Népszava, 1956. július (84. évfolyam, 154-179. sz.)
1956-07-22 / 172. szám
Teljes egységben a Központi Vezetőség mellett ,,A beszámoló minden becsületes dolgozó önbizalmát is megerősítette** A Politikai Bizottság beszámolója nemcsak a párt iránti bizalmat, hanem minden becsületes dolgozó önbizalmát is megerősítette. Minden mondatában benne van: a néppel a népért. Ismét megmutatkozott pártunk ereje, nagysága. Az oktatás-nevelés területén máris bátrabban bontakozik ki a pedagógusok alkotó kezdeményezése. Munkatársaim legtöbbje most fizetett szabadságát élvezi szerte az országban, néhányan pedig külföldön. De az itthonlevők bejöttek hozzám az iskolába és egytől egyig, örömüknek adtak kifejezést, hogy most már nemcsak szaktudásukra van szükség, de szívükre is. Miklós Imréné fiatal testnevelő tanár, aki most érkezett haza Fekete-tenger parti nyaralásából, lelkesen látott hozzá az augusztusi »Ifjúsági sport hét« ünnepségének előkészítéséhez. Amint mondotta: közelebb érzi a láthatárt. Az oktatók, pedagógusok lelkesebb hozzáállása mellett a bürokratikus intézkedések megszüntetése is javítja majd munkánkat. Az például, hogy a tanács és az iskolák közé beékelt »Alsófokú Intézmények Gondnoksága« is csak emlék lesz hamarosan. Mint tanácstagnak, alkalmam volt péntek este részt venni a Majakovszkij utca 56. szám alatti lakógyűlésen. Itt ismét tapasztaltam, hogy a PB beszámolója a legvisszahúzódottabb emberek szívébe is belopódzott. Szót kért itt egy idősebb szabókisiparos, Hock János is, aki idáig mindig csak néma részvevője volt a lakógyűléseknek. »Őszintén szóltak hozzánk — mondotta. — Most már jobban értem, mit miért kell tenni.« Piros András, a Hegedű utcai általános leányiskola igazgatója együtt minden bíró törekvése, hogy a szocialista törvényesség maradéktalanul érvényesüljön. A beszámoló nagy segítségünkre lesz a szocialista törvényesség teljes megszilárdításában. Azt hiszem, az egész bírói kar nevében mondhatom: Gerő elvtárs beszámolója megszüntetett minden kétkedést. Hiszen világosan leszögezte: a szocialista törvényesség védi a Magyar Népköztársaság minden polgárát és államunk törvényei előtt, személyekre való tekintet nélkül, mindenki egyenlő. Azt persze tudjuk, hogy az állampolgárok jogainak legmesszebbmenő tiszteletben tartása sem lehet menlevél népünk, államunk törvényeinek megsértésére, bűncselekmények elkövetésére. Aki bűncselekményt követ el, nem menekülhet a törvényes eljárás keretében kiszabott büntetés alól. Azt hiszem, minden becsületes dolgozó, minden igaz bíró véleményét kifejezte a beszámoló, amikor leszögezte: »A törvénytelenségek és törvénysértések nem tartoznak a népi demokratikus rendszer, a szocializmust építő állam életeihez.« dr. Tutsek Gusztáv, a Fővárosi Bíróság büntető tanács vezetője „A párt erejét, egységét állapítottuk meg“ A Politikai Bizottság beszámolója után hosszasabban beszélgettem vállalatunk kommunistáival.Kivéve azt a tizenhat dolgozónkat, akik most Heluánban — Kairó mellett — a nílushidat építik. Hozzájuk Karkus József gépészünk tegnap repülőgépen vitte el a PB beszámolóját.) Dolgozóinkat legjobban a beszámoló magabiztos, nyugodt hangja ragadta meg. A párt erejét, egységét állapították meg ebből. Többen is szóvá tették, miért nem rendez a párt nagygyűléseket, ahol vezetőink — ahogy erre 1947- ben és 48-ban nemegyszer volt példa — a nagy tömegeket tájékoztatnák. Magától értetődő, hogy dolgozóink szívük egyik legfőbb vágyáról, a földalatti továbbépítéséről is beszéltek. Amellett, hogy örömmel üdvözölték a beruházási tervek csökkentését, annak a reményüknek is kifejezést adtak, hogy az ötéves terv irányelveinek szellemében a harmadik ötéves terv első éveiben a földalatti pesti szakaszát üzembehelyezhetik. Kiss Sándor, a Közlekedési Építő Vállalat pártbizottságának titkára „A bizalom légköre tölti el üzemünket“ Ha bárki végigjárja gyárunkat, tapasztalhatja, hogy vidámabban megy a munka. A szövőnők, mesterek, lakatosok, segédmunkások, szóval mindenki a legújabb eseményekről beszél, vitatkozik. A bizalom légköre tölti el üzemünket. De hogy közelebbi példával éljek, családomról írok. Férjem ugyancsak párttag. A szociáldemokrata pártban hosszabb ideig aktívan tevékenykedett. A két párt egyesülése után kissé visszavonult. Hogy miért? Bántotta, hogy a becsületes baloldali szociáldemokrata vezetőket félreállították. Pedig az egyesülésért sokat tettek. Mikor most megtudta, hogy többek közt Marosán György elvtárs is bekerült a Központi Vezetőségbe, illetve a Politikai Bizottságba, egészen megváltozott. Boldogan jár-kel, beszél, vitatkozik az emberekkel. Tele van ambícióval és olyan meggyőzően érvel a szocialista törvényesség megvalósulásáért, a párt igazságáért, hogy szavai nyomán is terebélyesedik a bizalom. De ugyanígy örülünk annak is, hogy Kádár János, Kállai Gyula és a többi elvtársak ismét elfoglalták méltó helyüket. Igaz, egyesek attól félnek, hogy amiért pártunk egy sor változtatást javasolt politikai és gazdasági életünkben, meglazul az állami fegyelem. De én úgy érzem, hogy a békekölcsönök megszüntetése, vagy a tervek módosítása a munkások eddig soha nem tapasztalt aktivitását, lelkesedését, fegyelmezettebb munkáját váltja ki. Azt kérjük a párt vezetőitől, mielőtt bármilyen határozatot hoznak — a második ötéves terv vitájának példáján —, kérdezzenek meg bennünket is. Járjanak még többet közénk és ápolják az egyre terebélyesedő bizalmat. A történelem nemegyszer igazolta, hogy olyan vezetők képesek a tömegeket nagy tettekre serkenteni, akik közvetlenül ismerik ügyes-bajos dolgaikat, örömüket, bánatukat. Somogyi Györgyné Soroksári Textilművek „A beszámoló nagy segítségünkre lesz a szocialista törvényesség teljes megszilárdításában“ Bíró vagyok, aki a felszabadulás első napjai óta a szocialista törvényesség megszilárdításán dolgozom. A népbíróságon a fasizmus felszámolásához nyújtottam segítséget. Azóta a Fővárosi Bíróságon mint egyik büntetőtanács vezetője — tanácsommal együtt — az igazság kiderítésén fáradozunk. Sokszor tárgyaltuk, vitattuk a szocialista törvényesség kérdését. Úgy gondolom, velem Megkezdődött a Nyomda- és Papíripari Dolgozók Szakszervezetének 35. országos kongresszusa A Nyomda- és Papíripari Dolgozók Szakszervezetének 35. országos kongresszusa szombaton kezdte meg tanácskozásait. A SZOT főiskola dísztermében több száz küldött foglalt helyet. Eljöttek a kongreszszusra az NDK-beli és a finn testvérszakszervezetek küldöttei is. Az elnöki megnyitó után Galló Ernő, a szakszervezet elnöke és Földi László könynyűipari miniszterhelyettes több dolgozónak kormány-, illetve miniszteri kitüntetéseket adott át. Ezután Galló Ernő, a Nyomda- és Papíripari Dolgozók Szakszervezetének elnöke megtartotta a Központi Vezetőség beszámolóját. A többi között elmondotta, hogy az előbbi kongresszus óta eltelt négy év alatt nagy változások következtek be, amelyek nyomot hagytak a szakszervezet életében is. Megnőtt a szakszervezet tevékenységi területe azzal, hogy a papírgyári dolgozók is a szakszervezethez kerültek. A következőkben arról számolt be, hogy a 34. kongreszszus határozatait mennyiben valósították meg. Ennek legjobb mutatója a szakma dolgozóinak eddigi munkája. A szerény összegű beruházások és felújítások ellenére 1952- hez viszonyítva a termelési érték 40 százalékkal, a termelékenység is körülbelül ilyen arányokban növekedett a nyomdaiparban. A papíriparban ugyanezen idő alatt a termelési érték 13 százalékkal emelkedett, a termelékenység viszont ennél kedvezőtlenebbül alakult. A könyvtermelésben jelentős fejlődés következett be az eltelt esztendőkben. Míg 1952-ben a könyvek 70 százaléka fűzve jelent meg, és csupán 30 százaléka volt kötött, 1955-ben az arány éppen a fordítottja. A napilap és folyóirat termelés csaknem tíz százalékkal magasabb, mint 1952-ben. Az ipar mind több és több terméket gyárt exportra, ezek közül különösen a tudományos művek és folyóiratok a jelentősebbek. A minőséggel még bajok vannak, bár ebben a kérdésben nagy szolgálatot tett az évenként megismételt legszebb könyvért indult verseny. Gyakran előfordulnak sajtóhibák a kiadványokban, amelyek az ipar hírnevét rontják. Az előforduló hibákon lehet segíteni. Jó szolgálatot tesznek a különféle tanfolyamok és a szakmai továbbképzés. Beszélni kell az anyagi feltételek biztosításáról is. Feltétlenül tovább kell fejleszteni a minőséget figyelembe vevő bérezést. Ezt követően az ipar jövő feladatait ismertette. Elmondotta, hogy sokszázmilliós beruházással bővül a csepeli és a lábatlani papírgyár. A közeli években megindul a sztálinvárosi szalmacellulózegyár is. A beszámoló hangsúlyozta, hogy a szakszervezeti demokrácia, a felelősségteljesebb munka, a kollektív vezetés erősödését szolgálná, ha a szakszervezet önálló alapszabállyal rendelkeznék. Javasolta a kongresszusnak, hogy utasítsa a szakszervezet központi vezetőségét a szakszervezeti alapszabálytervezet elkészítésére. Az említett elvek hatásosabb érvényesülése érdekében a kongresszus kötelezze a központi vezetőséget arra, hogy az alapszabályok rendelkezései közé vegyen fel olyan intézkedést is, amely visszaállítja a szakszervezet felső vezetésében is a társadalmi funkciókat. A demokratikus centralizmus elvei alapján a felsőbb szervek irányítják az alsóbb szerveket. Ez feltétlenül helyes. A szakszervezet központi vezetősége azonban úgy véli, hogy kevesebb gyámkodás a SZOT részéről nem okozna súlyosabb hibákat. A szakszervezet önállóan is meg tudná oldani a feladatok jelentős részét. A nagyobb önállóság biztosítása elsősorban a kollektív vezetést, de nem kisebb mértékben a nagyobb felelősségtudatot erősítené meg. Galló Ernő beszélt azokról a problémákról is, amelyek jelenleg még a bérezés területén mutatkoznak. Végül a szakszervezeti élet szerteágazó területeit és azok munkáját ismertette. A központi vezetőség beszámolója után a kongresszus meghallgatta a számvizsgáló bizottság jelentését. A tanácskozást ma folytatják. Az MDP Központi Vezetőségének ülése (Folytatás az 1. oldalról.) kérdésben esetleg még nem értenek velünk egyet. A beszámolómban olyasvalami volt, hogy Somogy, Vas és Zala megye egyes községeiben a termelőszövetkezetekkel kapcsolatban becsapták a Központi Vezetőséget. Természetesen nem akartunk senkit sem csalónak nevezni. De azért meg kell mondani, hogy — enyhén szólva — nem egészen pontosan informálták a Központi Vezetőséget. Elsősorban a Zala megyei pártbizottságra gondolok. De hibák voltak, mint ismeretes, Somogyban és Vasban is. A DISZ-ben egyes elvtársak kissé nehezményezték, hogy élesen bíráltam meg őket. Elvtársak, én azt hiszem, hogy a bírálat olyan nagyon éles nem volt. Csupán arról volt szó, hogy a DISZ-ben vannak egyes elvtársak, akik a Disznek a harcát a párt vonalától eltérő irányban akarnák vinni. A DISZ KV túlnyomó többségében szitárdan áll a párt oldalán. A bírálatban egyes megtévedt elvtársakról van szó, s meg vagyok róla győződve, hogy ezek is — ha megmagyarázzuk nekik a dolgot — meg fogják érteni és helyes álláspontot foglalnak el. Befejezésül: a Politikai Bizottság azt gondolja, hogy a KV által jóváhagyott programunk megvalósításához nemcsak az eszmei-politikai alap van meg, hanem a szervezeti feltételek is megvannak. De hatalmas aktivitást kell kifejtenünk és a gyakorlatban nap mint nap meg kell szerveznünk az életbe való átültetését annak, amit mi úgy foglaltunk össze a beszámoló címében, hogy pártegységgel a szocialista demokráciáért. E jelszó mindkét elemének egyforma jelentősége van és csak együtt lehet a kettőt kivívni és megvalósítani azokat a feladatokat, amelyek pártunk, népünk előtt állanak. A pártegység, a KV, a párt eszmei-politikai egysége, szilárdsága az alapvető feltétele annak, hogy ezt a nagy munkát sikerrel elvégezzük. Az SZKP XX. kongresszusa nagy, hatalmas távlatokat nyitott a világ valamennyi kommunista és munkáspártja, valamennyi ország munkásosztálya, a haladó emberiség előtt. Számunkra is hatalmas segítséget nyújtott. De a segítségnek a felhasználása és a gyakorlatba történő átültetése nálunk sem ment és nem mehetett teljesen simán, hiszen óriási a megvalósítandó feladat. A PB azonban úgy gondolja, hogy a KV-vel eggyéforrva, megtaláltuk most azt a fonalat, amelyet kézbe véve, az egész párt, minden kommunista odaadó segítségével, győzelemre tudjuk vinni a harcot a szocialista demokráciáért, az ország további felemelkedéséért, népünk életszínvonalának az emeléséért, a szocializmus diadalmas felépítéséért országunkban. (Nagy taps.) NÉPSZAVA 3 1956. július 2. vasárnap GUBACSI ÚTI 7/6 lakás Gyermekek Szöszi kislány a toronydaru kapaszkodik a tövében nagyszemű drót------------------kerítésbe, egész arca csupa megszeppenés. Mögötte két lovaskordé veri a port, a hajtó csak az egyiken áll, a másikba fogott kis barna ló a »szőrdömperes« paripák szokása szerint magától is elmegy a társa nyomán. — Hülye ló — szepeg a kislány —, hogy megijesztett! De hát az ilyen megijesztés itt nem ritka dolog. Mert teherautók, dömperek, kordék jönnek-mennek, s közvetlen közelükben játszanak a gyerekek. Rengeteg gyerek, szépek, elevenek, jó kiabálós srácok. Mit keresnek gyerekek az építkezésen? Semmit. Itt laknak. Mert ez lakónegyed is, építkezés is. A megszeppent kislány mögött, ott, ahol a két kordé megállt, előregyártott elemekből hatalmas bérház emelkedik, toronydaru gémje rajzolódik mögötte az égre. Odább, az útkanyarban viszont zöldség-gyümölcsbódé sötétzöld oldala virít. Gyerekkocsit toló mamák és láthatóan gyereket váró fiatalasszonyok sétálnak. S az élet állandó mederbe térését jelzi egy »cipőzáras« kisiparos citromsárga cégtáblája is. Lent, a parton árnyas fák közt muzsika szól és evezőlapátok csob- Vonása hallatszik. Mindez együtt: az új Gubacsi úti lakótelep képe egy júliusi estén. Eddig 468 lakást adtak itt át — vagy a lakóinak, vagy a tanácsnak. Év végéig még 408 készül el. És egy hatalmas iskola (a homlokzatát most festik, csinosítják). És tíz üzlet csak az egyik háztömbben, a fűszerestől a borbélyig. Eddig több mint háromezren költöztek ide, a telep teljes elkészültével jó hat-hétezer ember lesz itthon a Soroksári út és a Dunaág meg a Sósfürdő háromszögében fekvő szép területen. Mert szép. Szép a porral, homokkal, zűrzavarral együtt is. Az utakon sétálók arcán se látni bosszankodást a porfelhő miatt — az aztán igazán csak átmeneti jelenség. Tudják, ha nem is látták a tervrajzokat Pajor János főépítésvezető asztalán. Mi lett ? Kísérleti városka különbs közepén állunk. Az ----------- előregyártott elemek itt készülnek, a közelben. Szeptember elsején megkezdik egy 63 lakásos új ház építését és úgy rakják össze, akár a gyerekek a kockából a maguk játékházait. Heten, hat ember és egy toronydaru! Ha felépül a csepeli új épületelemgyár (az építők nagyon remélik, hogy felépül), s elegendő gázszilikát-épületelemet ad, akkor mindennapos látvánnyá válik az ilyen házszerelés ... De hát van itt más újdonság is. Az I/5-ösben például teljesen beépített konyhabútort találnak az új lakók, a mosdófülkében beépített szekrényt. Beton, fa, műanyag... 60 lakáshoz két mosókonyha, persze gépes, zuhanyozós tömbfürdő, öt garzonlakásra egy fürdőszoba. (Mert az úgynevezett »CS«-lakásokban csak mosdófülke van.) Mi van még új és jobb az 1953-ig megszokott építkezésekhez képest? Először is jobb kivitel. Nem meszelt, hanem festett falak. Nem az a keserves, egérszürkére mázolt ablakajtó, hanem szép fehér lakkozás. — Kezdünk megtanulni jól lakást építeni — néznek egymásra, mintegy a beszélgetés összefoglalásaképpen, Pajor főépítésvezető és Pető főművezető. Nézzük, igaz-e? Mindjárt az út kanyarulatában épült új ház (most adták át a tanácsi embereknek, hatvan lakásos) igazat ad Pajor elvtársnak. Először is előnyösen eltér a megszokott stílustól, de színeiben, a sötét-vöröses barna és a derűs zöld csempe villogó foltjaival is újat ad. Erkélyei, széles ablakai nagyon hívogatóak. S mivel még nem költöztek be a lakók, eszembe jut az erzsébeti tanács tervosztályán működő Németh elvtársnő szavai Arról, milyen lesz, ha a tanácsok beleszólhatnak (és most már így van!) a területükön épült lakások elosztásába. Baloghére Persze, a mostani mozija lakóknak is mind ré-------------gén járt lakás. Itt a K/1-es épület például. Mielőtt bemennénk az ajtón, lepiszkálunk egy kis labdát az elsőemeleti erkély rácsa körül, ahová beszorult. Nagy gyermekszemek figyelik ezt a tevékenységet. Azután — környezettanulmányra — betelepszünk Balogh Józsefékhez. Baloghné szép kis fekete lányával, Erzsikével álldogált a ház előtt. A gyerekekre vigyázott. Mindre, tudniillik, mert ő a házmester — s a gyerekekre vigyázni kell. Bent, a szép alkóvos háló egyik szekrényén fénykép, egyenruhás férfi biciklivel. A férje. Rendőr. Három évig vártak a lakásra, kilenc helyen laktak albérletben. Hát ez itt — valóságos paradicsom. Jön is már a második baba. Az asztalon kis diavetítő. — Hát ez? — Ez itt a mozi — neveti a kis Baloghné. — A férjem vette 190 forintért. Itt vetít vele a szobában. S csak az a gyerek jöhet be nézni, aki jól viselkedett, nem rongálja a házat, a falakat... Barna asszonyka kopog az ajtón — Diósiné, az I. emeletről. Karján szőke kisfiú: Sanyika. Meghív, nézzük meg az ő birodalmukat is. Garzonlakás — de otthonos, csinos. Szőnyeg, bútor, a zöld konyhakredenc is a szobába szorult. De hát Diósiék örömén ez semmit se ront. Az asszonyka magához szorítja a kis Sanyit: »Miatta kaptuk a lakást« — mondja elismerő hangon. Nagy szó a gyerek ! Lakás! Ez is nagy szó. Nagyon nagy. A szőke, kisfiúképű Diósi Kálmán — a Ganz Kapcsoló lakatosa, műszerész is, hegesztő is egy kicsit — szinte áhítattal mondja ki, milyen öröm volt megkapni. De hát csak ő kapott? Nem, a héttagú brigádjukból hárman kaptak egy év alatt lakást és a többi is türelmetlen. Miért? Mert mindnyájan fiatalok, 20 év körüliek. És majd megnősült. DISZ-brigádként kezdték ... Sok van ! S a főbérlők örömét hátra me elpárologtatja az --------------albérletben kínlódás, a gerendákkal megtámasztott roskatag kis lőrinci ház emlékét. Lesik az építőket: mi lesz az üzletházzal? (A 23-asok augusztus 20-ra ígérik. Ezt mondhatjuk mi is.) S a Diósiházaspár kis lakásában ülve, mégis azokról kezdünk beszélgetni, akiknek még nem jutott új lakás, akik minden építkezés hírét személyes ügyként fogadják, akik irigykednek a már szép új házba költözőkre és protekciót meg mit emlegetnek, hol jogosan, hol jogtalanul. Sok munka van még hátra, nem is egy év munkája. De akaratunk, erőnk, kedvünk van a munkához. Most már egyre több. (baktai)