Népszava, 1961. június (89. évfolyam, 128–153. szám)
1961-06-18 / 143. szám
Kétoldalú tanácski a három Gromiko Mint már jelentettük, péntek este Boun Oum herceg, a laoszi lázadók vezetője találkozott Souvanna Phouma herceggel, a törvényes laoszi kormány miniszterelnökével. A háromnegyedórás tanácskozásról kiadott hivatalos közlemény elmondja, hogy a két politikus a nemzeti egységkormány megteremtéséről és az ország rendjének helyreállításáról tárgyalt. • Szombaton Boun Oum Szufanuvong herceggel, a Patet Lao vezetőjével folytatott megbeszéléseket. A Reuter hozzáfűzi, hogy a szombat délelőttre tervezett hármas találkozó elmaradt, s helyette a kétoldalú tanácskozások folytatódnak. A hírügynökség azások laoszi herei Couve de Murville-lel jól értesült körökre hivatkozva közli, hogy Souvanna Phouma, Szufanuvong és Boun Oum vasárnap tartja meg első közös megbeszélését. Gromiko szovjet külügyminiszter pénteken a szovjet küldöttség genfi szállásán tárgyalt Couve de Murville francia külügyminiszterrel. Gromiko vendégének kikísérésekor kijelentette újságírók előtt, hogy a laoszi kérdéssel foglalkozó értekezleten még sok a teendő. Mindenki Laosz semlegességéről és függetlenségéről beszél, de mihelyt a konkrét javaslatokra kerül a sor, bizonyos küldöttségek, közöttük az amerikai is, kitérnek a kérdés megoldása elől. Államot akarnak eg között tárgyalt az államban. A Szovjetunió — jelentette ki Gromiko — határozottan ellenzi ezt. Laosz legyen valóban semleges és független ország. Gromiko megelégedéssel állapította meg, hogy az értekezleten egész sor küldöttség álláspontja megegyezik a szovjet állásponttal. * Pénteken a szovjet küldöttség szállásán megbeszélésre ültek össze a laoszi kérdésről tárgyaló értekezleten részt vevő szocialista országok küldöttségeinek vezetői. Gromiko egyébként szombaton hazautazott Moszkvába. A szovjet küldöttség vezetését Puskin külügyminiszterhelyettes vette át. Teprfifiztván béke-világtalálkozó Prágában Prágában, az új városháza nagytermében összeült az első keresztyén béke-világgyűlés, amelyen 50 országból mintegy 700 küldött és megfigyelő vesz részt a protestáns és a pravoszláv egyházak részéről, valamint a nem katolikus egyházi világszervezetek megbízásából. A központi beszámolót Hromadka professzor, Lenin-díjas, a prágai egyetem Comenius karának dékánja tartotta »Béke a földön« címmel. A szónok a keresztyénség legfőbb és időszerű kérdéseivel foglalkozott a béke megőrzése és a nemzetközi feszültség csökkentése szempontjából. Visszautasította azokat a törekvéseket, hogy a keresztyénséget eszköznek használják fel a szocializmus építése, a haladás ellen. A beszámolóhoz az orosz ortodox egyház képviseletében Nyikogyim püspök szólt hozzá. Inoa japán küldött »Békét és kenyeret mindenkinek«, Vilmán angol quaker »A hidegháborúról«, Stephens, a ghanai baptista egyház küldötte pedig »A béke és az új államok« címmel tartott beszámolót. A béke-világgyűlésen a magyar protestáns egyházakat jelentős küldöttség képviseli. A magyarországi katolikus papi békemozgalom országos és megyei vezetői üzenetet intéztek a világgyűléshez. »Mi, magyarországi katolikus papok — mondja többi között az üzenet — egykor sokat szenvedett, de már felszabadult magyar népünk új életét magunkénak is vallva, a ti szándékotok szellemében kíséreljük meg korunk sarkalatos kérdéseinek megoldását és küzdünk is ezért.« Mint a TASZSZ jelenti, táviratváltás történt a keresztyén béke-világtalálkozó vezető személyiségei és Hruscsov szovjet kormányfő között. Mintegy harminc nagyobb kikötőt bénít meg az amerikai tengerészek sztrájkja Az amerikai tengerészek csütörtök éjjel elkezdődött sztrájkja már érezteti hatását az amerikai kikötők áru- és személyforgalmában. Fokozatosan bénul meg az Egyesült Államok harminc nagyobb atlanti-óceáni, csendes-óceáni és a Mexikói-öbölben fekvő kikötője. Amerikai tulajdonban levő mintegy ezer különféle hajó a kikötőkben vesztegel. Goldberg amerikai munka-ügyi miniszter sikertelenül próbálkozott közvetíteni a körülbelül nyolcvanezer tenge-részt képviselő öt szakszervezzet és a hajótulajdonosok között. i/fifAni napüti, wj&d frwnwA SZÉP NYÁR — SZÉP RUHA! Karton, valamint végig gombos háziruhák normál és extra méretekben Változatos mintákban és fazonokban 130 Ft-tól 180 Ft-ig kapható a szakboltokban és az állami áruházakban! 1961. június 18 A Pravda a Szovjetunó A Pravda szombati számában Alekszandrov »Kinek használ ez?« című cikkében kifejti, egyes kairói és damaszkuszi lapok az utóbbi napokban azt állították, hogy a Pravda és más szovjet újságok, valamint a moszkvai rádiópropaganda kampányt folytat az Egyesült Arab Köztársaság ellen«. Ezeket az állításokat a Pravda május 31-i számában »Szemleíró« aláírással megjelent cikk nyomán röppentették fel. — A Pravda május 31-i cikkét — folytatja Alekszandrov — az az óhaj hatotta át, hogy fenntartsuk és még jobbá tegyük országaink kapcsolatait. Sajnos, e cikk valódi tartalmát nem hozták az arab közvélemény tudomására. Az Egyesült Arab Köztársaság olvasói csak elferdített értelmezésben értesültek e cikkről. Sok jel mutat arra is — folytatja a cikkíró —, hogy a MEN hírügynökség, az Egyesült Arab Köztársaság hivatatalos hírügynöksége szintén nem ismerkedett meg a Pravda szóban forgó cikkének teljes szövegével. Szeretnék hinni — jegyzi meg Alekszandrov —, hogy és az EAK viszonyáról csupán ez a magyarázata annak, hogy a hírügynökség képviselője több nyilatkozatot tett a sajtó számára, s ezekben hevesen támadta a Pravdát és más szovjet lapokat, lényegében véve szolidaritást vállalt az Al Musszavar és az Al Ahram szerkesztőségében ülő rágalmazókkal. A Szovjetunió nagyrabecsüli az Egyesült Arab Köztársasághoz fűződő barátságát, e barátság továbbfejlesztésére és erősítésére törekszik. Feltehetően ugyanez a törekvés hatja át az Egyesült Arab Köztársaságot is — hangsúlyozza befejezésül Alekszandrov. Hruscsov beszédének világvisszhangja (Folytatás az 1. oldalról) Jet kormány úgy véli, hogy az adott körülmények között kölcsönös összefüggésükben kell megoldani az atomfegyver-kísérletek megszüntetésének és az összes államok teljes leszerelésének problémáját, akkor könnyebb lesz majd megállapodni az ellenőrzés végrehajtó szervének létrehozásában is. A szovjet néppel együtt — folytatja a vezércikk — minden jóakaratú ember elvárja és reméli, hogy a nyugati hatalmak végre felhagynak a leszerelési tárgyalások szabotálásának taktikájával. A június 19-én megkezdődő szovjet—amerikai leszerelési tárgyalásokon az Egyesült Államoknak módja lesz építő módon megközelíteni a leszerelés kérdését. Mint a Pravda megjegyzi, Hruscsov beszéde meggyőzően mutatta, mennyire létfontosságú a német békeszerződés megkötése és ezen az alapon a nyugat-berlini kérdés rendezése. Nem lehet tovább halogatni a német békeszerződés megkötését, az idén meg kell valósítani a békés rendezést Európában. A Pravda hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió független és semleges Laoszt akar, arra törekszik, hogy senki ne avatkozzék bele ennek az országnak a belügyeibe. A közvélemény joggal várja, hogy az amerikai vezetőknek Laoszra vonatkozó ésszerű nyamoza-tait a béke érdekét szolgáló , A német békeszer sürgős feladata ít A prágai Rudé Právo szombati száma »A béke érdekében« című vezércikkében Hruscsov televíziós beszédével foglalkozik. Nagy figyelmet szentel a Rudé Právo Hruscsov beszéde ama részének, amely a német kérdéssel foglalkozik. Csehszlovákiának — írja — rendkívüli érdeke, hogy szomszédságában a békeszerződés megkötésével végre békésen rendeződjék a helyzet. A legutóbbi revansista tüntetések ismét megmutatták, mennyire sürgős a békeszerződés megkötése. A Potsdamban egyszer s mindenkorra megállapított határok szentesítése kihúzná a talajt a revansisták lába alól. Csehszlovákia mindkét német állammal meg akarja kötni a békeszerződést. Ha azonban erre az NSZK nem hajlandó, akkor Csehszlovákia a Szovjetunióhoz hasonlóan kész megkötni a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal, mert a németországi helyzet békés rendezése nem halasztható tovább. Tekintélyes angol lapok megfontolt higgadtságot és gyakorlati tettek fogják megerősíteni. "Vedéa meghittéberja a Madé Právo óvatos tárgyalásokat javasolnak Hruscsov televíziós beszédével kapcsolatban. A Times diplomáciai tudósítója jelenti: Magasrangú katonai szakértők Washingtonban számos javaslatot vizsgálnak meg Németországról és Berlinről tartandó esetleges további értekezlet alapjául. Állandóan hangoztatják, hogy a nyugat válasza Hruscsov emlékiratára nyitva hagyja majd az ajtót további tárgyalások előtt. Walter Lippmann televíziós nyilatkozatban javasolta, hogy az Egyesült Államok tárgyaljon most a Szovjetunióval Berlin jogi helyzetéről. Kétségkívül sok hivatalos személyiség támogatja Lippmann-nak ezt a nézetét. Tekintettel a kérdés bonyolult voltára és a felmerült javaslatok nagy számára, a Nyugat csak egykét hét múlva válaszol Hruscsovnak. A tudósító emlékeztet arra, hogy az 1959. évi értekezlet elé terjesztett nyugati javaslat ajánlotta: Nyugat- és Kelet-Németország alakítson közös bizottságot választási törvény előkészítésére. Arról nincs szó, hogy Kelet-Németország elismerése megfontolás tárgyát alkotná. Amerikai műholdat lőttek fel Nyugati hírügynökségek egybehangzó jelentései szerint a californiai Vandenberg légi támaszpontról pénteken este fellőttek egy körülbelül 951 kg súlyú, Discoverer típusú műholdat. A megfigyelő állomások közölték, hogy a mesterséges hold a fellövés után egy és háromnegyed órával rátért pályájára. A nyugati hatalmak képviselői közösen tanulmányozták a német kérdésre vonatkozó szovjet emlékiratot Mint a Reuter jelenti, Anglia, Franciaország és az Egyesült Államok külügyi szakértői pénteken összeültek, hogy megvitassák a berlini helyzetet és az ezzel összefüggő legutóbbi szovjet emlékiratot. Amerikai kormánytisztviselők közlése szerint a három nyugati hatalom képviselői megvizsgálják a kérdés minden oldalát és feltételezhetően fontolóra veszik azt is, mit válaszoljon az Egyesült Álla-mok a szovjet emlékiratra. A New York Herald Tribune jelentése szerint Kennedy elnök külön bizottságot jelölt ki s e bizottságnak feladata, hogy figyelemmel kísérje a berlini helyzet alakulását. A bizottság vezetője Dean Acheson volt külügyminiszter. A cápa, és a szardínia, T Kennedy nem választhatott •*•*• volna jobban, amikor Stevensont küldte Latin-Amerikába« — írta a Guardian, amikor az amerikai ENSZ-fődelegátus két héttel ezelőtt útrakelt. Az angol lapnak igaza van. Stevenson kétségtelenül az Egyesült Államok egyik legtekintélyesebb, legnagyobb tapasztalattal rendelkező politikusa, aki az elmúlt évek során — mint a demokrata ellenzék vezére — számos nemzetközi kérdésben körültekintésről, sőt bizonyosfajta józan, reális szemléletről tett tanúságot. Tekintve, hogy Stevenson útjának be nem vallott, de nyilvánvaló fő célja az volt, hogy egy Kuba elleni kollektív akcióra nyerje meg a latinamerikai kormányokat . Washington abban az illúzióban ringatózott: Stevensont korábbi jó hírneve alkalmassá teszi e kényes és nehéz feladat végrehajtására. Ezt az illúziót volt hivatva táplálni Stevenson úticéljainak hivatalos csomagolása is: »Kennedy elnök különmegbízottja a latin-amerikai gazdasági és technikai szakemberekkel tárgyal az amerikai kölcsönök felhasználásáról.« Az, hogy Stevenson kéthetes ** útjának mérlege megközelítően hasonlatos Nixon emlékezetes »vesszőfutásához« — azt mutatja, sem az elnöki különmegbízott személye, sem útibőröndjének címkéi nem tudták elkendőzni a latinamerikaiak előtt. Washington kölcsönei »épp oly érdektől mentesek«, mint az Eisenhower-kormány idején. S ha a Stevenson látogatása ellen tiltakozó venezuelai, chilei, argentin, brazil, ecuadori, uruguayi, bolíviai és perui munkások és diákok mindegyike nem is ismeri azt a staiszttikai adatot, amely szerint az elmúlt tíz év alatt a Latin-Amerikában befektetett minden dollár után 3,17 dollár volt az USA-monopóliumok profitja — a tüntetések harcos imperialistaellenes jellege azt mutatja: a latin-amerikai közvélemény az új kölcsönöktől sem vár más arányt. Stevensont »üdvözlő« cikkében ezért és nem másért nevezte a Popular című montevideói lap az Egyesült Államok Uruguaynak nyújtott segítségét »a cápa és a szardínia között kötött szerződésnek«. Az pedig, hogy a Stevenson elleni tüntetések állandó és alapvetően jellemző kísérői voltak a kubai forradalom iránti szimpátia tömeges megnyilvánulásai, teljesen egyértelműen utalnak arra: a Kuba elleni kollektív latinamerikai akció washingtoni tervei egyre inkább a vágyálmok világába kerülnek át. ■pddig arról beszéltünk, hogyan fogadta Stevensont a latin-amerikai »utcák népe«. A népi tüntetésekről szóltunk, amelyeknek legtöbb esetben a helyi kormányok brutális rendőri akciói vetettek véget. Senki előtt sem titok ugyanis, hogy Latin-Amerika országainak többségében még jobboldali, nem egy esetben szélsőségesen reakciós kormányok vannak uralmon. De éppen ez a tény hangsúlyozza elsősorban Stevenson kudarcának jelentőségét. Az ugyanis, hogy amikor Kennedy küldötte Caracastól Buenos Airesen és Rio de Janeirón keresztül »az ellenséges utcáról« belépett az elnöki paloták párnázott ajtói mögé, ott is hűvös fogadtatásra talált. S nemcsak a semlegesség felé hajló, s éppen ezért a kontinensen egyre nagyobb befolyásnak örvendő Quadros brazil elnök ellenezte a kubaellenes »büntetőakciót«. Az AP jelentése szerint az argentin külügyminiszter ugyanúgy »tanácstalan kézmozdulat kíséretében« magyarázta meg Stevensonnak, hogy »lehetetlennek látszik Kuba ellen megszervezni a latin-amerikai országok egybehangzó támogatását, mint ecuadori és mexikói kollégái. A Kuba elleni invázió kudarca, s annak hatása Latin-Amerikában, ennek a visszautasításnak már jó ideje előre vetítette árnyékát. Ha Stevenson csupán erről akart megbizonyosodni, akkor útja »sikeresnek« mondható. A kubai invázió idején terjedt el a hír: amikor Allen Dulles egyes havannai ügynökei azt jelentették Washingtonban, hogy Kubában nem lehet Castro elleni belső felkelésre számítani, ezeket az ügynököket azzal fenyegették, hogy ha még egyszer ilyen »kommunista ízű« jelentéseket továbbítanak, akkor »amerikaellenes tevékenységért« vonják felelősségre őket. Céltételezhető, hogy Steven Asonnak nem kell félnie ettől, amikor Kennedynek beszámol latin-amerikai benyomásáról. Reméljük, elmondja majd, hogy észrevette: a latinamerikai szardínia megakadt a washingtoni cápa torkán. Ha pedig ebből az amerikai kormány levonná a megfelelő józan következtetést, vagyis felhagyna a Kuba elleni agressziós tervekkel , annak még egy előnye lenne: nem maradna sokáig üresen a washingtoni külügyminisztériumban a latin-amerikai ügyekkel foglalkozó helyettes államtitkár széke. A mai napig ugyanis 21 jelölt utasította vissza ezt a megbízatást. Ami különben érthető: pillanatnyilaa ez nem valami hálás beosztás. Róbert László NÉPSZAVA Provokációs „ünnepségek” Nyugat-Németországban Szombaton egész Nyugat- Németországban provokációs gyűléseket, felvonulásokat rendeztek az úgynevezett egység napjának megünneplésére. Bár a nyugatnémet vezetők »a német egység napjának« nyilvánították június 17-ét, az ezen a napon rendezett provokációs »ünnepségek«, amelyek az NDK elleni féktelen uszítás szolgálatában állnak, a valóságban a német egység ellen irányulnak, mert hiszen az NDK bekebelezésére irányuló szándék hangoztatása kiélezi az európai feszültséget és megakadályozza a két német állam közeledését, egy német konföderáció tárgyalások útján történő létrehozását. Kennedy Kennedy elnök pénteken Washingtonban beszédet mondott a nemzetközi gazdasági és szociális fejlődésről tanácskozó országos értekezleten. Az elnök, aki hátgerincfájdalmai miatt mankóval jelent meg az előadóteremben, felszólította a kongresszust, a lehető leggyorsabban hagyja jóvá a kormány külföldi »segélyprogramját«. Kennedy elismerte, hogy az amerikai »segélyt« túlságosan gyakran osztották el rosszul és azt állította, hogy kormánya új, nagyratörő tervet dolgozott ki, amelynek alapját a hoszszúlejáratú hitelek jelentik. A beszéd elsősorban arról ugye beszéde kezett meggyőzni a kongresz-zZUS tagjait, hogy a szocialista táborral folytatott versenyben elsőrendű fontossága van a gazdasági eszközöknek. Kennedy megjegyezte, hogy Bécsből való visszatérése után Washingtonban és másutt olyan kívánsággal találkozott, hogy az Egyesült Államok szerezze vissza a kezdeményezést a nemzetközi politikában. Egy sor katonai intézkedés erre utal. Figyelmeztette hallgatóságát, hogy a felszabadító háborúkat nem lehet az R- 58-as bombázókkal megakadályozni, az esetek többségében nem lehet amerikai beavatkozással szembeszállni velük.