinek van legkevesebb 150 munkaegysége, Dömötör József állatgondozónak pedig 334 munkaegység van a könyvében. Csak dióból közel 8 mázsát vitt haza. Továbbhaladva a főúton, magas, nagyablakú épület, a tszcs bölcsődéje. Végül pedig a központban két dúsan felszerelt, nagyforgalmú Népbolt. Áthaladva a fővárosi igényeket is kielégítő gondossággal tisztántartott falun, közvetlenül a Dunaparton ismét új színre bukkanunk. Itt van a község legújabb büszkesége, a komoly javításokat végző hajójavítóműhely. A község lakosságának 90 százaléka ipari dolgozó. Már kora reggel tülköl a komp és viszi a munkásokat a nagymarosi vasútállomásra: Vácra, Budapestre. Mások az innenső oldalon járnak autóbuszon Szentendrére és fővárosunk gyáraiba. Külön színfoltja Visegrádnak a különböző esztergomi középiskolákba járó diákok és diáklányok csoportjai. Csupán a visegrádi útvonalon csaknem száz középiskolai tanulót szállítanak naponta a kocsivezetők, kalauzok, akik már jó ismerősei a fiatalságnak. Ha valamelyik közülük nem jelenik meg reggel, név szerint kérik számon a többiektől. A kis hibákat is ki kell javítani Visegrád nagy jövő előtt áll. Nemrég folytak például kísérletek itt arra, hogyan lehetne Európa egyik vízi országútjénak, a Dunának roppant erejét iparunk számára befogni. A község további fejlődéséhez azonban az is szükséges, hogy az itt-ott mutatkozó hibákat lépésről lépésre kijavítsák. Mutatóba néhány bosszantó »kicsiség«: nincsenek például padok, a Duna felé vezető sétány pallójáról pedig egy széles deszka hiányzik. A moziban rossz a filmvetítő készülék és gyakorta nem hallani egyebet csak recsegést, az autóbuszra váró közönség pedig télen-nyáron, esőben, fagyban a szabadban ácsorog a főtéren, holott a hajóállomás közelében úgyszólván kihasználatlanul áll egy megfelelő üvegcsarnok. Többet kellene törődni a könyvtárral is, több hozzáértéssel kellene megszerettetni a könyvet az olvasókkal. Jobb könyvpropagandával azt is elérhetnék, hogy a munkásszálláson többet és rendszeresebben olvassanak a dolgozók. ★ Alkonyodik, amikor befejezzük visegrádi sétánkat. Nagymaros mögött leáldozik a nap. A visegrádi vár mögül pedig feljön az ezüsttányérú hold és megvilágítja a vár tövében kibontakozó hajdani palotát, amely büszkén hirdeti, hogy a nép állama megbecsüli, tudományos alapossággal tárja fel történelmünk és művészetünk évszázados emlékeit. Ábel Olga