Népszava, 1954. február (82. évfolyam, 27-50. sz.)
1954-02-02 / 27. szám
1954- FEBRUÁR 2. KEDD 3 NÉPSZAVA A Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő Központi Statisztikai Hivatal 1953. évi tervjelentése Moszkva, január 31. (TASZSZ) A Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő Központi Statisztikai Hivatal közleménye beszámol a Szovjetunió 1953. évi állami népgazdaságfejlesztési terve teljesítésének eredményeiről. A közlemény főbb adatait az alábbiakban ismertetjük: I. Az ipari termelési terv teljesítése Az egész iparban 101 százalékra teljesítették az évi össztermelési tervet. A Szovjetunió egész iparának 1953. évi össztermelése 12 százalékkal emelkedett az 1952. évihez képest és 45 százalékkal az 1950. évihez viszonyítva. Ez azt jelenti, hogy sikeresen teljesítik az ötödik ötéves terv által előírt, az ipari termelés fokozásával kapcsolatos feladatot. Az elmúlt év során a kormány számos olyan határozatot hozott, amelyeknek célja a közszükségleti cikkek gyártásának nagyarányú fokozása a nép anyagi jólétének jelentős emelése érdekében. Ennek következtében a fogyasztási cikkeket gyártó iparágak 1953- ban és különösen 1953 második felében sokkal nagyobb ütemben fejlődtek, mint 1952-ben és mint ahogy ezt az 1953. évi tervben eredetileg előirányozták. Míg ezekben az iparágakban a termelés 1952-ben 10,5 százalékkal növekedett, addig 1953- ban 12 százalékkal fokozódott, 1953 második felében pedig 14 százalékkal 1952 második felével szemben. 1953-ban többféle ipari termékben túlteljesítették a tervet. Az évi terven felül gyártottak a többi között selyem-, gyapjú- és lenszöveteket, pamutfonalakat és cérnaféléket,, kötszövött fehérneműt, harisnyaféléket, pianinót és zongorát, töltelékfélét, kondenzált tejet, növényolajat, margarint, makaróniféléket, cukrászkészítményeket, teát, bort, sört, pezsgőt, dohányt, cigarettákat, gyufát, szappant és más közszükségleti iparcikket és élelmiszert. Néhány minisztérium azonban nem tette meg a kellő intézkedéseket és nem biztosította az egyes iparágak termelési tervének teljesítését. A könnyű- és élelmiszeripari készítmények minőségének valamelyes megjavítása mellett sok vállalat és különösen az ipari szövetkezetek és a helyi ipar az áruk egy részét még mindig nem kielégítő minőségben, a lakosság keresletének nem megfelelő választékban gyártotta, nem tett meg minden intézkedést az áruk kivitelének és csomagolásának megjavítására. Számos iparágban jelentős számú vállalat hátráltatta a termelés növelését, mert egyenlőtlenül dolgozott és nem teljesítette a tervet. H. Az ipari termelés emelkedése A közlemény ismerteti a legfontosabb ipari termékfajták termelésének emelkedését az 1952. évihez viszonyítva. Jelentősen fokozódott a közszükségleti cikkek gyártása a nehéziparágaiban és a gépgyártásban, különösen pedig 1953 második félévében. Az óragyártás 1953 második felében 29 százalékkal emelkedett az 1952. év megfelelő időszakához képest, a kerékpárok gyártása 22 százalékkal, a rádióvevői készülékeké 62 százalékkal, a háztartási jégszekrényeké 86 százalékkal, a fémből készült ágyaké 65 százalékkal. 1953-ban jelentősen emelkedett a termelés az olyan árufajtákban, amelyek megfelelnek a lakosság megnövekedett keresletének, így, amellett, hogy a gyapotszövetek gyártása az 1952. évhez képest öt százalékkal emelkedett, 78 százalékkal emelkedett a tarkánszőtt gyapotszövetek gyártása, a műselyemszöveteké 65 százalékkal; a gyapjúszövetek gyártásának 9 százalékos növekedése mellett a fésűs, tiszta gyapjúszövetek gyártása 76 százalékkal emelkedett. Az elmúlt évben tovább javult az ipari felszerelés kihasználása. A vaskohászatban a kohók hasznos térfogatának kihasználása az elmúlt évben 1952-höz viszonyítva 2 százalékkal javult. A martinkemencék alapterületének egy-egy négyzetmétere után az acéltermelés 5 százalékkal növekedett. Az ásványolajipari minisztérium vállalatainál a kitermelési fúrás gyorsasága 1952-höz viszonyítva 5 százalékkal, a kutatófúrás gyorsasága pedig 10 százalékkal növekedett Megnőtt a feldolgozott nyersanyagból nyert könnyűolajok százalékaránya is. A villamos erőművek és a villamosipar minisztériumának erőműveiben a tüzelőanyagnak a villamosenergia előállítására történő fajlagos felhasználása 1,9 százalékkal csökkent. Ugyanakkor az iparban vannak még jelentékeny kihasználatlan kapacitások. Az ipari termálék önköltségének csökkenése 1953-ban több mint ötszázalékos volt, de az iparban nem teljesítették az önköltségcsökkentési tervet iII. Az új technika alkalmazása a népgazdaságban 1953-ban a népgazdaság valamennyi ágazatában munka folyt az új technika fejlesztése és alkalmazása érdekében. A hazai gépgyártás 1953-ban mintegy 700 új, rendkívül fontos típusú és márkájú gépet és gépegységet gyártott Ezek biztosítják a népgazdaság további, technikai fejlődését. A többi között több mint száz új típusú, nagytermelékenységű berendezést gyártottak a könnyű- és élelmiszeripar számára. Folytatódott olyan új gépek, gépiegységek és automaták bevezetése, amelyek elősegítik a munka termelékenységének növelését, megkönynyítik a munkakörülményeket és biztosítják a termékek kiváló minőségét A mezőgazdasági munkálatok további gépiesítése és a komplexgépiesítés megvalósítása biztosításának érdekében 1953-ban több mint 80 különböző fajta mezőgazdasági gépét és szerszámot gyártottak. Ezek közé tartozik: kötött talajon működő burgonyaszedőkombájn, káposztaszedőgép, a »DT—5« traktorhoz alkalmazható széles munkafogású kaszálógép és silótakarmánybegyűjtőgép, mész- és műtrágyaszórógép, elevátoros kazalrakógép stb. Első ízben szervezték meg a négysoros burgonyaültetőgép sorozatgyártását. Ez a gép lehetővé teszi, hogy a burgonyát négyzetes-fészkes módszerrel ültessék és ugyanakkor műtrágyázzák is. Az iparban egy-egy munkásra számítva, a munkafolyamatok villamosítása 1953-ban 1952-höz viszonyítva hét százalékkal növekedett A népgazdaság valamennyi ágazatában fokozódott a dolgozók feltaláló és észszerűsítő tevékenysége. Az iparban, az építőiparban és a közlekedésben 1953-ban több mint 850.000 találmányt, műszaki tökéletesítési és észszerűsítési javaslatot alkalmaztak. IV. Mezőgazdaság 1953-ban a vetésterületek 1952-höz viszonyítva 1.400.000 hektárral növekedtek. A legértékesebb gabonanövénynek, a búzának vetésterülete kétmillió hektárral nőtt. Növelték a cukorrépa, az olajosnövények, a burgonya, a zöldségfélék, a kobakosok vetésterületét, növekedett az évelőfüvek kaszálóterülete, kiszélesítették az egyéves füvek, a gumós takarmánynövények és a silónövények vetésterületét. Viszont nem teljesítették a rostlen, a kender, a burgonya és a zöldségfélék vetésterületének tervfeladatát. Bár az ország jónéhány vidékén kedvezőtlen időjárási viszonyok voltak, a gabonafélék összterméseredménye 1953-ban megközelítette az 1952. évit. 1952-höz viszonyítva növekedett a gyapjot, a cukorrépia, a napraforgó, a zöldségfélék és a kobakosok terméseredménye. Burgonyából körülbelül ugyanannyi termett, mint 1952-ben. Az SZKP központi bizottsága szeptemberi teljes ülésének »A Szovjetunió mezőgazdaságának továbbfejlesztését szolgáló intézkedésekről szóló határozata értelmében a mezőgazdaság 1953-ban jelentékeny segítségben részesült. 1953-ban megnőtt és megerősödött a mezőgazdaság anyagi és technikai bázisa. Az elmúlt évben a mezőgazdaság, 15 lóerősökre átszámítva, 139.000 szántótraktort és 18.000 univerzál traktort, 41.000 gabonakombájnt — ezek közül 22.000 magánjáró —, 69.000 tehergépkocsit és több mint 2 millió talajművelő eszközt, vető-, arató- és egyéb mezőgazdasági gépiét, valamint állattenyésztési gépiét és berendezést kapott. 1953-ban a kolhozok és szovhozok több mint 6 millió tonna műtrágyát, azaz 15 százalékkal többet kaptak, mint az előző évben. A mezőgazdaság technikai színvonalának növekedése lehetővé tette, hogy a kolhozokban és a szovhozokban emeljék a mezőgazdasági munkálatok gépesítettségének fokát. A gép- és traktorállomások 1953-ban 17 százalékkal több mezőgazdasági munkát végeztek a kolhozokban, mint 1952-ben. Az elmúlt évben a gép- és traktorállomások traktor- és gépparkja a kolhozok alapvető mezei munkáinak több mint 80 százalékát végezte el. A gép- és traktorállomások azonban 1953-ban nem teljesítették maradéktalanul burgonyaszedési, sennyűvési, tarlóhántási, szénabetakarítási és takarmánysilózási tervüket, valamint a kolhozoklattenyésztő telepei munkaigényes munkálatainak gépesítésével kapcsolatos tervüket. Az összállatállomány a gazdaságok valamennyi fajtájában —a kolhozokban, a szovhozokban, a kolhozparasztoknál, valamint a munkásoknál és alkalmazottaknál — az 1953. október 1-i állatösszeírás szerint a következő: szarvasmarha 63 millió (ebből tehén 26 millió), sertés 47,6 millió, juh és kecske 135.8 millió, jó 16.2 millió. A kormány az 1953-ban elért nagyobb haszonállatlétszám miatt az 1954-re előzőleg elfogadott szarvasmarha-, sertés-, juh- és kecskeállományi tervet felemelte. A kolhozoknak nyújtott agronómiai és zootechnikai segítség fokozása céljából 1953 végén a gépi- és traktorállomásokra küldtek több mint százezer agronómust és zootechnikust. V. A vasúti, vízi és gépkocsiteherszállítás növekedése A vasúti közlekedés 1953. évi teherszállítási tervét túlteljesítették. 1952-höz viszonyítva a teherforgalom 7 százalékkal nőtt. A vasúti közlekedés az átlagos napi rakodási tervet 101 százalékra teljesítette. A vasutakon valamennyi rakomány átlagos napi rakodása 1953- ban 1952-höz viszonyítva 7 százalékkal nőtt. Az átlagos vasúti teherkocsiforduló 1953-ban 1952-höz viszonyítva 3 százalékkal csökkent, de a kocsiforduló meggyorsításának tervfeladatát nem teljesítették egészen maradéktalanul. A tehervonati mozdonyok átlagos napi megtett útja 1953-ban 1952-höz viszonyítva növekedett, de az 1953. évi tervfeladatot nem teljesítették. A vasutakon tonnakilométerenként elhasznált fűtőanyag mennyisége 1952- höz viszonyítva három százalékkal csökkent. A tengeri közlekedés teherforgalma 1953-ban 1952-höz viszonyítva 9 százalékkal növekedett, a teherszállítások pedig 10 százalékkal növekedtek. A folyami közlekedés a teherforgalmi tervet 99 százalékra, a teherszállítási tervet pedig 100,6 százalékra teljesítette. A gépkocsiközlekedés teherforgalma 1953-ban 1952-höz viszonyítva több mint 13 százalékkal nőtt meg. VI. A beruházások növekedése Az állami beruházások volumene a népgazdaságban 1953-ban az 1952. évihez képest 104 százalék volt. A könnyű- és élelmiszeripari vállalatok építésére fordított állami beruházások volumene egy év alatt nyolc százalékkal felülmúlta az előző évi beruházások volumenét. Ezen belül a második félévben — 1952 megfelelő időszakához képest — 10 százalékkal emelkedett. 1953- ban mintegy 300 új, közszükségleti cikket gyártó állami iparvállalatot helyeztek üzembe. A kereskedelmi vállalatok építésére fordított beruházások 1953-ban 35 százalékkal növekedtek, ezen belül az év második felében 48 százalékkal. A beruházások volumene a kulturális-jóléti építkezéseknél 1953-ban 22 százalékkal növekedett. A múlt évben jelentős munkálatok folytak iskolák, kórházak és poliklinikák, üdülőházak, szanatóriumok, gyermekgondozók és bölcsődék, továbbá úttörő-táborok, valamint színházak, mozik és egyéb kulturális és jóléti vállalatok és intézmények építésével kapcsolatban. Az építési szervezetek 1953-ban nagymennyiségű nagyteljesítményű gépiet és gépiezetet kaptak. A rendelkezésre álló ekszkavátorpark az 1952. évihez képest 23 százalékkal, a talajegyengetőgépek parkja 18 százalékkal, a toronydaruállomány több mint 40 százalékkal növekedett. VII. A bel- és külkereskedelem fejlődése 1953-ban tovább fejlődött a szovjet kereskedelem. Az 1953-ra megállapított kiskereskedelmi áruforgalmi tervet túlteljesítették. A kormány az ipari és mezőgazdasági termelés fejlesztésében elért komoly sikerek alapján 1953. április 1-től, a jegyrendszer eltörlése óta hatodszor szállította le az élelmiszer- és iparcikkek állami kiskereskedelmi árát. Az újabb árleszállítás elősegítette a szovjet rubel további megerősödését és a lakosság életszínvonalának komoly emelkedését. 1953-ban az állami és szövetkezeti kereskedelemben — összehasonlítható árakban számítva — 21 százalékkal több árut adtak el a lakosságnak, mint 1952-ben, ezen belül az év második felében 26 százalékkal többet, mint 1952 megfelelő időszakában. Ugyanakkor a falusi kereskedelmet lebonyolító fogyasztási szövetkezetek árueladása 1953-ban az 1952. évhez képest 24 százalékkal növekedett, ezen belül az év második felében 1952 megfelelő időszakához képest 30 százalékkal. 1953- ban az egyes élelmiszerek eladása az 1952. évihez képest a következőképpen emelkedett: hús és húskészítmény 36 százalékkal, hal és halkészítmények nyolc százalékkal, állati zsiradékok 36 százalékkal, növényi és egyéb étzsiradékok 19 százalékkal, sajt 28 százalékkal, tojás 16 százalékkal, cukor 23 százalékkal, cukrászkészítmények 12 százalékkal, tea 16 százalékkal, gyümölcs és kobakos növények 43 százalékkal, zöldségfélék 25 százalékkal. 1953-ban az 1952. évihez képest a legjelentősebb mértékben a következő iparcikkek eladása növekedett: gyapjotszövet 22 százalékkal, gyapjúszövet 18 százalékkal, selyemszövet 45 százalékkal, öltönyök 29 százalékkal, kötöttáru 23 százalékkal, harisnya és zokni 31 százalékkal, bőrlábbeli 29 százalékkal, óra 38 százalékkal, varrógép 34 százalékkal, bútor 39 százalékkal, a porrszívóeladás 2,3-szeresére növekedett, a gramofon eladása 30 százalékkal növekedett, a rádióvevőkészülékek 32 százalékkal, ezen belül a televíziós készülékek 64 százalékkal, kerékpár 16 százalékkal, motorkerékpár 55 százalékkal, a személygépkocsik eladása pedig 2,6-szeresére növekedett 1953-ban tovább bővült az állami és a szövetkezeti kereskedelem hálózata. A múlt évben mintegy 6000 új üzlet nyílt. Nem elégítik ki azonban kellőképpen a lakosságnak egyes árucikkek iránti keresletét. A kereskedelmi szervezetek rosszul tanulmányozzák a lakosság keresletét és hibákat követnek el az áruelosztásban és az áruszállításban. A Szovjetunió külkereskedelmi téren 1953-ban — éppúgy, mint az előző években — folytatta gazdasági kapcsolatainak kibővítését a külföldi országokkal. A Szovjetunió 1953-ban 51 külföldi állammal folytatott kereskedelmet, mégpedig 25 országgal évi és több évre szóló kereskedelmi egyezmények alapján. A háború óta elsőízben került sor áruforgalmi egyezmény megkötésére Indiával, Franciaországgal, Argentínával, Görögországgal és Izlanddal. A Szovjetunió külkereskedelmi forgalma az 1952. évi 20,8 milliárd rubelhez képest 23 milliárd rubelre emelkedett, vagyis 11 százalékkal növekedett. Emellett az 1953. évi külkereskedelmi forgalom — összehasonlított árakban — csaknem négyszeresen felülmúlja a háború előtti színvonalat. A Szovjetunió a népi demokratikus országokkal lebonyolított áruforgalmának további növekedése mellett jelentősen fokozta kereskedelmi forgalmát Nyugat-Európa, valamint a Közel- és a Közép-Kelet többi országával. VIII. A munkások és alkalmazottak számának növekedése és a munka termelékenységének emelkedése A Szovjetunió népgazdaságában foglalkoztatott munkások és alkalmazottak száma jelentősen megnövekedett és 1953 végén elérte a 44.800.000 főt. 1953-ban éppúgy, mint az előző években, az országban nem volt munkanélküliség. A munka technikai színvonalának növekedése és a munkások képzettségének fokozása alapján 1953- ban a munka termelékenysége az 1952. évihez képest az iparban hat százalékkal, az építkezéseknél négy százalékkal emelkedett. A munka termelékenységének fokozására megállapított tervet azonban az iparban és az építkezéseknél nem teljesítették kielégítően. IX. A nemzeti jövedelem gyarapodása és a lakosság anyagi és kulturális életszínvonalának emelkedése A múlt évben tovább javult a munkások, parasztok és értelmiségiek anyagi helyzete és emelkedett kulturális színvonaluk. A Szovjetunió nemzeti jövedelme 1953-ban az 1952. évihez képest 8 százalékkal gyarapodott. Emellett növekedett a nemzeti jövedelemnek a dolgozók személyi igényeinek kielégítésére jutó része, a nemzeti jövedelemnek az állam rendelkezésére megmaradó része pedig némileg csökkent. A közszükségleti cikkek állami kiskereskedelmi árának leszállítását 1953-ban nagyobb méretekben és az áruk szélesebb körére vonatkozóan hajtották végre, mint 1952-ben. A munkások és alkalmazottak béralapja 1953-ban az 1952. évihez képest öt százalékkal, az átlagos havi, pénzben számított munkabér pedig két százalékkal emelkedett. A közszükségleti cikkek árának leszállítása révén a munkások és alkalmazottak reálbére jelentősen nagyobb mértékben növekedett. A munkások és alkalmazottak reálbére a pénzben számított munkabér átlag kétszázalékos növekedése mellett, az árleszállításokból kifolyóan további 10 százalékkal emelkedett. A kölcsön kibocsátási összes csökkentéséről szóló kormányhatározatatal kapcsolatban 1953-ban jelentős mértékben csökkentek a munkások, alkalmazottak és parasztok kölcsönjegyzési összegei. A munkások és alkalmazottak reális jövedelme, egészében, a pénzben számított munkabér növekedése, a közszükségleti cikkek árának leszállítása, az állam számlájára nyújtott segélyek és kedvezmények emelkedése révén — egy dolgozóra számítva — a múlt év alatt több mint 13 százalékkal emelkedett. 1953-ban, de különösen az év második felében jelentősen megnövekedett a parasztok jövedelme. Az állami kiskereskedelmi árak leszállítása mellett, az állami költségvetés révén és a forgalmi költségek csökkenése révén jelentős mértékben emelkedett a kolhozok és kolhoztagok által — a kötelező beszolgáltatások során — az államnak beadott hús, tej, gyapjú, burgonya és főzelékfélék begyűjtési ára. Csökkentették a kötelező beszolgáltatások normáját a kolhoztagok egyéni, háztáji gazdasága után, leszállították a minden egyes kolhozporta után járó mezőgazdasági adót, teljesen eltörölték az elmúlt évekről fennmaradt mezőgazdasági adótartozásokat. A kötelező beszolgáltatások csökkentésével kapcsolatban a kolhozoknak és kolhoztagoknak lehetőségük nyílt arra, hogy árutermékeik jelentős részét felemelt állami felvásárlási áron adják el az államnak. A parasztok éppúgy, mint a munkások és alkalmazottak ingyenes orvosi ellátásban, díjtalan oktatásban, a tanulók ösztöndíjban, a többgyermekes és egyedülálló anyák járadékban részesültek és egyéb kedvezményeket, valamint segélyeket kaptak. A parasztok jövedelmének gyarapodásáról tanúskodik az a tény is, hogy 1953-ban a falvakban összesen több mint négyszázezer új lakóház épült. A Szovjetunió lakossága az 1952. évi 147 milliárd rubellel szemben 1953-ban 195 milliárd rubelt kapott az állami költségvetésből a szociális és kulturális célokra fordított állami kiadások növelése révén, a kiskereskedelmi árak csökkentésével és a dolgozók anyagi jóléte fokozásának biztosításával kapcsolatos költségvetési kiadások révén. Ugyanakkor a dolgozók saját jövedelmükből adók és illetékek formájában, valamint a kölcsönjegyzés keretében 65 milliárd rubelt, vagyis 21 milliárd rubellel kevesebbet adtak a költségvetéshez, mint az előző években. A munkások, a kolhozparasztok és az alkalmazottak ily módon 1953-ban többet kaptak a költségvetésből, mint amennyivel saját jövedelmükből a költségvetéshez hozzájárultak. A lakosság takarékpénztári betétei — a pénzbeli jövedelem gyarapodása révén — jelentősen megnövekedtek. E betétek növekedése 1953-ban az 1952. évi négy és félmilliárd rubeles betétgyarapodáshoz képest felülmúlta a 12 milliárd rubelt. A munkások, alkalmazottak és parasztok 1953. évi összjövedelme — a munkások és alkalmazottak reálbérének gyarapodása és a parasztok jövedelmének emelkedése alapján — az 1952. évihez képest (összehasonlított árakban számítva) 13 százalékkal növekedett. 1953-ban tovább fokozódott a kulturális építőmunka és emelkedett a szovjet nép kulturális színvonala. A tízosztályos középiskolát végzett tanulók száma az 1952. évihez képest 40 százalékkal növekedett. A főiskoláknak (beleértve a levelezőtagozatokat is) 1.562.000 hallgatója volt, vagyis 120.000-rel több, mint 1952-ben. A technikumokon és más középfokú szakiskolákban (beleértve a levelezőtagozatokat is) 1.644.000- en tanulnak, vagyis 166.000- rel többen, mint 1952-ben. 1953-ban tovább bővült a kórházak, szülőotthonok, gondozóintézetek és egyéb gyógyintézmények, valamint szanatóriumok és üdülőházak hálózata. Az orvosok száma az 1952. évihez képest több mint 11.000- rel növekedett. A kórházi és szülőotthoni ágyak száma az 1952. évihez képest több mint 60.000-rel növekedett. A szanatóriumi és üdülőházi férőhelyek száma csaknem 12.000- rel gyarapodott. Bővült a gyermekotthonok és bölcsődék hálózata. 1953-ban munkálatok folytak városok, lakótelepek és falusi körzeti központok fejlesztése, közüzemi vállalatok építése, útvezeték építése és csatornázás terén, továbbá fürdők, mosodák, szállodák és kolhozparasztházak építése, úgyszintén a villamos-, a trolibusz- és autóbuszközlekedés kibővítése, a lakóházak gáz- és fűtőhálózatba való bekapcsolása terén.