Népszava, 1959. január (87. évfolyam, 1–26. sz.)

1959-01-01 / 1. szám

Dobi István kitüntetése 60. születésnapja alkalmából Az MSZMP Központi Bizottsá­ga és a forradalm munkás-paraszt kormány javasla­tára a Népköztár­saság Elnöki Ta­nácsa Dobi István elvtársnak, az El­nöki Tanács elnö­kének 60. születés­napja alkalmából az állami és társa­dalmi élet vezető posztjain szerzett kiemelkedő érde­mei elismeréséül a Magyar Népköz­­társaság Érdem­rendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést Kiss Károly, az Elnöki Tanács el­nökhelyettese, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja szerda délben 12 órakor az Or­szágház Munkácsy­­termében nyújtotta át. A kitüntetés átadásánál je­len voltak: Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára, államminisz­ter, dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal, a kormány első elnökhelyette­se, Kállai Gyula és Marosán György államminiszterek, Biszku Béla belügyminiszter, Fock Jenő, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Somogyi Miklós, SZOT elnöke, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagjai, Ko­mócsin Zoltán, az MSZMP Po­litikai Bizottságának póttagja, Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára, az Elnöki Tanács több tagja, a forradalmi munkás-paraszt kormány tagjai, Vass Istvánné és Dinnyés Lajos, az ország­­gyűlés alelnökei. Dobi István elvtárs tisztele­tére 60. születésnapja alkalmá­ból a Magyar Szocialista Mun­káspárt Politikai Bizottsága szű­kkörű baráti ebédet adott. Az ebéden Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára köszöntötte Dobi Istvánt, majd Dobi István elvtárs válaszolt a pohárkö­szöntőre. Az MSZMP Központi Bizottsága és a forradalmi munkás-paraszt kormány üdvözlete Kedves Dobi elvtárs! A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága és a Magyar Népköztársaság for­radalmi munkás-paraszt kor­mánya őszinte szeretettel és tisztelettel köszöntik Önt 60. születésnapján, mint a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökét, a dolgozó parasztság hű fiát és népünk kiváló képviselőjét — a kom­munisták hűséges harcostársát. Az Ön életének dolgos és harcos évtizedeire a megbecsü­lés és tisztelet érzésével te­kint népünk minden igaz fia. Ez a harcos élet szocialista építőmunkánk egyik legfonto­sabb alapjának igazát példáz­za: a harcot vezető munkás­­osztály és a vele szövetséges dolgozó parasztság összefor­­rottságát. A magyar dolgozók a nép felszabadulásának és felemel­kedésének ügyéért tántorítha­­tatlanul küzdő igaz embert is­mertek meg önben, aki életét kora ifjúságától kezdve a nép szolgálatának szentelte. Nem­­csak szegényparaszti származá­sa, nemcsak a nehéz munká­ban töltött élete, hanem tuda­tos politikai tevékenysége is elszakíthatatlanul a dolgozó parasztsághoz, s annak egyet­len igaz barátjához, a munkás­­osztályhoz fűzi. Már 21 éves korában a magyar Vörös Had­sereg soraiban harcolt, s egész életére elkötelezte magát an­nak az eszmének, amelynek diadalra juttatása a dolgozó milliók számára a szabadságot, az emberhez méltó életet, a boldogságot biztosítja. A Horthy-rendszer brutalitá­sai ellenére, fenyegetés és ül­döztetés közepette, tanította a szegényparasztságot, szervezte a szegényparasztok háborúel­lenes fellépését. A fasizmus embertelen évtizedeiben keres­te és megtalálta a jó utat: a kapcsolatot a munkásosztály­hoz és forradalmi pártjához. A felszabadulás után válto­zatlan odaadással folytatta azt a munkát, amelyet élete cél­jául választott. Egyre maga­sabb — s ezzel egyre nagyobb felelősséggel járó — posztokon vette ki részét a közügyek in­tézéséből, munkálkodott a nép javán. Korunk nagy és győzel­mes eszméjének, a szocialista építésnek fáradságot nem is­merő szolgálata vívta ki az ön számára népünk megbecsülé­sét, amely a legmagasabb köz­jogi méltóságba, az Elnöki Ta­nács elnöki tisztjébe emelte. Amikor 1956 őszén veszély­ben volt a néphatalom, az im­perialisták által szított és a belső reakció által kirobbantott ellenforradalom dúlása idején ön, kedves Dobi elvtárs, nagy­szerű és példamutató magatar­tást tanúsított, megingathatat­lanul őrt állt a munkás-pa­raszt hatalom, a kivívott nép­­szabadság és népjogok, a szo­cialista építés védelmében. Hivatali elfoglaltsága ellené­re ön ma is gyakori vendég a falvakban, a termelőszövetke­zetekben, parasztemberek megbeszélésein és otthonában. Meggyőződéssel hirdeti a fel­ismert és a magyar falvakban egyre szélesebb körben terjedő igazságot­ dolgozó parasztsá­gunk felemelkedésének, gazdag és kulturált élete megteremté­sének egyedüli célhoz vezető útja a szövetkezés, a nagyüze­mi közös gazdálkodás. Ma, 60. születésnapján meg­érdemelten irányul ön felé az egész dolgozó nép szeretete és ragaszkodása, a kommunisták teljes testvéri bizalma és mély megbecsülése. Engedje meg, kedves barátunk és harcostár­sunk, hogy születésnapján a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága és a Magyar Népköztársaság forra­dalmi munkás-paraszt kormá­nya, valamint egész dolgozó népünk nevében szívből kö­szöntsük önt. Kívánjuk, hogy sok-sok éven át jó egészség­ben, változatlanul töretlen lel­kesedéssel végezze egész né­pünk javát szolgáló munkáját A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG FORRADALMI MUNKÁS-P­ARASZT KORMÁNYA Budapest, 1958. december 31. (MTI) kormány, s a magam nevében forró üdvözletemet küldöm önnek. Kívánok önnek jó egészséget és hosszú életet. Kí­vánom, hogy újabb sikereket érjen el Magyarország szocia­lista építésének nagyszerű ügyében. MAO CE-TUNG JV. Hruscsov, K. Vorosilov, Mao Ce-tung üdvözlő távirata Dobi István elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének Kedves Dobi Elvtárs! Hatva­nadik születésnapja alkalmá­ból fogadja a Szovjetunió Kommunista Pártjának Köz­ponti Bizottsága, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnök­sége, a Szovjetunió Miniszter­­tanácsa és az egész szovjet nép forró üdvözletét. A szovjet em­berek úgy ismerik önt, mint a dolgozó magyar nép hű fiát, aki minden erejét a Magyar Népköztársaságban a szocializ­mus építésének szenteli. Nagy­ra értékeljük az ön tevékeny­ségét, amely államaink és né­peink közötti testvéri barátság fejlesztésére és erősítésére irá­nyul. Teljes szívünkből kívá­nunk önnek jó egészséget, hosszú életet és további sike­reket a magyar nép és az egész szocialista tábor javára. N. HRUSCSOV K. VOROSILOV * Dobi István elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének Hatvanadik születésnapja al­kalmából a kínai nép, a kínai­ ­í 1959. január 1 Magyar—koreai árucsereforgalmi megállapodás Szilveszter napján Budapes­ten aláírták az 1959—61. évek­re vonatkozó magyar—koreai hosszúlejáratú árucsereforgal­mi és fizetési megállapodást Ennek alapján Magyarország a többi között alumínium acélkábelt, alumínium tömböt műszereket, vegyianyagokat, gépeket és felszereléseket szál­lít Koreának, színes­fémek, karbid és mezőgazdasági ter­mények ellenében. Az iskolában Egy tanítónőtől hallottam az alábbiakat. Az általános iskola máso­dik osztályába járt Ági és Éva. Ági szőke hajú, fehér bőrű, kényes kis jószág volt, akinek a nyelve is alaposan fel volt vágva. A törékeny kisleány­ban erős hajlam élt arra, hogy társaival csodáltassa magát. Feleléskor vagy tíz percben mindig azt leste, milyen ha­tást váltanak ki szóvai a töb­bie­­é­ből. Éva szeghajú, sötét szemű kisleány volt, kissé félszeg, visszahúzódó, aki égő szem­mel figyelte Ági nagy sikereit. Ági ugyanis a szünetekben öt-hat kislánytól körülvéve kérkedett a babáival, a lehú­zás babakocsijával vagy a filmvetítőjével. Egyik szombaton a nagy szünetben jóízűen majszolták a vajas és zsíros kenyereket. Ági fent ült a pad tetején, körü­lötte csodáini. Szavait tátott szájjal figyelték. — Holnap, vasárnap, kórház­ba megyünk. Bizony! — hang­súlyozta elnyújtva, éneklősen. — Apukám vett egy Pannónia motort. Bizony! A motor fel­borult, és apukám eltörte a lá­bát. Bizony! Hófehér mentő­kocsin vitték a kórházba. Vi­szünk neki tyúklevest meg NAGYÜZEMI GYÁRTÁSBAN új típusú mágneskapcsoló és motorvédő sorozatot ad át az iparnak a Ganz Kapcsolók és Készülékek Gyára. Ez az új mágneskapcsoló exportképes, mert a jelenleg használt olajos motorvédő kapcsolókkal szemben előnye, hogy tűzveszé­lyes üzemekben is üzembiztosan lehet felhasználni. A jövőben elkészülő szerszámgépeket is már ezekkel a kapcsolókkal szerelik fel kis mérete és négy-ötszörös élettartama miatt. Kisgyörgy János elektrotechnikus a VMT 25 típusú motorvédő kapcsolót hitelesíti (Novotta Ferenc felvétele) BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNNAK KEDVES VENDÉGEIKNEK AZ ERZSÉBET SZÁLLÓ ÉS ÉTTEREM DOLGOZÓI ■ÉPSZAVA ÉS neon házikrémest. Bizony! Tudjátok meg! Aztán viszünk még neki Kékdarut, mert azt szokta szívni hosszú szipkából. Bi­zony! A legszebb kórházban fekszik... Tovább azonban nem foly­tathatta. A szeghajú Éva, aki a szomszéd padsorból égő szemmel figyelte, lángoló, arc­cal előugrott, és teljes izga­lommal kiáltotta: — Tudd meg! Az én apukám is fog venni Pannóniát! Az ő motorja is fel fog borulni! Az ő lába is el fog törni! Őt is hó­fehér mentőkocsin fogják a legszebb kórházba vinni. Tudd meg! Vasárnap én is viszek majd neki tyúklevest, házi krémest men Kékdarut! Tudd meg! — kiáltotta, miközben a keserűség maró könnyei végig­peregtek kipirult arcocskáján. Fehér Tibor A villamoson A zsúfolt villamosra csinos fiatal nő száll fel a Margit-híd budai hídfőjénél. Fehér mackóruhás kis hölgyet emel maga előtt. — Anyu, én az ablakhoz akarok ülni — közli határozott óhaját a csöppség. — Jó, kislányom — mondja a mama és tétován néz körül. A tömött kocsiban a dolog nem olyan egyszerű. A kislány nem elégszik meg ennyivel, nyomatékosan meg­sürgeti az ügyet. Mivel az ilyen angyali kis zsarnokok óhaja parancs, a következő pillanat­ban már két férfi is felemel­kedik, hogy átadja a helyét a kis hölgynek. Az édes kis fehér mackó kényelmesen elhelyezkedik, sőt, hogy jobban lásson, feltérdel az ülőhelyre és úgy tekinget kifelé. Mamája szelíden meg­fogja és az ölébe veszi. Bizo­nyára azért, hogy ne tekintse a kislányt jegyváltásra kötele­zett utasnak a kalauz. Az éber kalauz bácsi azon­ban alighanem más vélemé­nyen van, mert mikor a csinos mama pénzt vesz elő táskájá­ból és így szól: »­Kérek egy átszállót«, jó pszichológiával nem a mamához intézi »ke­resztkérdését«, hanem a kis­lányhoz: — Hány éves a kis kisasz­­szony? A kis angyal ráemeli égszín­kék szemeit a kalauzra: — Ötéves múltam — vágja ki, és kedves közvetlenséggel hozzáteszi: — Anyuka pedig harminchat. —ghy ­ Ez történt három ember életében B. Ú.­­ K. 1958 és 1959 KÖZÖTT Két férfitól és egy nőtől kér­deztük meg: mit kívánt ma­gának 1958 újévén? Mi telje­sült ebből 1959 új évére? És mi most az új esztendei kíván­sága? — Hosszú ideig laktam társ­bérletben — négy családdal közösen. Egy szoba volt a mienk — mondja Nemecz Emánuel Gottwald­ gyári mű­szerész. — Feleségemmel és két iskolás leánykámmal mi magunk is négyen vagyunk. Érthető, ha 1955 óta leg­főbb újévi kívánságom a kétszobás önálló lakás volt. Nos, ha nem is elképzelésünk szerint, de szeptemberben mégis lakáshoz jutottunk. Egy­szobás összkomfortos az új ott­honunk Óbudán. Az üzem ja­vaslatára utalta ki a tanács. A saját otthon . Tudja, árvagyerek vol­tam, 1945 előtt menhelyen ne­velkedtem. Számomra ezért többszörösen öröm a saját csa­ládi otthon. Ezután a KST-ben összegyűjtött pénzzel még re­­kamiét és világvevő rádiót is vettünk az új lakásba, 1958- ban. A feleségem is itt dolgo­zik a gyárban, megbecsülik munkánkat, szépen boldogu­lunk ...­­ — Az újesztendei kívánsá­gom? Ruházkodás és televí­zió ... — Nekem nem sikerült min­den úgy, ahogyan kívántam — mondja félig komolyan, félig tréfásan a 61 esztendős Szabó Zsigmond, az Athenaeum gép­mestere. — Mert hiába vá­gyódtam legalább egy lottó fő­nyereményre — csak két ta­lálatot sikerült elérnem, igaz, háromszor... — 1958-ra azonban a leg­igazibb újévi kívánságom az egészség volt. A szívem ugyan­is már hosszabb ideje rendet­lenkedik. Már-már úgy volt, hogy nem dolgozhatom tovább. Azután májusban tíz napig kórházban voltam , és most ismét dolgozhatom. Szabó bácsi azonban igen fájlalja, hogy az orvosok azt tanácsolják: 1959-ben menjen nyugdíjba. Mert nehéz lesz majd a nyomdagépek s az ólomszag nélkül olyan ember* nek, akinek a gépét 1912 óta betűk milliárdjai hagyták •­ itt az Athenaeumban... A magasabb nyugdíj — Az új nyugdíjtörvény — jegyzi* meg — olyan újévi kí­vánságon felüli dolog szá­momra. Már kiszámítottam, hogy az új rendelet szerint kö­rülbelül 1500 forint havi nyug­díjat kapok majd. A régi alap­ján talán 1300-at kaptam vol­na, örülök, hogy a kormány gondolt a hosszú éveken, évti­zedeken át dolgozott régi szer­vezett munkásokra is, teljesí­­tette a régi kívánságot, évei­ket jobban beszámítják a nyugdíjba. — Hogy mit kívánok még? Szeretnék, mint nyugdíjas is hasznára lenni a társadalom­nak. Havonta néhányszor fia­tal nyomdászokkal akarok fog­lalkozni, beszélni nekik a szakma szeretetéről, a becsü­letes munka szépségéről.. Stark Zoltánna, a Corvin Áruház fiatal csomagolónője alaposan megvárakoztat. Ami­kor megpróbál kérdéseimre néhány szóval válaszolni , a várakozó vevők méltatlanko­dása megakadályozza a be­szélgetést. Csak amikor pár percre helyettest talál, váltha­tunk szót. Magunk teljesítettük kívánságainkat . . . Majdnem olyan nagy a for­galom, mint karácsony előtt — mondja. 1958-as újévi kívánságait illetően nevetve jegyzi meg, hogy azok már 1957 decembe­rében teljesültek. Ugyanis épp akkoriban, karácsony előtti napokban ment férjhez, mert hamarabb sikerült lakáshoz jutniuk, mint gondolták. Eltar­tásra vállaltak egy magányos idős bácsit, s ezért megkapták szobakonyhás lakását. — Olyan jól vagyunk vele ♦— jegyzi meg —, hogy most ♦ karácsonykor, amikor vidéki ♦rokonainkhoz mentünk, nagyon ♦ hiányoztunk neki. 1958-as kí­vánságainkról csak annyit mondhatok: férjem vasöntő, már három éve udvarolt ne­kem és így együtt megtakarí­­tottunk 10 000 forintot. Tehát — jó tündér helyett magunk teljesítettük a kívánságainkat — megvettük a mosógépet és a lemezjátszós rádiót. — Az új esztendőre a leg­fontosabb az, hogy az esti technikum első osztályába járó ferjem jól vizsgázzon. Azután rekamié és magnetofon szere­pel a beruházási tervben ... Három ember két új éve: kis darabka a nagy közösség esztendejéből. Szenes Imre

Next