Népszava, 1959. augusztus (87. évfolyam, 179–203. sz.)

1959-08-02 / 180. szám

t A dolgozók legfőbb már helyben orvosolják Kevesebb bejelentés érkezik a felsőbb szervekhez !— Jogvédelemért fordulok a szakszervezethez — írja leve­lében Berentés Béla, a Borsodi Vegyikombinát savüzemének dolgozója. — Nem azért, mint­ha másutt nem dolgozhatnék, de nem szeretem változtatni munkahelyemet. Ugyanakkor úgy látom, elbocsátásom tör­vénytelen is. A Vegyipari Dolgozók Szak­a Sajnos, ilyen esetek még előfordulnak — mondja Kama­rás Mihályné, a szakszervezet szervezési osztály vezetője —, bár szerencsére, mind ritkáb­ban. Tapasztalataink szerint a munkások bizalma egyre nő a szakszervezet és általában a vezetők iránt; az év első felé­ben mindössze 99 panaszos le­vél, illetve kérelem érkezett hozzánk. A Nehézipari Minisztérium vegyipari ágazatához tartozó üzemekből lényegesen keve­sebb panaszos levél, vagy be­jelentés érkezett a miniszté­riumba is — tájékoztat Hajdú István, a Nehézipari Minisz­térium osztályvezetője.­­ Az év első felében —­ az elmúlt év hasonló időszakához viszo­nyítva — 41 százalékkal csök­kent a minisztériumhoz érke­zett bejelentések és panaszok száma. Akik a panaszos levelek és bejelentések statisztikáját ta­nulmányozzák — mint ahogy azt a minisztérium és a szak­­szervezet vezetői rendszeresen megteszik — értékes tapaszta­latokra tehetnek szert. Megnyugtató jelenség a bér­panaszok csökkenése, amely az összbe­jelentéseknek mindös­­­­sze 6 százaléka. Azért is emlí­tésre méltó ez, mert néhány éve itt volt a legtöbb problé­ma. Azok az erőfeszítések, amelyeket korábban a szak­­szervezetek és bérbizottságaik tettek, nem voltak hiába­­valóak. • J­­a . A legutóbbi bérbesorolások­­nál a bérbizottságok megbe­szélték az érintett dolgozókkal, mit terveznek — nyilvánvaló, hogy ez összefüggésben van a bérpanaszok csökkenésével. Itt is bebizonyosodott: ha a mun­kásokkal együtt tárgyalják meg a tervezett intézkedése­s tervezetének elnöksége meg­vizsgálta a panaszt, s megálla­pította, hogy a munkaviszony megszüntetése valóban tör­vénytelen, mert semmiféle át­szervezés sem történt, bár a felmondást ezzel indokolták. A szakszervezet gyorsan in­tézkedett, az igazgató belátta tévedését, s a hibát kijavította. A legfontosabb tanulság ta­lán az, hogy az üzemek ön­állóságának növelésével egy­idejűleg minimálisra zsugoro­dott azoknak az ügyeknek a száma, amelyeket helyileg nem tudnak orvosolni. S ami még ennél is fonto­sabb: a helyileg elintézhető sérelmeket valóban orvosolják is. Ezt igazolja, hogy a szak­­szervezethez és a miniszté­riumhoz érkezett panaszok túl­nyomó többsége valóban csak a felsőbb szervek által oldható meg. A felsőbb szervekhez küldött panaszok többsége jogos sérel­met tesz szóvá. A vegyészszakszervezet el­nökségéhez érkezett bérpana­szok közül például az elmúlt fél esztendőben mindössze ket­tőt találtak jogtalannak. Még az üdülési beutalásokkal és a segélykérelmekkel kapcsolatos sérelmek 60 százaléka is jogos volt. Ugyanakkor megállapít­ható, hogy az ilyen termé­szetű panaszok orvoslása az üzemek hatáskörét majdnem kivétel nélkül meghaladta. két, a legkényesebb kérdések is megoldhatóak. A munkások hangulatának további javítása szempontjá­ból felmérhetetlen segítséget jelent, ha a szakszervezeti bi­zottságok, aktivisták fokozzák ellenőrző tevékenységüket a munkaügyi kérdésekben. Bár a javulás e tekintetben is szá­mottevő, nem tartott lépést a más természetű panaszok csök­kenésével. A munkaügyi panaszoknál (ezek teszik a bejelentések 40 százalékát) a legnagyobb rész személyes jellegű. Tár­gyuk főként elbocsátások, túl­órák, vasárnapi szabadnapok megvonása. Azért is érdemes szóvá ten­ni ezt a jelenséget, mert egy­részt világosan mutatja egyes üzemek itt-ott még meglevő szervezetlenségét, másrészt, hogy egyes szakszervezeti bi­zottságok a napi muka sodrá­sában még olyan engedménye­ket is tesznek, amelyek tör­vénysértéshez vezetnek. Mi mással magyarázható pél­dául a Kőbányai Gyógyszer­­árugyárban történt eset, ahol az egyik üzemrészt a szakszer­vezet elnökségének engedélye nélkül folyamatos üzemmé nyilvánították, csak azért, mert lemaradtak a terv teljesítésé­vel? Minden közérdekű bejelentést megvizsgálnak Szólni kell a névtelen leve­lekről is. Több helyen úgy vé­lekednek, hogy azokkal nem érdemes foglalkozni, mert — mint mondják — nem becsü­letes emberek, akik a nevüket és címüket nem merik aláírni. Az esetek jelentős részében ez a megállapítás fedi is a való­ságot. Hajdú István osztályvezető azonban elmondotta: az is elő­fordulhat, hogy fontos közér­dekű bejelentéseket nem mer­nek aláírni, mert félnek a he­lyi vezetők retorziójától. Ezért, ha valóban súlyos vádakat tartalmaznak, azokat is meg­vizsgálják. A közelmúltban történt, hogy az Erőntű Tröszt főköny­velője, dr. Farkasfalvy Ervin ellen névtelen bejelentés érke­zett. Panaszolták, hogy felette­seit félrevezetve, állami pén­zen tataroztatta lakását. A vizsgálat valóban beiga­zolta, hogy magántulajdonban levő házát 60 000 forintos ál­lami költséggel luxuslakássá alakította át. A főkönyvelőt leváltották, s ellene a bűnvádi eljárást megindították. A munkáslevelek és bejelen­tések arról tanúskodnak, hogy az üzemekben egyre inkább élnek az önállóság adta jogok­kal. A dolgozók is lényegesen tájékozottabbak jogaikról, mint a korábbi években. Ugyan­­akkor, mint ezt a szakszervezet és a minisztérium vezető testü­leteinek ellenőrzése is meg­állapította, ma már egyetlen levél, panasz vagy bejelentés sincs, amelyet orvoslás, intéz­kedés ne követne. Zsidai Pál Nagyobb az önállóság é­s élnek is vele A munkásokkal együtt a „legkényesebb" kérdések is megoldhatók ­ Sólyom László :S­árosok, színek, emberek A lakosság hétköznapjairól talán az sem tud különös ér­dekességeket mesélni, aki éve­ket tölt ott, s nem napokat, mint én. Az asszonyok reggel vásárolni mennek a csarnokba kétkerekű szatyraikkal, a dol­gozók munkába mennek a csúcsforgalom idején zsúfolt, dr. mindenkor tömött metrón, amely gyorsan és sűrűn közle­kedik. Ez­ a tény arra enged következtetni, hogy mégsincs mindenkinek kocsija, amint azt a pesti néphit tartja. Igaz, az autóforgalom szédí­tő. S ahogy vezetnek! A gya­korlatban egyetlen közlekedés­­rendészeti szabály érvényes: nem megállítani a forgalmat, ha szabad a jelzés! És a sza­bad jelzés a legforgalmasabb kereszteződéseknél is gyors egymásutánban változik. A legtöbb helyen pedig automa­ta jelzőlámpák működnek éj­jel-nappal. Ezt a szabályosan ütemezett közlekedést csak a mentők szirénázása zavarja meg — olykor. Náluk gyakrab­ban szirénázik két motoros rendőr, akik elől sebesen kitér minden okos vezető, mert őket nagy fekete kocsi, s azt ki­sebb rendőrautó követi. Így kocsiznak Párizsban a minisz­terek, sőt a kisebb rangúak is, hiszen az ő dolguk fontosabb, sürgősebb, mint a közönséges halandóké. Autó, metró, gyalogséta Ebben a nagy forgalomban a többségükben régi típusú autóbuszok közlekedése las­súbb, mint a szabad pályán fu­tó metróé. Viszont előkelőbb. Annál is inkább, mert a kalauz az ülőhelyek elfoglalása után legföljebb négy-öt utast enged fölszállni. Akkor lecsapja a táblát, hogy megtelt. Az autó­­buszmegállóknál automaták vannak, amelyből az utas szá­mot húz. Ha sok a fölszálló, a kalauz szám szerint szólítja az utasokat. Soronkívüliséget él­veznek a hadirokkantak, a Be­csület­rend tulajdonosai, a ter­hes anyák és egyéb igazolvá­nyokkal fölszerelt illetők. A gyalogos franciák roppant fe­gyelmezettek. Ez a tulajdonsá­guk csakhamar rám ragadt, s így egy alkalommal hattól há­romnegyed hétig igen fegyel­mezetten álltam tűkön az Ope­ránál, amíg a huszonegyes ka­lauza végre az én számomat szólította. A másik hétköznapi élet, az a speciális párizsi, a Champs - Elysées-n, a bulvárokon és este a Montmartreon zajlik. Itt egy­mást érik a legkülönbözőbb létszámú és legkülönbözőbb nemzetiségű csoportok. Esz­nek, isznak az egymásba érő teraszokon, vásárolják a futó­szalagon gyártott "népművé­szeti" tárgyakat és bámulnak és fényképeznek, fényképez­nek, fényképeznek. Ültem az Arc de Triomphe hűvös márványpadkáján az Ismeretlen katona sírja mel­­­lett- Megnéztem az órám. Tíz perc alatt tizenheten fényké­pezték le a kékesen lobogó örök lángot. A németek csajt a sírt, a fölírást, a lángot fény­képezik, az amerikaiak egy­mást fotografálják a sír előtt. Egy spanyolul beszélő csoport pedig köréguggol a lángnak, s úgy vigyorognak a lencsébe, mint megannyi vidám makk­ász. Ó, hány ismeretlen francia fektette be vérét másfél szá­zaddal ezelőtt ebbe a nagy ide­genforgalmi vállalkozásba. Alkonyodik. A Grandbulvár, ahogy ezt a pesti slágerből is tudjuk, fényárban áll. A járda szélén meggémberedett tag­jait nyújtóztatja a jövő nagy festőművésze, majd a fának tá­maszkodva, összeszámlálja a dobozba gyűlt aprópénzt. Ócs­ka harisnyába tölti, zsebre­­vágja. Aztán búcsút vesz a gauguini felfogásban alkotott remekművétől, amelyet színes pasztellkrétával naphosszat művelt a járdára. Hírünk a nagyvilágban Egy este beszédbe kevered­tem a szállodában lakó ame­rikai egyetemistákkal. Ango­lul ugyan egy szót sem értek, de volt közöttük két lány, aki beszélt valamit németül. Mi­kor megtudták, hogy nincs ha­tározott programom, javasol­ták, tartsak velük a Mont­­martrera. Műtörténészek, irodalomtör­ténészek, zenetörténészek vol­tak. Egy utazási iroda hozta őket Európába. Egy éven át törleszthető részletfizetési ked­vezmény­ öltözetük u­tán túlzottan is egyszerű. A lányok is — majd mind — tornacipőben járnak, ami a párizsi tűsarkak társasá­gában különösen feltűnő. A napközben a Champs-Elysées-n tapasztalt földijeikre emlékez­ve, nehéz elhinni, hogy talán ugyanabból a városból valók. Ők is jókedvűek, de szolidak, csendesek. A kis montmartrei vendéglőben pohár sört, ször­pöt iszunk. Amikor fizetésre kerül a sor, egyikük egyenlíti ki a szalmát, aztán elosztja s az egy fejre eső összeget oda kell adnunk, függetlenül attól, milyen értékű volt, amit fo­gyasztottunk. "Költekezésük­re­ jellemző, hogy csak száz­ötven frank esett rám. A Montmartretól nem voltak különösen meghatódva. Én sem. Túlzottan vásári, jelme­zes, díszletes. Csak a kikiáltó hiányzik: »itt látható«, "itt hallható«, »itt tapasztalható«. Tessék, tessék! Talán az ezer frankért rajzoló karikaturista szakálla sem igazi és a tarka sálas, égő szemű legény is csak órabérben apacskodik. Ülünk a fehér kupolás Sacré-Coeur lépcsőjén, nézzük a párizsi fényeket. Beszélge­tünk. Hallottak Budapestről, többen olvastak is fővárosunk­ról, sőt az egyik műtörténész hosszas gondolkodás u­tán ki­böki, hogy »Matszia-csörcs«, amiből én nem kevésbé hosz­­szas gondolkodás után meg­értem, hogy a Mátyás-temp­lomról beszél. Ezenkívül isme­rik — mindnyájan — Bartókot és Lisztet (de róla nem tudták,­, hogy magyar). És ismertek két »menekültet« is, akik hozzájuk kerültek. Az egyikről Betty tudna bővebbet (de Betty hall­gat és pirul). Ez rendes fiú volt, de még az ősszel haza­ment (Betty bánatosan néz maga elé). A másik az — saj­nos — még ott van. Különbö­ző jelzőkkel illetik, amely meghatározásokat, hogy meg-, értsem, így summázzák: Nem oké! Mielőtt megtérnék a szállodá­ba, belépek egy bárba (ez olyan kocsma-eszpresszó keverék helyenként Wurlitzerrel) kétszer egy deci borra. A bors relatív olcsó és abszolút jó.­ Decinként mérik, de úgy, hogy­­ túlcsordul. Most vagyok itt, harmadszor. Beszélgetek a csa­possal. Mikor megtudja, hogy', magyar vagyok, ösztönösen', hátralép. Később elmondja,', hogy tavaly ilyenkor volt né-', mi szóváltása egy "új« ma­gyarral. Mutatja a helyét a bal­­szemöldöke fölött. Nem aka­a­rom reprodukálni a jelzőket, s­ részletezni kísérő gesztusait." Úgyse tudnám érzékeltetni a­ hangsúlyt, ahogy Párizsban, akár a franciák, akár a »régi«­ magyarok azt mondják, hogy: »új« magyar. Csak a párizsi polgár tárgyi­lagosságát, dicséri, hogy az »új« magyarok ellenére szeretnek minket. Ez a csapás például több régi magyar barátját em­líti, akik a harmincas évek válságában mentek ki és azóta lettek megbecsült párizsiak. Ezeken kívül ismeri Bartókot,­ Kozmát és Papp "Lászit«, va­­­lamint tudja, hogy Magyar­­­országon terem a utokázsi« és­­ a football.­­ (Folytatjuk) NÉPSZAVA Kitüntetés I A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Pigler Andornak, a Szépművészeti Múzeum Kos­­suth-díjas főigazgatójának — hosszú és eredményes tudomá­nyos munkája elismeréséül — 60. születésnapja alkalmából a Munka Érdemrend kitüntetést adományozta. A kitüntetést Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke nyújtotta át. A SZOT elnökségének felhívása Hajdúszoboszlón 300 személyes gyógyüdülő építését kezd­­ték meg, amely a legnehezebb munkát végző dolgozók beteg­ségének megelőzését, gyógyulását szolgálja majd. Ez az első olyan üdülője lesz az országnak, amelyet a magyar szakszer­vezetek teljes egészében saját anyagi eszközeikből hoznak létre. A tervezőintézetek jórészt társadalmi munkában, terveit felül készítették el a gyógyüdülő terveit. A SZOT elnöksége most felhívta az ország szervezett munkásait, dolgozóit, hogy aki teheti, vegyen részt a munkában, s terven felül, lehetőleg megtakarított anyagból készítsék el az üdülő épületének felszereléseit. (MTI) Pótjelentkezés egyes egyetemek, főiskolák nappali tagozatára A Művelődésügyi Minisztérium közleménye A Művelődésügyi Minisztérium pótjelentk­ezást hirdet egyes egye­temek, főiskolák nappali tagoza­tára. A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem gépészmérnöki karára, a budapesti Építőipari és Közleke­dési Műszaki Egyetem mérnöki karára és a mérnöki kar földmé­rő-mérnöki szakára, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem természettudományi karának ma­tematika—fizika, kémia—fizika és biológia—földrajz szakára, a Sze­gedi Tudományegyetem természet­­tudományi karának matematika­­fizika, kémia—fizika és biológia­­földrajz szakára, a pécsi pedagó­giai Főiskola matematika—fizika választott és magyar—délszláv vá­lasztott szakára (harmadik szak­ként ének, vagy testnevelés vá­lasztható), a szegedi Pedagógiai Főiskola magyar—szlovák válasz­tott, magyar—román választott és matematika—kémia választott sza­kára (harmadik szakként ének, vagy rajz, vagy testnevelés vá­lasztható), a­ budapesti Gyógype­dagógiai Tanárképző Főiskolára, a Soproni Felsőfokú Óvónőképző Intézetbe, továbbá a mosonma­gyaróvári Mezőgazdasági Akadé­miára felvételüket kérhetik mind­azok a 30 évnél fiatalabb, kitű­nően, jelesen, vagy jó rendűen érettségizett fiatalok, akik a felso­rolt szakok valamelyikének el­végzéséhez tehetséget és kedvet éreznek. Felvételre pályázhatnak azok is, akik valamely egyete­men, vagy főiskolán már felvételi vizsgát tettek, de a jelentkezők nagy száma, vagy elégtelen vizs­gaeredmény miatt nem vették fel őket. Az ez évi felvételeknél elutasí­­tott tanulók ahhoz a dékánhoz (igazgatóhoz) jelentsék be — írás­ban —, hogy melyik karra, szak­ra pályáznak, akitől az elutasító végzést kapták. Akik ez évben még nem tettek egyetemi felvéte­li vizsgát és most jelentkezni kí­vánnak, az érettségiztető középis­kola útján pályázhatnak felvé­telre. A jelentkezések elfogadásának határideje augusztus 18. Azok a tanulók, akiknek jelentkezését az egyetem, főiskola elfogadja, augusztus 35 és szeptember 5 kö­zötti időben tesznek felvételi vizs­gát. A felvételi vizsga idejéről, il­letve a pályázat esetleges vissza­utasításáról az egyetem írásbeli értesítést küld. A pedagógiai főiskolák idegen nyelvű szakjain a nemzetiségi is­kolák számára képeznek tanáro­kat, tehát a jelentkezés lényege és feltétele a választott nyelv ala­pos ismerete. A pótjelentkezések során legna­gyobb számban a miskolci gépész­mérnöki karon, az Építőipari és I­özlekedési Műszaki Egyetem mérnöki karán, a budapesti és a szegedi természettudományi ka­ron és a mosonmagyaróvári Me­zőgazdasági Akadémián van lehe­tőség felvételre. A többi szakon 1s 15 férőhely van. (MTI) Megnyit a lipcsei nemzetközi könyvkiállítás Augusztus 1-én nyílt meg Lipcsében a szocialista orszá­gok első nemzetközi könyv­­művészeti kiállítása, amelyen Magyarország is részt vesz. A kiállításon a régi magyar könyvkiadást két eredeti Cor­vina, Nagylucsai Dóczy Orbán zsoltáros könyve, Hess And­rás budai krónikája és több más régi nyomtatvány kép­viseli. Az utóbbi évek magyar könyvterméséből mintegy 230 kötetet állítottak ki. Több­ mű mutatja be a Magyar Ta­nácsköztársaság kiadói tevé­kenységét és a felszabadulás utáni politikai könyvkiadást. "A­ világ békéjéért« címmel meghirdetett művészeti pályá­zaton négy magyar művész hét alkotása vesz részt.­­ A kiállításon magyar nem­zeti napot rendeznek. Ez alka­lommal előadásokat tartanak könyvkiadásunkról, bemutat­nak néhány művészeti kisfil­­met és előreláthatólag magyar művészegyüttes is fellép. A megnyitóra 11 tagú magyar delegáció utazott Lipcsébe. TANULNAK­­ holnap gyermek­­ápolónői. A szom­bathelyi csecsemő- és gyermekápoló­­nőképző iskolában száz hallgató ré­szesül két évig magasfokú elméle­ti és gyakorlati képzésben. Ké­pünk: A csecsemő pályázását tanul­ják a növendékek Szekér Teréz ne­velő irányításával (MTI Foto -Tormai Andor felvétele) „BALATONI PARTVÉDŐMŰ” TERVPÁLYÁZAT Az Országos Vízügyi Fő­igazgatóság balatoni part­védőmű tervezésére TERV­PÁLYÁZATOT HIRDET A tervpályázaton bárki részt vehet. A pályázat tito­kos. A tervpályázatra vo­natkozó mindennemű fel­világosítás az Országos Víz­ügyi Főigazgatóság vízren­dezési osztályán (Budapest, V., Alkotmány utca 29., IV. emelet 402. szoba) kap­ható és ugyanott vehetők át 1959. augusztus 1-től a tervpályázati kiírás és an­nak mellékletei 30 forint lefizetése ellenében Elektromotorok és transzformátorok javítását vállaljuk rövid határidőn belül Karbantartásra, javításra kedvese feltételekkel éves keretszerződést kötünk DAM­AUNI I Budapest, ® TM * Mwglp.ll« ,,i( Árpád fejedelem útja 47 Telefont 155—030, s-as mellék 1959. augusztus 7

Next