Népakarat, 1957. június (2. évfolyam, 126–151. sz.)
1957-06-16 / 139. szám
Százezrek ebédje, vacsorája Néhány észrevétel az üzemi konyhák működéséről Azt tartja nálunk a szólásmondás: a férfit a gyomrán keresztül lehet leghamarább „megfogni”. Ez a mély bölcselet nemcsak a házasságra, hanem az üzemi konyhákra is vonatkozik. A jó konyhától nehezen válnak meg az emberek. Korszerű, szép konyhákon főznek a bányáknál, a vasas, textiles üzemekben, általában a telepített iparban, sőt az állami gazdaságok nagy részében is. Az üzemi étkezés méreteire jellemző, hogy idén legalább naponta egyszer körülbelül öt-hatszázezer ember veszi igénybe. Ha csak az átlagos 1,60—2 forintos vállalati hozzájárulást számítjuk, akkor is mintegy napi egymillió forintot (!) biztosít az állam e célra. Nem árt tehát egy kissé utánanézni: hogyan gazdálkodnak a sok pénzzel Üzemi konyháink? „Zilahy‘‘leves — zsírtalan tészta A mennyiséggel általában elégedettek az érdekeltek. Annál inkább kifogásolják a minőséget, különösen az üzemélelmezési vállalatok konyháin. Panaszkodnak az úgynevezett x-Zilahy-levesre*, amely cseppet sem hízelgő nevét a *»Valamit visz a víz* regény címének köszönheti. Sok a baj a főtt tésztákkal is. Egyik-másik szakács — roszszul értelmezett takarékosságból — úgy látszik feltalálta a „zsírtalan” tésztát. Az étkezés kulturáltsága, az ebédlők, a konyhák tisztasága sem kifogástalan. Néhol még a meszet is sajnálják a helyiségektől. A szászvári bányász társadalmi ellenőrök például joggal kifogásolták, hogy ebédlőjüket két éve nem meszelték. Több helyütt szóvátették a piszkos, gusztustalan abroszokat is. A milliós költséggel épített perecesi, alberttelepi, ormosbányai új, korszerű konyhák környéke elhanyagolt, rendezetlen. Esős időben a bokáig érő sárból jócskán jut a bakancsra, onnan meg az ebédlő padlójára. S ott aztán megállapodik — sajnos, nem is rövid időre. — Hiába, kevés a takarító — erre hivatkoznak sok helyen. Az érvelés azonban nem fogadható el, hiszen elemi követelmény, hogy ahol emberek étkeznek,tisztaságnak kell lenni! De menjünk tovább! Vajon lehet-e kulturált étkezésről beszélni, ahol az építőmunkások egymás után isznak ugyanabból az alumíniumbögréből. Vagy ahol — mint Oroszlányon — nincs elég evőeszköz, tányér, vizespohár s a mosogatás — szükségből — villámgyors, de annál kevésbé alapos. Az efféle észrevételekre rendszerint az a válasz: hiába pótolják az evőeszközöket — a munkások »ellopják*. Meg kell adni, valóban sokat elhordanak, tönkretesznek — s ez ellen elsősorban a szakszervezeti munkásoknak kell küzdeniük, szép szóval, felvilágosítással. De a konyhák vezetői részéről semmiképpen sem az a megoldás, hogy néhány ragadóskezű miatt a becsületeseket büntetik. „A forint mindenekelőtt!“ E hibák szinte kivétel nélkül a helyszínen orvosolhatók. Sok tennivaló vér azonban a felső szervekre is. Az étkezőknek körülbelül egyharmadát az üzemélelmezési vállalat látja el. (De egyre erősebb a törekvés az üzemekben: visszatérni a jobbnak bizonyult saját kezelésű konyhákhoz.) Igen sok a panasz arra, hogy az üzemélelmezési vállalat telephelyein minőségi bírálat nélkül veszik át a nyersanyagot és a különben elégséges forintnormát — kellő szakértelem híján — ésszerűtlenül használják fel. A forintnorma-elszámolás tág teret enged a visszaéléseknek. Jellemző példa: a bányászszakszervezet ellenőrei március 28-án, Várpalotán a »c*Use«-konyhán 53 kilogramm zsírtöbbletet, 15,40 kilogramm vajhiányt, 117 liter olajhiányt, 69 kilogramm rizshiányt állapítottak meg. A konyhavezető azzal mentegetőzött, neki csak forintban kell elszámolnia, az pedig »stimmelt". »A forint mindenekelőtt* — ez a legnagyobb hibája az üzemélelmezésnek. S amellett, hogy egyesek visszaélnek ezzel, az is baj, hogy a vállalatnak profitra kell törekednie. Mert mi más célt szolgál például az, hogy október után a Berentei Hőerőműnél a 6,10 forintos A-menü árét 8 forintra, a 7,60-as B-menüét 10 forintra emelték fel. Sürgős intézkedést! Bizonyára javít majd a hely- zeten, hogy mostanában többi konyhát visszaadtak gyári ke-zelésbe. Súlyos hiba azonban, hogy a Belkereskedelmi Mi- nisztérium mostohagyermekként kezeli ezeket. Nem nyújt szakmai segítséget, az üzemélelmezési vállalat dolgozóinak napi egyszeri ingyenes étkezését sem biztosítja részükre, büfé engedélyt sem ad szívesen a sajátkezelésű konyháknak, pedig annak jövedelméből is javíthatnák az étkezést. Nyilvánvaló, hogy az üzemi étkezés megjavítására sürgős minisztériumi intézkedésekre van szükség, de messzemenően segíthetnek a szakszervezetek is. A bányászok, a ruházati dolgozók, az építők szakszervezetének elnöksége a közelmúltban foglalkozott az üzemfiélelmezéssel, s a többi szakmánál ugyancsak rövidesen napirendre kerül ez a kérdés. Lassan megindul a társadalmi ellenőrzés is, amely a múltban igen jelentős eredményeket mutatott fel. S bizonyos, hogy a következetes ellenőrzés, a határozott fellépés ezúttal sem marad hatástalan. Ennek azonban elengedhetetllen feltétele, hogy a minisztériumban, s az üzemélelmezési vállalatnál se találjanak sír-, két fülekre a szakszervezetek,', a társadalmi ellenőrök észre-', vételei. Hiszen nem kisebb dologról van szó, mint több száz- ezer dolgozó napi ebédjéről, vacsorájáról , ellátásáról. Tóth Katalin ! KIS" ÜGYEK "/ Hegyi Katika 1954. március 25-én született. Féléves koráig éppúgy fázott, rugdalózottkapálózott gömbölyű, hurkás lábaival, mint csecsemőtársai. Ám az első, tipegő léptekig már nem jutott el úgy, mint a többi baba. Hathónapos korában szörnyű betegség — gyermekparalízis — bénította meg parányi testét deréktól lefelé. Lábacskái azóta nem kalimpálnak a levegőben, nem tapadják a földet, még felülni sem tud. Értelme most kezd nyiladozni — elmúlt hároméves — s már fájni is tud kis szíve, amiért ő nem szaladgálhat, mint atöbbi gyerek, az ő lábára még cipőt sem húznak soha. Katikát december óta a Cserje utcai »Heine medin” kórházban kezelik, két ízben meg is operálták. Felülni, felállni még nem tud, de némi javulás észrevehető már mozgásán. Katika most nagy bajba került. Egy időre — legalább néhány hónapra — el kell hagynia a kórházat. Rajta kívül sok száz gyerek igényli még a szakszerű ápolást, s a helyére bizony szükség lenne operációra váró, vidéken lakó kis betegeknek. Katinak is nagyon jót tenne, ha két-három hónapot családi környezetben, szerető otthon gondos ápolásában tölthetne. Csakhogy édesanyja ezt a meleg, egészséges családi fészket nem nyújthatja neki. Egyedül élő, beteges, magárahagyott nő, üzlethelyiségben lakik és kalauzi munkájából tartja fenn magát. Ha magára vállalja kislánya ápolását, akkor ki kell maradnia állásából, s nem lesz miből élniük. Otthonok, vagy speciális óvodák sajnos, jelenleg nincsenek nálunk ilyen beteg apróságok gondozására, így Katika és anyukája nem tudja egyelőre: mi is lesz? A „Kis ügyek útján keresnek most mindketten egy olyan gyermekszerető, jószívű nénit — vagy családot aki átmenetileg elvállalná Katika ápolását. Címük: Bpest, XL, Temesvár utca 1. 2-es számú üzlet,.S3- Vígh Teréz beteges, gyenge fizifcuma nő, beteges a szíve, visszeresek a lábai. Csak könnyebb munkát vállalhat. Felvonó-kezelői igazolása van — szívesen elmenne liftkezelőnek, hivatalsegédnek, portásnak, vagy — súrolás, kefélés nélkül — esetleg takarítónőnek. Aki segíteni tud rajta, értesítse őt Pest megye, Ócsa, Kossuth u. 17. szám alatt.Krupp János tízéves kisfiát keresi. A gyermek édesanyjával lakott — akitől Lipp János 4 évvel ezelőtt elvált — , január óta mindkettőjüknek nyoma veszett. Feltehetően disszidáltak. Utolsó lakásuk Budapest, VII., Dohány utca 60. sz. alatt volt. A kisfiú adatai: Lipp Ferenc, Budapest, 1947. április 2. Anyja: Nagy Mária. Az édesapa nagyon szereti a kis Ferikét, aggódik érte. Legalább balettjeit szeretne kapni róla, ha] lehet, külföldről is. Aki olvassa e sorokat és valamit tud a gyermekről, értesítse Lipp Jánost, Bp., VII., Damjanich u. 64. II. 2. szám alatt. KI -N. E. általános iskolai tanárnő- nek diplomája van német nyelv tanítására. Szakképzettségének, megfelelő beosztásban évek óta; nem tud dolgozni, láb- és gerinc-, ideggyulladása miatt. A németi nyelven kívül beszél franciául is. Szeretne alkalmazást nyerni szál-lodában, vagy másutt, ahol nyelvtudását hasznosíthatná. Címe: Bu-dapest, I., Fő u 80. I. é. S. O. S. — Liftkezelői, altiszti állást keresünk keresi édesapja Lipp Ferikét ÉPÍTŐIPARI SZAKMÁBAN JÁRTAS önálló anyagbeszerxet azonnali belépésre, jó kereseti lehetőséggel FELVESZ FŐVÁROSI XVII. VEGYESIPARI JAVÍTÓ VÁLLALAT Budapest, XVII. (Rákoskeresztúr), Pesti utca 16. 67-es autóbusz végállomásnál Telefon: 341—500/118 mp. « Nagyobbszabású lakásépítkezésünkre felvételre keresünk kőműves, burkoló, festő, asztalos és szegező lakatos szakmunkásokat. — Szervezett munkahelyeinken jó kereseti lehetőséget biztosítunk. — Korszerűen felszerelt és berendezett munkásszállásainkon díjtalan szállást, napi háromszori étkezést 710 forintért, térítés ellenében és munkaruhát négyhavi részletlevonással biztosítunk. A Családfenntartók részére napi 6 forintos különélési díjat és a 8 négyhetenkénti hazautazással felmerülő költségeket fizetjük. Munkabéren kívül 15 százalékos idénypótlékot folyósítunk. Jelentkezés helye: CM. Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat , Pécs, Rákóczi u. 50. szám. Mindenki számára akad csodálni való a Paksi Konzervgyárban Tizenkét konzervgyár látott munkához teljes iramban, s az Élelmezési Minisztérium közülük is a paksi üzemet tartja a legérdemesebbnek »sajtótárgyban«. Tisztaság, higiénia, rendezettség dolgában, az utóbbi két év alatt annyit fejlődött a gyár, hogy mármár alig lehet ráismerni. Az öreg vidéki üzem technikailag is megfiatalodott. Béres Ferenc főmérnök lelkesen magyarázza a változásokat: — Ez a zöldborsó-hántológép olyan vén, mint a nagyapám: a Nagykőrösi Konzervgyár tapasztalata alapján felújították és óránkénti termelése 12 mázsáról 30-ra ugrott. Réfli „Rundschaft“ : A nyersanyagot egymásra rakott kis ládákban tárolják, ,nem ömlesztve, így könnyebba kezelése és — ami még fontosabb — nem fülled, nemromlik meg a borsó. A kifejtett borsót sehol sem látjuk. Persze, hogy nem, mert zárt vezetékekben, szivattyúk segítségével szállítják egyik munkahelyről a másikra. Eza szivattyús anyagszállítás egyedülálló az országban. (Tavaly még nagy ládákban cipelték ide-oda a borsót — nehéz munkával, sok-sok veszteséggel) . Ambrus Ödön gyártásvezető új termékükre, az eperjamre tereli a szót. Azt magyarázza, hogyan készítik el zselészerűen a befőttet és ezzel kielégítik az angol fogyasztók igényét, ízlését. Megkóstoljuk és dicsérjük a szigetország lakóinak gusztusát, s a paksi dolgozók kezemunkáját. Az egyik régi »Rundschaft«, nyugatnémet kereskedő az idén 20 vagon konyakosmegygyet rendelt a vállalattól. Ez jó exportcikk, mivel van benne gyümölcs — a környékbeli kitűnő cigánymeggy —, magyar konyak és munka. A nyugatnémet kereskedő a gyártás ideje alatt minden évben a paksi üzemben tartózkodik feleségével és nem győz csodálkozni a kis vidéki vállalat újabbnál újabb meglepetésein. Az idén már a meggybort sem a régi négy kézi szőlőprésen sajtolják■ képesítették. Negyedannyi munkaerővel dolgoznak majd egyetlen csigaprésen, és körülbelül 15 százalékkal emelkedik a meggy föld hozatal A le(júnulis) eredmény? — Néfly kiló harminc deka Az üzemrészeket már végigjártuk, s e termelési eredményeket firtatjuk, amikorra a faluból előkerítik a gyár első emberét, Hlatky Bála igazgatót. Ahogy hamarjában faggatóra fogjuk, szemlátomást izgatott, zavarban van: — A legújabb eredmény? Négy kiló harminc deka... — Nem értem, csak ennyi? — kérdi az újságíró lekicsinylően. — Igen, igen, négy kiló harminc. Fiam született néhány órája! Az újságíró meghátrál és tudomásul veszi, hogy ehhez képest az elmúlt napokban feldolgozott 25 vagon zöldborsó valóban szerény eredmény. S az elsőosztályú és a kiváló minőségű áru 91 százalék — szemben a 30 százalékos tervelőírással. A Paksi Konzervgyár még a főzelék- és gyümölcsidény kezdetén tart, de máris több százezer forint nyereséget vall magáénak. A nyereség kérdésében egyébként már Hantos József főkönyvelő az illetékesebb. Úgy reméli, túlteljesíthetik a pénzügyi tervet és a nyereségrészesedésből egyhavi fizetés üti minden dolgozó markét. 44 raktár — és 1 mentőautó! Persze, vannak másfajta »érdekességek" is a Paksi Konzervgyárban, amin nem is a nyugati kereskedő, hanem az illetékesek ámulhatnak. A gyárnak csupán Pakson negyven helyen van raktára. Emellett árukat tárolnak még Szedresen, Kölesden, Dunaföldváron és Veszprémben is. A vállalat vezetői jól tudják, hogy az idén nincs lehetőség raktárépítésre, de azt fájlalják, hogy még a hároméves tervben sem oldódik meg égető problémájuk. Pedig csupán a raktárbérleti díj 120 000 forint egy évben, nem is szítva a szállítási költségről és az üveges befőttek töréséről. A raktárak látogatásához — ha máshoz nem is — gépkocsira lenne szükség.» Erre »keret« van, csak kocsit nem tudnak szerezni. Legutóbb felajánlottak a gyár részére egy kiselejtezett mentőautót! Hatvanezer forintba került volna csupán a javítása! A másik furcsaság a gyümölcsbeszerzésnél van. A kecskeméti földművesszövetkezet a harmadosztályú epret 2 forintért veszi meg a termelőtől és 6,7 forintért adja tovább a vállalatnak. A pestmegyei Mezőgazdasági Termékeket Értékesítő Szövetkezet az egrest 3 forintért veszi és 5,20-ért adja. Hihetetlen magas haszonkulccsal dolgoznak a szövetkezetek, holott a jogszabályok szerint csak 30— 33 százalékot csaphatnának felvásárlási áraikhoz. Ez nagyon megdrágítja a termelést, mivel a konzervek önköltségének 80 százaléka anyagköltség. A konzervgyár szívesen magára vállalná a felvásárlással járó nehézségeket, terheket, de erre nincs mód és lehetőség, mert azt mondják az illetékesek: az ipari üzem ne foglalkozzék kereskedéssel. A főzelékféléket már olcsóbban szerzi be a konzervgyár — maga köt szerződést a termelőkkel. A SZÖVOSZ még ezt a szerződéses termeltetést is rosszallja. Pedig helyes — és úgy látszik szükséges is —lenne az egészséges verseny a szövetkezet és az állami vállalat között — még ha termelőüzem is! Van tehát csodálkozni való a paksi konzervgyárban, Ilyen is, olyan is. De az utóbbi kérdések nem is annyira csodálóra várnak. Inkább az illetékesekre, pontosabban: az illetékesek segítségére. Kovács József Elnökségi fogadóórák a Szaktanácsban Hétfőn, június 17-én Vay-Witteg Miklós, a Szaktanács alelnöke fogadóórát tart az I. emeleti tanácsteremben délután 3—6-ig. (A Szaktanács címe: Budapest, VI., Dózsa György út 84.) Ipari tanulók búcsúztatója A legjobb eredménnyel végző vasipari tanulók részére szombaton délelőtt ünnepséget rendezett a vasas-szakszervezet Pest megyei bizottsága. Vári Zoltán tb-elnök köszöntötte az ifjú szakmunkásokat, majd egy idős szervezett dolgozó, Győrfi Gábor, a Mátravidéki Erőmű dolgozóinak üdvözletét és szerencsekívánatait tolmácsolta. Beszédet mondott még Pécsi János, a munkaügyi minisztérium oktatási főosztályának vezetője. A fiatalok nevében Fűzi József gyöngyösi ifjúmunkás mondott köszönetet a vasas-szakszervezetnek a kedves megemlékezésért. Az ünnepség végén a szakszervezet elnöksége a vasasok nélkülözhetetlen szerszámával, a tolómércével, valamint oklevéllel és vasas-jelvénnyel ajándékozta meg a fiatalokat. HÁNCSOLÓGÉPET keres megvételre, vagy bérbevesz, háncsoló munkát bérmunkába kiad szövetkezeteknek és kisiparosoknak ÁLLAMI VÁLLALAT Cím: Állami Gazdaságok Szerelő- és Segédipari Vállalat, Budapest, I., Bem rkp. 28. Telefon: 150—230 NÉPAKARAT Termelési kérdésekről tárgyalt a vasas-szakszervezet központi vezetősége ♦ A vasas-szakszervezet köz- X ponti vezetőségének pénteki I ülésén Török István főtitkár ♦ számolt be az elnökség mun- X kájáról. Állást foglalt, hogy a ♦ szakszervezet a közvetlen ér- Xdekvédelem mellett a terme- X lesi tömegmunkát helyezze ♦ előtérbe. Bírálta az iparveze♦ rés még mindig túlcentralizált, ♦ bürokratikus módszereit és X sürgette egyszerűsítését. X A csökkent munkaképessé- Xgű vasipari dolgozók megfe♦ lelő elhelyezéséről szólva be- X jelentette a főtitkár: tárgyal- X nak a KGM-mel, hogy e dolgozók a közszükségleti cikkek gyártásában kapjanak megfe♦ lelé könnyű munkát. ♦ Erősíteni kell a szakszerve-t Xzet tömegkapcsolatait — man-: Xdotta ezután —, az apparátus! ♦ dolgozói, főként a vezetők', s ezért töltsék idejük nagy ré-', Xszét a dolgozók között, tanács-! ♦ kozzanak a munkásokkal,! ♦ azok jogos észrevételei, javas-! ♦ fatal alapján irányítsák a! ♦ szakszervezeti munkát. Alap-! ♦ vető feladat, hogy a bizalmiak! ♦ kal megfelelően foglalkozza-! ♦ nak. ! ! Szőnyi Miklós főtitkárhe-!lyettes a vasipar termelésű helyzetét és a szakszervezeti feladatait ismertette a terme-! lési tömegmunkában. Beszá-! molt az eddigi termelési érte-! kezletekről, amelyeken a műn-', kások sürgették a produktív és improduktív dolgozók ard- nyáriak megjavítását, az tíze-j mek nagyobb önállóságát, ott felvetették a termelés szerve- ! zésének hibáit. Mindent meg kell tenni, hogy a termelési ér-! tekezleten elhangzó javasla- tok megvalósuljanak. A munka versenyről szólva kijelentette: verseny ott le-! gyen, ahol annak anyagi fel-! tételei adva vannak. Az ön-í kéntességét be kell tartani, a bérezés ösztönözzön a ver- senyre. A munkások kollektí-4ávája maga döntsön arról, mi- J íyen célért indít versenyt. Kapjon helyet az egyéni kez- deményezés. A munkaverseny! no o monmríc.offro ínamtri'i’l-tom 4 elsősorban, hanem a minőségi munka, a selejtcsökkentés, a gyártás- és gyártmányfejlesztés, az anyagtakarékosság legyen a fő célja. A vállalások az adott szón alapuljanak, a versenyt a termelési értekezlet értékelje és az ítélje oda a jutalmakat is. A nagyszámú hozzászóló alátámasztotta, hogy a felvetett kérdésekben sürgős intézkedésre vagy vizsgálatra van szükség. Javasolták, hogy a legközelebbi központi vezetőségi ülés főként az eléggé elhanyagolt munkavédelmet, az ipari megbetegedések megelőzését vegye napirendre. HATVAN ÉVE, 1997. június 12-én a magyarkönyvkötők legény- és segélyegyletének tagjai találkozóig tartottak. Elhatározták, hogy megalakítják a Magyar Könyvkötők Szakszervezetét. Azóta hat évtized telt el. Az alapig tagok már nem élnek, sokat közülük a Horthy-fasizmusalatt áldozták életüket a munkásmozgalomért, a nagyobb • kenyérért folyó harcban. Tisztelet és megbecsülés ezeknekaz elvtársaknak. ] Tanítványaik, követőik nem • egyszerűen folytatják elődeik • munkáját, hanem továbbfejlesztői a hatévtizedes mozgalomnak. Ma már a grafikai ■unióban, a Nyomda- és Papíripari Dolgozók Szakszervezete keretében fáradoznak a szocializmus építéséért. Az évfordulóról szombaton este bensőséges ünnepség keretében emlékezett meg a nyomdászszakszervezet könyvkötő szakosztálya, ahol jutalmakat és kitüntetéseket kaptak a szakma legjobbjai. Az ünnepségen Kisházi Ödön, munkaügyi miniszter is megjelent. A jubiláló munkásokat Lovas Ferenc, a szakszervezet központi vezetőségének tagja köszöntötte. 1957. június 16