Népszava, 1956. november (az MSZDP lapja: 77. évfolyam 1-4. szám; Népakarat, a Szakszervezetek lapja: 1. évfolyam, 1-16. szám)

1956-11-01 / 77. évfolyam, 1. szám (Népszava, MSZDP)

4- 1956. november 1. NÉPSZAVA Magyarország felmondja a varsói szerződést A Szabad Kossuth Rádió ma éjfél előtt néhány perccel a forradalmi diákbizottság kö­veteléseit sugározza. A forradalmi diákbizottság úgy határozott, hogy ha november 3-ig hatá­rozott és világos választ kap a kormánytól a szovjet csapatok kivonulásának kérdésében, hajlandó lesz a munka felvételének megszervezésében közreműködni. A forradalmi diák­ság nyomatékosan követelte, hogy a rádióból haladéktalanul távozzanak azok a levitézlett sztálinista vezetők, akik még a szabadságharc harmadik-negyedik napján is válogatott rágalmakat szórtak a magyar nép szent ügyére. Követelték, hogy a rádió irányításába a rádió forradalmi munkástanácsa haladéktalanul vonja be a forradalmi diákság megbízott­jait. A diákság követelésének elhangzása után a Szabad Kossuth Rádió nyilatkozata hang­zott el, amelyben kifejezi teljes egyetértését a diákság követeléseivel, és kijelenti, hogy örömmel látja a szabadságharcos diákok képviselőit a rádió forradalmi munkástanácsá­ban, amely már megtisztította a sztálinistáktól a Szabad Kossuth Rádiót. Ezután a rádió ismertette a szerda délelőtt a parlament előtt lefolyt tüntetést. Nagy Imre miniszterelnök a tüntetők előtt kijelentette, hogy Magyarország haladéktalanul felmondja a varsói szerző­dést, mert annak megtörténte után a szovjet csapatok kivonását nem lehet a varsói szer­ződés tagállamainak hozzájárulásához kötni. Bejelentette továbbá, hogy a Kilián-laktanya hős védőinek parancsnoka. Maléter Pál immár a honvédelmi miniszter első helyettese, örömmel számolt be az összegyűlt tömegnek arról, hogy Budapestről és környékéről gyors ütemben folyik az orosz csapatok kivonása. MAGYARORSZÁG a világ érdeklődésének központjában Zavar a Francia Kommunista Párt soraiban , a Szovjetunió nyilatkozata csapatainak hazaviteléről világszerte nagy feltűnést kelt A világsajtó a Szuezi-csa­­torna körül kifejlődött konf­liktus ellenére nagy figyelmet Az angol Munkáspárt lapja, a Daily Herald vezércikkében azt írja: Moszkva sorsdöntő pilla­natok előtt áll. A nyugati hatalmak elősegít­hetik a döntést. Mi békét és szabadságot akarunk Európá­ban, Oroszország biztonságot kíván határain. Ütközőállamai­­nak gyors összeomlása nagyon könnyen arra bírhatja, hogy megegyezés útján igyekezzék elérni azt, amit erőszakkal nem tudott elérni. A News Chronicle ugyancsak vezércikkben foglalkozik a helyzettel, és azt a nézetet fejti ki, hogy Kelet-Európa A francia sajtó még mindig vezető helyen foglalkozik a magyar eseményekkel. A Po­pulaire leszögezi, hogy a fran­cia munkásosztály nagy érdek­lődéssel kísérte a magyarot­A Times több pontban álla­pítja meg a helyzet adta kö­rülményeket, és megállapítja, hogy a szovjet haderők kivo­nulása Közép- és Kelet-Euró­­pából, semleges övezet létesítését teszi lehetővé. Kifejti azt is, hogy a Nyugat­nak ezentúl lényegesen foko­zott érdeklődést kell tanúsí­tani Kelet- és Közép-Európa gazdasági megsegítésére; szentel a ma­gyar események­nek és várható következmé­nyeinek, sorsát nem a Dunánál, hanem a Kremlben intézik el. A nyu­gati politikának az legyen az első célja, hogy a Kreml mér­sékelt elemeit segítse síkra. Egyetlen dolog, amely az orosz vezéreket a brutális elnyomás politikája mögött egyesítheti, a félelem saját országukért. A Nyugatnak mindent el kell kö­vetnie ennek a félelemnek csillapítására. A Manchester Guardian azt írja, hogy a nyugati hatalmak­nak kötelessége világosan meg­értetni a Szovjetunióval, hogy a Nyugat nem igyekszik Ma­gyarországra bevonulni, ha a szovjet csapatok onnan kimen­nek.­szági eseményeket. A szocia­lista lap éles támadást intéz a kommunista Humanité és a Liberation ellen, mert vissz­hangozták a Pravda rágalmait, amelyeket pedig a magyar Hasonló szellemiben ír a Fi­nancial Times. A Daily Tele­graph foglalkozik a TASZSZ Iroda által kiadott hivatalos nyilatkozattal, amelyben a Szovjetunió beismeri, hogy a csatlós országokban mű­ködő tanácsadói súlyos baklövéseket követtek el. A Manchester Guardian má­sodik vezércikkében kifejti, hogy Magyarországon a hő­siesség elnyerte jutalmát. A kommunisták hivatalos lapja és a lengyel sajtó is visszauta­sított. A Francia Kommunista Párt köreiben — írja a Populaire — új zavar mu­tatkozik. Ennek bizonysága az is, hogy Pierre Courtade hallgat. Azok, akik a Francia Kommunista Pártban a kemény kéz hívei, megkezdték Párizs környéki üzemekben olyan röplapok ter­jesztését, amelyek az Humani­­té rágalmait visszhangozzák. A legnagyobb éberséggel, fi­gyelemmel kell kísérnünk­ a lengyel és magyar nép politi­kai fejlődését, mert — fejti ki a Populaire — ezek az orszá­gok most a szocialista és de­mokratikus tapasztalat útját választhatják. A Figaro rámutat, hogy a Szovjetunió nagyarányú felül­vizsgálat alá veszi a népi de­mokratikus országokkal való kapcsolatait. Az Aurore úgy véli, hogy Moszkvában meg­oszlik a vezetők álláspontja. Sepilov az intervenció mellett, Mikojan ellene van. A lengyel sajtó különös fon­tosságúnak tekinti a Szovjet­unió hivatalos nyilatkozatát csapatainak a népi demokrá­ciákból való kivonásáról. A Zycie Warszawy mélységes örömét fejezd ki, amiért most már eltűnik az a lidércnyomás, amely az egész szocialista tábor felett lebegett. A többi lengyel lap is nagy figyelmet szentel a magyaror­szági eseményeknek. Különö­sen a szovjet csapatoknak Bu­dapestről való kivonulását tartják fontosnak. Moszkva sorsdöntő pillanatok előtt A Times a semleges övezet lehetőségéről Zavar a francia kommunisták között — Magyarországért Európa A magyar események to­vábbra is állandóan foglalkoz­tatják Nyugat-Európát. Min­denféle tüntetések vannak Ma­gyarországért és fokozódik a segélynyújtás készsége. A nyugatnémet szövetségi kor­mány nyilatkozatot adott ki és ebben mindenkit felszólít a magyar szabadságharc áldoza­tainak megsegítésére. Dr. Otto Suhr, Nyugat-Berlin főpolgár­mestere bejelentette, hogy fel akarja szólítani a nyugati fő­városokat egy Budapest segí­tési akció megindítására. Olaszországban a keresz­tény és szociáldemokrata szak­­szervezetekhez tartozó munká­sok az egész országra kiterje­dő 10 perces munkabeszünte­téssel emlékeztek meg a ma­gyar szabadságharc áldozatai­ról. Kedden és szerdán ismét nagymennyiségű gyógyszer- és élelmiszer-szállítmány érkezett a Ferihegyi repülőtérre. A bécs-budapesti légihídon tíz magyar repülőgép teljesít szol­gálatot. A külföldi segélyszál­lítmányokat, amelyek a többi között Angliából, Svájcból és Ausztriából érkeznek, Bécs­­ben gyűjtik össze. Kedden huszonegy megrakott repülő­gép szállt le Ferihegyen, szer­dán húsz. Tíz repülőgép szál­lítmányát már el is juttatták­­ VöröskereztM központjába. A csehszlovák Vöröskereszt két gyógyszerszállító repülő­gépe Budapestre indult. Egy oxfordi diákcsoport hét­főn gyűjtés­t indított a m m­a­­gyar nép számára. A gyűjtés egyetlen nap alatt jelentős eredménnyel járt, a segélyalap részére eddig háromszáz fontot küldtek. A párizsi Chaillot palotában külön bizottság gyűjti össze a Magyarország megsegítésére szánt adományokat. Számosan jelentkeztek önkéntes vér­adásra. Megszűnt a beszolgáltatási rendszer A nemzeti kormány 1956. október 30-án megszüntette a kötelező beszolgáltatási rendszert. A munkásság és pa­rasztság egyetemes érdeke nem egyeztethető össze a köte­lező beadás fenntartásával, amely az elmúlt években alá­ásta a mezőgazdasági termelés jövedelmezőségét, a terme­lés biztonságát, sőt nem egyszer azzal járt, hogy a termelők egy része saját termeléséből háztartási és gazdasági szük­ségletét sem tudta fedezni. A beszolgáltatási rendszer eltörlése azt jelenti, hogy megszűnik a termény-, állat-, az állati termék- és bér­­beadási kötelezettség, a beadási hátralékokkal együtt. Megszűnik a kenyérgabona és a kukorica kötelező értéke­sítése. Megszűnik a magánvágás utáni zsírbeadási kötele­zettség. Megszűnik az álatvágások engedélyhez kötése. Megszűnik a kenyérgabona vetésterületének kötelező elő­írása. A beszolgáltatás eltörlése nem érinti az állatnevelési és hizlalási szerződések érvényességét. A beadás eltörlése után a nem mezőgazdasági lakos­ság szervezett ellátásának feladata továbbra is megmarad. Ezt a teljes önkéntességen alapuló állami és szövetkezeti felvásárlás, valamint a szerződéses termelés és hizlalás útján kell megoldani úgy, hogy a paraszti termelés jöve­delmezőségének biztosításával egyidejűleg javuljon a mun­kásság, a városi dolgozók anyagi helyzete. Ír Őszinte képek a forradalom tüzében izzó Budapestről A­mikor a Nagyfuvaros utca ** és a Népszínház utca sar­kán lefékezett a teherautó, a Közért előtt sorbanálló embe­rek riadtan méregették a rako­mányt: mázsás zsákok sora­koztak a kocsik tetején. A so­főr csendesen szólt oda a tö­megnek: rizst hoztunk. Ha le­rakják, itthagyjuk, de mi már nem bírjuk ... A sorbanálló emberek egy­mást méregették. Hiába! Asz­­szonyok, öregek, vézna kisleá­nyok álldogáltak a szemerkélő esőben. Ekkor két géppiszto­­lyos munkásgyerek indult el az utca másik oldaláról a ta­nácstalan tömeg irányába — Majd mi! — kiáltotta a kisebbik, s levetette a nyaká­ból a géppisztolyt. Odaakasz­totta a fegyverét a teherautó oldalára és megragadta az első zsákot. Társa a másodikat emelte a vállára. Amikor az egész rakományt behordták, szótlanul nyúltak a fegyvereik után és eltávoztak a Köztársa­ság tér felé, ahonnan sűrű puskaropogás, géppisztoly ke­­repelés, s időnként egy-egy tompa ágyúdörrenés hangzott. Az SC 479 számú teherautó sofőrje, s a csatazajban is ren­dületlenül sorbanállók némán figyelték, amint alakjuk lassan elmosódik a leszálló ködben. * A feliratok ellenállhatatlanul ** komikusan halnak a kor­mos falak, utcára omlott laká­sok, csonkán lógó vastraverzek és tépett villamosvezetékek szörnyű tengerében. Az emberek megállnak az őszi kiárusítás feliratú tábla előtt, amelynek mosolygó nő­alakja éppen egy rombadőlt telefonfülkére mutat. Mellet­tem egy asszony a szomszéd üzlet egyetlen épen maradt plakátjára hívja fel férje fi­gyelmét. A plakáton ez áll: S amikor a fiú rábólint, az öreg int, hogy bejöhet. Paprikáskrumplit adott neki vacsorára, céklával, meg egy szép, piros almát. * dübörögnek a tankok, vala­hol egész közel golyószóró kat­tog, a sor néma és mozdulat­lan. Egy asszony kosarával óvatlanul hátbalöki az előtte álló leányt. Bocsánat, kedve­sem — mondja halkan. — Ne haragudjék, igazán nem akar­tam. Ekkor történt, hogy szem­ben a Déry utca sarkán egy fiú három méterről benzines üveget hajított egy tankra. Geszti Pál 77. évfolyam 1. szám KÉTHLY ANNA a Szociáldemokrata Párt elnöke A Szociáldemokrata Párt vezetősége a­­ alakult. A párt elnöke Kéthly Anna elv­keddi napon a VIII. Tolnay Lajos-u. (volt társ, főtitkára Kelemen Gyula elvtárs, fi.­­Conti­ utca) 4 számú régi pártházban meg- s titkárhelyettese dr. Révész András elvtárs. Tizenöt mázsa urániumércet vittek ki az országból (MTI) A Dunántúl nemzeti tanácsainak küldöttei, mintegy négyszázan, kedd este éjfélig folytatták tanácskozásaikat Győrött. Szigethy Attila, a Győri Nemzeti Tanács elnöke óva intette a küldötteket min­den olyan lépéstől, amellyel veszélyeztetnék a forradalom vívmányait. Megbélyegezte az ellenkormány alakítására és az immár indokolatlan fegy­veres harc folytatására vonat­kozó elgondolásokat. A gyűlés során a küldöttek többsége kitartott amellett, hogy folytatni kell a sztrájkot, amíg a kormány nem teljesíti a követeléseket. Győr szék­hellyel megalakították a Du­nántúli Nemzeti Tanácsot, amelyben a csatlakozott me­gyék négy-négy, a megyei jo­gú városok két-két küldöttel Elhatározta a Dunántúli Nemzeti Tanács, hogy bizony­ságot kíván szerezni és bizto­sítékot kapni a kormány ígé­reteinek valóra váltásáról, első­sorban a szovjet haderőnek az ország területéről való kivoná­sáról és annak időpontjáról. A főbb követelések a követ­kezők: Hat pont 1. A kormány a szovjet csa­patok kivonulása után, de leg­később 1957 január végéig írja képviseltetik magukat. Az egyesített tanács maga állapít­ja meg szervezetét és ügyrend­jét. A Dunántúli Nemzeti Tanács csatlakozásra hívja fel az or­szág összes többi nemzeti ta­nácsát és megállapította, hogy Borsod,, valamint Bács-Kiskun megye nemzeti tanácsai és a csepeli munkástanács már csatlakozott is. A Dunántúli Nemzeti Tanács tudomásul vette a pápai, a­­ győri, a tatai és a zalaegersze­­­­gi honvédalakulatok csatlako­zását, és azt a határozott ígé­retüket, hogy a népet minden idegen támadás ellen — eset­leges felsőbb utasítás ellenére is — megvédik. A tanács kí­vánatosnak tartja a dunántúli egységes katonai vezetés meg­szervezését, ki az általános titkos válasz­tást, több párt részvételével. 2. A kormány a helyi illeté­kes nemzeti tanácsok jóváha­gyásával hozza létre a helyi karhatalmi szerveket. 3. Az új országgyűlés össze­hívásáig a honvédség és egyéb fegyveres testületek ezredes és ennél magasabb rangfoko­zatú tisztjeit, a megalakítandó Országos Nemzeti Tanács jó­váhagyásával nevezzék ki. 4 Biztosítani kell a szabad­ságharcosok részvételét a kor­mányban. 5. A kormány jelentse be az ENSZ-nek Magyarország sem­legességét. 6. Biztosítsa a kormány a szólás-, a sajtó-, a gyülekezési és a vallásszabadságot. A Dunántúli Nemzeti Ta­nács, amennyiben a főbb irányelvek szerinti követelé­seit nem teljesítik, a kormányt nem ismeri el. Rend és nyugalom Pécsett Pécsett és Baranyában szer­da az első nap, amikor teljes rend és nyugalom van. A vá­rosban a közüzemek a megszo­kott módon dolgoznak. A szén­bányákban részben megindult a munka, hogy Pécset és Ba­ranya megyét ellássák szénnel. Szerdán megjelent Pécsett a Szabad Dunántúl című napi­lap első száma. A Szabad Dunántúl egyik legérdekesebb cikkének címe: »Mennyi urániumércet vittek el Kővágószőlősről?« A tudósí­tó megírja, hogy a bányát fel­fegyverzett munkásőrség őrzi és a forradalmi események idején is rendben folytak a fenntartási munkák. Gróz György üzemvezető elmondot­ta, hogy jelenleg kutatóvágato­kat hajtanak és rövidesen egy kísérleti fejtésben is megindul a munka. Eddig mintegy 15 mázsa nyersanyagot vittek el, főként laboratóriumi célokra. Dunántúliak követelései Most szerezze be a pártoktatáshoz szükséges könyveket! (Az üzlet előtt egyébként per­nyehalmaz füstöl: itt könyve­ket égettek Sztálin és Rákosi műveit. Szemtanú beszélte, hogy Marxot, Lenint­ félretet­ték, visszavitték az üzletbe.) De, hogy a feliratoknál ma­radjunk: több kiégett tankon s egy felfordított villamos­­kocsin láttam krétával: Rusz­­kik, go home! Budapest, ez a drága, nagyszerű város vér­zivatarban és golyózáporban is megőrizte humorát. (Egyébként megvan a Sztálin tér új neve is: Csizmadia térnek keresztel­te át a pesti nép, mert a szo­borból csak a csizma maradt meg.)* S beszéljünk egyszer a kapu­őrségekről is. Ezekről a furcsa, ideiglenes és autonóm kis szervezetekről, amelyeket a legtöbb helyen a házak la­kóinak csökönyös életbenmara­­dási vágya hozott létre. Mi­csoda belvillongások közepette, micsoda reszkető idegességgel választotta meg a „vezetősé­get” a ház —, mert úgy érezte, hogy a felbolydult társadalmi rendben mégiscsak kell egy — akármilyen kicsi — sziget, ahol szervezettség van, rend, beosztás és kötelesség. S akkor, miután megválasz­tották, Goldberger bácsi oda­­állt a kapuba, éjjel, hogy őr­ködjék a ház nyugalma felett. A szomszéd utcában menny­dörögtek az ágyúk, csattogott a sorozatlövő fegyverek dühe. Goldberger bácsi­­ egy fa­doronggal a keze ügyében őr­ködött, feje felett az őrség névsorával, s a figyelmeztetés­sel. Veszély esetén értesítendő a házfelügyelő. Sötétbe borult utcasarkon feltűnik egy géppisztolyos. Fal mellett jön, óvatosan. Az öreg visszahúzódik, de amaz már észrevette. Megáll, figyel. — Bejöhetnék, bácsi? — kér­di félénken. Goldberger bácsi habozik. — Fiacskám — mondja vé­gül — nem vagy éhes? A mentők krónikája szerdáról október 31-én a főváros kü­lönböző pontjain több, lövöl­dözésből keletkezett sérülés történt. Az Igazságügyminisz­térium portását valószínűleg két ávós lelőtte. Fej- és mell­­kaslövéssel szállították kór­házba, állapota súlyos. Az esti órákban a város egyébként csendes volt, a mentőknek nem kellett kiszállniuk. Sebe­sülésből eredő halálesetről a mentők nem tudnak. Több ön­­gyilkosság történt azonban a fővárosban, köztük a Szent István park 6. számú ház ötö­dik emeletéről az udvarra ug­rott Boda György ávós tiszt és azonnal szörnyethalt. Athenaeum Nyomda IV. Soproni Béla NÉPSZAVA a Szociáldemokrata Párt központi lapja Főszerkesztő: Kéthly Anna Felelős szerkesztő: dr. Révész Mihály Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Rákóczi út M. Telefon: 224—815, 224—819.

Next