Népakarat, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. sz.)
1957-02-26 / 47. szám
A izaküzer¥ezetek kulturális nevelőmunkájáról A SZAKSZERVEZETEK Ind- X1 rurális osztályainak vezetői a minap tartották október óta első országos megbeszéléseket. Kitűnő értekezlet volt, hány elhibázott, vagy résien elhibázott, de mindenképpen jószándékú és komoly felszólalás ebből természetesen semmit nem von le.) A szakszervezeti kulturális munka idei feladatairól szólt a beszámoló és a vita. Attól lehetett tartani, hogy az e területen csakugyan mély és jellegzetes hibák végtelen sorolása, minden korábbi törekvés elvetése, kétségbevonhatatlan eredmények semmibevése zavarja és eredménytelenné teszi majd ezt az első, útkereső értekezletet. Útkereső? Nem is tartott semeddig, hogy a részt vevők elfogadják: nem az utat kell keresni, hiszen az adott, hanem a módot, a szakszervezeti kulturális nevelőmunka módszereit, amelyek járhatóvá, kellemessé teszik a dolgozók, a munkások számára a tartalmas, művelt élethez vezető utat. A szakszervezetek őszi, IX. plénuma kimerítően foglalkozott az e területen végzett munka értékelésével, határozottan elítélte a súlyos hibákat, s a tennivalókat jórészét ma is helytálló módon határozta meg. Indokolatlan és hibás dolog volna most valami merőben újat keresni a kulturális nevelőmunkában. Legfeljebb az szükséges, hogy október eseményei után néhány területre megkülönböztetett gondot fordítsunk. A X. plénum, ha nem is közvetlenül, de az események politikai értékelésével, az ellenforradalom törekvéseinek tisztázásával segített megtalálni ezeket a pontokat. AEG KELL TALÁLNUNK e nagyon szép és fontos munkaterületen a helyes arányokat. Torzulás volt, hogy a munka dandárja a különféle műkedvelő csoportokra tevő-ődött. Persze, nem a csoportok segítése, hanem a legfőbb ♦ munkák elhanyagolása volt az baj. A könyvtár-, az ismeret- terjesztő, az alapismereteket ♦ adó munka mellékessé, most tohagyerekké vált, holott még$ analfabétizmus is van az országban — a munkások közötti is. Jobbára inkább csak be- ! széltünk kulturált munkásról,! kulturált kereskedőről és így tovább — de igazán hasznosat— a kelleténél és a lehetségesnél! kevesebbet tettünk mindennek 2 érdekében. S ráadásul a mű-2 kedvelő csoportokkal kapcso- 2 latos munkában is sok volt a 2 látszatratörés, a Potemkin- X eredmény. A legfőbb okok is-2 méretesek, de azért mondjuk* meg, hogy bizonyos kényelmes- 2ség is növelte a bajt, hiszen az kultúrára nevelés, a mélyebb,X emberformáló munka nemcsak a fontosabb — nehezebb is. Azután itt van az ifjúság? ügye — erről is nagyon sok fokos szó esett az értekezleten.? (De azért még mindig itt volt* legtöbb, sajnos, az értetlen- ség.) Aki, mint valami egészen* külön, a többitől független do-? logról kezd beszélni az ifjú-? ság kérdéséről, az már az* alapnál téved. A mukásifjú- ság — itt természetesen első-sorban róla volt szó — a mun-skásosztály elválaszthatatlan része, sőt, a szakszervezeti mozgalomnak is legszervesebb része. A kultúrotthonoknaképpúgy gazdái a fiatalok, mint a tapasztaltabbak és idősebbek, akiknek élettapasztalatára viszont a fiataloknak mindenkor szükségük volt, amióta világ a világ. A fiatalok joggal kérnek, s kapjanak is önállóságot, bizonyos autonóm cselekvési, szórakozási lehetőséget a kulturális tevékenységben. Az üzemi kulturális munka egységét meg kell őrizni - de ezt is a fiatalokkal együtt Mindenféle erőszakolt !korosztálykérdés csak árthat — már nemegyszer ártott is — a szakszervezeti mozgalomnak Egyetlen korosztálykérdést kel elismerni (de ezt nagyon!) sokkal több figyelmet fordítani a 14—16 évesekre, az iskol elvégzése után munka nélkül gondoskodás és törődés nélkül ténfergő, mindenféle befolyásnak kitett fiatalokra, akiknél ezrével volt tragikus szerepük október eseményeiben. S a munkába kezdő fiatalok is több anyagi és erkölcsi gondoskodást érdemelnek — az egész ország érdeke ez. Nemzetünk hagyományairól is beszélni kell. Pontosabban: éppenhogy nem beszélni végre, mert túlontúl sok volt a beszéd effelől. Hogyan akarunk igaz hazafiságra nevelni, ha a dolgozók nem ismerik hazájukat, Magyarország történelmét, irodalmát, népét? Hogyan szeresse a gyermek az édesanyját — ha nem ismeri? Ha népünk a »termelést közvetlen segítő« elrettentő csasztuskák stb. helyett többet hallott volna sokat szenvedett hazája történelméről, Rákócziról, 48-ról (de nemcsak nagy szavakat) — dehogyis várt volna boldogságot, »segítséget« Nyugatról; dehogyis engedte volna, hogy szennyes, bitang célok jelvényévé hazudják azt a Kossuthcímert, amely csak néhány hónapig volt a magyaré a maga idején, aztán Ferenc József és Horthy alatt egyaránt tilos volt, s éppen a népi demokrácia emelte fel az örök feledésből. (Hogy azután bűn volt hamarost elvenni? Ez igaz.) " Sok a tennivaló a szakszervezetek kulturális nevelőmunkájában — itt még az alapkérdéseket is alig-alig érintettük. Ezen a területen semmi helye szűkkeblűségnek, aggályoskodásnak, amikor a műkedvelő csoportok, énekkarok belső életének demokratizálásáról, önkormányzatuk kialakításáról van szó. Mindez az elmúlt időszak elgondolkoztató tanulságaiból is fakad (ha már nem fakadhatott a dolog lényegéből és természetéből). A szakszervezetek IX. plénumának határozata után kiváltképp kötelessége minden szakszervezeti munkásnak, hogy segítse ezt a folyamatot , a társadalmi aktívák, a bontakozó szövetségek munkáját is, elvárva a szakirányításban a viszontsegítséget. A szórakozás-nevelés alapvető és sokat vitatott arányánál nem paitikamérleg szükséges, hanem az, hogy a nevelés soha ne tűnjék el a látó- határról, hogy a szórakozás is neveljen (de az istenért: ne iskoláson) és a nevelés is szórakoztasson. S hogy a szórakozásnál meg ne ismétlődhessél az 1953-as hiba, amikor kultúrotthonaink egy része »igénykielégítés« hazug jelszavává, átmenetileg lelketlen, poshadt agyvelejű üzletemberek kalózterületévé vált. Ilyen részély ma is fenyeget, különösen azért, mert a mostani nehéz helyzetben jelentékenyen csökkenteni kellett az állami támogatást. A KÜZDELEM ITT IS NEHÉZ — de hiszen melyik küzdelem nem az? És nagyon sok a biztató jelenség. Őszinte öröm hallani és látni, hogy az életképes csoportok — mint az építők táncosai, a diósgyőri dalosok stb., stb. — csakúgy, mint a művelődés leglelkesebb szakszervezeti munkásai ma, a sokkal kisebb anyagi támogatás idején lelkesebben dolgoznak, mint azelőtt, hogy a kultúrotthonokba soha annyian nem jártak, mint most, a legutóbbi hetekben. Az emberek szórakozni, tanulni akarnak — segíteni kell őket. R. A. Értesítjük. ügyfeleinket, hogy március 4-től szombatonként AZ ÁRUKIADÁS SZÜNETEL A többi munkanapokon az árukiadás 8-tél 4-ig tart. GUMIABRONCS És MŰSZAKI GUMIÁRU ÉRTÉKESÍTŐ VÁLLALAT Az élelmiszeripari szakszervezet elnöksége A hétfőn délelőtt tartott ülésén ,a szakszervezet termelési feladatairól tartott vitában megállapították, hogy az élelmiszeriparban 1957 januárjábana múlt év hasonló időszakéihoz képest csak 78,5 százalékos volt a termelési érték, ugyanakkor a természetbenijuttatásokkal együtt 140,4 százalék a kifizetett bér. A sör-, * ,a szesz-, a dohány- és a ba-* bromfifeldolgozó iparban külö-nösen rossz az arány. Az el- elnökség javasolja, hogy a ter-melés növelése a minőség javí-jtása érdekében az üzemi szer-*vezetek fokozottan foglalkoz- ♦ • zanak a munkamódszer át-' •adással, az újítómozgalommal,a szakképzettség emelésével. Tanulmányozzák a bérezés helyzetét, ügyeljenek, hogy a termelés növelését ne az intenzitásnak az egészségre ártalmas fokozásával biztosítsák, »vegyenek részt a tervezésben, •érvényesítsék a munkások be-:lyes javaslatait és nyújtsanak: [hatékony segítséget a munkás-, [ tanácsoknak. • — Az ÉDOSZSZ területi bi- zottságai és az üzemi bizottsá- gok vezetői aktívaüléseken tárgyalják meg a Szaktanács X. plénumának, valamint az ÉDOSZSZ központi vezetőségége február 15-i ülésének anya-j gát, határozatait. Az aktíva- üléseket a központi vezetőség tagjai és a központi apparátus dolgozói vezetik. 3 • : — A LENGYEL SZAKSZERVEZETEK gyűjtése nyo: ; mán hétfő délelőtt megérkezett: [ a második teherautó-karaván : : Budapestre. A lengyel testvér-: : szakszervezetek egymillió zlotyi értékű második küldeményét: : — amely főként ruházati cikk 1 keket tartalmaz — rövidesen i : követi a harmadik szállítimány is. ! Vízben hagyott százmilliók Meddig halogatják még az operatív jogkörrel rendelkező balatoni intéző bizottság megalakítását? Hej, de sokan is áradoztak, ábrándoztak, mennyiszer beszéltek és írtak — ki tollal, ki ecsettel, mások hangjegyekkel — a mi nagyszerű Balatonunk fenséges szépségéről, páratlan gazdagságáról, kápráztató természeti csodáiról! És menynyien akadtak a Balaton szerelmesei között olyanok, akik elragadtatásuk mellett is észrevették, hogy ezt a kincset — a nemzet kincsét — korántsem kamatoztatjuk úgy, ahogyan lehetne! Igaz ugyan — és ezt nem lehet eléggé dicsérni, ünnepelni — az ország népe, a csepeli munkásfiatal csakúgy, mint a püspökladányi öreg földműves megismerte és birtokába vette a Balatont. De hogy a külföldiek tízezrei itt találkoznának, és itt költenék a pénzüket, amelyet igen-igen jól felhasználhatnánk e haza építésére, csinosítására — attól bizony ma is távol állunk. Pedig szakemberek számítátása szerint évenként legkevesebb ötmillió dollárt jövedelmezne ez a vidék, ha télennyáron virágoznék az idegenforgalom. Előbb vetni kell , hogy arathassunk De hát miért nem virágzik? Miért dobunk el — vagy ha úgy tetszik, miért hagyunk a vízben — százmillió forintokat? Éppen ekörül kavargott tavaly nyáron a vihar. Nem a Balatonban — az újságok hasábjain. S a hozzászólásokból, nyilatkozatokból, vitacikkekből és oknyomozó riportokból kiderült: ahhoz, hogy arathassunk, előbb feltétlenül vetnünk kell. A vendégeket, akik szívesen jönnének a világ minden tájáról, el kell helyeznünk, tehát a szállodákra van szükség. Persze, szállodák építése egymagában nem biztosítja az idegenforgalom növekedését. Fejleszteni kellene a vendég- X látóipart a Balaton körül... x Gondoskodni a külföldiek bőséges ellátásáról... Helyreállítani az elhanyagolt műemlékeket, nemzeti parkká, világhíres látnivalóvá varázsolni Tihanyt... Megépíteni a Balaton vidéki körvasutat, mert a tó körüli közlekedés messze elmaradt a követelményektől ... A sok bába között... Minderre és számtalan kisebb, de nem jelentéktelen részletfeladatnak megvalósítására sok-sok kitűnő ötletet, okos javaslatot adtak a vitázók, akik valamennyien egyetértettek abban: legyen végre gazdája — és csak egy gazdája! — a Balatonnak, hiszen eddig éppen a sok bába, a megyék, a minisztériumok, különféle intézmények között veszett el a sok száz millió. Létesítsenek balatoni kormánybiztosságot, vagy alakítsák meg újból az évekkel ezelőtt könnyelműen megszüntetett Balatoni Intézőbizottságot. Adjanak neki költségvetést, hatáskört — enélkül sóhivatal lenne —, s aztán lásson ez hozzá a Balaton felvirágoztatásához. Már-már teljesült a közvélemény kívánsága, amikor közbejöttek az októberi események. Azóta — s ugyan ki ne értené meg, hiszen menynyi, de mennyi égetőbb tennivaló akadt — nem haladt előbbre az ügy. — sajnos, korai! A Veszprém megyeiek alighanem rosszul értesültek, mert a bizottság még nem alakult meg. Igaz — és a múlthoz képest ez is haladás —, már tárgyalnak róla hivatalos helyen, sőt, amint a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumban Jakab Sándortól, az előkészületek szervezőjétől megtudtuk, úgy tervezték, hogy az elmúlt héten tető alá is kerül a javaslat. Szerettünk volna ezen a helyen már nyilatkozatot közölni a bizottság terveiről, elképzeléseiről. Egyelőre azonban nem szolgálhatunk örömhírrel. Nyilatkozat helyett a hét végén ezzel fogadtak bennünket: megint elhalasztódott a végső tárgyalás, és csak márciusban döntenek arról, lesz-e hát gazdája a Balatonnak vagy sem. A minisztériumban arra kérték a szerkesztőséget, ne vágjunk elébe a döntésnek. Várjunk még egy kissé ... Úgy érezzük, nem várhatunk. Most, éppen most kell megmondanunk, hogy véleményünk szerint igen-igen nagy szükség van erre a bizottságra. Hiszen hatalmas feladat várja! Nem kevesebb, mint hogy megmentse az eddig vízbehullajtott százmilliókat az országnak. Miklós Dezső Nem végnélküli tárgyalásokra a tettekre van szükség Nemrégiben azonban nyilatkozatokat kaptunk a Magyar Távirati Iroda veszprémi szerkesztőségétől. A nyilatkozók úgy hallották, megalakult a Balatoni Intézőbizottság. Siettek kijelenteni, hogy Balatonfüredet szánják az új intézmény székhelyéül, Hardy Zoltán, a megyei tanács vb-titkára mindjárt helyiséget is kínált a bizottságnak. Milyen kár, hogy az ajánlat A Vietnami Általános Munkásszövetség levele a Szaktanács titkárságához A Vietnami Általános Munkásszövetség nevében Bui Guy titkár üdvözölte a Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Szövetségét a tizedik teljes ülés alkalmából. »Örömmel vettük tudomásul — hangzik a levél —, hogy ülésszakuk — a magyar szakszervezeti mozgalom dicső hagyományaihoz híven — elhatározta, hogy fenntartja és megerősíti a proletárszolidaritás szálait, melyek a magyar dolgozókat a nemzetközi szakszervezeti mozgalomhoz és elsősorban dicsőséges Szakszervezeti Világszövetségünkhöz fűzik. Szilárdan hisszük, hogy az ülésszak új lendületet ad a magyar szakszervezeti mozgalomnak a szocializmus vívmányainak megvédéséért vívott harcban.« FURCSASÁGOK Oroszlánok az esküvőn Nem mindennapi esküvő zajlott le Clevelandban. Az Al Sirat cirkusz oroszlánszelídítője, George Keller vezette oltár elé ifjú aráját. A hatezer meghívott között volt az idomító két kedvenc oroszlánja is, akik — mint a hírügynökségek jelentik — a csinos menyasszony láttára »kedvtelve nyalogatták szájuk szélét«. A menyaszszony, a platinaszőke Gini Lowry, mindamellett kissé idegeskedett a különös hódolók miatt — de végül is minden simán zajlott le. Csak a lelkész kezében remegett egy kevéssé a karikagyűrű. A „papucs" a korral jár? Bernice Neugarten, a chicagói egyetem társadalomtudományi docense különleges kutatásokat végzett a házasfelek magánélete terén és most kinyilvánította: amíg a férj fiatal, ő az úr a háznál. A papucshősök korszaka rendszerint az ötvenen felüli uraknál kezdődik. Ahogyan múlnak a házasság évei, egyre inkább a feleség veszi át a kormányrudat — állítja az amerikai docensnő. Arról nem érkezett hír, vajon férjnél van-e és hány éves? Egyébként kutatásai szerint nem mindig a kor a döntő. Kivételek is vannak. Egyik-másik olvasónk ezt talán meg is erősíthed. GYOMORÉGÉST AZONNAL MEGSZÜNTET a „SALVUS“ gyógyvíz Korunk egyik legelterjedtebb betegsége a gyomorhurutok következtében fellépő gyomorsavtúltengés. Ennek a gyomorégéssel és egyéb kellemetlen tünetekkel járó betegségnek kiváló természetes gyógyvize a »SALVUS« gyógyvíz. Klinikai kísérletek igazolják, hogy a »SALVUS« gyógyvízzel végzett ivókúra rendszerint csak hosszadalmas diétás kezeléssel gyógyítható gyomorbetegségeknek — gyomorégésnek — pótolhatatlan gyógyszere. A »SALVUS« gyógyvízzel folyó kísérletek gyomorfekély eseteiben is feltűnően kedvező eredményeket mutatnak. A »SALVUS« gyógyvíz kiváló gyógyszer rekedtség, köhögés — asthma eseteiben is. SZTK-vényre rendelhető — Kérjen tanácsot orvosától! NÉPAKARAT ig szovjet szakszervezeti küldöttség megbeszélései a Szaktanács titkárságával ! A hazánkban tartózkodó szovjet szakszervezeti delegáció— L. N. Szolovjev vezetésével — hétfőn megbeszélést folytatott a Szaktanács titkárságával, melyen részt vett néhány szakszervezet elnöke is. ; A beszélgetés őszinte, szívélyes baráti légkörben folyt le. ; Délután P. M. Csertkova, az Ukrán Textilipari és Könynyűipari Munkások Szakszervezetének elnöke a Bőr- és Cipőipari Dolgozók Szabad Szakszervezetének vezetőivel folytatottmegbeszélést. V. Sz. Retivoj, a szovjet Gépipari MunkásokSzakszervezetének elnöke és P. I. Szinyicin, a kolomeai diesel mozdonygyár szakszervezeti bizottságának elnöke aGábor Áron Vasöntöde és Gépgyár dolgozóit kereste fel. A világ legmagasabb fája Szakértők szerint a világ legmagasabb fája Ausztráliában, a brisbanei parkban áll. A 124 méter magas gumifa korát 300 évre becsülik. Úgy látszik, a fa nem hajlandó tudomásul venni magas ko► fát, mert minden tavasszal újra kizöldül. ÉRTESÍTJÜK ügyfeleinket, hogy a VENDÉGLÁTÓIPARI anyagellátó ORSZÁGOS SZÖVETKEZETI VÁLLALAT beolvadt a VENDÉGLÁTÓIPARI ORSZÁGOS SZÖVETKEZETI KÖZPONTBA Új címünk: Budapest, VI. Bajcsy-Zsilinszky út 7. Tel.: *227—254, *426—567 Házassági rekord A házassági világrekordot egy amerikai férfi és egy amerikai nő tartja. A férfi James Williams 70 éves Iowa állambeli lakos, aki eddig 16 házasságot kötött — négy házasságot ugyanazzal a nővel. ÚJDONSÁG 1 3 DARAB , EGY PÁR TRIUMPH női harisnya KIZÁRÓLAG Verseny Áruházban Bpest, VII., Rákóczi út 12 (Sín utca sarok) A BÚTORÉRTÉKESÍTŐ VÁLLALAT Bpest, IX., Közraktár u. 32 értesíti ügyfeleit, és szállítóit, hogy folyó évi március 4-től bevezeti az ötnapos munkahetet. Ez időponttól szombati napon sem áruátvételt, sem kiadást nem eszközöl 1957. február 26.