Népszava, 1955. július (83. évfolyam, 153-179. sz.)
1955-07-24 / 173. szám
levelezőink írják »,: gyorsabban mozogjunk, ne másszunk úgy, mint egy reumás csiga!« Hol vagyok? — riadtam fel e szavak hallatára és összecsuktam a könyvet, amit eddig olvastam. Semmi baj — nyugtatom meg magam mindjárt — továbbra is itt ülök a Komlóról Pécsre menő autóbuszon (száma: Gj 844) és nem történt más, mint hogy kalauzunk tessékeli fel kedvesen az utasokat. Hja, fő a figyelem és a jó modor! (Görbe Zoltán leveléből, Komló vasútállomás.) Igen. Ma még Munkásotthon utcának hívják. De ki tudja, mit hoz a holnap? Mert nemcsak a napok váltogatják egymást. Az egyik házon még ott a tábla: Somogyi Béla utca. De ha tovább mész, a másik házon már Bútorgyár utca felirat fogad. Egy kérdés izgat csak. Vajon minden utcanév változásnál, minden lakónak lakásváltozási blankettát kell kitöltenie és elvinnie az illetékes hivatalba aláírás végett? Vagy ha nem, hogyan kerül a valódi utcanév a személyi igazolványba? (Bangha Tibor leveléből, Magyar Pamutipar.) Ez aztán igazán a mi villamosunk: a 64-es. Nemcsak megépíteni segítették az útvonalát Rákosfalva-kertváros dolgozói, de meg is becsülik az új járatot. Nem egyszer látható, amint az utasok derűsen mutatják egymásnak a tenyerüket, amelyen meglátszanak még a lapátnyél okozta kisebb-nagyobb hólyagok, feltörések nyomai. Ezen a vonalon több a mosolygó utas, kevesebb a zúgolódás, veszekedés, mint másutt. A rákosfalvaiak szeretik villamosukat, megbecsülik a vezetőket, kalauzokat. És máris újabb tervek születnek: őszre megépítik a második vágányt, azután meghosszabbítják a vonalat Kőbányáig. (Nagy I. András leveléből, Budapesti Sertésvágóhíd.) SZÍNHÁZAK Operaház Margitszigeti Szabadtéri Színpada: Cigánybáró (8). Majakovszkij Színpad: Elcserélt menyasszony (fél 5). Elcserélt menyasszony (D- bérlet; 8). Állatkerti Szabadtéri Színpad: Mária főhadnagy (fél 9). Margitszigeti Vörösmarty Színpad: Kaviár (fél 9). Ill. ker. Szél utcai színpad: Warrenné mestersége (8). Margitszigeti Dózsa teniszstadion: Karel Vladh tánczenekara (fél 9). Építők Rózsa Ferenc Parkszínpada: Nyári kellemeskedők (fél 9). Fővárosi Nagycirkusz: Ifjú csillagok (délelőtt II gyermekmatiné; délután 4, 8). MOZIK TIGRISSZELIDITO (színes szovjet filmvígjáték): SZIKRA (Lenin körút 120) 110, f 12, h2, 4, n7, f9; URANIA (Rákóczi út 21) 15, h7, 9; TATRA (Pesterzsébet, kertmozi) 15, h7, 9; BRIGÁD (Pestlőrinc) 6, n9, vas. h4; SZABADSÁG (Bartók Béla út 64) csak délelőtt fél 10, f 12, h2. TED MARTIN,A PINCÉRFilm (német film): CORVIN (Kisfaludy köz) h4, 6. f9; KOSSUTH (Váci út 14) 4, n7. f9; FELSZABADULÁS (Flórián tér 3) 14, h6, 8; MUNKÁS (Kápolna utca 3/b) Í4, h6, 8. — PÁRMAI KOLOSTOR, I. rész (francia film): TOLDI (Bajcsy-Zsilinszky MŰSOROK út 36) 14, h6, 8; PUSKIN (Kossuth Lajos utca 18, nyitott tető, kísérőműsor: Böske) 9, 11, n2, 14, h2, 8; SZIGET (Margitsziget, kísérőműsor: Böske) 9 óra, szombat és vasárnap nincs előadás. — BÁTRAK CSAPATA (magyarul beszélő olasz film): VÖRÖS CSILLAG (Lenin körút 45) prof. 15, h7, 9; MÁJUS 1 (Mártírok útja 55) 4, n7, f9; VÖRÖSMARTY (Üllői út 4, nyitott tető) csak délelőtt f10, f 12, f2; TÁNCSICS (Csepel) f4, f6, h8. VALAHOL MÁR TALÁLKOZTUNK (magyarul beszélő színes szovjet filmvígjáték, kísérőműsor: Több fényt): DUNA (Fürst Sándor utca 7, nyitott tető) f5, h7, 9; VÖRÖSMARTY (Üllői út 4, nyitott tető) prol. f4, h6, 8; HUNYADI (Kispest) 4, n7, f9; UGOCSA (Ugocsa utca 10, nyitott tető) 4, n7, f9. HAJNAL A NYEMAN FELETT (szovjet film): FÉNY (Újpest) h4, 6, n9; ATTILA (Budafok, kertmozi) f7, h9, vas. h4, n7, f9. — NAGY KÍSÉRTÉS (német film): MŰVÉSZ (Lenin körút 88) 4. hétre prol. H. h6, 8; SZABADSÁG (Bartók Béla út 64) prol. csak délután 4, 17, 19; ZUGLÓI (Angol utca 26) h6, szombat h6, 8; RÓZSAVÖLGYI kertmozi (XIV., Rózsavölgyi tér) 9, szombat szünnap: RÓZSA FERENC KULTURHÁZ (Gorkij fasor 50) 24-én, 26-án 16. — VILÁGBAJNOK (szovjet film): ALKOTRÁNY (Újpest) II. h6, 8; BÁSTYA (Lenin körút 8, nyitott tető) 11/ 1, 3, 5, 7, 9; ÁRPÁD (Soroksár) h6, 8, vas. f4; REGE (Rege utca 15) 24-én f4, h6, 8. — PAPA, MAMA, 6, MEG ÉN (magyarul beszél francia filmvígjáték): DÓZSA (Róbert Károly körút 59) prof. 4. n7. f9; ADY (Tanács körút 3) f4, h6, 8. KOSSUTH (Pesterzsébet) h6, 8. vas. f4. — SZÖKIK A MENYASSZONY (vidám zenés szovjet film): GORKIJ (Akácfa utca 4) este 8 óra (orosz nyelven). — 1. Magyar híradó, 2. Turisták nyomában, 3. Vidám körhinta, 4. 7. sz. Világhíradó: HÍRADÓ (Lenin körút 13), reggel 9-től este 11-ig folyt.Beszterce ostroma (magyar film): BEM (Mártírok útja 5/b) 10, 12, 2, 4, n7, f9; BETHLEN (Bethlen Gábor tér 3) 4, n7, f9; CSILLAG (Csillaghegy) h6, 8, vas. f4; VILÁG (Rákosszentmihály) h6, 8, vas. f4. — Berlin eleste, I—II. rész (színes szovjet film): GORKIJ (Akácfa utca 4) prof. f5. — Kulmi Ökör (magyarul beszélő német film): JÓZSEF ATTILA (Kálvária tér 7, nyitott tető) 14, h6, 8. — Első számú közellenség (francia film, 16 éven felülieknek): SPORT (Thököly út 56) 4, n7, 19; TANÁCS (Szent István körút 16) 10, 12, n3, f5, h7, 9. — Budapest, tavasz: BÁNYÁSZ (József körút 63) A-terem prof. 4, n7, f9; KULTUR (Kinizsi utca 28) f4, h6, 8. kertmozi f9. — Köpenickl kapitány: Nyomdaipari Szakszervezet Kultúrotthona (Kölcsey utca 2) n7, f9, szó.—vas. 4, negyed 7, fél 9. — Testvérharc: Textilesek Dallos Ida Kultúrotthona (Fehérvári út 47) 3, 5, 18. 2 NÉPSZAVA 1953. július 24. vasárnap ötvenesztendős volna, ha élne. Amikor harmincéves volt, életvidámsága és derűje a tizennyolc évesekével, komoly élettapasztalata és megfontolt bölcsessége az ötvenévesekével vetekedett. Határtalanul szerette az embereket, ezért lett kommunista, ezért vált hivatásos forradalmárrá, forrón szerette az életet, ezért tudta magát feláldozni egy emberibb világért. Kassán született 1905-ben. A város és környékének szlovák, magyar és német, ajkú dolgozói már az első világháború előtti években mindjobban egymásra találtak abban a harcban, amelyet jogaikért és nagyobb darab kenyerükért folytattak. A kis iskolásgyerek, miközben csodálkozó, kíváncsi, tiszta tekintetével először nézett szét az emberek között, már akaratlanul is meg kellett hogy lássa, nagy történelmi események — háború, forradalmak — hatását családok életére, sorsok alakulására. A gyermek Schönherz Zoltán zaklatott szívvel, értetlenül állott a forgatagban, amikor a kassai dóm harangjának ünnepélyes kongása közben furcsa, féktelen dalokat énekeltek a csapatokba verődött, fölpántlikázott emberek, akiket frontra, öldöklésbe szólított a király parancsa. Ezerkilencszáztizennyolc mámoros őszét, majd a proletárdiktatúra csodálatos hónapjait már az eszmélkedő ifjú szemével nézte és szíve boldogan dobogott, amikor a magyar Vörös Hadsereg győztes katonáinak léptei dübörögtek felszabadított városa utcáin. A csehszlovák burzsoázia uralmának kezdete, a burzsoádemokratikus rendszer kialakulása és megszilárdulása egybeesett a fiatal diák öntudatosodásával. Az ifjú Schönherz Zoltán a kassai gimnáziumban kiváló tanuló. Tudatosan készül az életre. Anyanyelvén kívül szlovákul, németül beszél és rendszeresen tanul más nyelveket. Nagy rajongója a zenének, karmestere az iskola zenekarának, s megzenésíti Szládkovicsnak, a haladó szlovák költőnek több versét. Szereti a művészetet, a kellemes szórakozást, fogékony minden szépre, jóra és igazra. Környezetében többen — néhány rokona és barátja, házbeliek, szomszédok — a Csehszlovák Kommunista Párt tagjai. Éveken át kitartóan küzdenek a kassai proletariátus soraiban. Hatásuk szemmel látható a kisdiák fejlődésén. Húga, aki ma Csehszlovákiában él, kegyelettel őrzi néhány ifjúkori olvasmányát. A könyvek lapjain széljegyzetek sorakoznak, apró, finom gyöngybetűkkel. Minden szó azt tanúsítja, hogy aki leírta, becsületes, tiszta lélekkel, minden erejével és tudásával akarja szolgálni egész életében az emberiséget. Rájön csakhamar, hogy elsősorban és mindenekelőtt az elnyomottak, a kizsákmányoltak azok, akiknek odaadó, bátor katonákra van szükségük, hogy sikeresen vívhassák meg harcukat a felszabadulásukért. Kassai Géza elvtárs, barátja és tanítómestere, egyik visszaemlékezésében megható képet rajzol a kis gimnazista tépelődéséről és tétovázásáról, aki boldogan menne a kassai munkásotthonba, hogy részese lehessen az ifjúmunkások harcos mozgalmának, de attól tart, nem látnák szívesen őt, a gimnazistát. Megeshetne, hogy úrfinak néznék és be se fogadnák. Aztán mégis elment és befogadták. Örökre, visszavonhatatlanul, teljes odaadással állt a proletariátus forradalmi zászlaja alá. Rádiómérnök lett, mert mivel a főiskolára került, tudta már, hogy keleten új világ épül, a szocializmus rendje, hatalmas, új ipar, nagyüzemi mezőgazdaság, s Lenin útján a technikai civilizáció milliók kincsévé válik. — Mérnökre nagy szükség lesz nálunk is — mondotta gyakran szüleinek és barátainak —, ha győzünk és hozzákezdünk mi is a szocializmus építéséhez. Határtalan volt a fiatal Schönherz Zoltán szorgalma, egyszerűsége és szerénysége, s mindezek a tulajdonságok mégis roppant tett vággyal, merész álmokkal párosultak. A szocializmus közkatonájának, öntudatos, fegyelmezett építőjének készült ezekben az években. A kassai proletariátus edzette és nevelte. Csakhamar egyik vezetője lett egész Szlovákia magyar ifjúságának. Dolgozott legálisan a pártban és a tömegszervezetekben, szervezte a legkörültekintőbb konspirációval az illegális Kommunista Ifjúmunkás Szövetség küzdelmét az éhség, a fasizmus és a háború ellen. Ezerkilencszázharmincnégy elején, egy téli este elment Komáromon az ifjúmunkások közé. Az itteni kommunista fiatalok ekkor látták őt először. Várták az állomáson. Az előre megkapott ismertetőjelek alapján hamar rábukkantak az érkezők között. Havazott, zimankós hideg volt. Egy kikötőmunkás lakására kisérték el. Fehérvári Jánosnak hívták ezt a kikötőmunkást. Derék katonája volt a pártnak, s húszéves fia is áldozatkész harcosa a Kommunista Ifjúmunkás Szövetségnek. A ház, amelyben Fehérváriék laktak a komáromi Kisérsoron, egy domb oldalára épült, olyan formán, hogy az egyik lakás az utca szintje alatt, a másik az utca szintje fölött volt. A kapun befordulva, egyenesen léphetett az ember a felső lakásba, az alsó lakás ajtajához pedig kis falépcső vezetett. Innen lentről nyílt az udvar és az udvar körüli kerítésen túl tágas rét volt, amelyet a Vágduna egyik holt ága, egy keskeny tó szelt keresztül. Ezt hívták a komáromiak Kísérnek. Amikor a fiúk idevezették vendégüket — akkor még csak annyit tudtak róla, hogyZoltánnak hívják —, az ragaszkodott hozzá, hogy maradjanak a felső lakásban, s húzzák el a szoba függönyét. Ki akart látni az utcára. — Óvatosnak kell lennünk — oktatta a komáromi ifjúmunkásokat. — A burzsoázia rettegéssel és gyűlölettel nézi a mi munkánkat. Hogyisne. Hisz azt akarjuk megakadályozni, hogy Európa-szerte és itt Csehszlovákiában is felsorakozzanak a szovjetellenes erők. Meg akarjuk hiúsítani egy szovjetellenes, intervenciós háború terveit. Lehetetlenné akarjuk tenni, hogy az imperialisták új világháborút robbantsanak ki... Voltán — csak jóval később tudták meg az ifjúmunkások, hogy ez nem a vezetékneve — beszélt, halk hangon magyarázott nekik. Szavai köznapinak tűnhettek volna, ha nem izzik bennük az agitátor nagyszerű, lobogó szenvedélye, ha nem kölcsönöz nekik csodálatos zengést az igazság ereje. Ennek a komáromi beszélgetésnek akkor — több mint huszonegy esztendeje — az vetett véget, hogy Fehérváriék ablaka alatt két detektív szállt le a kerékpárjáról. Lámpájuk fénye a szoba ablakára esett. Még jó, hogy a kapu zárva volt. Így maradt idő arra, hogy a szobában ülésező fiatalok a kis falépcsőn hangtalanul lemenjenek az udvarra és az alacsony kerítésen át kijussanak a behavazott mezőre. A patak befagyott jegén át eltűntek, még mielőtt a detektívek felfedezhették volna őket. Mire azok odafönt berúgták a gyenge deszkakaput, már messze jártak. A szerencsés megmenekülés nem tette elnézővé Schönherz Zoltánt. Kemény szemrehányást tett a komáromi fiúknak: máskor ne legyenek könynyelműek, jobban válasszák meg az illegális találkozók helyét. T'öbbenetes szimbólum és •*' jellemző adalék a második világháború és a fasiszta korszak történetéhez: Fehérváriék maguk építette kis házát Schönherz emlékezetes látogatása után tíz esztendővel úgy találta el egy náci repülőbomba, hogy szinte leborotválta róla a felső lakást. Az alsó a romok alatt, ajtók és ablakok nélkül megmaradt lakatlanul. A nyilasdúlás legszörnyűbb napjaiban szökött katonáik és munkaszolgálatosok egy csoportja rejtőzködött benne. Fehérvári, az öreg, rokkant kikötőmunkás látta el őket éjszakánként élelemmel. A nyilas haramiák egy idő múltán a rejtekhely nyomára bukkantak. Fehérvári saját élete kockáztatásával megmentette a rejtőzőket, ő maga azonban a vadállati gyilkosok kezébe került. Borzalmasan megkínozták, szemeit kiszúrták, s úgy akasztották fel egy útmenti fára. Fia, Laci, a harcos ifjúmunkás, Schönherz tanítványa, aki annak idején szintén részt vett az illegális sejtülésen, a szovjet fronton akkor lelte halálát, amikor elszántan és bátran át akart állni a szovjet hadsereghez. Fasiszta tisztjei agyonlőtték. Ezerkilencszázharmincnyolc őszén elsötétült a láthatár. A müncheni egyezmény és a bécsi döntés után német, lengyel és magyar fasiszta megszállók csizmái dübörögtek a szétszabdalt Csehszlovákia földjén. Megkezdődött a kommunisták és minden demokratikus, haladó erő kérlelhetetlen üldözése, elnyomása. Schönherz Zoltán a helyén maradt, híven fogadalmához, amellyel serdülő ifjúként odaállt a proletariátus nagy ügye mellé. A felszabadult magyar nép tíz esztendő alatt megtanulta Schönherz Zoltán nevét, megtanulta tisztelni emlékét. Elmondtak már róla sok mindent azok, akik ismertér, akik együtt küzdöttek vele, akik az oldalán állottak, miután a párt utasítására felejthetetlen hősiességgel átküzdötte magát rettenetes hóviharban a Kárpátokon és megkezdte honmentő munkáját Budapesten, a Kommunisták Magyarországi Pártja élén, népe felszabadításáért. Szoros kapcsolatot épített ki az illegális üzemi pártsejtekkel, a szakszervezetekben működő ellenzéki csoportokkal; együttműködést teremtett az ország demokratikus szervezeteinek vezetőivel, vezércikkeket írt a Szabad Népbe, szervezte a március 15-i tüntetést. Határtalanul nagy és edzett lélek lakozott benne, kommunista szív, lángoló hazaszeretet, hit a proletárnemzetköziség legyőzhetetlen erejében és szeretet, bizalom vére minden cseppjében, minden idegszálában a Szovjetunió, a szovjet nép, hadserege és nagy bolsevik pártja iránt. Horthy vérbírósága előtt személyében a kommunista hős állott, akinek büszke és öntudatos szavai nem a maga mentségéért, hanem egy nép megmentéséért hangzottak el, felejthetetlen drámai, hangon, szenvedélytől átfűtötten. Legújabban famművészetünk új alkotása, a »Különösismertetőjel« állít emléket példamutató életének, küzdelmének és mártíromságának, ötvenéves volna, ha élne, ha akkor, ezerkilencszáznegyvenkettő októberében a Margit körúti katonai fegyház udvarán nem oltja ki életét a Horthy-fasiszta hóhérok gyilkos keze. Hősi halála színhelyén ma vidám fiatalok sereglenek napról napra. Tele vannak reménységgel és a jövő iránti bizalommal. Kacagnak a napfényben, örülnek az életnek. A Mártírok útján ilyenkor, júliusi reggeleken, csakúgy, mint a rá emlékeztető októberi hajnalokon, százak és ezrek sietnek Pestre, Budára a munkahelyükre, hogy dolgozzanak a jövőért. Műveikben, tetteikben a romjaiból feltámadt, megújhodott Budapest utcáin, új, szocialista hazánk ezernyi vívmányában, gyárainkban, egyetemeinken, termelőszövetkezeinkben, játszótereinken, kórházainkban és sportpályáinkon, minden erőfeszítésünkben Schönherz Zoltán lángoló kommunista hazafiúi szíve is dobog, hallhatatlanul és láthatatlanul.“Ötvenéves volna, ha élne — mondottuk. — ötven esztendeje született, testét ezerkilencszáznegyvenkettőben az élet ellenségei megsemmisítették, de való igaz: szellemé, műve kőszirtként dacol az idővel. Vadász Ferenc Szellemes műve kőszirtként dacol az idővel Schönherz Zoltán Az aratási verseny néhány eredménye és hibája A MEDOSZ munkatársainak tapasztalataiból A MEDOSZ-központ munkatársai ezekben a napokban elsősorban azt vizsgálják, hogyan folyik a gabona betakarítása, miképpen segíthet jobban a szakszervezet az aratás-cséplésben. Természetesen elsősorban a versenyszervezés, versenynyilvánosság és a munkavédelem helyzetét ellenőrzik. Ahol jó eredmények születtek Mit tapasztaltak az elmúlt napok során? Igen jelentős javulást a gazdasági munkában, ami a jó versenyszervezés legfontosabb feltétele. Már az aratás kezdetén kitűnt, hogy az idén nem lesz sok baj a gépekkel. Jól kijavított traktorok, kombájnok, aratógépek indultak a szántóföldekre. Veszprémben, Tolnában és más megyékben ritkán fordult elő olyan eset, hogy több napig állott volna gép valamilyen javításból eredő műszaki hiba miatt. Jobban előkészítették a növénytermesztők is gépi aratásra a táblákat, eredményesebben dolgozhatnak tehát a kombájnok, mint a múlt években. A gépkezelők ismerik terveiket. Az üzemi bizottságok is általában jó munkát végeztek, helyesen szervezték meg a versenyt, hogy a dolgozók minél előbb, minél kevesebb szemveszteséggel végezzék el a gabona betakarítását. Szép számmal vannak gazdaságok, gépállomások, ahol fejlődött a verseny nyilvánossága. Különösen Veszprém és Hajdú megyében tapasztalható, hogy naponta értékelik az eredményeket. A küngösi állami gazdaságban esténként a nap legjobb dolgozóinak nótát küldenek. Battonyán meg a helybeli tanácsnál működő közalkalmazotti alapszerv tagjai a legjobb aratógép-vezetőkről, a kombájnosokról fényképeket készítenek és elhelyezik azokat az üzletek kirakataiban, így az egész község megismeri azokat, akik nagyszerűen helytállnak a kenyércsatában. A battonyai példából tanultak a MEDOSZ-központ munkatársai. Elhatározták, szorosabbra fűzik kapcsolataikat a Közalkalmazottak Szakszervezetével, hogy együttesen máshol is meghonosítsák ezt a módszert. „Nem érünk rá versenyezni“ A verseny nyilvánosságában azonban sok még a javítanivaló. Több helyen, így Mezőhegyesen is, nem ismerik a dolgozók egymás eredményeit. Nem tudják, hol tart a versenytárs a vállalás teljesítésében, mert a gazdaság szakszervezeti bizottságának termelési felelőse, Bottyán elvtárs, nem követeli meg a gazdaság vezetőségétől, hogy az erre vonatkozó adatokat bocsássa rendelkezésére. Pedig Bottyán elvtársat az aratók figyelmeztették erre, szemrehányást tettek neki, amiért nem tájékoztatja őket. A dolgozók igénylik az vb segítségét, mert szeretik a versenyt s azt akarják, hogy figyelemmel kísérhessék, hogyan válik valóra adott szavuk. Akadnak olyan gazdaságok, gépállomások, ahol még a meifiijiiniiiítiiiiriiiiiiniririniTniiaiiiHiiiiTiiHiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiMzőhegyesieknél is jobban lebecsülik a versenyt. Az alsópéli állami gazdaságban például a tavaszi növényápolás idejéből származó adatok olvashatók a versenytáblán. A gazdaság és a szakszervezet vezetői úgy vélekednek: »Sok most a munka, nem érünk rá ezzel foglalkozni.« Hibás, helytelen szemlélet ez, hiszen a verseny célja, hogy a dolgozók többet, jobbat, olcsóbban termeljenek, jobb szervezéssel, újításokkal, észszerűsítésekkel időben elvégezzék az összetorlódott szántóföldi tennivalókat. Ezért tettek fogadalmat — joggal elvárják tehát, hogy versenyük alakulásáról, helyzetéről rendszeresen tudósítsák őket. Számos gazdaságban elkedvetlenednek a dolgozók azért is, mert a vezetők nem dolgozták fel és nem tudatták velük a Földművelésügyi Minisztérium és a MEDOSZ elnöksége 66-os számú utasítását, amely a különböző címek elnyerésének feltételeiről szól. Ismét a sok munkára hivatkoznak. Vajon hogyan ösztönzik a legjobbakat, hogy küzdjenek a sztahanovista vagy a kiváló dolgozó címért? Kívánatos volna, hogy legalább a kombájn- és az aratógép-vezetők részére kidolgozzák a sztahanovista feltételeket. Ez nem igényelne sok munkát, a mezőgazdászok néhány óra alatt elkészíthetik. Persze ehheza szakszervezeti vezetőknek is erélyesebben kell fellépni a gazdasági vezetőkkel szemben. Hol van a biritópusztai kombájnosok mentőládája Természetesen az is feltétele a jó munkának, hogy biztonságban dolgozzanak az emberek. A MEDOSZ munkatársai azt tapasztalták, hogy e területen is jelentős a javulás, de számos hiba is akad. Az ihászi állami gazdaságban nyolc cséplőgépnél nem biztosították a szükséges védőfelszerelést. A zichyújfalusi állami gazdaságban a kombájnoknál is hiányos a védőfelszerelés. Sok helyütt a mentőládákra sem fordítottak kellő gondot. Gyakori jelenség, hogy a gépvezetőknek nem adtak mentőládát, vagy a benne levő gyógyászati eszközök hiányosak. Sokszor maguk a traktorosok és kombájnvezetők hibásak ezért. A biritópusztai állami gazdaságban például megkapták a mentőládákat, de nem vitték magukkal a szántóföldre. Otthon tartják, mondván: »biztos, ami biztos, így nem tűnik el.« S ebben is hibásak az vb-tagok, mert elfeledkeznek, milyen nagy a felelősségük az emberek életének, testi épségének megvédésében. Ezek a tapasztalatok arra intenek, sok tennivaló van még, hogy a MEDOSZ aktivistái a gazdasági vezetőkkel együtt javítsák a versenymozgalmat, biztonságosabbá tegyék a munkát. Minden feltétel megvan erre, köztük a legfontosabb, a dolgozók akarata, szíves-lélekkel végzett munkára. V. N.