Népszava, 1954. február (82. évfolyam, 27-50. sz.)

1954-02-02 / 27. szám

1954- FEBRUÁR 2. KEDD 3 NÉPSZAVA A Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő­ Központi Statisztikai Hivatal 1953. évi tervjelentése Moszkva, január 31. (TASZSZ) A Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő Központi Statiszti­kai Hivatal közleménye beszámol a Szovjetunió 1953. évi állami nép­gazdaságfejlesztési terve teljesítésé­nek eredményeiről. A közlemény főbb adatait az alábbiakban ismer­tetjük: I. Az ipari termelési terv teljesítése Az egész iparban 101 százalékra teljesítették az évi össztermelési tervet. A Szovjetunió egész iparának 1953. évi össztermelése 12 százalékkal emelkedett az 1952. évihez képest és 45 százalékkal az 1950. évihez viszo­nyítva. Ez azt jelenti, hogy sikere­sen teljesítik az ötödik ötéves terv által előírt, az ipari termelés foko­zásával kapcsolatos feladatot. Az elmúlt év során a kormány számos olyan határozatot hozott, amelyeknek célja a közszükségleti cikkek gyártásának nagyarányú fo­kozása a nép anyagi jólétének je­lentős emelése érdekében. Ennek következtében a fogyasz­tási cikkeket gyártó iparágak 1953- ban és különösen 1953 második felé­ben sokkal nagyobb ütemben fejlőd­tek, mint 1952-ben és mint ahogy ezt az 1953. évi tervben eredetileg elő­irányozták. Míg ezekben az ipar­ágakban a termelés 1952-ben 10,5 százalékkal növekedett, addig 1953- ban 12 százalékkal fokozódott, 1953 második felében pedig 14 százalék­kal 1952 második felével szemben. 1953-ban többféle ipari termék­ben túlteljesítették a tervet. Az évi terven felül gyártottak a többi között selyem-, gyapjú- és lenszöveteket, pamutfonalakat és cérnaféléket,, kötszövött fehérneműt, harisnyaféléket, pianinót és zongo­rát, töltelékfélét, kondenzált tejet, növényolajat, margarint, makaróni­­féléket, cukrászkészítményeket, teát, bort, sört, pezsgőt, dohányt, cigaret­tákat, gyufát, szappant és más köz­szükségleti iparcikket és élelmiszert. Néhány minisztérium azonban nem tette meg a kellő intézkedése­ket és nem biztosította az egyes iparágak termelési tervének teljesí­tését. A könnyű- és élelmiszeripari ké­szítmények minőségének valamelyes megjavítása mellett sok vállalat és különösen az ipari szövetkezetek és a helyi ipar az áruk egy részét még mindig nem kielégítő minőségben, a lakosság keresletének nem meg­felelő választékban gyártotta, nem tett meg minden intézkedést az áruk kivitelének és csomagolásának meg­javítására. Számos iparágban jelentős számú vállalat hátráltatta a termelés növe­lését, mert egyenlőtlenül dolgozott és nem teljesítette a tervet. H. Az ipari termelés emelkedése A közlemény ismerteti a legfon­tosabb ipari termékfajták termelé­sének emelkedését az 1952. évihez viszonyítva. Jelentősen fokozódott a közszük­ségleti cikkek gyártása a nehézipar­ágaiban és a gépgyártásban, különö­sen pedig 1953 második félévében. Az óragyártás 1953 második felében 29 százalékkal emelkedett az 1952. év megfelelő időszakához képest, a kerékpárok gyártása 22 százalékkal, a rádióvevői készülékeké 62 százalék­kal, a háztartási jégszekrényeké 86 százalékkal, a fémből készült ágyaké 65 százalékkal. 1953-ban jelentősen emelkedett a termelés az olyan árufajtákban, amelyek megfelelnek a lakosság megnövekedett keresletének, így, amellett, hogy a gyapotszövetek gyártása az 1952. évhez képest öt százalékkal emelkedett, 78 százalék­kal emelkedett a tarkánszőtt gyapot­szövetek gyártása, a műselyemszöve­­teké 65 százalékkal; a gyapjúszöve­tek gyártásának 9 százalékos növe­kedése mellett a fésűs, tiszta gyapjú­­szövetek gyártása 76 százalékkal emelkedett. Az elmúlt évben tovább javult az ipari felszerelés kihasználása. A vaskohászatban a kohók hasznos térfogatának kihasználása az elmúlt évben 1952-höz viszonyítva 2 száza­lékkal javult. A martinkemencék alapterületének egy-egy négyzetmé­tere után az acéltermelés 5 százalék­kal növekedett. Az ásványolajipari minisztérium vállalatainál a kiter­melési fúrás gyorsasága 1952-höz vi­szonyítva 5 százalékkal, a kutató­fúrás gyorsasága pedig 10 százalék­kal növekedett Megnőtt a feldolgo­zott nyersanyagból nyert könnyűola­jok százalékaránya is. A villamos erőművek és a villamosipar minisz­tériumának erőműveiben a tüzelő­anyagnak a villamosenergia előállí­tására történő fajlagos felhasználása 1,9 százalékkal csökkent. Ugyanakkor az iparban vannak még jelentékeny kihasználatlan ka­pacitások. Az ipari termálék önköltségének csökkenése 1953-ban több mint öt­­százalékos volt, de az iparban nem teljesítették az önköltségcsökkentési tervet iII. Az új technika alkalmazása a népgazdaságban 1953-ban a népgazdaság vala­mennyi ágazatában munka folyt az új technika fejlesztése és alkalma­zása érdekében. A hazai gépgyártás 1953-ban mint­egy 700 új, rendkívül fontos típusú és márkájú gépet és gépegységet gyártott Ezek biztosítják a nép­gazdaság további, technikai fejlődé­sét. A többi között több mint száz új típusú, nagytermelékenységű beren­dezést gyártottak a könnyű- és élel­miszeripar számára. Folytatódott olyan új gépek, gépi­­egységek és automaták bevezetése, amelyek elősegítik a munka terme­lékenységének növelését, megköny­­nyítik a munkakörülményeket és biztosítják a termékek kiváló minő­ségét A mezőgazdasági munkálatok to­vábbi gépiesí­tése és a komplex­­gépiesítés megvalósítása biztosításá­nak érdekében 1953-ban több mint 80 különböző fajta mezőgazdasági gép­ét és szerszámot gyártottak. Ezek közé tartozik: kötött talajon működő burgonyaszedőkombájn, káposzta­­szedőgép, a »DT—5« traktorhoz al­kalmazható széles munkafogású kaszálógép és silótakarmány­­begyűj­tőgép, mész- és műtrágya­szórógép, elevátoros kazalrakógép stb. Első ízben szervezték meg a négysoros burgonyaültetőgép soro­zatgyártását. Ez a gép lehetővé teszi, hogy a burgonyát négyzetes-fészkes módszerrel ültessék és ugyanakkor műtrágyázzák is. Az iparban egy-egy munkásra számítva, a munkafolyamatok villa­mosítása 1953-ban 1952-höz viszo­nyítva hét százalékkal növekedett A népgazdaság valamennyi ága­zatában fokozódott a dolgozók fel­találó és észszerűsítő tevékenysége. Az iparban, az építőiparban és a közlekedésben 1953-ban több mint 850.000 találmányt, műszaki tökéle­tesítési és észszerűsítési javaslatot alkalmaztak. IV. Mezőgazdaság 1953-ban a vetésterületek 1952-höz viszonyítva 1.400.000 hektárral nö­vekedtek. A legértékesebb gabona­növénynek, a búzának vetésterülete kétmillió hektárral nőtt. Növelték a cukorrépa, az olajosnövények, a bur­gonya, a zöldségfélék, a kobakosok vetésterületét, növekedett az évelő­füvek kaszálóterülete, kiszélesítették az egyéves füvek, a gumós takarmány­növények és a silónövények vetés­­területét. Viszont nem teljesítették a rostlen, a kender, a burgonya és a zöldségfélék vetésterületének terv­feladatát. Bár az ország jónéhány vidékén kedvezőtlen időjárási viszonyok vol­tak, a gabonafélék össztermésered­ménye 1953-ban megközelítette az 1952. évit. 1952-höz viszonyítva nö­vekedett a gyapjot, a cukorrépia, a napraforgó, a zöldségfélék és a ko­bakosok terméseredménye. Burgo­nyából körülbelül ugyanannyi ter­mett, mint 1952-ben. Az SZKP közp­onti bizottsága szeptemberi teljes ülésének »A Szov­jetunió mezőgazdaságának tovább­fejlesztését szolgáló intézkedésekről szóló határozata értelmében a mező­­gazdaság 1953-ban jelentékeny se­gítségben részesült. 1953-ban meg­nőtt és megerősödött a mezőgazda­ság anyagi és technikai bázisa. Az elmúlt évben a mezőgazdaság, 15 ló­erősökre átszámítva, 139.000 szántó­traktort és 18.000 univerzál traktort, 41.000 gabonakombájnt — ezek kö­zül 22.000 magánjáró —, 69.000 teher­gépkocsit és több mint 2 millió talaj­művelő eszközt, vető-, arató- és egyéb mezőgazdasági gépiét, valamint állat­­tenyésztési gépiét és berendezést ka­­p­ott. 1953-ban a kolhozok és szov­­hozok több mint 6 millió tonna mű­trágyát, azaz 15 százalékkal többet kaptak, mint az előző évben. A mezőgazdaság technikai színvo­nalának növekedése lehetővé tette, hogy a kolhozokban és a szovhozok­­ban emeljék a mezőgazdasági mun­kálatok gépesítettségének fokát. A gép- és traktorállomások 1953-ban 17 százalékkal több mezőgazdasági munkát végeztek a kolhozokban, mint 1952-ben. Az elmúlt évben a gép- és traktorállomások traktor- és gépp­arkja a kolhozok alapvető me­zei munkáinak több mint 80 száza­lékát végezte el. A gép- és traktorállomások azon­ban 1953-ban nem teljesítették ma­radéktalanul burgonyaszedési, sen­­nyűvési, tarlóhántási, szénabetakarí­tási és takarmánysilózási tervüket, valamint a kolhozok­­lattenyésztő telep­ei munkaigényes munkálatai­nak gépesítésével kapcsolatos ter­vüket. Az összállatállomány a gazdasá­gok valamennyi fajtájában —a kol­hozokban, a szovhozokban, a kol­hozparasztoknál, valamint a munká­soknál és alkalmazottaknál — az 1953. október 1-i állatösszeírás sze­rint a következő: szarvasmarha 63 millió (ebből tehén 26 millió), sertés 47,6 millió, juh és kecske 135.8 mil­lió, jó 16.2 millió. A kormány az 1953-ban elért na­gyobb haszonállatlétszám miatt az 1954-re előzőleg elfogadott szarvas­­marha-, sertés-, juh- és kecskeállo­mányi tervet felemelte. A kolhozoknak nyújtott agronó­miai és zootechnikai segítség foko­zása céljából 1953 végén a gépi- és traktorállomásokra küldtek több mint százezer agronómust és zoo­­technikust. V. A vasúti, vízi és gépkocsiteherszállítás növekedése A vasúti közlekedés 1953. évi te­herszállítási tervét túlteljesítették. 1952-höz viszonyítva a teherforga­lom 7 százalékkal nőtt. A vasúti közlekedés az átlagos napi rakodási tervet 101 százalékra teljesítette. A vasutakon valamennyi rako­mány átlagos napi rakodása 1953- ban 1952-höz viszonyítva 7 százalék­kal nőtt. Az átlagos vasúti teher­­kocsiforduló 1953-ban 1952-höz vi­szonyítva 3 százalékkal csökkent, de a kocsiforduló meggyorsításának tervfeladatát nem teljesítették egé­szen maradéktalanul. A tehervonati mozdonyok átlagos napi megtett útja 1953-ban 1952-höz viszonyítva növekedett, de az 1953. évi tervfeladatot nem teljesítették. A vasutakon tonnakilométerenként elhasznált fűtőanyag mennyisége 1952- höz viszonyítva három száza­lékkal csökkent. A tengeri közlekedés teherfor­galma 1953-ban 1952-höz viszo­nyítva 9 százalékkal növekedett, a teherszállítások pedig 10 százalékkal növekedtek. A folyami közlekedés a teherfor­galmi tervet 99 százalékra, a teher­szállítási tervet pedig 100,6 száza­lékra teljesítette. A gép­kocsiközlekedés teherfor­galma 1953-ban 1952-höz viszonyítva több mint 13 százalékkal nőtt meg. VI. A beruházások növekedése Az állami beruházások volumene a népgazdaságban 1953-ban az 1952. évihez kép­est 104 százalék volt. A könnyű- és élelmiszeripari vál­lalatok építésére fordított állami beruházások volumene egy év alatt nyolc százalékkal felülmúlta az előző évi beruházások volumenét. Ezen belül a második félévben — 1952 megfelelő időszakához kép­est — 10 százalékkal emelkedett. 1953- ban mintegy 300 új, közszükségleti cikket gyártó állami iparvállalatot helyeztek üzembe. A kereskedelmi vállalatok építésére fordított beru­házások 1953-ban 35 százalékkal nö­vekedtek, ezen belül az év második felében 48 százalékkal. A beruházások volumene a kultu­rális-jóléti építkezéseknél 1953-ban 22 százalékkal növekedett. A múlt évben jelentős munkálatok folytak iskolák, kórházak és poliklinikák, üdülőházak, szanatóriumok, gyer­mekgondozók és bölcsődék, továbbá úttörő-táborok, valamint színházak, mozik és egyéb kulturális és jóléti vállalatok és intézmények építésével kapcsolatban. Az építési szervezetek 1953-ban nagymennyiségű nagyteljesítményű gépiet és gépiezetet kaptak. A rendel­kezésre álló ekszkavátorpark az 1952. évihez kép­est 23 százalékkal, a talajegyengetőgépek parkja 18 szá­zalékkal, a toronydaruállomány több mint 40 százalékkal növekedett. VII. A bel- és külkereskedelem fejlődése 1953-ban tovább fejlődött a szov­jet kereskedelem. Az 1953-ra meg­állapított kiskereskedelmi­­ árufor­galmi tervet túlteljesítették.­ A kormány az ip­ari és mezőgazda­­sági termelés fejlesztésében elért komoly sikerek alapján 1953. április 1-től, a jegyrendszer eltörlése óta hatodszor szállította le az élelmi­szer- és iparcikkek állami kiskeres­kedelmi árát. Az újabb árleszállítás elősegítette a szovjet rubel további megerősödését és a lakosság élet­­színvonalának komoly emelkedését. 1953-ban az állami és szövetkezeti kereskedelemben — összehasonlít­ható árakban számítva — 21 szá­zalékkal több árut adtak el a lakos­ságnak, mint 1952-ben, ezen belül az év második felében 26 százalékkal többet, mint 1952 megfelelő idősza­kában. Ugyanakkor a falusi keres­kedelmet lebonyolító fogyasztási szövetkezetek árueladása 1953-ban az 1952. évhez képest 24 százalék­kal növekedett, ezen belül az év második felében 1952 megfelelő idő­szakához képest 30 százalékkal. 1953- ban az egyes élelmiszerek el­adása az 1952. évihez képest a kö­­vetkezőképp­en emelkedett: hús és húskészítmény 36 százalékkal, hal és halkészítmények nyolc százalék­­kal, állati zsiradékok 36 százalékkal, növényi és egyéb étzsiradékok 19 százalékkal, sajt 28 százalékkal, to­jás 16 százalékkal, cukor 23 száza­lékkal, cukrászkészítmények 12 szá­zalékkal, tea 16 százalékkal, gyü­mölcs és kobakos növények 43 szá­zalékkal, zöldségfélék 25 százalék­kal. 1953-ban az 1952. évihez képest a legjelentősebb mértékben a követ­kező iparcikkek eladása növekedett: gyapjotszövet 22 százalékkal, gyapjú­­szövet 18 százalékkal, selyemszövet 45 százalékkal, öltönyök 29 százalék­kal, kötöttáru 23 százalékkal, ha­risnya és zokni 31 százalékkal, bőr­lábbeli 29 százalékkal, óra 38 száza­lékkal, varrógép 34 százalékkal, bú­tor 39 százalékkal, a porrszívóeladás 2,3-szeresére növekedett, a gramo­fon eladása 30 százalékkal növeke­dett, a rádióvevőkészülékek 32 szá­zalékkal, ezen belül a televíziós ké­szülékek 64 százalékkal, kerékpár­ 16 százalékkal, motorkerékpár 55 szá­zalékkal, a személygépkocsik el­adása pedig 2,6-szeresére növeke­dett 1953-ban tovább bővült az állami és a szövetkezeti kereskedelem háló­zata. A múlt évben mintegy 6000 új üzlet nyílt. Nem elégítik ki azonban kellőkép­­pen a lakosságnak egyes árucikkek iránti keresletét. A kereskedelmi szervezetek rosszul tanulmányozzák a lakosság keresletét és hibákat kö­vetnek el az áruelosztásban és az áruszállításban. A Szovjetunió külkereskedelmi téren 1953-ban — éppúgy, mint az előző években — folytatta gazdasági kapcsolatainak kibővítését a kül­földi országokkal. A Szovjetunió 1953-ban 51 kül­földi állammal folytatott kereskedel­met, mégpedig 25 országgal évi és több évre szóló kereskedelmi egyez­mények alapján. A háború óta első­ízben került sor áruforgalmi egyez­mény megkötésére Indiával, Fran­ciaországgal, Argentínával, Görög­országgal és Izlanddal. A Szovjetunió külkereskedelmi forgalma az 1952. évi 20,8 milliárd rubelhez képest 23 milliárd rubelre emelkedett, vagyis 11 százalékkal növekedett. Emellett az 1953. évi külkereskedelmi forgalom — össze­hasonlított árakban — csaknem négyszeresen felülmúlja a háború előtti színvonalat. A Szovjetunió a népi demokratikus országokkal lebo­nyolított áruforgalmának további növekedése mellett jelentősen fo­kozta kereskedelmi forgalmát Nyu­­gat-Európa, valamint a Közel- és a Közép-Kelet több­i országával. VIII. A munkások és alkalmazottak számának növekedése és a munka termelékenységének emelkedése A Szovjetunió népgazdaságában foglalkoztatott munkások és alkal­mazottak száma jelentősen meg­növekedett és 1953 végén elérte a 44.800.000 főt. 1953-ban ép­púgy, mint az előző években, az országban nem volt munkanélküliség. A munka technikai színvonalá­nak növekedése és a munkások kép­zettségének fokozása alapján 1953- ban a munka termelékenysége az 1952. évihez képest az iparban hat százalékkal, az építkezéseknél négy százalékkal emelkedett. A munka termelékenységének fokozására meg­állapított tervet azonban az ipar­ban és az építkezéseknél nem telje­sítették kielégítően. IX. A nemzeti jövedelem gyarapodása és a lakosság anyagi és kulturális életszínvonalának emelkedése A múlt évben tovább javult a munkások, parasztok és értelmisé­giek anyagi helyzete és emelkedett kulturális színvonaluk. A Szovjetunió nemzeti jövedelme 1953-ban az 1952. évihez képest 8 százalékkal gyarapodott. Emellett növekedett a nemzeti jövedelemnek a dolgozók személyi igényeinek ki­elégítésére jutó része, a nemzeti jö­vedelemnek az állam rendelkezésére megmaradó része pedig némileg csökkent. A közszükségleti cikkek állami kiskereskedelmi árának le­szállítását 1953-ban nagyobb mére­tekben és az áruk szélesebb körére vonatkozóan hajtották végre, mint 1952-ben. A munkások és alkalmazottak bér­alapja 1953-ban az 1952. évihez ké­pest öt százalékkal, az átlagos havi, pénzben számított munkabér pedig két százalékkal emelkedett. A közszükségleti cikkek árának leszállítása révén a munkások és al­kalmazottak reálbére jelentősen na­gyobb mértékben növekedett. A munkások és alkalmazottak reálbére a pénzben számított munkabér átlag kétszázalékos növekedése mellett, az árleszállításokból kifolyóan további 10 százalékkal emelkedett. A kölcsön kibocsátási összes csök­kentéséről szóló kormányhatározata­tal kapcsolatban 1953-ban jelentős mértékben csökkentek a munkások, alkalmazottak és parasztok kölcsön­jegyzési összegei. A munkások és alkalmazottak reális jövedelme, egészében, a pénzben számított munkabér növe­kedése, a közszükségleti cikkek árának leszállítása, az állam szám­lájára nyújtott segélyek és kedvez­mények emelkedése révén — egy dolgozóra számítva — a múlt év alatt több mint 13 százalékkal emel­kedett. 1953-ban, de különösen az év má­sodik felében jelentősen megnöve­kedett a parasztok jövedelme.­­ Az állami kiskereskedelmi árak leszállítása mellett, az állami költ­ségvetés révén és a forgalmi költ­ségek csökkenése révén jelentős mértékben emelkedett a kolhozok és kolhozta­gok által — a kötelező beszolgáltatások során — az állam­nak beadott hús, tej, gyapjú, bur­gonya és főzelékfélék begyűjtési ára. Csökkentették a kötelező beszol­gáltatások normáját a kolhoztagok egyéni, háztáji gazdasága után, le­szállították a minden egyes kolhoz­porta után járó mezőgazdasági adót, teljesen eltörölték az elmúlt évek­ről fennmaradt mezőgazdasági adó­tartozásokat. A kötelező beszolgál­tatások csökkentésével kapcsolat­ban a kolhozoknak és kolhoztagok­nak lehetőségük nyílt arra, hogy árutermékeik jelentős részét fel­emelt állami felvásárlási áron adják el az államnak. A parasztok éppúgy, mint a mun­kások és alkalmazottak ingyenes orvosi ellátásban, díjtalan oktatás­ban, a tanulók ösztöndíjban, a többgyermekes és egyedülálló anyák járadékban részesültek és egyéb kedvezményeket, valamint segélye­ket kaptak. A parasztok jövedelmének gyara­podásáról tanúskodik az a tény is, hogy 1953-ban a falvakban összesen több mint négyszázezer új lakóház épült. A Szovjetunió lakossága az 1952. évi 147 milliárd rubellel szemben 1953-ban 195 milliárd rubelt kapott az állami költségvetésből a szociális és kulturális célokra fordított állami kiadások növelése révén, a kiskeres­kedelmi árak csökkentésével és a dolgozók anyagi jóléte fokozásának biztosításával kapcsolatos költség­­vetési kiadások révén. Ugyanakkor a dolgozók saját jövedelmükből adók és illetékek formájában, vala­mint a kölcsönjegyzés keretében 65 milliárd rubelt, vagyis 21 milliárd rubellel kevesebbet adtak a költség­­vetéshez, mint az előző években. A munkások, a kolhozparasztok és az alkalmazottak ily módon 1953-ban többet kaptak a költségvetésből, mint amennyivel saját jövedelmük­ből a költségvetéshez hozzájárultak. A lakosság takarékpénztári beté­tei — a pénzbeli jövedelem gyara­podása révén — jelentősen meg­növekedtek. E betétek növekedése 1953-ban az 1952. évi négy és fél­­milliárd rubeles betétgyarapodás­­hoz képest felülmúlta a 12 milliárd rubelt. A munkások, alkalmazottak és parasztok 1953. évi összjövedelme — a munkások és alkalmazottak reál­bérének gyarapodása és a parasztok jövedelmének emelkedése alapján — az 1952. évihez képest (összehasonlí­tott árakban számítva) 13 százalék­kal növekedett. 1953-ban tovább fokozódott a kul­turális építőmunka és emelkedett a szovjet nép kulturális színvonala. A tízosztályos középiskolát vég­zett tanulók száma az 1952. évihez képest 40 százalékkal növekedett. A főiskoláknak (beleértve a le­velezőtagozatokat is) 1.562.000 hall­gatója volt, vagyis 120.000-rel több, mint 1952-ben. A technikumokon és más középfokú szakiskolákban (be­leértve a levelezőtagozatokat is) 1.644.000- en tanulnak, vagyis 166.000- rel többen, mint 1952-ben. 1953-ban tovább bővült a kórhá­zak, szülőotthonok, gondozóintézetek és egyéb gyógyintézmények, vala­mint szanatóriumok és üdülő­házak hálózata. Az orvosok száma az 1952. évihez képest több mint 11.000- rel­­ növekedett. A kórházi és szülőotthoni ágyak száma az 1952. évihez képest több mint 60.000-rel növekedett. A szanatóriumi és üdü­lőházi férőhelyek száma csaknem 12.000- rel gyarapodott. Bővült a gyermekotthonok és bölcsődék háló­zata. 1953-ban munkálatok folytak vá­rosok, lakótelepek és falusi körzeti központok fejlesztése, közüzemi vál­lalatok építése, útvezeték építése és csatornázás terén, továbbá fürdők, mosodák, szállodák és kolhozparaszt­­házak építése, úgyszintén a villa­­mos-, a trolibusz- és autóbuszközle­kedés kibővítése, a lakóházak gáz- és fűtőhálózatba való bekapcsolása terén.

Next