Népakarat, 1957. július (2. évfolyam, 152–177. sz.)
1957-07-02 / 152. szám
Miért megy tönkre sok házasság? Egy válóperes bíró jegyzetei A Központi Statisztikai Hivatal és az igazságügyi minisztériumi statisztikai csoport közzétett és a nagy nyilvánosság számára is hozzáférhető statisztikai adatai betekintést nyújtanak a válások számának alakulásába. A száraz számadatok a legkomolyabb figyelmeztetésül szolgálnak társadalmunk számára. Míg 1938-ban a bírósághoz érkezett házassági bontóperek száma 8386 volt, ez a szám állandó emelkedés után 1955- ben 18 583-ra emelkedett. 1956- ban a válások száma pedig azért csökkent »csak« 16153-ra, mert az év utolsó negyedében a bíróságok nem fejtettek ki érdemi működést. Az 1955-ben jogerős ítélettel felbontott házasságok aránya 1938-hoz viszonyítva 281 százalék. A válási statisztikában elsősorban Budapest vezet, melyre a válópereknek több mint 40 százaléka esik, szemben a vidékkel. Az 1955-ben elvált férfiak 55,1 százaléka munkás, 27,5 százaléka értelmiségi származású volt. Mint válóperes bíró, azt tapasztalom, hogy vannak bizonyos tipikus, újra meg újra visszatérő társadalmi okok, melyek a válás irányában hatnak. Úgy gondolom, hogy ezeknek ismertetése és felismerése a társadalmi megelőzés lehetőségét fokozná. A sokrétű probléma legfontosabb társadalmi okait tárgyaló cikkemnek ez a célja. 1. A dolgozó nő problémája Társadalmi rendszerünk vívmánya, hogy a nők a férfiakkal egyenlő feltétel mellett vállalhatnak munkát. A nő gazdasági függetlensége megszüntette a mindenáron való férjhezmenés lázát, s a női nem férfiakkal szembeni anyagi kiszolgáltatottságát, lehetővé tette a valóban szabad, csak érzelmi szálaktól motivált házasságkötést. A nők anyagi függetlensége azonban a házasságok stabilitására többirányú kihatással van. A »dolgozó nő« — azért írom idézőjelben, mert a magam részéről a háztartásban dolgozót is annak tartom, itt tehát a dolgozót munkavállaló értelemben használom — hamarabb megelégeli férje esetleges hibáit és gyorsabban adja ki az útját, mint háztartásbeli társa. Ha ezek a hibák valóban súlyosak, talán ez még nem is tekinthető hátrányos következménynek. A baj ott kezdődik, hogy kisebb, áthidalható nézeteltéréseknél is a dolgozó nők gyorsabban nyúlnak a szakítás fegyveréhez. A dolgozó fél többet van együtt munkatársaival, mint házastársával. A gyakori együttlét és a közös munka a munkatársak között feltétlenül bizonyos lelki-szellemi kapcsolatot hoz létre. Ha ez a szimpátia formáját öltött kapcsolat oly erős lesz, hogy a munkahelyen kívüli találkozásokhoz is vezet, a házastárs tudta nél kül, akkor kopogtat az ajtón az érzelmi elhidegülés, a házasságtörés és a válás. Elsőrendű családpolitikai érdek annak biztosítása, hogy a házastársak családi élete ne csupán az esti lefekvés előtti félórás beszélgetésben merüljön rá. Az utóbbi időben sok történt ez irányban, a korábbi túlzott társadalmi elfoglaltság a családi élet nagy tehertétele volt, s bár szándékától függetlenül tág lehetőséget engedett törvénytelen szerelmi kapcsolatok létrejöttének. Egy megrendítő személyes élmény Megrendítő személyes élmény is kötelez arra, hogy a probléma napjainkban különönös időszerűségére a figyelmet ♦ újra és újra felhívjam. Talán ♦ egy évvel ezelőtt egy nagyon bájos és nagyon szomorú, háromgyermekes asszony vált perét tárgyaltam. A férj, aki egy alkalommal sem jelent meg a tárgyaláson, gépírónő-jével — a tanúk szerint egy félvilági nővel — egy gyönge pillanatában viszonyt kezdett, s a nő többé nem engedte Jolt a karmai közül a jól keresőt mérnököt. Egy szép napon aj férfi megszökött családjától és az ország másik részén élet- közösségre lépett szeretőjével. A szerelmében és szereteté-% ben megalázott, megcsalt fele- ség indította meg a válópert. * Ennyit tudtam meg róluk a tárgyalóteremben. Fél évvel később a véletlen a vonaton hozott össze az aszszonnyal. Feketében volt és a kisírt szemű hitves talán úgy érezte, hogy nekem, aki a törvény jogánál fogva ismerője letteméletük egy részének, el kell mondania a befejezést is. »A válás nem oldotta meg a problémát. Férjem egy idő után megbánta tettét és kellőképpen értékelte, hogy mit dobott el, és mit kapott érte cserében. A nő is megcsalta, és a férjem számára kín lett az élet. Szegény, úgy érezte, hogy bűnére nincs bocsánat, s amit elrontott, jóvá tenni nem lehet többé. Nem jött vissza, és már nem is fog soha. Férjem helyett csak ez a bocsánatkérő levél érkezett, és az az utolsó üzenet, hogy minket szeretett« — zokogta bele csendesen az asszony kimondhatatlan fájdalmát a vonat egyhangú zakatolásába. Az öngyilkos férj temetésére utazott... 2. Általános erkölcsi lazulás A kapitalista társadalom szülötte a két nem külön erkölcse, mely szerint a férfinak mindent szabad, ugyanazért a nőt megvetik. A női nem emancipációját a nők egy része olyan téves értelemben fogja fel a nemi erkölcs lerén, hogy most már a nőknek is »mindent szabad« a házasságkötés előtt éppúgy , mint utána. A nemek szabadságának ez a merőben vulgáris felfogása lényegében a hímnem korábban elismert erkölcsi felelőtlenségének kiterjesztése a nőkre, valójában a szekszuális anarchia hitvallása, melynek semmi köze nincs a nemi életre vonatkozó szocialista felfogáshoz. A szocialista államok alkotmánya deklarálja a házasság és a család intézményének, mint a nemek kapcsolata leghelyesebb formájának védelmét. A házastársak egymás iránti köteles hűségét az erkölcsön túlmenően előírják a családjogi törvények is. Nézetem szerint az erkölcsi szabadságnak a szabadossággal, fegyelmezetlenséggel, szekszuális anarchiával való összetévesztése ellen a tömegszervezeteknek, elsősorban a nőszervezeteknek a leghatározottabb harcot kellene kezdeni, mert az első egy jobb élet ígérete, az utóbbi a polgári társadalom erkölcsi rothadásának hátramaradt kísértete. Sürgősen pótolni kell azt is, amit az iskolai oktatásban a szocialista szekszuális erkölcsre való nevelésben elmulasztottunk. Én úgy látom, hogy az élet egy legdöntőbb területén, a szekszuális és a házaséletre való előkészítésben ifjúságunknak közel sem adtuk meg a kellő mértékű segítséget. Amíg nem töltjük be a nemi erkölcs vonatkozásában elméletben és gyakorlatban meglevő űrt, nem remélhetjük a válások számának lényeges csökkenését. Dr. Bakács Tibor, a Veszprém megyei bíróság tanácsvezetője (Folytatjuk. Következik: Az iszákosság. A lakásviszonyok; Az anyósprobléma; A könnyelműen kötött házasságok.) 1951. július 2 Budapestre érkezett dr. Lothar Bolz Dr. Lothar Bolz, a Német Demokratikus Köztársaság miiniszterelnökhelyettese és külügyminisztere július 1-én déliben külön repülőgéppel Budapestre érkezett a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között kötendő konzuli egyezmény aláírására. Fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent: Sebes István külügyminiszterhelyettes, Rudolf Helmer, a Német Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete, Rostás István, a Magyar Népköztársaság berlini nagykövete, a magyar és a német tárgyalódelegációk tagjai, valamint a Külügyminisztérium felelős tisztviselői. Meghosszabbították a magyar—angol árucsereforgalomban az árucikklista érvényét az 1.COD. június 7v-én kötött magyar—angol árucsereforgalmi megállapodás három évre szól. A megállapodás értelmében a két ország között szállításra kerülő árucikkek listáját évenként állítják öszsze. Június 25-ére Londonban illetékes magyar és angol kormányszervek között megállapodás jött létre, hogy az 1956-ban elfogadott árucikklista további egy évre érvényben marad. Ennek alapján Magyarország textilféleségeket, konfekcióárut, háziipari termékeket, elektromos, optikai és finommechanikai cikkeket, rádiókészülékeket, vegyianyagokat, hengerelt árut, valamint mezőgazdasági termékeket szállít Angliába, ahonnan textilnyersanyagot és készárut, vegyianyagokat, fémeket, hengerelt árut, ipari gépeket és berendezéseket, mezőgazdasági termékeket vásárolunk. A Hot jazz-kabaré a Fasor Színpadon Zigmunt Wichary vezetésével sajátos összeállítású, kama■a-méretű jazz együttes látogatott hozzánk, s mutatkozott be sikerrel a Fasor Színpadon. A zongora, gitár, gordon, dob, trombita, pózán, klarinét öszszeállítású, héttagú együttes tagjai az angol, fontosabban a léger jazz levegőjét, ritmusát műfajait elevenítik fel, műveik — együttesen és külön küön rendkívül nagy hangszertudással, jó érzékkel. Segíti az együttest ebben szép hangú élvér szólóénekesnője, Elizabeth Charles, aki — hiába — nemcsak elsajátította, jó erőkkel megtanulta, hanem néger származása révén a bölcsőből hozta magáival a néger dallam és ritmus lényegét. Kedvesen egészíti ki a műsort Anna Sobolewska lengyel ironika néhány paródiája. Kevésbé sikerültek: René Glaneau francia sanzonjai, ameyeket a nyelvi tökéletesség ellenére nem érezhettünk igazán franciának, inkább utánérzésnek, sőt, helyenként utánzásnak. Több hasonló műfajú külföldi vendégegyütes után elmondhatjuk: ilyen jó még nem járt nálunk. Valamennyi szólista — túlzás nélkül mondható — művésze hangszerének. Mindennek ellenére felmerül az emberben a gondolat: szép és kitűnő mindez, node mégsem eredeti, mégiscsak pótlása, másolása az eredetinek, a néger jazznek. Nem egészen indokolt azonban ez a fenntartás ma, amikor eredeti együttesek ebben a műfajban nemigen kerülhetnek el sem Lengyelországba, sem hozzánk, a jazz, közelebbről az eredeti néger ritmikájú jazz iránt viszont ma kétségkívül általános az igény világszerte. A Hot jazz-kabaré szép, jó, a maga műfajában magas színvonalú műsort ad, érdemes meghallgatni. Kivált műsoruk második fele kitűnő. (rajk) Utazás a világzűrben a Majakovszkij Színpadon Ha másutt nem, legalább a nyári szabadtéri színpadon szállítsa le a kritikus az igényeit annyira, hogy ne kívánjon többet, mint jól mulatni, gondja feledten szórakozni. Mércéje ezen túlmenően legfeljebb a jó ízlés legyen. Ilyen »normákkal« mérten a Majakovszkij Színpad nyitó műsora nagyjában-egészében kiállja a próbát. Jó és gyenge számok egymást váltogatják, de az összbenyomás végül mégis a jobbik oldalon húzza le a mérleget, melybe a műsor összeállítói ilyen súlyokat helyeztek. A tolmács című egyfelvonásos bohózatot Salamon Bélával a főszerepben és Horváth Tivadar magánszámát, a Rock and Roll paródiát, azért említjük elsőknek, mert mindkettő a Vidám Színpad műsorában szerepelt korábban és így sikerük már kipróbáltnak tekinthető. Szintén láttuk már, de örömmel láttuk ismét A két Cziáki akrobatikus mutatványát, melyben az ügyesség szellemmel és ízléssel társul. Bellák Miklós magánszámaiból az első tetszett jobban. S végül mulatságos és ötletes volt a műsort záró kisoperett, melyben Kiss Manyi, Mezey Mária, Feleki Kamill fellépése volt a siker záloga. Kár, hogy a darabocska a nagy lélegzettel vett kezdet után kifullad és kicsit sután fejeződik be. Nem talált közönségvisszhangra az atomrobbantásról bemutatott erőszakoltan »politizáló« jelenetecske és bántóan giccses, felületes és hazug a bécsi mulatóban játszódó honvágy-pantomim. A Holéczy-együttes műsorából kevesebb: több lett volna. A műsor címe: Utazás a világzűrben. Ennek jegyében játszódik a műsort indító keret, melyről azonban a műsor összeállítói később, sajnos, megfeledkeztek, s az »utazás« elsikkadt. Kár érte, mert sok lehetőség rejlett még benne. Hanem azért, mint mondottuk, egészében mégsem mulattunk rosszul. (bogáti) „Csoda az Állatkertben“ — bosszúság a nézőtéren Kétrészes, »boszorkányos jazzrevű«-t hirdet az Állatkerti Szabadtéri Színpad plakátja, de azok, akik — jóhiszeműen — az agyoncsépelt sablonoktól eltérő, vidám, s amellett igényes szórakozást várnak ettől a csábító című produkciótól — alaposan csalatkoznak. A »Csoda az Állatkertben« nem csodás, még kevésbé boszorkányos, sokkal inkább unalmas, bágyadt vegyes felvágott ... Nem éri el egy alkalmi esztrádműsor színvonalát sem, pedig a rendező Budapest Hangversenyiroda sorozatosan kívánja játszani. Már a plakát is enyhén cvAntos +n nozrt Szabályos szereposztást közöl, azt a hiedelmet keltve, hogy összefüggő meséjű, új, a szabadtéri színpad számára írt nyári játékban lesz részünk. Helyette kapjuk a Magyar Rádió — egyébként kitűnő — tánczenekarát Zsoldos Imre vezetésével, Kabos Lászlót minden esztrádszínpadot többszörösen megjárt paródiáival, néhány énekest, köztük a kitűnő, s a műsorból ki is emelkedő Gencsy Sárit, a műsor végére nagy nehezen beérkező, az előző »János vitéz« előadástól fáradt Sárdy Jánost, Mednyánszky Ági ízetlen Marina Vlady-utánzatát, a műsoron »új fiú« névvel feltüntetett, valójában nem sok újat ígérő Keméndi Andrást, egy alkalmilag toborzott gyenge balettcsoportot, erősen vitatható képességű női vokál-kvartettet, a jobb sorra érdemes Csonka Endrét és Hlatky Lászlót — állatbőrbe bújtatva, mindehhez pedig egy erőltetten szellemeskedő keretmesét, amely arra lenne hivatott, hogy igazolja a címben ígért csodákat és boszorkányságokat — sajnos, eredménytelenül... Mindent összevéve: a Budapest Hangversenyiroda, amelyet a könnyű műfajú előadások nívójának emelésére hoztak létre, ezúttal nem igazolta a hozzáfűzött várakozásokat. (gazul) A NYÁRI SZÍNPADOKRÓL NÉPAKARAT A tennivalók előtt BEFEJEZŐDÖTT az országos pártértekez- let. Határozata, vitájának anyaga sok tízezer összejövetel és beszélgetés tárgya lesz; a kommunisták igazát, politikájának helyességét tárgyalják meg a milliók. A pártértekezlet munkamegbeszélés volt, amely, pontos napirendje ellenére, módot adott arra, hogy a tanácskozók mindegyike a maga és küldői problémáit vesse fel, s ezek a részproblémák úgy álltak össze teljessé, hogy megtalálható benne az ország minden gondja s terve. Ugyanez áll a határozatra is. A pártértekezlet hangjának józanságát, felelősségérzetét és bátorságát adja vissza, azt a hangulatot, amelyet Kádár János így jellemzett: “A heves vita rendkívül hasznos volt.« A fő kérdésekben való teljes egyetértés jellemezte a pártértekezletet, de a felszólalásokból kiderült, hogy vannak olyan kérdések is, amelyeknek megvitatása hasznos volt, mert e kérdések eleven, tevékeny vitában tisztázódtak. AZ ELLENFORRADALOM súlyos törést jelentett abban a történelmi fejlődésben, amely a magyar nép útját jelenti 1945, a felszabadulás óta. A forradalmi munkás-paraszt kormány és az újjászervezett párt állt az élére a munkásosztálynak, a forradalmi erők ellentámadásának; csak így léphettünk vissza a jó útra, a nép felemelkedésének, a szocializmusnak az útjára. A forradalmi munkás-paraszt kormány a magyar nép szabadságának, a szocializmus és a béke ügyének védelmében járt el, amikor a varsói szerződés értelmében a szovjet kormánytól fegyveres segítséget kért az ellenforradalmi támadás leverésének meggyorsítására; ez mentette meg az országot a polgárháborútól és az országot, Európát, a világbékét a háborútól. Az országos pártértekezlet határozatának ezt megállapító része nemzeti történelmünk fontos okmánya: tömörségében, lényeget megállapító pontosságában összefoglalja a hazafiak világos véleményét az ellenforradalmi támadás veszélyeit és leverésének sorsfordító jelentőségét illetően. A HOLNAP FELÉ mutat természetesen a pártkonferencia és határozatának legtöbb része. De marxista-leninista módon nem lehet előrepillantani, ha nem mérjük fel az eddig megtett utat is. Itt van a közelmúlt. »A párt nem engedheti meg, hogy teret kapjon az éberséget elaltató hangulat, olyasféle illúzió, mintha nem nyolc hónappal, hanem nyolc évvel ezelőtt lett volna ellenforradalmi felkelés hazánkban« — szögezi le a határozat; ebből pedig világos, hogy tennivalónk zöme a munkásfiatalok erősítése, a párt és vezető szerepének megerősítése terén vár reánk. Félreérthetetlenül ítéletet mondott a pártkonferencia az ellenforradalmi támadásban áruló szerepet játszott Nagy Imre—Losonczyféle revizionista csoport felett; következetes harcot hirdetett minden maradvány ellen, amely a revizionizmus, a »nemzeti kommuniz- mus«, a nacionalista szemlélet üledékeként ♦ megmaradt és árthat. S határozottan fellépett az értekezlet s a határozat is a marxizmus— leninizmus dogmatikus kezelése és az annak következményeképpen jelentkező szektás politika újjáéledése ellen. A pártegységet rendkívüli módon megerősítette a pártértekezlet, s ennek egyik legfontosabb forrása az, hogy egyszerűen, közérthető módon szólt erről a kérdésről is. Megszívlelendő, amit Kállai Gyula mondott a zárszóban: »... jobbra és balra folytatott harcban egyaránt kell védeni a párt egységét. A nagyobbik veszély a revizionista, a jobboldali, ellenforradalmi veszély, de nem védi a párt egységét az, aki csak az egyik oldalra üt, mert a pártegység csak a ........................................................................................... mindkét irányzat elleni következetes harc útján valósítható meg és biztosítható.A PÁRT ÉS A TÖMEGEK KAPCSOLATAIRÓL szóló fejezete a határozatnak nemcsak azért a legjelentősebb, mert ez a kérdés a kulcsa további sikereinknek, hanem azért is, mert itt kell a legtöbbet — és leghathatósabban — tennünk. S amit itt mond a határozat a szakszervezeti munkáról, a magyar szervezett munkások számára feladatok régióját jelenti. Lenint idézi a határozat: »A szakszervezetek a kommunizmus iskolái.« Ezt betölteni, a munkásfiatalok egyik legfontosabb támaszává válni: hatalmas munkaprogram a szakszervezetek, a legfontosabb tömegszervezetek számára. Meggyőződésünk, hogy a párthatározatnak a szakszervezetekre vonatkozó része elemző gondolkodásra ébreszti és új, munkában jelentkező fellendüléshez segíti a szervezett munkások hatalmas mozgalmát."CSAK AZ ELSŐ GONDOLATOKAT bohítjuk itt ki a pártértekezlet után; természetes hát, hogy teljességre, az értékelés egészére nem vállalkozunk még. Mégis helyes, ha külön is kiemelünk egy olyan gondolatot, amely gyakran felmerül vita, beszélgetés közben. A múlt hibáinak és az ellenforradalomnak a viszonyáról van szó. Hadd idézzük e kérdésben Révai Józsefet: »...különbséget kell tenni az ellenforradalmi árulás és a szocializmus építése közben elkövetett hibák között. Ez nem jelenti Rákosi és Gerő elvtársak »rehabilitálását«. Nem lehet elfeledkezni arról a tényről, hogy az ő vezetésük alatt érkezett el a párt egy olyan szituációhoz, amelyben, ha két hétre is, de elveszítettük a hatalmat ...« Nem szitkozódásra, hanem a hibák olyan mély és kíméletlen, de minden demagógia és provokáció nélküli elemzésére van tehát szükség ebben a kérdésben is, amely megbecsüli és kellő helyreállítja a felszabadulás utáni eredményeinket és tisztelettel adózik annak a csodálatos munkának, amelyet a magyar milliók végeztek az 1045-ben kivérzett, lerongyolt ország felvirágoztatása érdekében. A munka, az ország felvirágoztatása, a szocializmus építése, a tragikus közjáték, az ellenforradalmi támadás leverése után folytatódik. Az a vázlatos — bár a lényeges kérdéseket minden téren érintő — program, amely a határozatban »A párt gazdaságpolitikájának legfontosabb kérdései« cím alatt található, biztos reményt ad a jelenlegi helyzet állandó és ütemes javulására. »A gazdasági kérdések jó megoldása a politikai hatalom további erősítésének és az életszínvonal emelésének alapvető feltételek — szögezi le a határozat. Ez azt jelenti, hogy a kommunisták tevékenységének egyik legfontosabb tere a gazdasági munka, úgy segíteni a népgazdaság fejlődését, hogy a helyes vezetés mindenkor a realitásoknak és az ország adottságainak megfelelően tervezzen és legyen figyelemmel a gazdaságosságra is. Ami a gazdasági élet egyik sokat vitatott alapkérdését illeti, a pártkonferencia leszögezte: szocialista országot építünk, tehát nem lehet lemondani az állami, központi irányításról, ez azonban nem azt jelenti, hogy nem küzdünk a központosítás bürokratikus tendenciái ellen a helyi önállóság fejlesztésével. A PÁRTÉRTEKEZLET UTÁN a határozatok megvalósítása következik, a munkás hétköznapok további sora. A határozat a tennivalók özönét adja, mindannyiunkon, a magyar nép egészén áll, hogy a kommunisták, a párt mutatta úton úrrá legyünk a gondokon s új, eredményben, gazdag lapokat jegyezzünk népünk történetkönyvébe. A