Népszava, 1953. december (81. évfolyam, 281-306. sz.)
1953-12-03 / 283. szám
népszava PETIKÉ JÁR írta: Kaffka Margit lAffka Margit a Nyrugat-namisdék halad« srógítiájához tartozott. A nagy S“!*»» ,l'Anc halálának a napokban volt 30. évfordulója. Ebből az. alkalomból közöljük az alábbi garnát. Két harcsaszájú, picike jószág, Butácska, édes gyerektopán. Tétova — együgyű, tündér! nesszel Most tipeg által egy ócska szobán. Ébred a szívem játékos kedve, Elborít hófehér virágeső Amikor látom, a kacagásom Hangosan, édesen Csapkod elő, Sok régi holmin, szürke íráson Úgy fut, iramlik száz furcsa sugár, S én ennek is, annak is kiáltani vágyom: — Tip-top! Megindult. Petiké jár! Még fogja erősen az asztallábát. És nyitva az ajka és úgy kipirul! Hős emberi lázzal, tüzes akarással E rózsarügyecske megállni tanul. Most — most! Elhagyja és indul előre, Hogy csetlik-botlik, mily tévedező! Tip-top! S aprózva, közbe megállva hoppan vitézül a törpe cipő, Már ideér. Most nyújtja a karját: — «Csak szaporán, okosan Peti fiam!« S megered szaporán — elesni nem ér rá, Előre hajlik s az ölemben van. Tetszik a játék. Kezdeti újra. A karszék mellé kerülök én, Nagy bosszút lépne, nagyhamar elérne S fölbillen szegényke az elején. Remeg a szája, sírni szeretné, Szétnéz, sajnálja-e valaki? Gondolkozik ... majd felkel szepegve S új erővel fog újra neki. Rózsaszín ujját előre tartva,Tip-top!« — így indul óvatosan, Halkan, selypítve biztatja magát, hogy: — »Csak lassan! Okosan! Peti fiam!« S elnézem hosszan, homályos szemmel, Borús káprázat száll le reám. . . . Tűnnek az évek . . . Megöregedtem . . . Egyedül lakom ócska szobán, S ím, néha erős lépés zaja hullik, Jön egy daliás, ifjú legény. —Te vagy? Mit adjak, Kávét-e? Kalácsot?« Tip-top — öregesen járom körül én. S míg sok vidám csinyjét, nagy küszködését Sorra beszéli kacagva vígan — Reszketve, ijedten suttogom én el. — »Csak lassan! Csak lassan, okosan, Peti fiam!« Nyilvános vita Nagy Péter kandidátusi disszertációjáról Szerda délután az Eötvös Loránd Tudományegyetem aulájában került sor Nagy Péter, József Attila-díjas kritikus Móricz Zsigmondiból írt kandidátusi disszertációjának megvitatására. Ez volt az első eset az új rendszerű tudományos fokozatok bevezetése óta hazánkban, hogy a tudományos fokozatok elnyeréséhez szükséges disszertációt nyilvánosan HANGVERSENYNAPTÁR December B. Mombat: Bartók-terem, a. »Meseiskola«. — Zeneakadémia. 5. »MonteverdRBI — napjainkig.« Főiskolás-bérlet, 6. hangversenye. — Zeneakadémia, 8. RAFAIL 810- BOLJSVSZKIJ hangversenye. •— Zeneakadémia, éjjel ti. »Áll a bál.« — C-bérlet, 1. est halasaivá december 9-re. December 9, vasárnap: Bartók-terem, délelőtt fél II. »Beethoven és kora.« ifjúlsági hanglemez bemutatásos előadássorozat, 1. matiné. — Zeneakadémia, fél 3, 0 és este 9. »Tiéd a dal.« — Bartók-terem, 3. »Meseiskola.« *— Bartók-terem. 8 Ungár Imre Chopin-eatje. Szónál.)-bérlet, 2. hangversenye. December 9, hétfő: Opera. 8. Ceajkovszkij-cet. A Budapesti Filharmóniai Társaság 2. bérleti estje. Vezényel: IVÁNOV. — Erkel Színház, fél 9 A Magyar állami Hangversenyzenekar és a Budapesti Kórus hangversenye. 3. békési est. December 8. kedd: Fővárosi Víg Színház. 7. »Így látta ő... Karinthy Frigyes, a humorista!« — Zeneakadémia. 8. SZTANYISZLAV NEUHAUS zongoraestje. — Bartókterem, 8. Beethoven és Brahmeeit. December 9, szerda: Zeneakadémia, 8. Magyar állami Hangversenyzenekar, C-bérlet, 1. est. — A »Nagy szimfóniák —— mai szerzők« I. sorozatának 1. estje későbbi időpontra halasztva. December 10, cültörtök: Zeneakadémia. S. Zempléni Kornél zongoraestje. Zongorabérlet. 3, est. December 11. péntek: Zeneakadémia, 8. A Magyar Hádló Szimfonikus Zenekara RAFAEL SZOBOLJEVSZKIJ és SZTANYISZLAV NEUHAUS közreműködésével. —— Zeneakadémia, kisterem, 8. Kubinyi Attila és Balázsfai Attila hangversenye. — Bartók-téröm, 8. »így látta ö . . . Karinthy Frigyes, a humorista.«— A Néphadsereg-bérlet 2. estje későbbi időpontra halasztva. December 12. szombat: Zeneakadémia 8. Magyar állami Hangversenyzenekar STANISLAW SKEROWACEWSKI vezényletével. — Bartóktérémi, 8. »így látta ö... Karinthy Frigyes, a humoriéta!« December 13, vasárnap: Bartók-terem, délelőtt 10 és délután 3. »Meseiskola.« — Rózsa Ferinc Kultúrotthon 1 és 8. »Pesti Parodisták Parádéja!« — Zeneakadémia, 1. és 8. »Tiéd a dal.« — Bartók-terem, 6 és 5. »így látta ö... Karinthy Frigyes, a humorista!s vitassanak meg. Az egyetem auláját zsúfolásig megtöltötték az érdeklődők, akiknek soraiban kiváló tudósok, akadémikusok, egyetemi tanárok, tudományos dolgozók, egyetemi hallgatók foglaltak helyet. A bevezető beszédet Rusznyák István Kossuth-díjas akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke mondotta. Utalt arra, hogy a tudományos fokozatok elnyerésének új módszerét a Szovjetunió tudományos életének tapasztalatai nyomán vezették be hazánkban. A Szovjetunióban a disszertáció megvédése mindig a tudományos élet jelentős eseményei közé tartozik. Ezután így folytatta: „ Az igazi tudományt megtermékenyítő dialektikus materialista elméletnek diadalát kell, hogy jelentse a doktori és kandidátusi fokozatok megvédése, amely mindenki előtt nyitva áll, aki a tudomány eszközeivel képes és kész harcolni népünk szebb és boldogabb jövőjéért, a szocializmusért és a békéért. Ezután Tolnai Gábor ismertette Nagy Péter életrajzát, majd Nagy Péter ismertette disszertációjának téziseit, utána az opponensek: Bóka László, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja és Király István Kossuth-díjas irodalomtörténész olvasták fel bírálatukat. A disszertációt mind a ketten nyilvános vitára alkalmasnak ítélték meg. Nagy Péter válasza után került sor a nyilvános vitára, amelyben felolvasták Révai József Kossuthdíjas, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja hozzászólását. A vitában a többi között felszólaltak: Juhász Géza, Komlós Aladár és Lőrincze Lajos egyetemi tanárok, Móricz Virág, Kardos Pál, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem docense és többen mások. A felszólalásokra Nagy Péter válaszolt, majd a kiküldött bírálóbizottság határozatában úgy döntött, hogy a disszertációt elfogadásra javasolja a Tudományos Minősítő Bizottságnak. Vállalatunk keres rakodómunkásokat. Jelentkezni lehet Budapesti Konzervgyár munkaügyi osztályán. Budapest, X., Maglódi út 47. Budapesti munkahelyre azonnali belépésre keresünk vízvezeték- és fűtésszerelőket, lemezlakatost, illetve bádogost, kőműveseket, segédmunkásokat és villanyhegesztőt. Jelentkezés: É. M. 2. sz. Szerelőipari Tröszt, Budapest, VIII., Kisfaludy u. 13. Munkaerő gazdálkodás. 4 1053. DECEMBER 3. CSÜTÖRTÖK J. P. SZPANGENBERG : TRUSKA Egy természetbúvár feljegyzéseiből A körfilmúltbím jelent, meg e Műveit Nép Könyvkiadó kiadásában J. P. Szpangenbergnek, a kiváló szovjet tarmésiettudósnak »Egy természetbúvár feljegyzései« címűl ismeretterjesztő munkája a Szovjetunió állatvilágának életáról. Lapunk folytatólagosan közöl majd részleteket ebből a mindenki érdeklődésére reggel számottartó, az élőlények világát Irodalmi eszközökkel felelevenítő műnkéből. Alább közöljük az elad részletet Szpangenberg feljegyzéseiből. A TIGRISGÖRÉNY szerfölött fa**játségos állat. Annak ellenére, hogy meglehetősen el van terjedve, nem sokan ismerik. A Szovjetunió déli részeiben, a szteppés és sivatagi vidékeken fordul elő, ahol üregekben tanyázik és nagyobb rágcsálókkal táplálkozik. Az állatka testalkata és különösen színezete anynyira jellegzetes, hogy csalhatatlanul meg lehet különböztetni minden más állattól. Mókusnagyságú vagy valamivel nagyobb is, karcsú és rugalmas, rövid lábacskái vannak és nagyon hosszú, dús farka. Lábait és egész alsótestét fekete szőrme fedi, viszont a feje meg a háta tarka, fekete, fehér és narancsszínű szőrök borítják. Egy alkalommal egy ismerős helybeli vadásszal bolyongtam az öntözőcsatornák mentén húzódó tárnáriszkusz-cserjésben. Gyinka kutyánk időnként fácánokat vert fel. Majd jellegzetes lármájával és kiáltásával felrebbent egy-egy fácán, mire eldördült a lövés és az agyonlőtt madár beesett a bozótba Már úgy dél felé járhattunk, és a hőség igen nyomasztó volt. Elfáradtunk és éppen haza akartunk fordulni, amikor a kutya hangosan felvonított. Fácánkeresés közben Gyinka véletlenül egy fiatal tigrisgörénybe ütközött és az állatka félig félelmében, félig vakmerőségében belecsimpaszkodott a kutya pofájába. A tüzes kis ragadozó fogaival görcsösen megkapaszkodva a kutya ajkában, hagyta magát ide-oda rángatni a levegőben. A kis görény bármelyik pillanatban szétnyithatta volna állkapcsát és leszakadva a kutya pofájáról, eltűnhetett volna a bozótban. Ebben a pillanatban ettől féltem a leginkább. "Odarohantam a kutyához, és megragadtam a tigrisgörényt. A kígyó módjára tekergőző, dühödt állatka megmarta az én kezemet is, a megszabadított kutya pedig félreszaladt és megsebzett pofájáról nyalogatva a lecsurgó vért, sértődött bizalmatlansággal tekingetett felém. Ilyen körülmények között került hozzám a vidám, merész és mulatságos kis Vad — a tigrisgörény. Elhoztam Moszkvába és a lakásomban kapott kvártélyt. Élénk, tarka színezete miatt Prosztruskának (Kis Tarkának) neveztem el, de ez a név valahogy nem ragadt rajta. Színes, díszes pofácskája miatt csakhamar Petruskának (Paprika Jancsi) kezdtük hívni, végül pedig a rövidség kedvéért egyszerűen Truska lett a neve. Ha az ember egy kis vadat meg akar szelídíteni, sohasem szabad ketrecbe tenni. A ketrec feldühíti, idegessé és gonosszá teszi az állatot. Azt is jól meg kell jegyezni, hogy két egyforma kis vadat nehezebb megszelídíteni, mint egyet. Ha ketten vannak, mindig akad közös érdekük és az ember csak útjukban áll. Ezzel szemben az egyedüllét az emberhez való közeledésre ösztökéli a kis vadat. Fogságban töltött életének LEGELEJÉN Truskám bizalmatlan és gonosz volt. Ha csak megpróbáltam közel menni hozzá, azonnal vicsorítani kezdte éles, fehér fogait, szeme vérben forgott, felborzolt farka pedig olyan volt, mint valami kefe. Ő támadt elsőnek, bátran vetette magát előre és fájdalmasan harapott. Családunk azonban változatlanul kedves volt Truska iránt és így a kis vad viselkedése két hónap múlva erősen megváltozott. Hívásra előszaladt, a dívány alatti rejtekéből és kutya módjára két lábra állva várta, hogy kapjon valamit. De azt még mindig nem engedte meg, hogy hozzányúljunk és elkeseredetten megharapta a merészen feléje nyújtott kezet. Elmondom, hogyan sikerült először megsimogatnom Truskát. A kis állatka nagyon szerette a mézet, és én kihasználtam ezt a gyengeségét. Illatos mézbe mártottam és egészen az orrához dugtam egyik ujjamat. Truska felborzolta a szőrét, vicsorította a fogait — már-már beleharapott volna! De én nem húztam el a kezemet és továbbra is egészen az orrénál tartottam ujjamat. Truska pofácskájáról pedig szép lassan eltűnt a dühös kifejezés. Még mindig izgatottan morgott, de azért megnyalta az ujjamat. Meg sem moccantam. Még egyszer és még egyszer megnyalta az ujjamat. Ezután a másik kezemmel óvatosan megvakartam a fületövét. Ez tetszett neki. Szemét hunyorgatva, csendesen morgott. Egy másik alkalommal, amikor mézet nyalogatott az ujjamról, elővigyázatosan a hátára fordítottam. Védekezett, harapott jobbra és balra, de harapása már nem fájt. Ez már játék volt, ELÉRKEZETT A TAVASZ, kitámasztottuk az ablakokat, sarkig kitártuk az erkélyajtót. A friss levegővel és a fénnyel együtt a nagyvárosi lárma is betört a lakásba. Ez eleinte megrémítette Truskát és arra késztette, hogy a tálalóasztal mögötti sötét kuckóba tegye be magát, de ez nem sokáig tartott. Hiszen a kiváncsi állatkának meg kellett szemlélnie a világnak ezt az új sarkát is. Teljes hoszszában kinyúlva és szinte súrolva hasával a padlót, odakúszott az ajtóhoz, elhagyta a küszöböt, és amint elérte az erkély rácsot, mozdulatlanná merevedett. Alatta ott zajongott az utca, csengetett a Villamos, gépkocsik suhantak el, száz és száz járókelő haladt el hangosan beszélgetve. Az utca lármája hol elhalkult egy kissé, hol újra felerősödött. Mindez az érthetetlen, ismeretlen és lármás dolog szemmelláthatóan felingerelte, megrémítette az állatot. A görényeknél rémület után csaknem mindig szörnyű düh és az ellenség lendületes, merész megtámadásának rohama következik be. A kis vad szőre égnek állt, hosszú farka a hátára kunkorodott, fogait vicsorította. Csak ekkor értettem meg Truska állapotát, de már késő volt. Még egy lépést sem tehettem feléje, amint az ideges ragadozó tarka kis teste felvillant az erkély rácsai között és kirepült az utcára. Holtbiztosra vettem, hogy Truska szétzúzta magát az aszfalton. Kirohantam a lakásból és ész nélkül szaladtam le a lépcsőn. Szerencsére balsejtelmem nem vált valóra. Az ügyes és rugalmas Truska teljes sikerrel végezte első és utolsó légiútját. Éppen egy járókelő hátára pottyant, onnan pedig berepült egy gyümölcsárus kosarába. Még idejében érkeztem a színhelyre, elfogtam a kosárban a póruljért "repülőt". Annyira meg volt rémülve és olyan dühös volt, hogy mialatt visszavittem a lakásunkba, kegyetlenül megmarta mindkét kezemet. Truska többször már nem esett ki, bár az erkélyajtó ezentúl is nyitva maradt. Hamar hozzászokott az utca életéhez és az utcai zajra már rá sem hederített. A járókelőit nem egyszer megálltak és elámulva szemlélték, hogyan mászkál a Háztetőn, a főváros kellős közepén, egy tarka, különös kis állatka. Truska volt az, amely néha kirándult a szomszédos épületszárny fedelére. Itt, a napsütötte tetőn meleg volt, akárcsak délen, Truska nagy élvezettel járt oda sütkérezni, de állandóan zavarták a macskák. Néha-néha nagy macskatársaságok gyűltek öszsze a tetőn. A kis állatka megjelenése természetesen felkeltette figyelmüket. Kezdetben a macskák zsákmányuknak vélték a görényt. De hát ugyancsak megjárták vele. A szilaj Truska éles fogai már az első ismerkedésnél arra kényszerítették a macskákat, hogy tisztes távolban tartsák magukat. A keserű tapasztalat útján okult macskák nemsokára nem is merészkedtek a kis tigrisgörény közelébe.TRUSKA KIRÁNDULÁSAI egyre gyakrabban ismétlődtek és minden alkalommal hosszabbra nyúltak. A szárnyépület padlásán, ahová a tetőablakon keresztül hatolt be, nagy élvezettel vadászott patkányokra. Egy alkalommal annyira belemerült a vadászatba, hogy éjszakára sem tért haza. Eltelt két nap — egész családunk általános bánatára Truska nyomtalanul eltűnt. Hogy mi történhetett vele , az rejtély maradt. Átkutattam a padlást és az udvari fásszíneket, de sajnos, eredménytelenül. Kedvencünk nem volt sehol. És amikor már minden reményünk elveszett, egyszer csak újból megjelent a lakásunkban. Azon az estén későn tértem haza és a hátsó lépcsőn temnténve, beléptem a konyhába. A konyhát holdfény világította meg. A hold ragyogása elöntötte a szárnyépület tetejét is. Amint odapillantottam, csodálatos látvány tárult a szemem elé. A tetőn négy macska ült és a macskakor közepén, farkát fenyegetően felemelve és szőrét felborzolva állt a mi kedvencünk, Truska. Egész kicsi, mulatságos alakja elszántságot és függetlenséget fejezett ki. Kinyitottam az ablakot és a nevén szólítottam: "Truska! Truska!« Azonnal megismerte a hangomat, gyorsan megfordult, és miután hanyagul elhaladt a macskák mellett, a nyitott konyhaablakhoz futott. A macskák nem mozdultak helyükről, de négy pár szem figyelő, csodálkozó tekintete kísérte a kis vadat. Truska nemcsak a háztetőn, hanem az egész lakásban is függetlennek, mondhatnám házigazdának érezte magát. A mi macskáink tiszteletteljesen félrevonultak közeledésekor, vagy felugrottak az asztalokra és az ablakpárkányokra. Persze, jobbnak látták meghátrálni, mintsem hogy megharapja őket a lobbanékony, kötekedő kicsi állatka. Egy ízben megajándékozott valaki egy hathónapos, már elég nagy szetter-kölyökkutyával. Bizalmas és ostoba kis kutya volt. Ha jól emlékszem, a karomon vittem be és egy szót sem szólva, letettem a szoba közepén a padlóra. Persze, mindenki körülvette ezt a kövér és szimpatikus kiskutyát. Egyszer csak a kerevet mögül előjött Truska. Elfogulatlanul elhaladt mellettünk, és egyenesen a buta szetterkölyök felé tartott. Nyilván ő is meg akart ismerkedni az újonccal. Ezért egyikünk sem akarta megzavarni útjában. Ám az ismerkedés sajnálatos módon Váratlanul kellemetlen formát öltött. A kutyakölyök bizalomteljesen közeledett a fruskához és kíváncsian szaglászni kezdte a mulatságos kis állatkát. Még a kövér farkát is csóválgatta, mintegy ezzel akarta jelezni, hogy nincs semmi gonosz szándéka. Bezzeg másképpen viselkedett a tigrisgörény! Egészen nyugodtan felemelkedett hátsó lábaira és különösen hosszasan, gondosan szagolgatta a kutya bumfordi, nedves orrát. És hirtelen az egész lakás megtelt a szegény kölyökkutya kétségbeesett vonításával- Truska kegyetlenül belekapaszkodott az orrába. ÉVEK MÚLTAK EL AZÓTA. A ■*-' jóindulatú kölyök-szetter már felnőtt, nagy kutya lett, de még akkor is félt a tigrisgörény fogaitól. Ha a szetter haragos ugatása és morgása hallatszott a szobából, már tudtuk, hogy Truska boszszantja. Truskának valahogy kedve telt abban, hogy a kutya edényéből egyék. Bátran odament az edényhez, figyelemre sem méltatva a fenyegető morgást és a szetter bosszúsan félrevonult. Amíg a kis szemtelen görény ott garázdálkodott az edényében, a szetter morgással fejezte ki rosszulását, de nem merészkedett közeledni. •Lakásunknak csak egyetlen lakója, az öreg rikoltozó Zsakó papagáj nem ismerte el Truska tekintélyét. Amikor a kis görény megpróbált behatolni a kalitkájába, a papagáj kemény csőrével jó mélyen belevágott a lábába. Utána meg olyan ádázul kezdett rikácsolni, hogy Truska idegei nem bírták ki és sietve elrejtőzött a szekrény alatt. Ez után az eset után Truska többé egyszer sem közeledett a papagáj ketrecéhez. És különben sem méltatta figyelemre a papagájt. Mi köze is neki az ilyen tolakodó, lármás madárhoz?